Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-03 / 151. szám

TM Wm J ***** ■ wrmmwmM** f? S oldtJ Kormányhatározatok a vásárlók érdekében Az utóbbi hetekben hall­ható bíráló hangok az ellátás egyes területeken jelentkező romlása és az árak alakulása miatt is. Ezekben a vélemé­nyekben van igazság: a ta­vaszi hónapokban romlott az országban a húsellátás, a sze­szélyes időjárás miatt pedig későn jelent meg a friss zöld­ség és egyúttal emelkedett a Zöldségfélék ára is. A már­cius—áprilisi nagy vállalati kifizetések miatt hirtelen megnőtt a ruházati cikkek forgalma, s ez a kereskede­lemben választéki problémá­kat okozott. Május 1-én ren­deztük a ruházati cikkek for­galmi adóját, aminek eredmé­nyeként egyes áruk ára nőtt, más termékeké csökkent. Összességében azonban az árak növekedése nem érte el a végrehajtott árcsökkentése­ket. A húsellátás romlása az állatállomány alakulásával függ össze. A kormány azóta több fontos határozatot ho­zott, hogy — részben az ex- port és import megfelelő át­csoportosításával. részben pe­dig az állattenyésztési kedv perspektivikus fokozásával — a húsellátást megjavítsa. Az Intézkedéseknek már eddig is volt hatásuk; s a kormány ar­ra törekszik, hogy a helyzet tovább .javuljon. A mostani jó zöldségfelhozatal remél­hetőleg a piaci árak csökke­nését fogja eredményezni. A ruházati termékek választék- hiányának kiküszöbölésére a Belkereskedelmi Minisztéri­Tisztelt országgyűlés! Nemzetközi fizetési mérleg és a külkereskedelmi forga­lom alakulása hazánk gazda­sága számára rendkívül fon­tos. A múlt év ebből a szem­pontból sikeres volt. Az ex­port bővülése valamelyest meghaladta a nemzeti jövede­lem és a termelés növekedé­si ütemét. A devizahelyzet változása mind a tervezett­nél. mind az 1967 évinél ked­vezőbb volt. Mivel 1968-ban elsősorban a belső gazdasági egyensúlyra öszpontosítottuk erőinket, sokan attól tartottak, hogy a külkereskedelmi forgalom kedvezőtlenül fog alakulni. Leggyakrabban az az aggály merült fel, hogy vajon nem esik-e vissza szocialista kül­kereskedelmi forgalmunk, nem növekszik-e majd ugyanakkor elviselhetetlen mértékben a tőkés országok­ból eredő import és kielégítő lesz-e a tőkés exportban való vállalati érdekeltség. 1968-ban a szocialista or­szágokkal folytatott külke­reskedelmi forgalom erőtel­jesen bővült, s részaránya az 1967 évi 68 százalékról 70 százalékra növekedett. A tő­kés import némileg csökkent, annak ellenére, hogy az előző évek szigorú korlátozásait feloldottuk. A tőkés export nem nőtt ugyan, de olyan kö­rülmények között, amikor ár­esés volt exporttermékeink­nél, az állatbetegségek átme­netileg korlátozták a vágóál­lat-exportot, s a közgazdasá­gi szabályozók hatására né­hány kedvezőtlen devizaki termelésű termék kivitelét a vállalatok teljesen megszűri tették. Viszont kétségtelenül javul az export és az egész külkereskedelem hatékony­sága. Az elmúlt év tapasztalatai tehát azt mutatták, hogy in­dokolatlanok voltak az aggó dalmak: a gazdasági reform pW, évében nemzetkö-7-' fizető si helyzetünk kedvezően ala­kult. s ezt a reform első éve egyik legfontosabb eredmé­nyének tartjuk. Szocialista exportunk dina­mikusan fei'ődött. dollárel­számolású »'-poftforgaimim1' alakulásával azonban még nem vagyunk elégedettek, méf> többre kell törekednünk. A kivitel szerkezetét vizsgál­um és a belkereskedelmi vál­lalatok számos intézkedést tettek, így az év hátralévő ré­szében nagyobb arányú vá­lasztéki problémák előrelát­hatólag ezen a területen sem lesznek. 