Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-12 / 159. szám
t (Wat tELBT-WÄiSyi'ROitSZÄÖ m mm it A „plusz“ egy lehetősége Hihetetlen mértékben felfokozott tudományos-technikai forradalom korában élünk. Lehetetlen elősorolni a mindennapi élettevékenységünk során bennünket ért, körülöttünk zajló új fogalmak, gondolatok, jelenségek, események halmazát, melyekkel szinte óráról órára dolgoznunk, ismerkednünk kell. Ezer és egy lehetőség kínálja magát ahhoz, hogy a nyári iskolai szünet megtartsa szünet, vakáció jellegét, mégis előbbre vigye gyerekeink tudását, műveltségét. Mindenki által kivétel nélkül mindenütt hozzáférhető legegyszerűbb, hasznos és nemes tudásgyarapító forma: az olvasás. Az olvasó népért mozgalom nagyszerű lehetőségeket kínál minden szintű iskolásunk irodalmi ismeretének, — s ezzel együtt gondolkodásának és látókörének — bővítésére is. Szórakozva, esztétikai örömök élvezete közben ismerhetné meg ifjúságunk a világ és a magyar irodalom klasszikusait és ma élő reprezentánsainak az életről, humánumról, az emberi boldogságról leírt halhatatlan gondolatait. Az iskolában a tanítási óra a kor kívánta követelmények mellett — az irodalomóra is — a legszükségesebbekre. a kötelező tananyag elvégzésére is kevés, nem hogy még — a legkorszerűbb módszerek mellett is — pluszt tudna nyújtani. Hogy mit olvasson a gyerek: Jókait vagy modern krimit; Villont vagy Juhász Ferencet; Vácit vagy Berkesit?Ezt így a véletlenre, az esetlegesre alapozva eldönteni felelőtlenség lenne. A családi, a környezeti adottságok, a gyerek érdeklődési köre, értelmi szintje, életkori sajátossága azok a tényezők, amelyek kell, hogy vezessék a szülői házat. Az iskolák generációkat útba indító, — s jelen esetbíTT az olvasandó anyagot kijelölő — feladata mellett itt látom a kultúrházak és könyvtárak a nemzet jövőjét társadalmi méretekben alapozni segítő szerepét. A kultúra munkásai ezen a területen is hatékonyan segíthetik az új típusú ember gondolkodásvilágának a kialakítását azzal, hogy a leg- időtállóbb, a társadalom töretlen fejlődését bemutató, sematizmustól mentes, a hazaszeretet érzését ébren tartó realista alkotásokat adnak az olvasásra szomjas ifjúság kezébe. Tudott dolog, hogy a szülői ház feladata a gyerek emberré formálásában döntő jelentőségű. Társadalmunk, ezen belül a különböző kulturális intézményeink egyik legszentebb feladata mindenben segíteni a szülői házat gyerekeink tökéletesebb nevelése érdekében. Különösen előrelátó gondosságot kíván az ifjúság olvasottsági, műveltségi szintjének végtelen felé tágítása megyénkben, mivel a falusias életforma, s a kulturális vonatkozások zömében az országos átlagszint alatt mozgó anyagi, tárgyi, személyi feltételek hátrányosan befolyásolják ifjúságunk tudásszintjének a század, a tudományos-technikai forradalom követelte szintre való emelését. Sígér Imre GYEREKEKNEK Aljonuska és lvanuska LJol volt, hol nem volt, ** élt egyszer egy öreg ember meg egy öregasszony. Két gyermekük volt: egy nagylány meg egy kisfiú. A lányt Aljonuskának, a fiút pedig Ivanuskának hívták. Egy szép napon a két öreg meghalt Aljonuska ekkor elindult munkát keresni. A kis- öccsét is magával vitte. Mentek-mendegéltek, kegyetlenül tűzött a nap, fülledt meleg volt, de kutat sehol* sem találtak. Ekkor megpillantották egy tehénpata nyomát, amelyben összegyűlt az esővíz. — Aljonuska, hadd igyam belőle!... — Ne igyál, lvanuska, mert kisborjiívá változol'! A kisfiú szót fogadott, s mentek tovább. Egyszerre megpillantották egy lópata nyomát, amelyben összegyűlt az esővíz. — Aljonuska, hadd igyam belőle!... — Ne igyál, lvanuska, mert kiscsikóvá változol! Nagyot sóhajtott erre Iva- nuska, s mentek tovább. Egy szerre megpillantották egy kecskepata nyomát, amelyben összegyűlt az esővíz. lvanuska ismét megszólalt: — Nem bírom tovább, Aljonuska, hadd iszom belőle!.,. — Ne igyál. lvanuska, mert kecskegidqvá változol! lvanuska azonban nem fogadott szót és ivott a vízből. S abban a szempillantásban (A jcwő szombati szántónkban folytatjuk) kecskegidává változott... Hiába kereste a kisöccsét Aljonuska, helyette csak egy fehér kecskegida ugrándozott mellette. Aljonuska ekkor leült egy*kazal tövében és keserves sírásra fakadt. A kecs kegida meg csak ugrándozott. Éppen akkor egy kereskedő jött arra. — Miért sírsz, szép kislány? — kérdezte. Aljonuska elmesélte neki bánatát. A kereskedő pedig így szólt: — Légy a feleségem. Arany- ban-ezüstben járatlak majd. és a kecskegida is velünk marad. Aljonuska gondolkodott egy ideig a dolgon, aztán végű! is feleségül ment a kereskedőhöz. Egyszer a kereskedő elment hazulról. Honnan, honnan nem, egy boszorkány vetődött arra, megállt Aljonuska ablaka alatt és mézes mázos hangon fürödni hívta a folyóra. Amikor kiértek a folyó partjára, a boszorkány ráve- tette magát Aljonuskára, követ kötött a nyakába és bedobta a vízbe. Aztán átváltozott Aljonuskává, magára vette a ruháját és visszament a házba. Senki nem vette ész- re o cserét. Még a kereskedő sem, amikor hazatért. De a kecskegida mindent látott, mindent tudott. Csak lógatta a fejét, nem evett, nem ivott. Reggelente és esténként kiment a folyóhoz, s a parton felfald futkározva így szólongatta a nővérét: — Jó nővérem, Aljonuska, Ússzál ki a partra... Megneszelte ezt a boszorkány, és arra kérte a kereskedőt, hogy vágja le a kecske- gidát. A kereskedő sajnálta a gidát, de a boszorkány ad dig kunyerált, míg végül is beleegyezett: Nem bánom, vágd le, ha akarod.., A boszorkány ekkor parancsot adott a szolgáknak, hogy rakjanak tüzet, forraljanak vizet, fenjék meg a késeket... A kecskegida rádöbbent, hogy veszély fenyegeti az életét. így szólt a kereskedőhöz: — Mielőtt meghalok, engedd meg. hogy még egyszer utoljára kimehessek a folyóhoz és egy jót igyam belőle. — Eredj csak — felelte a kereskedő. A kecskegida pedig kirohant a folyóhoz, megállt a parton és panaszosan így kiáltozott: „ — Jó nővérem, Aljonuska, Üsszál ki a partra! Rakják már a tüzet. Forralják a vizet, Fenik a késeket, Meg akarnak ölni! Aljonuska így felelt neki: — Jó testvérem, lvanuska! Nehéz kő tart itt lenn fogva, Hínár öleli a lábam, Iszap nyomja le a váTlam. Ezalatt a boszorkány már kereste a kecskegidát, hogy levágja. Mivel sehol sem találta, azt mondta az egyik szolgának: — Eredj, keresd meg a gidát, s hozd ide! A szolga kiment a folyóhoz, s látta, hogy a gida ott áll a parton és panaszosan így kiáltoz: — Jó nővérem, Aljonuska, Ússzál ki a partra! Rakják már a tüzet, Forralják a vizet, Fenik a késeket, Meg akarnak ölni! A szolga azt is hallotta, hogy a folyóból így felelnek a gidának: — Jó testvérem, lvanuska! Nehéz kő tart itt lenn fogva, Hínár öleli a lábam, Iszap nyomja le a váltam A szolga hazaszaladt és elmondta a kereskedőnek, mit látott és hallott a folyóparton. A hírre összecsődültek at emberek, kimentek a folyóhoz, és selyemhálóval kihúzták a partra Aljonuskát. Levették a nyakáról a követ, megmosdatták tiszta forrásvízben s ráadták legszebb ruháját. Aljonuska ettől életre ket<t és még szebb volt, mint valaha. A kecskegida őrömében háromszor is cigánykereket vetett s visszaváltozott Ivanus- kává, Törd a feledi VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. 6. Rangfokozatot jelölő szócska. 7. Vércsatomá- ja. 8. Keresztül. 9. Harangszó fele. 11. Régi űrmérték. 12. Női név. 14. Vissza: ilyen óra is van. 16. Megfejtendő. 18. Ajándékoz.. 20. Tőszámnév. 21. Ilyen gyomorra eszik legjobb étvággyal az ember. 22. Hajó orra. 24. Mögé ellentéte. 25. Svéd férfinév. 27. Korai gyűmöl- C6iink. 28. Zola regény, vagy: nátrium vegyjele kétszer. 29. sorsolásos szerencsejáték (utolsó kockában két betű). FÜGGŐLEGES: 1. Rómát 45 és 999. 2. AI*. S. Energia. 4. Tiltószó. s. BAKA. S. Megfejtendő ínévelővel). 19. Nem ilyen. 11. Névelőé háziállat. 13. ...-fut. 14. Tíz betűi keverve. 15. Megfejtendő (utolsó kockában két betű). 17. Bőg. 19. Nótája. 21. Lét. 23. Felfogás, eszme, idea, nézet, 24. EPO. 26. Erdő „eleme”. 21. Tova. Megfejtendő: Magyarországi állóvizeinkből • vár megfejtésre (vízszintes 1„ 16.» függőleges 8., 13.) Múlt heti megfejtés: A DEBRECENI VTRAGKARN E* VAL. Könyvjutalom: Vincze Sanyik* Nyíregyháza, Berecz Éva Tisza- vasvári és Tavercsák Kati Kántorjánosi. Tódor Furcsa szerzet volt valaha Tódor — éppen róla mesélget a sógor— Bárhogy sütött a nap, — így a sógor — bundában járt egész nyáron Tódor. És lehetett télen bármily hideg, csudáltuk, hogy ő mezítláb tipeg. Beszélik, hogy nem volt még egy hetes, s szakálla nőtt, négy centiméteres. Aztán pedig — folytatja a sógor — azért is volt furcsa szerzet Tódor, mert ágy helyett inkább földön aludt, s homlokával nyitotta a kaput. Nem szeretett ő pohárból inni, csak vödörrel kellett neki vinni, s a káposztát mindig nyersen ette — — Ily bolond volt?! — Bolond nem. Csak kecske! Rreesmáry László ÁTLÓ írjátok be az alábbi szavakat az ábra vízszintes soraiba olyan sorrendbe, hogy a bekarikázott átlóba kerülő betűk felülről lefelé olvasva egy ismert ókori görög költő nevét adják megfejtésül. FAISKOLA HADIHAJÓ HIMALAJA NÉGYSZÁZ OMNIBUSZ POLITIKA TAKARÍTÓ TEMÉRDEK A gyufa Gyufásdoboz bűvös barlang, Sárkány lakik benne! Felnőtt kezén ügyes, ok»«, Mintha tündér lenne. De a gyerekre haragszik, Sziszeg, harap százat, Meggyújtja a ruhát, hajat, Felgyújtja a házat! Hagyd zárva a gyufásdobozt, Óvakodjál tőle. Ne engedd a tüzes sárkányt Kiszökni belőle! Bakiét Angii» Gárdonyi Géza: |4 láthatatlan ember Képregény változat: Cs. Horváth Tibor. Korcsmáros Pál
