Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-07 / 129. szám
4 oMa! KBLrr-MAOYARORSZÄÖ tm fdntm t. PEDAGÓGUSOK, SZÜLŐK FÓRUMA Ha a tanítás befejeződik — Az biztos, hogy én se nyitom ki a könyvet, csak egyszer a bizonyítványt adják ide! A fogadkozások nem ismeretlenek sem a pedagógusok, sem a szülők előtt. A diákok körében is csak addig van foganatja, amíg el nem telik az első, második hét. Legtöbbjüknek azért csak hiányzik az iskola, a tanulás. Persze nem mindenki hagyhatja abba azonnal a tanulást. Nemsokára kezdődnek a felvételi vizsgák az egyetemeken, főiskolákon. Ezekre készülni kell, s nem is akárhogyan. Több iskola diákjai hamarosan megkezdik a nyári szakmai gyakorlatokat, hogy az életben bizonyítsák: jövőre vagy két év múlva bátran rájuk bízhatják a szakképzettségüknek megfelelő munkát. Mások éppen ilyenkor vetik bele magukat a tanulásba: kedvenc tárgyaiknak, a szakirodalomnak hódolnak. S erre a legjobb alkalom éppen a szünidő. És ezen a ponton talán már érintjük is azt, ami a leginkább célszerű lehet a szabad nyári hetekben az általános és a középiskolás diákoknak is. Elsősorban az általános műveltség gyarapítása. Hivatalosan hangzik, és talán egy kicsit idegenül is. De éppen a nyári strandolás, kirándulás idejére való. Nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, akik nyári szünidejük egy részét munkával töltik, ők most keresnek munkaalkalmakat, ahol napi négy vagy hat órában ismerkedhetnek a fizikai munkával. Ráadásul a legtöbb esetben kellemesen, mert a néhány hetes munkáért kapott pénz legtöbbször egy régen dédelgetett vágy megvalósítását jelentheti Egy új kerékpárt, öltönyt, vagy iskolatáskát; esetleg egy nagyobb kirándulás, utazás valósulhat meg. És az első, de később talán minden saját kereset növeli a munka értékét. Jó érzés hallani azt is, amikor a kisdiák jól elrejti előző évi könyveit, azt számolgatja, első keresetéből mivel fogja meglepni szüleit, édesanyját. Mert sokan erre is gondolnak. És maguk szinte el sem tudják képzelni, milyen örömet szesznek ezekkel az apró figyelmességekkel. A tanév végi fogadkozások persze korántsem olyan időt- áilóak, mint amilyennek hangzanak. És ez nem is lenne jó. A néhányhetes szünet után nem haszontalan, ha néha-néha előkerül egyik-másik füzet, jegyzet vagy feladatgyűjtemény. Ha másnak nem is, erőgyakorlatnak jó. Vajon miből, s mennyit felejtett a diák. Nem intézményes feladatmegoldásra gondolunk itt, hanem arra: esetenként — ha csak tíz percre is — nem árt belekukkantani a tavalyi könyvekbe. Azóta megtisztultak az év közben tanultak, s bizonyára sokan meglepődve veszik tudomásul: nem is tanultam, mégis jobban tudom, mint az iskolában. Ez már teljesítményképes tudást jelez. És ez jő Mr a szünidőben is. Marik Sándor GYEREKEKNEK A CSODAHÁRFA Egyszer volt, hol nem volt, valahol az ezüsterdőn túl, a kék hegyeken innen volt egy ország, Lunónia. Az egyik falucska szélén őrizte a király birkáit Mpzisztész, a szegény pásztorfiú. Minden hajnalban kilépeti édesanyja kunyhójából, és kihajtotta a nyájat a smaragdrétre. Fasípját fújva, szelíden ballagott a nyáj után. Történt egyszer, hogy a 100 esztendős fügefa alatt talált egy kis ezüsthúrú hárfát. Örömében még a sípot is kiejtette a szájából, azután, mintha világéletében hárfázott volna, pengetni kezdte az ezüst húrokat. A hárfábóh kristálytiszta dallamok csendültek fel, s szívét édes békesség töltötte el. A juhocskák a lábához keveredtek, úgy figyelték a játékát. Híre futott a csodahárfának az egész országban. Sokan jöttek hallgatni a fiú játékát, különösen a szegények, mert a hárfahangok megvigasztalták őket. De a hangok odacsalták a király udvari muzsikusát, Zariadészt is. Irigykedve hallgatta a fiú játékát, majd elkérte a hárfát. Mazisztész ijedten engedelmeskedett, de azután szívből felkacagott, mert a híres muzsikus hiába pengette a húrokat, a hárfa néma maradt. Csalódottan adta vissza és kivett tarsolyából három csillogó aranypénzt, a pásztornak adta és ráparancsolt: — Játsz nekem! Mazisztész ujjai hiába gyötrődtek, a hárfa nem szólalt meg. Gárdonyi Géza: í»4 léthatatlm ember Képregény változat: Cs. Horváth Tibor, Korcsmáros Pál A jövő szombati számunkban folytatjuk. — Jaj, uram! — kiáltotta kétségbeesve. — Vedd vissza az aranyaidat! — Mikor az aranyak eltűntek a tarsolyba, ismét felcsendültek a bűvös hangok. Másnap aztán megjelentek Homartész király szolgái és magukkal vitték a pásztort a palotába. Hiába jajveszékelt édesanyja, a szegény Amaril<- la, — Játssz, fiam! — parancsolta a király. Mazisztész a húrokba kapott. A bűvös hangokra a fel- fuvalkodott nagyurak, papok, földesurak alázatosan lehajtották a fejüket. A játék végén a király így szólt: — Szépen játszottál fiam, mondd meg, mit kívánsz }u- mul! — Szeretném látni, felséges uram, a palota kertjét, amelyben hattyúk úsznak, az ezüst- habú folyócska hátán — felelte Mazisztész. — Teljesítem kívánságodat — egyezett belő a király. A kertben vörös és fehér rózsák ezrei illatoztak. Mazisztész leült a folyócska partjára és játszani kezdett. Játékára a hófehér hattyúk mind a párhoz úsztak. A legnagyobb hattyú intett neki. hogy üljön a hátára és nyomban sebesen úszni kezdett vele napke. let felé. Estére elaludt a hattyú hátán. Aranyos sugárzásra ébredt a kristályerdő szélén. Egy nő áHlt előtte fehér palástban. — Üdvözöllek Mazisztész! A kristályerdő tündére vagyok. En tettem le a hárfát a fügefa alá, hogy megtaláld. A hárfa tulajdonosa két út között válaszhat. Ha belenézel ebbe a két tükörbe, megláthatod életed két útját. A pásztorfiú az egyik tükörben aranyos palotát látott, ahol cifra urak és asz- szonyok hallgatták játékát. A másik tükörben olyan nyomorúságos kunyhókat látott, amilyenek a falujában voltak. Játékától a szegények szemén felszáradtak a könnyek. — Szeretném, ha jól választanál! Többet nem mondhatok — szólt a tündér és úgy eltűnt, mintha ott sem lett volna. A hattyú intett a fiúnak, majd sebes úszással vitte vissza nyugat felé. Amikor megérkezett és kilépeti a kertből, ember-ember hátán tolongott a palota körül. — Maradj ift a palotában! — kérte a király. — Bíborban fogsz járni, és arany koszorúval illetem drága olajjal megkent fejedet. A királyok hárfása leszel és minden kf- vánsénodat teljesítem. — Ó, jaj! — kiáltott fel a tömegben egy rongyos asz- szony. — Nem fogja már Mazisztész megvigasztalni az én beteg kislányomat! Ö, jaj. nem fog a könny felszáradni Amarilla szemén! Mazisztész meghallotta az asszony siránkozását. Ujjai végigfutottak az ezüsthúro- kon. egyszerre csend lett. ö pedig megindult a rongyos asszony felé. Ment, ment, hogy a szegények és betegek vigasztaló hárfása legyen. Homartész király dühében paprikapiros lett. Parancsot akart adni katonáinak, hogy ne engedjék elmenni a fiút, de a bűvös hangok megkötötték a nyelvét. Fehér Tlbo Törd a fejed! Vízszintes: 1. Megfejtendő, 6. Alumínium vegyjele. 7. E helyre. 8. Tetejére. 9. Húz. 11 Jugoszláviai náci haláltábor volt. 11. A !3 magyar vértanú városa. 14. Füzet, neme* túl. 16. Csermely. 18. Kertet művel. 20. LAL 21. Személyem. 22. Feudális uralkodó volt. 24. Budapesti, rádiókat és magnetofonokat készítő üzem betűrövidítése. 25. Ütem, tempó. 27. Sülltészta- f éleség. 28. OIKA. 29. Elhibáz , (szöveget). Függőlegest 1. Nagyvárosok ivóvizében ts, lálható. 2. Vissza: zamat. 3. Falatozd. 4. Alá. 5. Feudális mét- töság. 6. Megfejtendő. Í0. Égitest. 11. Bajriokosapatok Európa Kupája. 13. Nóta. 14. Vízben éL 15. Hatalmas víztömeg. 17. Haji orra. 19. .. .bíró (Móricz), 21. Felfogja. 23. Pakol. 24. Félig billen!!! 26. E napon. 27. PE. Megfejtendő: Nyár eleji aktualitás vizezi Iá* tes 1, függőleges 6. Múlt heti megfejtés: BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR. Könyvjutalom: Hegy) Mikién Nyíregyháza, Tamás Mária Pőca- petri. Kassai Mihály Kisvárd». Volt egy egerem Volt egy egerem, volt egy tehenem, volt egy mekegő kiskecském, volt egy barikám, volt egy paripám, volt egy brummogó ktamedv&B. Volt egy kakasom volt egy malacom volt egy fití-futí gyíkocskára, volt egy bogaram volt egy madaram s volt egy liliputi kismacskám. Egyszer az egerem hívta a tehenem barikám, paripám, kiskecském, hívta a kakasom hívta a madacom hívta a brummogó Hemedvém, Hívta a bogaram hívta a madaram hívta a fiti-futi gyíkocskám de nem hívta vendégségbe magához a liliputi kismacskám Ezért persze megsértődött — hajj! — a liliputi kismac^ea, mérgében az egeremet szőröstől-bőrőstől bekapta. Bőgött a tehenem (sajnálta az egerem! el vágtatott bújába, és mindenkit feldöfött, M éppen odakerült útjába. Félelmében kereket oldott gyorsan a mekegő kiskecském elszökött a barikám. a paripám s a kismedvém Elment a kakasom elment a malacom elfutott a fiti-futi gyíkocskám, elbújt a bogaram elszállt a madaram s maradt csak a liliputi, egérfaló, szeleburdi, kotnyeles, csiribiri cirmoskám_ Kreesmáry László Melyik a helyes ál ? A kis egér megszökött a cica élői. Szegény cica nem tudja, melyik úton induljon az egér után. Segítsetek ne- ki és mondjátok, hányas számú úton érheti utói az egeret? ■m»U) ps$zs S9-1 ay ,- - i l . «I n —nr~ ~ i — --------e kndninou úr fioi örömmel »romiéltek végig. En L megviduftain - hluen csők iótuópojlóinak / Kutya ház Ffóz, kicsi ház, kicsi kutyáinké Két szál deenka az oldala-faL, Ajtaja nincsen, átfáj rajta ablaka nincsen, a szél, a vihar, lakója — hej — didereghet ringy-rongy percesen. Rőzsefa-kév* a ház teteje, esővíz, hőié csurgatja tele. Ház, kicsi ház, kicsi kutyaház! Ténagi Sándor
