Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-15 / 188. szám
V I o!Sa! 6ftBT-WÄCIYAfK5ffiifX19 '• !§8§. aGÍSsztus ÜÍ2* ■ m p ■ ft CSKP KB elnökségének ülése A szovjet hadihajók kubai •• Illést tartott a Minisztertanács zó szövetségese Csehszlovákiának. A CSKP KB elnökségének üléséről kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy Csehszlovákia, amely a szocialista világhoz tartozik és szilárd tagja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak, teljes határozottsággal fog fellépni a szocialista vívmányok védelmében, a hazai és külföldi ellenséggel szemben. látogatásáról előtt ágyúkat láttak. Aztán megmutatták nekik azt az amerikai hadihajót, amely napról napra, sőt évről évre ott cirkál Kuba felségvizeinek határán, Havanna közvetlen közelében. Az ágyúk azt szimbolizálják, hogy a kubaiak készek fegyverrel a kézben is megvédelmezni vívmányaikat — írja a Krasz- naja Zvezda kiküldött tudósítója. Külpolitikai összefoglalónk © A harmincadik © London válasza Dublinnak © Mélyül az északír válság Prága, (MTI): A CSKP KB elnöksége csütörtökön Prágában megtartott ülésén Gustáv Husák, a párt első titkára és Ludvik Svo- boda köztársasági elnök beszámolt a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselőivel Krímben folytatott megbeszéléseikről. Ezzel összefüggésben az elnökség megállapította, hogy a Szovjetunió őszinte barátja és önfeláldoMoszkva (TASZSZ): A Krasznaja Zvezda csütörtöki száma riportot közöl a szovjet hadihajók kubai látogatásáról. A hétnapos látogatás ismételten meggyőzte a szovjet tengerészeket arról: a szabadság szigetén barátaik és testvéreik élnek. A riport beszámol arról, hogy a szovjet matrózok a pazar tengerparti szállodák (Folytatás az 1. oldalról) egyes kérdésekről. Annak érdekében, hogy a szövetkezetek jobban beilleszkedhessenek a gazdaságirányítás új rendszerébe és .tovább fejleszthessék önkormányzatukat, e határozatok rendelkeznek a szövetkezeti szövetségek feladataitól. A szövetkezetek és szövetségeik ágazati irányításáról és állami felügyeletéről,' a tagsági és alkalmazotti viszonnyal kapcsolatos egyes kérdésekről a szövetkezetek társulásáról. Ezzel egyidejűleg a SZÖVOSZ elnöke bemutatta Általános Fogyasztási Szövetkezet Országos Szövetségének az OKJSZ elnöke pedig a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetségének alapszabályát, továbbá a szövetkezetek területi-szakmai szövetségeinek ideiglenes alapszabálymintáját. Ezeket a Miniszter- tanács jóváhagyólag tudomásul vette. A kormány a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter javaslata alapján határozatot hozott a borforgalmazás módjának, valamint ár- és adózási rendszerének továbbfejlesztésére. Erre elsősorban azért volt szükség, mert a mezőgazdasági nagyüzemek termelési eredményei és a szabadabb piaci kapcsolatoktól várható előnyök a borforgalmazás kereteinek kiszélesítését kívánják meg. Az intézkedés célja a nagyüzemek saját közvetlen értékesítésének elősegítése, a palackozó részlegek jobb kihasználása és a választék bővítése. Ezzel egyidejűleg a bor felvásárlási és fogyasztói ára szabaddá válik. A határozat alapján október 1-ig adják ki a szükséges jogszabályokat. A termelőszövetkezeti tagok és az egyéni gazdák jelenlegi adózási rendszerét és annak mértékét az intézkedések nem érintik. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A harmincadik teljes ülése zajlott le csütörtökön a Vietnammal foglalkozó párizsi négyes értekezletnek. Se előrehaladás, se fordulat nem történt. Mindenesetre különös volt az USA-delegáció vezetőjének, Cabot Lodge-nak az a burkolt fenyegetése, hogy ha a szabadságharcosok fokozzák támadásaikat, esetleg sor kerülhet az amerikai csapatok részleges visszavonásáról hozott döntés felülvizsgálatára. Ez a részleges visszavonás, amóta csak meghirdették, illetve megkezdték, eléggé furcsa dolog. Az amerikai propaganda kétségtelenül elhelyezi a világsajtóban a Vietnamból hazatérő amerikai katonák fényképeit, mert csakugyan vannak amerikai katonák, akiket hazavisznek Vietnamból az USA-ba. Xuan Thuy miniszter, a VDK küldöttségének vezetője a tények ismeretében joggal mutatott rá a csütörtöki párizsi értekezleten, hogy: az elszállított egységek helyett újak érkeznek. Persze, ez utóbbiakat már nem fényképeztették oly buzgón a fotóriporterekkel „ha egyik nap ünnepélyesen elbúcsúztatnak egy alakulatot, a következő nap ugyanolyan ünnepélyesen egy másikat fogadnak” — mondotta Xuan Thuy, majd bebizonyította, hogy Nixon elnök „visz- szavonási” bejelentése óta nem csökkent, hanem az utóbbi 6 hétben további kétezer fővel növekedett a Vietnamban lévő amerikai katonák száma. A tények fényében nem egyszerű fenyegetésNew York, (MTI): Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön, magyar idő szerint a kora délutáni órákban rendkívüli ülést tartott. A Szovjetunió, Algéria és Pakisztán képviselői az ENSZ-töl hatékony intézkedéseket követeltek Izrael ellen. Nyomatékosan rámutattak arra, hogy a Biztonsági Tanács az Izrael által a bejrúti nemzetközi repülőtér ellen a múlt év végén elkövetett támadás után hozott hanek, de blöffnek is hangzik Cabot Lodge fent idézett kijelentése. Politikai megfigyelők már arról beszélnek, hogy Észak- Irország a polgárháború szélére jutott. Váratlan fordulatként az ír Köztársaság is beavatkozott a dolgokba: Jac Lynch miniszterelnök követelte, hogy az ENSZ küldjön békefenntartó erőket Észak- Irprszágba. Lynch beszédéből az is kiolvasható, mintha az ír Köztársaság elképzelése az lenne, hogy Észak-Irország szakadjon el az Egyesült Királyságtól és csatlakozzék a sziget déli részéhez, vagyis a független ír államhoz. London azonnal reagált: a brit kormány csütörtökön hivatalosan elutasította a délír javaslatokat. Csak az a különös, hogy a londoni jegyzék olyan hangnemben íródott, mintha Észak-Irországban nem is lenne különösebb baj és mindenesetre a brit kormány tartózkodik minden lépéstől. Holott a válság Észak-Iror- szágban óráról órára mélyül és valójában London sem olyan tartózkodó, mint jegyzékében mutatni kívánja. Hiszen Chichester Clark északír miniszterelnök után most Harold Wilson brit miniszter- elnök is megszakította szabadságát. Az ok ugyanaz. S miközben Wilson lázasan tárgyal az északír helyzetről különböző politikusokkal Észak- Irország fővárosában, Belfastban az egész parlament is megszakította szabadságát, hogy összeüljön a válságról tanácskozni. tározatában komoly figyelmeztetést intézett Tel Aviv- hoz. Ennek értelmében a tanács határozatainak érvényre juttatása céljából további lépéseket kell fontolóra venni, amennyiben az ilyen agresz- sziós cselekmények megismétlődnének. Tekintettel az izraeli légierők által Libanon déli részén békés falvak ellen legutóbb végrehajtott támadásra, a Biztonsági Tanácsnak kötelessége, hogy hatékony lépéseket rendeljen el az agresszor megfékezésére. Ä Biztonsági Tanács Korea ünnepén Az évforduló nem kerek számú, de vannak ünnepek, amelyek tanulsága mindig időszerű. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népe augusztus 15-én hazája felszabadulásának napjára emlékezik. Arra a napra, amikor az előnyomuló szovjet csapatok és a Kim ír Szén vezette partizánok végleg megtisztították a koreai félsziget északi felét a japán megszállóktól. E két augusztus, az 1945- ös és az 1969-es között sok víz folyt le a sebes sodrú Tedong folyón. A felszabadulás megnyitotta a népi Korea előtt azt az utat, amelyen haladva oly jelentős sikereket ért el a szocialista társadalom építésében. E sikerek értékét csak növeli, hogy tudjuk: röviddel a felszabadulás után, 1950-ben újabb háború, hároméves pusztítás szakadt a koreai népre. Az imperialista agresszió azonban nem érte el a célját: a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, amely a nehéz napokban maga mellett tudhatta segítőkész barátait. a szocialista országokat, tiszteletet érdemlő erőfeszítésekkel begyógyította a háború ütötte sebeket és folytatta a megkezdett ország- és társadalomépítő munkát. A mai ünnepre azonban változatlanul nehéz külső k&> rülmények közepette kerül sor, amelyek a koreai népet szüntelen készenlétre intik. Emlékezetes az amerikai kémhajó, a Pueblo provokációja, amelyet később még számos kisebb-nagyobb provokáció követett. A kettészakított Korea északot és délt elválasztó határán ugyancsak sorozatosak az imperialista sugalmazású kalandor akci* ók. És a dél-koreai rezsim, amely elkötelezettségében odáig merészkedett, hogy még az Egyesült Államok vietnami háborújában is cselekvő részt vállalt, éppen ezekben á napokban készül arra, hogy egy alkotmányos komédia keretében konzerv válja Pák Csöng Hi diktatú* ráját s vele azt a rendszert, amely egyre újabb mesterkedésekkel igyekszik fenntartani Korea megosztottságát. Mi szolidárisak vagyunk a koreai nép jogos igényével, hogy szabad és egységes hazában, békében és biztonságban élhessen, s a felszabadulás évfordulóján újabb nagy sikereket kívánunk koreai barátainknak hétköznapjaik békés országépítő munkájában. (8.) Lapzártakor érkezett Angol csapatok vonultak be Londonderrybe Londonderry, (MTI): Észak-Irország (hivatalos nevén: Ulster) rendőrsége főfelügyelőjének felszólítására csütörtökön délután, magyar idő szerint 16 órakor, brit csapategységek vonultak be Londonderry,: város Waterlooról elnevezett terére. Az angol katonai akciót pontosan abban a pillanatban hajtották végre, amikor az észak- irországi „kérést” Londonban és Belfastban közzétették. Katonai adatok nem állnak rendelkezésre, de a hírügynökségi jelentésekből kiderül, hogy körülbelül 500 brit katona nyomult be az ősi városfalak mögé. A katonaság állítólag olyan parancsot kapott, hogy a kőzáport „rugalmas eszközökkel” kell le- küzdenie, de tüzet nyit az első gyújtópalack elhajítása után. A brit erőket egy közeli tengeralattjáró-elhárítóbázisról vezényelték a városba. Az angol kormány egyik aggodalmának oka, hogy törvényen kívül helyezett, úgynevezett ír republikánus hadsereg ismét akcióba lép es szabotázscselekményekkel harcol az ország újraegyesítéséért, Dublin ellenőrzésének kiterjesztéséért a protestáns északi országrészre. A hírügynökségi jelentések elmondják, hogy csütörtökön hajnalban 300 személy lépte át a határt az ír Köztársaságból jövet, nyilvánvalóan abból a célból, hogy csatlakozzanak azokhoz a felkelőkhöz, akik később megtámadták Newry határfalu rendőrőrsét. Londonderry egyik katolikus „védelmi szövetsége” máris kérte az ír Köztársaság segítségét a javarészt protestánsokból álló rendőrség elleni harchoz. Thomas Bell: Aki szerencsét csinált Amerikában 2. — Ez komolynak látszik. Könnyű szellő rezegtette meg a száraz leveleket a Tizenkettedik utca fáin. Odakint egy zöldségárus tolta kordéját énekelve kínálgatta a krumplit, hagymát, káposztát, és utcagyerekek gúnykórusa visszhangozta kántáló szavait. — Te tudsz számolni, Mike. Mondd meg, mennyi az? Mike mosolygott, büszke volt a tudományára. — Ha akarjátok! — Behajolt az ajtón, beszólt a konyhába, ahol Mary készítette a vacsorát, és csomagolta az uzsonnás tarisznyáját. — Marcha! Keressél egy darab papírt és ceruzát! Az asszony az ajtóhoz lépett. Alacsony, fáradt nő volt, foltos ruhában, egyéves forma kisbabáját cipelve a karján. A csecsemő szakadatlanul rágcsálta a darabka szalonnát mely spárgán csüngött alá a nyakából. — Minek neked papír és ceruza? — kérdezte. Szlovákul beszélt, épp úgy, mint a férfiak — Kiszámítjuk, mennyi pénzt adott a Társaság Andy Tothnak. — Ah, ti jó emberek! Jobb lenne, ha inkább készülődnél munkába. De azért hozta, amit a férje kért, egy darab barna csomagolópapírt és egy ceruzacsonkot. Mike kisimította a papírt a térdén, és megnyá- lazta a ceruza hegyét. — Óránként 14 cent, napi 12 óra. — Leírta a számokat és gondosan elvégezte a szorzást. — Egy dollár 68 cent. — Ezt fejből is megmondhattam volna neked — szólt közbe Bodnar. — Heti hét nap — újabb szünet. — Az annyi mint 11 dollár és 76 cent. — Na és a nyújtott műszak? — kérdezte Joe. — Az még 12 órát jelent minden héten. — Igaz, de honnan tudod, hogy a Társaság beszámította a nyújtott műszakot is? — Ha dolgozott volna, rá is esett volna nyújtott műszak. Márpedig a Társaság most úgy fizet, mintha dolgozott volna. Te nem így gondolod Stefan ? Bodnar azt felelte, ez elég józanul hangzik. De aztán hozzátette, a Társaság talán másképpen vélekedik. — Ha ennyire aprólékosan akarjátok kiszámítani, akkor nagyobb szakembert hívjatok — szólt Mike. — No és mi van a bércsökkentésekkel? — Egyszerűsítsük a dolgokat — javasolta Joe. — Vegyük az átlagos 12 órás munkanapot, hétnapos hetet, bércsökkentések és átmeneti elbocsátások nélkül. Bodnar mérgesen kérdezte: — Szeretnék én egy olyan gyárban dolgozni. Ti talán tudjátok, hol van ilyen? — Biztos az égben! — felelt Joe. Bodnar elfordította az arcát és köpött. — Vagy a pokolban. — Maradj már nyugton — szólt rá Mike — vagy itt ülhetünk egész nap. ötvenkét- szer tizenegy dollár hetvenhat cent, az annyi, mint — leírta a számokat, szorzott és összeadott. — Annyi piint hatszáztizenegy dollár és ötvenkét cent egy évre — jelentette be. — Ilyen sok? — Húsz év alatt ebből csinos kis összeg lehet — jegyezte meg Joe elgondolkodva. — Most már tudom, miért élvezik a munkájukat a bankosok, — szólt Mike a papírra bámulva. — Az ember leír néhány számot, összeadja őket és egyszeriben gazdag lesz. — Mennyi az? — kérdezte Bodnar. — Egy pillanat! Húsz év alatt az... — Mike ceruzája szántotta a papírt, s közben a többiek elmerülten figyelték. — Bozse moj! — No? No? Mondd már! — Tizenkétezer-kétszázhar- minc dollár és negyven cent, hajszálpontosan. Meghökkenve bámultak rá. — Mennyit mondtál ? Mike megismételte a számot. — 12 ezer dollár — bólintott. — És méghozzá egy ösz- szegben, készpénzben. — 12 ezer dollár! — Nem is hiszem el. — Ott van a számítás. Az összeg nagysága lenyűgözte őket. Elállt a szavuk, úgy meredtek a Mike térdén fekvő papírlapra. — Szentséges ég! — kiáltott fel Bodnar. — Amikor meghallottam, hogy adnak neki valami pénzt, azt kívántam magamban, legyen minél több öröme belőle Nem gondoltam, hogy ilyen komoly a dolog. Azt hittem, néhány száz dollárról lesz szó, s az épp elég kevés ahhoz, amennyit szenvedett. De 12 ezer dollár! — Sok pénz — ismerte el Mike. — Valóságos vagyon. És mindez miért? Mike a barátjára pillantott. — Irigyled tőle? Bodnar ismét a Mi ke ölében fekvő papírra tekintett, aztán gyufát sercintett, meggyújtotta pipáját, s a fel-fel- toluló érzelem hatására cset- tintgetve, hangosan szívta. — Azon gondolkodom, hogy én már akkor is itt dolgoztam a gyárban, amikor őt a börtönbe vitték és te is, s mi még most is dolgozunk... És van akármelyikünknek 12 ezer dollárja, amit felmutathatna? 12 ezer dollár? 12 ezer kutyagumi! — De mi nem is ültünk börtönben húsz évig. — Ördög vigyen el engem, ha nem ülnék szívesen a legszigorúbb börtönben ennyi pénzért! — Húsz év börtönben — az hosszú idő Stefan! — Húsz év ebben az istenverte gyárban — az is hosszú idő, barátocskám. — Igaz. Ez igaz. — S nekünk mi jut belőle? Ki áll jobban e pillanatban? Csak nézz meg minket. — Hevesen gesztikulálva körülmutatott a mocskos udvaron. — Kérdezem tőled, ki áll jobban? Tóth visszatér az óhazába, vagyonnal a zsebében, s az élete hátralévő részében azt csinál, amit akar. Mi pedig itt görnyedünk továbbra is a kohó mellett, a száraz kenyérért. Mi ke nem válaszolt. Joe könnyedén megvonta a vállát, egyik kezével a pipáját tartva, másikkal pedig megtámasztva a könyökét. Mary kiszólt a lakásból. — Mihal, elkésel! Mike lassan, kelletlenül felkászálódott. — Tóth csinos kis beszédet vághat ki, amikor hazaér a falujába. Bodnar felmordult, még mindig fortyogva a dühtől. Joe felpillantott a bátyjára. — Beszédet? Mike bólintott és a pillantása messzire révedt. A hangja szónokias színezetet öltött. — Gondolom, hogy valami ilyesmit mondhat azoknak, akik összegyűlnek az üdvözlésére: „Barátaim, fiatal koromban elmentem Amerikába, hogy szerencsét csináljak. Arról álmodoztam, hogy egy napon visszatérek gazdagon és híresen. A zsebemben pénz és talán még a képem is szerepel az újságokban. És íme, most itt vagyok. Gazdagon és híresen.” Mike még állt egy pillanatig, és alig észrevehető, fanyar mosolyra húzta az ajkát. „Gazdagon és híresen" — ismételte meg halkan. Aztán megrázta a fejét, mintha látott volna valamit, ami túlontúl sok ahhoz, hogy elviselje, és bement a lakásba, hogy összekészülöd jön a munkához. Fordította: Zilahi Judit •Thomas Bel! 1903-ban született az Egyesült Államok Braddock nevű kisvárosában. Szülei bevándorolt szlovák munkások voltak. Thomas Bell még a középiskolát se végezhette el, tizenöt éves korában villanyszerelő inasnak állt. Később dolgo? zott az építőiparban, a vasútnál, volt tengerész és könyvárus. Több elbeszélést és hat regényt írt. A közölt novellájában gyermekkori élményeit eleveníti fel*
