Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-28 / 147. szám
WÄ9 fflnfus 5g, ffÉLÉT-M AGY ARORSZÄÖ i. oMal Újfajta kapcsolatok Ahol a bosszúság kezdődik,»« Egy szokatlan „borsóvásár*1 háttere Tiszaeszláron Ä kooperáció nem új fogalom a vállalatok közötti kapcsolatban. De a fogalom átalakult. Régebben a kötelező szerződéskötés a termelő és értékesítő cégeket kikerülhetetlenül összehozta, akár előnyös volt ez az üzlet. akár nem. Ma a vállalatok, szövetkezetek vezetőin múlik, milyen együttműködésbe kezdenek, és hogy kezdenek-e vagy sem. Nem kötelező tehát, viszont az eredményesség érdekében sok helyen — Szabolcsban korántsem elegen — vállalták az újszerű kapcsolatokkal járó kockázatot. A Tiszaszalkai Gépjavító Állomás például a Csepeli Szerszámgépgyárral kötött 10 évre szóló szerződést. A gépjavító — miként a szabolcsi vasipari vállalatok általában — olyan gondokkal küzd, hogy nem tudja lekötni teljes kapacitását. Magyarán: nincs elég munkája. Ebben segít a csepeli üzlet — először. Bérmunkában radiálfúró- és marógép alkatrészeket készítenek Tisza- szalkán, az idén 11,2 millió forintos értékben. Ez a gépjavító évi termelésének csaknem egyötöde. A csepeli partner 51 eszterga-, maró- és gyalugépet telepített a beregi üzembe, amiért csupán bérleti díjat kell fizetni. (Ez az amortizációs költség.) Hogy ez menynyire előnyös, azt szakembereknek nem kell magyarázni, ők pontosan tudják, mennyi más költséggel járnak e termelőeszközök. Ráadásul a tiszaszalkaiaknak joguk van velük más munkát is végezni, s így az értékes — és Szabolcsban egyik-másik egyedüli — speciálgép a társ gépjavítókat is segíti. A csepeli bérmunka 130 embert biztosan foglalkoztat 10 évig, és 1971-től további 80 ezer normaórával bővül. Ám Csepel nemcsak gépekkel, hanem emberekkel is „beszállt” az üzletbe. Tizen jöttek szaktanácsot adni, segíteni az üzemvezetésben és -szervezésben. ök külön ügyelnek az itt gyártott alkatrészek minőségére is. Gazdaságos ez a kooperáció a tiszaszalkaiaknak? Most még nem az. Be kell gyakorolni a munkát, s a tandíjat az alacsony termelékenységen keresztül fizetik meg. De év végére már nyereséget remélnek. Jó példája az újszerű üzleti kapcsolatoknak a baromfi- keltető és a rohodi Uj Élet Tsz vállalkozása is. A rohodi- ak meglévő víztározójukra kacsákat telepítenek, s a vizi- szárnyasokat tojástermelésre fogják. Évente 400 ezer tojás — ez nagy üzlet! Különösen azért, mert nem szükséges komolyabb beruházás. A víz mellé elegendő kezdetleges ólak építése is, csupán a benépesítés látszik komolyabb befektetésnek. A baromfikeltető állandó szaktanácsadót helyez ki Ro- hodra. Vele segíti az előírt technológia betartását. Ezenkívül biztos piacot jelent a tsz-nek: megveszi a tojást, tehát nincs kockázat az értékesítésben. De ez a vállalkozásnak csak az egyik oldala. A keltető eddig Hódmezővásárhelyről hozott évente 200 ezer kacsatojást. Ez kevés is volt, a minőség is gyakran kifogásolható, ráadásul sokba került a szállítás. A rohodi vállalkozással a szállítás nemcsak lényegesen olcsóbbá vált, hanem ütemez- hetővé is, ami legalább olyan fontos. És — tudják mit vesznek meg, mert saját szaktanácsadójuk munkájára építenek. E kooperációk vállalására semmilyen tervszerződés nem kényszerítette a résztvevő cégek vezetőit. Saját belátásuk, számításuk döntött így, s hogy keresték az eredményesség javításának korábban nem használatos módját. A kooperációk a következő években nyilván bővülnek, továbbgyűrűznek és olyan vállalatok is keresik az együttműködések lehetőségeit, amelyek ma még nem látják annak értelmét. A lényeg azon van, hogy mindegyik félnek hasznos legyen. Az említett példák ilyenek. És ezek — áttételes módon — egyaránt hasznosak a népgazdaságnak és megyénknek is. Kun István Elmaradt a párttaggyűlés Tiszaeszláron. Az iskola munkáját kellett volna tárgyalnia. Vitatta már ezt tanácsülés, értékelni fogja a csúcsvezető- ség is. így nem lett volna ésszerű, ha ugyanezzel a témával foglalkozik a párt- alapszervezet is. így maradtam együtt csendes esti beszélgetésre ifj. Szakái Ferenc párttitkárral, az iskola igazgatóhelyettesével. Pedig szükség lenne rájuk Korainak tartja a bizalmat, ami a párttitkársággal érte. „Kevés az élettapasztalatom. Ezt csak segítséggel és pluszmunkával pótolhatom. Ha segítenek.” Üjra az elmaradt taggyűlés témájáról beszélgetünk. Iskolaügy. Végzős fiatalok. Mi lesz velük? Ezek csak az iskolának, a pedagógusoknak a gondjai? Igaz, tárgyalta a tanács, foglalkozik majd vele a csúcsvezetőség is, de ő aggódik. „Idén két nyolcadik osztály végzett, 49 fiatal. Hívtuk a tsz-ek vezetőit, tájékoztassák a fiatalokat, milyen lehetőségek vannak náluk. Szükségük van-e szakmunkásokra? El sem jöttek.” Ezek közül egyetlen fiatal sem megy a tsz-be. Pedig szükség lenne a Győzelemben és a Petőfiben is a fiatal munkaerőkre. Ezt sínyli a kertészet, a szőlő. „Az idén mindkét tsz-ünkben az úttörők kötözték a szőlőt.” Mindkét helyen volt ifjúsági brigád. „Elüldözték” a fiatalokat. Most az állami gazdaságban dolgoznak. Gépkocsi jön értük, ez szállítja a fiatalokat haza is. Az emberek, a párttagok elmondják a hibákat, de ha nem tapasztalják a javulást, közömbössé válnak. A május 26-i taggyűlésen a faluellátás problémáiról és a szolgáltatásokról volt szó. Elmondtak sok mindent. A párttitkár utána is járt. Húsellátás nem volt. Épített a tanács egy húsboltot. Most a szövetkezeten múlik, milyen lesz. Gond a zöldségellátás. Tiszalöktől várják a zöldségfélét, pedig két tsz is van Eszláron. Csakhogy egymásra várnak és egyik sem tesz semmit. Pedig tavaly a Győzelem Tsz-nek jövedelmező volt a kertészete. Hiába foglalkozott az üggyel a párttaggyűlés, javulás nincs. „Bashalmával és a MÁV-új- teleppel 4000 lakosa van Ti- szaeszlárnak. Ezek ellátásáról kellene gondoskodni. A cselekvés azonban hiányzik. Délelőtt például soha nincs friss kenyér, mert csak a délutáni járattal kapnak az üzletek. Pedig a délelőtti szállítmányt a falun keresztül viszik Rakamazra. Ebből itt nem adnak le kenyeret.” A falusi ember igénye Bosszankodnak az emberek, mert a kisboltokban megszüntették a tű, cérna, az apróbb cikkek árusítását. Ezekért be kell gyalogolniuk a falu központjába. „Beszéltem az fmsz kereskedelmi osztályának vezetőjével. Megmagyarázta, hogy rendelhet a kisbolt is. Igen ám, csakhogy a nagykerek kis tételeket nem szállítanak. Ezeknek az apró boltoknak pedig kevés a pénzkeretük. Elsősorban élelmiszereket, a legfontosabb fűszerárukat rendelik meg, amelyekre mindig szükség van.” Elmondják a problémákat, a párttitkár „futkos” is utána, de nincs ereje, hogy változtasson, meg» oldja a gondokat egyedüL Elmondott egy érdekes ese- tét. Zöldborsóhoz például úgy jutott a falu egyik nap, hogy elfogtak egy embert a Győzelem Tsz földjén, aki lopta a zöldborsót. Ezt árusították ki Eszláron. „Tudom nevetséges, de alapvető problémák. Ezekkel azért kell foglalkoznunk, mert itt kezdődik az emberek bosszúsága. Egy kalapért, nem is beszélve a ruháról, Rakamazra, Tiszalökre kell utazni. S ez drágítja a vásárlást.” Növekedett a falusi ember igénye is. Ma már nem elégszik meg a „ceig” nadrággal. Meghallgatni és intézkedni Van itt pártmunka, csak legyen aki csinálja. Szociográfiai felmérést végez. Vizsgálja a párttagok képzettségét, ki milyen pártmegbiza- tások ellátására képes, élet- és munkakörülményeiket. Azt vallja, itt kell kezdeni, hogy olyan szervezeti és cselekvési egység kovácsolódjon, amely lendítő hatással lehet a faluban meglévő és égető problémák megoldására. Bántja a felületesség. Olyan tsz-járadékosok keresték fel, akik magukkal is tehetetlenek. Ezekre is kivetette a tanács a községfejlesztési járulékot és az adót. Intézkedett, hogy töröljék. „Ilyenekért már nem kellene szólni! Fontos, hogy az embere* két meghallgassák és ne ridegen foglalkozzanak ügyükkel.” Bár elmaradt a taggyűlés Tiszaeszláron, lett volna miről tárgyalni. Farkas Kálmán MEGJEGYZÉSEK: Egy megtagadott aláírás INTERPELLÁCIÓ a szeszmeníes italok Meddig van joga gátolni egy fiatal továbbtanulását a vállalatnak azzal, hogy nem adja meg a munkahelyi javaslatot, vagy egyszerűen ráírja a lapra: nem javasoljuk. Mi lesz így azokkal, akik érettségi után egy vagy több évig dolgoznak, s csak aztán tanulnának tovább. Ezek a kérdések csendülnek ki K. T. Tiszavasváriban dolgozó fiatalember panaszos leveléből. A Tiszavasvári Alkaloida levélírónknak nem javasolta a továbbtanulást. Érvelnek: a fiatalember az érettségi után a vállalat pénzén tanult másfél évig, annak ösztöndíjasa volt. Februárban végzett gyógyszergyártóként, s nem egészen fél év után tanárképző főiskolára kérte felvételét. A vállalatnak viszont szüksége van munkájára. rfi rr luz a Tűz. Évről évre ismétlődően hangzik el a figyelmeztetés, írásos tájékoztatás is int a fokozottabb felkészülésre, vigyázatosságra — mégis. Az elmúlt esztendőben a megyében június és július hónapokban tizenhárom tűzeset történt az aratás, cséplés területén. Mind vigyázatlanságból, a. kellő figyelmesség hiányából következett be. Mert csakis elítélően lehet szólni olyan esetről, ami a demecse- ri Kossuth Termelőszövetkezet határában is történt. Tarlón raktak tüzet szalonnasü- téshez, s méghozzá olyan helyen, ahol közel még lábon állt a száraz gabona. Végül a tűzoltóság és a környékbeli dolgozók együttes erőfeszítéNem indokolatlan javaslatmegtagadásról van szó. A gazdasági mechanizmusban minden vállalatnak érdeke, hogy minél több jól képzett, iskolázott szakembere legyen. És erre áldoz is. De ma már jobban megnézi, saját pénzén képzett szakmunkását melyik főiskolára, egyetemre javasolja. Ha később nem számíthat munkájára, érthető, hogy visszatartási jogával él. Más a helyzet akkor, ha az érettségizett fiatal eleve csak egy-két évre helyezkedik el, s nem veszi igénybe a vállalat különböző képzési formáit, A dolgozó és a vállalat érdekeit össze kell egyeztetni. A továbbtanulási jog ma már nem jelentheti az automatikus aláírást és javaslatot. És ez így van rendjén. (Marik) iarlón sével sikerült elejét venni a még nagyobb kárnak. A Csengeti Állami Gazdaság és a Fehérgyarmati Gépjavító Állomás egy-egy kombájnjából kipattanó szikra is tüzet okozott. Nyolc esetben vasúti pálya mellett bontott szárnyat a vörös kakas. Nagyon komoly figyelmeztetés a múlt évi tizenhárom aratási tűzeset. Feltétlen arra int, hogy minden tekintetben meg kell tartani a megelőző rendszabályokat, óvakodni a könnyelműségtől, Szerte a megyében jó termést ígérő gabonatáblák várják betakarításukat. Nagyon nagy érték ez és nélkülözhetetlenül szükség van minden szemre! (Asztalos) — Milyen üditő italuk van? — Bor, sör, pálinka — kaptuk a választ több szabolcsi étteremben, eszpresszóban, büfében, élelmiszerboltban. S ha az ilyen alkoholreklám túloz is, bárki tapasztalja, nincs minden rendben a szeszmentes italok „frontján”. A gyümölcslevek- nél az egy főre jutó fogyasztás 1963-tól 1968-ig 0,32 literre csökkent, a szénsavas üditő italok fogyasztása pedig 13 százalékkal. Nem döngetünk nyitott kapukat, ha az alkoholizmus elleni küzdelem egyik alsó lépcsőfokát, az üdítőital-ellátás gondjait feszegetjük. A gondok ugyanis valóban ismertek, de megoldásuk érdekében még nem születtek hathatós intézkedések. Hazai gyümölcs hátrányban Az 1968 évi ismert ár- intézkedések azonban kedvezőtlenül érintették az üdítőital-árakat: csupán a - gyű mölcslevek ára maradt az 1967 évi árszínten, a szénsavas üditő italok ára — a Jaffa kivételével — 7—33 százalékkal emelkedett. A külföldi importanyagokból készülő Jaffaszörp kellemes íze, aromája és nem utolsó sorban olcsó fogyasztói ára miatt — 3 forint helyett 2,40 forint — meghódította a hazai fogyasztóközönséget. Ugyanakkor a málnaszörpből készült üditő italok ára az 1967 évi 1,80 forintról 2,40-re növekedett! Ehhez hasonlóan emelkedtek a többi hazai gyümötcsször- pökből készült szénsavas italok árai is. A Szabolcs megyei alkohol elleni bizottság is — más fórumokkal együtt — sürgeti az illetékes minisztériumi és árhatósági szerveket, vizsgálják felül a szeszmentes italok árhelyzetét. Ez a megyét társadalompolitikailag közvetlenül érinti, mint az ország egyik legnépesebb megyéjét. Hivatkozhatunk a még mindig jelentős számú ingázóra, az egy főre eső alkoholfogyasztás emelkedésére és más káros jelenségekre. Szabolcs-Szatmár megyét azonban sajátos gazdasági berendezése is érdekeltté teszi a szeszmentes italok előállításában. Megyénket szokták az ország gyümölcsöskertjének is nevezni. Mintegy 60—70 ezer holdon termelnek a szabolcsi nagyüzemek és háztáji gazdaságok gyümölcsöt. A gyümölcslé- és szörpgyártásnak — amely 1966-ban egészséges fejlődésnek indult — nagy lehetőségei vannak a megyében. Arak és ízek Népgazdasági vonatkozásban elgondolkoztató hátrányokat eredményezett az importból származó Jaffaszörp aránytalanul nagymértékű felhasználása: 500 vagonnal csökkent a hazai szörpök felhasználásai, jelentős készletek vannak a nagykereskedelem és a szörpüzemek raktáraiban. S miután az elmúlt évben nálunk is az asztalokra került a coca-cola, megkezdődött ,a cola és citrus alapanyagú szörpök importja is, várható, hogy ebben az évben az üditő italokhoz felhasznált alapanyagok 70—80 százalékát a kapitalista országokból beszerzett szörpök teszik ki. Vagyis: tovább tart a nem hazai alapanyagokból készülő italok térhódítása, melyek olcsóbban is kerülnek a fogyasztóhoz, mint a hazai szeszmentes italok. „Amennyiben ez a nem kívánatos helyzet állandósul, úgy az örvendetesen megnövekedett termelői szörpfö- zés lassú sorvadásnak indul. Ez elsősorban a gyümölcspálinka-termelés növekedését eredményezi...” — írták számos javaslatot tartalmazó elemzésükben a Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Tudományos Egyesület üditő ital szakcsoportjának munkatársai. Az 1968 évi árintézkedések az állami dotáció megvonását irányozták elő. A jelenlegi szörpárak viszont nem teszik lehetővé a szénsavas italok árának csökkentését. Az árintézkedés nem tesz különbséget hazai és import szörpárak között, ezek megközelítőleg azonos áron kerülnek forgalomba. Ezek közül csak a narancsolajból és a citromolajból készült, úgynevezett ízesített szörpök kivételek, melyek mintegy 35 százalékkal alatta vannak a gyümölcsszörp áraknál. Új készítmények, választék... Egyetlen lehetőségként az kínálkozik, hogy az érdekelt szervek olyan határok között állapítsák meg a gyümölcslevek és üditő italok árát. melyek ismételten megnövelik a fizetőképes keresletet és hozzájárulnak a korszerű üditőital-termelés megalapozásához. A kívánt ártámogatással elérhető lenne a kormányhatározatban kitűzött cél, az üditő italok fogyasztásának nagymérvű növelése. Az import árualapból ügyében készített italok esetében azonban az úgynevezett „védővám kivetésével” kellene kialakítani a népgazdasági- lag előnyös fogyasztási arányokat. Mindez csak né- liány problémája a szeszmentes italok jobb elterjesztésének, a hazai termékek útjában álló akadályok elhárításának. Más gondok is vannak, mint a hazai üditő italok minőségének, választékának erősítése, új készítmények kikísérletezése, a palackozás, hűtés, tárolás korszerűsítése. a kereskedelem édekeltté tétele a szeszmentes italok árusításában, és így tovább. Illetékesek javasolják, hogy 15—20 százalékkal növeljék az alkoholos befolyásoltságból származó káresetek, szabálysértések és bűntettek elkövetőivel szemben kiszabható bírságot, az SZTK 10 százalékos táppénzelvonással büntesse azokat, akiknek a táppénzigénye az alkoholos állapot miatt nyúlt meg, az egyéni pálinkafőzők 10 százalékos hozzájárulást fizessenek, stb. Még több elgondolkoztató javaslat került és kerül az országos szervekhez, köztük a termelő vállalatok eszközlekötési járulékának könnyítése, mely hasonló kötelezettségekkel együtt gyakorlatilag a fogyasztói ár 10 százalékos növelését idézi elő. Alapos mérlegelés és intézkedések után megteremthetők az alkoholizmus ellent küzdelem olyan feltételei, amelyek már rövid időn — 5—6 éven belül — érezhető eredményeket hozhatnak az italfogyasztási szokások megváltoztatásában, népegészségügyi és erkölcsi vonatkozásban. Pán GéS
