Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-15 / 188. szám

T9«9. augusztus W. KFLET-MACYASOftSSiAo 9 oldat A termelékenység emelésének útjai III. Eszközök és módszerek Jó kezekben a szakmunkásutánpótlás Tiszavasváriban. A gépjavító állomás for­gácsoló műhelyében Horváth András szakoktató (jobbról) tanítja a fiatalokat. Bertalan László másodéves tanuló ügyes tanítványnak bizonyul. Hammel József felvétele Bálint bokori esték Az Egyesült Államok üze­meiben, raktáraiban tavaly 800 vezető nélküli program­vezérléses jármű szállított anyagot, alkatrészt és árut. A programvezérléses szállító járművek száma a tervek szerint jövőre eléri az ötez­ret az USA-ban. Ezek a pót­kocsis targoncák naponta „vakon”, percnyi időveszte­ség nélkül teszik meg ugyan­azt az ismétlődő útvonalat, teljes biztonsággal, hiszen a jármű a legkisebb akadály esetén is automatikusan le­áll. S az egészben nem annyira a technika, mint inkább a magas fokú szervezettség a meglepő. Hány üzemünkben szűnne meg a daru-, a tar­gonca-, a tehergépkocsihiány és vele együtt a fizikai erő embertelen pazarlása, felőr­lése, a nehéz cipekedés, ha az óhatatlanul naponta ismét­lődő szállítási feladatokat ha­sonló módon végiggondolnák, rendszerbe foglalnák. Az ésszerű szállítási útvonalak kialakítása, s az eszközök pontos, menetrendszerű hasz­nálata — beruházás nélkül — új kapacitásokat hozna lét­re. (Jelenleg a szállítóbe­rendezések kihasználási foka 50—70 százalékos.) S ezzel nem csupán a szállítási gon­dok és költségek mérséklőd­nének, hanem mindenekelőtt a termelőmunka válna szer­vezettebbé, hatékonyabbá. S természetesen csökkenne a zsúfoltság, az eszközigény, a gyártás átfutási ideje. Vezető nélküli programve­zérléséé targoncával, a jelek szerint, még néhány évig nem találkozhatunk üzeme­inkben. De elvétve máris fel­tűntek a legmodernebb transzkonténerek, amelyek­ben a termelőtől közvetlenül a felhasználóig szállítja az árut országúton, vasúton, ha­jón, — átrakás, raktározás nélkül. Képzeljük el, hogy a futószalagról egyenesen a ra­kodólapra. s azzal együtt a transzkonténerbe kerül az áru, amelyet azután esetleg csak a tengerentúli felhasz­nálóra! vesznek újra kézbe. Ehhez azonban még nem eléggé szervezett vállalata­inknál a szállítás. Hogy mást ne mondjunk: kevés helyen alkalmaztak például rakodó­lapokat. A rakodólapok használata pedig transzkonténerek nél­kül is kifizetődő. Ha az anyagot, félkész- vagy kész­terméket nyomban, ahogy el­készültek, szabványos méretű fából, vagy fémből készült rakodólapra helyezik, sok fe­lesleges munkától megkímé­lik a dolgozókat. Az árut ez­után ugyanis már nem kell még egyszer darabonként kéz­be venni, ötször, tízszer, százszor átrakni, leszámolni, stb. A különféle anyagok, do­bozok, üvegek légióját egy­másra helyezve, 5—10 mázsás tömegben (úgynevezett egy­ségrakományokban) emelő­villás targoncákkal emelhetik a szállító járműre, a raktári polcra, viheti át onnan a fel­dolgozó műhelybe, üzletbe, Két idős ember szorosan kitart egymás mellett. Élén­ken tülekednek a vonatra szállásnál. Fellökik a kopot­tas bátyút a csomagtartóra s már vetik is le a kisujjast. Az ablak mellett szemben ülnek le egymással. Hangosan beszélnek. Jól szórakoztatja őket a fogyasz­tott ital. Rengeteget beszél­hettek Miskolcról jövet, de már meg is van a nyíregyhá­zi téma. Vita kerekedik abból, mer­re is volt a huszárlaktanya? Merthogy mindketten kato­náskodtak annak idején a nyíri városban. Egyik azon erősödik, hogy jobboldalt, a másik szerint balról. Szót szóra csapva, végül is foga­dásra markolnak kezet. Egy liter borért. Egyik mellettük stb. így meggyorsul az áruk, anyagok körforgása, minimá­lisra csökken a nehéz testi munka, a szállítás, a tárolás vesztesége, egyszerűsödik az adminisztráció, javul a rak­tárak kihasználása, stb. Mind­ehhez, persze, szoros kapcso­latot szükséges létesíteni a szállítóval, a vevővel, a köz­lekedési, a kereskedelmi vál­lal' tál, hogy a rakodólapos száilítólánc folyamatos le­gyen. Csak így élvezhetik együtt, kölcsönösen a rakodó­lapos szállítás előnyeit. Hazánkban, sajnos, ezt még nem sokan élvezik. Pe­dig a feltétele adott, össze­sen 1,3 millió szabványos ra­kodólap van az országban, ebből 35 ezer csere céljaira, a közhasznú közlekedési vál­lalatoknál. Eddig 28 üzemet sikerült bevonni a rakodóla­pos szállítás teljes körű for­galmába; így például a kon­zerv- és az üveggyárak kö­zött már teljes a lánc. (De előfordul, hogy például a vegyianyagot a Nyugati pá­lyaudvaron a vasutasok rak­ják rakodólapra, s a végállo­máson le is szedik róla.) Tavaly a teljes vasúti te­herforgalom 0,5, a darabáru­forgalom 15,8 százaléka bo­nyolódott rakodólapon. Ezek rendkívül alacsony arányszá­mok. Nyugaton például a da­rabáru-forgalom 80—90 szá­zaléka már rakodólapos egy­ségcsomagokban bonyolódik. Sőt, az ömlesztett áru egyre A tuzséri ERDÉRT-telep az ország egyik legnagyobb faipari létesítménye. Fő pro­filjuk a gömbfa feldolgozása, osztályozása. Innen indulnak útnak az ország belseje felé a Szovjetunióból importált faáruk. Az utóbbi években bővítet­ték a telepet. Az elmúlt év­ben üzembe állított finn fa­osztályozó, kérgező gépsort újabb gépek, berendezések követték. Az osztrák Pni-Kay céggel kötött megegyezés alapján felszereltek egy mo­dern fűrészcsarnokot. A fej­lesztés, valamint a felfrissí­tett műszaki és munkásgárda az új berendezések segítségé­vel már két műszakban ter­mel. Több mint hatvan segédmunkást képeztek át gépkezelőnek a telepen. Üjabb két faipari mérnök állt munkába. Több, mint két millió fo­rintot költenek ebben az év­ben a meglévő szociális léte­sítmények bővítésére, korsze­rűsítésére, valamint újak építésére. Százezer köbméter fa ke­rül ki évente az új létesít­ményből. Ötvenezer köbmé­ter hajópadló-késztermékként líagyja el a fűrészcsarnokot. Az új berendezések, a nagy­fokú automatizálás könnyíti ülő fiatal lánnyal vágatják ketté a fogadást. Közben megy a vonat, s az egyik bá­csi szinte ujjongva mutat ki az ablakon a mai Guszev-la- kótelepre A másik se csen­desebben legyint. Tanúkkal bizonyítja, hogy neki balra esik az az oldal. Végül is összenevetnek. Csapkodják egymás vállát, térdét. Utána az a téma, mennyi­re összeszokik az ember. Merthogy mindketten szat­máriak, jó néhány éve jár­nak el egy munkahelyre dol­gozni. Az otthoni két falu kö­zött azonban van egypár ki­lométer. Ez módot ad arra, hogy egy bizonyos, közös ré­gi ismerős után jó negyedórá ig hangosan elmélkedjenek. Hol lakott, ki volt, mi volt az a régi ismerős. Aztán nagyobb része, a műtrágya, a gabona stb. zsákkal együtt a rakodólapra kerül. Ná­lunk viszont az emberek ci- pekednek. Mert az átvevő vállalatok megjegyzés nélkül vállalják a nagyobb fuvar- és rakodási költséget, a szerző­désekben nem ragaszkodnak a fizikai munkától mentesítő rakodólapok alkalmazásához. A korszerű szállítás, rako­dás még sok más eszközt, formát és módszert is ismer. Az előző írásunkban a füg­gőpályáról, a konvejorról futólag már szóltunk; foly­tathatnánk a felsorolást kü­lönböző futószalagokkal, tar­goncákkal, emelőgépekkel. A legkorszerűbb, vagy a leg­gazdaságosabb eszközt és módszert nem választhatjuk ki közülük ötletszerűen. Azért sem, mert gyakran kü­lönböző eszközök, módszerek kombinációja a célravezető, s azért sem, mert a szállítás a gyártástechnológia szerves ré­sze. Nem beszélhetünk kor­szerű gyártásról, ha elmara­dott az anyagmozgatás. Az igazán korszerű gyártási fo­lyamatoknál — a futószala­gos szerelésnél, az automati­zált gépsoroknál és géplán­coknál, vagy az elektroszta­tikus festésnél — a szállítás, az anyagmozgatás maga is technológiai műveletté válik. K. J. (Következik: Pénz, gép, szemlélet és ember.) a dolgozók munkáját. Az ed­dig nehéz fizikai munkát igénylő fűrészelés most any- nyiból áll, hogy a gépkezelő egy székben ülve, gombnyo­mással irányítja az automa­tikus berendezést. A meglévő pályakocsikat már a közeljövőben gépek váltják fel, amelyek emberi beavatkozás nélkül gyors, szervezett anyagmozgatásra képesek. A közelmúltban a telepen járt egy szovjet fai­pari szakemberekből álló bi­zottság, tervező munkájuk nyomán fokozatosan beveze­tik a gépi anyagmozgatást. Jó ütemben halad a tele­pen épülő új ládagyár építé­se. A tervek szerint már ez év végén megkezdi a terme­lést. Az új létesítményben évente mintegy tizenkét ezer köbméter ládaelemet állíta­nak majd elő. A tízmillió fo­rintos költséggel épülő új üzem kettős problémát old meg: komoly segítséget nyújt a közös gazdaságoknak, ugyanakkor kétszáz ember­nek ad munkalehetőséget. A nagy mennyiségű fafor­gács feldolgozására is új üzem létesítését tervezik, amely a papíripar számára igen fontos alapanyagot dol­goz feL (egri) megegyeznek abban, hogy uradalmi kovácsmester volt. Leszedték róla a keresztvizet alaposan. így érnek el a szavak ön­tésében régi nagy urak em­legetéséhez. Egyik egy nagy- szakállú Jékeyt áztat el, aki­nek „külön széket adtak az országházban”. A másik Űj- falussyt csépeli, lehordja gaz­emberségéért a sárga földig. Nincs körülöttük csend, se ellágyult szunyókálás. Akik hallják őket, mosolyogva fi­gyelik a két idős, pityókás embert. Mert most meg rövid be­vezető után az jön, „ugyan mit tud adni a természet”. Isten van, az bizony. Ki is mondja egyikőjük. Három éve lesz, mikor utoljára járt templomban. Lakodalmas nép közt, mint hivatalos ven­dég. Azóta nem tudott el­menni. Hetenként várja az a borsodi üzem. Két év kell még, hogy meglegyen az ipa­ri nyugdíj. Hát ő azt nem Sötétedik. Esett egész dél­után. Feláztak a dűlőutak, s a kis mikrobusz könnyen be­ragadhat egy-egy mélyebb po­csolyába. A gépkocsivezető azonban nekivágott. Csütör­tök van. Bálint bokorban so­kan várnak a guruló kultúr- házra. Szerencsés helyen Ahogy a műútról letérünk, szekérnyi szélességűvé szű­kül a dűlő. A pocsolyák a két sor akác között fától fáig terpeszkednek. Semmi sem árulkodik arról, hogy a me­gyeszékhely csak néhány ki­lométerre van ide. A jelleg­zetes szelíd buckák mintha csak azért lennének, hogy az egyhangú homokból itt-ott kidugják lapos fejüket. A határban még a terményt rakják keresztbe, de a sötéte­dés rájuk ijeszt. Órát nem­igen visznek a mezőre, de látják a tócsákat kerülgető szürke autót: hazaindulnak. Mire a mozigépet felszerelik, ott lesznek az iskolában. Teheneket hajtanak az úton. A Nyíregyháza környé­ki bokrokban a városi könyv­tárnak és a TIT-nek a me­zei emberek idejéhez kell igazodnia. Akkorra kell a könyvtárautónak az előadó­val és a filmmel odaérni, amikorra ők az etetéssel, a jószág körüli esti munkákkal végeznek. Több mint kétszá­zan laknak itt. A szétszórt tanyavilág sorában Bálint bo­kor szerencsés helyet foglal el. Villanya van, iskolája — igaz csak alsó tagozattal. Az hagyja, még a szent... A folytatásra nem illik a nyom­dafesték. De nem is az a baj. Ami­kor otthon van, mindig került valami tennivaló a háznál, a kertben. Erre szúrja oda csupa véletlenül a másik: „Inkább imádkoznál ahe­lyett”. Tűz. Villan a szempár és... megint nem lehet a vá­laszt leírni. Készülődik a jobb oldalon ülő. Faluja állomása előtt lassít a vonat. De feláll a másik is. Kezet ráznak. Néznek merőn egy­másra. Aztán, mintha nem is történhetne másképp: lazán átölelik egymást és megcsó­kolják. S abban maradnak, hogy hétfőn találkoznak. Aki magára marad, apró­kat bólogat. Mint a hadsereg, amely ellőtte minden puska­porát. Alig perc múlva mellére kókad a feje. Asztalos Bálint iskola udvarán fúrott kút. A szabolcsi tanyák között még sok helyről hiányzik. A szürke autót ismerik Megszokják a gyerekek, hogy messziről járnak iskolá­ba, az idősebbek meg eleget gyalogoltak életükben. Ezért nem furcsa Bálint bokorban, hogy a környező tanyákról sokan jönnek a moziba vagy előadást hallgatni. Szombat­vasárnap délután a fiatalok is itt adnak egymásnak találko­zót, szól a lemezjátszó. Könyvtárba is idejárnak az iskolába a környékről. De Lóczi-, Kordován bokor és Vadastag lakosságára is von­zóerővel hat a Bálint bokor­ban kialakult kulturális élet. A művelődési autó a ta­nyákon. bokrokban élő em­berek szemében — különösen az első televíziós készülék megvásárlásáig — egyedül jelentette a szórakozási és a művelődési lehetőséget. Igaz. ahogy a fiatalok számolgat­ják, 4—5 tévénél jelenleg sincs több a környéken. A szürke autót ismerik, szinte a sajátjuknak érzik. Ahogy a szabad telkekhez, az első ke­rítés nélküli házakhoz érünk, a gépkocsivezető az ismerős hívójellel adja tudtukra: le­het készülődni. Két rövid, egy hosszú dudálás. „Ti-ti-tá”, mintha úgy szólna: „Itt va­gyunk. itt vagyunk.” Három fiatal lány húzódik az útszélre. Hívásra várnak. — Felszálltok? — Fel. Messze van még az iskola. Aztán megint jönnek hár­man. Fiatalasszony a kislá­nyával, meg egy nagyobb le­ánygyermek. A fiúk — egye­nesre vizezett hajjal, frissen fésülködve nekivágnak az útnak. Sok ház előtt motor- kerékpár. Vannak, akik azzal jönnek utánunk. Friss gép­kocsinyomok mélyednek a ho­mokba. Sokan vásároltak az utóbbi időben. Csütörtöki ól — csütörtökig Az iskola előtt idősek-fiata- lok gyülekeznek. Amíg a mo­zigépet felszerelik, a fiata­lok eldicsekszenek új lemez­játszójukkal. Büszkék rá, ajándékba kapták. Mellette a „szekrény-kö>nyvtár”. Igaz, csak néhány száz kötettel, de az elhasználódott, vagy az ..agyonolvasott” könyveket negyedévenként újjal frissítik fel. Titkó Miklós tanító csupán néhány hete költözött az is­kolába. Jó ismerője a tanyasi népnek, közöttük élt azelőtt is — az Újtelek bokorban. A megüresedett helyre tehát nem tapasztalatlanul érke­zett. Tudja, hogy az egyetlen tanítótól mit várnak az em­berek. Virágoskertet szeretne az ablakok elé. A kert bizony elhanyagolt. A gaz felverte, a krumplin egy árva levél sincs. Mind megette a bogár. De az üres terem kihasználá­sa is megoldásra vár. A fiatalok sem tétlenked­nek. Nem várnak csütörtök­től csütörtökig a „készre”. Szombaton és vasárnap estén­ként a tánczene idecsábítja valamennyiültet. Harmincan- negyvenen lehetnek. Egyelőre táncos délutánok rendezésé­vel indult a KISZ-szervezet. Tartalmasabb programot el­lesni azonban csak az első szomszédba kell ellátogatni. Közel van a felsősimái klub. Járművel pedig az a 13 kilo­méter sincs messze a város­tól. Lehet tapasztalatcserét tartani. A szószólók — Fran- czel János KISZ-titkár, Po- toczki János, Benkó Gyula, Sztyenpér Ilona — a barát­ságtalan teremből szeretné­nek otthonos környezetet* meghitt klubot varázsolni. Éjfélre otthon * Potoczki János — szervező- titkár — nemrég vásárolt személyautót. Uj típusú Moszkvics kocsit. — Hány éves? — Huszonkettő — feleli kurtán. Amíg beszélgettünk, meg­telt az iskola. Némelyik pad- ban hármasával-négyesével. Az ablakokat kinyitották. Sorban ülnek rajta, állnak előtte, kinek milyen hely jutott. A moszkvai tanácsko­zás jelentőségéről szól a TIT-előadó. Ez a téma — a politikai kérdések — főleg az idősebbeket köti le. Bar­nára sült ember — kalap a fejében — még a száját is nyitva felejtette. Fekete fej­kendős asszonyok megoldják a kendőt az álluk alatt —- jobban hallanak úgy. A fiatalok hátul a terem­ben egy csoportba húzódnak össze. Ök már nem ismerik a régi tanyák családi tago­zódását, mely oly nagy kü­lönbséget teremtett, ellentéte­ket szült a vagyoni helyzet szerint. Itt az iskolában, ahol a hangosan kattogó, berregő gép gyakran elszakítja a fil­met, — ahogy mondják „or­sócsere” —, a szünetekben ők már a hétvégi összejövetelek programját beszélik meg. A guruló kultúrház majd­nem éjfélre ér be a garázs­ba. Lehet azonban, hogy előbb ért ..haza”, mint egy- egy mozilátogató a Bálint bo­kori iskolából. Baraksó Erzsébet Új ládagyár Tuzséron Kétmillió a szociális létesítmények fejlesztésére Két öreg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents