Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-19 / 139. szám

1969. június 19. RELFT - MAG Y ARORSZAÖ « a!<W Gondunk: a lakás Kölcsön, részesedés, felelősség Egy délután A VIDÁM PARKBAN Nézetek, amikkel vitatkozni kell A lakásgondról és a vál­lalati építkezésekről írott cikkeink során számos olyan nehézség, nézet vetődött föl, amiről beszélnünk, amikkel vitatkoznunk kell. Első a sorban a vállalat ál- tai juttatott lakás szolgálati jellege. Riasztó példa a kon­zervgyáré: az elmúlt éyek- ben a lakáshoz juttatottak 25 százaléka elhagyta a gyárat, s most másutt dolgozik. A lakás maradt, nem adták vissza, mert a jelenlegi jog­szabályaink nem teszik ezt lehetővé. (Ha valakit elbo­csátanak, kötelezni lehet a lakás elhagyására, de helyet­te másik és hasonló nagysá­gút kell biztosítani. Egyre megy, ha nem bolygatják az ügyet, talán még jobb.) Melyik a jobb ? Tehát hiába épít a válla­lat, — mondják most sokan, — nincs semmi biztosíték, hogy a dolgozó ezt meg is hálálja azzal, hogy hű ma­rad munkahelyéhez. Ez igaz, s fölveti, hogy leendő lakás­kódexünk szerkesztői legye­nek figyelemmel rá. Megoldást mégis lehet ta­lálni. Csak egy példa: a vál­lalat a lakáshoz átlagosan szükséges 120 ezer forintot 20 vagy 30 évre kölcsönadja a dolgozónak. E szerződésben véleményünk szerint nyugod­tan kiköthető, hogy ha a dolgozó bármilyen módon el­hagyja munkahelyét, az egész kölcsön, vagy a még megle­vő része nyomban esedékes­sé válik. így a vállalat nem károsodik túlzottan. Ezzel kapcsolatban vető­dött föl: mi a helyesebb, ha a dolgozót egy szövetkezeti lakás befizetésében segíti a vállalat, vagy pedig azt az utat járja, amit a kormány- rendelet megszab, tehát fe­dezi a lakás árának 60 szá­zalékát, s ezt vagy kölcsön­be, vagy jutalomként adja a dolgozójának? Véleményünk szerint az utóbbi. A szövetkezeti lakás induló összegének befizetésé­re már átlagos keresetű há­zaspár akár egy-két év gyűj­tése után is képes. (Az átla­gon aluli keresetű családok pedig szinte képtelenek vi­selni a szövetkezeti lakások­kal járó törlesztést és egyéb költségeket.) Tehát ha a vál­lalat az induló összeget fe­dezi, csak megkönnyíti dol­gozójának a lakás megszer­zését, azt, ami egyébként sem döntő az ügyben. A döntő, hogy a bizottság az elosztáskor épp ezt a csalá­dot válassza. Előnyös a dolgozóknak De ezzel nem lesz több la­kás A vállalati eszközök ki­használásának pedig első­rendű célja, hogy a lakás­alapot bővíthesse országunk Ez pedig csak a második, s járhatóságában kétségtelenül nehezebb úton valósul meg. Ám a kölcsönnek más elő­nyei is vannak. Igaz, elő kel! rá teremteni a súlyos induló összeget, de a dolgozó éven­ként meghatározott összeget vissza tud fizetni belőle. Es vissza is fizet. E szempont­ból különösen jól indul az építőipari vállalat, ahol az idei 45 lakás törlesztése 30 éven keresztül egy kisebb lakásalapot jelent majd éven­te, s e vállalatnál már arra is gondolni mernek, hogy a munkahelyhez hű dolgozók­nak bizonyos idő után a köl­csön egy részét elengedik. Igen ám, de honnan te­remtsék elő — kérdezik sok helyen, — azt a 120 ezer fo­rintot? Honnan, hiszen szegé­nyek a vállalataink, különö­sen Szabolcsban? Ez így is van, s előnyösebb a helyzete az iparosodottabb városok­nak Nyíregyházáénál. Mégsem hallgathatunk bi­zonyos káros tendenciákról, amiket a vállalatainknál ta­pasztaltunk. A rendeletek lehetővé te­szik, hogy a fejlesztési alap tíz százalékát lakásépítésre fordíthatják a vállalatok. Ez sehol sem valósult meg, ki­véve az építőipari vállalatot Miért? Mert csak a rendelet te­kinti a dolgozók lakáshoz való juttatását fejlesztésnek, a legtöbb vállalati vezető nem. Ma még az a nézet tart­ja, hogy Szabolcsban nagy a munkaerőtartalékok tá­bora, csak föl kell adni egy hirdetést, máris sokan jelent­keznek. Elég csak a kulcs­emberek lakásgondjának a megoldása, a többi pedig oldja meg, ahogy tudja Hogy ez mennyire helyte­len nézet, azt nem is kell bi­zonygatnunk. Uj üzemeink a megmondhatói, mennyire ke­vés az egyszerű szakmunkás, és nem olyan nagy a váloga­tási lehetőség, mint ahogy azt elképzelik. Ami a fejlesztési alapok felhasználásából kitűnik: a vállalatok számtalan új épü­letet teremtenek lehetőségeik­ből, gépeket szereznek be, s évekre előre elköltik az ala­pot. Ez nem is baj, a fejlő­dés követeli így. De azért nem árt a lakásra is gondolni, a későbbi évekre, amelyeket most kell a felhalmozással megalapozni. Minden! kiosztani? Ez azonban csak az egyik forrása a lakásra fordítható összegeknek, van egy másik, még kényesebb forrás is. A nyereségrészesedés! Nagyon kevés vállalatunk élt azzal a lehetőséggel, hogy ebből el­vegyen valamennyit. Miért? Egyszerű: népszerűbb az, ha a borítékban nagyobb össze­get lát a dolgozó, mintha meg kell győzni valaminek a he­lyességéről. Számos vállalatunknál, olyanoknál is, ahol milliónál is többet szétosztottak, nem gondoltak a lakásra. Nem gondoltak a kollektív szerző­dések tavalyi, s az újabb megszövegezésénél sem, hiá­ba javasolta a szakszervezet. Miért nem? Annyi mindent kell finanszírozni — vála­szolnak — a nyereségrészese­désből, hogy alig marad va­lami a dolgozóknak. Amikor az új irányítási rendszer előkészítése során a nagyobb önállóságról volt szó, akkor számos esetben fi­gyelmeztettek az ország ve­zetői: nemcsak az önállóság, a felelősség is nagyobb. Fe­lelősség — többek között — a vállalat dolgozóinak nyújt­ható juttatásokért is. Úgy gondoljuk, sok vita lesz még a „mindent kiosztani!-’ elv körül, s ez nem is baj. Még az sem, ha ebből okulnak is néhányan, hiszen az önálló­ság nagy próbája a felelős­ségérzet. Kun István Paszabiak sikere az országos szőtteskiállításon A Tolna megyei Szekszár- don vasárnap nyílt meg az országos szőtteskiállítás, ahol a népművészeti és házi­ipari szövetkezetek, iparmű­vész kisiparosok mutatták be legszebb termékeiket. Részt vett a kiállításon a Nyíregy­házi Népművészeti és Házi­ipari Szövetkezet is. A régi hagyományokat ápoló és ezeknek a népi motívumok­nak modern változatra való átvitelét publikáló bemutatón a nyíregyházi szövetkezet pa- szabi szőtteseivel jelent meg, és mindkét kategóriában he­lyezést ért el. Meglepően szép eredmény született a régi hagyományok szerint készült paszabi szőttes értékelésénél ahol az első díjat szerezték meg. Ennek tervezője és kivitelezője Czomba Pál közismert pasza bi népi iparművész, aki az er­kölcsi elismerés mellé még 3 és fél ezer forintos jutalmat is kapott. A második kategóriá­ban; a modem lakáskultúra változatban — ugyancsak a paszabi szőttessel — a har­madik díjat szerezte meg a nyíregyházi szövetkezet. A termék ezúttal egy fali szőt­tes, amelyet Jakab Mihályné tervezett, s kivitelezője Gön­czi Gyuláné. mindketten pa­szabi iparművészek. A megnyitón a díjakat Or- tutai Gyula akadémikus, nép­rajztudós adta át. S mint a paszabi iparművészet régi is­merője, külön és nagy elis­meréssel gratulált a nem mindennapi szép sikerhez. Kislányok a miniautóban. Forog a kerék ... Ez a kora nyári nap csak úgy öntötte a szép időt, meg a tömegek A levegőben re­megett a kacaj, a türelmet­lenség. Az embereket a Vi­dám Park hangos kavargó forgataggá egyesítette, me­lyet több mint 30 attrakció fénye és muzsikája hintett be. Sűrűn reccsent a bejárat fém forgóajtaja. Számlálta a beáramlókat. Egy forgalmas vasárnap 60 ezret is. Egész szezonban — májustól szep­tember végéig — kétmillió­hétszázezret (húsz százaléka külföldi, huszonöt százalék vidéki). Jönnek felnőttek, és gyer­mekek. Hosszú hajúak, rövid szoknyások, de akad rövid hajú, hosszú szoknyás is. In­nen a tízen és túl az ötvenen Hangosan szól a tánczene. A szórakozó tömeg zaja, a hangszóró zsivaja elkevere­dik a sok masina csikorgásá­val, robajával. Itt az ember körben forog, ott magasról pottyan le, se­besen halad, ferdén megy, egymásnak ütődik, rázódik, nevet, sikongat, ügyességét próbálja, erejét méri, kacag és tombol. A céllövöldében még most is emlegetik azt a kiskatonát, aki hét játékból ötször ötöt lőtt és talált, 1000 forintnyi ajándékot kapott. A játékteremben amerikai, japán és nyugatnémet gépek, wurlitzer, félmeztelenre vet­kőzött csábos mosolyú szép­ségek — no persze csak ké­pek a gépeken. A hullámvasút előtt het­venéves nénike az unokái­val. — Tudja lelkem mikor vol­tam itt utoljára? — ötven éve. Hja, azóta alaposan megváltozott itt minden. A hajdani Vurstli és An­gol Park mutatványos bódéit elsöpörte az idő. Nincs már csodapók, liliputi, meg óriás. Am sajnáljuk a bábosokat (akik 45 után először itt ütöt­tek tanyát) mindent legyőző Vitéz Jánost és Paprika Jan­csit. Helye volna az egykori panoptikumnak (új tartalom­mal). Most itt is minden a tech­nika. A sok körbeforgó, moz­gó lépcső, vízszintesen kinyú­ló grádicsokkal, derékszögben felszökkenő vagy teknővé domboruló deszkák, váltako­zó irányban gördülő, reme gő, süppedő padlózat, fények villódzása, váratlan szökő kutak, zuhanások, majd­nem kisikló szerelvények, A dodzsemnél hosszú sói áll- Lesik, figyelik a már mulatókat: akik megajándé­kozták magukat a kétper­ces, kétforintos boldogsággal. Szédületes, vad kergetőzés­sel, hangos összeütközéssel, vigasztalódnak, hogy nincs igazi autójuk. Az elvarázsolt kastély ka­landok kiszámított sorozata Ez a mostani kastély már 90 éves. Jövőre újat építenek modern formájú üvegpalotát Fényhatások, különleges akusztikai megoldások teszik még titokzatosabbá az új kastélyt. A parkban legrégibb a rínglispil. Még a millenniumi évekből való. Akkor ösbuda- vár néven nyílt a Városliget első szórakozó parkja — hintákkal, ringlispilekkel. Az Angol Park, a mai Vidám Park őse, 1906-ban nyitott a Baron vasúttal. Most van itt óriáskerék, robogó, erdei út­vesztő, 8 viharvasút, hajó­hinta, vitorlás, Velence, ród- li — összesen 36 féle „üzem”. A legszebb az új játékte­rem lesz — fűthető, télen is üzemelő. Elektromos kugli­val, játékautomatákkal, zene­gépekkel, táncparkettel, bár­ral. Európában egyedüli a pest! sikló és az óriásrepülő. A leghosszabb a mi hullám- vasutunk. Minden évben ki­cserélik a vasút faalkatré­szeinek egyharma iát. És miénk a világ legol­csóbb vidám parkja Is, Itt a legdrágább mulatság 3 fo­rintba kerül. (S a Park to­vábbi kedvezményeket ad: előreváltott jegyfüzetet gye­rekeknek 58, felnőtteknek 38 százalék kedvezménnyel). Ha változott is a park, újak az igények, a látogatók, ma­radt azért a régi vurstli ro­mantikájából, jókedvéből, meseteremtő gazdagságából, hangulatából. (kádár) RÉGI SZABOLCSI HISTÓRIÁK Az első kikövezett utca Még 1968 végén megindult útépítő és rendező munkála­tok során korszerű, világvá­rosi aszfaltburkolatot kapott a Széchenyi utca, a század- forduló idején is nagy forgal­mú, a városközpontot és „vas­úti indóházat” összekötő Vasúti utca. Nevét a nagy reformpolitikusról, 1899 jú­lius 3-án kapta, amikor a nemes város tanácsa hosszú viták után azt is elhatároz­za, hogy kissebbesi gránit kockákkal széles, sugárútsze rűen kikövezteti. Az akkor mór kereken 32 000 lakost számláló város forgalma a korábbi sáros és poros útvi­szonyok fenntartását nem tűrte meg. A munkálatok ki- sebb-nagyobb megszakítások­kal 1902-ben fejeződtek be, sok ezer koronát emésztve fel. A kikövezett utca két elda Ián évtizedek óta éktelenke­dő, bűzös vizesárkokat is be­temetik, helyüket fákkal ül­tetik végig, ma is létező fű vés sávot képezve a helyén. Ugyancsak 1902-ben keletkez­nek az utca két oldalán szim­metrikusan elhelyezkedő Ká­rolyi és Dessewffy terek is. Az érkerti Salétromszérűból és az akkor már létező színház előtt elterülő Széna térből — ahol a heti termény- és takarmányvásárokat bonyo­lították le eleink — alakítva ki. Az utcát keresztező Ér­patak roskatag fahídját is tartósabb és szélesebb beton- hidra eserélik. A városiasodás mértéké­nek tekinthető utcakövezés terve Nyíregyházán 1844-ben vetődött fel. Akkor köveznek járdát először a Városház té­ri üzletek előtt és az akkor még meglévő régi katolikus templom kerül. (A templomot 1904-ben bontották le, hozzá­vetőlegesen a mai Kossuth szobor helyén állt észak—dé !i irányban.) A Széchenyi ut cát 1866-ban macskakövezik először, utána a Kossuth tér egy részét, a Zrínyi Ilona ut cát, Kálvin teret (a posta előtti rész). 1876-ben bővítik a kövezett területeket: ekkor kerül sor­ra a Szentmihályi utca (Beth­len utca), a Debrecenbe ve­zető út a Kállai utca elejéig (akkor Iskola utca). Másfelé maradt a sár és a por, oly­annyira, hogy egyszer Jósa András, — aki Nagykálló ban lakott, — lovas kocsija val elakadt a feneketlen ká­tyúban a Kállai utca elején, a gimnázium táján. Mérge ben terjedelmes kérvény I szerkesztett és küldött a vá­ros vezetőségének, „megle hét, hogy tévesen, de úgy esett értésemre, h°gy 3 nagy kállói utcán elterülő mocsá rok csikászgti és halászati loga kiadó, én három egy más után következő évekre bérösszeg fejében X forintot felajánlok” — élcciődött a nagybecsű magisztrátussal. 1903-ban váltak a város köz­ponti részének utcái végle gesen burkoltakká, ebből az időből eredeti kövezet csak a Dob és a Véső utcákon ma­radt meg napjainkig Igazán mozgalmassá a Szé­chenyi utca forgalma akkor vált, amikor egy évtizedes tervezgetés és korántsem si­mán folyó munkálatok után 1905 december 21-én megin­dult rajta a kisvasút, az NYKV, gőz- és motorvonta­tással. A' vonal kiépítése 780 000 koronába került, Bé­késcsaba környéki keskeny ágányú vasút mintájára — külön deputációt szerveztek a részletes megtekintésére a polgármester vezetésével — elsősorban nyíregyházi mér­nökök tervei szerint. A pályatest Balsáig csak 1911-re készül el, amikor a villamos is megindul a vá­rosban a nagyállomás és a Sóstó között. Az idén szűnt meg ez a kedves, a városké­pet jellegzetessé tevő hűséges közlekedési eszköz, 58 éves korában. Simkovics Gyula i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents