Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-12 / 159. szám

n. KEtrr-MÁCTASORSZAÖ *. ofSif Tudomány és társadalom Pusztadobos példája Kis híján hét évtized telt el századunkból, elég idő ahhoz, hogy bizton állíthas­suk: a XX. — a szocialista társadalmi forradalom és a tudományos-technikai forra­dalom évszázada. Nem vélet­len, hogy a kettő egybeesik. Ha valamire nagy szüksége van az emberiségnek, a kor­szak igényei kikényszerítik a történelemtől a kielégítésük­re szolgáló eszközöket. A mai világnak szüksége van a szocializmusra és a szocia­lizmus csak a tudományos­technikai forradalom vív­mányainak segítségével hó­díthatja meg a világot. Tudomány és társadalom kapcsolatát a mi korunkban sokféle szemszögből vizsgál­hatjuk, az alapvető azonban az; a társadalom életét úgy kell megszervezni, hogy a tudomány és a technika vív­mányait az emberiség javá­ra használjuk fel, azok ne egy kisebbség hatalmát, gaz­dagságát, vagy éppen ártó szándékát szolgálják, hanem az embert. Ahhoz pedig, hogy a tu­domány ne az emberiség fe­nyegető veszedelme, hanem a társadalom áldása legyen, megint csak a tudományok, a társadalomtudományok se­gítsége szükséges. Az a tu­dományág, amely az embe­riség békéje, boldogsága és haladása feltételeinek meg­teremtésével foglalkozik, a marxizmus—leninizmus, ma­ga sem lehet meg a többi tudományág fejlődése, ered­ményeinek állandó számba vétele nélkül. Annak a párt­nak, amely a marxizmus— leninizmus alapján arra vál­lalkozott, hogy a haladás útján a szocializmushoz ve­zeti el a nemzetet, a mi ko­runkban különös figyelmet kell fordítania a tudomá­nyokra. Manapság a politika sem lehet meg a tudomány nélkül, és ami a legfonto­sabb : megfordíthatatlan sor­rend, hogy a politikát kell a tudományos igazságra épí­teni és nem a napi politi­kának kell alárendelnie a tu­dományos kutatásokat. De az a tudomány sem ér semmit az emberiség számára, e.melynek művelői nem ér­zik kötelességüknek a nép, a gazdasági és társadalmi haladás szolgálatát. Mindezt fontolóra vették most, ami­kor az MSZMP Központi Bizottsága megtárgyalta a magyar tudomány helyzetét és határozatokat hozott tu­dományos életünk fejleszté­sére. A párt álláspontja tudo­mány és társadalom kapcso­latáról lényegében a követ­kezőkben foglalható össze: marxizmus—leninizmus, mint tudományos világnézet és munkamódszer csak egy van, de ennek lényege, hogy biz­tosítja a kutatás, a tudomá­nyos viták, a problémák kü­lönböző megközelítésének szabadságát. A kommunisták a politikát hosszú távon, stratégiailag, a tudományos elemzések és vívmányok eredményeire építik, de nem rendelik alá a tudományt a napi politikának. A pártsze­rűség a tudományban azt jelenti, hogy a tudós járul­jon hozzá a társadalmi szük­ségletek kielégítéséhez, a pártvezetés a tudományban azt jelenti, hogy a párt fel­kutatja és megjelöli a tu­domány számára a társada­lom igényeit, de nem írja elő azt, hogy a tudósok mi- lyen következtetésekre jut­hatnak ez igények kielégí­tése tekintetében. A társa­dalom feladata a tudo­mánnyal szemben, hogy le­hetőségeihez képest biztosít- sa a kutatómunka anyagi és egyéb feltételeit, a tudós feladata a társadalommal szemben, hogy ezeket a le­hetőségeket legjobb tudása szerint az egész társadalom javára használja fel. A társadalom és a tudo­mány viszonyának problé­mái nem elvontan, nagyon is gyakorlati módon jelentkez­nek nálunk. Az egyik, a legnagyobb probléma, hogy kicsiny ország vagyunk és az iparilag fejlettebb orszá­gokhoz mérve kevés pén­zünk van tudományos ku­tatásra. Ma a kutatás —sok tudományágban — valóságos iparág A tudományos mun­kások és „segédmunkások” ezreit foglalkoztatja, egész üzemeket kell felépíteni a kutatók számára, figyelem­mel kell kísérni a világtu­domány, a más országokban folyó kutatások eredményeit, stb. A tudománypolitika dolga, hogy kiválassza azt a néhány területet, amelyen a mi lehetőségeink mellett eredményesen kutathatunk nálunk Magyarországon és a társadalom, a helyi közös­ségek dolga, hogy a maguk erejéből megtoldják azokat az anyagi lehetőségeket, ame­lyeket központilag biztosíta­nak a tudományos kutatás számára. A helyi önkor­mányzati szervek, különösen az egyetemi városokban, s mindenütt, ahol kutatóinté­zetek vannak, nagyon sokat tehetnek azért, hogy megfe­lelő légkörben, a hétköznapi gondoktól lehetőleg mente­sen folytathassák tudósaink azt a kutatómunkái, amely­nek a társadalom látja hasz­nát, ma, holnap, vagy eset­leg csak a távoli jövőben. Ami a társadalomtudomá­nyokat, különösen a szocio­lógiát illeti, abban még több segítséget adhatnak a helyi erők, pedagógusok, diákok, hivatali szervek, üzemek. Jó politikát nemcsak országos, hanem helyi, üzemi mére­tekben is csak reális, alapos helyzetfelmérés alapján le­het folytatni. Rövidlátás lenne azt kö­vetelni a tudósoktól, hogy csak olyan témákkal foglal­kozzanak, amelyek közvetle­nül és nyomban hasznosít­hatók egy üzemben, az egészségvédelemben vagy a mezőgazdaságban. Alapkuta­tások. elméleti munka nél­kül nincs gyakorlati ered­ményeket hozó tudomány. De az sem lehetséges, hogy szakadék tátongjon az or­szág égető szükségletei és a tudósok kutatómunkája, erő­feszítései között. Legfőbb ideje, hogy a párt tudo­mányra vonatkozó határoza­ta alapján a helyi közigaz­gatási és társadalmi szervek számvetést készítsenek arról, milyen tudományos erők ta­lálhatók területükön milyen módon használhatnának azok a folyó problémák megoldá­sában, hogyan lehetne hasz­nosítani eddigi eredményei­ket, elősegíteni tevékenysé­gük koordinálását, stb. Ná­lunk gyakran előfordul, hogy értékes munka folyik külön­böző tudományos műhe­lyekben, sokszor egymással párhuzamosan és e munka hatékonyságát megsokszoroz- batnók pusztán azzal, hogy összehangoljuk ezek tevé­kenységét, elősegítjük, hogy tudjanak egymásról és együttműködhessenek. A tu­domány területén is nagy visszahúzó erő a hatalom­vágy, a hiúság, a monopóli­umra való törekvés, a mara- diság — hiszen emberek dolgoznak itt is. Szembe­szállni ezzel, türelmesen, de határozottan összefogni, haszrtos csatornákba terelni, termékennyé tenni a tudo­mányos erőfeszítéseket, ez is a társadalom kötelessége a tudomány iránt. Mi kimondtuk, hogy a kultűra nem áru, azt egész népünkhöz kell eljuttatni, nemcsak azokhoz, akik meg tudják azt fizetni. A tudo­mányra kimondtuk, hogy az bizonyos fokig ideológiai kérdés, de az ideológia nem reklám, amelyet kész hatá­rozatok, már kialakult hely­zetek propagálására lehet felhasználni. De éppen azért, mert a tudomány ideológia is, világnézeti kérdés is, a tudományt is segítségül kell hívnunk az idegen, ellensé­ges ideológiák elleni küzde­lemben. Elsősorban a társa­dalomtudományra áll ez, ez segíthet a legtöbbet a hamis ideológiák leleplezésében. Ám nemcsak a tudósok, hanem a propagandisták, pedagógu­sok, társadalmi szervek fel­adata, hogy merítsenek a tudomány forrásaiból és vi­gyék azt el a tömegekhez. A mi feladatunk, hogy benső­ségesebb, közvetlenebb kap­csolatot teremtsünk a tudo­mány és a nép között: ez az igazi népnevelői munka ma. Patkó Imre Megálló Együtt érkeztek a buszmeg­állóhoz. Sportszatyrukat letet­ték a járdaszegélyre, órájukra néztek, s az alacsonyabb sző­ke örömmel állapította meg, nem kell sokáig várni, kilenc­re kint lehetnek. — Rémes, hogy milyen se- színűvé teszi az embert a hi­vatal. Ügy kell már a nap­fény. A középmagas vörös hajú előremutatott, abba az irány­ba, ahol félig meztelen testű munkások simítgatták az út­testre öntött forró bitument. — Nézd, milyen klassz bar­nák. Mint az afrikaiak. Iste­ni lehet ez, állandóan a na­pon. Az alacsony szőke illendő­en elcsodálkozott, aztán mindiárt megkérdezte: — Mondd, jól fog állni a platina hajhoz a bronzbőr? Vaey talán csak enyhe bar- nulás illik hozzá? A vörös hajú — szintén il­lendőségből — előbb tanács­talan volt. maid bebizonyítot­ta, honv a bronz semmivel sem előnytelenebb, mint az envhén barna. Az úttesten, ahol a félie meztelen testű munkások dolffoztak. teherautó állt meg. Mintha lávát hozott vol­na. füstölt a platóia. Effv bii- j^n+és és a rakománv sö+** fűzként ecnraeH n földre, __ De hol Vácik már e-' • busz? — türelmetlenkedő** ez alaercev szőke. — Láttál te már pontos buszt? — kérdezett vissza a vörös hajú, aki különben is utálta az utazást. Azt mond­ta, mindig a rosszullét kör­nyékezi, ha buszra ül. — Nem is értem, Karcsi miért van odáig a kocsiért. Jövő hónap­ra szól a kiutalás, de én már előre fázom tőle. A kicsi szőke kapva kapott az alkalmon: — Ezért áldom én Jancsi­mat. <3 külföldért rajong, de csak vonaton. Most olaszba megyünk, Capriba. A úttesten, ahol gőzölgött a fekete láva, a félig mezte­len emberek arcáról kövér cseppekben hullott a verejték. — És olaszba azért még­sem illik falfehér bőrrel oda­állítani, nem igaz? A vörös hajú: —Na, hallod! Az mégis csak egy hely. Még mindig nem jött a busz, már vagy tizen vártak rá. — A főnök persze hallani sem akar az előzetes szabad­ságról. „Mit gondol kartárs­nő. és a sok akta?” A kis iro­dakukac azt hitte, kifog raj­tam. A körzetink aranyos or vos, gyomorbántalmakka1 ””onnal kiírt. Ezen jót nevettek. A félig meztelen emberek az úttesten kék Kupából vizet ittak. A vörös hajú igazított óriás­kerék napszemüvegén. — Na és, milyen ruhákat viszel? Nagy gond ült ki a kicsi szőke arcára: — Éppen ezért esz a pe­nész. Képzeld, a varrónőm te­le munkával, nem akar vál­lalni semmit, pedig Jancsitól kaptam három gyönyörű anyagot. Az egyikből-kisesté- lyi, a másikból nadrágkosz­tüm, a harmadikból egy csi- ni otthonka, vagy valami sportos telne. Nem tudsz ajánlani egy jó varrónőt, aki két hét alatt megcsinálná? Gondolkodott a vörös hajú, de hiába, nem tudott ajánla­ni, az ő varrónőjének is „telt ház” van. Odébb, az úttesten fél térd­re rogyva hajladoztak a félig meztelen testű munkások. A gázos füstben csak a körvo­naluk látszott. — Valami új frizura is kel­lene, hogy gondolod? — így a kicsi szőke. — Feltétlenül. De merre késik már ez a busz? Mire kiérünk a strandra, lemegy a nap. A nap forrón tüzelt és per­zselte a munkások hátát az úttesten, a tüzes bitumen fö­lött A rózsák faluja Első pillantásra az tűnik szemébe az ide érkező ide­gennek, hogy ezt a falut sze­retik lakói. Gyümölcsfa­virágzás idején csupa illat Pusztadobos. A meggyfatele­pítés kezdeményezője a pat­rióta, szépet szerető Soviczki János tanács vb-titkár volt. Először abban az utcában ültették el az első facsemetéket, ahol ő lakik. Példáját követte az egész falu. Most a falu mind a tizenöt utcájának két olda­lán, összesen tizenhat kilomé­ter hosszúságban húzódnak a húst nyújtó, a falut igazán kellemessé tevő meggyfák, amelyek még hasznot is haj­tanak a lakosoknak. Az idén csaknem ötven mázsa megy- gyet adtak el az fmsz-nek. hgy éve kezdődött így válik a társadalmi mun­ka a közösség hasznává. De tavaly óta Pusztadobos nem­csak a virágzó gyümölcsfák faluja, hanem a pompázó ró­zsáké is. De ennek története van. Pusztadobost nem hiába tekintik példamutató falunak. Sok kezdeményezés indult el innen a baktalórántházi já­rásba, hogy aztán „felrázza", munkára és versenyre ser­kentse a tizenkilenc község vezetőit, lakóit. Ennek nyo­mán épüitek-szépültek a fal­vak, sok ezer ember áldozta szabad óráit társadalmi mun­kára, hogy széppé, kellemes­sé varázsolja környezetét. Egy évvel ezelőtt, április 26-án Pusztadoboson rendezte meg a járási tanács és nép­front, a nőtanács a falufej­lesztési napot, melyen vala­mennyi járásbeli község ve­zetői, pártmunkások, társa­dalmi és tömegszervezeti és mozgalmi aktivisták vettek részt. Innen indult a kezde­ményezés. Üjra a pusztadobo­siak hívták faluszépítési ver senyre a baktalórántházi já­rás községeit, falvait. S mint korábban, a kezde­ményező falu lakossága most is példát mutatott. Jóni Ist­ván, a tanács vb-elnöke, a tanácstagok. Demcsák Miklós népfrontelnök örömmel újsá­golták. hogy a kitűzött célo­kat a lakosság hozzájárulásá­val sikerült megvalósitaniok, s az értékelés alapján, noha kissé bántja őket, második lett Pusztadobos Baktalóránt- háza után. Járda, meetnyfa, díszbokor Nézzük, mit tűztek célul, s hogyan valósították meg? El­sők között szerepelt, hogy tár­sadalmi munkával a költség­A kicsi szőke: — Ekkora hőséget! Még szerencse, hogy nem vettem £el kombinát. A vörös hajú: — És legalább valami ár­nyékos helyet csinálnának ide a megállóba. De az utas, az nekik semmi. Ez az igaz­ság. Bólogattak, helyeselték mindketten. Abban is egyet értettek, hogy fagylaltbódét, vagy egy nyitott büfét is el­helyezhetnének a megállónál, ahol jégbe hűtött italokat le­hetne kapni. — Dehát, hol itt az ész? — sajnálkozott a kicsi szőke. — Direkt hagyják, hogy készül­jön ki az ember, mire kiér a strandra. Arrébb, az úttesten, ahol a gőzölgő fekete keveréket si­mítgatták el a félmeztelen emberek, egy munkás rosszul lett. A társai megkarolták, kivitték a járdaszegélyhez, lefektették a kis törpeakác árnyába és vizes ruhát tettek a homlokára dörzsölték a szíve táján. Közben befutott a busz a megállóba, s a kicsi szőke, meg a középmagas vörös ha- iú erőszakosan kapatott fel a lépcsőn, mindenkit megelőz­ve és diadalmas tekintettel ni Rántották ki a nyitott ab- i-jk mellől. Észre sem vették az em­bert, ott a törpeakác alatt. Angyal Sándor vetésből 20 ezer forintot megtakarítanak, s ezt az ösz- szeget máshol hasznosítják a falu érdekében. A falu lakos­ságának a zöme ott segített, ahol mindig a legnagyobb szükség volt ró. így sikerült elérni, hogy a 20 ezer helyett 40 ezer forint megtakarítást értek el, s ebből a pénzből el­készítették az óvodában a víz­vezetéket. így javították meg a kicsinyek vízellátását, s egyben a hatholdas park vi­rágoskertjének öntözésére is lehetőség nyílt, mert itt is két csapot szereltettek fel. Idős Baráth Sándor bácsi, a tanácstag mondja ezzel kap­csolatban: „Ezt úgy értük el, hogy az utakra, átereszekre, hidakra adott pénz egy ré­szét társadalmi munkával megtakarítottuk. Magam is gyűjtöttem a pénzt az Ifjú­ság utca lakóitól. Itt a 31 csa- Iádból 30 adott, s 4500 forint gyűlt össze. Az átereszeket társadalmi munkával készí- tettük el, s még pénz is ma­radt az óvoda vízvezetékéhez. Pusztadobosnak 1594 lako­sa van. a vállalások között volt az is, hogy 1968-ban az egy lakosra -jutó társadalmi munka értékét 70 forintra teljesítik. Ezt több mint 104 forintra teljesítették. Az egy keresőre 120 forint társadal­mi munkát vállaltak. Csak­nem 200 forintot értek el. így a múlt esztendőben a fa- lu lakossága összesen 178 ezer 316 forint értékű társa­dalmi munkát végzett a köz­ség érdekében. Ezek között szerepel olyän is, hogy a négy felekezetnél kezdemé­nyezték a temető rendezését, kerítés és járda építését, öt­letük megértésre talált, gyűj­tést rendeztek, s a társadal­mi munka összefogást ered­ményezett. Ezenkívül a Pető­fi és a Kossuth utcákon to* vább építették a járdákat Minden lakos gondozza a háza előtt elültetett meggy­fákat, a díszbokrokat, mely valósággal beszegi a falut. Üj, festői környezetben ala­kították ki a sportpályát. Építésénél 10 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát vé* geztek el. „Szeretjük a falunkat...“ Szereti a szépet ez a falu. Ezért indítottak mozgalmat olyan céllal: „minden ház ud­varában legyen egy-két ró­zsabokor” Erről Demcsák Miklós népfrontelnök ezt mondja: „Valamennyi tanács­tagot megkérdeztünk, s mind a húsz örömmel részt vett benne. Igv gyűjtöttünk össze több mint 5000 forintot, s csaknem 600 rózsatövet ren­deltünk, s a 15 utca udva­rain elültették a lakosok.** így lett a rózsák faluja Pus2> tadobos. Egy nemes mozgalom in­dult el Pusztadobosról. Pél- dája vonzó a többi falura is. Amikor azt kérdeztem itt aa idős tanácstagoktól, lakosok­tól, vezetőktől, miért ez a buzgalom, azt válaszolták: szeretjük falunkat, s azért, hogy kellemesen érezzék ma­gukat az emberek, mindent megteszünk. S. ha nemcsak a házakra lehetne kiírni: Tisz­ta udvar rendes ház, hanem a falvakra is, akkor ezt Pusztadobos biztosan elnyer­né. Tavalyi szép eredményei­kért harminc pusztadobos! ember dicsekedhet, hogy el­nyerte a társadalmi mun­káért járó kitüntető jelvényt, Farkas Ráírnia SZABOLCSBAN kevesebbért I Az egyik nyíregyházi üzemben nagy vitát váltott ki a munkabér. Történt, hogy az üzem — amelyik egy nagy bu­dapesti vállalat szabolcsi gyáregysége, — egy sereg dolgozót felküldött a fővárosba, hogy ott banulja meg a letelepítendő gyártmány készítésének fortélyait, próbálja ellesni a gya­korlott pesti szakemberek munkafogásait, hogy később itt hasznosíthassa. A felküldöttek meg is tanulták, amit kellett, s ahogy visszatértek, megkezdődhetett a gyártmány letelepítése, és még a munka folyamatosságát Is biztosítani lehetett kisebb zökkenőkkel. Amikor a dolgozók alapbérét itt megállapították, tilta­koztak. Miért? Két-három forinttal kevesebb volt, mint a pestieké. Ugyanolyan munkát végzünk, — mondták — a normánk is hasonló, miért nem kaphatjuk meg ugyanazt, mint az ottani kollégák? Mert nem kaphatják meg. A kategória, amibe a nyír­egyházi üzem került, kisebb lehetőségeket biztosít, mint a hasonló pesti. Egy lakatos vagy esztergályos itt mindenkép­pen kevesebbet kap. Nem sokkal, de a gyakori kis különb­ség is sokra megy. A gyáregység vezetői megkísérelték az érvek józansá­gával beláttatni, hogy erről egyrészt nem ők tehetnek, más­részt ők kötelesek betartani bizonyos szabályokat. A vita úgy simult el, hogy látszott, az emberek most is igazságta­lanságnak tártjaik a szabályt. Mivel érvelnek? Azzal, hogy egy televízió Nyíregyházán pontosan annyiba kerül, mint Budapesten, miként a fagy­lalt, a sör, az ing, a kenyér és a hús is. Ha a feleség ki­megy a piacra, olykor kevesebbet kap a pénzéért, mint a fővárosban, mert az árak nincsenek tekintettel az üzemek kategóriáira. Tetszetős érvek, s jócskán akad bennük igazság is. Nem vitatkozhatunk az árakról alkotott véleményükkel és arról sem, hogy helyes-e a kategorizálás. (Lehetséges, hogy át­meneti intézkedés? Később a fejlődés gátja lehet.) Csakhogy a számításból egy s némely dolog kimaradt. Például az utazás. Eddig ezek az emberek hetente utaztak, hogy láthassák a családot. Közben munkásszállót vagy al­bérletet fizettek, mindegy, mert egyik sem olcsó. Külön koszton voltak, ami esetükben kettőt jelenthet: vagy drága volt, vagy olcsó és kikezdte az egészségüket. Ha ezeket hozzászámítják, nem is ér kevesebbet itthon 12 forintnál a tizes órabér. Szabolcsban megtalálják számításukat, akik eddig ingáztak. Van még, ami nagyon fontos. Kimaradt még valami a számításból, s ez az áldo­zat. A megye súlyos áldozatokat hoz azért, hogy a szabol­csiaknak ne kelljen távolra utazgatniuk a kenyerük után, (Nem minden megyében hozzák meg ugyanezt!) A munkásszolidaritás megkövetelné, hogy a szabolcsi szakemberek még akkor is vállalják a hazajövetelt, ha ez lemondással, kisebb keresettel járna. (Mint más példák is bizonyítják, ez csak feltevés.) Azért hivatkozunk a szolida­ritásra itt, mert nyilvánvaló, hogy a fejlődés lépcsőit meg kell tennünk, fokozatosan előrehaladnunk. A hazatérők te­hát azért is jönnek, hogy később újabbak jöhessenek. Ezért — szerencsére — ma már itt is lehet tevékenykedni, Nyír­egyházán, Fehérgyarmaton vagy Kisvárdán. A vita még tart, nyilvánvalóan nem sokáig. A fejlődés átlép az üzemi kategóriák rendszerén, nem lehet téma a viták során éppúgy néhány év múlva, mint az, hogy Sza­bolcsban nincs ipar. Raa HtVuJ

Next

/
Thumbnails
Contents