Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-31 / 175. szám

«gß?¥-fflXe¥ÄmSSZAG Miért fizethetnek többet ? Ä termelőszövetkezeti ta­gok és alkalmazottak rend­szeres munkája az állami vállalatok termelő műhelyei­ben különösen kiélezte a két szektor dolgozóinak bérfe­szültségeit. A termelőszövet­kezetek élelmes vállalkozói gavallérosan, néhol 3—5 fo­rinttal is rálicitáltak az ipar­ban szokásos bérekre, s ez­zel magukhoz édesgették a szakmunkásokat, a segéd­munkásokat; könnyen fizet­hettek egy-egy átlagos képes­ségű szakmunkásnak akár 13—14 forintot is óránként, hiszen a termelőszövetkezet ennek az ör'zegnek két-há- romszorosát is megkapta a ■vállalattól. „Tőlünk a- vállalat az egy forint órabéremelést is saj­nálja, a vendégmunkásokért viszont 30—40 forintot is fi­zet a tsz-nek óránként” — így panaszkodtak a helybeli­ek. A szóban forgó 30—40 fo­rintos óránkénti térítés — ezt, persze, a munkások nem tudhatják —, nem a vállalati béralapot, hanem a termelési költségek egyéb té­teleit terheli. A bérköltségek ugyanis a termelés más költ­ségeinél lényegesen szigo­rúbb ellenőrzés és szabályo­zás alá esnek. A bérköltsé­gek után például adót és közterheket fizetnek a válla­latok az államnak. Ezenkívül a bérnövekedés levonásra ke­rül a részesedési alapból is. (Vagyis a bérfejlesztés végső soron az év végi nyereség­részesedést csökkenti. (Erre a szigorú szabályozásra azért van szükség, hogy a bérek semmiképpen ne növekedje­nek gyorsabban, mint a fe­dezetül szolgáló fogyasztási javak, árualapok. A népgaz­daság lehetőségeit, erőforrá­sait meghaladó béremelések óhatatlanul áruhiányhoz, inf­lációhoz vezetnének. Egészen más elbírálás alá esnek a ter­melési költség azon tételei, amiből a tsz-ek álVI végzett „bérmunkát” is fizették és fizetik még egyelőre. Miért fizethet a termelő- szövetkezet többet a munká­soknak? — ez a következő kérdés. A választ kezdjük azzal: az állami vállalatok, a nyereség, a termelőszövetke­zetek a bruttó jövedelem nö­velésében érdekeltek. Vagyis eltérő a különböző szocialis­ta szektorhoz tartozó üzemek érdekeltsége. A tsz-ek érté­kesítési árbevételeikkel (mi­után levonták belőle a fel­használt anyagok értékét, az állóeszközök pótlására szol­gáló amortizációt) szabadon rendelkeznek. A bruttó jöve­delemből eleget tesznek fize­tési kötelezettségeiknek (pél­dául adót fizetnek) a fenn­maradó részt viszont belátá­suk szerinti arányban fordít­hatják a tagok, az alkalma­zottak munka szerinti díja­zására, tartalékolásra, illetve a termelés bővítésére. Más fogalmazással: a ter­melőszövetkezetek jövedelem­szabályozása kötetlenebb, mint az állami* vállalatoké, mert ez felel meg jobban a szövetkezeti tulajdon formá­inak, gazdálkodásuk szín­vonalának. Mivql a termelő- szövetkezetekben nincs bázis- bérszínvonal-szabályozás, az alkalmazottak „kölcsönzé­séért” kapott „bruttó jöve­delemből” könnyűszerrel emelhették a bérmunkára át­engedett tsz-alkalmazottak bérét, a mezőgazdasági üzem­nek még így is marad hasz­na a vállalkozáson. Nyilván­való a helyzet fonáksága, a gyári tsz-alkalmazottak által okozott bérfeszültségek, fő­ként erkölcsi, de részben anyagi kára. Az eset kapcsán — tegyük hozzá, helyesen — most nem a szövetkezetek bruttó jövedelemérdekeltsé­gét számolják fel, hanem a tsz-ek és az állami vállalatok között kötött munkaerő-áten­gedésre vonatkozó visszás szerződéseket érvénytelenítik. Az irányító szervek egyéb­ként állami támogatások, hi­telek nyújtásával, keretsza­bályokkal és más módon megfelelően befolyásolják a tsz-ek személyi jövedelempo­litikáját. így a tsz-tagság jö­vedelme általában a végzett munkával arányban, a nép- gazdasági terveknek megfe- lelően alakul, lehetővé téve a mezőgazdasági termelés foko­zását, a hatékonyság növe­lését. &. i. Üj nyomon a kisvasút Mint ismeretes, a sóstói erdőben épülő új úttal jó darabon párhuzamosan halad a kisvasút új nyomvonala. A vasút építői jelenleg a Sóstóhegy állomási rakodóhoz építik az elágazást. , Hammel József felv. A tovább nem tanulók elhelyezkedést* 1970 elején 300 fiatalnak ad munkát a ruhagyár Uj utakon egy vállalkozás — Hamarabb felépítjük az Istállót, mint amennyi idő az engedélyek beszerzéséhez kell — mondja Zékány János. — A mi tervezői tevékeny­ségünkkel szemben még bi­zalmatlanok — vélekedik Enyedi István, a nemrég szervezett tervezőcsoport ve­zetője. Nyírbátorban, a Termelő- szövetkezetek Építőipari és Áruértékesítő Vállalkozása irodájában beszélgettünk a hatéves múltra visszatekintő vállalkozás vezetőivel. A kérdést így rs feltehetnénk: — Hasznot hajt-e, ha hét termelőszövetkezet összefog, s egy közös vállalkozást hív életre? A termelőszövetkezeti zár­számadások egyértelműen a hasznosság mellett tanúskod­nak. Az indulás óta több­szörösen megtérült a válla­latba fektetett összeg. Emel­lett persze más előnyei is vannak az összefogásnak Az alapító tsz-ek soron kívülisé­get élveznek, a nekik épí­tendő, készítendő beruházá­sok megvalósítására nem kell kivitelezőt keresniük, a vál­lalkozás megoldotta az ilyen problémákat. Az újdonság, — amiről Zékány János igazgató be­szélt — az öt fős tervező­csoport léte, s annak új el­gondolásai. Országos típus­szerkezetek felhasználásával olyan módszert dolgoztak ki, amellyel — javarészt szerelé­si munkákkal pótolva az építőipari tevékenységet — mintegy 5—6 hónapos építé­si időre redukálják egy 100— 300 férőhelyes istálló felépí­tését. Elsőként egy 126 férő­helyes tehénistálló épül így fel a nyírgyulaji Petőfi Tsz portáján még ebben az év­ben. Nemcsak a rövid építési idő jelent előnyt az új mód­szernél. A gazdaságosság sokkal fontosabb ennél. Már­pedig a nyírbátoriak által ki­dolgozott módszer szerint a beruházási mutatók, az egy férőhelyre jutó beruházási költség jóval alacsonyabb az országos normától. A vállalat neve azt mu­tatja, hogy javarészt mező- gazdasági beruházásokat vé­geznek. A kapacitás nagy ré­szét, 70—80 százalékát a ter­melőszövetkezeteknél kötik le. Többek között Kislétán és Máriapócson egy-egy 100 fé­rőhelyes tehénistállót építet­tek, Nyírbogáton egy 63 va- gonos magtár terveiből lesz valóság. Emellett foglalkoz­nak kislakásépítéssel is, sőt elvállalták három gyógyszer­tár felépítését is. A közel másfél millió fo­rint értékben épülő gyógy­szertárakat — amelyek tí­pustervek alapján készültek — megirigyelhetné bármelyik község vagy város, hiszen az új épület az összeépített gyógyszerészlakással együtt komplett egység, amely meg­felel a modern követelmé­nyeknek. Az átadásukra né­hány héten belül kerül sor. Az építőipari bosszúság, az anyaghiány — több hónapig nem tudtak beszerezni bur­kolócsempét — miatt adódott egyhónapos „csúszás” az ere­deti tervekhez képest. Egyébként is az anyagbe­szerzésre, az anyaggazdálko­dásra való rátérés okozza a legtöbb gondot a vállal­kozásnak. 1968-ig csak a megrendelők által biztosított anyagokból tettek eleget a szerződésben vállaltaknak. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével viszont foko­zatosan át kellett állniuk a teljes anyaggazdálkodásra. Ehhez akkor még a pénzügyi és a személyi feltételek nem voltak biztosítva. A bank Mint minden elkövetkező tavaszon, amikor már a pa­csirtának is kinyílik a szája, az idén is eladásra kerültek, közös gazdaságunkban a Du­nakanyar Tsz-ben — úgy fo­galmazva a továbbiakat, hogy sértődés ne legyen belőle, mert ezen a téren is fejlődő­ben van a szakmai öntudat — az úgynevezett kisebb sú­lyú malacok. Amelyek, mélyen alatta ma­radtak a falkaátlagnak és amellett, hogy rontják az összhangot, tartásuk a nagy­üzemi kétszer kettő szerint nem gazdaságos. Az alacsony termetű Csi- cseréné, aki az alma hazáját, Szabolcsországot vallja igazi otthonának még ma is, s a magával hozott felfogásból eredően, tizenkét év alatt nyolcszor segítette volt a de­mográfiai robbanást — hat darabot vett egyszerre belő­lük. Szolgálati lakásuk ugyanis — aminek egyetlen szobáját, valamint lepedő nagyságú konyháját, víkendháznak szánta volt egykori gazdája — amikor még nem elvtárs volt, hanem úr — a tanyához az alapitó tsz-ekre gondolt elsősorban, hogy a forgóalap biztosításával megteremtsék a vállalati gazdálkodás alap­jait. Ezért a tsz-ek három évre lemondtak a nyereség­ről, s az így képződő össze­get a forgóalap növelésére fordítják. Még egy kérdést lehet fel­tenni: — Milyen a vállalkozás viszonya az alapító termelő- szövetkezetekhez ? Hogyan függ össze a munkájuk? — A fontosabb dolgokról, a szerződéskötésekről, a be­szerzések alakulásáról az igazgatói tanács dönt — mondja Zékány elvtárs. — Az igazgatói tanácsot pedig az alapító tsz-ek képviselői alkotják. Tehát a beleszólási jogkör megvan. Az évi 22 millió fo­rintos termelési értéket elő­állító, közel 200 fős vállalko­zást kollektív testület irá­nyítja. Ez az irányítás hasz­nos, ha a szakemberek ta­nácsait figyelembe veszik. Lányi Bolond is közel van, meg a lucerná­hoz is. — Ha megtartja őket a jóatyám — természetesen a másokéval együtt — hármat megölünk belőle, hármat pe­dig eladunk, fűzte hozzá egy kis sóhajtás után, magyará­zatképpen, amikor az irodá­ban a malacvásárlás utolsó aktusát, a terhelési papír ki­állítását bonyolította Csöpike. A szép szemű, csinosan öl­tözködő, kedves szavú ad­minisztrátor, aki egyben a létszámnyilvántartó könyve­ket is vezeti. Sohai Károly, a görbe vál- lú, ikszlábú, fontoskodó mo­dorú üzemegységvezető — akit „Verziónak” is becéznek beosztottjai, mert minden harmadik mondatába beleszö­vi valamiképpen — pl. nincs mese öregem, végre kell hajtani, ez a verzió stb. — ezt sem állotta megjegyzés nélkül. (Bár mindenki tudja róla, hogy csak a látszat miatt teszi, mert ki szeretné jobban, mint ő... ha...!) — Nehogy aztán „állandó­ján” a lucernán legyenek — jegyezte meg a szokásos szó- használattal és a nyomaték kedvéért meg is fenyegette Csicserénét, Az általános iskolák befe­jezése utón a tanulók legna­gyobb része középiskolák, iparitanuló-intézetek padjai­ban folytatja tanulmányait. Megyénkben azonban jelen­tős a tovább nem tanuló gyerekek száma; évről évre több ezer fiatalról van szó. Az ez évben végzett közel 13 ezer nyolcadik osztályos kö­zül több mint 3 ezer fiatal tekinti befejezettnek a ta­nulást és próbál elhelyezked­ni. Fiatal koruk és szakkép­zetlenségük miatt azonban az elhelyezkedés sokféle nehéz­ségbe ütközik. A továbbképző iskolások gyakor­lata Azoknak, akik nem kap­nak állást, tizenhatodik évük betöltéséig — hetenként két-» szer — kétéves továbbkép­zésben kell részt venni. Két év után — tizenhat évesen — újra ugyanazokkal a ne­hézségekkel találkoznak a gyerekek, mint a nyolcadik osztály végeztével. — Hogy gondol olyat — tiltakozott azonnal az asz- szony. — Nana... nana — erős- ködött Sohai — ismerem én az ilyen fogadkozásokat! Meg a hozzá hasonlókat. Ami­kor idekerül, mindenki a jót mondja. A valóságban pe­dig... haj. ..jaj! Az asszony pillantás nél­kül meredt az üzemegységve­zetőre. Kövérkés arcán meg­dermedtek a vonások és ami­kor lenyelte mérgét, mert érezte, hogy ez újra a jött- mentnek szólt, amivel illetni szokták, ha szót követ a szó, mert máskor, amikor például elfelejtik felgereblyéz­ni, mázsáknak se néznek oda — ezért nagy komolyan, hogy megmutassa, miszerint őt se ejtették kétszer egy­más után a feje lágyára, csak annyit mondott. — Vegye tudomásul, hogy mi nem vagyunk olyanok! Én se vagyok lusta... a csa­ládom sem az...! Az uram­ról meg ne is beszéljünk! Nem e. . .rész. . .szűk. . .ki! Ha meg akarja tudni. . . és itt lehalkította a hangját, sze­dünk mi annak... amennyi csak kell...!! Szállási László Ezeknek a gondoknak a megoldására vállalkozott a nyíregyházi ruhagyár, amikor megállapodást írt alá a nyír­egyházi továbbképző iskola növendékeinek gyakorlati ok­tatásáról. Az iskolai elméleti órákat üzemi gyakorlat, gyárlátogatás követte, hogy az üzem életével, a munká­sokkal megismerkedjenek. Az év végén már mindnyájan dolgoztak a gyári villanyvar- rógépeken. S hogy az elhe­lyezkedés gondjaiban segít­senek, valamennyi tovább­képzést szeretnének a gyári szalagoknál munkába állíta­ni. A délutáni műszakban két fiatallal találkoztunk. Mozsár Katalin azok közé tartozik, akiket a legelsők között vet­tek fel. Édesapja raktáros, anyja három műszakban ta­karítónő. Lekötöttség és fizetés — A biztos fizetés mellett Katinak jót tesz az, hogy ál­landó elfoglaltsága, lekötött­sége van, s hogy felelősséggel tartozik a végzett munkáért — mondja Kovács Gáborné, az iskola vezetője. Arról be­szél, hogy a szülői felügyelet nélkül álló lányokat szeret­nék elsősorban munkába állí­tani. Mozsár Katalin itt a gyárban vette észre azt, hogy kézügyességét nemcsak az is­mert és divatos női fodrász szakmában hasznosíthatja. Gépen dolgozik, vasal, s azt mondja, szeretne itt marad­ni. Mezei Vilmos — aki még csak 15 éves — nem is gon­dolta, hogy ennyi idős korára már szüleit és testvéreit fog­ja fizetésével segíteni. így mondja: „már négyszer kap­Szerdán Mátészalkán átad­ták rendeltetésének és a bol­dog tulajdonosok be is köl­töztek az első négy olyan la­kásba, amelyet a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat építtetett saját dol­gozóinak kamatmentesen adott kölcsönből. Az építke­zéssel szinte rekordnak szá­mító rövid idő, azaz két hó­nap alatt elkészültek. Ezek a lakások két és fél szobás, kertes házak, amit a vállalat régi dolgozói kaptak. A köl­csönt 25 év alatt kell vissza­tam fizetést az előleggel együtt”. A gyár legfiatalabb dolgo­zóit hamarosan újabb to­vábbképző iskolások követik. Kovács Gáborné, az iskola vezetője a legutóbbi tanévre közel 400 nyíregyházi gye­reknek küldött felszólítást a továbbképző iskolába való beiratkozásra. Ennyien nem tanultak tovább a városból. Hosszabb-rövidebb időre — idény jelleggel — közülük sok­nak sikerült elhelyezkedni. A ruhagyár igazgatója az üj csarnok felépítése és átadá­sa után valamennyi „meg­maradt” gyerek elhelyezését vállalja. Segítséget várnak más üzemektől is Fejben számolgatja a lét­számot. — Közel 300 dolgozót tu­dunk felvenni 1970 elején. Közöttük 30—40 ipari tanuló „saját” képzését is megold­juk. Kétszáznál is több fia­tal betanított munkást alkal­maztunk, tehát a tovább- képzős gyerekeknek lesz he­lyük. Még azoknak is, akik a következő évben végeznek. A ruhagyár tehát több száz nyíregyházi tovább nem tanuló gyerek gondját segít megoldani. A továbbképző* gyerekek azonban másfelől is várnak segítséget, mert — érthetően — nem akar min­degyikük szabó lenni. S ha— egyelőre — a nyíregyházi gyerekek elhelyezkedése meg­oldódhat, a megyében még több ezer fiatal végez évről évre, akik hasonló támoga­tásra várnak. (baraksó) téríteni. öt évi szolgálat után azonban 5, 10 évi válla­latnál töltött idő után újabb 10 százalékát engedik el az összegnek. A vállalat Nyíregyházán 45 dolgozót segít az építke­zésben kamatmentes kölcsön­nel. A különbség, hogy Nyír­egyházán tömbszerűen épí­tett, azaz társasházról van szó, s.a kölcsön visszafizeté­sének ideje 30 év. Itt azon­ban telekproblémák miatt az építkezés megkezdése elhúzó­dik. Csak őszintén... Vállalati kölcsönnel épült lakások S: dfM mm. mm ff;

Next

/
Thumbnails
Contents