Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-20 / 166. szám
> * oíSal KFT.ET- magyárorszáö 19» ftófios W\ C S A L A D OTTHON tgy minía sok mindenre Rajzunkon olyan keresztszemes mintát mutatunk be, amelyet többféle elrendezésben. sokféle kézimunka hímzéséhez felhasználhatunk. Anyagként ritka, egyenletes szövésű vásznat, kongrét, hímzéshez Perié, vagy Volga fonalat, esetleg gyapjúfonalat vegyünk. A minta egy tégla alakú terítő egyik sarkát ábrázolja. A vastagabb csík a terítő közepén fut végig, a keskenyebb pedig körbe, a terítő szélén vonul. Ennek a mintának különböző formában való alkalmazásához adunk segítséget a kis rajzokkal. Középen függönyt látunk. A szél- és középminták különböző alakzatokban való elhelyezésével egyaránt készíthetünk modern hatású párnát, térítőkét, falvédőt, és egyéb kézimunkát. Egyébként mind a kocka, mind a csíkmintákat felhasználhatjuk külön-külön is, például gyermekruhák díszítésére is. Ez most nagyon divatos. Szalvétaszokások A kulturált teríték nélkülözhetetlen tartozéka a szalvéta. Nem úgy, mint a középkorban, amikor mellőzött „cifraság” volt az asztalkendő, s az emberek ruhaujjukba, jobbik esetben a terítőbe törölték kezüket és szájukat. Pedig már a régi rómaiak is használtak szalvétát, igaz, hogy csak nagyobb lakomákon. Mindig kettő volt odakészítve a teríték mellé: egyikkel szájukat és homlokukat törölték meg a 20—30 fogásból álló étkezés közben, a másikba csomagolták és hazavitték a maradékot. Ha a középkor jó időre száműzte is, a reneszánsz visz- szahozta, sőt, egyes esetekben túlzásba is vitte a szalvéta használatának szokását. Napjainkban nagy illetlenségnek számít nyakba kötni, a gallérba begyűrni a szalvétát. Terítésnél összehajtogat va a tányér bal oldalán vagy ügyesen megformálva a tányérban helyezzük el az asztalkendőt. Az asztal mellett helyet foglaló személy félig kibontva helyezze ölébe a szalvétát, mellyel száját bármikor — de főként ivás előtt és után — megtörölheti, ám a homlokát, arcát soha! A papírszalvétával való terítés nem a szegénység jele, igaz, hogy azt helyezhetjük az ölünkbe, de szájtörlésre kiválóan megfelel (mindig he. lyezzünk el néhány tartalékszalvétát is az asztalon.) Sajnos nálunk még nem kapha tők azok a nagyalakú, vastag, puha anyagból készített papír- szalvéták, amelyek minden tekintetben pótolják a da Kasztot, Rccepf NARANCSKEKSZ FÖLDIEPERREL HOZZÁVALÓK: 300 gramm vaj egy margarin, 3 tojás, egy csipet só, 150 gramm cukor, egy csomag vaníliás cukor, 100 gramm pudingpor, két pohárka rum, 200 gramm liszt, negyed. liter narancslé, 500 gramm eper, negyed liter tejszín, egy csomag vaníliás cuHASZNOS TANÁCSOK A nyak kozmetikája Elsősorban a nyak árulja el egy nő életkorát. Ezért szépészeli tevékenységünket terjesszük ki a nyakra is, mégpedig minél korábban. Reggel mossuk le nyakunkat hideg vízzel, szappannal. Ezután a bőrünk típusának megfelelő nappali krémet tegyünk rá. Este mosakodás után ugyancsak krémet te gyünk a bőrre. Tenyereinkkel dörgöljük be. körkörös mozdulatokkal, alulról felfelé. A pajzsmirigy tájékát azonban nem szabad masszírozni. Hetenként kétszer masszírozzuk nyakunkat kefével. Ehhez puhaszálú, megnedvesített kefét használunk, s végezzük a masszázst körbehaladó mozdulatokkal, a következő, főbb irányokban: melltől a fülcimpáig; válltól a fül- cimpáig; kebeltől a jobb felsőkaron (vállperecen) át a hátig; és ellenkezőleg, a hát- ■tól a bal vállperecen át a kebelig. A masszázs tartama 3—4 perc. Utána, hetenként kétszer, vigyünk fel olívaolajból, kukorica, vagy mandulaolajból készített borogatást. A felmelegített olajat vattatamponnal vigyük fel a bőrre, vagy ecsettel. Ezután a nyakat borítsuk be gézzel, melyre — hogy a borogatás melege tovább hasson — a géz fölé helyezzünk vattaréteget, vagy gyapjúsálat. A borogatást 30 percig tartsuk fenn a bőrön. A tarkón levő zsírlerakódást csökkenthetjük, ha mindennap, hideg sós vízbe mártott törülközővel jól megcsapkodjuk. Nyakunk nyúlánk lesz tőle. Ha a nyak bőre megviselt, ráncos, helyes a következő keverékkel masszírozni: 1 tojás sárgája, 1 kávéskanál kukorica-, vagy olívaolaj, és 1 kávéskanál vitaminos krém. A keveréket jól összerázva, oly erélyesen masszírozzuk vele a nyakat, hogy bőre fefc hevüljön, átforrósodjon. Kis könnyű torna is segíti hogy nyakunk sima, rugalmas szépségét megőrizzük: 1. Vállainkat eresszük le* nyakunkat pedig a lehető legjobban „húzzuk fel”, sez* alatt tartsuk fejünket hálra- vetve. 