Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-28 / 147. szám

1 otda! fcELHT-MAeYARÖRSZA« 1969 Wníris 29 „Felnöttlecke“ szünidőre Uralkodik a nyár. Csúcs­számok születnek a strando­kon, kirándulóhelyeken; sör­rekordok és bambiolimpiá- szok, nyakkendő eldobások, és aszfaltba ragadt tűsarkok elhagyásának ideje ez. S a nyári fecskék, a gyerekek tíz­ezrei, mindenütt az ország­ban kirajzottak az iskolapad­ból. Övék ilyenkor a világ. Vár 8 játszótér, a csónak, a für­dőruha és a fagylalt. Kis fékevesztett csikók, akik örül­nek mindennek, amit a vaká­ció kínál. S oly sokat kínál. Táborozás, reggeltől estig tartó önfeledt játékok a sza­badban, jutalommozijegyeket a bizonyítványért, autóbusz­túrákat és végnélküli kerék­pározást. öröm a vakáció a fiatal­ságnak, — de nem a leg­könnyebb időszak a szülők­nek, tanároknak, rendőrök­nek, parkőröknek, a strandok alkalmazottainak, gépjár­művezetőknek. Tízszeres ilyenkor a gyerekek élénksé­ge. Az iskolai csendben el­töltött órákat pótlandó, min­dent egyszerre habzsolnának. Játszanak, futnak, természe­tes mozgásigényüket ipar­kodnak végsőkig kielégítem. E nem ünneprontásként, ha­nem a gondtalan hetek, az ói omök védelmében kell szól­ni a felnőttek hatalmassá növő felelősségéről. Mi felnőttek, anyák és apak sokszor sóhajtunk fel tanév közben, ha belefára­dunk a fegyelmezés, a lec­kekérdezés, az ellenőrzés óráiba: csak jönne már az a vakáció. Tudatunk mélyén — valljuk be őszintén — kicsit a magunk számára is vaká­ciót akarunk, kevesebb gon­dot a gyerekekkel, több sza­bad időt. Elengedjük őket strandra, labdázni, kirándul­ni, csónakázni, felügyelettel, de a nélkül is, ha már néhá- nyan csoportba verődtek, s próbálunk „kikapcsolódni”. Csakhogy — valamivel szá­molnia kell minden felnőtt­nek. Ilyen vagy olyan for­mában rájuk tartozik a vi- gyázás feladata. Ez elől nem lehet pihenőbe vonulni. Nem lehet elfelejteni, nem lehet közömbösnek venni. A vaká­ció örömein kívül temérdek baleset vigyázatlanság, sőt sajnos jó néhány tragédia for­rása is lehet. Nem lehet eléggé hangsú­lyozni: a két tanév közötti nyári szünetben, megsokszo­rozódik a felnőttek vigyázó, óvó szerepe. Nagy a tanár felelőssége: fürdőhelyen fel­ügyel 30—40 rakoncátlan gyerek testi épségére. Gya­rapszik a gondja a gépkocsi- vezetőnek: önfeledten játszó főútvonalon, országúton fut­kosó gyerekek kerülhetnek járműve elé. Ezer szeme kell legyen a rendőrnek, hiszen akadnak egyedül kószáló kis­fiúk, kislányok, utcán, víz­parton játszó gyerekek. Segí­teni tud a járókelő, a strand­személyzet, a parkőr, figyel­mük, s felelősségérzetük éle­te: óv. De mindez nem há­ríthatja el a munka nagy­iját, a szülők válláról. Nekik kell elsősorban gondoskodni­uk arról, hogy szórakozásuk kellemes, hasznos és veszély­telen időtöltés legyen. Külö­nösen azért kell ezt kiemel­ni, mert tíz és tízezer gyerek ■— bár ha részt vesz táboro­záson, szervezett üdültetés­ben — mégis csak hetekig a szülői ház közvetlen környé­kén tölti el Vakációját. A nyár: pihenés, erőgyűj­tés, élményekben gazdag idő­szak gyermekeinknek; gyer­mekkoruk felejthetetlen, so­ha vissza nem térő szépségei­nek egyik forrása. Nem sza­bad. nem lehet, hogy hanyag­ság, gondatlanság bármit is elvegyen ezekből az örömök­ből. S a felnőttek világának figyelmeztetéssel, törődéssel, szerető gondossággal kell minden percben vigyáznia a szép hetek zavartalansagára. Ez a szünidőre kapott „fel- nőttlecke”, amelyből senkinek sem szabad elégtelenre vizs­gáznia. Orosz Szilárd GYEREKEKNEK Törd a fejed! VÍZSZINTES: I. Megfejtendő. 6. Határozott névelő. 7. Kómái 50. és 499. 8. Európai nép. 9. Túlfűszerezetl 11. Attila beceneve. 12. Zűrök 14. PROJ. 16. Nemzetek. 18. Li­bahang. 20. Túl vizes íöld. 21. Keresztül. 22. Elemérke. 24. KLE. 25. Becézett ritka női név. 27. Csendes. 28. Délarab egyházi és világi méltóság. 29. Pusztítok (utolsó kockában két betű). FÜGGŐLEGES: 1. Széthullait. 1. Alumínium vegyjele. 3. Képes, tud. 4. Aján­dékoz. 5. Jugoszláv vezető politi­kus. 6. Megfejtendő. 10. Vonat közlekedik ilyenen. 11. Kar be­tűi keverve. 13. Vágószerszám. 14. Bírósági eljárás. 15. Megfej­tendő (utolsó kockában két be­tű). 17. Két darab. 19. Az alvás áUapotának cselekménysorozata. 21. Talpon volt. 23. Irta vala. 24. Végtag. 2«. Római 999. 27. Félig hívó!!! Megfejtendő: Ennek a nyárnak is nagy ese­ményei lesznek ...függ. 6-, vlzsz. 1. és függ. 15. Múlt heti megfejtés: HORTOBÁGYI LOVASNAPOK. Könyvjutalom: Sebestyén Ákos Károly Nyíregyháza, Cseke Sán­dor Levelek, Gál Mihály Kán­torján ősi. Benedek Elek: Kolontos Palkó j 7 olt egyszer egy sze­le gény ember, s annak egy fia, Kolontos Pal­kó volt a neve. Azért hívták Kolontos Palkónak, mert kó­lón tosság, bolondság volt minden szava, tette. Az apja eleget kínlódott, bajlódott Palkóval, de hiába, észt nem verhetett a fejébe. Sokat búsult, tűnődött ezen, s hogy egyszer meghalt, Palkóra nem hagyott egyebet egy sza­márnál. Ez volt a szegény embernek az egész gazdasá­ga. Hát most mit csináljon Ko- lontos Palkó? Kenyér nem volt az asztalfiában, a szeme zöldet, vöröset látott, annyit éhezett. Ö bizony egyet gon­dolt, felült a szamárra, s el­indult világgá. Gondolta ma­gában: lesz, ahogy lesz, majd ád az isten jó szerencsét. Megy, mendegél Palkó a szamáron, s egyszer csak beér egy nagy erdőbe. Nem ment a rendes úton, csatangolt er- re-arra, összevissza, minden­felé. Amint az erdőben kóvá­lyogna, meglát egy öregasz- szonyt, s köszönti: — Adjon isten jő napot, öreganyám! — Köszönd, hogy öreg­anyádnak szólítottál — mon­dotta az öregasszony —, mert Gárdonyi Géza: i4 létheteílm Képregény változat: Cs. Horváth Tibor. Korcsmáros Pál (A jövő szombati számunkban folytatjuk) különben kiszedtem volna mind a harminckét fogadat Hej, gondolta magában Palkó, ez bizonyosan valami boszorkány lesz. Na, ezt csakugyan el is találta, mert a vénasszony boszorkány'volt. — öreganyám — kérdi Palkó — nem mondaná meg nekem, hogy merrefelé talá­lok ki ebből az erdőből? Az öregasszony, aki éppen egy csomó gallyat gyűjtött össze, azt mondta Palkónak: — De bizony, megmondom, még az útba is beállítlak, ha ezt a csomó gallyat felkötöd a hátamra. — Én jó szívvel, hogyne kötném — ajánlkozott Palkó. Azzal lepattant a szamará­ról, s felkötötte az öregasz- szony hátára a gallyat, de úgy, hogy egyben odakötötte az asszonyt egy nagy fához. Indulni akar az asszony, s hát nem tud menni, meg van kötve. — Hej, ördögadta, ebugat­ta legényke, a fához kötöttél, ugye? No, ezért megátkozlak, hogy a szamarad mindig azt mondja, amit te mondasz! Ahogy ezt mondta a vén boszorkány, egyszeribe fekete macskává változott, kibújt a kötélből, aztán ott termett előtte egy kicsi szekérrel ti­zenkét egér, a fekete macska felkapott rá, s úgy eltűnt egy szempillantás alatt, mintha a föld nyelte volna el. Kolontos Palkó nagyot ka­cagott ezen, hogy csak úgy zengett az erdő a kacagástól. — Na, ez ugyan jól meg­átkozott engem — kacagott Palkó —, hiszen hadd mond­ja a szamaram, amit én mondok, mi károm lehet ab­ban! ««9111*... OJ5.V3, f­Azzal felült a szamarára s szólott néki: — Gyí, csacsi! Mondotta a szamár is; — Gyí, csacsi! — Hallod-e nem én vagyok a csacsi, hanem te. Mondta a szamár; — Hallod-e nem én vagyok a csacsi, hanem te. — Te szamár! — kiabált Palkó —, ne feleselj velem, mert úgy a füled közé vá­gok, hogy a másvilágon is megemlegeted. Úgy ahogyan Palkó mon­dotta, szóról szóra utána mondotta a szamár. Hej. mérgelődik Palkó, leszökik a szamárról, jól oldalba kene- geti a botjával. De bezzeg a szamár sem marad adósa, s úgy megrúgta Palkót, hogy nyakig esett bele egy nagy pocsolyába. Megijedt Palkó, kiabált tor - kaszakadtából: — Segítség! Segítség! — Kiabált a szamár is: — Se­gítség! Segítség! Történetesen éppen arra járt három favágó ember, odaszaladtak, s Palkót nagy nehezen kihúzták a pocsolyá­ból. — Hát a másik ember hol van? — kérdik a favágók. — Miféle másik ember? — Hallottuk, hogy egy má­sik ember is kiabált — mondták a favágók. — He-he-he — nevetett Palkó —, hiszen az a szama­ram volt. — Ej, aki áldója van — szedtevettéztek az emberek —, hát még te csúfolkodo! velünk. Gyere csak a bíró elé, éppen most öltek meg egy gazdag kereskedőt, bi­zonyosan te voltál a gyilko­sa. Bekísérik Palkót a városba, bíró elé állítják, s a bíró nagy hirtelen ki is mondja az ítéletet, hogy fel kell akasztani, mert bizonyosan ő ölte meg azt a kereskedőt, akinek gyilkosát addig nem találták. Abban a városban lakott a király is, az is kiment a vesz­tőhelyre, hadd lássa saját szemével, hogy csinálják az igazságot. Odakísérték Palkót aa akasztófa alá, s ott azt kér­di tőle a bíró: — No, van-e még valami kívánságod ? — Nincs nekem egyéb kí­vánságom — mondta Palkó —, csak vezessék ide a sza­maramat, hadd búcsúzzam el tőle. Mikor a szamarat odave­zették, Palkó a király felé fordult, letérdelt, g úgy kérta a királyt: — Kegyelem árva fejem­nek, felséges királyom, mert igazán ártatlan vagyok. Abban a pillanatban letér­delt a szamár is, s elbődült — Kegyelem árva fejem­nek, felséges királyom, mert igazán ártatlan vagyok. De lett erre szörnyű álmél- kodás. Még a királynak is szeme-szája tátva maradt, mert sok csuda állatot látott jártában, keltében, látott még szamarat is különbnél külön­beket, de még olyat nem, aki az ember beszédét utá­na mondja. Bezzeg hogy megkegyelme­zett egyszeribe Kolontos Pal­kónak, az udvarába vitette, s megtette fő-fő udvari bo­londnak. Attól fogvást úri dolga volt Palkónak is, a szamárnak is. Élnek-e, hal­nak-e most is, nem tudom, de hogy Kolontos Palkós sza­marak elegen vannak a vi­lágon, azt jól tudom. Itt a vége, fuss el véle. Találd ki! Nem eszik a lovam zabot, Nem szereti az abrakot, Nem legel a réten füvet, Szekér előtt sosem üget. Hám és nyereg nincsen rajta. S legérdekesebb a fark®, Mert. ha bedugom a falba: Forró lesz a lovam talpa. (otEStjAAireniA) Tűkkel tűzdelt tűpárna, S az a fura benne: Nem ül a varródobozban. Hanem folyton menne S Cirmos helyett az egeret Is meg tudja fogni — Ugye, milyen érdekes? Mondd meg gyorsan, hogy mi !t (uns) Bújósdi Be jó lenne húnyni, húnyni, Ide bújni, oda bújni, Vén fák mögé az erdőben, Boglyák mellé a mezőben, Kiabálni: lehet! lehet! számolgatni a perceket: mikor talál rám Palika, Miska, Ágnes, vagy Katika. Hazatérni nap nyugtával, feslett fenekű nadrággaL szepegve, hogy mit mond mama, Vajon megver-e a papa? S ha igen, aludni rája. És másnap a cimborákra Mindent elfedve várni, Gondtalanul szaladgálni... Misik .iánál

Next

/
Thumbnails
Contents