Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-04 / 126. szám
* ma xzfcwv-M-ä&tknonsTM Íܧ. Mnftts I Külpolitikai összefoglalónk © Thieu furcsa beszéde @ Nixon összehívta a nemzetbiztonsági tanácsot i Kiesinger az NSZK—lengyel kérdésről ® Választások Lengyelországban Külpolitikai széljegyzet: Két agresszív tanácskozás Thieu, a dél-vietnami rezsim államfője olyan beszédet mondott Tajvan fővárosában, Tajpejben, amely a nemzetközi közvéleményben csak egyféle hatást válthatott ki: alighanem tovább csökkentette Thieu amúgyis minimális presztízsét. A bábrendszer első számú embere ugyanis nem kevesebbet jelentett ki, mint azt, hogy semmiképpen nem hajlandó a DNFF-fel esetleg megvalósítandó koalícióra még gondolni sem. Beszéde további része egyenesen tragikomikus volt. Azt mondotta, rendszere hajlandó akár „egyedül”, vagyis az amerikaiak segítsége nélkül folytatni a harcot, ha esetleg Washington a koalíciós megoldást szorgalmazná. Nem vitás, hogy az Egyesült Államoknak több szempontból is kellemetlen ez a nyilatkozat. Az amerikai elnök rövidesen személyesen találkozik a saigoni rezsim vezetőjével és a tajpeji beszédben megütött hangnem enyhén szólva nem valami kedvező előkészítése ennek a tanácskozásnak. Ennél sok kai fontosabb azonban az a visszhang, amit Thieu szavai nyilvánvalóan kiváltanak az amerikai közvéleményben. A tajpeji nyilatkozat újra bebizonyítja: azoknak van igazuk, akik szerint Thieu -— miközben amerikai katonák vívják a háborút — semmit sem hajlandó tenni azért, hogy ezek az amerikaiak valamilyen módon kivonulhassanak onnan. Márpedig ezt követeli az Egyesült Államok népének többsége, amely ezért buktatta meg Johnson volt elnököt. Végül nem nehéz megjósolni. hogy Thieu beszédének világszerte lesz egy harmadik hatása is: szavai nyomán alighanem százezrek emlékeznek arra. hógy a DNFF delegációja többször hangsúlyozta egy saigoni békekormány létrejöttének szükségességét, vagyis azt a meggyőződését, hogy a jelenlegi vezetőkkel aligha lehet eredményes tár* gyalásekat fólytatni. A Thieu-beszéd annál gró. tészkebb, mert Nixon — aki egyébként összehívta a nemzetbiztonsági tanácsót, hogy meghallgassák Rogers külügyminiszter délkelet-ázsiai beszámolóját. — a saigoni vezetővel a párizsi tárgyalásokon folytatandó „közös taktikáról” is beszélni kíván. Mindezek alapján érthető az a zavart hallgatás, amely a Fehér Ház és a State Department körül uralkodik: Nixon és Rogers környezete nem volt hajlandó nyilatkozni Thieu legújabb harcias szónoklatáról. Annyi bizonyos, hogy amerikai részről nyomást gyakorolnak Saigonra, hagyjon fel az ilyen renitenskedéssel. Egy pillanatig sem vitás, hogy a nemzetbiztonsági tanács ülésének egyik legfontosabb témája a tajpeji beszédre való washingtoni reagálás megvitatása lesz. Bonni jelentés szerint nagy feltűnést keltett Kiesinger nyugatnémet kancellár a nyugatnémet kereskedelmi élet vezető képviselőinek kongresszusán mondott beszéde. Többi között kijelentette, hogy hajlandó tárgyalásokat kezdeni Wladyslaw Gomulká- val, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkárával, a két ország kapcsolatainak megjavításáról, különös tekintettel az Odera—Neisse határ problémájára. A kancellár azonnal hozzátette, hógy a vitás határkérdéseket véleménye szerint csupán „az egész német nép” hozzájárulásával megkötött békeszerződés keretében lehet rendezni. Az