Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-08 / 103. szám

május 8, KSUÍT-MAOY AP OHS&Ä« S. oMaf A tanácsok és a honvédelmi nevelés Az MHSZ munkájában lé­nyeges változások történtek az utóbbi esztendőben. A Ma­gyar Honvédelmi Szövetség megnevezés nemcsak aktivis­táink, hanem az államhatal­mi szerveknél tevékenykedő vezetők és dolgozók előtt is egyértelműen világo­sabbá tette célkitűzé­seinket és közös fel­adatainkat. A pártszerveze­tek és a tanácsok munkájá­ban mind fontosabb helyet foglal el a honvédelmi neve­lőmunka, az MHSZ-szerveze- teknek nyújtott személyi, anyagi és szellemi segítő te­vékenység. Valójában most kezd igazán társadalmi ügy- gyé válni Szabolcs-Szatmár- ban is az ifjúság és a felnőtt lakosság honvédelmi nevelé­se. Jól szolgálták a honvédel­mi nevelés ügyét a megyei párt végrehajtó bizottságá­nak határozata, a megyei ta­nács vb. ülései, amelyeken több ízben kerültek napirend, re megyénk felnőtt lakossá­gának és az ifjúság honvé­delmi nevelésének kérdései, problémái. „Az MHSZ-szer- vek és klubok működésének biztosításával a lakosság, va­lamint az ifjúság honvédelmi felkészítésével kapcsolatos ta­nácsi feladatok” — címmel a megyei tanács vb. elnöke in­tézkedést adott ki valameny- nyi járási és községi tanács­nak, amelyben résáetesen meghatározták feladataikat. Ennek nyomán a megyében a járási és községi tanácsok végrehajtó bizottságának na­pirendjére került a honvédel­mi nevelömunkával kapcso­latos feladatok megvitatása. Az alapos elemző munka bíz­tató eredményeket hozott, s igazolta azt is, hogy Sza- bolcs-Szatmárban tanácsaink valóban szívügyüknek tekin­tik a honvédelmi nevelő te­vékenységet. A járási és községi taná­csoknak az arra legalkalma­sabb es legszakképzettebb vezetői az MHSZ-szervezetek munkájában nem csak mint tanácsadó testületi tagok, ha­nem mint előadók, körveze­tők, instruktorok is tevé­kenykednek. Ez nagyban elősegítette szervezeteinknél a vezetés színvonalának a javí­tását, mely elsősorban a neve­lőtevékenységben mutatko­zik meg. Példázza ezt az is, hogy falvainkban mindinkább társadalmi üggyé válik a honvédelmi nevelőmunka, hi­szen a tanácsok egyik első­rendű kötelességüknek tart­ják a társadalom mind széle­sebb rétegeinek hazafias, honvédelmi nevelését. A tanácsoknak ez a köte­lességérzete az MHSZ-szerve- zeteknek nyújtott anyagi és szellemi támogatásban is ki­fejezésre jut. Az elmúlt esztendőben a tanácsok az MHSZ-szerve- zetek honvédelmi nevelő- munkájának támogatására, az oktatási célokra - 25 személy­gépkocsit és 70 motorkerék­párt adtak át. Ezzel nagyban elősegítették, hogy tavaly csaknem 300 amatőr gépkocsi- vezető képzését biztosítottuk, akik, személygépkocsi vezetői jogosítványt kaptak. A most működő tanfolyamainkon már több mint félezer fiatal képzését biztosítják ezek az eszközök. A tanácsoktól ka­pott motorkerékpárok jól szolgálják az iskolai nevelés és szakoktatás céljait is. De nemcsak ezekben nyil­vánult meg a tanácsok segít­sége, támogatása. Ott, ahol MHSZ-szervezetek nem mű­ködtek, a tanácsok éppen a feltételek biztosításával te­remtettek alapot ahhoz, hogy kibontakozzék a honvédelmi nevelőmunka. Ezt bizonyítja többek között a fehérgyarma­ti és a nyíregyházi járás több községének a példája is. A községi tanácsok adtak anya­gi alapot a lőterek megépíté­sére, klubfelszerelésekre, s ezzel elősegítették az MHSZ- szervezetek megalakítását és működését, örvendetes az is, hogy az fmsz-ek, tsz-ek mel­lett a tanácsok felügyelete alá tartozó vállalatok, intéz­mények is mind több támo­gatást nyújtanak az MHSZ- szervezetek működéséhez. Csak két példát említek: A Nyíregyházi Víz- és Csatorna­mű Vállalat 10 000 Ft-ot biz­tosított az üzemi MHSZ- klubnak. A múlt évben épí­tett nyíregyházi körrepülő modellezőpálya elkészítéséhez a Szabolcs megyei Építő és Szerelő Vállalat jelentős ér­tékű társadalmi munkával já­rult hozzá. Szabolcs-Szatmár megye székhelyén, Nyíregy­házán ez évben kezdik meg a megyei honvédelmi oktatási központ építését. Többszintes, impozáns épület szolgálja majd 1971-től a honvédelmi nevelőmunkát megyénkben, s ez a Nyíregyházi Városi és Já­rási, valamint a Megyei Ta­nács segítségével és támoga­tásával épül. Ezenkívül a kö­zeljövőben a megye több já­rási székhelyén kezdik meg MHSZ-székházak építését. Az általános és középiskolák­ban a honvédelmi ismeretek oktatása ebben a tanévben kezdődött meg. Ezzel nem­csak az iskolák, a pedagógu­sok feladata és felelőssége nö­vekedett, hanem a tanácsok és az MHSZ-szervezeteké is. Csupán 7 hónap tapasztalatai állnak rendelkezésünkre e munka értékelésére. Ám#zek is jelzik, hogy tanácsi szer­veink együttműködve a pe­dagógusokkal, az MHSZ- szervezetekkel, figyelemre méltó eredményeket értek el. Az együttes munka eredmé­nye, hogy megyénk vala­mennyi iskolája megfelelő képzettségű, rátermett, az is­kolai honvédelmi nevelő és oktató munkát szívén viselő pedagógusokkal rendelkezik, akik e tantárgyat tanítják. Pedagógusaink és a szülők megértették a honvédelmi ok­tatás szükségességét. Biztos jele ennek az, hogy az álta­lános és középiskoláinkban tovább növekedett a határ­őr, a honismereti, az egész­ségügyi, a rádiós, a tűzoltó, és közlekedésrendészeti és a repülőmodellező szakkörök és az ezekben tevékenykedő fiatalok száma. A honvédelmi nevelésre fordított energia — úgy ér­zem — bőségesen megtérül és kamatozik, nemcsak a szocialista társadalom vé­delme, hanem építése során is. Szaniszló János. az MHSZ megyei titkára Csehszlovák és NDK meg rendelésre készít elektromos, berendezéseket a Hajtómű és Felvonógyár nyíregyházi g yára. Képen: Az alkatrészeken festőbrigád dolgozik. Foto Hammel József Falura mennek a „kistanitók“ Végzős diákok, terveikről — Amikor Cibakon kiszáll­tunk, azt sem tudtuk, mer­re induljunk. Vagy 6 kilomé. térré lehet onnan Koczogh- tanya. Koczogh-tanya két sor ház. A környező kis telepit lésekről is odajárnak a gye­rekek iskolába. Tizenkét tanerős az általános iskola. — Vanczák Edit még most is jól emlékszik a féléves ta­nítói gyakorlóidő első, nehéz napjaira. A tanítóképző harmadik évfolyamán a hall­gatók fele múlt év szeptem­berében kezdte meg a gya­korlóidé letöltését. Vanczák Edit Sőrés Margittal együtt került Koczogh-tanyára. Tótti Piroska Milotán, Varjasi Bé­la Csengerújfalun volt gya­korlaton. Kopka János riportsorozata: N i T Ő L élenjáró az élenjáró 9 4. Technikai fölény A szűk irodában könyvel­nek, megjött az elnök, a fő­könyvelő és a főagronómus. A legfiatalabb, a főagronó­mus így fogadja a kérdést: eléggé fogas. A főkönyvelő viszont máris kezdi a vá­laszt, Azzal, hogy mindig szorgalmas, okos emberek él­tek Rakamazon. Jobban gaz­dálkodtak a környéknél, s magasabb volt a szaktudásuk is. Amikor hatvanegyben megalakították a Győzelem Tsz-t, komplyan gondolták a győzelmet. Beleadták a szí­vüket és a tudásukat. Talán még jobban, mint addig. Ha valaki azt hinné, hogy a falun elég annyit tudni, mikor kell aratni, kapálni, arra nagyon rácáfolna Raka- maz. Amely okszerűen, cél­szerűen gazdálkodik. Már a főagronómus so­rolja. mi a cél. Egyrészt, hogy ezt az évet minél job­ban zárják, a következőket minél jobban alapozzák. „A végrehajtás rendkívül sokré­tű. összehangolt feladat. Ma­gas szintű beruházás, piacon jó értékesítési lehetőség ke­resése, a pénzügyi es a ter­melőmunka jobb összhangja. Ha ez sikerül, nagyszerű nagyüzem vagyunk...” Már arról szólnak, hogy a három üzemág milyen fel­adatokkal birkózik. A nö­vénytermesztés: minél több árut adjon, s minél több ta­karmányt. A kertészet: egy­ségnyi területről minél na­gyobb jövedelmet adjon. Komp! ex üzemszervezéssel elérik, hogy a munkacsúcs idején minden munkaerő ide csoportos-1'ion. Az állatte­nyésztés: elsősorban minél nagyobb hozam. De ennek a feladata, hogy megfelelő szer­ves anyaggal lássa el a kerté­szetet, a burgonya-, cukorré­pa és a kukoricaterületet. Évente 140 000 mázsa is­tállótrágyát . szórnak ki, négy- évenként minden holdra jut 140—150 mázsa. Ez, s az évi 4—5 mázsa közötti vegyes műtrágya holdanként már az állami gazdaságok szint­je. A másik lényeges vonás, hogy minden igyekezetük korszerűsíteni a gazdálko­dást. Elsőként a megyében — ez a néhány szó sokszor elhangzik. Elsőként vezették be a villanypásztoros legel­tetést... alkalmazták a siló karbamidos dúsítását... Tö­rekszenek a komplex gépe­sítésre: a kalászosokon kívül a pillangósokat is géppel ta­karítják be. A kukoricát, napraforgót is géppel, s idén már a cukorrépát és a nap­raforgót is gépek takarítják be. Jelenleg a burgonya egy- harmadát, a kukorica két­harmadát, az őszi búzaterü­letet teljesen vegyszerezik, a cukorrépánál. lucernánál mindig megelőző jellegű a védekezés. Alakítottak egy komplex növényvédő brigá­dot — ez látja el a vegysze­rezést és a gyümölcsös vé­delmét. Nagyrészt köszönhe­tő nekik, hogy tavaly 380 hold szórványgyümölcsös ti­zenhétmilliót adott a szövet­kezet tagságának. Még szakmában laikusnak is meglepő, hogyan töreksze­nek a géppark növelésére. ..Tipizáljuk a parkot. A leg­korszerűbb erőgépeket igyek­szünk beszerezni négy típus­ban. Eszközhordozókat, köny- nyű univerzálisakat, közép­nehéz és nehéz univerzálisa­kat...” Elmondják, mi ennek a haszna. Sokkal kisebb alkat­részigény és a szerelők köny- nyen specializálhatják a ja­vításukra magukat. Ugyan­akkor a gépeket — univer­zálisak! — a legkülönbözőbb munkára foghatják. Sokr minden megvalósult már a tervekből. Két és fel éve az állattenyésztésben a teheneket egyedileg takar­mányozzálr, az egész állo­mányt géppel fejik és tbc­mentesítették. Idén már irigylésre méltó eredménye­ket érnek el: egy tehén át­lagos hozama közelít a 3500 literhez. „Senki ne higgye, hogy a mezőgazdaságban ugrásszerű eredményeket lehet elérni” — mondják magukról. Azzal folytatják, hogy a hagyomá­nyos okos munka, a szövet­kezet mai jó szakembergár­dája — együtt az idős gaz­dák és az iskolázott fiatalok tapasztalata — képes csak ilyen eredményekre. S. nem titkolják, hogy az szinte a legtöbb: a vezetők itt nem­igen cserélődtek. Az elnök, a főkönyvelő, a főagronómus, s az üzemágvezetők évek óta ugyanazok. így tudnak jól tervezni, s ők is valósítják meg azokat. Másrészt az egy­szerű tagok is megtalálták a helyüket. Mindenki ott van, ahol szeret lenni, s amihez ért. A lószerető ember foga- tos, a gépszerető pedig trak­toros és így tovább. Ezeknek aztán nem kell mindennap külön mondani, hogy mit csináljanak. Ritka tsz-ben tapasztalni, de itt éves önköltségszámí­tás van. Mi az, amivei ér­demes, s amivel nem ér­demes foglalkozni? S szá­mításokat végeznek, hogyan oldják meg :• mindenkinek a munkanapja meglegyen egy évben. „A tsz-tag nem csak dolgozója, hanem gazdája is a szövetkezetnek. Joga van a nagyobb jövedelemhez, a juttatásokhoz, s azt számon is kérheti tőlünk” — így vé­lekednek a vezetőség tagjai. És mit tesznek? Például el­készíttették a gödöllői egye­temmel távlati fejlesztési tervüket, öt éven belül száz­hatvanmilliót ruháznak be létesítményekre. Építenek egy hatszáz férőhelyes sza­kosított szarvasmarha-telepet (a tsz adja a költségek egy részét, a többi állami támo­gatás) és kétezer holdat ön­töznek az épülő Tisza II vízlépcső elkészülte után. Er­re épül az ötszáz holdas zöldségkertészet, amely gaz daságos és munkát is ad. S öntözik a fürtből a cukorré­pát, napraforgót is, amely ugyancsak mostanában lett divatos termék a szövetkezet­ben — mert munkaigényes és jövedelmező. A tsz demokrácia itt kez­dődik, de nem itt végződik. A vezetőség tagjai minden munkaterületet képviselnek, a problémák már csokorba gyűjtve kerülnek az ülések­re. Mindig mindenki hozzá­szól, nem ritka az ötórás vi­ta. Ami még lényeges: a tag­ság évente 230—240 munka­napot dolgozhat. Az ered­mény pedig évi átlagban harmincezer forintos jövede­lem. 839 tagnál! Ezekért lett modellgazda- ság a rakamazi, s kapta meg a kormány és a SZOT elis­merő oklevelét. W>»4ytaHuk) — Én nagykállói vagyok — veszi át a szót Sőrés Margit. — Edit nyíregyházi. Nekem talán könnyebb volt a kezdés, hiszen ismerem azt a környéket. Tanítani is a közelben szeretnék, Kálló- semjénben. Öltözködés a tanyán Valamennyien a legújabb divatnak megfelelő ruhákat és frizurákat viselnek. Nem is olyan régen még a szűk szoknyáért is a „falu szájá­ra” került a tanító néni. — Mi nem tartunk et­től — válaszolnak a lá­nyok. — A faluban, de a tanyákon is divatosan öl­töznek a fiatalok, akárhol megjelenhetnek. Mindenfe­lé az számít, hogy kedves­nek, közvetlennek ismer­nek-e meg bennünket, olyan­nak, aki helyesen neveli a gyerekeket. Tóth Piroskát Milotán na­gyon megszerették. Varjasi Bélát. is Csengerújfalun. Hívják vissza mindkettőjü­ket. Ők azonban idős, beteg szüleik mellett szeretnének maradni. Tóth Piroska Gyu­laházára, Varjasi Béla Tyú­kodra készül. Mindketten ha. za. Majd otthon, Tyúkodon — Akár Tyúkodra kerülök, akár máshova, én úgysem tudok megállni — mondja Varjasi Béla. — Persze ott­hon már ismerem a fiatalo­kat, tudom, hogy nem a leg­elején kell elkezdeni. Dol­goztam korábban a kultúr- ház igazgatója mellett. Szín­játszó csoportunknak nem­csak nézői voltak, de szor­galmas tagjai is, akikre szá­mítani lehetett. A két köczogh-tanyai „kis­tanító néninek” is az a véle­ménye, hogy a kikerülő, kezdő pedagógusok nagyon sokat tehetnek a falu kultu­rális életének fellendítésé­ért. — Sok helyen az a baj — folytatja Varjasi —. hogy a kultúiházak igazgatói melje a pedagógusok közül ..kine­veznek” valakit. Az ilyen patrónusnak fárasztó köte­lességteljesítés, nyűg a napi tanítás mellett a falu „ ne­velése”. Míg Varjasi eddigi tapasz, talalairól beszél, a lányok /már azt tervezgetik, hogyan kezdenek külön-külön ab­ban a faluban, ahova kerül­nek, a tanítás melleti mű­ve1 ődési munkához. Tóth Piroska Gyulaházán a’ kultúrház vezetőjének tá­mogatósával eleinte lemezes klubdélutánokat rendezne. Kocsmából a klubba szoktatni Táncolni szeretnek a fia­talok. Nem lehet mindjárt mindenkit a könyvtárba erőszakolni. Először a kocs­mából a klubba kell oda­vonzani a fiatalokat. Megfontolt, komoly szava­ik alig engedik sejteni élet­korukat. Alig vannak túl a huszadik évükön. Ezt azon­ban lelkesedésük. terveik jellemzik. A kis gyermekek — a 6 és 10 közöttiek — ok­tatása mellett a „nagyob­bak” — az egész falu nevelé­sére is vállalkoznak. A hi­vatásérzet fogalma tágabbá válik, kiegészül az egész fa­lu művelődéséért érzett fe­lelősség fogalmával. Csak a bizalmatlan fogad­tatástól félnek. Hárman is­merős környezetbe kerülnek. Vanczák Edit azonban még nem tudja. hova. Ö nem a bi­zalmatlanságtól tart, inkább segítőtársra van szüksége. — Egyedül nem lehet — fogalmazza meg aggodalmát. És most valamennyien hi­szik, hogy nem lesznek egye. dűl. (t»ap»ksé) Lakások, szálloda, üzemi csarnok Jelentés az építkezésekről Mi újság az építkezéseken? — nyitottunk' be a Szabolcs- Szatmár megyei Építőipari Vállalat termelési osztályára. Április végén — válaszol­ták — adtuk át az Északi nagykörúton az A/6-os 56 la­kásos lakótömböt. Ugyanezen a napon történt meg az át­adása az AKÖV 6 millióért épült új csarnokának a Ke- mecsei úton. Jó ütemben ha­ladnak az új szálloda építé­si munkái ahhoz, hogy még idén tető <?/i kerüljön. Meg­kezdték a Szarvas utca sar­kán is egy űj középület ké­szítését, A volt vasalóház. a lebontott Rózsi ka cukrászda helyéről viszont a törmelék elhordását kell megvárni. ítl is elkezdődik a földmunka egy hónap múlva. Megtör­tént a Mártírok terén az űi szolgáltatóház terének átvé­tele, a beruházó átadta az építőknek. A legutóbbi műszaki át­adás Ti szavasváriban volt, ahol az Alkaloida szamara készült bővítési létesítménye­ket, az új iparvágányt, a hídmérleget, a porta épületet és egyéb kisebb üzemi let° sftményeket adtak át a meg rendelőnek körülbelül négy miliaó fonat értékben.

Next

/
Thumbnails
Contents