Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-03 / 151. szám

snm évfolyam isi. szám ARA 80 FILLÉR 1969. JŰUIIS 3, CSÜTÖRTÖK CAPFVK TARTALMABötl A száműzött gyógyító „csemege” (4. oldal) Szabolcsi piac — országos mércével (5. oldali Fiatalok a főiskolai fel- vételiztető bizottság előtt (5. oldal) Sportjelentcseink (7. oldal) •• Össze£iItf az országig*viües A kormány jelentése az 1968. évi költségvetés végrehajtásáról Síserda ■ délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke, továbbá Biszku Béla, Fehér Lajos. Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Re­zső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bi zottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páho­lyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy az országos választási elnökség be­nyújtotta az időközi országgyűlési választások lefolyásáról szóló jelentését. A jelentést dr. Pesta László ismertette. Kállai Gyula ezután közölte, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság az országos választási elnökség jelen­tése és a választási jegyzőkönyvek alapján megvizsgálta Kísgergely Lajos és Szabados Ferenc országgyűlési képvise­lők megbízólevelét. A bizottság megállapította, hogy a meg bízólevelek a törvényben előírt feltételeknek mindenben megfelelnek, ezért a bizottság' javasolja a képviselők igazo­lását Az országgyűlés a két képviselőt igazoltnak jelentette ki. Kállai Gyula az országgyűlés nevében sikereket kívánt munkájukhoz. Ezután bejelentette, hogy az MSZMP Központi Bizottsá­gától és a Hazafias "Népfront Országos Tanácsa elnökségétől javaslat érkezett a népköztársaság Elnöki Tanácsában meg­üresedett hely betöltésére. A javaslatnak megfelelően az or­szággyűlés dr. Pelri Gábor képviselőt a népköztársaság El­nöki Tanácsának tagjává egyhangúlag megválasztotta. Bejelentette továbbá Kállai Gyula, hogy a népköztársa­ság Elnöki Tanácsa az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését bemutat­ta, a jelentést a képviselők között szétosztották. Az ország- gyűlés az Elnöki Tanács jelentését tudomásul vette. Közölte az elnök, hogy a Minisztertanács megbízásából v'ályi Péter pénzügyminiszter beterjesztette az országgyűlés­iek a Magyar Népköztársaság 1968. évi költségvetésének égrehajtósáról szóló törvényjavaslatot. A benyújtott, tör- vényjavaslatot az országgyűlés állandó bizottságai előzetesen megvitatták, s azt az országgyűlés tagjai között szétosztot­ták. Kállai Gyula ezután közölte, hogy három képviselő in­terpellációt nyújtott be. Az interpellációk tárgyát dr. Pesta László jegyző ismertette. Az elnök közölte azt is, hogy az interpellációk során a kulturális, valamint a szociális és egészségügyi bizottság is jelentést kíván tenni az óvodák és bölcsődék fejlesztésével kapcsolatban Pázsit Árpád képvise- lő korábban előterjesztett interpellációjának megvizsgálásá­ról. Kállai Gyula ezután javaslatot tett az ülésszak tárgyso­rozatára. amelyet az országgyűlés egyhangúlag elfogadott. A napirend a következő: 1. A Magyar Népköztársaság 1968. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat; 2. Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolója a vízgazdálkodás helyzetéről és fejlesztési célkitűzéseiről; 3. Interpellációk. Ezután napirend.szerint megkezdődött a tavalyi költség- vetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Vályi Péter pénzügyminiszter emelkedelt szólásra. V’ályi Péter expozéja Tisztelt országgyűlés! A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány nevében tisztelettel előterjesztem az Az állami költségvetés 1968. ívj bevételeinek összege 138.9 milliárd torint. Ebből a vállalatok, a kisipari, fogyasz­tási és értékesítő szövetkeze tek 117 milliárd forintot fi­zettek be, ami az összes be­vételek 84 százaléka. A vál­lalatok és szövetkezetek nye­resége 1968-ban 64 milliárd forint volt, ami 14 milliárd forinttal több a tervezettnél. A többlet nagy része az 1968. évi induló árak tervezettnél magasabb nyereségtartalma miatt keletkezett, számottevő hányada azonban abból, hogy a vállalatok javították a ter­melés összetételét, olcsóbb anyagbeszerzési forrásokat kutattak fel, keresték a ked­vezőbb értékesítési lehetősé geket. Az állami költségvetés nye­reségadóból származó bevéte­le 39 milliárd forint, ami az összes nyereség 61 százaléka. Az állami költségvetésre ked­veső hatással volt, hogy a 1968. évi költségvetés végre­hajtásáról szóló jelentési. Meg szeretném ragadni ezt az alkalmat arra, hogy ne csak magát a zárszámadást kommentáljam, hanem gaz­dasági fejlődésünk menetéről, gazdasági problémáinkról is szóljak és megemlítsek né­hány elképzelést, amelyekkel a kormány foglalkozik. Mindenekelőtt néhány szót a költségvetés végrehajtásá­ról. A képviselő elvtársak ren­delkezésére álló törvényjavas­lat és annak indoklása eléggé részletesen tartalmazza a költségvetés előirányzatainak teljesítését, ezért most arra szőri tkozhatom, hogy a leg­jellemzőbb arányokról, a leg­fontosabb eredményekről be­széljek. nyereségadó 22 százalékkal magasabb az előirányzottnál, ugyanakkor a tervezettnél nagyobb nyereség 34 száza­lékkal növelte a vállalati alapok számított összegét. Az eszközlekötési járulék 1968. évi összege kereken 22 milliárd forint, ami jelentő­sen alacsonyabb az állami költségvetés összeállításánál számba vett összegnél. Ennek az az oka, hogy az állóeszkö­zök értéke az újraértékelés folytán alacsonyabb, a járu­lékfizetési kötelezettség alól mentesített eszközöké pedig magasabb volt a számított­nál. Bérjárulékok, termelési adó, forgalmi adó, vám és import forgalmi adó címén együttesen a költségvetés 48,4 milliárd forintra tett szert, ami 2,5 milliárd forinttal ha­ladja meg az előirányzottat. összességében az állami költségvetés bevételei 1,6 mil­liárd forinttal haladták meg a tervezettet. Ez tehát abból adódott, hogy a termeléssel, a forgalommal és a gazdálkodás hatékonyságával szorosan összefüggő bevételek a terve­zettnél nagyobbak voltak, az eszközlekötési járulék és a közponlosított amortizáció vi­szont kevesebb volt a terve­zettnél és mérsékelte a bevé­teli többletet. Az állami költségvetés 1968. évi kiadásainak összege több mint 140,5 milliárd fo­rint volt. Felhalmozásra a költségve­tés összesen 29,5 milliárd fo­rintot, a tervezettnél 3,2 mil­liárd forinttal többet fordí­tott. A többletkiadás oka. hogy az 1967 december 31-én már folyamatban volt. s vállalati kategóriába sorolt beruházásoknál a költségveté­si kiadások a számítottat meghaladták. Éppen ezért ezt olyan kiadásnak tekintjük, amely évről évre mérséklő­dik. A vállalatok és szövetkeze­tek költségvetési támogatása 1 milliárd forinttal volt na­gyobb az előirányzottnál. A többlet oka az, hogy a terme­lés és forgalom összetételében a tervezetthez képest eltoló­dás következett be és ez nö­velte a támogatási igényt. Ebből a támogatásból min­den ágazat részesült. A költségvetési szervek 1968-ban tevékenységük ellá­tására 48,8 milliárd forintot, az eredeti előirányzatnál 2,5 milliárd forinttal nagyobb összeget fordítottak. Ebben Az elmúlt esztendő a taná­csok gazdálkodásában is je­lentős változásokat hozott Nőtt a tanácsok önállósága a rájuk bízott anyagi javak fel- használásában. A tanácsok él­ni tudtak a megnövekedett hatáskörrel, általában helye­sen, takarékos módon gazdái kodtak. Ennek bizonyítéka, hogy a megyei és a megyei több tényező játszott közre, a későbbi évek előirányzatai terhére meggyorsult az út­fenntartási és korszerűsítési program megvalósítása, a nem termelő beruházásoknál — különösen az állami la­kásépítéseknél — az építőipa­ri árak emelkedését a költ­ségvetés fedezte. Növelte a kiadásokat az is, hogy a gyermekgondozási segélyt a vártnál többen vették igény­be. A minisztériumok és ta­nácsok — élve az új tervezé­si rendszer adta önállósággal — kiadásaik belső struktúrá­ját némileg megváltoztatták az országgyűlésnek bemuta­tott előirányzatokhoz képest. A változások általában ked­vező irányúak. Eredményként könyvelhet jük el mindenekelőtt azt a növekedést, amely a társa­dalmi közös fogyasztás cél­jaira fordított kiadásokban, az egészségügyi, a szociális, a kulturális feladatok teljesíté­sénél és kommunális téren je­lentkezett. Ez a fejlődés az előző évihez képest a követ­kező módon jellemezhető: a nemzeti jövedelem 1968-ban 5 százalékkal emelkedett, a szo­ciális és egészségügyi kiadá­sok — és ezen belül a társa­dalombiztosítási kiadások is — 11 százalékkal voltak ma­gasabbak az 1967. évinél. Ta­valy a kulturális feladatok ellátására az előző évinél 6 százalékkal és az előirány­zottnál mintegy 4 százalékkal többet fordítottunk. jogú városok tanácsainál 1968 végén a költségvetési számlá­kon 2,6 milliárd forint, a fej­lesztési alapokon pedig 4,8 milliárd forint halmozódott fel. Egyesek kifogásolják az év végi tanácsi pénzmaradvá­nyok nagyságát. Ezzel a vé­leménnyel azonban nem le­het egyetérteni. Az új gazdál­kodasi rendszer bevezetése a tanácsoknál éppen azt céloz­ta, hogy ne kapkodva, az év utolsó hónapjaiban költsék el a rendelkezésükre álló pénzt, hanem a lakosság helyi érde­kei szempontjából, a legfon tos'abb célok elérésére össz­pontosítsák. Az ilyen törek­vést a kormány messzeme­nően támogatja, különösen annak láttán, hogy a tana- csők a gazdálkodásban rájuk háruló feladatokat általában jól látták el. Az adatok ép­pen arra mutatnak, hogy a tanácsok gazdálkodása nyu- godtabb és folyamatosabb lett, jobban előre néznek és terveznek. A tanácsok több mint 400 millió forinttal járultak hoz­zá vállalataik fejlesztéséhez. A hozzájárulásból azonban mindössze 24 millió forint jutott az építőipari vállala­tok fejlesztésére. Az építő­ipari kapacitáshiány meg­szüntetése végett célszerű len­ne, ha a tanácsok a jövőben fokozott gondot fordítanának az építőipar fejlesztésére, kor szerusítésére. Nem bizonyult helytálló­nak az az aggály, hogy a szabadabb tanácsi gazdálko­dás egyes ágazatok elhanya­golásához vezet. A tanácsok nagy felelősséggel és ugyan­akkor nagy gondossággal tet­tek eleget egészségügyi, szo­ciális, kulturális és művelő­désügyi kötelezettségeiknek. Arra törekedtek, hogy a rá­juk háruló gazdasági felada tokát is minél jobban ellás­sák. Nem kielégítő viszont a gazdálkodási hatáskörök és azok ellátásához szükséges eszközök decentralizálása a városi és nagyközségi taná­csok vonatkozásában. A népgazdasági terv telje­sítése 1968-ban kedvezően alakult, annak ellenére, hogy tavaly először nem bontottuk le kötelező vállalati tervmuta­tókra a népgazdasági tervet, nem utasítottuk a vállalato­kat központilag elhatározott termelési program végrehaj­tására, hanem olyan közgaz­dasági szabályozó eszközöket alkalmaztunk, amelyek a vál­lalatokat érdekeltté tették és irányították a népgazdasági tervben szereplő feladatok végrehajtására. 1968-ban a nemzeti jövede­lem 5 százalékkal nőtt. Az ipari termelés 5 százalékkal, az építőipari termelés 6 szá­zalékkal emelkedett, a mező- gazdaság termelése 1—2 szá­zalékkal volt több az előző évinél. A lakosság pénzbevé­telei 8 százalékkal nőttek, ami jóval meghaladta a tervezet­tet. A külkereskedelem és nemzetközi fizetések terén az előző évinél és a számított­nál is kedvezőbb eredménye két értünk el. A gazdasági növekedés üteme az előző két évinél mérsékeltebb volt, a gazdaság területén azonban biztató lépéseket tettünk az egyensúlyi viszonyok javítása felé. A vállalati munkát azon ban — a népgazdasági terv teljesítésén túlmenően *— kö­zelebbről is meg kell vizsgál­nunk és a gazdasági haté­Az 1968. évi allami költség, vetés benyújtásakor 1,5 mil­liárd forint költségvetési hiánnyal számoltunk. A költ­ségvetés tervezésének a gaz­daságirányítás új rendszeré­ből adódó bizonytalanságai el­lenére a költségvetés az elő­irányzatot csak minimálisan meghaladó, 1,7 milliárd fo­rintos hiánnyal zárult. A hiány fedezetét a korábbi években képződött állami pénzkészlet biztosította. A tervezett egyensúlyi helyzet elérése úgy volt lehetséges, hogy a kormány — és a taná­csok is — operatív intézkedé­seik során messzemenően tö­rekedtek a gazdálkodás stabi. litásának biztosítására és ea tette lehetővé a zárszámadás­ban kifejezésre jutó gazdál­kodási eredményeket. Tisztelt országgyűlés! A vállalatok tavalyi gaz­dálkodásáról szólva sok ered­ményről, számos problémáról és nem egy tennivalóról kell megemlékeznem. A népgaz­daság az elmúlt esztendőben is tervszerűen fejlődött, sőt azt is elmondhatjuk, hogy a gazdaságpolitikai célok meg­valósulása tekintetében a tervszerűség a reform követ­keztében a múlthoz képest jelentősen megnőtt. Sikeresen folytattuk a szocialista tár­sadalom építését, a múlt év­ben is fenntartottuk a fejlő­dés folyamatosságát és köz­ben a gazdasági tevékenység széles területein megkezdő­dött a reform követelte át­rendeződés. Ily módon bebi­zonyosodott, hogy a gazda­ságirányítás új rendje alkal­mas a gazdasági folyamatok tervszerű szabályozására. konyság fejlődése szemszögé­ből értékelnünk kell. Köztudott, hogy a vállala­tok 1968-ban bőséges nyere­ségre tettek szert. Éz hozzá­járult a vállalati gazdálkodás folyamatosságához és bizton­ságához, megteremtette az alapját az önállóság fokozott kibontakozásának. A keletke­zett magas nyereség azonban pillanatnyilag tompította az anyagi érdekeltség intenzitá­sát, a vállalatokat nem kész­tette különösebb erőfeszíté­sekre a jövedelem további növelése, a gazdasági haté­konyság javítása érdekében. A nagy nyereség realizálá­sában az árrendszernek dön­tő szerepe volt, hiszen a szá­mítottnál nagyobb vállalati nyereségek egyik fő oka az 1968 január 1-i induló árak magas nyereségtartalma volt. A nyereség azonban év köz­ben is folytonosan növeke­dett, amiben viszont az árak­nak már jóval kisebb jelen­tősége volt, hiszen a termelői árak nem változtak az év so­rán. Ez alól egyetlen kivétel az építőipar, ahol a beruházá­si építkezések évközi áremel­kedése 6—7 százalék volt. Ez hozzájárult a kiugró építőipa­ri nyereségekhez. Tavaly az építőipar 6 százalékos terme­lésemelkedése mellett az ága­zatban foglalkoztatottak szá­ma 7 százalékkal növekedett, (Folytatás a 2. oldalon) A tervezettnél nagyobb bevétel Emelkedett a nemzeti jövedelem Honnan származik a nyereség? MÁS MÍOUTÁKJAI,Sitéiíjjte..*ii!

Next

/
Thumbnails
Contents