2. Ebből a helyzetből kiinJ dúlva, szorítsuk le állunkat a nyakra, tízszer egymás utánj 3. Heves mozdulattal for* ditsuk fejünket felváltva jobbra és balra. 4. Fejünket nyomjuk oldatra, úgy, hogy a fülkagyló érintse a vállat. (De közben a vállakat nem szabad felhúzni!) 5. Feszítsük meg a tarkő izmait, majd végezzünk fejkörözést. (fejünkkel teljes kört írjunk le!) Autósok túra előtt kor, két evőkanál porcukor. A zsiradékot habosra keverjük, hozzáadjuk a tojást, a sót, a cukrot a vaníliás cukrot, a pudingport és a rumot, végül az átszitált lisztet és a narancslevet jól összekever- jük és kekszsütőben sütjük. Az epret ízlés szerint vaníliás cukorral és porcukorral meghintjük és tejszínhabbal adjuk fel a keksz mellé. Sok ezerre tehető azoknak a száma, akik hosszabb autóstúrára készülnek. Hazánkon belül sem nagyobb távolságok, sem rendkívüli terepviszonyok nincsenek, a belföldi túrákra való felké- szülés tehát viszonylag nem nagy gond, annál inkább a környező vagy a távoli országokba való kiruccanás. Nagy, több ezer kilométe- rés út előtt elemi feltétel, hogy a jármüvet teljes szervizre vigyük, ahol átvizsgálják a futómű állapotát, a kormányberendezést, a fékrendszert, ellenőrzik és beállítják a gyújtást, a porlasztást, végrehajtják a szükséges zsírzásokat és elvégzik az olajcseréket. Ám bizonyos, hogy a „gazda” szeme a leggondosabb szervizmunka után is felfedez kisebb-nagyobb hiányosságokat, amelyeket ajánlatos még itthon kijavítani. A gumik jó állapota egyike a túra legfontosabb feltételeinek. A nyugat-erurópai országokban szigorúan ügyelnek rá — ellenőrzik is! —, hogy a köpenyek futófelülete ne legyen túlságosan kopott, s nem egy magyar turistával megesett már, hogy addig nem engedték továbbutazni, míg ki nem cserélte a simára kopott gumiabron- csait. De még az „egészséges” külsejű gumik birtokában se sajnáljuk a fáradtságot, szereljük vagy szereltessük szét mind az öt gumit, így felfedezhetjük az esetleges kezdődő vászontörést, a szelepelcsúszást, vagy éppen az eddig bajt nem okozó, rejtett szeget. Akkor ülhetünk csak jóleső biztonságérzettel az autónkba, ha a gumikat jó állapotban tudjuk, s ha — a pótkerékben lévőn kívül — még legalább egy kifogástalan tartaléktömlővel is rendelkezünk. Magyarországon nincsenek olyan hegyi utak, amelyek tartósabb erőfeszítésre késztetnék a gépkocsi motorokat, ám a legtöbb európai országban számíthatunk ilyenekre. Fontos tehát, hogy rendben legyen az autó hűtőberendezése. Nézzük meg, hogy nem cse- peg-e a vízszivattyú tömsze- lencéjénél a víz, vizsgáljuk meg a hűtővíz hőfokszabályozóját — a thermosztátot —, öblítsük ki a hűtőrend- szerből a lerakódott iszapot. Erősen használt kocsinál Dr. Buga László: Figurák a bőr alatt Tahiti szokás, mai divat - Kellemetlen íöliratok — A fizettség keserves A minap Danielsson svéd világjáró, egyik könyvében találkoztam azzal a tahitibeli szóval, „tatou”. Nyilvánvalóan ebből származik a ta- tuálás, megmagyarosítva a tetoválás szó. Hogy maga a tetoválás szokása, amely újabban divatossá vált fiataljaink körében, hogyan jutott el hozzánk, pontosan nem tudjuk. Jóllehet valamikor a tengerrel, azaz a tengerészekkel való kapcsolat útján, akik a tengerrel kötött szövetséget horgony jelű tetoválással pecsételték meg a bőrükön. Az „Új Magyar Lexikon” egyébként a következőket mondja a tetoválásról: az emberi bőrnek maradandó jelekkel való díszítése, vagy megbélyegzése. .. főként a fejlődés alsóbb fokán álló népeknél divatos; célja általában a férfiak ékesítése, a harcosok elrettentőbbé tétele, esetleg a társadalmi hovatartozás megjelölése.” A tetoválás jeleit, rajzait megörökítő festékszemcséket rendszerint tűszúrásokkal juttatják a bőr mélyebb rétegeibe. főleg az irhába és ott a tinta, a szénpor, a cinóber. vagy egyéb festőanyag a kötőszövet sejtjeibe zárva le- moshatatlanul megmarad az ember élete végéig. / — Pedig mit nem adnék, ha megszabadulhatnék ezektől a figuráktól... — panaszkodott nekem is nemrégiben, egy „huligánbetegségből” kigyógyult fiatalember. El is hiszem! Elvégre a kifényesített nadrágot bárki levetheti, a göndörített, festett, hosszú frizurát lenyirathatja, a több napos piszkot is lemoshatja, hogy kultúrem- berré váljék, de a tetoválás megmarad. Megmaradnak a nyíllal átszűrt szívek, a különböző figurák, a sírig tartó szerelmet fogadó feliratok, amelyek főleg akkor kellemetlenek, ha a bájos menyasszonyt nem „imádott Ju- liám”-nak, hanem mondjuk Erzsikének hívják. .. Hogyan lehet eltávolítani a tetoválást? Lényegében sehogy! Jóllehet egyesek azt mondják, hogy a tetoválás eltávolításának többféle módja is van. Lehet, de egyik sem tökéletes. Vagy nem tüntet! d a kellemetlenné váló figurát, vagy csúnya heg marad utána. Az egyszerű lemosás, elszíntelenítés, lema- ratás — ahogy egyesek elképzelik — kivihetetlen. Érthető, hiszen a festék a kötőszövet sejtjeiben belül van. Akkor hát el kell távolítani a bőr alatti kötőszövetet! De hogyan? Kaparás, vagy kimetszés útján? Addig kellene dörzsölni, smirglizni, kaparni a bőrt, amíg lekopik a bőr felületi részével együtt a bőr alatti kötőszövet is! Vagy ki kell metszeni, ki kell vágni a bőrből a tetovált részt. Igen! Meg kell nyúzni a testnek egy darabját. Ám kérdezem, megéri-e az ezzel járó fájdalom? Érdemes-e valakinek megnyúzat- ni csak az egyik karját is azért, mert meggondolatlanul a múló szerelem emlékét örök időkre „behorgonyoz- tatta” jobb sorsra érdemes bőre irhájába? A tetoválás Tahiti bennszü. lőttéinek vallási, vagy törzsi megjelölése — a fejlődés alacsony fokán álló ember kedvtelése volt. Ma — úgy látszik — ugyanez, csak éppen nem Tahitiben. ajánlatos a vízkőoldást is elvégezni (a lezárt hűtőterű típusoknál természetesen ne bolygassuk meg a rendszert;. Ha mindezt megcsináltuk és nem találtunk különösebb hibát, bízhatunk benne, hogy nem fog felforrni a hűtővíz. Használt, rojtos ékszíjjal ne induljunk útnak, köny- nyen hűtés és áramellátás nélkül maradhat a kocsi, hiszen a vízszivattyút és a dinamót egyaránt az ékszíj hajtja. Két új ékszíjat sze* rezzünk be, az egyiket szereljük fel a kopott helyébe^ • a másikat biztonsági tartat lékként vigyük magunkkal. Számítva arra, hogy egy4 folytában nagy utakat fogunk megtenni, tehát az akkumulátor áramellátása bőséges lesz a fogyasztáshoz képest, a túltöltés elkerülése végett kissé állíttassuk vissza a töltőáramot. Az akkumulátort egyébként is vizsgáltassuk meg indulás előtt szakemberrel, iszapos, kihullott lemezű cellákkal kínszenvedés lenne a hosszú utazás. Arról magunk is meggyőződhetünk, hogy a dinamó szénkeféi még megfelelőek-e, ha szükséges, a cserét könnyen elvégezhetjük. Sokan azt panaszolják, hogy ha teljes biztonságra akarnának törekedni, annyi alkatrészt kellene magukkal vinni a túrára, amennyiből egy új kocsit lehetne összeállítani. Ez persze túlzás, hiszen arra gondolni sem lehet, hogy fődarabokat magával vigyen az ember. Csupán apró, de valóban nélkülözhetetlen alkatrészek beszerzéséről van szó, mint amilyen a hengerfejtömítés, gyújtógyertyák, gyújtásmegszakító, szi- vattyumembrán, tartalék izzó stb. Végezetül — de nem utolsósorban — azt javasoljuk a túrára induló autósoknak, hogy vontatókötelet feltétlenül vigyenek magukkal, és még itthon keressék meg az alváznak azt a pontját, ahová a kötél szükség esetén biztonsággal felerősíthető. Ilyesmire mindig számítani keik- .
