Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

5. oldal inSkOT-MÄG'fÄRÖRSZAfl fS8$. augusztus 23 Egy hét a világpolitikában i Egy »új“ doktrína cáfolata © A dél-koreai diktátor Washingtonban § A jobboldal kudarca Indiában @ A jeruzsálemi mecsettűz Á történelem dicső napja A német fasiszta csapatok felett Nyugat-Ukrajnában augusztus 31-én aratott győzelem 25 éves évfordulójára A NIXON KORMÁNYZAT állítólagos új ázsiai politiká­jára rácáfolnak az események és magának az amerikai kor­mánynak a tettei. A sokat emlegetett „Nixon-doktrina” többek között azt is előírná, hogy az USA csökkentse ka­tonai kötelezettségeit az ázsiai földrészen, ennek azon­ban máris ellentmond, hogy az Egyesült Államok elnöke a dél-koreai diktátort Wa­shingtonban fogadva ígéretet tett a szöuli bábkormány vál­tozatlan támogatására. Ugyan­ekkor az amerikai lapok ar­ra hívják fel a figyelmet, hogy az USA hadereje mind­inkább belekeveredik a laoszi ellenségeskedésekbe. így pél­dául az amerikai felségjeles repülőgépeket napjainkban több alkalommal vetik be Laosz légterében, mint annak idején a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság elleni ka­lóztámadások során! Érdemes ezzel kapcsolatban emlékeztetni arra, hogy Laoszban, Vietnam nyugati szomszédságában idestova egy évtizede folynak a har­cok az imperialistabarát ele­mek és a népi erők között, a valóságos háború csak 1961- ben veszített egy pillanatra a hevességéből, amikor a Laosz ügyével foglalkozó genfi kon­ferencián semleges országgá nyilvánították a kicsiny, de több mint ezer esztendeje fennálló délkelet-ázsiai álla­mot. Most megbízható érte­sülések szerint már amerikai különleges alakulatok is részt vesznek a harcokban, Rogers amerikai külügyminiszter azonban tagadta ezt, s csak annak kijelentésére szorítko­zott, hogy „a laoszi helyzet komo'á’ aggodalomra ad okot.. A külügyminiszter cáfolta azt is, hogy az Egyesült Ál­lamok titkos katonai megálla­podást kötött Thaiföld veze­tőivel, az amerikai sajtóban azonban mind több leleple­zés lát napvilágot ezzel kap­csolatban: olyan tekintélyes publicista, mint Walter Lipp- mann, minden bizonnyal meg­alapozott információk birto­kában írhatta meg, hogy az USA-vezetők amerikai csapa­tok bevetésére vállaltak köte­lezettséget Thaiföldön... Az új „Nixon-doktrina” a jelek szerint Vietnamban sem érvényesül A dél-vietnami harcok újból hevesebbek és az amerikai hadsereg veszte­ségei megnövekedtek: a1 hé­ten nyilvánosságra hozott adatok a halottakról és sebe­sültekről felülmúlják az ed­digieket. Június óta pedig több héten át viszonylag csökkent az ellenségeskedé­sek hevessége. Averell Har­dman, aki 1968-ban a Párizs­ban tárgyaló amerikai kül­döttséget vezette, most úgy nyilatkozott, hogy a Nlxon- kormány elmulasztotta a le­hetőséget a viszonylagos csöndnek tényleges fegyver- szünetté való fejlesztésében. Harriman nyilatkozatát idéz­te a francia fővárosban Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideiglenes forra­dalmi kormány képviselője is, miután a négyes találkozó 31. ülése sem hozott semmi­lyen előrehaladást. az Ázsiai politikai HELYZETBEN figyelmet ér­demel a világ második legné­pesebb országában, Indiában lezajlott köztársasági elnök- választás. A tét nagy volt: Indira Gandhi asszony sze­mélyes helyzetét ingathatta volna meg és politikáját ítél­hette volna kudarcra, ha — a saját pártjából való, Igazá­ban azonban jobboldali je­lölt, Szandzsiva Reddi győ­zött volna... A gazdasági problémákkal, nemzetiségi el­lentétekkel küszködő óriási ország kormányzó pártjában, a kongresszus pártban erős Gandhi asszony jobboldali el- lenzéke, amely különösen he­ves ellenérzésekkel fogadta a miniszterelnök legutóbbi, si­keresen végrehajtott intézke­dését, a nagybankok államo sítását. Indira Gandhi ellen irányult a kongresszus párt jobbszárnyának az az akció­ja, hogy Reddit jelölte az or­szág első méltóságára. A ti- zennégy jelölt között a 75 éves, volt szakszervezeti ve­zető, a baloldali Giri mutat­kozott olyan személyiségnek, aki mögött felsorakozhattak az ország haladó erői és a kongresszus pártnak, Gandhi asszonyt követő tömegei is. Az első szavazás nem hozott eredményt, a második szava­zásból már Giri került ki győztesen. A politikai meg­figyelők véleménye megegye­zik abban, hogy ez az ered­mény Gandhi asszony sikere is, ugyanakkor azonban a kongresszus párt szakadásá­hoz vezethet Reddi választá­si balsikere. A KÖZEL-KELETI HELY ZETBEN egy, az arabok val­lásos érzelmeire ható ese­mény idézhet elő új fordula­tot: a hét közepén tűz pusztí­tott a jeruzsálemi El Szakhra- mecsetben, a mohamedánok híres Regyhelyén, amely az iszlám számára olyan jelen­tőségű, mint — mondjuk — a katolikusoknak a római Szent Péter székesegyház. Az arabok körében elterjedt vé­lemény szerint — az izraeliek rovására Írandó a mecset pusztulása. A tűzeset ismét Jeruzsálem sorsára irányítja a világ figyelmét: ismeretes, hogy a Biztonsági Tanács két alkalommal marasztalta el Izrael kormányát azért, mert intézkedéseket tett Je­ruzsálem korábbi arab öve­zetének bekebelezésére. A me­cset is ebben az arab szek­torban emelkedik. Leégése erélyes diplomáciai fellépés­re ösztönözte az arab orszá­gok vezetőit. Azt a román lépést, hogy Románia és Izrael diplomá­ciai kapcsolatait nagyköveti szintre emelik, az arab orszá­gok ellenlépései követték, amelyek a Romániától való diplomáciai kapcsolatok be­fagyasztásától egészen azok megszakításáig vezettek. Augusztus 21-én volt egy éve annak, hogy öt szocialis­ta ország fegyveres segítsé­get nyújtott a szocializmus csehszlovákiai vívmányainak megvédésére, az ellenforra­dalmi veszély elhárítására. A nyugati sajtó — könnyen ki­található — milyen források­ból szerezvén értesüléseit — szinte ellenforradalmat jósolt erre a napra. A külföldi és a hazai reakció mesterkedései nyomán, sajnos, valóban vol­tak rendzavargások Prágá­ban, és egy s más városok­ban, de mint a csehszlovák párt Központi Bizottsága is megállapította, a cseh és .szlovák nép túlnyomó több­sége elutasította az ellensé­ges próbálkozásokat, helye­selte a hatóságok erélyes fel­lépését Pálfy József /. Országunk dolgozói több nagyszerű győzelem 25 éves évfordulóját ünnepük, me­lyet a szovjet fegyveres erők 1944-ben arattak. Július—au­gusztusban lesz a lvov—szan- doméri támadó hadművelet 25 éves évfordulója, mely a Nagy Honvédő Háború krónikájának egyik dicső lapját képezi Iván Konyev marsall Ezt a hadműveletet az I. Ukrán Fro'nt csapatai vív­ták I. Sz. Konyev tábornok vezetése alatt (a Katonai Ta­nács tagja K. V. Krajnyukov altábornagy, törzsfőnök, V. D. Szokolovszkij hadseregtá­bornok). A hadművelet alap­vető célja volt Nyugat-Uk­rajna felszabadítása a né- met fasiszta területrablók el­nyomása alól. A fent emlí­tett cél eléréséhez azonban tett cél elérése azonban nagy nehézségekbe ütközött. A hit- leri hadvezetés rendkívül fontosnak tartotta, hogy Nyu­gat-Ukrajna a kezében maradjon, mivel területén olyan fontos stratégiai pontok és közúti csomópontok voltak, amelyek Csehszlovákia Ma­gyarország és Lengyelország felé vezettek, ahol a fasiszta Németországot ellátó jelentős . hadiipari üzemek dolgoztak. Nyugat-Ukrajnára a fasisz­táknak nemcsak azért volt szüksége, hogy bizonyítsák az általuk alapított új rend tar­tósságát, hanem fontos nyers­anyagforrások voltak itt talál­hatók. A hitleri vezetés szá­mára Nyugat-Ukrajna elvesz­tése azt jelentette, hogy a to­vábbi harc sikerének fontos lehetőségétől fosztják meg magukat. Az ellenség hosszasan ké­szült Nyugat-Ukrajnában tá­madásunk elhárítására. A hit­leri hadvezetés a terep kedve­ző adottságait kihasználva még 1944 február—márciusá­ban hozzáfogott a védelmi be­rendezések egész rendszeré­nek kiépítéséhez, a városok megerősítéséhez. A front tér­ségében helyezkedtek el az Eszak-Ukrajna Hadseregcso­port fő erői, melyek parancs­noka J. Garpe vezérezredes volt. A hadseregcsoport állo­mányába több mint 40 had­osztály, mintegy 6300 löveg és aknavető (75 mm-es, vagy na­gyobb), több mint 900 harc­kocsi és rohamlöveg, csaknem 1000 harci repülőgép tarto­zott, ami az ellenség egész csoportosításának egyharma- dát tette ki. A csoportosítás 5 szovjet fronttal szemben védekezett (a 3. balti, az 1—2. és 3. Belorussz és az I. Ukrán frontok). Vaszilij Danyflovics Szokolovszkij marsall A Legfelső Főparancsnok­ság természetesen megértette, hogy az ellenség észak­ukrajnai hadseregcsoport­jának szétverése komoly erő­feszítéseket követel. Éppen ezért a háború folyamán elő­ször rendkívül erős hadműve­leti és hadászati csoportosítást hoztak létre. Az I. Ukrán Frontnál! 74 lövészhadosztá­lya, 10 harckocsi és gépesített hadteste, néhány lovasegysége és más fegyvernemi egysége volt. A fronton a szovjet har­cosokkal vállvetve harcoltak: a Csehszlovák Hadtest kato­nái, Svoboda tábornok pa­rancsnoksága alatt. A haditermelés szakadatlan növelése, a hátországban tar­tózkodó szovjet emberek munkasikerei lehetővé tet­ték, hogy jól ellássuk a front Mihail Katuhov vezérezredes csapatait. A csoportosításnak 14 ezer lövege és aknavetője (76 mm-es, vagy nagyobb ka­liberű), több mint 2200 harc­kocsija és önjáró lövege, 2806 repülőgépe volt. Ezek a jelentős erők alkották a siker elérésének anyagi feltételeit Ismeretes azonban, hogy bármilyen nagy legyen is a fölény erőben és eszközökben, minden ütközet és hadműve­let sorát az ember dönti el Parancsnokságunk, politikai szervezetünk, pártszerveze­tünk és Komszomol szerveze­teink éppen ezért rendkívül nagy figyelmet fordítottak a céltudatos pártpolitikai mun­ka szervezésének és folytatá­sának, mely a személyi ál­lomány olyan tulajdonságai­nak nevelésére irányult, mint a haza és a katonai eskü irán­ti hűség, a harcben tanúsított rettenthetetlenség, a katonaba­rátság és elvtársiasság kér­dése. (Folytatjuk) III. Kötetre kell menni Molnár Károly: „ *>tJgy vélem, hogy egyet­len rossz had\7ezér jobb, mint kettő együtt.” (Napóleon) Délután hat órakor a láza­dók erői megsemmisültek, vagy szétszóródtak. A küzde­lem eldőlt. Az ágyúk le­győzték a puskákat. Ez tör­tént a párizsi utcán. A dia­dal a forradalomé és a fiatal tüzértábornoké. Most már el­ismerik a rendkívüli képes­ségét, vezéri tehetségét. Ki­nevezik a belföldi és a pári­zsi hadak főparancsnok-he­lyettesének, majd hadosztály­tábornok lesz. Nevét 1795 október hu­szonnegyedikén már egész Franciaország megismeri, mert ekkor újra előre lép a ranglétrán, az egész francia belföldi hadsereg parancsno­ki tisztjévé bízzák meg. Ez az időszak döntően be­folyásolta magánéletét Is. Megismerkedett Jozefinnel, Beauharnais gróf özvegyé­vel Az érett, tapasztalt asz- szony számításból viszonozta — látszólag — a tábornok vonzalmát. Bonaparte így em­lékezett vissza arra az alka­lomra, amikor ä nála hat esz­tendővel idősebb özvegy meg­hívja egy estélyre: „Maga mellé ültetett. Ka­cérkodott velem. Szeretetre­méltó, de fölötte körmönfont hölgy. Szóval ügyünk előre­haladt. Megszerettük egy­mást”. 1796 március kilencedikén házasságot kötnek. Két nap­pal később Bonaparte elin­dul Itáliába, hogy irányítsa az ottani hadműveleteket. Óriási erők szövetkeztek akkoriban Franciaország el­len : Anglia, Ausztrália, Oroszország, Szardínia, Ná­poly, néhány német állam, így Bajoroszág, Baden és Württemberg, valamint a pá­paság mozgósította anyagi és katonai erőforrásait. Bonapartét az itáliai ha­dak főhadiszállásán meglehe­tősen bizalmatlanul fogadták. Elsősorban a kora miatt. 27 esztendős volt, amikor át­vette a főparancsnokságot. A tábornok így felelt azoknak, akik fiatalnak tartották: — Ezeréves leszek... Az erőviszonyok nem Bo­naparténak kedveztek, 40 000 emberre és 60 ágyúra számít­hatott, ezzel szemben az el­lenség 70 000 katonát és 200 ágyút vonultatott föl. Pon­tos tervet dolgozott ki. El­határozta, hogy előretör és elválasztja egymástól az osztrák és a szardíniái hadi­kat. Mielőbb kiadta a paran­csot csapatainak az Indulás­ra, embereihez beszédet in­tézett: — Katonák! Nincs ruhátok. Éheztek. I. kormány köszö­nettel tartozik nektek, de je­lenleg semmit sem adhat... Én vezetlek benneteket a vi­lág legbőségesebb síkságaira. Gazdag tartományok, nagy városok jutnak a kezetekbe. Becsület, dicsőség és gazdag­ság vár rátok! Föllelkesítette katonáit, az­után az Alpok mellett, délre vezette őket. Jomini, svájci tábornok, aki eleinte Bona­parte parancsnoksága alatt harcolt, később kijelentette, hogy háborúban soha nem látott ilyen vakmerő hadve­zért, aki minden kockázatot vállalt és egyszerűen nem is­merte a félelmet. Ellenfeleit sorozatosan be­csapta, seregével mindig má­sutt jelent meg, mint ahol várták. Hat győzelmet aratott, hat nap alatt. Ezáltal arra kény­szerítette Szardíniát, hogy kössön békét Franciaország­gal. Bonaparte nem áll meg a diadal útján. Átkel a Pó ötszáz méter széles vízén, azután csapataival 16 óra alatt 72 kilométert meneteL Különösen heves csata tombolt Lodi városánál, ahol 10 000 osztrák akarta megál­lítani Bonaparte ' előrenyo­mulását. 20 ágyú lőtte a franciákat. A főparancsnok azonban példát mutatott ka­tonáinak arra, hogy a harc­ban a személyes bátorság döntő lehet. Odaállt az egyik gránátos alakulat élésre, és életét kockáztatva vezette ro­hamra embereit. Katonái a vakmerő parancsnokot ezen a napon nevezik először „kis káplári’-nak, azért, mert ő is ott küzdött a legveszélyesebb szakaszokon. Május tizenötödikén a francia csapatok bevonulnak Milánóba. A főparancsnok jelentését már lóhalálában viszik a futárok Párizsba: .„Lombardia mától kezdve köztársaságunk kezében van”. A csaták szinte végelátha­tatlan sorozata következik. Újabb osztrák hadseregek és újabb vezérek érkeztek Itá­liába. 1795 november tizenötödi­kén Arcole mellett össze­csaptak az ellenfelek. Három napig dörögtek a fegyverek, támadások és ellentámadások váltogatták egymást. — Még soha csata nem volt olyan kétes kimenetelű — mondta később Napóleon, aki a döntő pillanatban le­ugrott a lováról, zászlót fog a kezébe, rohan előre és így kiált: — Katonák! Kövessétek vezéreteket! Egy ezredes a tábornok elé ugrik, hogy megóvja az el­lenséges golyóktól. Holtan esik össze, de Bonaparte to­vább fut, egészen addig, amíg egy fontos híd mellett belezuhan a mocsárba, ötven katonával ekkor egy magas rangú francia tiszt érkezik, hogy mentse a fővezért. Egy csel dönti el a harc kimenetelét. Napóleon 25 emberét az ellenfél mögé küldi, akik hirtelen egyszer­re kürtjükbe fújnak. Általá­nos zűrzavar keletkezik az osztrákok soraiban és a csata harmadik napján a győzelem Napóleoné. 1797 elején az osztrákok elég erősnek hiszik magukat ahhoz, hogy ismét támadja­nak, de újra vereséget szen­vednek. Megpecsételődött Mantova sorsa is. A vár nyolchónapos ellenállása után megadta magát, 13 000 fogoly és 350 zsákmányolt ágyú jelezte a franciák újabb feltűnést keltő haditettét. Bécs utolsó adujának kiját­szásánál tart. Az osztrák ha­dak fővezéri tisztjét Károly főherceg veszi át* aki 50 000 embert már összevont, és még negyvenezret vár. Napó­leon csak 52 000 katona fö­lött rendelkezett. Március ti- zenhatodikán Tagliamento mellett összecsapnak, de csak néhány órára, mert a fő­herceg visszavonulót fúvat. Károly újabb és újabb terü­leteket engedett át Bona­parténak, aki lassan, de biz­tosan haladt előre és a har­cok szinterét fokozatosan át­tette Itáliából osztrák terü­letre. Növekedett a bécsiek rémülete. Márciusban a franciák parancsnoksága már Klagenfurtban üti föl főha­diszállását. Bonaparte, „mint győző” békét kínál. Jellemző a tá­bornokra, hogy amíg várja az osztrák fővezér válaszát, ezalatt is nyomul előre. 1797 október tizenhetedi­kén megkötik a békét a fran­cia köztársaság és az osztrák birodalom között. A tábornok még szívesen maradt volna diadalai színhelyén, de a di­rektórium Párizsba rendelte, közölte, hogy őt bízzák meg az angolokkal szemben álló hadsereg főparancsnokságá­val Bonapartét nyilvános, nagy ceremóniával fogadják és a megnyitó beszédet Tal­leyrand tartja■ — Az országunkra vetett nagy fény a forradalom for­rásából ered — mondja. — Valóban, e nélkül Itália meg­hódítójának lángeszét Európa nem ismerhette volna meg. Az érdem a vitéz katonáké is, akikből a szabadság esz­méje legyőzhetetlen hősöket teremtett. Napóleonnak nem volt tü­relme ezekben a napokban a ceremóniákhoz, a szónoki szóvirágokhoz. Újabb, min­den eddiginél merészebb ter­vekkel foglalkozott. ,, — Nem akarok Párizsban maradni — jelentette ki ha­tározottan Napóleon. — Lá­tom, hogyha maradok, ha­marosan elveszett ember va­gyok. Itt minden elhasználó­dik, elkopik. így az én hír­nevem is... Ez a kis Európa különben is kevés dicsőséget adhat. Keletre kell menni mert ott van az eredete min­den hatalomnak és minden nagyságnak.« (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents