Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLftTtf AZ MSZMP SZABOLCS-SZA TMÁR MEGYE! BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA K3Cn EVFOLVAM, 130. SZÁM ARA: 1 FORINT »09. Jtm;US 8, VASÁRNAP TARTALMÁBÓL» Munkatársunk interjúja a könnyűipari miniszterrel a. oi<k.D Panasz nyomán a megyei rendelőintézetben (3. oldal) Minőségi őrjárat (X. oldal)' LEONYID BREZSNYEV BESZEDE B MOSZKVAI TANÁCSKOZÁSON Jóllehet a Szovjetunióban a szombat munkaszüneti nap, ez korántsem érvényes a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozására. A küldöttek hétvégéje a munka jegyében alakul: szombaton tovább folytatták tanácskozásukat a nagy Kreml-palota György-termében. A tanácskozás harmadik napjának feszült érdeklődéssel várt eseménye volt, Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP küldöttsége vezetőjének felszólalása, amely tartalmazza az értekezlet előkészítésében fáradhatatlanul tevékenykedő és most a tanácskozás házigazdájának tisztét betöltő szovjet testvérpárt állás- foglalását, korunk legfontosabb kérdéseivel kapcsolatban. Leonyid Brezsnyev felszólalásában kifejezésre juttatta meggyőződését, hogy a nemzetközi tanácskozásnak nagy szerepe lesz az imperializmus elleni harc részvevőinek aktivizálásában. „Meggyőződésünk — mondta —, hogy a tanácskozás munkája, az , itt kitűzött célok eléréséért vívott közös harc elősegíti majd a kommunista mozgalomban keletkezett nehézségek leküzdését, a mozgalom összeforrottságának megszilárdítását a marxizmus—leni- uizmus elvei alapján.” Pártjaink imperialista- ellenes harca Nagy figyelemmel hallgattuk végig az itt felszólalt elvtarsak beszédeit, amelyekben érintették az imperialistaellenes harc számos fontos kérdését. Az SZKP Központi Bizottságától azt a megbízást kaptuk, hogy az értekezlet előtt álló legfőbb feladat szellemében fejtsük ki ezen a tanácskozáson pártunk álláspontját az utóbbi évek nemzetközi fejlődésének egyes problémáiról. „Az imperializmus, mint társadalmi rendszer a legfőbb akadály volt és maradt az emberiség történelmileg szükségszerű előrehaladásának útján, azon az úton, amely a szabadság, a béke és demokrácia diadala felé vezet.” „A jelenkori imperializmus számos fontos sajátossága azzal magyarázható, hogy kénytelen alkalmazkodni az új feltételekhez, a két rendszer párviadalának feltételeihez.” Az imperialisták közötti kiküszöbölhetetlen ellentmondások természetesen most is a kapitalista társadalom fontos törvényszerűségét alkotják. Általában azonban ma, a kapitalizmus egyre mélyülő általános válságának körülményei között, bizonyos súlyponteltolódás megy végbe a nemzetközi porondon alkalmazott imperialista stratégiában. Az imperializmus politikáját mindinkább meghatározzák a világszocializmus, a nemzeti felszabadító forradalom és a munkásmozgalom elleni közös harc osztály céljai. Anélkül, hogy lekicsinyelnénk az ellenség erejét és lehetőségeit, meggyőződésünk, hogy nem szabad ezeket túlbecsülni sem. Éppen a mi korunkban jelentkeznek mind élesebben a kapitalizmust bomlasztó, mélyre ható és valóban leküzdhetetlen belső ellentmondások, mindenekelőtt a munka és a tőke közötti ellentmondás. A nemzetközi kommunista mozgalom egyik legfontosabb feladata az, hogy a néptömegek szilárd békéért vívott küzdelmét vezesse, s ennek a feladatnak a jelentősége napjainkban nemcsak hogy nem csökken, hanem szüntelenül növekszik — mondotta Brezsnyev. Véleményünk szerint óriási hiba volna alábecsülni az imperializmus által, mindenekelőtt a világreakció fő ereje — az amerikai imperializmus által támasztott háborús veszélyt. Arra kell törekednünk, hogy a népek ne csak megértsék ennek az imperialista politikának a rendkívüli veszélyességét, hanem meg is sokszorozzák erőfeszítéseiket abban a harcban, amely az imperializmus agresszív terveinek meghiúsításáért folyik. Az új világháború imperializmus általi kirobbantásának veszélye ellen folyó harc legfontosabb formája az agresszorok cselekményeire való kollektív visszavágás megszervezése azokban az esetekben, amikor a világnak egyik vagy másik térségében háborús kalandokba bocsátkoznak. Kiemelkedő példája ennek a módszernek az a méltó válasz, amelyben az Egyesült Államok vietnami agressziója részesült. Ez „szemléletesen bizonyítja, hogy ha a különböző országok kommunistái egyazon irányban tevékenykednek, és aktív harcra mozgósítják a széles néptömegeket, az imperializmus