Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-17 / 163. szám
mum i AM,.. fw». jarrQs TT, tütET-MAGYARÖRSZÁd í o?éaf Kinek a kárára ? „Elmegyek inkább, de nem tűröm tovább a megaláztatást. Jön az elnök kora reggel ki a gépműhelybe, intézkedik, kritizál, átnyúl az ember feje fölött. Lépten-nyo- mon érezteti, hogy ő itt a legokosabb valaki, a legfontosabb valaki, mintha nélküle talán még a nap sem sütne.” A brigádvezető, aki távozófélben van, nem is olyan régen még barátságban volt az elnökkel, megértették egymást. amíg a másik is brigád, vezető volt csupán. Rászolgált a bizalomra: tiszta kezű, szorgalmas, időközben tanult is. Miért, hát e nagy fordulat két évvel a megválasztás után? „Nem igaz! Én nem akarok a legokosabbnak tűnni, én sem vagyok csalhatatlan. De itt úgy hozzászoktak az emberek a fegyelmezetlenséghez, a közös herdálásához azelőtt, hogy én már senkiben sem bízom. Mindenről tudni akarok, mert enyém a felelősség!” Persze nemcsak ebben az egy tsz-ben találkozni hasonló tünettel. Fellelhetők a bizalmatlanság jegyei ipari üzemben éppúgy, mint a hivatalokban. Régi keletű a probléma, de úgy tűnik: utóbb gyakrabban találjuk szembe vele magunkat. És a legtöbbször nem is rosszindulatból fakad a bizalmatlanság. Gyakran kerülnek uszályába becsületes, hosszú időn át okkal elismert vezetők is. Ök azt mondják: „A mostani gazdálkodásban ez kell. Ránkszakadt az önállóság, ez közelebbről azt jelenti, hogyha baj van, a vezetőnek kell tartania a hátát. A mi bőrünkre senki se játssza az okosat!” Ennél a pontnál tárul fel a jóindulatú tévedés, félreértés gyökere. Az tudniillik, hogy több vezető úgy véli, az önállóság az ő személyére értendő, kizárólag ő felelős mindenért, s éppen ezért a részletkérdések eldöntése az ő személyes kiváltsága. Ezért hallani arról, hogy az egyik szatmárbeli tsz elnöke — bár kinn a határban akadna tennivalója — nem merte rábízni egy tenyészállat vásárlását a beosztottra, maga utazott 200 kilométert utána. Ezért is van az, hogy jó üzletet szalasztott el az egyik könnyűipari üzemünk, mert az igazgató több napos értekezlet miatt nem volt otthon. „Mit szólna ő?” — töprengett a főmérnök, a főkönyvelő —, okkal, mert, „ő mindig szól”. Pontosabban: mindenbe beleszól, abba is, amiről nyilvánvaló, hogy kevésbé jártas benne. Vannak persze vezetők, akik hiúságból, a saját személyiségük jelentőségének Felsőnekeresden felavatták az új tekepályát. Az avatóünnepséget többféle meghívó, műsorfüzet, plakát, mozibeli diahirdetés és az ünnepség szervező bizottsága titkárának a felsőnekeresdi nyilvános faliújság részére adott interjúja tette jó előre köztudottá. Az ünnepség napjának kora hajnalán pattogó indulókat és tekézésre buzdító jelszavakat harsogott a fel- sönekeresdi hangos bemondó, a helyi önkéntes tűzoltó- zenekar kifényesített székét - céikkel és trombitákkal várta a kezdést, a tanító az úttörőlányokkal próbálta el — már ki tudja hányadszor — miként köszöntsék majd virágcsokrokkal az ide érkező magas vendégeket. Gyakorolták még az egyes vendégek felismerését, nehogy a drága bokréta, a protokoll szabályait sértő módon, illetéktelen kezekbe kerüljön. Végre eljött az ünnepség. A közelről és távolabbi tájakról jött, valamint helyi vendegek ellepték az új tekepálya rí környékét. A túzol- tózenekar indulókat recsegtetett, valamint az élettel fokozása miatt vonnák minden ügyet az íróasztaluk köré. Ez előbb-utóbb kiderül és fájdalmasan visszaüt. Nem is róluk van itt szó, hanem azokról, akik annak tudatában buzgólkodnak huszadrangú ügyeknél is egyes szám első személyben, hogy így látják el legjobban a rájuk bizott feladatot. Megfeledkeznek róla — vagy nem értik —, hogy az önállóságot nem egyes embereknek, hanem az együtt dolgozó kollektívának juttatták az irányítás új elvei. Az egész közösség kapta a lehetőséget, hogy kifejthes. se képességét, a segédmunkás éppúgy, mint a művezető vagy az igazgató. Ennek megfelelően osztódik a felelősség is, jóllehet a csúcson a vezető áll. Joggal állíthatjuk, hogy az elnöknek, az igazgatónak kell legjobban látnia a „terepet”. Az viszont aligha hihető el, hogy ő is ért mindenhez a legjobban. Lebecsülni a szakmunkás, a művezető képességét, amit tanulással, évek nehéz munkájával szerzett meg — több mint az ember önérzetének megcsúfolása. Olyan romboló művelet, amely végül is aláássa a munkakedvet, bénítja a kezdeményező készséget. Ennek pedig előbb-utóbb a termelés, a gazdálkodás érzi meg a jóvátehetetlen kárát, amit többszörösen kellemetlenül vállalnia kell a vezetőnek is. Lássunk ellenpéldát. Az újságíró a megyeszékhelyi gyár egyik üzemének munkájáról érdeklődött az igazgaKülönös gonddal foglalkoznak a Nyíregyházi Városi Tanácson: a közérdekű bejelentések, javaslatok intézésével. Ez is egyik oka, hogy az állampolgárok egyre nagyobb felelősséget éreznek az állami ügyek intézéséért. Évről évre jelentős számú javaslatot, bejelentést, észrevételt tesznek a különböző problémák, hiányosságok megszűntetésére. A javaslatokat valamennyi szakigazgatási szerv nyilvántartja, megvalósításukat figyelemmel kíséri. A közérdekű javaslatok nagyobb része kommunális jellegű. Ezeket a kérdéseket az éves tervek készítésénél figyelembe veszik, s a fontossági sorrend alapján megvalósítják. A statisztika szerint tavaly négyszáz közérdekű javaslat érkezett a városi tanácshoz. A legtöbb észrevévaló gyors lépéstartásának bizonyítására néhány slágerszámot intonált. A Kislány a zongoránál kezdetűnek, meg annak, amiben elhangzik a filozofikus kérdés: „mi ebből a tanulság?’’ olyan sikere volt, hogy a közönség ismétlést követelt. Nem törődött a szervező bizottság titkárával, aki az ünnepség megkezdésére biztatta a derék muzsikusokat. Félórás késéssel elfogadták a titkár ajánlatát és az ünnepség díszelnökéül megválasztották R amacs Rudolf nyugdíjas magánzót, aki a szövetkezeti italbolt egyik rozoga melléképületének falán ma is olvasható feljegyzés szerint az akkori Hangya Szövetkezet tekepályáján 1932 nyarán 9-et ütött és ennek örömére 3 liter bort fizetett a jobbikból. Az ünnepséget levezető elnök a helyi sportkör tekeszakosztályának vezetője lett, aki rendre a frissen ácsolt emelvényre szólította a diszel- nökség tagjait. A baj tulajdonképpen már itt kezdődött. A pódiumon ugyanis négy sorban álltak a székek, márpedig köztudott, tónál. Meglepődött a válaszon: „Menjen inkább X. elvtárshoz, le az üzembe, ő jobban tudja.” Aztán hozzátette: neki nincs ideje minden egyes üzem apróságait figyelni, azért vannak ott a közvetlen vezetők. Igaza volt. Ez a gyár viszont nem küzd piacgondokkal, nincs hiány megrendelésekből sem, s az igazgató „mindig kisüt valami újat’’. Más. Mielőtt a közismert hivatal vezetője — helyettese távollétében — sürgős ügyben elutazott, így adta át a „kormánypálcát” az egyik beosztottnak: „Aztán majd ne mondd el senkinek, hogy az én beosztásomban nincs mit csinálni az embernek...” Mosolygott a beosztott, de jól esett, hogy az ő vezetője nem isteníti saját státuszát, jóllehet ezen a pályán a perzsaszőnyeg he. lyett a „narancshéj” a gyakoribb. Kölcsönös bizalom nélkül persze még el lehet evickélni ideíg-óráig a gyárban, a tsz- ben. Protokolláris bizalom esetén sem dől össze á világ máról holnapra. Tartósan azonban egyik sem képzelhető el. mert a vezetői bizalmatlanság egész életünk, szocialista viszonyaink alapjával: a kollektív vezetéssel, a demokratizmussal ellenkezik. Az önállóságot, mint eszközt e cél szolgálatába kell állítanunk, ha azt akarjuk, hogy az új társadalmat minden becsületes ember teljes erejével és szívével építse. Márpedig ezt akarjuk. A. S. telt, 270-et tanácstagok tették, közvetítve * a lakosság igényét. De közvetlenül a lakosságtól is 62 közérdekű bejelentés érkezett. A tanács szakosztályainak ilyen irányú tevékenységét tükrözi, hogy 148 ügyben 8 napon belül intézkedés történt, 168- at pedig meg is valósítottak. További 183-at jegyeztek elő megvalósításra, és csak 41 olyan kérelem maradt, ami valamilyen ok miatt, elsősorban anyagi eszközök hiányában nem oldható meg. A lakosság közügyek iránti érdeklődése ez évben sem csökkent. Ezt mutatja, hogy már az első negyedévben több, mint 100 közérdekű bejelentést tettek, amely közül 38 kisebb jelentőségű dolgot máris megoldottak, 60-at megvalósításra tervbe vettek, s mindössze hétnek a kivitelezésére nincs lehetőség. hogy valakinek társadalmi megítélése szempontjából egyáltalán nem közömbös, hányadik sorban ül az elnökségi dobogón. Nagyon sokan nyújtogatták még a nyakukat abban a reményben, hogy szólítják őket. A harmadik és a negyedik sor üresen állt a pódiumon, de sok széket előbbre hoztak az első két sorban. A szélső ülőkéken többen is szorongtak egymás karjába kapaszkodva, nehogy lecsússzanak a rangot jelentő dobogóról, valamint az ünnepséget megörökítő fényképről. Az ünnepség végén a díszelnök, Ramacs Rudi bácsi vette elsőnek kézbe a nehéz fagolyót, és elsőként gurított. Miközben a zenekar a Torreádor indulót játszotta, a golyó nekikoccant a szélső bábunak, amely némi ingadozás után engedelmesen eldőlt. Nagy laps csattant. Másnap huszonnégyen tettek szemrehányást a szervező bizottság titkárának, mert nem hívták őket az elnökségbe. Megbánlódott a titkár is, mert háromoldalas tudósításából, amit a megyei lop nak küldött, mindössze egy háromsoros hír jeleni meg, abból is hiányzott az ö neve. Benedek Mikié» Gyarapodnak a közérdekű javaslatok Nyíregyházán Tekepályát avatunk A legkülönbözőbb színekben készül a faltól-falig szőnyeg a Nyíregyházi Gumigyárban. Napi 3 műszakban 2000 négyzetméter a gép termelése. A további megmunkálás során gumihátlappal is ellátják, s így parkett nélkül közvetlenül a betonpadlóra ragasztható. A mozaikszerűen alkalmazható praktikus szőnyegújdonságot ez évben már ha- zai vásárlók is beszerezhetik. Hammel Józbei feiveieie Segítő kéz Urának Két év után egy ritka kapcsolatról Az urai Hunyadi Termelőszövetkezet kétezer holdas gazdaság. Egyik része erős agyagtalaj, a másik tőzeges láp. Nem éppen ideális nagy termelési produkcióra. Avagy mégsem így van? A valóság mást mutat. De „át kellett esni'’ tucatnyi vezetőségcsere, nagy összegű mérleghiányos esztendők és a tagság bizalmatlansága, tétovázása sorozatán. A fordulat akkor következett be, amikor a tizenegy kilométerre fekvő Csen- gerből az állami gazdaság segítő kezét nyújtotta. Szakemberek érkeznek Mester József igazgató vállalta a közös gazdaság elnöki posztját is. A gazdaság főkönyvelője, Dankó István vette át „másodmunkaként” a termelőszövetkezet számviteli és adminisztratív teendőinek intézését, ellenőrzését. Az állami szektor átengedte három régi, tapasztalt brigádvezetőjét: a növénytermesztéshez Csernyi Gusztávot, az állattenyésztéshez Czi- bere Sándort, a traktorosok élére pedig Katona Gergelyt. A tagság megbízásából „szerezte” az igazga'tó-tsz-elnök P. Kiss György agrármérnök főagronómust. (Egyenesen Debrecenből vitte magával a „távol-keleti” faluba.) 1967 őszén a vetéseket már az új vezetőség, a gyakorlott nagyüzemi szakemberek terveinek megfelelően végezték el a szövetkezet határában A következő esztendőre pedig a munkaegyséfjes rendszer helyett a fejlettebb, az állami gazdaságban szokásos készpénzfizetési módszert vezették be. Megértette a tagság, hogy a még gyenge anyagi bázis az első öt hónapban csak a kereset 50 százalékának havi kifizetését teszi lehetővé. Azután megkapták a 80 százalékot. Ev végén pedig a többit. A minden körülményt alaposan figyelembe vevő tervezés, a munkafolyamatok helyes szervezése és a tagság növekvő bizalma, ezzel arányban növekvő jó munkája meghozta az alapos változást. Húszezer a közösből Amellett, hogy a termelőszövetkezet több mint 3 millió forint korábbról maradt adósságot fizetett ki, maradt mit osztani, sőt a nélkülözhetetlen beruházásokra is telt. Jól illusztrálja ezt néhány legfontosabb termény eredménye. Búzából 9, cukorrépából 72, kukoricából 9,5 (májusi morzsolt), napraforgóból 5,7 mázsával takarítottak be holdanként több termést, mint az előző öt év átlagában. A géppark erősítésére öt kombájnt vásárolt a szövetkezet. Egy rendszeresen dolgozó tagra 20 ezer 325 forint átlagrészesedés jutott a közösből. Az előző évi 7 ezer 286 forinttal szemben. A tagság létszáma 183-ról 218 főre gyarapodott. Megszűnt az elvándorlás a faluból. Sokáig emlékezetes marad az 1968. évi zárszámadó közgyűlés. Ekkor történt olyan dolog először, hogy tizenöten Kiváló termelőszövetkezeti tag jelvényt és oklevelet, valamint hozzá ezer forint pénzjutalmat kaptak. További öt- venen 100—400 forint közötti külön pénzjutalomban részesültek. Megtörtént tehát a „lehetetlen”: az urai termelőszövetkezet a környék jó gazda ságai rangsorába emelkedett. Marasztalják őket... A révbe juttatás után el köszönt az állami gazdaság? Két okból nem. Egyik: tovább bizonyítani, hogy a sikeres év nem tekinthető véletlennek: még koránt sincs minden lehetőség kihasznál va, Másik: maga a szövetkezeti tagság erősen marasztalja a teljes vezetőséget, így az állami gazdasággal való kapcsolatot. Az esős időjárás ellenére idén is sikerült mindent idejében elvetni. Ám a kukorica és napraforgó egy részéi víz „nyomta meg”, várható terméskiesésük 600 ezer forintra tehető. De most nincs belenyugvás ilyen és hasonló kudarcokba. A kiesések ellensúlyozására intézkedési tervet dolgozott ki és hagyott jóvá a vezetőség — a tagság beleegyezésével. Ebben a tervben ilyenek vannak: gépjavításnál és normálhold- költségnél 300, fenntartási költségekből 200 ezer forintot kell megtakarítani; a gépesítés fokozása lehetővé teszi a lóállomány 13 párral való csökkentését, s ez újabb (körülbelül) 400 ezer forint megtakarítást jelent. .. Idén egyszerre három brigád határozta el a szocialista cím elnyerését (ilyen sem volt még Ura faluban). Az állami és a segített szövetkezeti gazdaság mind jobban „összemelegszik”. (Alkalmas ösztönző erre az új mechanizmus). Több irányú társulás, kooperáció van kialakulóban az erős és a „feljövő” gazdaság között. Ha a szövetkezetben nem kínálkozik elegendő munka, a tagok az állami gazdaságba mehetnek dolgozni. A buszutazásért nem is kell fizet- niök. De legalább ilyen fontos, sőt előbbre mutató a tervezett közvetlenebb együttműködés gépjavításban, építkezésben, juhhizlalásban, melléküzemági tevékenységekben, növényvédelemben, értékesítésben. . . Még közelebb hozzák a korszerű technológiákat különböző feldolgozásokra, tárolásra, a munkaerő fokozottabb kooperációjára. Minden tekintetben bizonyosnak látszik, hogy az ez évi átlagkereset a közösből 20—23 ezer forint körül alakul. S ez nagy előrejutás két esztendő alatt. Asztalos Bálint
