Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-27 / 172. szám

I oMa? frPTPrr-toÄflVAPr^r» KJS ÍSW irilft» w CSALÁD OTTHON Csíkos kőtötí kabát A kabátkát két színből, hosszanti irányban, vastag kötőtűvel, lazán kötjük. 1. sor: A kezdő szem után, ez első szem mögött először a másodikat kötjük le simán, egyelőre a tűn hagyjuk, majd az első szemet is simán leköt­jük, s a kettőt egyszerre en­gedjük le a tűről. 2. sor: Itt ugyancsak a má­sodik szemet kötjük le for­dított kötéssel az első szem előtt, majd az első szem for­dított lekötése után a kettőt egyszerre emeljük le a tűről. Arra ügyeljünk, hogy ha az el­ső sor (a szélszemet nem szá­mítva!) párosán végződött, akkor a másodiknál páratla­nul kezdünk, vagyis egy sze­met lekötünk, s csak azután kezdjük a keresztezést. Így alakul ki az egyenletes, szö­vésre emlékeztető minta. A csíkozást egy-egy szín oda-vissza kötésével érjük el. Mivel a keresztezett sze­mek az anyagot egy kissé ösz- szehúzzák, ajánlatos előbb 20 szemből mintadarabot készí­teni, ennek segítségével a kezdő szemek számát köny- nyen kiszámíthatjuk. Udvarol a gyerek 15—16 évesek és a szerelem Befejeződtek a tánciskolái évadok is... Uj ismeretség, ba­rátság szövődött leányok és fiúk között. Itt a nyár, a pi­henés ideje. A 15—16 éves fi­úk — akik már úgy érzik — kinőttek a grundjátékok, a gombfocizások korából, rá­jönnek arra, hogy a barátsá­gon, pajtási érzéseken kívül más érzései, érzelmei is lehet­nek. Hiszen szinte már fér­fi! Csak még nem kell na­ponta borotválkoznia! És a leányok? Hát ők is ész­reveszik, hogy a hosszú hajú, vállasodó kamasz nemcsak pajtás, hanem ennél valami­vel több is... De hogy mi. azt még mindketten csak rendkí­vül bátortalanul merik meg­fogalmazni... Ez természetes! Hiszen nemrég még — • ha már ismerték is egymást, bi­zony nem érzékelték a ne­mek közötti különbséget! Ta­lán durva szavakat is vágtak egymás fejéhez, lökdösődtek, verekedtek! Egyneműeknek érezték magukat. Ma meg furcsán kellemes érzések járják át őket, ha meglátják egymást. Sőt néha még akkor is ha csak gondol­nak egymásra. Mi ez? Szere­lem ? Nem! Ez ellen a „kifeje­zés” ellen még talán ők is hadakoznak. Felismerés És udvarol. Megnőtt és egyre közelebb az az idő, amikor végképp kiröppen a házból! De nincs nagy baj! Mert még sokat, sok leánynak fog ud­varolni az a „gyerek”, amíg végképpen kiröppen... Arról is kell szólni, hogy ez a mai „udvarlás” nem egyenlő azzal, amikor mi ko­paszodó, deresedő halántékú édesapák „csaptuk a szelet”. Ezek a fiúk, ezek a gyerekek sokkal őszintébbek nálunk! Nem ők és nem mi tehetünk arról, hogy e tekintetben „le­köröztek” bennünket. Hanem az a kor az az őszintébb kor, amiben ők élnek... A mi fiúnk már nem úgy „teszi a szépet”, ahogyan mi tettük. Nem fel­sőfokban, nem szuperlativu- szokban beszélnek egymással. Nem O a leges leg... szebb, jobb, okosabb, hanem megmarad földi embernek szemében a lány, akinek ép­pen udvafol... És ezért nem veszélyes ez az udvarlás. Ko­rántsem annyira, mint a mi udvarlásaink voltak.« Nem árt azonban tudnunk kinek udvarol... De ez ne tűnjön ellenőrzésnek. Mindig legyünk tekintettel a fiatal­ember felfokozott önérzetére, ha valami ok miatt számon kérjük őt. A szerelem a legáltaláno­sabb és legszebb emberi ér­zés. Az „udvarlás” még nem szerelem, csak ennek az ér­zésnek a befogadására felké­szítő érzelmi előgyakorlat. S ha úgy fogjuk fel — udvarol a gyerek —, s ezzel érzelmi­leg edzi magát a legszen­tebb emberi érzés felismeré­sére, későbbi átélésére, akkor eleget tettünk szülői köteles­ségeinknek. Dr. Kolozsvári Gyula Háziasszonyok figyelmébe Amit az autoszifon használatáról tudni kell Nem hiánycikk már a szén- savpatron, így a néhány hó­napra félretett „házi szóda­vízgyárak” — az autoszifo- nok — újra „szolgálatba lép­hetnek.” Jó alkalom ez ar­ra, hogy teljesen szétszerel­jük a készüléket, ellenőriz­zük az egyes alkatrészek ál­lapotát, megtisztítsuk őket, miközben a működésével is tisztába jöhetünk. Régebben vastag falú üveg­ből készítették az autoszifon- palackot, s azt erős, sűrű drótfonattal vették körül az esetleges robbanás okozta ve­szélyek elkerülésére. Ma már kizárólag alumíniumból állít­ják elő a palackokat, ezek kétségtelenül biztonságosab­bak elődeiknél, de „áramvo­nalasabbak”, tetszetősebbek is. Az üvegpalacknak legfel­jebb az volt az előnye, hogy szemmel ellenőrizhető volt a vízfeltöltés szintje, s a szóda­víz kifogyása. Rendkívül fon­tos, hogy a vízfeltöltés nívó­ja fölött megfelelő légtér maradjon a vízben fel nem oldódó széndioxid számára, a nyomás kiegyenlítésére és mérséklésére, a robbanás el­kerülésére. Alumíniumpalac­koknál túltöltés ellen egy csőnyúlvány — un. nívócső — szolgál, mely menettel illesz­kedik a palack nyakába. Tisztításnál ki kell szerelni ezt az alkatrészt, de vízzel csak akkor szabad feltölteni a palackot, amikor a nívócsö­vet már ismét a helyére csa­vartuk. Egyébként kb. kéthe­tenként mosogatóporos vízzel, három-négy hónaponként pe­dig ecetes vízzel ajánlatos ki­tisztítani a palackot: az utób­bi a vízkő eltávolítására va­ló. A palack nyakába vastag gumitömitéssel illeszkedő fel­szállócsőről aligha kell több szót ejtenünk, egyszerű, hosz- szú életű alkatrész. Annál in­kább az autoszifon-fejről, mely az egész készülék „lel­ke”, annak is a patront befo­gadó részéről. E nyúlvány fu­ratának legmélyén a kiszúró­tű foglal helyet, fölötte az ún. nyakgumi található, me­lyet finom menetű leszorító­gyűrű tart a helyén. A kiszúrótű az autoszifon jurij Rihter: CSEREBERE Mondják, kedves férfitársaim, ha az önök neje reggel lila kabátban megy al ott­honról és este zöld színűben tér haza, önök­— ön nem is tudja? — csodálkoznak. — A felesége elcserélte a lakást a miénkkel. Barátaim, ismerőseim gyakran tréfálkoz­legkényesebb része. A ferdén levágott végű tűnek olyan erősnek kell lennie, hogy minden nehézség nélkül át­szúrhassa a patron alumí­niumdugóval lezárt nyakát. E nagy igénybevétel közben megesik, hogy a tű eltörik. A szifonfej tervezői gondoltak erre, ezért vásárláskor min­den autoszifonhoz egy olyan univerzális kulcsot adnak, amellyel a tűcsere könnyen és gyorsan elvégez­hető. Ha egyébként nincs is különösebb panasz a tűre, időnként akkor is cseréljük ki a helyéről, a kiszúrótűnek a szifonfejbe nyúló részén ugyanis egy gumikarika ta­lálható, amelynek elrhozdulá- sa vagy elszakadása sok kel­lemetlenséget okozhat Ez a gumikarika valójában egy visszacsapószelep; a szén­dioxid beáramlásakor — a nyomás hatására — kissé megemelkedik, szabad utat engedve a gáznak, majd a nyomás megszűntekor ismét ráfeszül a befúvónyílásra. Ha a gumi nincs a helyén, a patron nyaka mellett vissza- szivárgás indulhat meg, las­san „elszökik” a nyomás a palackból. A nyakgumiként említett tömítés arra szolgál, hogy a felszúrás közben szorosan kö­rülvegye a patron nyakát, megakadályozza a nagy nyo­mású gáz oldalra való „kitö­rését”. A nyakgumi viszonylag hamar begyűrő- dik, elmorzsolódik, „kifá­rad”. Kicserélése az említett kulcs segítségével nem je­lent nehézséget. Élettarta­mát meghosszabbíthatjuk, ha a patrontartót a belehelye­zett patronnal együtt először óvatosan, egy menetnyire csavarjuk fel a nyúlványra, majd a patront két ujjunkkal megfogva benyomjuk a nyak* gumi nyílásába, s csak ezután kezdjük erőteljesebben csavar* ni a menetes patrontartót. A szifonfej emeltyűvel és erős rugóval működő szele­pének élettartama jóformán korlátlan, még tisztításra sem szorul, hiszen mind a nagy nyomású gáz, mind a rajta átáramló szódavíz erő­teljesen átmossa. Éppen ezért szétszedését sem javasoljuk, elég nehéz utána összeszerel­ni. A csaknem teljes egészé­ben alumíniumból készülő autoszifonon többmenetes csatlakozást találunk. Köztu­domású, hogy az alumínium viszonylag puha fém, ezért különösen vigyázni kell a menetek épségére, összecsa* varáskor vigyázzunk, hogy a menetes részek simán, köny* nyen fussanak egymáson. Szorulás esetén kevés étolaj* jal kenjük be a meneteket. A palack nyakának erősen kopott menetét — ha „lö­työg” rajta a szifonfej — sür­gősen javíttassuk meg, mert enélkül nem biztonságos aa autoszifon működése. A patron fokozatos becsa­varásakor, a széndioxid be* áramlása közben, rázogassuk a palackot, ez meggyorsítja 3 gáz oldódását a vízben. Fon­tos szabály: szódavízzel telt autoszifont soha ne tegyünk hőforrás közvetlen közelébe; de még a tűző napra se! Végül hadd említsük meg; hogy az autoszifonnal nem« csak szódavíz készíthető, ha« nem különféle szénsavas gyű« mölcslevek, sőt, akár pezs­gőbor is. Ha ilyen célra hasz­náltuk a palackot, utána min­dig gondosan mossuk ki. ÍR. I.) Recept pirított csirke Két darab megtisztított fia­tal csirkét négybe vágunk (2 melle, 2 hátsó része). Meg­mossuk, tiszta ruhán megszá­rítjuk, megsózva, lisztben megforgatva felhevített zsír­ban mindkét oldalán pirosra sütjük. A sütést erős tűz fe­lett végezzük 2—3 percig, amíg a csirke szép színt kap. Ekkor a zsírt leöntjük ügy, hogy csak kevés maradjon alatta. 4 dkg. elmorzsolt va­jat teszünk rá és fedővel le­fedve lassú tűzön még 3—4 percig sütjük. Ezután a levé­ve! megöntözve azonnal tá­laljuk. Bő zsírban sült burgo­nyát, párolt rizst és fejes, vagy uborkasalátát adunk hozzá. Köríthetjük párolt zöldborsóval, pirított gombá­val és vegyes tavaszi körí­téssel. De elkészíthetjük ma­gyarosán is a következőkép­pen: a megpirított csirke alatt maradt kevés zsírt megszórjuk pirospaprikával. 1—2 darab feldarabolt zöld­paprikát és paradicsomot te­szünk rá, fedővel lefedve 4—5 perc alatt puhára párol­juk. Héjában főtt, karikára vágott, zöldpetrezselyemmel pirított burgonyával és salá­tával tálaljuk. Kinek mi illik ? Ha nem szerelem, akkor mi? Kérdezheti az édesanya, édesapa... Felismerés, amely nem a fejekben, nem az érte­lem szférájában, hanem a szi­vekben, az érzelmek — vall­juk be most még nagyon-na- gyon kaotikus — világában szeretne megfogalmazódni. Mit tegyen a szülő? Segít­sen a nem hangokból sza­vakból álló érzelmi töltésű mondatok megfogalmazásá­ban? A világért sem! Ha csak nem kéri a szülőtől