Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-03 / 178. szám
S oldal KELET-MAGYARORSZAG 1969. augusztus X • A kommunista mozgalom az újabb fellendülés szakaszába lépett L, I. Brezsnyev cikke a „Béke és Szocializmus“-ban A kommunista világ- mozgalom helyzetét szabatosan meghatározva ezzel a címmel jelent meg Leonyid Iljics Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának cikke a „Béke és Szocializmus” című folyóirat 8. számában. A cikk elején a szerző ro- viden értékeli a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozását, amely 1969 június 5 és 17 közt zajlott le Moszkvában. A tanácskozás, amely a hatvanas évek egyik legfontosabb politikai eseménye volt, újult erővel mutatta meg B kommunisták egyre növekvő szerepét és felelősségét a mai világban. A tanácskozás méltán kerül be a világtörténelembe mint fontos határkő valamennyi imperialistaellenes erő harcának fokozásában, a kommunista és munkáspártok sorainak tömörítésében a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján, — szögezi le Brezsnyev elvtárs. A cikk három részből áll. Az első rész: a tanácskozás sikerét biztosító nagyarányú előkészítő munkát elemzi és ismerteti a tanácskozás főbb eredményeit Az értekezletet azért kellett megtartani, hogy megszilárdítsák a kommunista világmozgalom, valamennyi imperialistaellenes erő egységét az egyre agresszívabb Imperialisták elleni harcban. Ezenkívül marxista—leninista választ kellett adni sok olyan új jelenségre, amelyeket a gyors ütemben fejlődő politikai-gazdasági folyamatok és a korunkban végbemenő tudományosműszaki forradalom idézett elő. Továbbá figyelembe kell venni azt Is, hogy 1960 után a Kínai Kommunista Párt vezetői, miután nyílt ideológiai-politikai harcot indítottak a kommunista pártok többsége ellen, minden módon a kommunista pártok megbontására törekedtek. Az imperialisták pedig arra igyekeztek felhasználni a kommunista mozgalom megosztottságát, hogy gyengítsék a szocializmust, a munkás- és felszabadító mozgalmat. Korunk kulcskérdése A tanácskozás felé vezető út nem volt sima. Az előkészítő munka több szakaszból állt, megfeszített, nagy munkát igényelt. Jelentékeny nehézségeket kellett legyőzni, ém minden akadályt sikerült elhárítani és a roppant méretű előkészítő munka megérlelte gyümölcsét: a tanácskozás összehívását. Itt hangsúlyozni kell az előkészítő munka önálló politikai jelentőségét is. E munka tette lehetővé, hogy a marxista—leninista alapú akcióegység gondolata igen sok hívet szerezzen magának. Korunk — a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet kora. E fő irányzat megnyilvánulásai minden területen megfigyelhetők: a gazdasági életben, a politikában, az ideológiában és a kultúrában egyaránt. A szocializmus, a marxizmus—leninizmus további győzelmeket arat az emberek agyáért és szívéért vívott harcban. A tanácskozás figyelmének középpontjában, — mutat rá a cikkíró — korunk kulcskérdése, az imperializmus elleni küzdelem állt. Az imperializmus fő ellensége volt és marad a békének, szabadságnak, a népek függetlenségének és a társadalmi haladásnak. E problémát elszakíthatatlan kapcsolatban tárgyalták a legfontosabb kérdéssel: a kommunista és munkáspártok, valamennyi imperialistaellenes erő akcióegységével. Á tanácskozás leszögezte, hogy sokasodnak az imperializmus ellentmondásai, amelyek belülről gyengítik; egyszersmind azt is hangsúlyozta azonban, hogy az imperializmust nem szabad lebecsülni. Habár nem erősödött tovább, mégis komolyan veendő és veszélyes ellenfele a forradalmi mozgalmaknak, s ellene még hosszú, nehéz és kitartó harcot kell vívni. A tanácskozás rámutatott annak a harcnak fő irányaira, amely azért folyik, hogy egyetlen mederbe tereljék a jelenkori forradalmi folyamat fő áramlatait — a szocialista világrendszert, a kapitalizmus fellegváraiban élő munkásosztály küzdelmét és a nemzeti — felszabadító mozgalmat. A tanácskozás megszabta akcióik módját. Fontos rámutatni, hogy ezáltal az értekezlet — elméleti és gyakorlati következtetéseit illetően — túlnőtt a kommunista mozgalom keretein, s forradalmi távlattal vértezte fel az imperialistaellenes front valameny- nyi erőit. Szocialista világrendszer A tanácskozás megerősítette, hogy a szocialista rendszer tömörítésében a fő irány a szocialista internacionalizmus elveinek tántoríthatatlan megvalósítása, a szocialista államok nemzeti és internacionalista feladatainak helyes egybehangolása, a kölcsönös testvéri segítség és támogatás fejlesztése. Sok párt a tanácskozáson támogatta a Szovjetunió és más testvéri országok internacionalista akcióját a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban. Ám olyan pártok is akadtak, amelyek az értekezleten helytelenítették ezt az akciót. A csehszlovák testvérpárt küldöttsége kimutatta, mennyire veszélyesek az imperialista aknamunka újabb módszerei. Rávilágított, mennyire fontos határozottan harcolni az or-, szágban és a pártban lévő szocialistaellenes, jobboldali opportunista erők ellen. A tanácskozáson hangsúlyozták, hogy következetesen meg kell védeni a szocializmus ügyét Csehszlovákiában. A szocialista világrendszer kialakulása és fejlődése —a világméretű osztályharc szerves alkotórésze. A szocialista rendszer a fő akadály az imperializmus útjában. A szocializmus ellenségei nem hagynak fel kísérleteikkel, hogy aláássák a szocialista államhatalom alapját, meghiúsítsák a társadalom szocialista átalakítását és visz- szaállítsák uralmukat. Éppen ezért a tanácskozás határozottan kijelentette, hogy a szocializmus védelme — a kommunisták internacionalista kötelessége. A tanácskozáson rávilágítottak, mennyire veszedelmes a Kínai Kommunista Párt jelenlegi vezetőségének szakadár tevékenysége a kommunista világmozgalomban, s hogy a KKP mily nagy kárt okoz az imperialistaellenes küzdelem kibontakozásának. Csaknem valamennyi küldöttség, amely kifejezésre juttatta álláspontját a KKP vezetőinek politikájáról, határozottan elítélte az olyan próbálkozásokat, hogy a marxizmust—lenihiz- must felcseréljék a maoiz- mussal. A tanácskozás imponáló módon elmarasztalta ezt az ideológiát és ezt a politikát. . __ Elvhű és építő szándékú politikánkban — szögezi le a cikk — szem előtt tartjuk mind a szovjet, mind pedig a kínai nép hosszú időre szóló érdekeit. Pártunk Központi Bizottságának plénuma, amikor egyhangúlag jóváhagyta az SZKP küldöttségének az értekezleten tanúsított magatartását, rámutatott: A Szovjetunió Kommunista Pártja kérlelhetetlenül harcolni fog a jelenlegi kínai vezetők antileninista ideológiája ellen, szakadár politikájuk és nagyhatalmi külpolitikájuk ellen. Az SZKP mindent elkövet, hogy bármilyen merénylettől megvédelmezze a kommunizmust építő szovjet nép érdekeit. Egyszersmind abból indul ki, hogy a szovjet és a kínai nép létérdekei azonosak. Az SZKP a jövőben is igyekszik megtartani és ápolni azokat a baráti érzelmeket, amelyek megvannak a szovjet népben a kínai nép iránt, s amelyek kétségtelenül megvannak a kínai népben is a Szovjetunió és a többi szocialista ország iránt. Az értekezlet okmányai hangsúlyozzák a kommunista mozgalom élcsapat szerepét a mai világban, ismertetik e mozgalom akcióprogramját, stratégiáját és taktikáját, rávilágítanak a forradalmi harc fokozásának módjaira. A tanácskozás megállapításai körültekintően összegezik azoknak a pártoknak a tapasztalatait, amelyek a legkülönbözőbb viszonyok közt tevékenykednek, s különféle harci eszközöket és módszereket alkalmaznak. Az értekezlet okmányaiba foglalt eszmék az egész kommunista mozgalom közös kincsei, A tanácskozás ismét megerősítette: ami a kommunistákat egyesíti, sokkalta erősebb annál, mint ami megbontja soraikat i .£»22 L Feladataink A cikk második része a tanácskozáson elfogadott határozatok megvalósításával foglalkozik. E tekintetben az első feladat az, hangsúlyozza Brezsnyev elvtárs, hogy újból fel kell lendíteni az Imperialistaellenes, forradalmi mozgalmat. Az értekezleten elfogadott okmány: „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban, s a kommunista és munkáspártok és valamennyi imperialistaelle- nfes erő akcióegysége” a kommunista mozgalom taktikája és stratégiája szempontjából igen fontos megállapításokat tartalmaz, rámutat azokra az újabb tartalékokra és lehetőségekre, amelyekkel a forradalmi erők az imperializmus elleni harcban rendelkeznek. Fontos az a tény, hangoztál ja a cikk, hogy a tanácskozás külön leszögezte: az imperializmus ellen, a békéért vívott harc elválaszthatatlan a munkásosztály végcéljaiért vívott harctól, a kapitalizmus mint társadalmi rendszer elleni harctól, a szocializmus és kommunizmus győzelméért folytatott küzdelemtől A tanácskozás eszméinek megvalósításában a második feladat az, hogy valameny- nyi párt maradéktalanul kiaknázzon minden belső lehetőséget a népének érdekeiért vívott harcban, egvsz=rsmind az egyetemes internacionalista ügyért folytatott harcban. Az értekezlet eszméinek valóra váltásáért vívott harc harmadik feladata — a kommunista pártok, az egész kommunista mozgalom elméleti tevékenységének fokozása. Végül: lehetetlen megvalósítani az értekezleten kidolgozott akcióplatformót, ha nem fokozzuk a harcot az imperialista ideológia és a munkásmozgalomban mutatkozó opportunizmus ellen. Az SZKP szerepe A cikk befejező része taglalja az SZKP szerepét, helyét és feladatait a világméretű forradalmi folyamatban. Ezekről szólnak azok az elismerő megállapítások, amelyekkel a tanácskozás illette a szovjet párt tevékenységét. Az SZKP mindig ts arra törekedett és ma is arra törekszik, hogy teljes mértékben kiaknázzon minden belső lehetőséget a szocializmus, illetve a kommunizmus megszilárdítására és fejlesztésére az országban, egyszersmind támogassa és kibontakoztassa a forradalmi harcot az egész világon. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom iránti internacionalista kötelességet mindenekelőtt úgy értelmezzük, hogy — a szerző szavai szerint — a világméretű forradalmi folyamatra a fő hatást továbbra is példánk, gazdasági eredményeink révén gyakoroljuk. Erről legékesebben a szovjet gazdaság s annak gyors ütemű fejlődése tanúskodik. Állandóan tökéletesítjük a szocialista társadalmi viszonyok összességét, arra törekszünk, hogy tovább erősítsük szovjet államunkat, minden módon fejlesszük és elmélyítsük a szocialista demokráciát. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom iránti internacionalista kötelességünk szoros tartozéka azoknak a népeknek a megsegítése, amelyek agresszió áldozataivá váltak s küzdenek az imperializmus ellen, harcolnak nemzeti, politikai és gazdasági felszabadulásukért, a társadalmi haladásért. Ugyanakkor pártunk véleménye szerint a forradalmi és felszabadító mozgalom kibontakoztatásának legkedvezőbb feltételei békés viszonyok közt jönnek létre. Éppen ezért békeszerető külpolitikánkat. a világbékéért vívott harcunkat szintén úgy tekintjük, mint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom iránti internacionalista kötelességünk alapvető és igen fontos tartozékát. A békés munkáját végző szovjet népnek nincs szüksége háborúra. Ugyanez áll az emberiség döntő többségére. Épp ezért a békeharcon alapuló szovjet külpolitika megfelel valamennyi nép létérdekeinek, s azok részéről egyre növekvő támogatásra talál. Más pártokkal egyetemben most tevékeny előkészületekbe kezdtünk, hogy összehívjuk a világ népeinek imperialistaellenes kongresszusát és a népeknek az európai biztonság védelmére rendezendő kongresszusát. A tanácskozás eszméi áthatották az egész világ politikai légkörét. Ezen eszmék megvalósításának jegyében megy végbe mind gyakorla ti, mind pedig elméleti tevékenységünk. A tanácskozás határozatainak jegyében készülünk megülni Vlagyimir Iljics Leninnek, forradalmi korunk halhatatlan géniuszának a 100. születésnapját. Az Imperializmus ellen, a világ forradalmi megújulásáért vívott harcban a kommunisták még magasabbra emelik a marxizmus—leninizmus és a proletár interriá- cionalizmus harci zászlaját! Egy hét a világpolitikában I Hazánk Genfken § Nixon útja # Mélyül az olasz válság § Kontinensünk biztonsága A nemzetközi politika e heti krónikájának áttekintése a legkevésbé sem emlékeztet a nyári hónapok egyébként szokásos diplomáciai pangására. Nixon Ázsiát járta, VI. Pál pápa Ugandában szeretett volna közvetíteni a nigériai polgárháború ellenfelei között — a jelentések szerint sikertelenül. Olaszország tovább süly- lyedt a teljes politikai válsággá mélyült kormányválságban. A vietnami hadszíntérről nem érkeztek ezen a héten különösebben fontos hírek, viszont a Dél-Vietnam- mal szomszédos Kambodzsa semlegesség! politikát folytató államfője, Szihanuk az ország belső problémáira 'hivatkozva kilátásba helyezte lemondását. Ha ez bekövetkezik, előreláthatólag tovább bonyolódik az indokínai általános politikai és katonai helyzet. Talán valóban végéhez közeledik a közép-amerikai „futballháború”: Salvador vasárnapra állítólag befejezi csapatai kivonását Honduras területéről. A hét fontos politikai eseményei közé tar- tozik, hogy a genfi leszerelési értekezlet szovjet és amerikai társelnöke egyetértőleg új országokat hívott meg a leszerelési tárgyalásokra, köztük Magyarországot Is. Hazánk a jövőben tehát állandó résztvevője lesz a leszerelésről folyó eszmecserének, s ez tovább növeli országunk nemzetközi tekintélyét, presztízsét. Amikor ezek a sorok napvilágot látnak, Nixon amerikai elnök már Bukarestben tartózkodik, túl van tehát világkörüli útjának ázsiai részén. Az amerikai államfő — mint emlékezetes — az Apollo—11 visszaérkezése után indult el a Csendes óceán térségéből előbb Guam szigetére, majd onnan a Fülöp szigetekre, Indonéziába, Thaiföldre, előzetes bejelentés nélkül Dél-Vietnamba. Bangkokot még egyszer érintve utazott tovább Delhibe, onnan a pakisztáni Lahoreba, ázsiai villámlátogatásainak utolsó állomására. Nixon útja „az Egyesült Államok Vietnam utáni ázsiai politikájának” jelszavával szerveződött. Az elnök helyzetfelmérő munkáját megosztotta külügyminiszterével, Rogerssal, aki Japánba, Dél- Koreába, és Tajvanra látogatott. A Nixon-út megfigyelői világszerte egyetértenek abban, hogy az ázsiai terepszemle célja olyan politika alapjainak lerakása volt, amely az Egyesült Államok imperialista befolyását a jövőben nem a nyílt fegyveres beavatkozás alkalmazásával akarja biztosítani. A szándékot az a kudarcsorozat váltotta ki, amelyet — Amerika történelmében eddig példátlan nagyságrendben — a vietnami hadszíntéren szenvedett el. Ázsia kulcsországaiban az Egyesült Államok most gazdasági offenzivával akarja megerősíteni pozícióit. Az elnök kijelentéseiből is kiderül, hogy elképzelt új politikáját három ázsiai országra támaszkodva szeretné megvalósítani. E három állam Japán, a Fülöp szigetek és Indonézia. Washington stratégiai tervezőinek szemében Japánt gazdasági ereje, a Fülöp szigeteket feltétlen Amerika-hűség®, Suharto tábornok Indonéziáját pedig az 1965-ben b*?következett tragikus fordulat óta kibontakozó ellenforra* dalmi konszolidáció teszi al< kalmassá ázsiai főszerep betöltésére. A Nixon út legnagyobb belső ellentmondása mindazonáltal az a néhány órás kitérő volt, amely Saigonba vezetett. Mert vajon mitől és hogyan lehetne hitele a „Vietnam utáni politika” jelsza- vának, amikor Saigonban az elnök már megint kijelentette: csapatait csak nagyon lassú ütemben fogja kivonni, de még ezt a lassú ütemet is csak akkor tartja be, ha a Th'eu féle bábrendszer elképzeléseinek megfelelően erősö* dik. ■ Olaszország rendkívül mély válságba jutott. Rumor, a kereszténydemokrata miniszterelnök-jelölt, miután az úgynevezett „balközép” formula minden lehetséges változatát végigpróbálta és a végén már arra is vállalkozott volna, hogy kisebbségi, csakis kereszténydemokrata politikusokból álló kormányt alakítson, a hét végére feladta a küzdelmet és lemondott a kormányalakítási kísérletről.1 Most ismét Saragat államfő tárgyal a válság megoldásáról, de szinte óráról órára növekszik a parlament feloszlatásának és az új választások kiírásának az esélye. Holott — mint erre az Olasz Kommunista Párt és más baloldali erők az elmúlt héten kijelentették — a parlament jelenlegi formájában is tükrözi a választók akaratát. Csakis a választóik megbízatását nem teljesítő jobboldali szocialistákon és a még saját pártjukat is felrobbantó, szakadár szociáldemokratákon múlik, hogy a lejáratott „balközép” formulát nem válthatja fel igazi baloldali politika. Nenni és a még tőle is jobbra álló szocialista politikusok azonban semmi áron sem hajlandók együttműködni a kommunistákkal. Pedig sok jel mutat arra, hogy az olasz jobboldal most csak azért játssza végig e politikai válságot a parlamenti demokrácia játékszabályai szerint, hogy bebizonyítsa e játékszabályok tarthatatlanságát és utána kezébe ragadja a hatalmat, — s ha kell, akár a hadsereg segítségével is. Európa-szerte tovább folyik a diplomáciai munka a kontinens biztonsági értekezletének előkészítésére. Emlékezetes, hogy Pierre Harmel belga külügyminiszter legutóbb európai útja alkalmával tulajdonképpen nemcsak kormánya képviselőjeként tárgyalt Gromiko külügyminiszterrel, hanem a NATO megbízásából is. A világsajtó azóta is rendkívül élénken kommentálja ezt a tényt, mert ebben a biztonsági értekezlet érdemi előkészítésének jelét látják. A héten különben Jugoszlávia és Svédország is a finn kormány tudomására hozta, hogy támogatja az értekezlet összehívására tett helsinki kezdeményezést. Az európai biztonság ügyét természetesen jelentősen befolyásolja majd, hogy a szeptemberi választások után milyen kormánya lesz Nyugat- Németországnak. , ,
