Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-24 / 195. szám
1969 augusztus 24. KEtET-MASYARORSZA« 8 oMsl MEGlEGYZÉS: Megéri ? Szenzáció nélkül Brigádok hétköznapjai Tiltakozott az igazgató Mennyit kereshetnek a munkások a textilruházati vállalatnál? AZ ÉLET SÖJA A MUNKA. Ez az emberek tevékenysége a szürke, szorgos hétköznapokon, s ez ad becsülést, nyugalmat és ízt az ünnepeknek. Nem kerestem szenzációt, csupán azt, hogyan élnek, tevékenykednek az egymást váltó hétköznapok sokaságában szocialista brigádok a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál. Csirmaz Ferenc, a Kilián hatszoros szocialista brigád vezetője műszakból hazaíelé indul. Reggel hattól, délután kettőig volt szolgálatban a brigád. Gondterhelt. — „Erősebb” napok következnek. bár nem történt ma sem semmi különös. Csak bánt bennünket, hogy kőolajhiány miatt az első fél évben elmaradtunk 13 ezer tonnával. Termékkieséssel, pénz és nyereségcsökkenéssel járhat. Érezheti a vállalat és a mi zsebünk is. Ezt kell pótolni. Három hete rekordmennyiségben érkezik a kőolaj. És ők rekordot teljesítenek, ösz- szeszokott együttes. Négyen vannak, ebből kettő nő: Tóth Béláné, a műszertáblakezelő és Zsanda Erzsébet a tartálymérő, Zoltai András pedig a csőkemencefűtő. EZ A DESZTILLÁCIÓS BRIGÁD. Ebben a műszakban 560 köbméter kőolajat dolgoztak fel. Benzin, gázolaj, fűtőolaj lett belőle. — Keresetre nem panaszkodunk. Elégedett a brigád. Érezzük, becsülnek. Én a Szovjetunióban voltain hat napig, Tóthnét jó munkájáért a Szeged! Szabadtéri Játékokra küldték. Két hónapja kaptunk jutalmat is, 300—430 forintot, mert a brigád a vállalásait teljesítette. — Csak az elmaradás ne lenne... Havonta most 4000 —5Ö0Ó tonnával több kőolajat kell feldolgoznunk, hogy az elmaradást pótoljuk. Rajtunk nem fog múlni. Indul haza. Várja a családja. Rendben adta át a következő műszaknak a desztillációs üzemet. Csáki Ifi. József, a Komarov szocialista brigád vezetője és 13 társa viszont most indulnak műszakra. Este tízig dolgoznak. — Most érkezett 31 vagon nyersolaj a Szovjetunióból. Ennek a fejtését kell elvégeznünk. De úgy, hogy este 9 órára üresek legyenek a tartályok, mert különben fek- bért fizetne az üzem. Ez meg a nyereségünket is érintené. Ha mi késlekedünk, óránként és kocsinként 8 forintot fizetne rá a munkáskollektíva — mondja. ÜGY KAPCSOLÓDNAK EGYMÁSBA a brigádok munkái, mint a láncszemek. Ahhoz, hogy a desztillációs Nagy réten ballagtunk át és ő állította, hogy már találkoztunk. Emlékeztetett; arról írtam, hogy a termelő- szövetkezet milyen jól gazdálkodott az elmúlt évben. — Meglehet — mondtam és következett a rutinkér- dés: — Az idén hogy gazdálkodnak? Meglepő volt a válasz. — Mit érdekel az már engem. Uj munkahelyen dolgozom. Csodálkozásomra elmagyarázta: — Elzavartak. Kaptam pár ezer forint eredményességi prémiumot. A tagoknak nem tetszett, köteleztek, hogy fizessem vissza. Nem fizettem. Ezért elbocsátottak, de nemcsak engem. Akik visszafizették, azok ■maradtak, akik nem, mint én, most új helyen dolgoznak. — Pár ezer forintért? Érdemes volt kenyértörésig vinni? A fiatal mezőgazdasági mérnök arc; 'komörült. l -n Nehogy azt gondolja, brigád teljesítse a „feszített” tervét, nélkülözhetetlen a Komarov fejtő és töltő szocialista brigád precíz munkája. — Naponta 1500 tonna kőolajat fejtünk. Most köny- nyebb, télen nehezebb, mert a hidegben 6 óra szükséges egy tartálykocsi felmelegítéséhez, s igénybe veszi az ember erejét is. Fekbért még ez évben nem fizettek miattuk. Pedig fél év alatt 185 ezer tonna kőolaj fejtését végezték el. Egyetértés a munkában, ez jellemzi őket az életben is. Együtt üdült nemrégiben a brigád családostul a vállalat hajdúszoboszlói üdülőjében. A vállalat négy család részire házat épít. Ebben is segítenek, húsz-húsz órás társadalmi munkát vállaltak. — Igaz, nem a mieink költöznek bele, de a szaktársak. És segítünk, hogy mielőbb új otthonuk legyen. Szocialista emberekre jellemző vonás ez. Hatan a brigádból most végzik az általános iskola ötödik és nyolcadik osztályát. — Őket a tanultabbak segítik. ELEGÁNSÁN öltözött Gégény Mihály, a vazelin- üzem Kun Béla szocialista brigádjának a vezetője. — Pihenünk. Szombattól kedd reggelig szabad a brigád, negyvenórás munkahétben dolgozunk, öttagú a brigádom. Fehér kozmetikai és gyógyászati vazelint készítünk. Űj termékünk a ceralaszt, melyet a baromfiiparban használnak. Ezt a debreceni egyetem kutatói, a gyár műszaki kollektívája és a vazelinüzem brigádjai kísérletezték ki együttesen. Van gond is. Jelenleg a gyógyvazelin készítésénél. Most ennek a megoldásán dolgoznak. Üj gyümölcsfaolaj készítését kezdik meg novemberben. A kísérletek sikerültek. Érdemeket szerzett benne a brigád. Itt nagyon fontos a technológiai fegyelem betartása. — Egy esetben történt baj — említi. — Lebarnult az egyik vazelin a gyártás közben. Ezért én 15 százalékos prémiummegvonásban részesültem. Hibás voltam, de nem ilyen mértékben, ezt elismerem. Bántott engem is, a brigádom tagjait is. De megtörtént. Nem az a 35—40 forintos „büntetés” izgat, hanem maga a tény, hogy ez megtörtént. SZÜRKE HÉTKÖZNAPOK. Eredményekkel, örömökkel és gondokkal. Ezekből fonódik hosszú lánccá az élet. S ennek sója a Szorgos, becsületes munka. Farkas Kálmán hem a pénzért. Részemről ez már presztízskérdés. Én tudom, mit kellett azért gürizni, hogy a gazdaság talpra álljon. Hajnaltól késő éjszakáig jártuk a földeket, tárgyaltunk és vitatkoztunk. Olyan terveket készítettünk, olyan művelési ág változtatásokat eszközöltünk, amelynek a végeredménye csak jó lehetett. Tudom, nem az én érdemem. De közöm volt hozzá, hogy a tsz kilábolt a mérleghiányból, hogy a tagok keresete nőtt, sőt, hogy egyáltalán pénzt kaptak. Vitatkozni próbáltam, — Hivatásérzet is van a világon... Meg az a gyümölcs még nem érett be. amelynek 'óit maga gondozta. A szüntet másra hagyta. Úgy látszik, rosszul, virág- nyelven beszéltem. Nem értett meg. Vagy én őt. — Nekem jobb az új A legutóbbi nyereségosztás előtt felkerestük a Nyíregyházi Textilruházati Vállalatot, ahol a hármas kategóriába sorolt dolgozókkal beszélgettünk az anyagi megbecsülésről. A beszélgetés lényege; dolgoznának, keresnének többet is a munkások, de köti a bérszínvonal a vezetőket, nem lehet kiugrani Nemrég „Kis fizetésűek” című írásunkban hivatkoztunk az említett példára, mire Lipniczki József igazgató erélyes hangon válaszolt: „Az már a múlté, nálunk annyit dolgozhatnak, kereshetnek a munkások, amennyit akarnak. Ebben semmiféle bérplafon nem gátolja meg őket, mert az idén megtaláltuk a módját az ösztönző bérezésnek.” Ezt ma még kevés helyen mondhatják el, hiszen tanácsi vállalatainknál féléves szinten is több százezer forintra tehető a visszatartott bér. Lássuk hát a textilesek példáját, halljuk a munkások véleményét. „...volt ilyen hang...“ Az egykori riportalanyok közül kettő már odébbállt, jobb lehetőséget remélve másutt. Benkei Imre szabász, igazolja: valóban „volt ilyen hang akkor”. Urbán Sándor, a férfi mértékes részlegbeliek nevében is mondja: korábban igen sok baj volt az ő bérezésükkel, igazságtalanul alacsony volt. — Volt — szól közbe az igazgató, s Urbán helyeslőén bólint — de már nincs. Alapbérrendezést hajtottunk végre, megemeltük a darabbért is, s az extraméretek után külön díjazzuk a férfi mértékes részlegbelieket. Kifizetetlenül 80 ezer — de miért? Rákérdezek Papp Mihály- ra, aki a/ női konfekciórészlegben dolgozik: elégedett-e a keresetével, dolgozhat-e többet, ha akar, hogy több pénzt is kapjon? Azt mondja, nem panaszkodik, bár a pénzből sose elég, de a teljesítménynek sókféle gátja is van. Mert az ujjunk sem egyforma, ahány annyiféle az ember is. Egyik ügyesebb, a másik szorgalmasabb, de vannak lassúbbak és lustábbak is. Itt pedig kollektív munka folyik. Pápai: — És vegyük -Számításba, hogy cserélődnek az emberek, sok fiatal lányt munkahely. Jobban meg Vágyók fizetve és hogy a tsz- nek jobb lesz-e vagy rosz- szabb? Nem vagyok odava- .lósi. Nincs ott rokonom, se barátom, csak ismerősöm. Félbeszakadt a beszélgetésünk. Nem is folytattuk tovább, mert a tapasztalatcserén résztvevők a legelő szélén csoportba verődtek és rögtönzött konzultáció kezdődött A minisztériumi osztályvezető sablonos dicsérő szavára: — örömmel állapítom meg, hogy itt az ország egyik legjobban gondozott legelőjét láttam — a fiatal szakember pirongott A több száz holdas öntözött legelő létrehozása, gondos ápolása részben valóban az ő érdeme. Vissza a réten át már mellette mentem. Beszélgettünk. Ö mondta: kellett betanítani a munkába, ez sem megy máról holnapra. Elérkezünk lassan az egyik legkényesebb kérdéshez, ahhoz, hogy ez a vállalat sem teljesítette a termelékenységi tervét az első fél évben, s miután bért csak munka, teljesítés után lehet kifizetni, a textilruházatinál is parlagon maradt majdcsak 80 ezer forint a hat hónapra tervezett összbérből. Egymás szavába vágnak a beszélgetés résztvevői: — A férfirészlegnél páldá- ul sorra jelennek meg az újabb szintetikus anyagok, aminek a feldolgozása különféle módot igényel. És a vevők! A megrendelők igénye az időjárásnál is változatosabb. — És a minőség! Amiért két éve talán még prémiumot is kaptunk, azt most visszadobja a meo, kezdhetjük a javítását. S mindezek tetejébe június végétől ennél a vállalatnál is áttértek a 44 órás munkahétre. — Kevesebb időre is ugyanannyi bért fizetünk, mint korábban. Ezt nem érzi a dolgozó sem, a megrendelő sem, mert a nyereségünk terhére intézkedtünk. Több pénz a hármas kategóriának így az igazgató, aki a „megtalált módok” között még azt is megemlíti: nem riadtak vissza a célprémium kitűzésétől sem. Hol, mi szorított, arra tűztek ki jelentős pénzösszeget, már ki is fizettek két hónapra több, mint 25 ezer forintot. Ez valóban lendített a hármas kategóriába soroltak anyagi helyzetén, s jó hangulatot is eredményezett. Mutatja a kollektív szerződést az igazgató: abban rögzítették, hogy a hármas kategórián belül újabb hármas csoportot hoztak létre beosztások, érdem szerint, s az első kettőnél 40, illetve 20 százalékos növelő korrekciót alkalmaznak a nyereség szétosztásakor, A megkülönböztetésnél a szak- szervezet javaslata volt az iránymutató. — Ezek valóban örvendetes változások, de ha a termelékenység nem növekszik, hiába a lehetőség, a keresetek nem javulnak érezhetően. Lipniczki József: — Ezért mondjuk annyiszor a rejtett tartalékok felkutatását, kihasználását, ezért is van a célpérmium. Ismétlem, emelkedhet a kereset a duplájára is, ha a teljesítmény hasznába belefér. «— Minden pénznél többet ért, hogy megmutathattam, mit csináltunk. Hogy dicsérték a munkánkat — ‘Gondolom, azért nem csak dicséreteket kap, pénzt is? — Természetesen, * Volt időm elmélkedni a két beszélgetésen. Akit elzavartak, míg ótt volt a tsz- ben, lelkesen dolgozott, munkája milliókat ért. Aki az ezer holdas rét-legelőt bemutatta, lelkesen dolgozik, munkája milliókat ér. Nem hiszem, hogy ahonnan az agrármérnököt „elzavarták”, ott a munka díjazására vonatkozó törvényjavaslatokat alapos megfontolással alkalmazták volna. Az alapszabály készítésénél. Különben, a tsz ügye. Egyszer talán majd ők is rájönnek: csak a fehérnemű gyakori váltása a jó, a szakemberek állandó cseréje nem. Seres Ernő Urbán viccesen közbeszól: ezt a „rejtettet" keresik már régen, de nem találják. Aztán komolyra fordítva a szót, az ő célprémiumjukat hozza fel. Amíg nem volt munkaidő-csökkentés, addig sem tudtak annyi férfiöltönyt készíteni egy hónap alatt, amennyit most — kevesebb idő alatt — a célprémiumért kellene. Ulti muukaidőben Megindul a vita a résztvevők között a tartalékokról Arról, hogy egyesek „túlvarr- ják” a terméket, nem tudnak elszakadni a megszokott fogásoktól, holott azok már elavultak. Aztán az étkezési idő is ■ gyakran tíz perc helyett fél óráig eltart, mert egyesek belemelegednek az ultiba. Vannak műveletek, melyeket — egy kis ötlet, gondolkodás után — praktikusabban, szaporábban lehet elvégezni. Végül egyetértenek: valóban van még javítanivaló a munkában. Urbán azért végül hozzáteszi: többször kellene így kötetlenül beszélgetni a vezetőkkel a munkáról, a fizetésről, mindenről, mert így már ő is sok mindent másképpen lát. Igazat ad neki az igazgató. Angyal Sándor Úgy látszik, nehéz jól adminisztrálni egy olyan hatalmas üzemegységet, mint ami* lyen a Tiszántúli AramszoN gáltató és Szerelő Vállalat debreceni gázmű üzemegysége, a Mikepércsi út 2. alatt. Ezt bizonyítja K. I-né, Nyíregyháza, Rákóczi utca 37. alatti lakos esete a villany- bovler szerelésével, melyért ez a vállalat még az elmúlt év végén 397,30 forint szerelési díjat állapított meg. A nyíregyházi ügyfél ezt be is fizette, kezében van errő.l az idén február 7-én kelt Ny. 63 772—2/74 számú számla. Hiteles ügyintéző írta alá. Ennek ellenére még tavasz- szál felszólító levelet kaprot, hogy a 307 forint 30 fillér: 8 napon belül fizesse be, ellenkező esetben bírósághoz fordul a vállalat. Másodszor nem fizetett az ügyfél. Telefonált, hegy hagyják abba a tréfálkozást. Nem hagyták abba. Nemrég újabb levél érkezett. Az összeg kísértetiesen azonos. A szöveg csak annyiban különbözik. hogy azúttal 5 napon belül kérik kifizetni a számlát. Egyébként mindkét levélen 4 forintos bélyeg van. A nyíregyházi ügyfél már nem is telefonál. Várja a pert. Vagy az újabb leveleket, egyenként négyforintos bélyeggel. Már kiszámüoFa, hogy 97 levél még és az c-®ész szerelési költséget lelevelezte bélyegben a vállalat. Lehet, hogy ezért volt olyan drága a beszerelés? íg> A bőség gondjai Berkeszen Hatvannyolc hold termő almása van a berkeszi Baj- csy-Zsilinszky Endre Termelőszövetkezetnek. Év elején úgy számítottak, lesz 70 vagon alma. Most viszont kiderült, jóval bőségesebb a tervezettnél, legalább kétezer mázsával többet kell betakarítani. Éppen a bőség gondjáról beszélgetve találom ifjú Ba- rilló József elnököt és Nagy Péter párttitkárt. NÉGY NAP NYERESÉG Korábban úgy rendezték- szervezték a várható almaszüret idejét, hogy azt idén augusztus 25-én kezdik. A több éves gyakorlat ezt az időpontot „ajánlotta”. — De meg kellett változtatni az eredeti elképzelést. Húsz vagonnyi többlettermés jóval több gondot, munkát is jelent. Veszteséget pedig egyáltalán nem akarunk. Előrébb hoztuk a fehér áru szüretelését. — Négy nappal kezdtünk korábban. Az alkotmányünnep utáni nap mindjárt munkához láttunk. Sokat jelent négy nap nyereség. Létrákat, ládákat, kosarakat közvetlen a helyszínre szállították. A fehér batül 45—50 vagonnal ígér. Szükség van a szorgalmas igyekezetre, mert szeptember második felében már a piros áru körszedését is el akarják kezdeni. S e gyorsító módszerrel mintegy 20 vagonnal akarnak szüretelni. Közben el kell végezni az egyéb munkákat, melyek az általános őszi betakarításnál, ve tésnél jelentkeznek. A PARTSZERVEZET JAVASOLJA Az alma értékesítésére a HUNGAROFRUCT-tal van megállapodása a szövetkezet nek. Válogatásra, csomago lásra három fedett helyiség áll rendelkezésre. Kitűnő minőségű az alma. Nagy része exportra kerül. Az exportot a megadott dispozíciók szerint maga a szövetkezet bonyolítja. — Nem is ebben van a közvetlen nehézség — mondja aa elnök. — Ládakészletünk csak az eredetileg tervezett meny- nyiséghez van. Azután is járni kell, hogy a még hiányzókat időben beszerezzük. Nagy Péter pedig azt a sajnálatos esetet említi, hogy beteg a főkertész. — A pártszervezet ve- vezetősége javasolja a tsz-nek, átmenetileg alkalmazzon egy kertész szakembert. Aki szakszerűen szervezi és ellenőrzi az almaszüretet, előkészíti az értékesítést. végezteti a szállítást. Egy ilyen embert sürgősen találnunk kell. Hiánya legalább olyan baj. mint a göngyöleghiányunk. VAN MEGOLDÁS Más nehézség árnyékát ta előreveti a bőség gondja. Nyilvánvalónak látszik még másik két probléma. Az örvendetesen jó almatermést a szövetkezet tagsága nem tudja minden tekintetben elrendezni; nem látszik elégségesnek a saját szállítási kapacitás sem. (Mert arról már volt szó, hogy be kell takarítani a burgonyát, a tengerit és minden más egyéb termést is, közben kielégítően eleget kell tenni a vetéseknek.) — Úgy gondoljuk, napszámosokat veszünk fel, ha szorít az almaszüret. Vannak asszonyok lányok, akik szívesen eljönnek rendes keresetért. Esetleges szállítási nehézségeink leküzdésére pedig az AKÜV-öt vesszük igénybe. E nem várt kiadások szépen kitelnek a többtermésből. És inkább vállalnunk kell, minthogy az elmaradás miatt érzékeny kár érjen bennünket. A bő termés tehát külön -ondókkal jár. Megoldásuk nem látszik lehetetlennek. S a bőség gondja még mindig kellemesebb, mint a nincse- né. Asztalos Bálint 1 Presztízs