a gyermek- Mert ebben az álla­potban a legnyíltabb gyer­mekember is zárkózottá válik. Felesleges kérdésekkel sem­miképpen se zaklassuk. Jóvá tehetetlen károkat okoznánk ezzel. Nagyon nehéz a szülő helyzete ilyenkor. Tudomásul venni, hogy a fia már nem jgyerek, hanem fiatalember. nek ez nem feltűnő? Ugye hogy az! Én bezzeg másként va­gyok vele. Én az ilyesmihez már hozzászok­tam. Az én feleségem ugyanis roppantul sze­ret csereberélni. Nem úgy, mint az iskolás­gyerekek, akik bélyeget, radírt cserélnek egymás között, az én hitvesem ennél jóval szélesebb skálán dolgozik. Az egyik napon, munkahelyemről haza­térve döbbenten fedeztem fel, hogy a szobá­ból eltűntek az ágyak. — Tudod, drágám — sietett megmagya­rázni a helyzetet a feleségem — elcseréltem őket ezért a cuki német szőnyegért... Miért vágsz ilyen fancsali képet? Nézd csak, még tizenöt rubel ráadást is kaptam! — És hol fogunk aludni? Talán a rube­leken? — A szőnyegen, egyelőre... amíg nem ta­lálok valami fekvőalkalmatosságot.,. A másik eset. Vidéki kiküldetésből ha­zatérve, csupa idegen embert találok a la­kásunkban. nak velem. — Hallod-e, nem tűnt még fel neked, hogy te is barna vagy meg a feleséged is, a lányotok pedig tejfeles szőke? Igaz, később megbámulhat a haja, de hát mégis furcsa. Tisztában vagyok vele, hogy mire cé­loznak. Nekem azonban nincsenek hátsó gondolataim. Ismerve a feleségemet, biztosan elcserélte a gyereket a szülőotthonban... Tegnap, mikor új otthonunkban éppen egy hokimeccset néztem a televízióban, egy- szercsak felberregett a telefon. — Én vagyok szivecském — csicseregte a feleségem. — De jó, hogy otthon vagy! Megkérlek, most ne menj el sehova! Húsz perc sem telt el, megérkezett a fe­leségem. Egy férfi jött vele, bőröndöket ci­pelve. Fogtam magam, s öltözködtem, csoma­goltam. Számomra minden világos volt: az én drága feleségem engem is elcserélt! Kovács Sándor fordítása Hiába varratná meg valaki a divatbemutatón látott leg­szebb ruhát is, ha az ő alak­jához az nem illik. És vall­juk be, sokszor járunk így, mert úgy képzeljük, hogy minden ruha illik mindenki­nek, amit a manekenek hor­danak. Még a legújabb divatot is követheti minden molettebb alakú nő, ha az „aranyszabá­lyokat” betartja. Egyik ilyen szabály, hogy a sötét szín és az apró minta a legelőnyö­sebb, arra kell tehát töreked­ni, hogy ahol leginkább kar­csúsítani akarunk, oda kerül­jön a sötét szín. Ha valaki csípőben erős, sötét, egyenes szoknyákat viseljen, világos blúzzal, pulóverrel. Nyilván, áld mellben erős, az épp for­dított színösszeállítást visel­jen; a pulóver, ami természe­tesen sötét, soha ne legyen teljesen az alakra simuló. A moletteknek a hosszított derekú ruha és általában a hosszanti szabásvonal, tűzés­díszítés, előnyös. Jó például a rakott, de csípőben levarrt szoknya, s harangszabású szoknyát is hordhat az, aki­nek hosszú és csinos lába van. A mostani divat egyik kényes kérdése a szoknya hossza. Mitévők legyenek azok, akiknek amúgy is gon­dot okoz a különleges szabás? A szabály az, hogy akinek formás a lába, ha molett ís, nyugodtan hordhat térd fö­lött egy-két centivel végződő szoknyát, de a térdig érőnél hosszabbat (addig, míg be nem jön a maxi-szoknya - di­vatba) ne viseljünk- Rövid lá­bú, molett hölgyeknek semmi­képp nem előnyös a feltűnő, igen dekorált cipőfazon.

Next

/
Thumbnails
Contents