Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-28 / 147. szám
1 otda! fcELHT-MAeYARÖRSZA« 1969 Wníris 29 „Felnöttlecke“ szünidőre Uralkodik a nyár. Csúcsszámok születnek a strandokon, kirándulóhelyeken; sörrekordok és bambiolimpiá- szok, nyakkendő eldobások, és aszfaltba ragadt tűsarkok elhagyásának ideje ez. S a nyári fecskék, a gyerekek tízezrei, mindenütt az országban kirajzottak az iskolapadból. Övék ilyenkor a világ. Vár 8 játszótér, a csónak, a fürdőruha és a fagylalt. Kis fékevesztett csikók, akik örülnek mindennek, amit a vakáció kínál. S oly sokat kínál. Táborozás, reggeltől estig tartó önfeledt játékok a szabadban, jutalommozijegyeket a bizonyítványért, autóbusztúrákat és végnélküli kerékpározást. öröm a vakáció a fiatalságnak, — de nem a legkönnyebb időszak a szülőknek, tanároknak, rendőröknek, parkőröknek, a strandok alkalmazottainak, gépjárművezetőknek. Tízszeres ilyenkor a gyerekek élénksége. Az iskolai csendben eltöltött órákat pótlandó, mindent egyszerre habzsolnának. Játszanak, futnak, természetes mozgásigényüket iparkodnak végsőkig kielégítem. E nem ünneprontásként, hanem a gondtalan hetek, az ói omök védelmében kell szólni a felnőttek hatalmassá növő felelősségéről. Mi felnőttek, anyák és apak sokszor sóhajtunk fel tanév közben, ha belefáradunk a fegyelmezés, a leckekérdezés, az ellenőrzés óráiba: csak jönne már az a vakáció. Tudatunk mélyén — valljuk be őszintén — kicsit a magunk számára is vakációt akarunk, kevesebb gondot a gyerekekkel, több szabad időt. Elengedjük őket strandra, labdázni, kirándulni, csónakázni, felügyelettel, de a nélkül is, ha már néhá- nyan csoportba verődtek, s próbálunk „kikapcsolódni”. Csakhogy — valamivel számolnia kell minden felnőttnek. Ilyen vagy olyan formában rájuk tartozik a vi- gyázás feladata. Ez elől nem lehet pihenőbe vonulni. Nem lehet elfelejteni, nem lehet közömbösnek venni. A vakáció örömein kívül temérdek baleset vigyázatlanság, sőt sajnos jó néhány tragédia forrása is lehet. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: a két tanév közötti nyári szünetben, megsokszorozódik a felnőttek vigyázó, óvó szerepe. Nagy a tanár felelőssége: fürdőhelyen felügyel 30—40 rakoncátlan gyerek testi épségére. Gyarapszik a gondja a gépkocsi- vezetőnek: önfeledten játszó főútvonalon, országúton futkosó gyerekek kerülhetnek járműve elé. Ezer szeme kell legyen a rendőrnek, hiszen akadnak egyedül kószáló kisfiúk, kislányok, utcán, vízparton játszó gyerekek. Segíteni tud a járókelő, a strandszemélyzet, a parkőr, figyelmük, s felelősségérzetük élete: óv. De mindez nem háríthatja el a munka nagyiját, a szülők válláról. Nekik kell elsősorban gondoskodniuk arról, hogy szórakozásuk kellemes, hasznos és veszélytelen időtöltés legyen. Különösen azért kell ezt kiemelni, mert tíz és tízezer gyerek ■— bár ha részt vesz táborozáson, szervezett üdültetésben — mégis csak hetekig a szülői ház közvetlen környékén tölti el Vakációját. A nyár: pihenés, erőgyűjtés, élményekben gazdag időszak gyermekeinknek; gyermekkoruk felejthetetlen, soha vissza nem térő szépségeinek egyik forrása. Nem szabad. nem lehet, hogy hanyagság, gondatlanság bármit is elvegyen ezekből az örömökből. S a felnőttek világának figyelmeztetéssel, törődéssel, szerető gondossággal kell minden percben vigyáznia a szép hetek zavartalansagára. Ez a szünidőre kapott „fel- nőttlecke”, amelyből senkinek sem szabad elégtelenre vizsgáznia. Orosz Szilárd GYEREKEKNEK Törd a fejed! VÍZSZINTES: I. Megfejtendő. 6. Határozott névelő. 7. Kómái 50. és 499. 8. Európai nép. 9. Túlfűszerezetl 11. Attila beceneve. 12. Zűrök 14. PROJ. 16. Nemzetek. 18. Libahang. 20. Túl vizes íöld. 21. Keresztül. 22. Elemérke. 24. KLE. 25. Becézett ritka női név. 27. Csendes. 28. Délarab egyházi és világi méltóság. 29. Pusztítok (utolsó kockában két betű). FÜGGŐLEGES: 1. Széthullait. 1. Alumínium vegyjele. 3. Képes, tud. 4. Ajándékoz. 5. Jugoszláv vezető politikus. 6. Megfejtendő. 10. Vonat közlekedik ilyenen. 11. Kar betűi keverve. 13. Vágószerszám. 14. Bírósági eljárás. 15. Megfejtendő (utolsó kockában két betű). 17. Két darab. 19. Az alvás áUapotának cselekménysorozata. 21. Talpon volt. 23. Irta vala. 24. Végtag. 2«. Római 999. 27. Félig hívó!!! Megfejtendő: Ennek a nyárnak is nagy eseményei lesznek ...függ. 6-, vlzsz. 1. és függ. 15. Múlt heti megfejtés: HORTOBÁGYI LOVASNAPOK. Könyvjutalom: Sebestyén Ákos Károly Nyíregyháza, Cseke Sándor Levelek, Gál Mihály Kántorján ősi. Benedek Elek: Kolontos Palkó j 7 olt egyszer egy szele gény ember, s annak egy fia, Kolontos Palkó volt a neve. Azért hívták Kolontos Palkónak, mert kólón tosság, bolondság volt minden szava, tette. Az apja eleget kínlódott, bajlódott Palkóval, de hiába, észt nem verhetett a fejébe. Sokat búsult, tűnődött ezen, s hogy egyszer meghalt, Palkóra nem hagyott egyebet egy szamárnál. Ez volt a szegény embernek az egész gazdasága. Hát most mit csináljon Ko- lontos Palkó? Kenyér nem volt az asztalfiában, a szeme zöldet, vöröset látott, annyit éhezett. Ö bizony egyet gondolt, felült a szamárra, s elindult világgá. Gondolta magában: lesz, ahogy lesz, majd ád az isten jó szerencsét. Megy, mendegél Palkó a szamáron, s egyszer csak beér egy nagy erdőbe. Nem ment a rendes úton, csatangolt er- re-arra, összevissza, mindenfelé. Amint az erdőben kóvályogna, meglát egy öregasz- szonyt, s köszönti: — Adjon isten jő napot, öreganyám! — Köszönd, hogy öreganyádnak szólítottál — mondotta az öregasszony —, mert Gárdonyi Géza: i4 létheteílm Képregény változat: Cs. Horváth Tibor. Korcsmáros Pál (A jövő szombati számunkban folytatjuk) különben kiszedtem volna mind a harminckét fogadat Hej, gondolta magában Palkó, ez bizonyosan valami boszorkány lesz. Na, ezt csakugyan el is találta, mert a vénasszony boszorkány'volt. — öreganyám — kérdi Palkó — nem mondaná meg nekem, hogy merrefelé találok ki ebből az erdőből? Az öregasszony, aki éppen egy csomó gallyat gyűjtött össze, azt mondta Palkónak: — De bizony, megmondom, még az útba is beállítlak, ha ezt a csomó gallyat felkötöd a hátamra. — Én jó szívvel, hogyne kötném — ajánlkozott Palkó. Azzal lepattant a szamaráról, s felkötötte az öregasz- szony hátára a gallyat, de úgy, hogy egyben odakötötte az asszonyt egy nagy fához. Indulni akar az asszony, s hát nem tud menni, meg van kötve. — Hej, ördögadta, ebugatta legényke, a fához kötöttél, ugye? No, ezért megátkozlak, hogy a szamarad mindig azt mondja, amit te mondasz! Ahogy ezt mondta a vén boszorkány, egyszeribe fekete macskává változott, kibújt a kötélből, aztán ott termett előtte egy kicsi szekérrel tizenkét egér, a fekete macska felkapott rá, s úgy eltűnt egy szempillantás alatt, mintha a föld nyelte volna el. Kolontos Palkó nagyot kacagott ezen, hogy csak úgy zengett az erdő a kacagástól. — Na, ez ugyan jól megátkozott engem — kacagott Palkó —, hiszen hadd mondja a szamaram, amit én mondok, mi károm lehet abban! ««9111*... OJ5.V3, fAzzal felült a szamarára s szólott néki: — Gyí, csacsi! Mondotta a szamár is; — Gyí, csacsi! — Hallod-e nem én vagyok a csacsi, hanem te. Mondta a szamár; — Hallod-e nem én vagyok a csacsi, hanem te. — Te szamár! — kiabált Palkó —, ne feleselj velem, mert úgy a füled közé vágok, hogy a másvilágon is megemlegeted. Úgy ahogyan Palkó mondotta, szóról szóra utána mondotta a szamár. Hej. mérgelődik Palkó, leszökik a szamárról, jól oldalba kene- geti a botjával. De bezzeg a szamár sem marad adósa, s úgy megrúgta Palkót, hogy nyakig esett bele egy nagy pocsolyába. Megijedt Palkó, kiabált tor - kaszakadtából: — Segítség! Segítség! — Kiabált a szamár is: — Segítség! Segítség! Történetesen éppen arra járt három favágó ember, odaszaladtak, s Palkót nagy nehezen kihúzták a pocsolyából. — Hát a másik ember hol van? — kérdik a favágók. — Miféle másik ember? — Hallottuk, hogy egy másik ember is kiabált — mondták a favágók. — He-he-he — nevetett Palkó —, hiszen az a szamaram volt. — Ej, aki áldója van — szedtevettéztek az emberek —, hát még te csúfolkodo! velünk. Gyere csak a bíró elé, éppen most öltek meg egy gazdag kereskedőt, bizonyosan te voltál a gyilkosa. Bekísérik Palkót a városba, bíró elé állítják, s a bíró nagy hirtelen ki is mondja az ítéletet, hogy fel kell akasztani, mert bizonyosan ő ölte meg azt a kereskedőt, akinek gyilkosát addig nem találták. Abban a városban lakott a király is, az is kiment a vesztőhelyre, hadd lássa saját szemével, hogy csinálják az igazságot. Odakísérték Palkót aa akasztófa alá, s ott azt kérdi tőle a bíró: — No, van-e még valami kívánságod ? — Nincs nekem egyéb kívánságom — mondta Palkó —, csak vezessék ide a szamaramat, hadd búcsúzzam el tőle. Mikor a szamarat odavezették, Palkó a király felé fordult, letérdelt, g úgy kérta a királyt: — Kegyelem árva fejemnek, felséges királyom, mert igazán ártatlan vagyok. Abban a pillanatban letérdelt a szamár is, s elbődült — Kegyelem árva fejemnek, felséges királyom, mert igazán ártatlan vagyok. De lett erre szörnyű álmél- kodás. Még a királynak is szeme-szája tátva maradt, mert sok csuda állatot látott jártában, keltében, látott még szamarat is különbnél különbeket, de még olyat nem, aki az ember beszédét utána mondja. Bezzeg hogy megkegyelmezett egyszeribe Kolontos Palkónak, az udvarába vitette, s megtette fő-fő udvari bolondnak. Attól fogvást úri dolga volt Palkónak is, a szamárnak is. Élnek-e, halnak-e most is, nem tudom, de hogy Kolontos Palkós szamarak elegen vannak a világon, azt jól tudom. Itt a vége, fuss el véle. Találd ki! Nem eszik a lovam zabot, Nem szereti az abrakot, Nem legel a réten füvet, Szekér előtt sosem üget. Hám és nyereg nincsen rajta. S legérdekesebb a fark®, Mert. ha bedugom a falba: Forró lesz a lovam talpa. (otEStjAAireniA) Tűkkel tűzdelt tűpárna, S az a fura benne: Nem ül a varródobozban. Hanem folyton menne S Cirmos helyett az egeret Is meg tudja fogni — Ugye, milyen érdekes? Mondd meg gyorsan, hogy mi !t (uns) Bújósdi Be jó lenne húnyni, húnyni, Ide bújni, oda bújni, Vén fák mögé az erdőben, Boglyák mellé a mezőben, Kiabálni: lehet! lehet! számolgatni a perceket: mikor talál rám Palika, Miska, Ágnes, vagy Katika. Hazatérni nap nyugtával, feslett fenekű nadrággaL szepegve, hogy mit mond mama, Vajon megver-e a papa? S ha igen, aludni rája. És másnap a cimborákra Mindent elfedve várni, Gondtalanul szaladgálni... Misik .iánál
