Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
oldal 6Bt.BT-MÄ<5 Y AHORSZÄÖ 1969 augusztus 56. Pontos ugró (Szűr Szabó József rajzai) „Lánykérés“ Tahi László: HOL VAN FÜLÖP? Boldogult anyám második unokatestvére, Fülöp bácsi felhívott telefonon és tudtomra adta, hogy vasárnap lesz Ilonka esküvője Danival, feltétlenül jelenjek meg az anyakönyvvezetőnél, vagy ha ott nem, hát gratulálni El- viráéknál, jónéven fogják venni. — Béluskám, — mondta Fülöp bácsi —, feltétlenül ott kell lenned, amúgy is olyan ritkán jársz a család körébe, hogy abszurdum. Megígértem, hogy ott leszek, és megkérdeztem: — Ki az az Ilonka? — Szegény édesanyád unokatestvérének a mostohalánya. — Aha. És ki az a Dani? — Nagyon rendes gyerek, műszerész egyébként. — No, de ki az az Elvira, Fülöp bátyám? — Ilonka mamája. .. — Ja úgy!? Köszönöm az értesítést — mondtam. — Hol laknak? — Mézga utca 6. A szóban forgó vasárnapon vásároltam egy csokor szegfűt, és megjelentem a szóban forgó Mézga utca 6- ban. Minthogy Elvira néni vezetéknevét nem tudtam, bekopogtam a házmesterhez. — Kérem... Melyik lakásban van itt ma lagzi? — Első emelet nyolc. Megigazítottam a nyakkendőmet, torkomat köszörültem. Idős hölgy szaladt elém, lelkendezve: — Látja, ez kedves magától, Jenő... — mondta és átölelt. Nem vagyok ugyan Jenő — gondoltam —, de húsz éve nem láttam Ilonkáékat, s nem kívánhatom, hogy a nevemre is emlékezzenek. Elvira néni belém karolt, és bevezetett a belső szobába, ahol vagy harmincán nyüzsögtek már. Egy bajuszos úrhoz vezetett, és így szólt: — Nézze, Zsiga bácsi, Jenő is eljött... Zsiga bácsinak csak a nevére emlékeztem. Tudom, hogy gyermekkoromban egyszer nyaraltam náluk Bo- dajkon vagy hol. Zsiga bácsi magas és sovány ember volt, most alacsony és kövérkés... Hogy múlik az idő... — Szervusz, Jenőkém — nyújtotta a kezét Zsiga —, no te ugyan megnőttél... Amikor legutóbb láttalak, ilyen kicsi voltál... És mutatta a kezével, hogy milyen kicsi voltam legutóbb. Csakugyan, alaposan megnőttem. — Hogy vannak Friciék? — kérdezte. Zavarba jöttem. Friciékről évtizedek óta nem hallottam. Disznóság, hogy nem ismerem a családot... — Hát csak megvannak, Zsiga bátyám... Élnek, éldegélnek, hehe... — Az a fő! Mert úgy hallottam, hogy Frici, szegény halálán van... — No, az túlzás... Meg van hülve egy kicsit... Szikár hölgy állt mellénk. — Nézd csak, Juliska, — mondta Zsiga — hogy megnőtt ez a Jenő gyerek... A szikár hölgy lomyont tett a szeme élé. — No, nézd csak! De azért szakasztott az apja! Hogy van a kedves papa? — Köszönöm. Csak megvan. — Az a fő! Hallottam, hogy nyugdíjba ment. — Igen. Éppen most van húsz éve, hogy nyugdíjba ment... — Húsz éve? Nekem két hete mesélte Linus, mint nagy újságot. Elég lassú a családi hírszolgálat, az bizonyos. No, mindegy. Sötét ruhás, piros arcú fiatalember közelített hozzám tárt karokkal. — Szervusz, Miska! Hát te is itt vagy? Rögtön láttam, hogy a vőlegény. Mondtam is neki: — Szervusz Danikám, hogy s mint? — Családot alapítok.. 1 — Jó az ilyenkor, hehe... Dani méltatlankodott: — Ha Aurél bácsi nem ír neked, talán felénk sem szagolsz. .. — Ó, mindenképpen felétek szagoltam volna... — szabadkoztam meggyőződés nélkül, s azon töprengtem, hogy ki lehet az az Aurél bácsi, akinek levelét nem kaptam meg De nem volt időm töprengeni. Dani bemutatott ismerőseinek: — Ez az én kedves Miska unokaöcsém Mátészalkáról... Rövidesen kiderült, hogy valami Ferkó bácsi együtt szolgált apámmal az idegenlégióban. Szidónia néni pedig ismerte az anyámat Pa- licsról, ahol én » születtem. (Anyám, anyám, miért mondtad nekem, hogy Esztergomban jöttem a világra?) Egyszerre csak felkiáltott Dani: — Miskának remek jó hangja van! Énekelni fog! — Éljen, éljen! — tapsoltak a többiek. Nekem remek hangom? Még olyan szörnyű hangot nem hallott a világ. mint amilyen - az enyém. Micsoda otromba vicc ez? — Haljuk! Halljuk! — kiáltották többen. Egyedül álltam a szoba közepén, pirosán, mint egy vérbélű narancs. Kétségbeesve tekingettem széjjel. — De kérem... — Ne kéresd magad, Miska! — Ne szégyellje a tehetségét! — Nótázzon egyet és passz! Mit affektál? Mit tegyek? Nemhogy han- gom nincs, de még egy négysoros nótát sem tudnék végigénekelni. Pedig megérdemelnék, hogy énekeljek... Legalább Fülöp bácsi itt lenne, aki idecsöditett. Elöntötte fejemet a vér, felkiáltottam: — Hol van Fülöp? Harsány nevetés rázkódtatta meg a falakat. — Nagyszerű! — zengte egy férfihang. — Ez valami kupié lesz! „Hol van Fülöp?” Nagyon jó! Halljuk! — Semmiféle kupié! — jelentettem ki erélyesen. — Hanem én igenis Fülöp bácsit keresem! A házigazda elém állt: — Az egész családomban nincs Fülöp! — Dehogy nincs! ő hívott meg az Ilonka esküvőjére. A kövér hölgy, aki jöttom- kor fogadott, ijedten csapta össze a kezét. — Te jó isten! Az úr a Grepák Ilonka esküvőjére jött! — Igen! Grepák! Most már emlékszem! — helyeseltem. — Hát kéfém, Grepákék az első emeleten laknak. Itt Mihók Annus eljegyzését tartjuk. Kitámolyogtam és megátkoztam minden házat, ahol félemelet van. Ilyen ez a krónika AZ ELSŐ RANDEVÚ EMLÉKÉRE Harold Steele 125 fontért megvette az angol vasutaktól a birminghami állomás másfél méter átmérőjű óráját, mely alatt 33 évvel ezelőtt találkozott először nejével. Az új óratulajdonos a hatalmas órát kertjében szerelte fel, hogy feleségével együtt emlékezzen az első randevúra. FÜLDUGÓK Nyugat-Németországban nemrégiben néhány cigaretta- fajtát új csomagolásban hoztak forgalomba. Minden dobozhoz két füldu- gócskát mellékeltek, hogy az illető bedughassa a fülét — amikor a dohányzás káros hatásáról beszélnek neki. INTŐ TABLA A földjén keresztül vezető úton veszetten száguldó autók miatt rengeteg port nyelt egy spanyol földműves. Már sok mindent megpróbált. Temérdek esedező táblájára azonban a gépkocsivezetők rá sem hederítettek. Végül hatalmas táblát festetett a következő szöveggel: „Figyelem! Nudista telep! Csak gyorshajtóknak szabad az áthaladás!” Azóta a gépkocsik csaknem lépésben hajtanak el földje mellett, és a spanyol földműves szinte kristálytiszta levegőt SZÍVBÁTORSÁG Lilly Sweli svéd énekesnő legújabb slágerében arról énekel, hogy az égvilágon semmitől sem ijed meg, még az egértől .sem. Kár volt azonban hencegnie, mert hódolói szaván fogták: levélszekrényébe mindennap bedobnak néhány fehér egeret... 1 KÜLÖNÖS GYÓGYMÓD. Ismail Ahcay, ismert tőrök maratoni futónak orvosai tanácsára naponta negyven kilométert kell futnia, hogy ezáltal biztosítsa rendszeres, normális szívműködését. Ahcay naponta Ankarából a várostól távol fekvő rendőrlaktanyába fut, ahol testnevelő tanárként működik... , Hiú autóvevő (A Weltwoche karikatúrája) Palásti László: Vigasz esernyőügyben Tudom, mér sokan elvesztették esernyőjüket, de talán kevesen vannak olyanok, mint én: tizenkét órakor vásároltam bambuszutánzatú nyéllel ellátott esernyőmet és negyedkor már nem is volt birtokomban. A forgalmas posta egyik ablaka előtt felejtettem. Amikor két perccel később vissza- Siettem, már bottal üthettem az esernyő nyomát. De nem üthettem, mert meggyfabotomat alig egyhetes használat után vesztettem el. Az esernyő elvesztését még valahogy kihevertem volna, de ami azután jött... Ugyanis elkövettem azt a badarságot, hogy elpanaszoltam embertársaimnak az ernyő esetet. Az első, akinek említettem, másfél óráig vázolta, hogy ő mi mindent veszített el. Azután közölte: szórakozottság elleni eredményes védekezés céljából újabban mindent magához láncol. Megmutatta csavaros ceruzáját, amelyet vékony lánc kötött örök időkre órájának úgynevezett tisztiláncához. A tisztilánc viszont nadrágzsebéhez volt erősítve. Esernyőjét csuklójához béklyózta, tehát nem veszítheti el. Azt tanácsolta, kövessem ezt a módszert. Második számú vigasztalón! elmondotta: hallott egy esetet, amelynek szenvedő hőse a villamosmegállónál belebotlott ernyőjébe és a kerekek alá került. Legyek téglát boldog, mivel nincs már esernyőm. A harmadik vigasztaló papírt és ceruzát vett elő. — Mennyibe került az esernyő? — kérdezte. — Száztizenhét forintba — mondtam. — Mennyit költesz hetenként totóra, lottóra? — 13 forint 20 fillért. Két totó, két lottó. — Egyet elhagyni. Ez heti 3,30, negyedévi 39 forint 60 fillér. — Mennyi feketét iszol naponta? — Három szimplát. De ülve... — Ezentúl mindennap csak kettőt iszol állva. A megtakarítás negyedévenként 159 forint. így tehát nemcsak megtérül az esernyő ára, hanem... Ez a beszélgetés égy presz- szóban zajlott le. Utána végigsétáltunk az úton. Vigasztalóm ekkor vette észre, hogy kalapját a presszóban hagyta. Vissza akart rohanni érte. — Nem lesz már ott — mondtam. — De tegnap vettem — siránkozott. — Gyönyörű nyúlszőr kalap volt! — Ne izgulj! Ha húsz évig csak levest és főzeléket ebédelsz, akkor nemcsak a kalap ára térül meg, hanem vehetsz magadnak a megtakarított pénzen egy Wartburg autót is — vigasztaltam barátomat. © Ma egész nap minden kedves MEGNYÍLT az OMNIA kávészalon és DRINK bár vendégünk részére 5,— Ft-on felüli fogyasztás után EGY PRESSZÓKÁVÉT INGYEN ADUNK. Jöjjön, tekintse meg üzletünket, legyen a vendégünk. ASZTALFOGLALÁS: 35 I6-OS TELEFONON. — Meggondoltam magam, mégis elveszlek! (A Wochenpresse karikatúrája)
