Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-03 / 151. szám
f »Ha! ' wessáíí im sf Amit az állam rállal magára Az anyag- és alkatrész- ellátás egyes részterületein nem volt teljes az egyensúly. Hiány mutatkozott a múlt évben műszálas textilanyagokban, hengerelt acélban és egyes építőanyagokban. Az anyagárak sem je- leztek számottevő változást. Felmerül a kérdés: a magasabb nyereséghányadból arra kell-e következtetnünk, hogy a kialakult termelői árszínvonal is magasabb az Indokoltnál. Ez nem lenne alapos következtetés. Inkább arról van szó, hogy a termelést terhelő közvetett költségek egy része nem jelentkezik még a vállalatnál, mivel ezt az állam magára vállalja. Növelte a nyereséget a kereslethez jobban igazodó termelés, a kínálat szerkezetének kedvező irányú változásai és a gazdasági hatékonyság javulása. Az 1968-as vállalati mérlegek azt mutatják, hogy a vállalatok nyereségeinek színvonala erősen eltérő. A középértékkel való átlagos eltérés felfelé és lefelé 60— 60 százalék. A vállalati jövedelmek differenciálódásában nagy szerepe van még az egyes ágazatok eltérő sajátosságainak (így az eszköz-béraránynak, a technológiai feltételeknek, az adott területen érvényesülő árformáknak, az értékesítés közgazdasági körülményeinek) és a kívánatosnál kisebb a tényleges hatékonysági különbségeknek. Jól érzékelhető viszont az a helyes tendencia, amely szerint a nyereség nagyobb hányada képződik az átlagos vagy annál jobb hatékonysággal termelő vállalatoknál, mint a gyengébbeknél. így megítélésünk szerint megvan a feltétele annak, hogy az átlagosnál hatékonyabban gazdálkodó vállalatok gyorsabban fejlődjenek. A vállalati jövedelmeknek a hatékonyság szerinti változása ellen hatnak egyelőre az állami pénzügyi támogatások, mivel viszonylag széles körben érvényesülnek, sokszor indokolatlanul nivelláló szerepet töltenek be és jelentős részüknek veszteségtérítés jellege van. A magas vállalati nyereségek a számítottnál 35 százalékkal több részesedési alap és 30 százalékkal nagyobb nyereségből származó fejlesz- tési alap képzését tették lehetővé. A vállalatok és szövetkeze- tek nyereségből képződő részesedési alapja több mint 6 milliárd forint, ami azt jelenti, hogy a részesedési alap meghaladja a bér 10 százaié- kát. Az átlagost lényegesen meghaladja ez az arány, a külkereskedelemben és a bányászatban a szabályozás hibái, az építőiparban pedig a kereslet-kínálati viszonyok miatt. Az 1968. évi vállalati mérlegek adatai szerint a részesedési alapok képződése lényegében megfelel a szabályozó rendszer kialakításánál meghatározott céloknak. Szükséges változtatások a támogatási rendszerben A tavalyi' gazdálkodás alapján képződött fejlesztési alap mintegy 40 milliárd forint, aminek egyharmada nyereségből, több mint egyharmada amortizációból, a fennmaradó rész pedig egyéb forrásból származik. A fejlesztési alap forrásai között tehát 1968-ban még csak kis súly- lyal szerepel a nyereség. : Ezért az eszközállományhoz .viszonyítva kevés volt a lehetőség a vállalati saját erőből megvalósítható bővítésre. Ez a helyzet azonban 1969- ben és a következő években némileg javul, mivel csökken a korábbi beruházások okozta vállalati elkötelezettség, a nyereség pedig — reméljük — a hatékonyság javulásával emelkedik. A vállalatok fejlesztési lehetőségei kiegészülnek az állami és fejlesztési kölcsönnel, valamint a hitelforrásokkal is. Ezek a források az eszközállomány további bővítésének lehetőségeit teremtik meg. A vállalati alapok eltéréseit kifejező szóródás a számítások szerint kisebb, mint a nyereségé. Ezt a részesedési alapoknál az adóprogresz- szió. a fejlesztési alapoknál pedig az okozza, hogy a viszonylag magas eszközigényű ágazatok jövedelmezősége relatíve alacsonyabb. A tapasztalatok arra mutatnak, hogy az átlagosnál magasabb szerves összetételű vállalatok az átlagosnál kisebb bővítési lehetőségekkel rendelkeznek, s ez a műszaki fejlesztés követelményeinek nem felel meg. Ennek konzekvenciáit a negyedik ötéves (terv jövedelemszabályozási rendszerének kialakításánál Is le kell vonni. Támogatási rendszerünkön ennek megfelelően a következő változásokat kell fokozatosan végrehajtani: —- csökkenteni kell a piac nyomása ellen védő, veszteségtérítés jellegű támogatások, illetve egyéb védőeszközök mértékét; — másfelől erőteljesebben kell segíteni távlati műszaki fejlesztési és gazdaságpolitikai céljaink elérését, hogy a jók pótolják a jelenleg meg dotált vállalatok gazdaságtalan termelése miatti kiesést. Az ilyen támogatások ugyanis a struktúra folyamatos, kedvező átalakulását, a fejlesztési koncepciók megvalósítását gyorsítják. Az 1969-ben ezeknek az el- veknek figyelembe vételével változtattuk meg a támogatási rendszert. A támogatásokra fordított összeg ebben az évben 5 százalékkal, az iparban 10 százalékkal csökken. Ezt a gyakorlatot 1970- ben tovább kívánjuk folytatni. Tisztelt országgyűlés! Nézzük meg, hogyan alakult az elmúlt évben a beruházásokkal és a készletekkel való gazdálkodás. Az utóbbi években a gazdasági feszültségek egyik forrása a felhalmozás alakulása volt. 1968-ban arra törekedtünk, hogy a beruházási piac egyensúlyzavarait enyhítsük, adjunk lehetőséget arra, hogy a beruházási javak kínálata felzárkózzék a kereslethez. Ez nem volt köny- nyű feladat, hiszen már hosz- szabb idő óta a beruházási terv a népgazdaság erőforrásaihoz mérten túlzott volt. Szűk volt az épitőipavi kapacitás a kereslethez képest. Építőanyaggal és szerelvénynyel nem tudtuk az igényeket kielégíteni. Az egyensúly hiánya dráguláshoz és az építési idő elhúzódásához vezetett. Ennek hatásai még most is jelentkeznek. Ezért eredményként kell elkönyvelnünk azt a tényt, hogy a beruházási színvonal 1968-ban nem haladta meg az 1967. évit. Mi az oka e vontatottság- nak, a késedelmeknek? Már korábban is megállapítottuk. hogy a fö ok a beruházási piacon — főleg az építési kapacitásoknál — lévő feszültségekben található meg. Az építőipar, a szerelési kapacitások nem fejlődtek tiég gyorsan ahhoz, hogy a szükségleteket az ország egész területén, minden szakmában és minden fontos létesítménynél kellően ki tudják elégíteni. Említésre méltó az az ok is, hogy a legnagyobb beruházások ütemes, gyors megvalósítása az átlagosnál sokkal bonyolultabb előkészítési és kivitelezési organizációs folyamatot igényel, aminek a rendkívül nagy számú, egymás munkájához szorosan és kölcsönösen kapcsolódó fő- és alvállalkozók együttműködése még nem felelt meg. Fokozni kell a koncentrált építést A fokozódó koncentrációtól sokat várunk. A folyamatban lévő objektumok kilátásait a közelmúltban felmértük és megállapítottuk, hogy megvalósítási ütemüK az egyidejűleg munkában lévők számának csökkenésével gyorsítható. A kivitelezésre alkalmas építőipari és szerelőipari szervezetek képesek a nagy munkákra koncentrálni. Ez azt is jelenti, hogy egy meghatározott időszakban végső soron nem kell lemondanunk fontos, nagy beruházások megvalósításáról, hanem észszerű ütemezésükkel biztosítani lehet az optimális kivitelezési időt. Az 1968. évben az előzetes számításokhoz képest kevesebb állami és némileg több vá'lalati beruházás valósult meg Az állami beruházások mintegy 50 százalékos részarányt képviselnek. A beruházási hitelkérelmek zöme intenzív jellegű, nagy hatékonyságot ígérő és viszonylag kevés ráfordítást követelő vállalati javaslat. Tekintettel arra, hogy 1968- ban először a már folyamatban lévő beruházások hiteligényeit kellett kielégíteni, az új beruházási hitelek hatóterülete szűk volt. Számos vállalatnál az önállóság megnövekedésével, a hosz- szabb ideje elhalasztott kiegészítő, járulékos és komp- lettáló beruházások kerültek előtérbe, amelyek többek között a belső szállítás, raktározás. szociális ellátás színvonalát növelik. Bíztató az a kép, amelyet a bankhitelből finanszírozott beruházásokról 1968-ban, illetve 1969 első öt hónapjában kaptunk. Felismerhető a vállalatok korábbinál gondosabb, .mérlegelő fejlesztési állásfoglalása: a benyújtott hiteligények zöme magas hatékonyságú fejlesztést ígér. A 170 hosszú lejáratú hitel 50 százalékánál több mint 20 százalékos eszközarányos nyereség ígérkezik, ami kétszerese az 1968. évi fajlagos nyereségnek, visszafizetésükre pedig négy éven belül sor kerül. E hitelek több. mint felét államilag preferált hitelcélokra vették igénybe, vidéki ipartelepítésre, a lakossági szolgáltatások bővítésére, legnagyobbrészt pedig a fizetési mérleg javítását szolgáló célokra. Figyelemreméltó, hogy az ilyen célra en- gedélyezett 53 hitel révén a tőkés fizetési mérleg már 1970- ben csaknem 16 millió, 1971- ben és 1972-ben pedig évenként 23—24 millió dől- iár devizahozammal javítható. A kitermelt devizához szükséges belföldi munka is gazdaságosan értékesül. Szembetűnő tehát a vállalati szférában a beruházási célok várható viszonylagosan magas hatékonysága, a beruházások kivitelezésének gyorsasága. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek a tervezettnél 18 százalékkal több beruházást valósítottak meg. Erre az adott lehetőséget, hogy 500 millió forinttal nőttek a saját források és ezzel együtt azok támogatás-von- zata is. A mezőgazdasági beruházások szerkezete eltolódott a jobban támogatott létesítmények irányába. Ami egyben a népgazdaságilag kívánatos kapacitások (elsősorban szarvasmarha- és sertés- férőhelyek, raktártér) bővítését szolgálta. Mindezek eredményeként a mezőgazdasági termelőszövetkezeti beruházások 1968-ban több mint 5 milliárd forintot tettek ki. Káros tendenciák a készletgazdálkodásban összességében tehát ezt a fontos beruházáspolitikai célkitűzésünket, hogy enyhüljenek a beruházási, javak piacán a feszültségek, elértük. Ugyanakkor a hatékonysági követelmények érvényesítésével — bár történt előrelépés — nem lehetünk elégedettek. A jövőben is arra törekszünk, hogy a beruházások üzembe helyezését minden rendelkezésre álló eszközzel meggyorsítsuk. Az 1968. végére kialakult helyzet alapján ez évre 19 egyedi nagy beruházás befejezésével számolunk, erre ugyanis az eddigi tapasztalatok alapján — bíztató jelek vannak. A beruházási javaknál egy-két évig még így is bizonyos íúlkereslettel kell számolni. 1968-ban 67 000 lakást építettünk. Ez 7 százalékkal több az előző évinél. A jelentős emelkedést a házgyári Kapacitások belépése és a lakosság megélénkült építési tevékenysége tette lehetővé Kedvezőtlen képet ad a felhalmozás másik elemének, a készleteknek a múlt évi alakulása. A népgazdaság készletállománya 1968-ban kereken 15 milliárd forinttal nőtt. Ez az utóbbi négy év legnagyobb készletnövekménye. A növekedés oka sok esetben a túlzóit biztonságra törekvés, a piaci igények helytelen megítélése volt. Kétségtelen persze, hogy ez részben a régebbi gazdasági folyamatok folytatódása és következménye az új gazdálkodási körülményekből eredő átrendeződésnek is. Ennek ellenére a keszlelek túlzott növekedésébe nem szabad belenyugodnunk. Különösen az iparban bekövetkezett nagyarányú készletnövekedés mutatja, hogy a termelés még mindig nem alkalmazkodik eléggé a szükségletekhez. A káros tendenciák folytatódásának megakadályozására feltétlenül indokoltak voltak azok a hitelpolitikai intézkedések, amelyeket a kormány a tartós készletemelkedéssel kapcsolatban tett,. az tudniillik, hogy a tartós forgóeszközál lomány-növeke- dést a vállalatoknak fejlesztési alapjukból kell finanszí- rozniok, és hogy — az 1963- as szabályozással ellentétben — a hitellel finanszírozott készleteket is terheli az esz- közlekötési járulék. Ennek a két megszorító intézkedésnek a hatása már 1969 első két negyedévében megmutatkozott. Meg vagyok győződve arról, hogy a népgrz- dasági készletnövekedésben — amely 1968-ban még nem kívánatos mértékű volt, 1969- ben kedvező változás következik be. A miniszter ezután az élőmunkával való gazdálkodás néhány kérdését boncolgatta. Hangsúlyozta: az élőmunka hatékonyságának fontos mutatója a termelékenység alakulása. A termelékenység 1968-as alakulásának megítélése bonyolult feladat. A múlt évben a termelés növelésében még mindig nagy szerepe volt a létszámnövekedésnek. Míg 1958 és 1967 között a termelésemelkedés kétharmada származott a termelékenység növekedéséből, 1968-ban csak egyharmada. Ott kell a hibát keresni, hogy a belső tartalékok felkutatásával, a munka és üzemszervezés kérdéseivel meg kevés vállalat foglalkozik komolyan, elsősorban azok, amelyek a múlt évben munkaidőcsökkentést hajtottak végre és így rákényszerültek a jobb, szervezettebb munkára. Sürgős feladat: a termelékenység növelése A termelékenység múlt évi alakulását a termelés növekedési ütemének mérséklődésé ea a termelési szerkezet módosulása is befolyásolta. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a termelés növekedési üteme és a termelékenység növekedése között szoros a kapcsolat. A termelés növekedési ütemének 1968. évi lassulása ugyanis fékezőleg hatott a termelékenység növekedésére. Különösen kedvezőtlen ez olyan vállalatoknál, ahol nem párosult a gazdaságtalan struktúra kiküszöbölésével. Gondot jelentett számunkra a termelékenység alakulása azért is, mert a létszám- növekedés az előző évekhez hasonlóan gyors volt. Az ex- tenzív létszám- és bérgazdálkodást a jövedelem- és bérszabályozók nem tudták kellő hatékonysággal megakadályozni, így a szabályo- zó rendszer is közrejátszott a gazdálkodás gyengeségeiben. Itt meg kell jegyezni azt is, hogy a szabályozó rendszer kialakításánál a foglalkoztatottság biztosítását igen fontos célként tűztük ki. Az eredmények azt bizonyítják, hogy túlzottan is előtérbe kerültek a létszámstabilizáló és bővítő törekvések. A vállalatoknak a jő- vőben aktívabb bér- és létszámpolitikát kell folytatni- ok. A teljes foglalkoztatottság biztosítása nem vállalati, hanem népgazdasági feladat. A vállalatokat gazdálkodásukban elsősorban a legnagyobb hatékonyság elvének kell vezérelnie. A termelékenység alakulásában nagy a különbség a főváros és a vidék között. A vidéki foglalkoztatottság biztosítása és az ipar egészsége- sebb területi elhelyezése vezette a kormányt a vidéki ipartelepítések szorgalmazd- sában. 1968-ban számos üzemet. vállalatot telepítettünk vidékre, ez azonban a termelékenység alakulását rontotta. Fontosnak tartom ezért, hogy a központi szer- vek és tanácsok a jövőben nagyobb gonddal vegyék figyelembe a vidéki ipartelepítésnél adott támogatások esetében is a hatékonysági termelékenységi követelményeket. A nyereségnövekedés egyszerűen elérhető forrásai mindinkább kiapadnak, ezért a termelékenység növelésé- nek mind nagyobb jelentőséget kell kapnia. A közgazda- sági szabályozó eszközöknek is elő kell segíteniük a termelékenység javulását. E téren 1969-ben tettünk lépése- két, változást vezettünk be a szabályozásban, de további intézkedésekre van szükség, hogy csökkentsük a létszám- növelés túlzott vonzerejét. A probléma hatékonyabb megoldására az 1970 évi és a 4. ötéves terv közgazdasági sza- bálvozó eszközeinek kialakításánál kell majd választ adni. A vállalatoknak és a gazdasági vezetésnek tehát egyaránt azon kell munkálkod- niok, hogy az élőmunkával való gazdálkodásban a múlt évinél jóval kedvezőbb eredményeket érjünk el. Erre azért is fontos felhívni a fiAz év során a kereskedelem javuló áruválasztékot tudott biztosítani, bővült a korszerű, divatosabb, kulturáltabban csomagolt cikkek köre. Az iparcikkellátásban azonban — a múlt évben általánosan megmutatkozó pozitív vonások mellett — még mindig komoly fogyatékosságok is tapasztalhatók voltak. Még 1968-ban is sok keresett cikk hiányzott az üzletekből. Egy sor termék minőségét pedig a vásárlók joggal kifogásolták, pl. bizonyos fajta cipőkét, néhány bútorét, egyes import fogyasztási cikkekét. A gyárak sok esetben a korszerű termékeket is felületes meemunkálással bocsátják közforgalomba, aminek azután sok kisebb-nagyobb hiba volt a következménye. A kereskedelem most erőteljesebben — de még mindig nem elég erőteljesen — harcol a termékek jobb minőségéért. A reformra való teljes felkészülést szolgálta a belkereskedelmi készletek erőteljes feltöltése, biztonsági tartalékok képzése 1967 végén. Az akkori kapacitások felhasználásával azonban a kereskedelem a kereslettől eltérő készletet is halmozott fel. Ez talán elkerülhetetlen volt, de a problémát a kereskedelem később túlzott óvatossággal tetézte: nem fordított elég figyelmet a későbbi áruforgalom megalapogyelmet, mert ez évi tapasz# tálatok nem jók. A lakosság jövedelmi helyá zele 1968-ban jelentősen jár vult. A lakosságnak a szocialista szektorból származó pénzbevétele elérte a 151 milliárd forintot, ami 8 százalékkal volt több az 1967 évinél. A munkások és alkalmazottak reáljövedelme — a csökkenő munkaidő mellett is — 5—5,5 százalékkal, a szövetkezeti parasztság egy főre jutó reál- fogyasztása — részben a tényleges munkaidő növekedése mellett — 9 százalékkal nőtt. A reálbér országos szinten az év során 2—2,5 százalékkal növekedett. A vállalatok nem mindig használták ki az adott bérezési lehetőségeket és inkább a nyereségrészesedést növelték. A mérsékelt növekedés nem tett le- hetővé olyan bérdifferenciálást, ami az ösztönzés fokozására kívánatos lett volna. A termelékenység növekedésével összhangban és annak serkentésére a keresetek egészséges differenciálását kelj megvalósítani: a különböző teljesítménnyel dolgozók bé- rét, a különböző bonyolultságú és felelősségű munkákat jobban meg kell különböztetni. Ennek erkölcsiekben és az átlagbérekben egyaránt kifejezést kell adni. A szociális és egészségügyi, a kulturális, valamint az igazgatási szervek dolgozóinak bérszínvonala 1968 folyamán — a ki tűzöM céloknak megfelelően 2—2,5 százalékkal növekedett. Államunk nagy gondot fordít az ezen a területen dolgozók helyes, bérarányainak kialakítására. Ezért a kormány biztosítani kívánja a jövőben is, hogv a költségvetési intézmények dolgozóinak bérszínvonala a termelő szférában dől- gozókéval aránvos legyen. A jövedelmek tehát gyorsan, a bérek viszonylag mérsékelten emelkedtek: a nye- reségrészesedés és a prémiumok hányada meenőtt a bérekhez képest. A jövőben helyes lenne, ha a vállalatok bátrabban fizetnének év köz- ben is prémiumot, jutalmakat, ezzel is fokozva a jövedelmek ösztönző hatását. 1968-ban erősödött a taka- rékosság a lakosság körében, a jövedelmeknek a fogyasztást meghaladó ütemű növekedése ezért elsősorban a pénzfelhalmozás forrása volt. Az 1968 évben a lakosság pénztartalékai 5,8 milliárd forinttal. ezen belül a taka- rékbetét-állomány 4,4 milliárd forinttal nőtt, ' Megkezdődött a kereskedelmi áruforgalom merevségének feloldása, erősödött a termelés és felhasználás kapcsolata. Számos kiskereskedelmi vállalat közvetlenül a termelőktől vásárolt és ez rövidítette az áru útját, kedvezően befolyásolta az áruellátást. zására, keveset rendelt és nem készült jól fel a március végi nagy forgalomra, amely a nyereségrészesedési kifizetések és a húsvéti ünnepek miatt várható volt. Az ipar sem tudta teljesen megfelelő választékban kielégíteni a kereskedelem igényeit. A beszerzés és értékesítés harmóniájának hiánya rontotta a kapcsolatokat az ipar és a kereskedelem között. Ezzel magyarázható, hogy a külföldi piacokat illetően a termelő vállalatok megjavították munkájukat a belkereskedelem vonatkozásában azonban nem eléggé. Ezzel helyenként a belföldi ellátásban is gondokat, okoztak, különösen az év első negyedévében. 1968. január 1 — december 31. között a fogyasztói áremelkedés mintegy 2 százalék volt. A múlt év elején végrehajtott részleges . központi fogyasztói árintézkedések az árszínvonalat körülbelül 1,5 százalékkal csökkentették. Ezek együttes hatására alakult ki az 1967 évinek lényegében megfelelő árszínvonal. összegezésében tehát elmondható, hogy 1968-ban a fogyasztói piacon nyugalom volt, erősödött az árualap és a vásárlóerő közötti egyensúly és megnövekedett a lakosság bizalma a gazdasági élet jövőbeni fejlődése iránt. (Folytatás a t oldaton) Ä gépiparban 1968-ban lényegében az induló árszint stabilizálódott, a vevők többnyire eredményesen utasíthatták vissza az áremelési törekvéseket. Másfelől a kínálati többlet ellenére sem következtek be jelentősebb árcsökkenések. (Folytatás am t. oldalról) vagyis a termelékenység visszaesett. E kedvezőtlen jelenségek megszüntetése, az építőipari vállalatok termelésének és termelékenységének gyors ütemű növelése fontos érdekünk. Fogyatékosságok a választéknál
