Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

1969 augusztus 24. KEtET-MASYARORSZA« 8 oMsl MEGlEGYZÉS: Megéri ? Szenzáció nélkül Brigádok hétköznapjai Tiltakozott az igazgató Mennyit kereshetnek a munkások a textilruházati vállalatnál? AZ ÉLET SÖJA A MUN­KA. Ez az emberek tevé­kenysége a szürke, szorgos hétköznapokon, s ez ad be­csülést, nyugalmat és ízt az ünnepeknek. Nem kerestem szenzációt, csupán azt, ho­gyan élnek, tevékenykednek az egymást váltó hétközna­pok sokaságában szocialista brigádok a Nyírbogdányi Kő­olajipari Vállalatnál. Csirmaz Ferenc, a Kilián hatszoros szocialista brigád vezetője műszakból hazaíelé indul. Reggel hattól, délután kettőig volt szolgálatban a brigád. Gondterhelt. — „Erősebb” napok követ­keznek. bár nem történt ma sem semmi különös. Csak bánt bennünket, hogy kőolaj­hiány miatt az első fél évben elmaradtunk 13 ezer tonná­val. Termékkieséssel, pénz és nyereségcsökkenéssel jár­hat. Érezheti a vállalat és a mi zsebünk is. Ezt kell pó­tolni. Három hete rekordmennyi­ségben érkezik a kőolaj. És ők rekordot teljesítenek, ösz- szeszokott együttes. Négyen vannak, ebből kettő nő: Tóth Béláné, a műszertáblakezelő és Zsanda Erzsébet a tar­tálymérő, Zoltai András pe­dig a csőkemencefűtő. EZ A DESZTILLÁCIÓS BRIGÁD. Ebben a műszak­ban 560 köbméter kőolajat dolgoztak fel. Benzin, gáz­olaj, fűtőolaj lett belőle. — Keresetre nem panasz­kodunk. Elégedett a brigád. Érezzük, becsülnek. Én a Szovjetunióban voltain hat napig, Tóthnét jó munká­jáért a Szeged! Szabadtéri Játékokra küldték. Két hó­napja kaptunk jutalmat is, 300—430 forintot, mert a bri­gád a vállalásait teljesítette. — Csak az elmaradás ne lenne... Havonta most 4000 —5Ö0Ó tonnával több kőola­jat kell feldolgoznunk, hogy az elmaradást pótoljuk. Raj­tunk nem fog múlni. Indul haza. Várja a család­ja. Rendben adta át a követ­kező műszaknak a desztillá­ciós üzemet. Csáki Ifi. József, a Koma­rov szocialista brigád veze­tője és 13 társa viszont most indulnak műszakra. Este tízig dolgoznak. — Most érkezett 31 vagon nyersolaj a Szovjetunióból. Ennek a fejtését kell elvé­geznünk. De úgy, hogy este 9 órára üresek legyenek a tartályok, mert különben fek- bért fizetne az üzem. Ez meg a nyereségünket is érin­tené. Ha mi késlekedünk, óránként és kocsinként 8 fo­rintot fizetne rá a munkás­kollektíva — mondja. ÜGY KAPCSOLÓDNAK EGYMÁSBA a brigádok munkái, mint a láncszemek. Ahhoz, hogy a desztillációs Nagy réten ballagtunk át és ő állította, hogy már ta­lálkoztunk. Emlékeztetett; ar­ról írtam, hogy a termelő- szövetkezet milyen jól gaz­dálkodott az elmúlt évben. — Meglehet — mondtam és következett a rutinkér- dés: — Az idén hogy gazdál­kodnak? Meglepő volt a válasz. — Mit érdekel az már engem. Uj munkahelyen dol­gozom. Csodálkozásomra elma­gyarázta: — Elzavartak. Kaptam pár ezer forint eredményes­ségi prémiumot. A tagoknak nem tetszett, köteleztek, hogy fizessem vissza. Nem fizettem. Ezért elbocsátot­tak, de nemcsak engem. Akik visszafizették, azok ■maradtak, akik nem, mint én, most új helyen dolgoznak. — Pár ezer forintért? Ér­demes volt kenyértörésig vin­ni? A fiatal mezőgazdasági mérnök arc; 'komörült. l -n Nehogy azt gondolja, brigád teljesítse a „feszített” tervét, nélkülözhetetlen a Komarov fejtő és töltő szo­cialista brigád precíz mun­kája. — Naponta 1500 tonna kő­olajat fejtünk. Most köny- nyebb, télen nehezebb, mert a hidegben 6 óra szükséges egy tartálykocsi felmelegíté­séhez, s igénybe veszi az ember erejét is. Fekbért még ez évben nem fizettek miattuk. Pedig fél év alatt 185 ezer tonna kő­olaj fejtését végezték el. Egyetértés a munkában, ez jellemzi őket az életben is. Együtt üdült nemrégiben a brigád családostul a vállalat hajdúszoboszlói üdülőjében. A vállalat négy család részi­re házat épít. Ebben is se­gítenek, húsz-húsz órás tár­sadalmi munkát vállaltak. — Igaz, nem a mieink köl­töznek bele, de a szaktársak. És segítünk, hogy mielőbb új otthonuk legyen. Szocialista emberekre jel­lemző vonás ez. Hatan a brigádból most végzik az általános iskola ötödik és nyolcadik osztályát. — Őket a tanultabbak se­gítik. ELEGÁNSÁN öltözött Gégény Mihály, a vazelin- üzem Kun Béla szocialista brigádjának a vezetője. — Pihenünk. Szombattól kedd reggelig szabad a bri­gád, negyvenórás munka­hétben dolgozunk, öttagú a brigádom. Fehér kozmetikai és gyógyászati vazelint készítünk. Űj termékünk a ceralaszt, melyet a baromfi­iparban használnak. Ezt a debreceni egyetem kutatói, a gyár műszaki kollektívája és a vazelinüzem brigádjai kí­sérletezték ki együttesen. Van gond is. Jelenleg a gyógyvazelin készítésénél. Most ennek a megoldásán dolgoznak. Üj gyümölcsfa­olaj készítését kezdik meg novemberben. A kísérletek sikerültek. Érdemeket szer­zett benne a brigád. Itt na­gyon fontos a technológiai fe­gyelem betartása. — Egy esetben történt baj — említi. — Lebarnult az egyik vazelin a gyártás köz­ben. Ezért én 15 százalékos prémiummegvonásban ré­szesültem. Hibás voltam, de nem ilyen mértékben, ezt el­ismerem. Bántott engem is, a brigádom tagjait is. De megtörtént. Nem az a 35—40 forintos „büntetés” izgat, ha­nem maga a tény, hogy ez megtörtént. SZÜRKE HÉTKÖZNAPOK. Eredményekkel, örömökkel és gondokkal. Ezekből fonó­dik hosszú lánccá az élet. S ennek sója a Szorgos, becsü­letes munka. Farkas Kálmán hem a pénzért. Részemről ez már presztízskérdés. Én tu­dom, mit kellett azért güriz­ni, hogy a gazdaság talpra álljon. Hajnaltól késő éjsza­káig jártuk a földeket, tár­gyaltunk és vitatkoztunk. Olyan terveket készítettünk, olyan művelési ág változtatá­sokat eszközöltünk, amely­nek a végeredménye csak jó lehetett. Tudom, nem az én érdemem. De közöm volt hozzá, hogy a tsz kilábolt a mérleghiányból, hogy a ta­gok keresete nőtt, sőt, hogy egyáltalán pénzt kaptak. Vitatkozni próbáltam, — Hivatásérzet is van a világon... Meg az a gyümölcs még nem érett be. amelynek 'óit maga gondozta. A szü­ntet másra hagyta. Úgy látszik, rosszul, virág- nyelven beszéltem. Nem ér­tett meg. Vagy én őt. — Nekem jobb az új A legutóbbi nyereségosztás előtt felkerestük a Nyíregy­házi Textilruházati Vállala­tot, ahol a hármas kategóriá­ba sorolt dolgozókkal beszél­gettünk az anyagi megbe­csülésről. A beszélgetés lé­nyege; dolgoznának, keresné­nek többet is a munkások, de köti a bérszínvonal a vezető­ket, nem lehet kiugrani Nemrég „Kis fizetésűek” cí­mű írásunkban hivatkoztunk az említett példára, mire Lipniczki József igazgató eré­lyes hangon válaszolt: „Az már a múlté, nálunk annyit dolgozhatnak, kereshetnek a munkások, amennyit akar­nak. Ebben semmiféle bér­plafon nem gátolja meg őket, mert az idén megtalál­tuk a módját az ösztönző bé­rezésnek.” Ezt ma még kevés helyen mondhatják el, hiszen taná­csi vállalatainknál féléves szinten is több százezer fo­rintra tehető a visszatartott bér. Lássuk hát a textilesek példáját, halljuk a munká­sok véleményét. „...volt ilyen hang...“ Az egykori riportalanyok közül kettő már odébbállt, jobb lehetőséget remélve má­sutt. Benkei Imre szabász, igazolja: valóban „volt ilyen hang akkor”. Urbán Sándor, a férfi mértékes részlegbeliek nevében is mondja: korábban igen sok baj volt az ő bére­zésükkel, igazságtalanul ala­csony volt. — Volt — szól közbe az igazgató, s Urbán helyeslőén bólint — de már nincs. Alapbérrendezést hajtottunk végre, megemeltük a darab­bért is, s az extraméretek után külön díjazzuk a férfi mértékes részlegbelieket. Kifizetetlenül 80 ezer — de miért? Rákérdezek Papp Mihály- ra, aki a/ női konfekciórész­legben dolgozik: elégedett-e a keresetével, dolgozhat-e töb­bet, ha akar, hogy több pénzt is kapjon? Azt mondja, nem panaszkodik, bár a pénzből sose elég, de a teljesítmény­nek sókféle gátja is van. Mert az ujjunk sem egyfor­ma, ahány annyiféle az em­ber is. Egyik ügyesebb, a másik szorgalmasabb, de vannak lassúbbak és lustáb­bak is. Itt pedig kollektív munka folyik. Pápai: — És vegyük -Szá­mításba, hogy cserélődnek az emberek, sok fiatal lányt munkahely. Jobban meg Vá­gyók fizetve és hogy a tsz- nek jobb lesz-e vagy rosz- szabb? Nem vagyok odava- .lósi. Nincs ott rokonom, se barátom, csak ismerősöm. Félbeszakadt a beszélgeté­sünk. Nem is folytattuk to­vább, mert a tapasztalatcse­rén résztvevők a legelő szé­lén csoportba verődtek és rögtönzött konzultáció kez­dődött A minisztériumi osztályve­zető sablonos dicsérő szavá­ra: — örömmel állapítom meg, hogy itt az ország egyik legjobban gondozott legelőjét láttam — a fiatal szakember pirongott A több száz holdas öntözött legelő létrehozása, gondos ápolása részben valóban az ő érde­me. Vissza a réten át már mel­lette mentem. Beszélgettünk. Ö mondta: kellett betanítani a munká­ba, ez sem megy máról hol­napra. Elérkezünk lassan az egyik legkényesebb kérdéshez, ah­hoz, hogy ez a vállalat sem teljesítette a termelékenységi tervét az első fél évben, s miután bért csak munka, tel­jesítés után lehet kifizetni, a textilruházatinál is parlagon maradt majdcsak 80 ezer fo­rint a hat hónapra tervezett összbérből. Egymás szavába vágnak a beszélgetés résztvevői: — A férfirészlegnél páldá- ul sorra jelennek meg az újabb szintetikus anyagok, aminek a feldolgozása kü­lönféle módot igényel. És a vevők! A megrendelők igé­nye az időjárásnál is válto­zatosabb. — És a minőség! Amiért két éve talán még prémiu­mot is kaptunk, azt most visszadobja a meo, kezdhet­jük a javítását. S mindezek tetejébe júni­us végétől ennél a vállalat­nál is áttértek a 44 órás munkahétre. — Kevesebb időre is ugyanannyi bért fizetünk, mint korábban. Ezt nem érzi a dolgozó sem, a megrendelő sem, mert a nyereségünk terhére intézkedtünk. Több pénz a hármas kategóriának így az igazgató, aki a „megtalált módok” között még azt is megemlíti: nem riadtak vissza a célprémium kitűzésétől sem. Hol, mi szo­rított, arra tűztek ki jelentős pénzösszeget, már ki is fi­zettek két hónapra több, mint 25 ezer forintot. Ez va­lóban lendített a hármas ka­tegóriába soroltak anyagi helyzetén, s jó hangulatot is eredményezett. Mutatja a kollektív szerződést az igaz­gató: abban rögzítették, hogy a hármas kategórián belül újabb hármas csoportot hoz­tak létre beosztások, érdem szerint, s az első kettőnél 40, illetve 20 százalékos növelő korrekciót alkalmaznak a nyereség szétosztásakor, A megkülönböztetésnél a szak- szervezet javaslata volt az iránymutató. — Ezek valóban örvendetes változások, de ha a termelé­kenység nem növekszik, hiá­ba a lehetőség, a keresetek nem javulnak érezhetően. Lipniczki József: — Ezért mondjuk annyiszor a rejtett tartalékok felkutatását, ki­használását, ezért is van a célpérmium. Ismétlem, emel­kedhet a kereset a duplájá­ra is, ha a teljesítmény hasznába belefér. «— Minden pénznél többet ért, hogy megmutathattam, mit csináltunk. Hogy dicsér­ték a munkánkat — ‘Gondolom, azért nem csak dicséreteket kap, pénzt is? — Természetesen, * Volt időm elmélkedni a két beszélgetésen. Akit elza­vartak, míg ótt volt a tsz- ben, lelkesen dolgozott, mun­kája milliókat ért. Aki az ezer holdas rét-legelőt bemu­tatta, lelkesen dolgozik, mun­kája milliókat ér. Nem hiszem, hogy ahon­nan az agrármérnököt „el­zavarták”, ott a munka díja­zására vonatkozó törvényja­vaslatokat alapos megfonto­lással alkalmazták volna. Az alapszabály készítésénél. Kü­lönben, a tsz ügye. Egyszer talán majd ők is rájönnek: csak a fehérnemű gyakori váltása a jó, a szakemberek állandó cseréje nem. Seres Ernő Urbán viccesen közbeszól: ezt a „rejtettet" keresik már régen, de nem találják. Az­tán komolyra fordítva a szót, az ő célprémiumjukat hozza fel. Amíg nem volt munkaidő-csökkentés, addig sem tudtak annyi férfiöl­tönyt készíteni egy hónap alatt, amennyit most — ke­vesebb idő alatt — a célpré­miumért kellene. Ulti muukaidőben Megindul a vita a részt­vevők között a tartalékokról Arról, hogy egyesek „túlvarr- ják” a terméket, nem tudnak elszakadni a megszokott fo­gásoktól, holott azok már el­avultak. Aztán az étkezési idő is ■ gyakran tíz perc he­lyett fél óráig eltart, mert egyesek belemelegednek az ultiba. Vannak műveletek, melyeket — egy kis ötlet, gondolkodás után — prakti­kusabban, szaporábban lehet elvégezni. Végül egyetértenek: való­ban van még javítanivaló a munkában. Urbán azért vé­gül hozzáteszi: többször kel­lene így kötetlenül beszél­getni a vezetőkkel a munká­ról, a fizetésről, mindenről, mert így már ő is sok min­dent másképpen lát. Igazat ad neki az igazgató. Angyal Sándor Úgy látszik, nehéz jól ad­minisztrálni egy olyan hatal­mas üzemegységet, mint ami* lyen a Tiszántúli AramszoN gáltató és Szerelő Vállalat debreceni gázmű üzemegy­sége, a Mikepércsi út 2. alatt. Ezt bizonyítja K. I-né, Nyíregyháza, Rákóczi utca 37. alatti lakos esete a villany- bovler szerelésével, melyért ez a vállalat még az elmúlt év végén 397,30 forint szere­lési díjat állapított meg. A nyíregyházi ügyfél ezt be is fizette, kezében van errő.l az idén február 7-én kelt Ny. 63 772—2/74 számú számla. Hiteles ügyintéző írta alá. Ennek ellenére még tavasz- szál felszólító levelet kaprot, hogy a 307 forint 30 fillér: 8 napon belül fizesse be, ellen­kező esetben bírósághoz for­dul a vállalat. Másodszor nem fizetett az ügyfél. Telefonált, hegy hagyják abba a tréfálkozást. Nem hagyták abba. Nem­rég újabb levél érkezett. Az összeg kísértetiesen azonos. A szöveg csak annyiban kü­lönbözik. hogy azúttal 5 na­pon belül kérik kifizetni a számlát. Egyébként mindkét levélen 4 forintos bélyeg van. A nyíregyházi ügyfél már nem is telefonál. Várja a pert. Vagy az újabb levele­ket, egyenként négyforintos bélyeggel. Már kiszámüoFa, hogy 97 levél még és az c-®ész szerelési költséget lelevelezte bélyegben a vállalat. Lehet, hogy ezért volt olyan drága a beszerelés? íg> A bőség gondjai Berkeszen Hatvannyolc hold termő almása van a berkeszi Baj- csy-Zsilinszky Endre Terme­lőszövetkezetnek. Év elején úgy számítottak, lesz 70 vagon alma. Most viszont ki­derült, jóval bőségesebb a tervezettnél, legalább két­ezer mázsával többet kell betakarítani. Éppen a bőség gondjáról beszélgetve találom ifjú Ba- rilló József elnököt és Nagy Péter párttitkárt. NÉGY NAP NYERESÉG Korábban úgy rendezték- szervezték a várható alma­szüret idejét, hogy azt idén augusztus 25-én kezdik. A több éves gyakorlat ezt az idő­pontot „ajánlotta”. — De meg kellett változ­tatni az eredeti elképzelést. Húsz vagonnyi többletter­més jóval több gondot, munkát is jelent. Veszteséget pedig egyáltalán nem aka­runk. Előrébb hoztuk a fe­hér áru szüretelését. — Négy nappal kezdtünk korábban. Az alkotmányün­nep utáni nap mindjárt munkához láttunk. Sokat je­lent négy nap nyereség. Létrákat, ládákat, kosara­kat közvetlen a helyszínre szállították. A fehér batül 45—50 vagonnal ígér. Szük­ség van a szorgalmas igyeke­zetre, mert szeptember máso­dik felében már a piros áru körszedését is el akarják kezdeni. S e gyorsító mód­szerrel mintegy 20 vagonnal akarnak szüretelni. Közben el kell végezni az egyéb munkákat, melyek az általá­nos őszi betakarításnál, ve tésnél jelentkeznek. A PARTSZERVEZET JAVASOLJA Az alma értékesítésére a HUNGAROFRUCT-tal van megállapodása a szövetkezet nek. Válogatásra, csomago lásra három fedett helyiség áll rendelkezésre. Kitűnő mi­nőségű az alma. Nagy része exportra kerül. Az exportot a megadott dispozíciók sze­rint maga a szövetkezet bo­nyolítja. — Nem is ebben van a köz­vetlen nehézség — mondja aa elnök. — Ládakészletünk csak az eredetileg tervezett meny- nyiséghez van. Azután is jár­ni kell, hogy a még hiányzó­kat időben beszerezzük. Nagy Péter pedig azt a sajnálatos esetet említi, hogy beteg a főkertész. — A pártszervezet ve- vezetősége javasolja a tsz-nek, átmenetileg al­kalmazzon egy kertész szak­embert. Aki szakszerűen szervezi és ellenőrzi az al­maszüretet, előkészíti az érté­kesítést. végezteti a szállí­tást. Egy ilyen embert sür­gősen találnunk kell. Hiánya legalább olyan baj. mint a göngyöleghiányunk. VAN MEGOLDÁS Más nehézség árnyékát ta előreveti a bőség gondja. Nyilvánvalónak látszik még másik két probléma. Az ör­vendetesen jó almatermést a szövetkezet tagsága nem tud­ja minden tekintetben elren­dezni; nem látszik elégséges­nek a saját szállítási kapaci­tás sem. (Mert arról már volt szó, hogy be kell takarí­tani a burgonyát, a tengerit és minden más egyéb ter­mést is, közben kielégítően eleget kell tenni a vetések­nek.) — Úgy gondoljuk, napszá­mosokat veszünk fel, ha szo­rít az almaszüret. Vannak asszonyok lányok, akik szí­vesen eljönnek rendes kere­setért. Esetleges szállítási ne­hézségeink leküzdésére pe­dig az AKÜV-öt vesszük igénybe. E nem várt kiadá­sok szépen kitelnek a több­termésből. És inkább vállal­nunk kell, minthogy az el­maradás miatt érzékeny kár érjen bennünket. A bő termés tehát külön -ondókkal jár. Megoldásuk nem látszik lehetetlennek. S a bőség gondja még mindig kellemesebb, mint a nincse- né. Asztalos Bálint 1 Presztízs

Next

/
Thumbnails
Contents