1968-ban a korábbi évek­hez képest rugalmasabb fo­gyasztói árrendszert vezet­tünk be. Az árreform eddigi eb eihez és ésszerű folytatásá­hoz nagy társadalmi érdekek fűződnek. Rendkívül fontos ugyanis a gazdasági haté­konyság helyes mércéjének megteremtése. Ez a népgaz­daság jövő fejlődésének egyik biztosítéka. Ezért vállalni kell az árak olyan változását, hogy fokozatosan igazodja­nak a költségekhez és a piaci helyzethez. A gazdasági reform alapel­vei szerint a továbbiakban is formálni akarjuk — még- pedig az értékarányoknak megfelelően — a termelői és fogyasztói árstruktúrát. Ezért nem mondhatjuk azt, hogy a jövőben nem lesznek fel­felé és lefelé irányuló ár- mozgások. Sőt. ezeket az ár­mozgásokat — ha megfelelő kereteken belül maradnak — előnyösnek és hasznosnak ítéljük meg. Azt viszont igen lényegesnek tartjuk, hogy az árak emelkedését rendszere­sen és jelentősen haladja meg a lakosság jövedelmei­nek növekedése. A kormány úgy véli. hogy ebben a vonat­kozásban általában kedvező irányú fejlődés várható. nemzetközi szinten is meg­teremtsük a termelési koope­ráció bővítésének reális elő­feltételeit, hogy fokozzuk a nemzetközi munkamegosztás tervszerűségét és előrelátá­sát, s új, nagyarányú közös vállalkozásokba kezdjünk — a szocialista országok között el kell hárítani azokat az akadályokat, amelyeket a ma már korszerűnek nem nevezhető elszámolási és va­lutarendszer, a gyakorlatban még túlnyomó szerepet ját­szó bilateralizmus, a hitel­és pénzkapcsolatok jelenlegi formái jelentenek. Ml az in- tegrációt úgy értelmezzük, hogy a termelési kooperáció széles körű kifejlesztésének előfeltételeként előtérbe kell helyeznünk a kereskedelmi forgalom lebonyolításában a rugalmasabb módszereket, és azok eszközeit, a forgalom szabaddá tételét. — Fejleszteni kell az együttműködést a tervezés- ‘ ben, a termelés szakosítását és a nemzetközi jelentőségű beruházások összehangolását, s ennek érdekében a külön­böző vállalatok, gazdasági szervek nemzetközi kapcso­latait. Ehhez azonban való­ban sokoldalú elszámolásokra van szükség, s ennek félte­idé a korszerű monetáris hitel és bankrendszer. — A KGST-országok gaz­dasági együttműködése nem lehet autark jellegű. Az áru- és a pénzügyi kapcsolatok szempontjából továbbra is építenünk kell a fejlődő és fejlett tőkés országokkal való munkamegosztás bővülésére. Ezért véleményünk szerint szükség van arra, hogy a szo­cialista országok pénzrend­szere minőségi változáson menjen keresztül. Úgy vé­lem, az is szükséges, hogy e valutáris rendszer megfelelő kapcsolatban álljon a tőkés monetáris rendszerrel; hogy a szocialista országok közös valutája ne csak bármely KGST-ország valutájára le­gyen átváltható, hanem fo­kozatosan konvertálható le­gyen aranyra, illetve más va­lutákra. A KGST 23. rendkívüli ülésszakán a szocialista or­szágok párt- és kormányve­zetői — az előrelépés szük­ségességét és sürgető voltát jól látva — megállapodtak az integráció megvalósításá­val összefüggő kérdések ki­dolgozásának rendjében és határidejében. A kormány nagy fontosságot tulajdonít e munkának és ennek megfe­lelően nagy erőt összpontosí­tott arra, hogy a KGST 23. ülésszakának határozatát a magunk részéről végrehajt­suk és a többi KGST-ország- gal együtt minél hamarabb megtegyük az első gyakorlati lépéseket az integráció ki­bontakoztatásában. A reform első másfél éve eltelt. A tapasztalatokat ele­mezve és összegezve megál­lapíthatjuk. hogy a népgaz­daságban döntően az új gaz­dasági mechanizmus pozitív hatásai érvényesültek. Ezért a gazdaságirányítás új rend­szerének alapelveit változat­lanul helyeseljük és tovább­ra is fenntartjuk. Ugyanak­kor az év elején — az el­múlt Időszak tapasztalatai alapján — bizonyos módosí­tásokat hajtottunk végre és az irányítási rendszer egyes elemeit továbbra is rugal­masán fogjuk kezelni. Á következő években tovább kell haladnunk szocialista gazdálkodásunk fejlesztésé­nek útján. Tudjuk, hogy a szabályozás nem lehet prob­léma nélküli, hiszen a sza­bályozó rendszer több tár­sadalmi célt közvetít egy­forma erővel a vállalatoknak, s ezek bizony helyenként ke­resztezhetik egymást. Mind­ezt látva tovább kell javíta­nunk a népgazdasági terve­zés módszereit, a népgazda­sági szintű döntések előké­szítését, azok megalapozását és finomítanunk kell a köz- gazdasági szabályozó eszkö­zöket, hogy hatásuk követ­kezetesen érvényesüljön. Na­gyobb figyelmet kell fordí­tanunk a vezetés színvonalá­ra, a vezetői magatartásra és a perspektivikus szemléletre Kérem a tisztelt ország- gyűlést, hogy a beszámolót és az 1968. évi állami költség- vetés zárszámadását fogadja el. Vályi Péter nagy tapssal fogadott beszéde után az el noklő Kállai Gyula szünete- rendelt el, majd megkezdő­dött a vita a beszámoló fe­lett Fiilöp János szabolcsi képviselő felszólalása Tisztelt országgyűlés! Az utóbbi években a világ minden fejlettebb iparral ren­delkező országában fokozó­dott a szénhidrogének fel- használása, mert a kőolaj és a földgáz alacsony termelési költsége, illetve magas hasz­nálati értéke nagymértékben hozzájárul a nemzeti jövede lem növekedéséhez. Hazánk­ban 1960-tól 1968-ig tíz száza­lékkal nőtt az egy forintnyi nemzeti jövedelemre jutó energiafelhasználás fajlagos mutatója, annak következmé­nyeként, hogy az energia­struktúra szénhidrogén ará­nya 21,2 százalékról 38,2 szá­zalékra emelkedett. Ez a, ked­vező arány tovább növekszik, s 1975-ig a tervek szerint el­éri az 56,6 százalékot. Az energiapolitikai irányel­vek szerint 1975-ig — az 1968-as szinthez mérten — szénhidrogén-termelésünket mintegy 50 százalékkal, kő- olajfeldolgozásunkat csaknem 100 százalékkal, kőolaj, föld­gáz és termékvezeték-rend- szerünket ugyancsak 100 szá­zalékkal kell növelni. A ha zai igények kielégítése mel­lett növelni kell a kőolajter­mékek exportját is. e téren a kis volumenű,, de értékes ter­mékek, — kenőolajak, zsírok, vazelinok, parafátok — . ex- portforgalmát kell emelni. Az elmúlt esztendőben a kő­olajtermékek után mintegy 1.2 milliárd forint volt devi­zabevételünk. Az energiapoli­tikában meghatározott gazda- sági fejlődés a szabályozó rendszerrel szemben azt a kö­vetelményt támasztja, hogy a jelenleginél jobban ösztönöz­ze a termelőket, szolgáltató­kat és főleg a felhasználókat az energiagazdálkodás haté­konyságának növelésére. A szénhidrogének kutatását, ter­melését és forgalmazását vi­szont néhány közgazdasági szabályozó nemhogy ösztönzi, inkább fékezi. így például a kőolaj- és gázipar a célcsopor­tos beruházások fejlesztését jelenleg 50 százalékos arány­ban saját alapjából fedezi, noha a gázvezetékrendszer és üzemanyagellátó-hálózat az ország infrastruktúrájához tartozik. Azok bővítése fontos állami feladat, tehát a ráfor­dított pénzt is központi ke­retből kellene biztosítani. Az 50 százalékos arányt ugyan várhatóan csökkentik az il- tetékesek, de még így is — 1969— 70-re — csaknem 1,5 milliárd forint ilyen irányú kiadás terheli a kőolaj- és gázipar fejlesztési alapját. Itt keli megemlíteni a be­ruházásokat korlátozó egyéb előírásokat. Az amortizáció­nak csak 60 százalékát lehet visszatartani, ugyanakkor a fejlesztési alapot terhelő, előbb említett kiadások miatt nagy összegű állami kölcsö­nöket, hitelt kell felvenni (ezek visszafizetésére előre­láthatólag nem lesz meg a fedezet). A kőolaj- és gázipar 1968- ban 6,3 milliárd forinttal, 1970- ben 8 milliárd forinttal, s 1975-ben 11,4 milliárd fo­rinttal járul hozzá a nemzeti jövedelem növeléséhez. Még­is a kőolaj- és gázipar erköl­csi. anyagi megbecsülése alatta marad a kelleténél. 1967-ben például az olajipar bázisbérszínvonalát 23100 forintban szabták meg, ez vé­leményem szerint alacsony, s számolva az évi 2—4 szá­zalékos bérszínvonal-növeke­déssel az 1968—1970-ben kép­ződő részesedési alapban je­lentkezik majd a hiány. A ta­pasztalatok szerint éppen az alacsony bérszínvonal miatt nem lehet ebben az iparág­ban stabilizálni a munkaerő- gazdálkodást. Nagy a fluktuá­ció, s ha ezt a tendenciát megfelelő bérintézkedések­kel nem tudjuk megakadá- lyozni, úgy sok helyütt még a jelenlegi termelési, illetve szolgáltatási szintet sem igen tudjuk majd tartani. Az 1968-as tapasztalatok % az 1*69—70-re ismert gazua- sági mutatók indokoljak az országos szervek koordináló munkájának felülvizsgálatát. Feltételezhető volt, hogy a hatáskörökön kívüli ármegál­lapítások, a járadékelmélet alapján alkalmazott termelé­si adókulcs mértéke, valamint a jőve vitelei \ zabályozási rendszer részeként megállapí­tott bérszorzó biztosítja maid az előző évi részesedés mér­tékét. Ezzel szemben — ép­pen az említett tényezői: ha­tására — két iparágban je­lentősen elmaradtak az 1967- es szinttől. Az egyik terület a kőolaj- és földgázbányá­szat, amelyet nagy összegű iáradékelvonás terhel, a má­sik a gázgyártó és gázszolgál­tató iparág, amelyet egyrészt a termelési adó. másrészt, a városi gázgyártás fedezetére juttatott elégtelen árkiegészí­tés tesz veszteségessé. A két iparásat terheTő mn.gas ter­melési adó a fÖldeázkincs jobb kihasználását is fékezi. Az ioarban ielenl°g vég­bemenő nagyarányú beruhá- zási tevékenység évenként 4—5 milliárd forinttal növeli az állóalapok értékét. A dol­gozók jövedelmét illetően ez hátrányos, ugyanis az eszkö­zöknek a bérnél nagvobb ará- nvú r)öTreked*\se csökkenti a részesedési alapkulcs mérté­két. s ezen keresztül a része­sedési alap összegét is. Ez az eszköz-bérszorzó arányvál­toztatást kifejező százalék­romlás 1975-re már önmagá­ban is 14 napi részesedési alaocsökkentést eredményez. összegezve: az elmondott problémák ellenére a gazda- sásirányítás rendszerének reformja a kőolai- és gázinar területén is határozott elő- nvöket jelentett, növelte az irányítás rugalmasságát. le­hetővé tette a nénfjazdpered szükségletek maradéktalan ki. élesítését, Tisztelt országSvűlés! Ag 1P6R évi állami költsétvetéa végrehajtásáról szóló jelen­tést elfogadom és képvisel ő- teregimnak elfogadásra javas­lom. Dr. Dimény Imre kész' de Dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter bevezetőben a tár­ca elmúlt évi eredményeiről számolt be. Elmondotta: 1968-ban a mezőgazdasági termelés 1,3 százalékkal, az áruforgalom 6,4 százalékkal, az élelmiszeripari termelés pedig 5,9 százalékkal volt nagyobb az előző évinél. Az élelmiszerfogyasztás ugyan­akkor 2 százalékkal haladta níeg az 1967. évit. A múlt évi tapasztalatok egyértel­műen bizonyítják; a kötelező tervmutatók nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. A közgazdasági szabályozók a szocialista tervgazdaság ha­tékony és korszerű eszközei lettek. A miniszter kiemelte: hosz- .,zú évek óta tavaly először fordult elő, hogy a hatósági­lag megszabott áron bárme­lyik nagyüzem, vagy akár a háztáji termelő is igényei­nek megfelelő mennyiségű takarmánygabonát tudott vá­sárolni, a kedvező változást úgy érték el. hogy a megfe­lelő anyagi érdekeltség, va­lamint a javuló anyagi-mű­szaki ellátás következtében megnőttek a termésátlagok és emellett takarmánygabo­na ^importot is biztosítottak az igények kielégítésére. A miniszter ezután össze­gezte a tárca felügyelete alá tartozó ágazatok pénzügyi eredményeit. Majd ezután az 1967-ben alkotott két nagy fontosságú törvény — a szö­vetkezeti és a földtörvény — végrehajtásának tapasztala­tairól szólva hangoztatta: az új törvények és a végrehaj­tásuk során elért eredmé­nyek nemcsak a szövetkezeti dolgozók, hanem az egész lakosság körében nagy vissz­hangot keltettek. A közvéle­mény helyesli a közös gaz­daságok önállóságának növe­lésére, a tagok helyzetének rendezésére, és a vezetés korszerűsítésére tett intézke­déseket. A törvény alapján valamennyi szövetkezetben elkészítették az alapszabá­lyokat. amelyek megfelelnek a törvényes követelmények­nek is, a közös gazdaságokra bízta. Ezért az alapszabály mellett elrendelte az ügy­rend és a munkarend elké­szítését is; ezek a belső sza­bályzatok is zömmel elké­szültek. Az új törvény részletesen szabályozta a tsz-tagok és alkalmazottak javadalmazá­sának rendszerét. A megfele­lő anyagi eszközökkel nem rendelkező közös gazdaságok számára is lehetővé tette a garantált munkadíjazás be­vezetését. Ez kedvezően ha­tott a szövetkezetek ,gazdál­kodására és többek között ahhoz is hozzájárult, hogy ta­valy csökkent a mérleghiá­nyos tsz-ek száma. Néhány közös gazdaságban azonban a szocialista elosztás elvével össze nem egyeztethető ja­vadalmazást alkalmaztak: ezért került sor az alkalma­zottak bérezésének rendeleti úton történő szabályozására. Néhány helyen azonban to­vábbra is a rendelettől es az irányelvektől eltérő javadal­mazást alkalmaznak. E hiá­nyosságok megszűntetésére újabb intézkedéseket tettek és várható, hogy ezek kiha­tására megszűnnek a tapasz­talt hiányosságok. Az utóbbi időben megnőtt a tsz-ek, illetve a tagsági vi­szony vonzó ereje, amit az is igazol, hogy tavaly mint­egy 110 000-en jelentkeztek tagfelvételi kérelemmel és közülük körülbelül százezret fel is vettek a közös gazda­ságokba. Az új belépések mutatott rá a miniszter — kedvező tendenciát tükröz­nek, mivel a belépettek 67 százaléka 40 év alatti. Elmondta: a közös vállal­kozások gondolata főleg a tsz-ekben hódít egyre na­gyobb teret. A vegyes társu­lásokkal, illetve a vállalko­zásokkal szemben azonban még idegenkedés mutatko­zik, annak ellenére, hogy is­mertek a bennük rejlő elő­nyök. A tartózkodás egyik oka az, hogy nincs intézmé­nyesen rendezve az ilyen társulások gazdálkodási rend­je, például az egymás közöt­ti elszámolás, adózás, nyere­ségelosztás módja stb. Jog­alkotásunknak és közgazda- sági szabályozó rendszerünk­nek sürgősen változtatni kell az itt kétségtelenül megta­lálható hiányosságokon — mondotta a miniszter. Dr. Dimény Imre ezutá* az idei terveket elemezte majd tájékoztatta az ország* gyűlést a mezőgazdaság és aá élelmiszeripar helyzetéről, a terméskilátásokról és az el­látással kapcsolatos néhány időszerű kérdésről. Vályi Péter expozéjához tizenegyen szóltak hozzá, majd a szerdai tanácskozás befejezte a munkáját. Az or­szággyűlés ma folytatja ta­nácskozását. zárszámadási, kifizetései, amelyek azonban ez évben kissé túlzottan egy időpontra sűrűsödtek. Ennek tapasztala­tain okulva olyan megoldást kell keresnünk, hogy az ilyen nagy összegű kifizetések egyenletesebb osztással, fo­lyamatosabban történjenek és elkerüljük a kereskedelmi ellátásban felmerülő nehéz­ségeket. (Folytatás a 2. oldalról) A kiskereskedelmi forga­lom 1969 első öt hónapjában is dinamikusan fejlődött — 10 százalékkal növekedett — az előző év megfelelő idősza­kához képest. A forgalom nagymértékű növekedésében jelentős szerepet játszottak a vállalatok nyereségrészesedé­si és a termelőszövetkezetek Javul! nemzetközi fizetési helyzetünk va; a szocialista exportban különösen a gépek, fogyasztá­si iparcikkek, mezőgazdasá­gi és élelmiszeripari termé­kek aránya nőtt. Csökkent viszont az anyag és félkész­termékek hányada. A kivitel árstruktúrája tehát javult. A dollárelszámolású exportban is csökkent az anyag és fél­késztermékek, valamint — az ismert okoknál fogva — a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari áruk részesedése. Ez év elejétől néhány vál­toztatást hajtottunk végre az import szabályozásában. Ál­talában a következetlenségek megszüntetésére törekedtünk, csökkentettük a vámenged­mények körét és mérsékeltük a gépimportletétet. A külkereskedelemben a jövő legfőbb teendője az ex­port struktúrájának fokozott javítása. A tőkés kivitel ed­diginél gazdaságosabb és na­gyobb növekedése, az ennek érdekeit szolgáló vállalati fej­lesztési politika, valamint az ésszerű, a technikai szintet emelő importgazdálkodás megvalósítása. Vályi Péter ezután a szo­cialista országok közötti gazdasági együttműködés je­lentőségéről beszélt. — Számunkra a nemzet­közi szocialista munkameg­osztásban való fokozott rész­vétel alapvető kérdés — hangoztatta — amit gazda­ságpolitikánkban mindig szem előtt kell tartanunk. Ennek egyetlen járható útja a szocialista integráció sok­oldalú kibontakozása. — A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa — működé­sének 20 éves időtartama so­rán — számos fontos ered­ményt ért el a szocialista or­szágok kooperációjának meg­indításában, a műszaki tudo­mányos együttműködés meg­szervezésében a tőkés disz­krimináció, embargó elleni vé­dekezésben. A mostani idő­szak követelményének azon­ban az eddig alkalmazott módszerek, szervezeti for­mák és eszközök, a mi meg­ítélésünk szerint, már nem felelnek meg. Ez az oka annak, hogy az együttműkö­dés fejlődése az utóbbi évek­ben lelassult, s az egymás közötti külkereskedelem nö­vekedésének üteme sem éri el a kívánt mértéket. — Annak érdekében, hogy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents