Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-01 / 149. szám
t oldal KELET-MAGYARORSZÄG 1969 W1ÍUB.Í f Szovjet—magyar együttműködés Külpolitikai összefoglalónk ^ Nixon távol-keleti és romániai utazása © Üél-Jcmcn is elismerte az INDk4 tlt: Tart az osiromgyűrű Ben Hét körül Az egész világsajtó élénken kommentálja Nixon elnöknek az elmúlt hét végén bejelentett távol-keleti, illetve romániai utazását, a kommentárok azonban erősen találgatás jellegűek. A távol-keleti úttal kapcsolatban vannai-c olyan hangok is, amelyek szerint ez az utazás már számol a vietnami háború befejezésének perspektívájával és része a „Vietnam utáni-1 washingtoni politika előkészítésének. Lehet, hogy ma még korainak tűnnek az ilyen kombinációk, de hosszabb távon Washingtonnak feltétlenül szüksége van távol-keleti politikájának „gyötrelmes felülvizsgálására”. A vietnanr agresszió bizonyította be egyértelműen, hogy az imperialista diktátumok kora a világnak ebben a térségében is lejárt és az Egyesült Államok jól teszi, ha politikája kialakításakor igyekszik a lehető legközvetlenebb módon figyelembe venni a realitásokat. Kézenfekvő az a vélemény is, amely szerint Nixont rt,v ugtalanitja egy, az USA nélkül esetleg létre jövő ázsiai biztonsági rendszer lehetősége — két hatalmas ország, India és .Japán máris bizonyos érdeklődést mutatott egy ilyen terv iránt — és utazásával ezt a „veszélyt” is szeretné ellensúlyozni. Ami a romániai utat illeti, a nyugati visszhangra a meglepetés a jellemző. Az amerikai sajtó is mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a bukaresti út lehetőségéről a hivatalos bejelentés előtt semmi nem szivárgott ki. Washingtonban bejelentették, hogy az elnök három napot tölt Romániában és a tárgyalásokon „kétoldalú kérdésekről, Valamint általános nemzetközi problémákról” esik majd szó. Egy adeni hír szerint Ali Szaiem el Beid külügyminiszter hivatalosan bejelentette, hogy a Dél-Jemeni Népi Köztársaság úgy döntött: elismeri a Német Demokratikus Köztársaságot. Nem kell nagy képzelőerő annak a meg jósolásához, hogy Bonnban nem fogadják kitörő örömmel ezt a Hallstein- doktrinára újabb csapást mérő fejleményt. Vietnamban változatlanul a DNFF kezében van a katonai kezdeményezés. Rakéták csapódtak be a Saigon közelében állomásozó dél-vietnami ejtőernyős hadosztály törzskarának főhadiszállására és az amerikaiak, valamint dél-vietnami bábjaik még számos térségben katonai defenzívába szorullak. Abrams tábornokot, a Vietnamban állomásozó amerikai csapatok főparancsnokát és vezérkarát a legjobban a Ben Hét körül kialakult helyzet aggasztja. Itt a szabadságharcosok immár 53 napja tartják ostromgyűrűben a speciális kiképzést kapott hírhedt zöldsapkások, az úgynevezett különleges erők táborát. A gyűrűt a koncentrált amerikai légi és tüzérségi erőfeszítések ellenére sem sikerült áttörni, pedig május 1-től, június 29-ig 136 000 lövedék és 22 000 bomba robbant a bázis körül. Ben Hel egy kicsit jelkép is: Jól érzékelteti a betolakodók helyzetét — nemcsak katonai, hanem politikai értelemben is. Hétfőn Moszkvában megkezdődött a szovjet—magyar gazdasági tudományos és műszaki együttműködési kormányközi bizottság 8. ülésszaka. Az ülésszakot M. A. Le- szecskó, a szovjet minisztertanács elnökhelyettese, a bizottság szovjet tagozatának vezetője nyitotta meg. A magyar küldöttségei Apró Antal, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese, a bizottság magyar tagozatának elnöke vezeti. M. Leszecsko és Apró Antal felszólalásában hangsúlyozta, hogy a gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés bővítésére és elmélyítésére irányuló munkája során a bizottság a KGST rendkívüli, 23. ülésszakán hozott határozatokat tartja szem előtt. Apró Antal elmondotta, hogy a Szovjetunió hazánk legnagyobb kereskedelmi partnere, a Szovjetunióval folytatott kereskedelem a magyar külkereskedelmi forgalomnak körülbelül 40 százalékát alkotja. Az ülésszakon megállapították, hogy széles körű kapcsolatok létesültek a szovjet Vegyipari Minisztérium és a magyar Nehézipari Minisztérium között. A két minisztérium együttesen dolgoz ki 23 témát a termelés technikájának és technológiájának tökéletesítésére. A Szovjetunió közreműködött abban, hogy Magyarországon megszervezték a műtrágyagyártást földgáz felhasználásával, a kén- sav és más vegyi termékek előállítását, Magyarország viszont felszereléseket szállít a Szovjetuniónak a lakkfestékek gyártásának bővítéséhez. A bizottság a hétfői ülésen megvitatta a műszergyártás, a traktor- és egyéb mezőgazdasági gépgyártás terén fennálló együttműködés eddigi eredményeit és további lehetőségeit. SZOVJET HADGYAKORLAT A BAJKALON TŰL. Motorizált gyalogság gyakorlatozik a Szovjetunió Bajkálon túli területén. (Telefoto — A TASZSZ felvétele. Megjelent a Krasznaja Zvezda című lapban — MTI—KS) A testvérországok életéből Ulászló mauzóleuma a parkban. Magyar emlékek Várnában ii. A Balkán-hegységben ilyenkor is szinte a fák koronáit súrolják az alacsonyan úszó felhők. Bármerre jár az ember a bolgár hegyekben, gránitoszlopok és művészi szobrok őrzik a fasiszták elleni partizánharc hőseinek emlékét. A hegyek ormán emelt magasba szökő emlékművek — miként a hatal inasra nőtt fák — mementó- ként merednek az égnek. A Fekete-tenger-parti kecses fürdőváros: Várna, mindenekelőtt a tenger hűs vizét, a forróság utáni kellemes szellős estéket juttatja eszünkbe. De ha egy kicsit jobban elgondolkodunk, magyar történelem is mond nekünk valamit erről a városról. csupán vissza kell kanyarodnunk a XV. századhoz, amikor Délkelet-Európa népei erejüket a puszta létüket fenyegető török hódítók feltartóztatására egyesítették. Hiszen a hódítás független- ségüket, a rabló, pusztító, élősdi uralom pedig nemzeti fejlődésük alapjait rendítette meg. A harc a török hódítók a haladás akkori fő ellensége ellen folyt, s ebben a harcban — amely a magyarságot a XV. század derekán az európai politika homlokterébe állította — kerültek I. Ulászló — 111. Wladiszlaw néven lengyel király — csapatai Várna alá. Mint azt történelmi tanulmányainkból tud juk. 1444 júliusába:> a tíz évre kötött szegedi békét Ulászló a pána követelésére megszegte és megtámadta a törököket. Azért tette ezt, mert a pápa, Velence, Genoa és más városállamok megígér- ték, hogy flottájukkal megakadályozzák a Kisázsiában tartózkodó török főerők átkelését "a Boszporuszon. Ebben az ígéretben bízva Hu nyadi János támogatta a hadjáratot. Ulászló szövetségesei azonban nem tartották meg ígéretüket, s a szultán — senkitől sem zavartatva — áthajózta Európába a kis- ázsiai erőket és Várnánál elvágta Ulászló seregének útját. Ulászló csenbenhagyásá- val — Marx szavaival élve a „pápai tréfa” következtében — a hadak csapdába kerültek és súlyos vereséget szenvedtek. Á csatában Ulászló elesett és Hunyadi menekülésre kényszerült. Az 1444. november 10-én vívott vérzivataros csata lengyel, magyar, román, cseh és horvát hőseinek emlékét nagy gonddal és megbecsü- léssel őrzi a bolgár nép. Először 1935-ben emeltek emléket Várnában Ulászló — ahogy a bolgárok mondják Wladiszlaw Varnensi — tiszteletére. A mauzóleum szarkofágja jelképes, mert Ulászló holtteste eltűnt a csatatéren. Bolgár barátaink az utóbbi években gyönyörűen kiépítették a mauzóleum környékét, parko* varázsoltak köréje. A park egyik festői szépségű sétányának szélén haiatmas kőtömbök hirdetik n csatában elesett hősök emlékét. Nincs abban semmi ellentmondás, hogy ezeket a hatalmas kőtömböket a l engyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Ro- mán Szocialista Köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Jugoszláv Szocialista Köztársaság és a Bolgár Népköztársaság címerei díszít'k, mintegy szimbolizálva ezzel a közös múlt és a jelen sorsközösség összefüggését, bizonyítva, hogy épp úgy. mint 525 évvel ezelőtt a világuralomra törő török hódítók ellen, ma is közös frontban állunk a ha. ladás ellenségeivel szemben. Számunkra megkapó, hogv Ulászló mauzóleumával szemben állították fel Hunyadi János szobrát. Pajzsán a hagyományos hollós címer. Hunyadi erőteljes fehérkő alakja az ügy igazába vetett hitet sugározza. A mauzóleumtól kissé ,. távolabb modern vonalú. kí- vül-belül rendkívül impozáns emlékmúzeum emelkedik, ahol a csata relikviái*, fegy- verek, a csatában résztvevő nemzetek fiainak harci ruhái, zászlói, a csata térképei találtak otthonra. Az emlék- múzeum ésvik fülkéiébe*'’ állították fel Hunyadi gyulafehérvári szarkofág’ár npk másolatát és mellszobrát. Hálás vagyok a sorsnak, hogy amikor a tenger partján már elfárasztott a csodálatos napfény, a Fekete-tenger kellemesen hűs vize után is nagyszerű élményt jelentett ez a szép kirándulás a jelenből a múltba. Arkagyij Veiner —- Georgij Veiner: J\lyomozá$ magánügyben Fordította: Kassai Ferenc 34. A iarcevói büntető munkatelep vezetőjének. Itt küldöm négy félfi megszámozott fényképét. Kérem, hogy az OSZSZSZK Büntető- törvénykönyvének 1965. cikkelye alapján mutassák fel őket azonosításra a jarcevói munkatelepen büntetését töltő Sz. I. Plecsun polgártársnak. Kérem az anyagot címünkre elküldeni: Moszkva, K—6 Petrovka—38. Sarapov csoportfőnök.” Tyihónov kinyitotta a páncélszekrényt, egy köteg fényképet vett elő, figyelmesen t égigtanulmányozta valamennyit. Négyet kiválasztott, a távirathoz erősítette őket Majd némi gondolkodás után egv Ötödiket is csatolt. Branszk... Akszjonova Brajnszkban járt. Senki sem tudta, hogy oda készül, és amikor hazaért, senkinek sem mondta el, hogy ott. volt. És hatvan óra múlva agyonlőtték égy behavazott telken Vladi- iiiuóban. Egy vadászpuskú- val, amelyet Brjanszkban loptak el, s Brjanszkban adtak e] egy ismeretlen férfinek. Túl sok az egybeesés. Az eddigi gyanúsítottak közül senki sem brjanszki. És mégis ott kell keresni a tettest. „Egyelőre tapogatózunk — gondolta Sztasz. — Tapogatózunk a puszta falon. De az ajtónak itt kell lennie, valahol egészen közel. Brjanszkban? Valószínűleg. Akszjonova fekete vonallal húzta alá noteszében Hizsnyak nevét Ugyanígy húzogatta alá rov- nói feljegyzéseit is. Ezek szerint Iíízsnyakot is inkább Rovnóban kell keresni. Hogy is szólnak azok a mondattöredékek? „A leprabacillusok tizenöt évig is elélnek.” „A gyávaság szüli a gaztettét” Ez az utolsó előtti noteszben volt. És az utolsóban, amit a retikülben találtunk? Ott is van valami hasonló: „A gyűlölettől fehér a szeme”, ii egy vonalakból rótt emberi figura. Egy másik ábra akasztófára emlékeztet. „Feni a fogát”. Valamiképp mindez összefüggésben lehet Hizsnyakkal. Hol keressük hát? Rovnóban, vagy Brjanszkban ? Rovnóban kell kezdeni. Akszjonova Rovnóban határozta el, hogy Brjanszkba megy. Itt kell lennie valahol az ajtónak...” PÉNTEK — Ébresztő, fiatalember! Hasára süt a nap! Tyihonov felnyitotta a szemét és mindjárt hunyorogni is kezdett az ablakon beáradó vakító fénytől. Megdől-- gölte a szemét, megrázta a fejét. A padló alatt dübörögtek a kerekek Tyihonov élvezet tel locsolta magára a hideg vizet, vörösre dörgölte az arcát, megfésülködött. „Nem ártana megborotválkozni” — gondolta. De nem volt nála a borotvafelszerelés, Semmit sem hozott magával, nem volt ideje hazamenni, egyenesen a Petrovkáról indult az állomásra. A kocsikísérő- nő csodálkozva meg is kérdezte : — És a csomagja? Tyihonov elnevette magát: — A ronda bőrönd a rossz ízlés jele. Inkább nélkülözöm. A kocsikísérönő gyanakod va mérte végig: — Harmadik fülke. Sztasz belépett, azonnal fel is mászott- a helyére, s a villanymozdony füttye rövidesen eggyéolvadt mély lélegzetével. Rajta kívül hárman utaztak a fülkében: egy könyvelő kinézésű öregember és egy fiatalasszony, nyolcéves forma kislányával. A kislány meséskönyvet olvasott, ujjavai kísérte a sorokat, a mama horgolt. Az idős férfi egy vaskos kis kötetbe ,búvárko- dott, miközben időnként számokat vetett egv papírszalvétára és jelentőségteljesen bólogatott. Ezt a foglalatosságát csak percekre hagyta féíbe, amikor híreket mondott a rádió. Tyihonov a sarokba húzódott és élvezettel kortyolgatta az erős. édes, kicsit füst- szagú teát. A kalauznő újra benyitott, és kételkedve kérdezte: — Kekszet perszé nem kér? Hogy valamelyest helyreállítsa gyökeréig megtépázott tekintélyét, Tyihonov megkérdezte: — Havi áros szendvics nincs? — Nem tartunk — mondta szárazon az asszony. — Nagy kár. Jól jött volna. Hát, akkor legyen keksz. Két csomaggal kérek. A nyolcéves formájú kislány most leengedte a képeskönyvet és Tyihonovra nézett szigorú szemeivel: — Báosi, a konfli az ló? — Nem ló. Kocsi. Az idős férfi ajkához illesztette mutatóujját. — Csendet! A rádió híreket mondott, Ghanaban katonai puccs. A bácsi homlokára tolta szemüvegét és gondterhelten mondta: — Hiába, még erős a világreakció. — Szörnjm — erősítette meg Sztasz és komolyan hozzátette: — Most számolja a megsemmisítéshez latbavethető tartalékokat? Az öreg elmosolyodott, a könyvre mutatott: —■■ Ez egy nagy mű! Az idei vasúti kalauz. Kitűnő lehetőség a matematikai gyakorláshoz. Egy példa: hány vagon szükséges ahhoz, hogy ötszáz tonna narancsot és ezer tonna fát szállítsunk, Murmanszktól Vlagyivosztokba? Na? — kérdezte diadalmasan. — Nagyon érdekes — bólintott Sztasz. A horgoló nő elmosolyodott, — Nézze meg — az öreg Tyihonov felé nyújtotta a könyvet, Tyihonov fellapozta a vaskos kis kötetet, amelyét mélynyomású térképek, részletes menetrendek tettek változatossá. Sztasz egy térképnél ütötte fel a könyvet és majdnem felkiáltott: — Ugye? — hunyorított az öreg. Sztasz szélsebesen lapozni kezdett, majd visszatért az előbbi térképhez. Az aitó kinyílt. — Tíz perc múlva Rovnó — mondta a kocsikísérőnő. TÁVIRAT RENDKÍVÜL SÜRGŐS! Moszkva. Petrovka 33. Sarapov. Kérem sürgősen mégtudakolni a rovnói bűnügyi nyomozócsoportnál, kinek adták ki a Csehov könyvtárban Ray Bradbury „Fantasztikus elbeszélések” című kötetét. A könyvet Sz. J Szajkina olvasó adományozta a könyvtárnak. Tyíhohöv (Folytatjuk)
