Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-27 / 172. szám

KELET-MAGYARORSZAíí WW JÍ51ÍUS 27. 3. eMaf Közelebb a rák legyőzéséhez Évente 35 — 40 ezer szűrővizsgálat a megyében Húszévesek a művelődési otthonok Lovasfelvonulás korabeli jelmezekben, toronyzene, fővárosi kórusok fellépése, kiállítások, szoboravatás a nyírbátori zenei napokon A megyei Onkológiai Gon­dózóintézet a rák elleni küz­delem megyei bázisa, több mint 16 éve dolgozik a da­ganatos betegek felkutatásán, kezelésbe vételen, a gyógyító munka tökéletesítésén, illet­ve szervezi e tevékenységet. A megyei intézeten kívül Kísvárdán, Mátészalkán és Fehérgyarmaton van onkoló­giai szakrendelés, a mozgó szakorvosi szolgálat keretében pedig 12 rákszűrő állomás dolgozik. Évente a megyében 35—40 ezer rákszűrés vizsgá­latot bonyolítanak le, a la­kosság számarányát és a szű­résen résztvevők számát te­kintve Szabolcs-Szatmár az első öt megye között foglal helyet. Évente mintegy 800 uj daganatos beteget fedeznek fel, s kezdik meg a kezelésü­ket a megyében. A legfőbb fegyver manap­ság a korai felismerés — . mondotta dr. Juhász Lajos, a megyei Onkológiai Gondozó­intézet főorvosa, akitől a rá­kos betegek felkutatásában, kezelésében, az összehangolt gyógyító munkában elért fej­lődésről kértünk tájékoztatást. Juhász főorvos elsőként a közvéleményt igen iz­gató problémára reagált: emelkedik-e a daganatos be­tegek száma. Elmondta, hogy abszolút számokban emelke­dés tapasztalható. Világszerte, így hazánkban is jelenleg 2,2—2,4 ezrelék az új daganatos megbetegedések aránya, A megyében valami­vel az országos átlagnál ki­sebb ez a szám; vagyis ked­vezőbb a helyzet. Két dolog befolyásolja döntően a be­tegség előfordulását; az utób­bi időben mintegy 10 évvel meghosszabbodott az átlag ■élettartam, másrészt a korsze­rű vizsgálati eszközök, eljárá­sok segítségével a korábbiak­nál több daganatos beteget si- .kefül felkutatni és gyógyke­zelni. Mind több betegséget fe­deznek fel korai szakaszában, s kezdik meg a megyei gon­dozóintézetben, a kórházak­4. Csupati szokásos spriccere mellett üldögélt a klubban, amikor nyolc óra körül az ügyeletes kereste. Egy óra múltán a megyeszékhelyhez legközelebb eső határőrs kör­zetében Kántorral együtt szállt ki az autóból. „Űjab- ban úgy mászkálnak itt ma­guknál a határsértők, mint egy rozoga léckerítésen a koslató kutyák” — közölte rezignáltad az őrsparancs­nokkal. Ez még csak hagyján, de mi lesz, ha felszedjük a mű­szaki zárat? — válaszolt fá­radtan a határőrtiszt. A határtól két kilométerre elhanyagolt, gödrös maka­dámút széléig vezette őket az őrsparancsnok. Idáig jutott ugyanis Szután és Vitéz. Az út horpadásaiban megült az olvadó hó leve és a két ku­tya itt feladta a nyomot. Csu­pati nem szerette az ilyes­mit. Szívesebben indult vol­na a nyomsávról, dehát azért kérették ide Kántorral, hogy kettesben próbálják meg on­nan folytatni, ahol a másik két kutya abbahagyta. „A le­hető legrosszabb, más fuser munkáját helyrepofozni” dörmögte és az árokparton a megroggyant hóban pró­bált valamilyen kezdő nyo­mot keresni. „Ne haragudj, főnök” — mentegetőzött segédje, Szul­tán gazdája, — „de olyan szépen jöttek idáig.” — Szépen? — fújt meg­vetően Csupati és a két da­liásán ácsorgó kutyára san­dított. Kántor halk morrantások­ban, .klinikákon a megfelelő gyógyszeres, sebészeti, suga­ras rtg, rádium, izotóp, s egyéb korszerű gyógykezelést. Országosan — és a megyénk­ben is a legveszedelmesebb- nek bizonyul a tüdő, a gyo­mor, az emlő, végbélrák, stb., azonban a korai felismerés és gyógyítás sok esetben ezeknél is igen eredményes. Hazánk azon 3—4 európai ország kö- zött van, ahol a legtöbb — a gyomorrákos megbetegedés — folytatta a megyei szakfő- orvos. — Ezért is volt nagy öröm, amikor az idén megkaptuk a világszínvonalon álló új gyo­morvizsgáló műszert, egy ja- pán gyomorfényképezőgépet, amely technikai adottságánál tegva lehetővé teszi az egész gyomor alapos megtekintését. Mikroszínes filmfelvételeket készít. A laboratóriumi és röntgenes vizsgálatok mellett komoly segítséget ad a kezde­ti daganatos elváltozások fel- ismeréséhez. A rák elleni küzdelem me­gyei központja még számos műszerrel gazdagodott az utóbbi években. Rendelke­zésre állnak a legújabb — és még forgalomban sem lévő — gyógyszerek is. Az össze- hangolt gyógyítás érdekében három éve kísérletképpen. 1967. január 1-től hivatalosan is megkezdte munkáját Nyír­egyházán az onkológiai kon­zílium. Ezer beteg fordult meg eddig a hetenként egy alkalommal rendelő konzili- umi vizsgálatokon, akik szá­mára gondoskodnak egységes kezelésről, döntenek az alkal­mazandó eljárásokról. Egy éve Nyíregyházán kívül Fe­hérgyarmaton is működik ilyen konzílium a környező három járás lakosságának el- látására. Dolgoznak az Egészségügyi Tudományok Tanács által tá­mogatott egyik' téma.- feldol­gozásán is, amely szakkörök­ben a rákepidemiológia né­ven ismert.­kai figyelmeztette előbb Szul­tánt, majd Vitézt, jobb lesz, ha tisztes távolba kotródnak tőle és nem zavarják mun­káját. Csupati Kántor mor­gásából megértette: félre a bámészkodó műkedvelőkkel, most nem a gyakorlópályán tartózkodnak. „Vigyétek el innen ezeket, parancsolta ha­tározottan. Nem hiába, a kutya hasonlít gazdájára. Csupati meg is jegyezte: „Te­hetetlen embernek tehetetlen a kutyája is. Ne zavarjátok a professzort... Nem volt elég, hogy a határsértőnek több mint egy óra plusz előnyt ad­tatok, még Kántor munkáját is hátráltatjátok.” Kántor, miután Vitézt és Szultánt elparancsolták a kö­zeléből, határozottan nekiin­dult a megyeszékhelyre ve­zető útnak. Csupati engedé­lyezte a két másik kutyának és gazdáinak, hogy a kísérő határőrök mögött nyolc-tíz méterről követhetik őket. Két óra alatt tették meg a tizenkét kilométernyi utat. Kántor pihenés és habozás nélkül a városban Is egyen­letesen haladt és a központ­ban épült nagyszálló sze­mélyzeti bejárója előtt állt meg. Csupati az órájára né­zett. _ Negyed tizenkettő volt. A keskeny utca a szállónál két ágra oszlott, s ( mintegy nagy ipszilon fogta közre a század elején épült négyeme­letes szecessziós tömböt. A szálló homlokzata és kávé­házi terasza a szálló elől kezdődő sugárútra nézett, melyet az épület zárt le. A személyzeti bejáró a magas házaktól övezett keskeny si­kátorok találkozópontján volt. A földszinti bárból né­Az idén ünnepeljük a mű­velődési otthoni hálózat ki­épülésének 20. évfordulóját. A szocialista közművelődés első bázisait 1949-ben rakták le Szabolcs-Szatmár megyé­ben is. A felszabadulás előtti idők­ben a kulturális élet legfőbb mozgatói a különböző egye­sületek voltak. A 30-as évek­ben történtek ugyan intézke­dések az iskolán kívüli nép­művelés állami irányítás alatti egyesítésére de ezek a törekvések csekély sikerrel jártak. A második világhá­borút közvetlen megelőző években 35-T-40 kultúr ház és népművelési előadótérem, zö­mükben leventeotthonok je- lentették a nép művelődésé­nek személyes bázisát. A felszabadulás után, a fordulat évét követően. az Alig egy éve. hogy tizen­négy örmény szakember el­hozta Magyarországra Jere­vánból a RAZDAN-3 típusú nagy teljesítményű elektroni­kus számológépet. Két hónapig tartott, amig felszerelték, összeállították, üzembe helyezték a Villa- mosipari Kutató Intézet elek­tronikus számolóközpontjá­ban. Amikor