Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-06 / 128. szám

? oldal K^BT-MAGYARORSSA« WAS Jdníus #. (Folytatás az 1. oldalról) fékben hozzájárul a nemzet­közi kommunista mozgalom összeforrasztásához, a mar­xizmus—leninizmus és a pro­letár internacionalizmus el­vei alapján. A tanácskozás munkarendje Külpolitikai összefoglalónk § Szíria is elismerte az NDK-t i Fulbright éles támadása Partraszállás Normandiában Nixon ellen i Robbanás Jeruzsálemben • w g ■ • A nemzetközi tanácskozás megnyitó . ülésén Leonyid Brezsnyev üdvözlő beszéde után a résztvevők napirendi és ügyrendi kérdésekkel fog­lalkoztak. Elfogadták Leo­nyid Brezsnyevnek azt az újszerű javaslatát. hogy az üléseken a küldöttségvezetők az orosz abc szerint, még­pedig felváltva, az abc elejé­ről és végéről sorba véve, el­nököljenek. A tanácskozás rnunfcáüléseit moszkvai idő szerint 10 és 14 óra között, il­letve 16 óra és 18,30 óra kö­zött tartják (magyar idő sze­rint 8 és 12 között, illetve 14 és 18,30 óra között). Vasárnap az értekezlet szünetel. A gyakorlati kérdések in­tézésére hivatott titkárság és a 1 szerkesztő bizottság tagja lehet minden olyan küldöttség képviselője, amely e szervek munkájában részt óhajt ven­ni. Ez utóbbi két munkarendi javaslatot az Ausztráliai Kommunista Párt küldöttsége Prága, (MTI): A Fock Jenő miniszterelnö­köt csehszlovákiai útjára el­kísért magyar újságírók meg­kérték Cernik csehszlovák miniszterelnököt, hogy vála­szoljon együttesen feltett kérdéseikre. Csehszlovákia miniszterelnöke e kérésnek eleget tett. Arra a kérdésre: Milyen le­hetőségeket lát a magyar- csehszlovák politikai, gazda­sági és kulturális együttmű­ködés fejlesztésére? — a kö­vetkezőket mondotta: — Rendkívül nagy öröm szá­momra, hogy közvetlenül pártunk Központi Bizottságá-' nak ülése után ilyen jelentős találkozóra került sor a csehszlovák és a magyar kor­mány képviselői között. Nagyra értékeljük Fock Je­nő magyar miniszterelnök lá­togatását, amely lényegében Kádár János és Gustáv Hu- sák közelmúltban történt ta­lálkozásához kapcsolódik. A megbeszélések során újból bebizonyosodott, hogy a szo­cializmus nagy céljai, az in­ternacionalizmus eszméje, kö­zös érdekeink szorosan ösz- szefűznek bennünket, és ez jó feltételt biztosít az előt­tünk álló konkrét feladatok végrehajtásához. —- Megbeszéléseink sorén sokoldalúan megtárgyaltuk a magyar—csehszlovák együtt­működés kérdéseit. Eszmecse­réi folytattunk azokról a problémákról, amelyek egy­részt a szocialista tábor or­szágainak nemzetközi hely­zetével, másrészt a világpoli­tikának közös életünket is befolyásoló jelenségéivel kap­csolatosak. Szót váltottunk a szocialista országok védel­méről az imperialista agresz- szióval szemben, megbeszél­tük a politikai, gazdasági és kulturális területen folytatan- d j együttműködésünk lehető­ségeit. Tárgyalásainkat őszin­te, elvtársi, légkör jellemez­te, s azok igen eredményesek voltak. Számos kérdésben megegyezés született. így például rövidesen —, való­Párizs (MTI): Tran Hoai Nam, a ONFF kü! KHtségének szóvivője pá fi: ; sajtóértekezletén csütöi tökön bejelentene, hogy a kü­lönböző vietnami politikai erők között „kápcsélatfelvété! van készülőben'' az ideiglenes koalíciós kormány megalakí­tására, amelynek az lesz a feladata, hogy megszervezze az általános választásokat Dél-Vitenarnban. A választások ellenőrzésé­vel kapcsolatban feltett kör­vezetőjének előterjesztése alapján a tanácskozás egy­hangúlag elfogadta. A titkárság felkérte az első ülés felszólalóit, illetve az érintett pártktUdöttségeket, hogy bocsássák rendelkezésre az általuk jónak tartott szer­kesztésben, az elhangzott fel­szólalások szövegét. A sajtóközpontban a köz­lésre szánt beszédszövegeket az előterjesztő küldöttség nyelvén és oroszul bocsátják az újságok rendelkezésére Csütörtökön este a moszk­vai sajtóközpontban több ér­dekes számadatot közöltek. A tanácskozáson reszt vevő 75 delegációban a testvérpártok több mint 300 képviselője foglal helyet. Csütörtök estig 345 újság­írót akkredikáltak. Közülük 105 szovjet, 90 a szocialista országok sajtóorgánumainak képviselője. 27 újságíró tudó­sítja a tőkés országok párt­lapjait és 123 a nyugati pol­gári sajtó, rádió- és tévétudó- siték száma. szinüleg június közepén, — sor kerül a gazdasági és tu­dományos együttműködési bizottságok elnökeinek talál­kozására, akik a jelenlegi ta­lálkozónk konkrét eredmé­nyeit tárgyalják majd meg. Elmondotta többek között: — Különös súlyt helyezünk a két ország közötti árufor­galom növelésének problé­máira és a kooperáció, vala­mint a szakosítás kérdéseire A gazdasági együttműködés terén rövid időn belül be akarjuk bizonyítani, hogy a közelmúltban megtartott moszkvai értekezleten a KGST további megszilárdítá­sára vonatkozóan deklarált alapelveket a Magyar Nép- köztársasággal való kétoldalú kapcsolatainkban már életbe léptettük. Másodszor, a mai helyzetből adódó egyes prob­lémák is szóba kerülnek, pél­dául az 1969. évi megállapo­dások teljesítése és az 1970- re vonatkozó gazdasági és kereskedelmi egyezmények előkészítése. ügy határoz­tunk, hogy ezekkel. a kérdé­sekkel egyrészt a tervbizott­ságok elnökei foglalkoznak majd _ akik június közepén találkoznak — és tüzetesen megtárgyalják a tervek koor­dinálásának konkrét problé­máit, továbbá egyes kereske­delmi kérdéseket. Javaslatai­kat a kormányközi bizottsá­gok elnökei elé terjesztik. A harmadik problémakör­be a kölcsönös kulturális kapcsolatok terén létrejött megegyezések tartoznak. Ezen a vonalon korábban bizonyos visszaesés mutatkozott, most azonban állami intézménye­ink igen erőteljesen munká­hoz látnak a kulturális kap­csolatok felújítása érdekében. Cernik miniszterelnök megelégedését fejezte ki a magyar kormány képviselői­vel folytatott tárgyalásait il­letően, s hangsúlyozta, hogy Fock Jenő látogatása Gus­táv Fiúsaknál és Svoboda el­nöknél az együttműködés to­vábbi lehetőségeit nyitotta meg. (lésre azt válaszolta, a DNFF tíz pontból álló tervezete elő­irányozza, hogy a választáso­kat az ideiglenes koalíciós kormány rendezze meg. • A vietnami tárgyalások ■sütörtöki ülésévé! kapcsolat­ban hangsúlyozta: „húsz ülés után sajnálattal kell kijelen­tenem, hogy a konferencia ma sem jütott előbbre, s en­nek okát az amerikai agresz- szív és neokölonialista maga­tartásban és a saiöoni kor­mány "magatartásában lehet megtalálni.” A bonni diplomáciának minden jel szerint ugyancsak sok dolga lesz, ha folytatni akarja az NDK-t elismerő ál­lamok elleni gazdasági-politi­kai „megtorlások” politiká­ját: Kambodzsa, Irak és Szu­dán után Damaszkuszban is hivatalosan bejelentették, hogy Szíria elismeri a Német Demokratikus Köztársaságot. A szíriai fővárosban már alá is írták a nagy jelentő­ségű egyezményt, amelynek élteimében a két ország köl­csönösen nagykövetséget lé­tesít Berlinben, illetve Da­maszkuszban. Az ünnepélyes aktus után Musztafa El Szajjad szíriai, illetve az ott-tartózkodó Otto Winzer NDK külügyminisz­ter beszédében hangsúlyozta: a diplomáciai kapcsolatok felvétele hozzájárulás a vi­lágbéke megszilárdulásához, az antiimperialista erők to­vábbi sikereihez. Világszerte mind többen is­merik fel, hogy ez így igaz. A békét csak reálpolitika alapján lehet megszilárdítani. Reálpolitika pedig csak az lehet, amely a valóságból — nem utolsósorban a két né­met állam létéből — indul ki^ A valóságból, a tények­ből kiindulni: pontosan ezt követelte — minden eddigi­nél sokkal nyomatékosabban — Nixontól Fulbright szená­tor, az amerikai kongresszus tekintélyes külügyi bizottsá­gának vezetője. Beszédével mintegy testet öltött az a fe­nyegetés, amelytől a jelenle­gi amerikai adminisztráció annyira tartott: hogy a nép­17. Pankova sírt Sztasz visz- szaemlékezatt rá, hogyan zo­kogott a díványon ülve Tá- hya édesanyja. A gondolatra megkeményedett a szíve. Visszaült az asztalhoz, össze­hajtogatta és eltette a papíro­kat. — Megnyugodott? Akkor folytassuk. De vegye számí­tásba: ha ismét hazudik, ak­kor, önmagát hozza, ahogy Tányának írta, „rendkívül ve­szélyes helyzetbe.” Pankova bólintott. — De miért beszél velem ilyen gorombán? Hiszen ön jólnevelt ember... — Azt szeretné talán, ha mademoiselle-nek szólítanám és összeütném a bokám? En­gedje meg. . Önnek nem vol­tak etikai természetű meg­gondolásai, amikor fenyegető leveleket irt Akszjonovának. mozgalom után világszerte is­mert személyiségei is megin­dítják Nixon elleni támadásu­kat a vietnami békéért. Ez most látványosan bekövetke­zett és ilyen értelemben nem vitás, hogy Fulbright beszéde az amerikai belpolitika nem­zetközi jelentőségű eseménye. A szenátor immár nyíltan az­zal vádolta meg az Egyesült Államok elnökét, hogy nem tesz semmi komolyat a véres vietnami kaland befejezé­séért. A Fulbright-beszéd különös jelentőséget nyer az­zal, hogy pontosan a részle­ges csapatcsökkentésekkel kapcsolatos kombinációk ide­jén hangzott el. A külügyi bizottság vezetője ezzel, köz­vetve de világosan, ki is nyil­vánította véleményét; Nixon „deeszkalációs” terveit nem tartja komoly erőfeszítésnek a délkelet-ázsiai béke érde­kében. Vibráló feszültség jegyében telt el az izraeliek által meg­szállt arab területeken a közel-keleti háború kitörésé­nek második évfordulója. A gazai övezetben gerillák tá­madtak meg egy izraeli ka­tonai gépkocsit, Jeruzsálem arab negyedeiben zárva ma­radtak az üzletek és — a megerősített őrjáratok elle­nére — gránát robbant. A „hatnapos háború” má­sodik évfordulójának esemé­nyei újra figyelmeztették a világot arra, hogy a katonai megszállások nyomán előállt közel-keleti helyzet rendel­lenes, robbanó feszültségektől terhes, tehát hosszú távon tarthatatlan. őt pedig megölték. Most nincs helye udvariaskodás­nak. Az igazságra vagyok kí­váncsi. Csakis az igazságra. Hajlandó ön a tiszta igazat vallani? Pankova ismét bólintott. Arcára kiültek az eleddig láthatatlan ráncok. — Miért írta ezt a levelet? — Lena olyan boldogtalan volt! És reménykedett benne, hogy Kosztya visszatér hozzá, ha ez az asszony békén hagy­ja. — Ismét nem mond igazat •— Miért? Sztasznak eszébe jutott- az Akszjonova jegyzetfüzetében olvasott mondat: — Ez a hazugság takarója, amelyet igazságdarabkákbol varrtak, ön nagyon jól tud­ja, hogy Tányának fogalma sem lehetett Szlavickij csalá­di helyzetéről. Pontosan ezért informálta őt a levelében. Ez­után Tánya ajtót mutatott „Furcsa háború”-nak ne­vezték a második világhábo­rú első szakaszát a kortár­sak azért, mert Anglia és Franciaország komoly ellen­állás nélkül eltűrte, hogy Hit­ler hadigépezete 1939 szep­tember 1-én lerohanja Len­gyelországot, utána pedig Norvégiától Belgiumig meg­hódítsa Nyugat-Európát. Pá­rizs és London kudarcot val­lott taktikája az volt. hogy a német fasizmust kelet felé terelje. E taktika következ­ményeként az angol haderőt megsemmisüléssel felérő ve­reség érte Dunkerque-nél, s Franciaország hamarosan kapitulált. 1941 június 22-én, Nyugat- Európa gazdasági erejéré tá­maszkodva. a náci csapatok valóban rátörtek a békés szovjet államra és szövetsé­geseikkel együtt kezdeti si­kereket értek el. Eljutottak Leningrád és Moszkva alá, a kezükbe került a Krím és behatoltak Észak-Kaukázus- ba, s úgy látszott, meghó­dítják Sztálingrádot, amely­be sikerült bejutniuk. De a Moszkva alatti téli csatában elszenvedték első vereségü­ket, s helyenként 400 kilomé­terrel kénytelenek voltak visszavonulni. Az angolok és az amerikaiak ekkor egyez­ményt kötöttek a Szovjet­unióval és vállalták, hogy 1942-ben megnyitják nyuga­ton a második frontot. A háború harmadik sza­kaszában a szovjet csapatok tönkrevertek §zf41ihgrád­náí a németeket és hihetet­len ‘‘íeriáülettél 1 megkezdték területeik felszabadítását. Az a tény, hogy a Szovjetunió hadereje óriási német erőket kötött le, megkönnyítette az angolszászok észak-afrikai si­kereit a német—olasz erők felett, s lehetővé vált a nyú- gatiak partraszállása Szicí­liában. Ebben a helyzetben. 1943 november végén, de­cember elején, az antifasisz­ta koalíció teheráni konfe­renciáján az angolszászok vállalták, hogy legkésőbb 1944 május 1-ig megnyitják a második frontot. A háború negyedik szaka szát az egyre gyorsuló szov­jet katonai előretörés jelle­mezte Berlin felé. Az angol— Sztavickijnek. Ezért nevetsé­ges olyasfajta találgatásokba bonyolódni, mi lett volna, ha „ez az asszony békén hagy­ja”. Helyes? — Akkor nem jól fejeztem ki magam. Ennek nincs elvi jelentősége. — Nagyon is van. ön úgy számított, hogy levele hatásá­ra Tánya megijed, és ráveszi Sztavíckijt, térjen vissza a feleségéhez. így van? — Lehet hogy így volt. De esküszöm, nem rossz szán­dékból tettem. Szerettem vol­na, ha kibékülnek. Ki tud­hatta volna, hogy ... — Hogy mindez gyilkosság­gal végződik, igaz? — Ehhez már semmi kö­zöm ! Hisz ez olyan rettenetes, megölni egy embert! — Félek, hogy nincs eléggé tudatában, mennyire rettene­tes. Inkább arra feleljen: ki követhette el a gyilkosságot iüukova érdekében? amerikai vezérkar már 1944 tavaszán világosan látta: a Szovjetunió képes arra. hogy egymaga is elfoglalja egész Németországot. Ezt a- nyuga- ti hatalmak el akarták ke­rülni. Ezért eredeti ígéretü­ket két évvel később mégis beváltották, s 1944 június 6-án Normandiában partra vetették csapataikat. E had­műveletnek kedvezett az adott erőviszony, hiszen nyu­gaton mindössze 60 ilémet hadosztály volt, Olaszország­ban pedig csupán 26 — mialatt keleten 259 hitleris­ta hadosztály igyekezett fel­tartóztatni a szovjet előre­nyomulást. Az angolszászok június 6-án 10 000 repülőgép támogatásával 5000 hajót vo­nultattak fel, rajtuk az 1. amerikai és a 2. angol had­sereggel. A megerősített partvonal 5 helyén sikerült hídfőt létesíteniök, majd jú­lius 21-ig, szakadatlan har­cokban, az állásokat kiszéle- síteniök és megerősíteniök. Ezután 30 gyalogos és 13 páncélos hadosztállyal tort előre az angol—amerikai— kanadai haderő. Végül Av- ranches-nál kettészakadt a németék nyugati arcvonala, s megnyílt az út Németor­szág felé. A német vezérkar ebben a periódusban minden még létező igazi erejét a szovjet hadsereg elé vetette- abban a reményben, hogy az angolszászokkal sikerül kö­zös szovjetellenes platfor­mot teremtenie. A szovjet katonák azonban elfoglalták, Bériint és 1945 áprilisában, eljutottak az Elbáig, ahol ta­lálkoztak az angolszászokkal. A második világháború ötödik szakasza 1945 szep­temberében ért véget Japán leverésével. A háború mérhe­tetlen anyagi pusztulással járt és 50 millió ember éle­tét követelte. A második front megnyitása — tagadha­tatlan — jelentős esemény volt. Hozzájárulást jelentett a háború befejezésének meg­gyorsításához. Tény azonban az is, hogy igen sok ember­életet megkímélhettek volna, ha ezt az akciót a nyugatiak — első ígéretüknek megfe­lelően — már 1942-ben vég­rehajtják. Földes Mihály — Esküszöm, nem tudom! — Tételezzük fel, hogy nem tudja. Van Bukovának valakije, ahogy mondják: ud­varlója, aki mindenre képes érte? Pankova egy pillanatnyi habozás után válaszolt: — Igen, van. — Hirtelen hadarni kezdett: — De én mindössze néhányszor lát­tam ... — Miért? Bukova nem szí­vesen mutatkozik vele? — Nem, Egyszerűen nem volt nekem rokonszenves. — Részletesebben! — Nem tud viselkedni. Túlságosan heves. Van benne valami... valami kétségbe­esett megszállottság, — Hogy néz ki? — Magas, úgy emlékszem barna, sovány ... — Hogy hívják? — Tyiho- nov lélegzetvisszafojtva vár­ta a választ, — Ügy emlékszem, Nvika. Vagy Koka ... — Nyikita Kazancev? — kérdezte látszólag nyugodtan Sztasz. — Azt hiszem! Nem tudom a teljes nevét, de úgy emlék­szem, Nyikának becézik. —Kérem, várjón itt rám egy kicsit. Azonnal visszajö- vök, (Folytatjuk) Cernik csehszlovák miniszterelnök válaszai magyar újságírók kérdéseire A I) Y/7' szóvivőjének sajtóértekezlete ' ■ke*' - * OHJßa uMf w Fock Jenő Karlovy Yaryban Fock Jenő miniszterelnök és felesége, valamint kísére­tének tagjai csütörtökön reg­gel gépkocsin egynapos láto­gatásra Karlovy Varyba, az ismert nyugat-csehországi fürdőhelyre utaztak. Megér­kezésükkor a járás és város vezetői fogadták a magyar vendégeket és rövid beszél­getés után a magyar kül­döttség megtekintette a vi­lághírű Moser üveggyárat és annak múzeumát, majd a brezovai porcelánkiállítást. Délben a város vezetői ebé­det adtak a magyar vendégek tiszteletére. Fock Jenő és kísérete a kora esti órákban érkezeti vissza Prágába. ★ . A csütörtöki prágai lapok tudósításokban számolnak be Fock Jenő látogatásának má­sodik napjáról. A Lidova De- mokracie, a Prace és a Svo- bodne Slovo a magyar mi­niszterelnöknek Svoboda köz- társasági elnöknél tett látoga­tását emeli ki, a Mlada Fron- la pedig a két ország sokol­dalú együttműködésének szükségességét. A Hűdé Prá- vo részletesen beszámol Fock Jenőnek a csehszlovák tele­vízió, rádió, a Rudé Právo és az Uj Szó munkatársaival folytatott beszélgetéséről. Arkagyij Veiner — Georgif Veiner: sAlyűmozáe m Fordította- Kassai Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents