Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-20 / 192. szám

v. &mf mí^.MAGYARORSZAd 1969. augusztus SÄ A testvérországok életéből Gyár a Maros partján Külpolitikai összefoglalónk % Izraeli razziasorozat a gazai övezetben @ Amerikai taktikázás a Biztonsági Tanácsban ® Nagygyűlés Prágában A Közel-Keletről érkező je­lentések a legutóbbi órákban is vibráló feszültségről ta­núskodnak A megfigyelők ez­úttal elsősorban a gazai öve­zetben kialakult helyzetet ta­nulmányozzák, mint annak újabb bizonyítékát, hogy Izraelnek mind nagyobb gon­dot okoz a megszállt terüle­tek arab lakosságának nö­vekvő ellenállása. Emellett szól, hogy: 1. a gazai övezetben soro­zatos Razziákat tartanak az izraeli biztonsági alakulatok és 2. ezeket a műveleteket Mott Gur brigádtábornok, az egész övezet katonai parancs­noka személyesen vezeti. Az izraeli sajtó nem is rejti véka alá az akció meg­félemlítő, esetleg megtorló jellegét. A lapok emlékeztet­nek arra, hogy az elmúlt na­pokban ugrásszerűen növeke­dett a szabotázsok és me­rényletek száma, az egyik arab menekülttáborban pe­dig „valóságos zendülésre” került sor. Hamarosan kitűnt, hogy a megtorló jelleg nemcsak esetleges, feltételes elhatáro­zás, hanem egyértelmű dön­tés volt, a legfrissebb jelen­tések arról számolnak be, hogy a razziázó izraeli ala­kulatok „lövöldözés során” három arabot lelőttek, kettőt megsebesítettek és vagy tízet őrizetbe vettek. A diplomáciai porondon is élénk a Közel-Kelettel kap­csolatos tevékenység. Jusszef Szalem, Libanon külügymi­nisztere hivatalosan is beje­lentette, hogy országa szíve­sen fogadja ENSZ-megfigye- lők közreműködését a tűz- szüneti vonalakon — már­mint az 1949-ben rögzített megállapodásnak megfelelő vonalakon. New York-ban Is jelentős szerepet játszik most e libanoni diplomácia. Mint ismeretes, Libanon panaszára hívták össze a Biztonsági Ta­nács ülését. Ennek az ország­nak meglehetősen erős nyu-- gáti kapcsolatai vannak, így nem véletlen, hogy Washing­ton a jelek szerint éppen Libanon vonatkozásában ha­tározta el, hogy kísérletet tesz valamiféle „objektivitás” látszatának kialakítására. Ni­xon már választási kampány­beszédében is érzékeltette, hogy valamelyest szeretne el­távolodni attól az egyértel­műen Izrael-barát amerikai politikától, amely a Johnson- vonalat jellemezte. Természetesen nem tartal­mi, hanem kizárólag taktikai lépésekről van szó. A liba­noni panasszal kapcsolatos mostani amerikai határozat- tervezet ugyan a legutóbbi incidensekért elítéli Izraelt — és ez benne az új taktikai elem — ugyanakkor semmit sem tesz, és nem is hajlandó tenni, a helyzet tartós ren­dezésének előfeltételéért, az izraeli csapatok kivonásáért. Tízezer kommunista volt jelen az ország minden ré­széből a prágai Julius Fucik kongresszusi palotában azon a nagygyűlésen, amelyet a CSKP KB tartott az üzemi pártszervezeti és szakszerve­zeti bizottsági elnökök va­lamint népi milicisták rész­vételével. A nagygyűlésen megjelent a CSKP KB kül­döttsége dr. Gustáv Husák első titkár vezetésével. Az országos nagyaktiván beszédet mondott Ludvik Svoboda és Gustáv Husák. Gustáv Husák másfélórás beszédében részletes és új­szerű elemzését adta az 1968. évi eseményeknek. Többek között rárnutatott, hogy a párt régi vezetése az elmúlt évben a testvérpártokkal folytatott tárgyalások során ígéretet tett, hogy fellép a szocialistaellenes veszélyekkel szemben, a gyakorlatban azonban nem tett semmit. Husák súlyos hibának minő­sítette, hogy a CSKP elutasí­totta az 1968. júniusi varsói tanácskozáson való részvételt. Határozottan kijelentette: ha csak kicsit is igyekeztek vol­na a jobboldali erőket tevé­kenységükben megakadályoz­ni, ha nem engedték volna meg a sajtó túlkapásait, ha nem tűrték volna el a Szov­jetunió és a többi szocialista ország elleni durva támadá­sokat és fellépéseket, akkor nem került volna sor az öt ország augusztus 21-i katonai lépésére. A CSKP KB első titkára megállapította: sem­mi esetre sem tűrik el a szo­cialistaellenes erők fellépé­seit, illegális röpcédulák ter­jesztését és más zavart keltő kísérleteket. Ezek a körök határozott visszautasításban fognak részesülni. Ludvik Svoboda, köztársa­sági elnök a prágai nagygyű­lésen elhangzott beszédében emlékeztetett arra, hogy Csehszlovákia népeinek leg- újabbkori története elválaszt­hatatlanul összekapcsolódott a CSKP szerepével. A csehszlo­vák kommunisták mindenkor a nagy társadalmi változások és a szocialista fejlődés él­vonalában haladtak — hang­súlyozta a köztársaság elnö­ke. Ma a kommunista párt és az egész ország fennállásának egyik legkomolyabb idősza­kát éli át. A párt nehéz hely­zetben harcol ideológiai és politikai egységének megte­remtéséért — állapította meg Svoboda. Meggyőződését fe­jezte ki, hogy miként a múlt­ban, úgy ma is a párt szá­mára a lenini elvek mutatják a kibontakozás legmegbízha­tóbb útját. A szocializmus ellenségei­nek tevékenységével foglal­kozva Svoboda megállapítot­ta: azoknak legfőbb gondja, hogyan tudnák a problémá­kat még jobban komplikál­ni, a belső és külső kérdések pozitív megoldását akadá­lyozni. Törekvéseiket nem szabad lebecsülni — figyel­meztetett a köztársaság el­nöke és kijelentette: akár­csak a múltban, most is bízik a nép megfontoltságá­ban és bölcsességében. Azok­nak címére, akik ezekben a napokban hazafias frázisok­kal és a nemzeti érzések ki­használásával válságos hely- zetet akarnak teremteni az üzemekben, a közlekedésben és a közellátásban — kije­lentette: nem engedik meg, hogy kalandor akcióik az egész nemzetet károsítsák, a felelősséget ezeknek maguk­nak kell viselniök. A felfor­gató cselekedeteket — mon- dotta — határozott válasz­ban kell részesíteni és meg kell hiúsítani. Elmondotta, hogy a párt előtt most az a fő feladat áll, hogy a szocialista építés számára az összes egészséges haladó erőt megnyerje. Azok ellen, akiknek „a minél rosz- szabb, annál jobb” jelszó alap­ján, érdekükben áll a gazda­sági élet és a társadalom felbomlasztása, nyílt és kö­vetkezetes harcot kell foly­tatni. Azoknak a becsülete^ embereknek viszont, akik csak m^gtévedtek, meg kell magyarázni a párt alapvető álláspontját, lehetőséget kell nekik adni, hogy tévedéseik­ről maguk győződjenek meg, újra meg kell őket nyerni a pártnak. Svoboda meggyőződését fe­jezte ki, hogy a párt Hu- sákkal az élén úrrá lesz a nehézségeken és a XIV. kongresszus elé olyan prog­rammal lép, amely a pártot és a nép egészséges erőit mozgósítani tudja a haza fel­virágoztatása javára. 1944. augusztus 23 ön, 25 éve szabadult fel Ro­mánia. 1962 decemberének egyik reggelén szokatlan lárma ver­te fel a Maros partját. Ma­rosvásárhely mellett munká­sok és mérnökök lepték el a gabonától nemrég megtisztí­tott földeket. Rövid ünnepsé­get tartottak, ezzel jelezték a hatalmas építkezés megkezdé­sét. Néhány nappal később már özönlöttek az építők, a szerelők, emberek és gépek, hazaiak és külföldiek. Megin­dult a munka, s a földből szinte hetek alatt törtek a magasba az épületek, tor­nyok, csőhálózatok.’ Űj színt kapott a határ, új Ipari egy­séget Marosvásárhely, mun­kalehetőséget lakosai és mű­trágyát a szocialista mező- gazdaság. Az építők és a tervezők al­kotó munkája nyomán 1966 júniusában kezdte meg a ter­melést a Marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát, Románia hatéves nemzetgazdasági ter­vének fontos objektuma. Ammóniák f és oxigén Még nem dolgoztak teljes kapacitással a bonyolult be­rendezések, a kombinát szom­szédságában máris újabb munkába kezdtek. Ezzel, vagyis a második ammóniák- gyár üzembe helyezésével megháromszorozódott a gyár termelése, mintegy igazolva a román vegyipar fejlődésének nagy ütemét. Most évente 190 ezer tonna ammóniákot, 450 ezer tonna műtrágyát és több mint 6 millió köbméter ipari oxigént állít elő. Csak a Marosvásárhelyen gyártott műtrágya felhasználásával mintegy 1,5 millió tonna bú­za, vagy 2 millió tonna kuko­rica többtermelés érhető el. Marosvásárhelyen állítják elő Románia vegyi-műanyag ter­melésének 15 százalékát és a nitrogénműtrágya több mint 20 százalékát. Mit hoz a jövő? Marosvá­sárhely közismerten szép vá­ros. Főterét nem felejti el. aki egyszer ott járt. Régi épületeit becsben tartják, há­zai kifogástalanul tiszták, az új városrészben nagyarányú lakásépítkezés folyik. A vá­ros külső képe kétségtelenül modernizálódott. Mindez azon­ban, végső soron mégsem tesz korszerűvé egy mai várost. Az ipar fejlettsége az, ami­nek alapján általában meg­ítélik egy város fejlődésének perspektíváját. E tekintetben Marosvásárhely Románia leg­szebb és legjobban fejlődő városai közé tartozik. A ve­gyikombinát közelében újab­ban gazdag metángázlelőhe- lyeket tártak fel, s 1972-ig új gyárakat helyeznek üzembe. Az új létesítmények lehetővé teszik, hogy jelentős mérték­ben emeljék a metángáz ér­tékesítési fokát és hozzákez­denek más vegyitermékek gyártásához is. A már fel­épült vagy most épülő gyá­rak korszerűségére jellemző, hogy az egy főre eső évi termelés túlhaladja majd az 500 ezer lejt, a mostani 235 ezer lejjel szemben. 1975- ben Marosvásárhely a megye ipari termelésének közel 50 százalékát adja, s ennek dön­tő részit a vegyipari kombi­nátban állítják elő. A huszonévesek kombinátja A modern berendezések műszaki színvonalának meg­felelően a kombinátban most közel 100 mester és techni­kus, több mint 100 mérnök és közgazdász dolgozik, irá­nyítja a bonyolult berendezé­seket, tervez és szervez. Sok esetben kérik a marosvásár­helyi szakemberek segítségét az ország más tájain épülő gyárak is. A már elmondottakon túl olyan jellemzővel is rendelke­zik a Marosvásárhelyi Vegyi Kombinát, amelyet a világon kevés gyár mondhat el ma­Moszkva (MTI): Augusztus 20-án, az alkot­mány ünnepén dr. Dimény Imre, mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter nyitja meg Moszkvában a magyar mezőgazdasági és élelmiszer- ipari kiállítást. A dokumen­tációs bemutató tájékozta­tást ad arról a negyedszáza­dos fejlődésről, amely a magyar falu gazdasági, társa­dalmi és kulturális életében végbement és amelyet ha­zánk mezőgazdasága és élel­miszeripara a felszabadulás óta elért. A több mint kétezer négy­zetméternyi kiállítási csarno­kokban és az 1800 négyzetmé­ter szabad területen négyezer mezőgazdasági és élelmi­gáról. A huszonévesek műn­kaközössége ez — a gyárban dolgozók átlagos életkora még a 27 évet sem éri el. En­nek ellenére, vagy talán ép­pen ezért, országos a híre a vegyi kombinátnak, de nem az átlagéletkor rínűtt, hanem a teljesítményekért. Erdély- egyik legkiválóbb üzeme ez, amely általában elsők között alkalmazza az országban a termelés és a szervezés leg­újabb módszereit. Rövidesen új fizetési rendszert vezetnek be a gyárban, tudományos alapra helyezik a munkanor- mákat. Napirenden tartják az üzemszervezés és az infor­mációs rendszer javításának lehetőségét. A gyártási vesz­teségek csői: ken tésére kidol­gozott tanulmány alkalmazá­sával, évente 5 millió lej többlettermelést érnek el. Az eredmények ellenére mégis azt lehet mondani, hogy ez még csak a kezdet. Az új módszerek és a kor­szerű berendezések még nem tették- lehetővé, hogy a gyár teljes adottságát igénybe- ve­gyék, kapacitását teljes mér­tékben kihasználják. Ezt a mesterséget is, mint bárme­lyiket, el kell sajátítani. An­nál inkább, mert a külföld­ről vásárolt berendezések egy részén lényeges módosításo­kat hajtottak végre a gyár konstruktőrei. Méghozzá olyan sikerrel, hogy a beren­dezések külföldi gyártói a módosítás szabadalmát Is megvásárolták a Maros part­ján épült vegyi kombináttól. (K—s) szeripari terméket mutatnak be. • A kiállításon részt vevő 10 külkereskedelmi vállalat összesen 14 élelmiszer és mintegy félszáz vállalat, üzem termékeit ismerteti meg a szovjet látogatókkal. A kiállítás iránt máris élénk érdeklődés tapasztal­ható Moszkvában, A népgaz­dasági kiállítás területén magyar műsort, zenét sugá­roznak a hangszórók. Au­gusztus 15-én nyílt meg a magyar vendéglő. Nagy sike­rük van a magyar étel- és italkülönlegességeknek. Augusztus 19-én dr. Ger­gely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettes tájékoztatta a sajtó képviselőit. Magyar kiállítás Moszkvában Húszéves alkotmányunk Madrid határán ... 70 éve született Szalvai Mihály (Folytatás az 1. oldalról) Hatalom és demokrácia hosszú időn át társadalmunk többsége számára egymást kizáró fogalmak voltak. Azok csak a proletárhatalom, a proletár demokrácia fogalmá­ban azonosultak. Amikor né­pünk úgy döntött, hogy ma­gának építi fel az országot, harci sorba tömörültek prog­resszív erőink, hogy együtt vívják ki a munkásosztállyal szövetséges parasztság hatal­mát. Munkásosztályunk ha­talma a dolgozó nép többsé­gének ezen a demokratikus vá’asztásán nyugszik, ebből a szilárd aktív támogatásból táplálkozik. Ezért nem volt és nincs demokratikusabb ha­talom, mint a munkáshata­lom és nincs szélesebh ala­pon nyugvó demokrácia sem. így vált és egyre inkább vá­lik a társadalom többsége — végső soron egésze — számá­ra a hatalom és demokrácia eggyé. Húsz év történelmileg, de még emberileg mérve sem hosszú idő. Ám ha számba vesszük ennek az időszak­nak eredményit, akkor érzé­kelhetjük igazán történelmi távlatait. Ekkor válik a szü­letésnap egész társadalmunk méltó ünnepévé. Az évforduló, a születés körülményei és megtett ütünk méltatása emlékeztetnek. Em­lékeztetnek arra, hogy eddig jutnunk csak a legszélesebb társadalmi összefogással, in­ternacionalista segítséggel le­hetett. Mert senki sem felejt­heti: augusztus 20. alkotmá­nyunk születése április 4-ben, felszabadulásunk tényében gyökeredzik. Űj rendünk fel­építése csak progresszív erőink összefogásával és a Szovjetunió internacionalista segítsége, azóta is megnyilvá­nuló szüntelen támogatása út­ján volt lehetséges. A továbblépés is csak ezen az úton, a nemzeti és nemzet­közi összefogás útján keres­hető. És amikor idézzük a közel negyedszázados megúj­hodás nyomán alaptörvény ben foglalt eredményeinket, egyben kifejezzük ezt a szük­ségszerűséget. Augusztus 23-án lenne 70 éves Szalvai Mihály, az egy­kori salgótarjáni kőművesse­géd, a 19-es vöröskatona, a forradalmár, akit a későbbi­ek során minden európai bur- zsoá állam rendőrsége üldö­zött. A spanyol polgárháború legendás hírű hősének alakja kiemelkedő a magyar és nemzetközi munkásmozga­lomban. . Szalvai Mihály 1919-ben lé­pett be a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjába. Horthy pribékjei 15 évi börtönre ítélték, ahonnan 1920 júniu­sában megszökött. Végigküz- dötte a spanyol szabadság- harcot, Párizsban 1940 elején letartóztatják és 1943-ban a Szovjetunió biztosít számára menedékjogot. A harcos for­radalmár 1944-ben részt vett Jugoszláviában a fasiszták elleni harcokban. Hazánk felszabadulásakor katonai szolgálatra jelentkezik és néphadseregünk egyik vezető tábornoka lesz. Nemcsak nép­hadseregünk szervezésében, fejlesztésében szerzett mara­dandó érdemeket hanem ki­veszi részét országunk politi­kai és társadalmi életéből is Amikor Madridba érkezett. , utcasorok hevertek romok­ban. Amerre a nemzetközi ezred elvonult, a tömegek szeretete Vezte őket, s Szal­vai Mihály, a géppuskás, ott menetelt az élen.1 Megsebe­sült, még felkötött karral szökik meg a kórházból, hogy felkeresse egységét a Rákosi-századot. Zászlóaljpa­rancsnok lett. Amikor szá­zada mellett megingott egy szakasz, a visszavonulók elé vetette magát. Nem tágított, mert tudta, hogy egy esetle­ges bekerítés végzetes lehet. Hűséges helytállása és szi­lárdsága megállította a meg­futamodott csapatokat. 1938 áprilisában Leridában egyik nap parancsot kapott: estig tartsák a leridai dom­bokat, hogy ä fő erők átkel­hessenek a Serge folyón. S a zászlóalj, amelynek csak gyalogsági fegyverei voltak, támadásra indult a tankok­kal megerősített állások el­len. Sok hős magyar kommu­nista esett el ebben a harc­ban, s ha a zászlóalj és a Lister brigád nem is éri el francoisták állásait, a dom­bokat estig megtartották, s a fő erők átkeltek Amikor pedig az ebrói harcokban a folyón átkelve elfoglalja a 400 méter magasan lévő kő­part tetején az ellenség lő- állásait, az ezredparancsnok- ság nem akar hinni a hír­nek. Szalvai nem sokat bi­zonygat, kiadja a parancsot: tovább üldözni az ellenséget. Katalónia sorsának megpe- csételődésével a visszavonuló sereget és a több százezer menekülőt a nemzetközi bri­gád utóvédharcai fedezték. Amikor kiéhezetten felsora­koztak az egységek, előttük állt a hős Lister és Modesto, hátuk mögött pedig a Pire- neusok égbenyúló vonulatai. Modesto beszélt: „Nem a spanyol fasizmus győzött le bennünket, hanem az idegen beavatkozás. A spanyol nép és az emberiség legjobb fiai adták életüket ebben a harc­ban”. S amikor Szalvai csa­patai élén átlépi a határt, holt fáradtan vonulnak el Modesto tábornok előtt, s ércesen hangzik fel a zászló­alj indulója: Madrid határán állunk, a vártán, Állunk tűzözönben minden poklon át.« A nemzetközi brigádok hő­se, a magyar Csapájev soha­sem felejtette el a régi jel­szót: No pasaran! Nem tör­nek át! Egész életében min­den munkájában ez vezé­nyelte. A magyar nép ma, születé­sének 70. évfordulóján büsz­kén és kegyelettel emlékezik meg hősi katonafiáról, a nagyszerű kommunistáról (K)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents