Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-10 / 157. szám
£ «IdaT Eiviség és gyakorlatiasság a pártmunkában Ahogyan a társadalmi életünk valamennyi területén, úgy a pártmunkában is az újabb, a korszerűbb mód- szerek és formák keresésének időszakát éljük. A növekvő feladatok sokrétűsége — mindenekelőtt a gazda- ságirányítás reformjának bevezetése, állami életünk továbbfejlesztése, a szocialista demokrácia kiszélesítésének feladata — erőteljesen igényli a pártmunka stílusának továbbfejlesztését. Ismeretes, hogy pártunk IX. kongresszusa, majd a Központi Bizottság több határozata is foglalkozott azzal a követelménnyel, hogy a pártszervezetek tevékenységében nagyobb helyet kell biztosítani az elvi elemző munkának. Az is újszerű követelmény, hogy az elvi elemző munkával ne csak kifejezetten vezető pártszervek, hanem megyei, járási, városi, sőt az alapszervezetek is rendszeresen foglalkozzanak. Egyesek úgy képzelik el ezt a feladatot, hogy a pártszervezetek fokozatosan valamiféle elméleti irányító szervekké, a pártmunkások pedig tudományos kutatókká válnak. A pártszervezetek — úgymond — csupán elvi jellegű feladatokat oldanak majd meg és a gyakorlati munka, a szervezés, az ellenőrzés az illetékes állami és gazdasági szervek feladata lesz. Más oldalról viszont jelentkeznek olyan nézetek is, amelyek ugyan elismerik az elvi elemző munka szükségességet, de azt kizárólag a vezető pártszervek monopóliumának tekintik. Mondani sem kell, hogy mindkét álláspont téves és nem felel meg a pártmunkával szemben támasztott új követelményeknek. Szocializmust építő társadalmunk fejlődése olyan irányba tart, hogy a helyi szervek önállósága minden téren és nagymértékben növekszik. Az önállóság fontossága, fejlesztésének szükségessége nem valami divatos jelszó, hanem a társadalmi, gazdasági fejlődésünkből következő objektív szükségszerűségek felismerése. Arról van szó, hogy a feladat általában sokrétűbbé, differenciáltabbá vált és ezért a megoldási módokat is árnyaltabban életközeiben, a helyi szervek által, vagy azok közreműködésével kell kidolgozni. Ez viszont nem alapulhat rögtönzésekre, szubjektív elképzelésekre, hanem alapos, mélyreható elemző munkára. Vagyis nem kevesebbről, mint arról van szó, hogy a helyi pártszerveknek nem csupán a feladatok végrehajtásában, hanem az előkészítés folyamatában, a feladatok meghatározásában is az eddiginél lényegesen nagyobb szerepet kell kapniuk. Mit jelent ez a követelmény a pártmunkában? Mindenekelőtt azt, hogy érvényesíteni kell az elméleti munka stílusának lenini követelményeit, azaz a konkrét helyzet, konkrét elemzését. Kívánatos általános gyakorlattá tenni, hogy a helyi pártszervek rendszeresen tanulmányozzák saját területeik speciális problémáit, az ismétlődő gazdasági és politikai jelenségeket és ezekre a párt politikájával szinkronban lévő helyi megoldási formákat dolgozzanak ki. Elméleti munka ez? Igen, a szó igazi értelmében! A korábbi állapotokhoz képest az ilyen jellegű feladatok megnövelik a pártszervezetek munkájában az elvi elemző munkát. De mégsem mondhatjuk, hogy a munka ilyen irányú fejlesztése a gyakorlati, a szervező munka háttérbe szorítását eredményezi. A helyes irányú elméleti munka végső soron a gyakorlati, szervező munka tartalmát, értelmét adja meg s annak erősödéséhez vezet, több vonatkozásában is. Az egyik, hogy az elméleti munka is nagyfokú tervszerűséget, szervezettséget követel a pártszervezetek munkájában. Meg kell keresni, találni, mindenekelőtt azokat a kommunistákat, akik erre a munkára a helyi pártszervezetekben a legalkalmasabbak. Továbbá gyakoriati munka része az is, hogy ezeknek a kommunistáknak a tevékenységét irányítani, szervezni, ellenőrizni és segíteni kell. Az elvi elemző munka eredményeként több helyes feladat megoldását tűzhetik majd napirendre a pártszervezetek, vagyis sokasodni fog a gyakorlati tennivalók száma is. Vannak olyan nézetek is, amelyek szerint a pártszerve- zetek elméleti, elemző munkájának növekedésével csökkenteni kell a pártmunka operativitását. Ez sem felel meg ilyen kategorikusan a valóságnak, és alkalmat ad félreértésekre. Egyesek úgy gondolják, hogy az operativitás azonos valamiféle elaprózott, kicsinyes, a részletekbe menő beavatkozással, az állami, társadalmi, vagy gazdasági szervek munkájába. Az operativitás egészen mást jelent. Nem más ez, mint az egyes elvi felismerésekből következő teendők gyors megszervezése és konstruktív megoldása. Az operativitáshoz tehát nagyon is hozzátartozik az eiviség, a szakszerűség és a hatékonyság. Napjainkban nagy erőfeszítések történnek, hogy a gazdasági és az állami szervek önállósága növekedjék, hogy megszűnjék az átfedés, a párhuzamosság a párt, valamint az állami és gazdasági munka között. A párt- szervezeteknek tehát a jövőben még inkább a helyes döntések előkészítésére, a fontosabb feladatok kimunkálására, valamint a szervezett végrehajtás és ellen- őrzés biztosítására kell koncentrálniuk. Viszont kivonatos mellőzni az öncélú szer- vezgetéseket, a Párt fő céljaitól elidegenedett üresjáratokat, az erőt, energiát pazarló, látszateredményeket produkáló tevékenység minden válfaját. Mint már az eddigiek során volt róla szó, a pártmunka is szüntelenül fejlődik, de ez a fejlődés nem fordulatok, különböző ugrások útján ment végbe. A pártmunka fejlődése egy viszonylag lassú és átgondolt feladat. E folyamat eredményeként a pártmunka szüntelenül új vonásokkal gazdagodik, és ugyanakkor fokozatosan kiküszöböli a régi, idejétmúlt módszereket. A pártmunkát tehát úgy kell továbbfejlesztenünk, hogy ne csak tagadjuk az elavultat, hanem úgy is, hogy mindinkább erősítsük benne az újat, a korszerűt V. L Megfáradt emberek Válogatás nélkül írtam fel neveket: Vasi Lajos, id. Fábián István, id. Peimli János, id. Peimli András, özv. Szenderák Mártonné. Aztán sorba elmentem hozzájuk. Szabolcs falu, a nyíregyházi járáshoz tartozik, közvetlen a Tisza mentén. Jól átlátszik hozzá a tokaji Kopasz. Hétszáz körüli a lakosság, fiatal kevés van a termelőszövetkezetben. Akikhez indultam, azok közé tartoznak, akik már végképp kiestek a közös munkából. Id. Peimli Jánosné fáradt mozdulatokkal húzza az ecsetet az udvari ajtódeszkán. A volt kékesre csontszínű festék tapad. „Ki tudja, mi történhet velünk hirtelen. Mindketten hatvannégy évben vagyunk... A férjem elballagott megnézni a háztájit. Ha tudná, szemmel is növesztené a terményt.” özv. Szenderákné nyolcvanötéves. Fateknőben mos. Id. Fábián Istvánéknál az asz- szony beszédesebb. „Úgy a negyvenes évek elején annyira elkeseredtem egyszer, hogy Uonka lányom mentett meg az öngyilkosságtól.” Id. Peimli András a nyolcvannegyedik esztendőt tapossa. Felesége is él. Itt az egyik vő a két öreggel lakik. S az idős ember habart csövesbabot kanalaz. „Mondtam a lányomnak, tegye el hűlni. Hidegen jobban szeretem.” Vasi Lajos a színben fekszik rövid lábú heverőn. • Felesége ölnyi papírt mutat gyógykezeltetésével kapcsolatban. „Erezném már valahogy magam. Csak az állandó fáradtság, gyengeség ... Kétannyit is kiadtam magamból fiatalkoromban, mint lehetett vot- na. Ide jutottam hatvannégy éves koromra: leszázalékoltak. De ha nem jön ez a világ, meg nekünk is az eszté- ká. tán már meg se vagyok.” Életük anyagi alapja: a ház körüli udvar, kert, a háztáji föld a közös határban, meg a pénzjáradék. Ahol ketten vannak, a havi 260-hoz még plusz negyven forint. Nem sok. „Nagyon meg kell fogni minden fillért. Szerényen költeni.” No meg feltétlen jó, hogy a termelőszövetkezet juttat téli re tüzelőt, szükségkor ingyenftivarokat. (Nem tudnak olyanról, aki a faluból szociális otthonba karült volna.) Vasi Lajoséktól eltekintve, szép számú családot neveltek. A dédunokákat nem is tudják számon tartani. Közvetlen kapcsolatot, családban villanó örömöt azonban id. Fábián Istvánék és id. Peimli Andrásék ismernek. „ a mi gyerekeink közül egy sincs itthon — mondja soha jós hangon id. Peimli Jánosné. — Pedig még mérnök fiúnk is van... Mi meg nem akarjuk panasszal háborgatni őket.” „Nekem egy fiam lakik itthon a faluban, a felnevelt tiz közül — így szól özv. Szenderák Mártonné. — De- hát ezeknek a fiaméknak is családjuk van. miért zargat- nám őket. Be szoktam kapcsolni a rádiót. Olyankor úgy hiszem, nem vagyok egyedül... Csakhát, itt van a kertben most a gyönyörű bab. Finom vajbab. Rengeteg rajta a cső. Meg lehetne róla szedni akár két mázsát. Eladni. Kellene érte a pénz. Én nem bírom. Ki keUene írni a boltajtóra, hogy énnálam zöldbab van eladó. Jönnének érte ... Jónak tartják, hogy felfelé ívelő úton van a falu termaNépi ülnökök eskütétele Nyíregyházán Öévényi Kálmán népi ülnök, a VAGÉP dolgozója Dr. Fekszi Istvántól átveszi megbízólevelét. LEVÉL NYOMÁN VITKÁN intézkedni mindenki előnyére Lakat alatt a kivlíűrház Szép könyvtár van, helyiség nincs Kedden délelőtt Nyíregyházán — dr. Fekszi István megyei tanács vb-elnök előtt — ünnepélyesen letették az esküt a megyei bíróság mellett működő népi ülnökök. A megyei bírósághoz 40 népi ülnököt jelöltek 3 éves időtartamra a bíróság területén működő üzemek, vállalatok, mezőgazdasági üzemek, társadalmi szervek, állami intézmények dolgozói. A jelölteket a megyei tanács legutóbbi ülésén választották meg. Az ülnököket dr. Fekszi István, a megyei tanács vb elnöke köszöntötte. Többek között elmondotta; 20 éve, hogy hazánkban először vonták be a dolgozó nép képviselőit a. bírósági ítélkezésbe. A dblgozó nép képviselői, a népi ülnökök 20 évvel ezelőtt foglalták el először helyüket a bírói emelvényen. Az igazságszolgáltatásban a bíróságokra, elsősorban az elsőfokú bíróságokra felelősségteljes munka hárul. Nekik kell alaposan és lelkiis-. meretesen tisztázni a pontos tényállást, amelyen alapszik a szocialista törvényességnek megfelelő igazságos döntés. Ebben a munkában a dolgozó nép képviselői, a népi ülnökök élettapasztalatukkal természetes igazságérzetükkel, társadalmi és politikai ismeretükkel segítik a bíróságokat, érvényesítik a dolgozó nép véleményét. A népi ülnökök feladata kettős. Egyrészt behívásuk idején részt kell venniök a bíróság munkájában, a döntések meghozatalában. Ennek során segítséget kell adni ahhoz. hogy a bíróság helyesen, a valóságnak megfelelően ál lapítsa meg a történteket, és olyan ítéletet hozzon, amely neveli a dolgozókat a társadalmi együttélésre vonatkozó szocialista erkölcsi szabályoknak megtartására és visszatart másokat a bűncselekmények elkövetésétől. Másrészt a bíróságokon szerzett gazdag tapasztalatokat, élményeket, tanulságokat hasznosítják környezetükben, munkatársaik, családi és ismeretségi körükben. A népi ülnöki megbízatás igen megtisztelő, s egyben felelősségteljes feladat. Dr. Fekszi István befejezésül annak a reményének adott kifejezést, hogy minden népi ülnök, akit a tanácsok megválasztottak, méltó lesz a vele szemben megnyilvánuló bizalomra. Ezt követően a népi ülnökök letették az esküt, átvették a megbízólevelet. Az eseményen részt vett dr. Bálint Károly, a megyei bíróság elnöke, aki néhány gyakorlati kérdésről tájékoztatta a népi ülnököket. (hódi) lószövetkezete. S a rengeteg újdonság, a „rohanó idő” nem feledtetik egyik-másikuk személyes gondjait. Id. Peimli Jánc--’- egy hold föld járadékát évek óta nem kapják. Pedig közösbe adták azt is a többivel. Nem értik, „miért teszik ezt ilyen két öreggel.” Vasi Jánoséknak nincs ismerete arról, milyen útja- módja van egy kis rendkívüli segély kérésének a termelőszövetkezettől. Id, Peimli András: „A családos lányunkkal lakunk együtt. Miért kelt ilyen két öregnek külön viz- müvesítési egész részt fizetni? Mit élvezhetünk mi már abból, ha művesiiik a falut? Nem elég, ha a lányomék fizetnek?” így vannak. Választhattam volna meglátogatásra másokat. A „téma” azonban aligha változna. Esetleg a nevek. A tények maradnak. Mint az is, hogy ebben a faluban még nem tartottak öregek napját. Nagyon szívesen vennék a helyi hivatali és szervezeti vezetők látogatásait. „Jól esne néha szót váltani. Elbeszélgetni a gondokról, értesüE ni az eredményekről. így is éreznénk az érdeklődést, a közvetlen törődést a megfáradt öregekkel szemben. Ahová mindenki elérkezik egyszer ...” Asztalos Bábul A levél még Vitkán keltezett. de néhány napja hivatalosan már Vásárosnamény III. a neve. A község egyesült a közeli járási székhellyel. Sok gondról, a fiatalok problémájáról számol be a levélíró. A lényeg: nincs a községben > művelődési, szórakozási lehetőség. Nem segíti ez a fiatalok falun maradását, ső.t inkább az ingázókat támogatja. A közelmúltban megvalósított egyesülés részben reményeket támaszt: az új, nagy községben majd minden másképp lesz. Csak négy kilométer, s ez nem nagy távolság. De a nehézkes közlekedés miatt nagyon távolinak tűnik. Csak helyi járatok indítása után számíthatnak javulásra. A település fiataljainak gondjain még nagyon sokáig helyben kell segíteni. De mire várnak orvoslást a vitkai fiatalok? Klub, színház, cukrászda — csak álom Helyiség kellene, ahol alkalmanként összejöveteleket tartsanak, szeretnék, ha újra kinyitnák a művelődési ház két lakat alatt őrzött ajtaját, végre megfelelő körülményeket kapna a mozi, időnként érdemes lenne elmenni a könyvtárba — sorolja kapásból Dobos Éva KISZ-titkár. Klubról már csak álmodoznak, s vágyakozva nézik, hogy a környező községekben égy-két hónaponként legalább egy előadást tart a Déryné Színház. Azt, hogy cukrászda, presszó legyen, már nem is említik. Az már nagyon nagy dolog lenne. Vitka 1800 lakosú község. KISZ-tagjainak száma fél év alatt 25-ről tizenkettőre apadt. Iskolába mentek, eljárnak dolgozni, kimaradnak. A KISZ-titkár javasolni sem tud megoldást. Vándorolnak az iskola és a tsz között. így aztán fokról fokra csökken az ifjúsági szövetség népszerűsége, s a tsz-vezetők sem támogatják őket. „Legalább valamit mutassanak fel, valami eredményt” — mondják. Lehetne kerthelyiség A gondok ismertek a párt- szervezet és a tanács előtt is. Magyar Jánosné, a korábbi tanács vb-titkár csak megerősíti a fiatalok panaszát. 1968. augusztusában volt a legutóbbi rendezvény a művelődési házban. Mint életveszélyes épüJeiet, most lezárva tartják. Javítgatni, festeni nem akarják, mert már így is annyit költöttek rá, hogy alighanem kitelne belőle egy másik. Költöztetgetik a könyvtárat. Lelkes a vezetője, gyarapodik az állomány és az olvasók száma is —- csak éppen helye nincs. A két-három költözés többet ártott a könyveknek, mint egyévi olvasás. Van a fiataloknak tanácstagja is: Lengyel Ilona, a KISZ-vezetőség tagja vesz részt a tanácsüléseken, de jelentősebb eredményről ő sem tud beszámolni. Említik: a márciusi tanácsülésen javasolták az fmsz- nek: úgy végezze a mostani boltátalakítási munkákat, legyen egy alkalmas helyiség, ahol legalább szombat-vasárnap lehetne cukrászsüteményeket, hűsítő italokat árusítani. Ugyanott mód nyílna nyári kerthelyiség kialakítására is. Esetleg társadalmi munkával. A javaslat hivatalosan is elhangzott — de kedvező intézkedés semmi. Előadás a tanyán Ugyanitt sorolják — fokozva a gondokat — : tavaly a nőtanács szervezésében szerepet tanultak. A községben nem tudták előadni. Végül is a Petőfi-tanyán a simítóban kaptak helyet, ahol zsúfolásig megtöltötte a közönség a helyiséget. Ott voltak a községbeliek is. Dobos István párttitkár megoldásokról beszél. Az egyesülés révén a községi tanács épületében helyiségek szabadulnak fel. A nagytermet szeretnék a fiataloknak juttatni, és egy helyiséget a könyvtár végleges helyének. Ezekre már gyűjtötték a községfejlesztési pénzt is. De annyiféle célra kellene helyiség, hogy nagyon nehéz igazságot tenni. A vitkai fiatalok jogos panaszának részbeni megoldására most van lehetőség. Jó lenne, ha a községi tanács mindenki előnyére intézkedne. Sok gond van ezenkívül is a faluban: nincs jó ivóvíz, nem folyamatos az orvosi ellátás. Ezek előbbre valóak. De már most, az egyesülés első hónapjában is érdemes és kell foglalkozni a fiatalok kérésével, gondjaival is M. S,