AP hírügynökség Kiesinger beszédével kapcsolatA „Melbourne” ausztráliai repülőgép-anyahajó kedden kora hajnalban összeütközött a „Frank E. Evans” amerikai torpedórombolóval és kettéhasította azt. Az amerikai hajó legénységéből 216 ember maradt életben, egy matróz meghalt, ötvenhét eltűnt. A repülőgép-anyahajó és a torpedóromboló a SEATO „Séa Spirit” elnevezésű gyakorlatán vett részt, amely május 26-án kezdődött a Ma- nilai-öbölben és a jövő héten kellett volna véget érnie Thaiföld partjainál, de a Szerencsétlenség következtében a gyakorlatot azonnal felfüggesztették, s a részt vevő tengerészeti egységeket visszaküldték támoszpontjaik- ra. Az összeütközést követően a torpedóromboló első része ban emlékeztet arra, hogy Willy Brand nyugatnémet külügyminiszter a közelmúltban „az Odera—Neisse határ realitásának” elismerését szorgalmazta és a SPD áprilisi kongresszusán el is érte, hogy a párt ezt a formulát elfogadja. Gomulka május 17-i beszédében — fűzi hozzá az AP — nem zárkózott el a nyugatnémet—lengyel kapcsolatoknak a Brandt-féle irányvonal alapján történő megvitatása elől. Az országos választási bizottság közzétette a Lengyel Népköztársaság június 1-én megtartott nemzetgyűlési és néptanácsi választásainak hivatalos végeredményét. A közlemény szerint a választásra jogosultak száma 21 millió 149 ezer volt. Közülük 20 millió 642 ezren szavaztak, ami a választásra jogosultak 97.6 százaléka. Összesen 20 millió 635 ezer érvényes szavazatot adtak le. A népi egységfront jelöltjeire 20 millió 473 ezren szavaztak. Az érvényes szavazatok 99,2 százalékát kapták. A nemzetgyűlés 460 új képviselője közé beválasztották a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjait és póttagjait, valamint a Lengyel Egyesült Néppárt és a Demokrata Párt vezetőit. levált és azonnal süllyedni kezdett, a hajó fara fennakadt a repülőgép-anyahajón, ez tette lehetővé, hogy a legénység nagy része a rögtönzött hidakon a Melbourne fedélzetére menekülhessen. Az ausztráliai hajó legénysége nem szenvedett veszteséget. A Melbourne nem első ízben keveredett hasonló szerencsétlenségbe; nemrégiben állították ismét szolgálatba egy nagyjavítás után. Ugyanis 1964. februárjában égy ausztráliai torpedórombolót vágott ketté, akkor a halálos áldozatok száma nyólc- vankettő vólt. Idén januárban Sydney kikötőjében égy japán teherhajóval ütközött össze, ezúttal azonban egyik hajón sem keletkeztek jelentősebb kárók. Fock Jenő Prágában (Folytatás as 1. oldalról) Fél 12-kor Gustáv Busák, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára a pártközpont épületében fogadta Fock Jenőt. Fock Jenő és Oldrich Cer- nik kedden délután megkezdte hivatalos megbeszéléseit a prágai várban lévő Hrzan palotában. A megbeszélések szívélyes, őszinte, elvtársi légkörben folytak. A három és fél órás eszmecsere során a két miniszterelnök tájékoztatást adott országa belső helyzetéről. Oldrich Cernik tájékoztatást adott a kormány stabilizációs programjáról. Csehszlovákia és a többi szocialista ország viszonyával foglalkozva kijelentette, hogy meg akarják erősíteni a baráti kapcsolatokat. Fock Jenő áttekintést adott a magyarországi helyzetről. Rámutatott arra, hogy fejleszteni kívánjuk a demokráciát, nemcsak a gazdasági életben, hanem az egyéb területeken is. A két miniszterelnök megvitatta a legfontosabb nemzetközi kérdéseket, s azonos álláspontot foglalt el. Különös figyelmet szenteltek az 'európai biztonság problémájának. Mindketten hangsúlyozták a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének szükségességét. Megállapították, hogy a két ország gazdasági kapcsolatai az elmúlt években jó irányban fejlődtek, a két ország gazdasága sok vonatkozásban hasonlít egymáshoz, s bizonyos mérték»^ strukturálisan is kiejgt&ítfk" egymást. Szóba kerültek a megbeszélésen az együttműködés fejlesztésének különböző lehetőségei is. Az eszmecserét szerdán délután folytatják. Kedden este a prágai külügyminisztériumban — a Cer- nin-palotában — Oldrich Cernik miniszterelnök és felesége fogadást adott Fock Jenő és felesége tiszteletére. A fogadáson — amely szívélyes, baráti légkörben telt el — a csehszlovák kormány több tágja vett részt és jelen volt a politikai, gazdasági és kulturális élet számos vezető személyisége. A napokban zajlott le a két agresszív ázsiai paktum, a SEATO és a CENTO értekezleté. Mindkét tanácskozáson részt vett Rogers amerikai külügyminiszter. A SEATO a Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezete, 1954 szeptemberében alakult, az Egyesült Államok, Ausztrália, Franciaország, a Fülöp- szigetek, Nagy-Britannia, Pakisztán, Thaiföld és Űj- Zéland részvételével. A három nyugati nagyhatalom tagsága révén szoros kapcsolatban áll a NATO-val, Nagy-Britannia és Pakisztán részvétele folytán pedig a CENTO-val is összeköttetésben áll. A szervezetben az első törés 1965-ben következett be. amikor Franciaország már csak megfigyelővel képviseltette magát a londoni tanácsülésen és nem vett részt a közös hadgyakorlaton sem. Az azóta eltelt négy évben a problémák csak sűrűsödtek. A CENTO-t, a Központi Szerződés Szervezetét, 1955ben az Egyesült Államok é? Nagy-Britannia által szorgalmazott török—iraki védelmi .szerződéssel alapozták me? Később Nagy-Britannia, majd Pakisztán is belépett a szervezetbe, s 1955 novemberében csatlakozott Irán. Miután Irakban az antiimpe- rialista forradalom megdön: tötte a monarchiát, Irak gyakorlatilag már nem vett részt a szerződés tevékenységében, később hivatalosan is bejelentette, hogy kilép a katonai szervezetből. Az Egyesült Államok hivatalosan nem tagja a szervezetnek, de miután kétoldalú katonai szerződéseket kötött Iránnal, Pakisztánnal, Törökországgal, az USA is a paktum tagja lett. A SEATO mostani tanácskozásán több kérdést vitattak meg, érthető okokból nagy érdeklődés- kísérte az ameri k&f ** ^tfütügjWlíisztéir felszólalását. Rogers biztosította a „baráti országokat”, hogy nem hagyja cserben őket a világnak ezen a részén akkor sem, ha kivonja erőit Dél-Vietnamból. A SEATO-értekezlet megerősítette ugyan, hogy a tömb tagállamai támogatják az Egyesült Államok politikáját, de leszögezték, hogy nagyobb súlyt kell helyezni a politikai tárgyalásokra, a gazdasági és kulturális együttműködésre, mint a katonai kapcsolatokra. Maga a tény, hogy a közös közlemény említést sem tett alapvető változások, vagy módosítások szükségességéről, arra mutat: olyan ellentétek vannak a tagországok között, melyeknek ismeretében az amerikaiak jobbnak látták, hogy ezt ne szorgalmazzák. A Reuter kommentátora pedig már odáig ment- el, hogy leszögezte: „A közös közleményben nincs semmi, ami felkeltené az érdeklődést a SEATO iránt, a sablonos, semmitmondó kijelentések lényegileg arra mutatnak, hogy a szervezet felett tnegkon- dult a lélekharang. „.Jellemző a tünet, hogy a tagállamok közül a kommünikét csak hat állam írta alá, Franciaország nem képviseltette magát az értekezleten* Pakisztán pedig elhatárolta magát a közös közleménytől. Az is nyílt titok, hogy Anglia Szueztől keletre eső támaszpontjainak feladásával egyidejűleg, 1971-re tervezi kivonulását a SEATO-ból. A Teheránban megtartóit CENTO-tanácskozáson Rogers sajnálkozással jelentette ki, hogy a világhelyzet tele van „bizonytalansággal, meglepető e'ikel és veszélyekkel.” A bizonytalanság okairól persze nem nyilatkozott. Ennek oka, amint ezt ma Irán, Pakisztán és Törökország vezetői közül is többen felismerték — a jelenlegi megbeszélésén is hangsúlyozták, — hogy lényegesen jobban előtérbe kell helyezni a gazdasági és műszaki együttműködést, ellentétben azzal, högy a CENTO-t kifejezetten katö- nai célokra alapították. Ezeket az érvekét Rogers sem- miféleképpen sem tudta megcáfolni, és a megfigyelők általában úgy vélik, hogy a CENTO tanácskozásán még élesebben kidomborodott a szervezet időszerűtlensége, mint néhány nappal korábbat; amikor a SEATÖ-kon- ferencián tanácskoztak. A problémák elemzésénél az amerikai delegátusok többször felvetették, hogy a két szervezetnek mily jelentős szerepet szánnak „Dél- kelet-Ázsia új arculatának” kialakításában. Itt csupán égy kérdést hagytak figyelmen kívül, azt, hogy a térség élétében az alaptétel a vietnami kérdés békés rendezésé, más szóval: az amerikai jelenlét felszámolása. Ha erre az Egyesült Államok nem is szánja rá magát a közeljövőben, a kibontakozásnak ez a formája óhatatlanul napirenden vafi, és ez egyben mindkét agresszív paktum lényeges módosításét, illetve felszámolását is időszerűvé teszi. S. É. Tragédia a hadgyakorlaton Arkagyij Veiner — Georgij Veiner: sAlyomozás magánügyben Fordította: Kassai Ferenc IS. — Szóval azt mondóa, Gyemidov busza utói éné Gavrilenkóét? Igen? — Igén — erősíti meg komoran Sztasz. — Gavrilenko késett az épülő aluljárónál. — És aztán? — Szóval, a Nyakigláb leugrott Gyemldóv buszáról és átszállt az előzőré Gavrilen- kóhoz. Igv történt. Gyemidov egyből felismerté, mást azonban ném tehetett, — És te hol voltál? Sztasz Szaveljevré emelte tekintetét: Szaveljev ártatlanul és Szemmel láthatóan álmosan ült a díványon. . — Elhúzódott egy kissé a dolog a bűnügyi Szakértővel — móftdta Tythonov. Szaveljev felfigyelt, megrázta rözsdasZínü üstökét; — Én mentem ki helyette, alezredes'elvtárs. Ott voltam a megállónál. Nem tudhattam, hogy a Nyakigláb Gav- nlenkóhoz szállt át. — Hát persze — húzta gúnyosan a szót Sarapov. — üT-em tartotta be az ígéretét, ugye? — Milyen ígéretét? — értetlenkedett Szaveljev. — Hogy kizárólag a 20 óra 37-es járatot veszi igénybe ... Szaveljev arcát nehéz, bfonzszínü pír öntötte el. Jobb lett volna hallgatni... Sztasz az orra alatt dü.invö- gött, az ujjait tanulmányozta, végül mégszólalt. — Nem tűnik el. Ma nem volt szerencsénk. Holnap elcsípjük. — Né mondd! — csodálkozott Sarapóv, — Azt. mondod, holnap elcsípjük? Vagy holnapután, igaz? Vagy egy hét múlva? —■ Leplezetlenül haragossá Vált á hangja: — A címet tudjátok? — Milyen címét — kérdezte Tyihórtóv és SzaVéljév egyszerre. — A helyőrségi fogdáét. — Mellesleg, szívesen eltöltenek ott egy nyugodt he- tecskét — mondta Sztasz epésen. — Pihenni szeretnél? A munkádat már elvégezted? — Azt mondtam elcsípjük, tehát elcsípjük. — Nono! — csóválta a fejét Sarapov. Az ügyeletes lépett az irodába. Vlagyimir * Ivanics, telefontávirat Leningrádból, Tyi- honov címére. Sztasz felkelt a díványról, az ügyeleteshez lépett, elvette a táviratot. — Pankova valóban Le- ningrádban volt, — mondta csodálkozva. — Az édesanyja krónikus beteg. Pankova felszállt a moszkvai vonatra ... Sarapov gondolkodott, májd így szólt: — Várd meg a pályaudvaron, és hozd ide. — Elhallgatott., majd így folytatta: — Gondolom, lesz mit mesélnie. De ne törj ajtóstól a házba. Beszélgess vele az élétéről... A Nyakiglábot pedig holnap kerítsd elő ... — Hát... — Semmi hát. Kerítsd elő és pont. Tyihónov még egyszer figyelmesén áttanulmányozta a telefontáviratot, majd pillan tása a bepárásodott ablakon piheni meg: — Kilenc óra áll rendelkezésünkre. Szaveljev. — Mihez? — A Nyakigláb kézrekerí- téséhez. — Tréfálsz? — Eszembe sincs. Van otthon telefonod ? — Nincs. — Akkor küldj valakit a feleségedhez. Figyelmeztesd hogy csak holnap mész haza. Sztasz papírlapot vett elő az íróasztal fiókjából, szárn- ószlopot írt a papírra, majd elgondolkozva Szaveljévre pillantott, aki elbóbiskolt a széken. — Sztasz. hallod-e! Nagyon éhes vagyok. — Együttérzésem. Én is. — Lemehetnénk a büfébe könnyebb lesz utána a munka. TyihonOv az órájára nézett: — öt perccel múlt negyed tizenegy. Éjszaka nincs büfé. —- Ezt jól kitalálták. — dünnyögvé elégedetlenül Sza veljev. — Ne feledd: az éjszakai élet a bűnözés melegágya! — vont vállat Szlasz. — Ami engem illet, gyilkolni tudnék az éhségtől. Képzelj el magad elé egy hatalmas nyársat rab- lópecsenyével. Utána egy üveg vörösbort. — Ne folytasd! Tyihónov előhalászott a zsebéből egy rubelt és némi aprópénzt: — Vedd a sapkád és szaladj, a Gorkij utcán nyitva van a csemege. Végy valami jót. Addig én előkészítem a munkát. Szaveljev szemmel láthatóan nem égett a vágytól, hogy útnak eredjen a farkas- Ordító hidegben, de ahhoz sem volt túl nagy kedve, hogy étlen-szomjan üljön egész éjszaka ... Tyihonov felhörpintetté a teáját, majd a felvágott maradékait papírba gyűrte és széles mozdulattal a papírkosárba hajította. — Kosárlabdázol? — kérdezte Szaveljev. — Jól van, eléget ültél a habáraidon! Rá se szolgáltál a vacsorára. Nemcsak kenyérrel él az ember. — Hát ez igaz — dörtrtög te Szávéljev. — A te brigádodban nyugodtan adhatnának tejet, vagy valami más védőitalt. — Ülj csak le szépen, és ahogy Odesszában mondják: fülelj ide. Felírtam erre a cédulára a telefönszámokat, és testvériesen megfeleztem veled. Vedd a kagylót és kezdd. Véget ért a nyomozás öt4- dik napja. SZOMBAT Sztasz felállt, kihúzta gát, öklével megdörgölte a szemét, s lassan, óvatosan megfordult fejében a gondolat: ma tálán minden befejeződik, s végre alhat... Sza- veljevhez lépett, gyengéden, megrázta: — Ébresztő, öreg! Negyed kilenc! Szaveljev mégrázkódott, félült és még csukott szemmel közölte: — Szépet álmodtam ... Az arca gyúródott vOtt, karikás a szerbe. SzaveljéV vörös hajába túrt: —- Sztasz, nincs egy tükröd? Szörnyen nézhetek ki. — Láttál már angóranyu- lat? A hasonlóság egészén rendkívüli. — Ami téged illet, most tn se vagy éppen kiköpött MaSÍ- roianni — jegyezte még Sza- VéljeV. — Sztasz, mennyit *)• háttam? — Jó másfél órát. Indád- junk, öreg. A vonat 9, ló-kör érkezik. Fél tízre Itt vagyok. Té pedig hózd egyenesén ide. (Folytatjuk)