agresszív cselekedetei eleve kudarcra vannak ítélve.” A szocialista világrendszer a vezető forradalmi erő és az imperialistaellenes mozgalom támasza. A szocialista országok fejlődő együttműködése Elsőrendű fontosságú probléma, hogy erősítsük a szocialista államok egységét. „Feltétlen látnunk kell, hogy a meglévő nehézségek ellenére tovább folyik a szocialista országok egészséges konszolidációja, az a folyamat, amely konkrét formában megnyilvánul a szocialista országok sokoldalú együttműködésében. A kapitalizmussal vívott gazdasági versenyben a szocialista országok szép sikereket értek el — hangoztatta ezután az SZKP Központi Bizottságénak főtitkára. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához tartozó országok nemzeti jövedelme az utóbbi tíz esztendő alatt 93 százalékkal növekedett, ugyanezen idő alatt a fejlett kapitalista államokban a nemzeti jövedelem csak 63 százalékkal lett magasabb. Egyidejűleg mind elmélyültebbé és egyre tökéletesebbé válik a szocialista országok gazdasági együttműködése. Emellett ezen a területen is csakúgy, mint az egyes országok népgazdasági fejlődésének területén a fő hangsúly a dolog minőségi oldalára, a társadalmi termelés és a gazdasági kapcsolatok hatékonyságának emelésére tevődik. Ezt a feladatot hivatottak teljesíteni az európai szocialista országokban most folyó gazdasági reformok. Ezeket a célokat szolgálja a szocialista integráció további fejlődésének komplex és hosszú lejáratú programja is, amelynek alapvető irányait a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának nemrég Moszkvában megtartott rendkívüli ülésszaka határozta meg. Még sokat kell dolgoznunk, hogy teljesítsük ezeket a határozatokat, de helyes úton járunk. Az imperialistaellenes harc fontos tényezője a szocialista országok külpolitikai együttműködése — jelentette ki Brezsnyev. Külön is meg kell említenünk azt a tevékenysé- get, amely ezzel kapcsolatban a Varsói Szerződés szervezete — a szocializmus és a béke védelmének e fontos eszköze — keretén belül folyik. A szocialista országok harca az imperializmus ellen nemcsak gazdasági és eszmei- politikai harc. Az imperializmus, amely természeténél fogva agresszív volt és 'az is marad, szüntelenül növeli hadigépezetét és — mint azt a vietnami események is megmutatták — kész mozgásba hozni ezt a gépezetet. A szocialista vívmányok védelméhez erőre is szükségünk van, mégpedig nem kis erőre. Ez az oka annak, hogy az SZKP a többi testvérpárthoz hasonlóan, szüntelenül gondoskodik a szocialista államok védelmi erejének szakadatlan növekedéséről, szoros együttműködéséről a védelem területén. A szocialista államok közötti sokoldalú együttműködés fejlődésének magva, ösz- szetartó alapja a kormányon levő kommunista pártok közötti aktív kapcsolat. Az utóbbi években pártjaink vezetőségei között operatívabbá, elvtársibbá és célratörőbbé váltak a kapcsolatok. Gyakorlatilag minden valamenynyire is lényeges, közös érdeklődésre számottartó problémát kollektíván vitatunk meg. — jelentette ki Brezsnyev. Támogatjuk és támogatni fogjuk azokat a barátainkat a szocialista országokból, akik bony oiult körülmények között tevékenykednek — a vietnami elvtársakat, akik már évek óta irányítják az amerikai agresszorok ellen vívott történelmi harcot, a kubai kommunistákat, akik az amerikai imperializmus által alkalmazott szüntelen di- verzió, gazdasági blokád és politikai nyomás viszonyai közepette hősiesen építik a szocializmust, a Koreai Munkapártot, amely kénytelen visszaverni az amerikai imperialisták és szöuli bábjaik állandó provokációit. Változatlanul támogatjuk a német revanstörekvéseknek közvetlenül ellenálló Német Demokratikus Köztársaságot és szorosan együttműködünk vele A politikai harc általános törvényszerűségei A világszocializmus sikerei vitathatatlanok. Ugyanakkor ismeretes, hogy a szocialista világrendszer fejlődésében akadnak nehézségek is — jelentette ki az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. Olyan évszázados hagyományok gyökeres kiirtásáról van szó, amelyek valamennyi osztály és társadalmi csoport érdekeit érintették. A társadalmi viszonyok merőben új típusának megteremtéséről, új módon gondolkodó és új világnézettel bíró emberek kineveléséről. Ha pedig az államközi viszonyokat vesszük szemügyre, ezen a téren mindenekelőtt az évszázadok folyamán kialakult nemzeti széthúzás és bizalmatlanság leküzdéséről van szó. Számos nehézség szoros kapcsolatban van az imperializmusnak azzal a törekvésével, hogy gazdasági, politikai és ideológiai nyomást gyakoroljon a szocialista világra. Ott, ahol lanyhul az éberség, ahol a kommunisták lebecsülik a társadalmi jelenségek osztályszempontú megközelítésének fontosságát, ezeken a helyeken az imperialista mesterkedések bizonyos eredményekkel járnak: aktivizálódnak a jobboldali opportunista, sőt a leplezetlenül antiszocialista elemek, erősödnek a nacionalista érzelmek. A szocialista fejlődés általános elveit azonban nem tehette és teheti érvénytelenné semmiféle nehézség, amely a szocialista építés útján az egyik, vagy másik országban előadódik. A politikai harc minden tapasztalata újra és újra azt bizonyítja, hogy a szocialista országok közötti testvéri kapcsolatok megszilárdítására irányuló tendencia győzelme, magának a szocialista rendszernek a fejlődése, elszakít- hatatlanul összefügg a kommunista pártok vezető szerepének megszilárdulásával a szocializmus és a kommunizmus építésében. Pártunk nagyra becsüli azt az erélyes harcot, amelyet a testvéri or-, szágok kommunistái vívnak minden olyan kísérlet ellen, amely azt célozza, hogy meggyengítsék a kommunista pártok vezető szerepét, bur- zsoá irányzatú politikai liberalizmussal váltsák fel a szocialista demokráciát, fellazítsák a szocializmus állásait. Leninisták módjára szilárdaknak kell lennünk a szocialista elvek megóvásában és megvédelmezésében — ez olyan tanulság, amelyre az élet tanít bennünket — mondotta Brezsnyev, majd hangsúlyozta, hogy: „Fenntartás nélkül egyetértünk a tanácskozás fő dokumentumának azzal a tételével, hogy a szocialista rendszer tömörítésének fő iránya: a szocialista internacionalizmus alapelveinek szakadatlan érvényesítése, a szocialista államok nemzeti és internacionalista feladatainak helyes összekapcsolása, az egymásnak nyújtott kölcsönös segítség és kölcsönös támogatás, az összes szocialista ország egyenjogúsága — szuverenitásuk és függetlenségük, a belügyeikbe való be nem avatkozás elveinek következetes betartása mellett. Az SZKP állandóan tanulmányozza a különböző országok dolgozói alkotó tevékenységének tapasztalatait, hasznosítja mindazokat az értékes eredményeket, amelyeket a Szovjetunió viszonyai között alkalmazni lehet. Az imperialistaellenes hare egyik döntő frontszakasza magukban a kapitalista országokban húzódik — jelentette ki Brezsnyev. Megmásíthatatlan tény, hogy a kapitalista világban éleződik az osztályharc. Fontos hangsúlyozni a hatvanas évek u. .. -iának egy másik srafTi tos vonását is — mutatott rá Brezsnyev. Míg nemrégiben a kapitalista világban voltak olyan országok, amelyeket a burzsoázia az úgynevezett „társadalmi béke” honának tartott, ma már ilyen ország nem létezik. Az imperialistaellenes ham lehetőségei a kapitalista országokban egyre fokozódnak — hangoztatta a továbbiakban Leonyid Brezsnyev. A forradalmi erők nagy szerepe Ás tapertaBsta ellenes harc lehetőségeinek fokozódásával mind nagyobb szerepre tesznek szert a kommunista pártok, fokozódik a tömegek körében végzett munkájuk. A kommunisták tevékenységétől sok tekintetben függ majd a világfejlő, dés a XX. század utolsó harmadában. Feltétlenül látnunk ken, hogy napjainkban mind jobban megérnek nemcsak az anyagi, hanem a társadalmi-politikai előfeltételek is ahhoz, hogy a kapitalizmust forradalmi úton felváltsa az új társadalmi rend, megérnek a szocialista forradalmak előfeltételei.” Az imperialistaellenes világfront egyik fontos és aktív osztagának nevezte Brezsnyev a nemzeti és társadalmi felszabadulás ügyének harcosait az ázsiai és afrikai országokban. A kommunisták e fiatal országoknak nyújtott segítségüket és támogatásukat nemzetközi politikájuk egyik legfontosabb feladatának tekintik. Ily módon ha reálisan akarjuk felmérni a jelenlegi világhelyzetet, ha össze akarjuk hasonlítani egyfelől az imperializmust, másfelől a vele szemben álló erők fejlődését, csak egy következtetésre juthatunk: a világfejlődés fő vonalát továbbra is a forradalom és a szocializmus erőinek, a nemzeti felszabadító mozgalom erőinek aktivitása határozza meg. Vitathatatlanok azok a sikerek, amelyeket a kommunista pártok elértek — mutatott rá ezután az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. — Tanácskozásunk azonban joggal összpontosítja figyelmét a még megol(Folytatás a 2. oldalon)