januárban ünnepé­lyesen átadták a számológé­pet, a gép indító gombjának megnyomására a vezérlőpult hangszóróján felhangzott a Rákóczi-induló. — Hogyan, ez a gép zenél is? — No nem ez a feladata — mondja Csébfalvi Károly, a kutatóintézet számítástech­nikai osztályának vezetője. — Ezzel csak . ^ £ép progra­mozói meg akarják mutatni, hogy .kezessé tették ezt "a hagy elektronikus monstru­mot. ezt a másodpercenként több tízezer műveletet végző elektronikus berendezést. Es ha az árkádos bejáró alá ki- csörrént a cintányér és a dob ritmusa. Csupati néhány má­sodpercig tanácstalanul bá­mult a bezárt vasajtóra. Most ő volt a kicsiny csoport rangidős parancsnoka, neki kellett intézkednie. „Azonnal hívd a központi ügyeletet'’, utasította végül is segédjét. „Te pedig értesítsd a kerület ügyeletes tisztjét” — mondta a határőr-törzsőrmesternek. Csupati Kántort a szálló halijába vezette. A személy­zeti bejáró előtt két katonát hagyott azzal, ha bárki akar­na be-, vagy kimenni, amíg vissza nem jön, addig tartóz­tassák fel. Az üzletvezetőt kereste. A portás perceken belül előkerítette. A bárból hívta ki a főnököt, akit Csu- páti maga is évek óta ismert. „Elnézést a zavarásért” — kezdte és a tágas hall egyik sarkába húzódott, lehető leg- távolabbra a portások pulttal ■ körbekerített recepciójától. Kántor a pult előtt vára­kozott és amikor a vörös ha­jú cingár éjszakai hotelpor­tás becsukta maga mögött a félkör alakú karám nyitható fedelét, kíváncsian felágasko­dott és mellső praclijaival az üvegborítású lapra támasz­kodott. Gyanúsan nézett far­kasszemet a pult ■ mögött a kulcsrekeszekig hátra hőkölő portással. „Mivel szolgálhatunk?- — kérdezte udvarias simulé- kony modorral az üzletveze­tő. Csupati legyintett, mintha nem is lenne fontos. — Kinek van kulcsa a hát­só bejárathoz? — Nekem, a konyhaséfnek, az igazgatónak, egy vaá itt a úgynevezett „szabadművelő­dési korszak” lezárásaként láttak hozzá a szocialista mű­velődési otthoni hálózatkiépí­téséhez, melynek legfőbb cél­jaként a város és a falu köz­ti kultúrszínvonalbeli különb­ségek csökkentését jelelték meg Mind több községben nyitották meg kapuikat a kulturális intézmények. Szá­muk a hálózat megalapozá­sának 10. éveben, 19n8-ban már 114 volt. A szabolcsi mű­velődési otthonok 1958-as te- vékenységéről is beszámol a krónika: több, mint 400 mű­kedvelő csoport tevékenyke­dett a megyeszékhelyen és a falvakban, 4 ezer volt egy évben az ismeretterjesztő elő­adások, 2300 a műsoros estek száma. (sz) mivel minden programnak van valamilyen dallama, hanghatása, a Rákóczi-induló dallamára szerkesztettünk egy programot. — Mit tud ez a számító­gép? Mi a feladata? — Másodpercenként 15—20 ezer műveletet végez. Lyuk­kártyán, lyukszalagon közölt adatot egyaránt feldolgoz, s az eredményeket ugyancsak lyukkártyán, lyukszalagon vagy számnyomtató latin-ci- rill betűs sornvomtatón köz­li. Az első két szekrény a gép memóriája. Mielőtt az új programot beadagolják, a gép mindent „elfelejt”. Ezért lehetséges, hogy az egyik órában bérelszámol, a másik­ban már erőművek kooperá­cióját vizsgálja, erőműveket tervez. Működés közben lát­szólag semmit serit csinál. Csöndben van. Aztán a ke­zelőszemélyzet ..életjelt” kér a géptől — hol tart a számo­lásban? Megindul a lyuksza­lag és a sornyomtató. Egy portán, a gépésznek és a he lyettesemnek. — Elég népes gyülekezet — vakargatla állát Csupati. — Másnak nincs? — Az üzlet­vezető a kérdésre a vállát rándította. „Tudomásom sze­rint! De várjon... Józsikám! — szólt az éjszakai vezető portáshoz és Csupatiba ka rolt, hogy a pulthoz vezesse a törzsőrmestert. „Hány kul­csunk van a gazdasági bejá­róhoz?” A portás az ujjain számolta: hat vagy hét” — összegezte a végén. — Ki tudná nyitni most? — kérdezte Csupati az üzlet­vezetőt. — Hogyne!... Józsikám, adja ide a kulcsot. — Pillanat — lépett a szál­lodai szobák kulcsrekeszei mellett a falon lógó táblá­hoz és Csupati figyelmét nem kerülte el, ahogy tétova mozdulattal bizonytalanul nyúlt a kampósszögeken ló­gó kulcsok felé. A 23-as szá­mú kampó üresen állt. „Nem értem” fordult vissza tanács­talanul a portás. „Tegnap es­te még itt volt.” — Mindegy, akkor engedel- mével egy perc, felugróm az irodámba és hozom az enyé­met — mondta mentegetőzve az üzletvezető, miközben gyil­kos pillantást vetett a por­tásra. Kántor gyanakodva méregette a kopaszodó, ke­rek arcú, kissé elhízott férfit és feltűnés nélkül kétszer is megszimatolgatta bokatájon a nadrágját. Az iroda a félemeleti galé­riáról nyílott. Ahogy az üz­letvezető a bordó szőnyeggel borított lépcsőt elérte, Csupa­ti gondolt egyet, Kántor fü­léhez hajolt: „Kövesd, Ciciiii” — adta metszőfogai résén szí­vott levegővel kettőjük titkos utasítását, ami emberi nyelv­re fordítva annyit jelentett, hogy a követett személynek a gazda látókörzetén kívül nem volt szabad kerülnie és nagyon gyorsan vissza kel­lett térnie. Hagyományosan minden évben megrendezik a közép­kori műemlékekben gazdag Nyírbátorban a zenei napo­kat. Sorrendben a harmadik zenei programsorozatot augusztus 17-én délelőtt nyit­ják meg. A Magyar Nemzeti Múzeum aranykincseiből egy­napos bemutatót tartanak a Báthori István múzeumban, majd délután 4 órakor kora­beli jelmezekben megkezdő­dik a zenei napok ünnepé­lyes megnyitója a járási szék­hely főterén. Ekkor hangzik el hazánk legnagyobb fa- harangtornyából, — amely a református templom mellett áll, — a zenei napok szignál­ját betöltő toronyzene. perc alatt 400 sor (128 leüté­ses) csak győzzem olvasni! Aztán új programot kap a gép. De mintha valami baj lenne? Nézzük a sornyomta­tot. Csillag hiányzik! — ol­vasom csodálkozva. Mi ez? Fellázadt a gép? — Igen. Valahogy úgy. Amikor az elektronikus szá­mológép kikerül a gyárból, — nem sokat tud. Ilyenkor — Norbert Wiener, a kiber­netika atyja szerint — olyan, mint egy rabszolga, aki fel­tétlenül engedelmes, de nem intelligens. Az Intelligens rab­szolga viszont már nem fel­tétlenül engedelmes,- van amikor „neki áll feljebb”. A fejlettebb programozási lehe­tőségek kihasználása nélkül a .gép mindent. szó . nélkül megcsinál, amit mondanak neki. Az ilyen programok éppen ezért gyakran hibásak. Ha fejlettebb értelmező program fogadja a gépben utasításainkat, akkor a gép már nem hagyja szó nélkül — legalábbis a formális "hi­bákat —, hanem mielőtt az utasításokat végrehajtaná, közli „észrevételeit”. <K.) Az ezer hallgatót befogadó műemlék református temp­lomban kerülnek sorra’a ze­nei hangversenyek. Érre az alkalomra külön pódiumot készítenek, hogy az ország több városából érkező ven­dégművészek, kórusok zavar* talanul mutathassák be pro* dukcióikat. Az első nap mii­sorában a váci „Vox Huma­na” énekkar, az OK1SZ Ér- kel Ferenc Művészegyüttes vegyeskara és- a MÄV Szim­fonikusok lépnek fel. A ven­dégművészek között vert; Werner Mária, Szirmai Már­ta, Bartha Alfonz, Nagy Sán­dor, Lehotka Gábor.. Augusz­tus 23-án is rangos előadó­művészek, karnagyok műso­rával folytatódik a zenei program. A Budapesti Kórus és a MÁV Szimfonikus Zoy nekar hangversenyén közre­működik Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Bartha Alfonz, Dene József, Margittay Sándor, Ve- zényel Forrai Miklós. Más­nap. augusztus 24-én a Hündel-oratóriumban László Margit is fellép. A zenei programokat a nyírbátori műemlékeket ’ is­mertető séták és erre az al­kalomra rendezett kiállítások egészítik ki. Az aranykincse- ken kívül a nyírbátori járás közönsége megismeri a Ma­gyar Nemzeti Galéria anya­gából készülő Mednyánszky emlékkiállítás képeit Augusztus 24-én kerül sor Báthori István kőszobrának leleplezésére a gimnázium előtti téren. Hazai és külföldi turista- csoportot is várnak a nyírbá­tori zenei napokra. A távlati elképzelések szerint a közép- kori zene nemzetközi, kórus­fesztiváljává kívánják fej­leszteni a nyírbátori zenei rendezvénj^eket, melyre kül- földL-együtteseket is meghív­nának. Részben ezt szolgálja a már készülő Szentvér le* genda zenei és koreográfiái feldolgozása, fővárosi zene­szerző és koreográfus kapott megbízást az 1971-re elkészü­lő drámai táncjáték megalkot tás ára. A tárgyalóteremből Garázdák Egyetlen este több vereke­dést kezdeményezni és több botrányt okozni — ezzel pró­bálkozott meg Nyíregyházán március 11-én a háromtagú társaság. Valamennyien 21 évesék, Diczku László vil­lanyszerelő, ifj. Kotlóczki Já­nos autószerelő, Szedlár Sán­dor pedig műszerész. Hármasban italoztak a Bé­ke cukrászdában, Közben betért három lány zenét hallgatni. Kotlóczki és Diczku is megpróbálta őket felkérni, de a lányok udva­riasan visszautasították a hí­vást. Diczkuék úgy érezték, hogy a visszautasítás sérti az önérzetüket. Előbb hangos megjegyzéseket tettek a lá­nyokra, majd cigarettacsikke­ket dobáltak a lányok felé, limonádévei és sörrel öntöt­ték le ruhájukat. Diczkuék ezután az Utas­ellátóban folytatták az italo­zást. Itt több kötekedés után T. Györggyel verekedtek ösz- sze. T. György látta, hogy túl­erővel áll szemben, ezért me­nekülni próbált. Diczkunak sikerült elgáncsolnia és a földre zuhant férfit együtt ütötték. Amikor az értesített rendőr közeledését meglátták, elsza­ladtak a helyszínről. T. György — kisebb sérülésein kívül — szárkapocs-csonttö- rést szenvedett. Diczkuék ezután a Sza­bolcs étterembe mentek, ahol szintén nem tagadták meg maguktól az italt. Itt Kot­lóczki meglátta egyik lány­ismerősét, M. Piroskát, aki né­hány hónappal korábban nem ment el vele táncolni. Kot­lóczki akkor megígérte a lánynak, hegy a visszautasí­tás miatt megfelelő alkalom­mal két pofont fog neki ad­ni. Kotlóczki úgy érézte, hogy ezen az estén elérkezett az alkalom. Szándékát elmondta B. Gyulának, aki a lány társaságában volt és aki jól ismerte Kotlóczkiékat. B. Gyula kérte a fiút, hogy leg­alább addig ne bántsa a lányt, amíg vele szórakozik, ő hajtnataüan maradt. Végül a lány és B. Gyula távozott az éttéremből. Dicz­kuék taxiba ültek, hogy az állomásra mennek, de a Széchenyi utcán meglátták M. Piroskát és B. Gyulát. Ki­szálltak és Kotlóczki — bár­mennyire próbálták vissza­tartani — megpofozta a lányt. Közben odaérkeztek B. Gyula barátai is és a két társaság fenyegetőzve-vitát- kozva haladt a Petőfi kert felé. Ott Diczku a vele be­szélgető K. Lászlót — min­den előzetes szóváltás nél­kül — hatalmas ütéssel lete­rítette. Ezután Diczkuék elszalad­tak. Épp arra járt azonban az URH-járőr. Kotlóczkit é$ Szedlárt őrizetbe vették, Diczku pedig másnap reggel a munkahelyén jutott érré a Sorsra. Diczkunak a nyíregyházi járásbíróság tizennégy hó­nap börtönt szabott ki és el­rendelte a korábban felfüg­gesztett négyhónapos bünte­tésének végrehajtását is. Má­sodfokon a nyíregyházi me­gyei bíróság mondott ítéletet az ügyben és a bíróság Kot­lóczkit nyolc, Szedlárt pedig hat hónap szabadságvesztés­sel sújtotta. Az ítélet jog­erős. P. G. Szamos Rudolf: i Kántor és Csupati (Részletek egy nyomozó kutya történetéből) Erőműveket tervez, énekel, szimulál a RAZDAN-3

Next

/
Thumbnails
Contents