Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-04 / 100. szám
I. flftfel ifttüT-WSSTÁRÓRSZ. Á® - VSSÄRtfAßf MlLÉfiSfLff I9ۧ. m£fá* t Már két napja rendeztük a könyvtárat, mikor a kezembe akadt a sovány kis kötet: Kegyes történetek Árpádházi Szent Margit életéből. Nocsak, mik nem kerülnek elő. Forgatom a könyvecskét, ott van az első lapján még a pecsét is annak rendje és módja szerint: Romai Katolikus Népiskola meg a helység neve; középen a magyar címer a szent korona meg a két angyal. Még jó, hogy ki nem kölcsönöztétek — mondom egykori lakhelyem fiatal igazgató tanítójának. —Áh. ez nincs is a leltárban — válaszol —, csak af féle lom, ideje tényleg', hogy mielőtt átköltözünk az új epület.be a szemétre vessük. — Ezt pedig nem dobja tok a szemétre! Az igazgató úgy néz rám, mintha meghibbantam volna. Ide süss! — mutatom neki a könyvet. Nézi, nézi. aztán lassan olvassa: „Kísértet járja be Európát...” De hiszen ez... ügy van! Ez a Kommunista kiáltvány. Regi formája a konspirációnak. Más a fedő lap. más a tartalom, Józsefi Attila is így csinálta.. És én azt 's tudom, hogy kié volt ez a könyv! A Bálint úré őre. gem, a Bálint úré, akit te biztosan nem ismerhettél... Leültünk, s én — a hirtelen jött emlékek halasa alatt elkezdtem mesélni Bálint úrról, akit csak most látok jobban. hogy a kezembe adta a véletlen ezt a kis könyvet, * Bálint ur — így szólította mindenki a faluban — a huszas években költözött közénk, ahogy az öregebbek mesélték. Tenyérnyi telket vásárolt magának, s arra parányi házat húzott. A ház csak egyetlen helyiségből állott. Ez volt a szoba, a konyha, a kamra, sőt ez volt a műhely is. ahol Bálint úr a cipőket javította. Mert cipész volt ő. úri cipész. A név táblán nem egyszer tréfálkoztak a jobb mesterek, hiszen Bálint legfeljebb foltozó vargának illett, mindez azonban nem zavarta a derék mestert, mint ahogy arra sem vetett ügyet" hogy a felvég rangos portái között egyedül az ő kis kulipintyója árulkodott a szegénységről. Nem is kerülhetett volna, ide de éppen abban az időben halt meg az öreg Lázár, a falu legmódosabb gazdája, egyháztanácstag, meg törvénybíró — mikor a faluba vetődött Bálint. A fiatal özvegy. Orsolya adott szállást neki, s Bálint nem is érezhette rosszul magát a vendégszerető' hajlékban, de hát milyen a falu szája... Orsolyát idő múltán még az öreg pap is felkereste, s mondják, hogy nem kerülte volna el a kiátkozást sem — ami a pokolnál is rosszabb —. ha nem küldi el magától Bálint urat. aki ■— mint a Mária Társulat elnöknője mondta —, Szodomát és Gomorát csinált a hajdani presbiter tisztes hajlékából. Szegény Orsolyának nem volt mit tennie, ajtót mutatott Bálint urnák — legalább, úgy lássák, hogy a falu száját be. fogja. Azt azonban már nem tagadhatta meg a földönfutó embertől, hogy a nagy telekből — természetesen a törvény szabályai és hites tanúk előtt — ne adjon el néhány négyszögölet. A falu legnagyobb ámulatára erre a telekre húzta fel aztán Bálint úr a már említett kis fészket, mondván: az én házam, az én váram. Ez ellen aztán senkinek sem lehetett kifogása, különösen miután Bálint úr bemutatta a hivatalos iparengedélyt és egy szombati napon kibigv_ gyesztette a táblát is. „Úri női cipészet — CT. Bálint Jó zsef”. Hogy a CT. mit jelent ezen hosszan vitatkoztak esténként a házak előtti padokon az emberek, mígnem Annus Kálmán, aki Pesten is bognárkodott megadta a választ. A cötö az annyit tesz, mint cégtulajdonos. — Nem ostoba ember ez a Bálint úr, nyilvánított véleményt az öreg Mazula. viszi ez még többre is, csak várjuk ki a végét. Na meg a munkája is takaros. — Csak azok a fene úri szokásai ne volnának — szólalt meg az öreg Varga, akit csak száraz Vargának említettek. mivelhogy olyan sovány, s csontos volt, mint a sintér lova. — Figyeljétek csak esténként. A rendes emberek már zárják a kaput, mikor a mi suszterünk lepedőt csap a hóna alá, aztán megy firedni a malmi tóba — Kend is firedik. szólal meg Rostás János, a irafikos és hadirokkant. — Firedek hát. vágja rá száraz Varga. de csak a szérűn a dézsába. s mindig csak ünnep előli. Nem mutogatom magam világ csúfjára. — Hát Jani bá tyámtúl meg is Ijednének a lányok — röhög Márton Gabor, akinek mindent szabad, merhogy a leggazdagabb legény. Száraz Varga is csak káromkodik egyet. s indul befelé jójszakát. se mondva a többieknek. Bálint úr tényleg szeretett fürödni. Ez azonban még nem tette volna előttünk, gyerekek előtt különös és kedvelt emberré. Szeretett fürödni a vén pap. a molnár, meg Ágnes tensasszony is. az öreg jegyző felesége — Balint úr azonban nem úgy fürdő zött, mint a többi közönséges halandó. Oh. hogy irigyeltük, hogy bámultuk, hogy utánoztuk volna. Estefelé megjelent Bálint úr a malmi tónál, fehér lepedőjét ledobta a gyepre, lerúgta a nadrágot, lehúzta az inget. S ezután következett a produkció. Bálint belevetette magát a vízbe, majd kisvártatva a felszínre bukkant, s ott merev testtel végigfeküdt a sima víztükrön, miközben csengő tenor hangon éneikért ni kezdte: Vágyom egy no után, egy nő után... Ezt nem tudtuk utánozni. Prüszköltünk. fulladoztunk és Bálint csak nevetett. Nem volt büszke a tudományára, sőt örült volna, ha megtaníthat bennünket. Szerette a gyerekeket. Iskolából jövet nem egyszer betértünk' a kis műhelybe, ilyenkor Bálint úr elbeszélgetett velünk, ha kedve volt még dalolt is. — Bolond ez a Bálint, mondogatták a szomszédok, akkor is dalol, ha nem iszik, mintha mindig lakodalomba készülne. Hanem azért nem haragudott Bálint úrra senki. Igaz, nem is adott rá okot Dolgozgatott a kis műhelyben, azután főzött meg sütött és esténként olvasott. Volt a háta mögött ' egy kis polc, azon könyvek, meg újságok. Sok, nagyon sok. A faluban találgatták, hogy honnan is jöhetett ide, s miféle szerzet ez a Bálint? — Nagy mester volt ez a felvidéken, vélte tudni az egyik, csak aztán tönkrement, valami asszony is volt a dologban. Hát az asszony az igaz, erősítették mások is. Még tán vér is tapad a Bálint úr kezéhez. Aztán lassan elült a szóbeszéd, vagy legalábbis másról folyt, nem Bálint úrról. A kis műhely-lakás pedig kedvenc szórakozóhelye lett az utcabeli szegény embereknek, megfordult ott még néhányszor egyik másik fiatal tanító is. Bálint úr kifogyhatatlan v olt a beszédben. Fiatal se ard korában — mint mond la —. számos országot bejárt s végigharcolta az első há borút is. Ma az első háborút azt a falubeliek közül is többen megjárták, s ha egyszer elkezdték emlegetni Doberdót. meg a piavei csatát. meg egyik-másik helybeli „vitézt”, aki a hadnagyának lopott konzervekért kapott kis ezüstöt a Károly Csapatkeresztet meg a szép feleségének köszönheti — akkor se vége se hossza nem volt. bizony nemcsak a kacagás hallatszott ki a kis műhelyből, hanem sokszor a káromkodás is. Jobbára azért mégis víg volt az élet Bálint ur bodegájában. Ezt magam is tanúsíthatom. Nagyanyámnak kedvenc susztere lett Bálint, nála csináltatta magas szárú cipőit, s miután csak hajitásnyira lakott a műhelytől, esténként be-be. ült beszélgetni. Mi tagadás, jobban érdekelte a Bálint úrnál folyó terefere, mint az októberi ájtatosság. — Hej nagy kutya maga mester — mondogatta nevetve, s nem egyszer rólam is megfeledkezett. aki ott ültem a sarokban. s lélekzetvisszafojt- va figyeltem a felnőtteket. Bárcsak emlékeznék arra a sok vidám históriára, na meg ha elbírná legalább egy- kettő a nyomdafestéket... Mintha most 'is látnám: 6—8-an ülnek az ötös lámpa fénykörében, melyre keménypapírból ellenzőt vá gott Bálint úr. hogy csak az asztal felett világítson — s valaki nagy hangon tempósan. körülményesen mesél, miközben a suszter sodorja a fonalat, foltoz, talpal, vagy a csirizt főzi a kis vaskályhán. — Hát szóval — kezdi az estézők egyike (mind meglet. tebb, korosabb emberek —, valahol Galíciában jártunk, mikor bekvártélyoznak bennünket egy kis faluba. Csak néhány ház, vert falak, ilyen olyan tető. az udvaron alig van jószág. Na itt csak tet- vet kapunk, mondom a komámnak, mert kiismeri már a baka magát az első pillanatban a kvártélyon. De aztán mégis másképp lett. Fáradtak voltunk, enni se nagyon volt kedvünk, láttuk a házban nem igen van hely, mentünk a padlásra, végignyúltunk a szénán. Nem lett volna pedig rossz lent maradni. mert igen szemrevaló lánya volt a gazdának. Nem valami takarosán volt felöltözve, de azért tudja azt már az ember, hogy mi lehet a ruha alatt. Bolond vagy te — mondja a komám, majd éppen egy ilyen koszos bakára áhítozik egy ilyen fejér- cselid. De én azért csak pillogtam rá, mikor kanalaztuk a csajkát, s úgy láttam mintha ő is vissza-vissza nézne. Dehát elnyomta a föltámadt vágyát — féléve nem voltam már itthon — az álom. Alig hunyom azonban be a szemem, érzem, hogy valami szöszmötöl a szénába. Hű az anyád keserves...! Megragadom a bajonettet — mert úgy alszik a katona, mint a nyúl —-, hanem hajjá- tok, nem volt ott szükség a bajonettre, hanem... Itt nagyanyám közbeszól, hogy zsindelyezik a tetőt, de nem is kell tovább mondani, dől már mindenki a kacagástól. csak én kucorgók a sarokba. s nem értem az egészet. Hát így teltek az esték Bálint úrnál, s nagyon csodálkozott mindenki, mikor egy reggel nem nyitott ki a kis műhely. A szomszédoknak szipogva mesélte el Orsolya (ugye, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja). hogy az éjszaka csendőrök jöttek — maga a tiszthelyettes, meg egy másik —. s elvitték Bálint urat. Az embereknek azonban még találgatni sem volt idejük. mert délután már nyitva volt a bolt ajtaja, s Bálint úr mintha, mi sem történt volna, vidáman fütyölt, s kalapált benn. A kérdezőskö- dőknek meg csak annyit mondott: egy kis terefere. Aggódik értem a tiszthelyettes... Az eset azonban valójában így zajlott le, ahogy a csendőrök szakácsnője később elmesélte. — Bálint János, született 1900-ban Szatymazon, anyja neve Kecskés Mária — kezd. te a tiszthelyettes, majd felemelte a hangját. Nevezett a kommün alatt, mint a bőripari szakszervezet szegedi bizottságának egyik vezetője, kommunista agitációt folytatott, majd szökést kísérelt meg a franciák által megszállt városból, hogy a Vörös Hadseregnek ajánlja fel segítségét. — Igaz ez Bálint? — von ta föl szemöldökét a csendőr. — Sőt még az is igaz főtörzsőrmester . úr, hogy bíróság elé állítottak és 1919 novemberétől 1921-ig börtönben voltam. De a büntetésem kitöltöttem, s az elmúlt 20 esztendőben... Kuss! — vágott közbe a tiszthelyettes. Azt én tudom, hogy maga itt nem agitált, ki is taposnám a belit, de most háború van! Miközben hős csapataink megállíthatatlanul nyomulnak előre, hogy eltiporják a bolsevizmust, itthon egy-két csirkefogó, nagy. pofájű reménykedik. Ugye Bálint úrrr — reménykedik... — Biztosíthatom főtörzsőrmester úr... — Nem pofázunk — mondta szeliden a csendőr, értve vagyunk igaz! A kutya úristenit magának, hogy én ezt nem tudtam. Még paroláz. gattam is magával... Vigyázzon Bálint háború van. jobb, ha egyedül kushad ezután a műhelyben! A műhelyben este megint sokan voltak, s Bálintnak olyan kedve volt, mint tán még soha. — Azt mondja a főtörzs: Ne haragudjon kedves Bálint úr, hogy ilyen eszPARASZTFEJ Soltész Albert rajza közökkel fárasztottuk ide, de az ügy rendkívül kényes, s nekünk parancsot adott a fő. szolgabíró úr, hogy vigyázzunk az ön személyes biztonságára, ugyanis önt nagy szerencse érte. volt felesége halálával egy nagyobb vagyon birtokosa lett. s a többi örökös — mint erről értesültünk —, a legbrutalisabb esz. közöktől sem riad vissza. Nekünk tehát kötelességünk... És így tovább és így tovább.. A mesén most nem nevettek az emerek és nem érdeklődött senki az örökség után sem. " Ezé pen haza mentek, csak áz öreg Virág Béla maradt ülve egy kis háromlábú széken, s mikor az ajtó előtt elhalkultak a távozók léptei csendben megkérdezte: Tud. ják, Józsi? — Megtudták! ■— mondta Bálint. De mást nem tudnak. Szóljon a többieknek... Azontúl egyedül üldögélt Bálint úr a kis műhelyben, legfeljebb a csendőrjárőr nézett be hozzá. A faluban pedig megintcsak beszéltek mindenfélét. Hogy Bálint kommunista volt 19-ben, meg hogy iszonyúan megbotozták. leverték a fél veséjét, de hát az ilyennek nem hasz. nál semmi, most röhög a markába és várja az oroszokat. De azért az asszonyok, ha mentek a piacra be-bevit- tek egy csomó túrót, vajat, meghát azt senki nem tilthatta meg, hogy a cipőt is nála javíttassák.. A front közeledett. A falun át naphosszat vonultak a katonák. Mi gyerekek nem jártunk már iskolába sem, mert mindenütt a visszavonulók. meg a menekülő civil lakosság vert tanyát. Tudjátok-e mi az újság, tipeg be hozzánk egy este nagymamám? S már sorolja is. Bálint megszökött. Orsolya mesélte a kútnál. Az egész falú ezen neveti Le akarták tartóztatni. Az éjszaka zörgetnek nála a csendőrök. Azonnal, gyújt világot Bálint. Csak felöltözöm. s azok tényleg úgy ,látják, hogy nincs is rajta ruha. Tudjátok milyen bolondos ember volt. Nahát várnak a csendőrök, a föld csak nem nyeli el. Egyszer aztán úgy tűnt, mintha hiába várnának. Kiabáltak, aztán betörték az ajtót, de Bálintnak hült helye. Hol mehetett ki, tanakodtak, mert csak egy kijárat van a házon. Akkor látják, hogy a mennyezeten ott egy jókora nyílás, ezt persze senki se tudta. Nahát azon meglógott Bálint. Aztán képzeljétek még egy verset is hagyott a csendőröknek... Nem teszik ki az ablakukba... Persze nagyanyám elmondta a verset iá, amit a csendőrök tényleg nem tettek ki az ablakukba. Hanem a kis házat feldúlták, még a falát is kidöntötték, dehát nem találtak sem rádiót sem röplapot, csak egy csomó könyvet. A könyvek aztán valahogy az iskolához kerültek, tán az a fiatal tanító kérte el a csendőröktől, akit később letartóztattak a nyilasok... Bálint úr soha többé nem került vissza a faluba. Elfogták, meghalt? Vagy? Vagy...? ■ Az öreg Virág Béia mesél róla néha, meg olykor nagymamám emlegeti, ha kínoz? za a lábát a kemény gyári cipő és Orsolya asszony minden kedden égeti a gyér. tyát Szent Antal szobra előtt... Radnóti HATVAN ÉVE SZÜLETETT a költő, aki ma már nemcsak a hazai versolvasók körében népszerű. Neve és híre járja a világot. Versei — a legjobb 20—25 — világirodalmi érvényességgel rögzí. tik egy nehéz sorsú nemzedék kálváriáját, a két háború közti Közép-Európa atmoszféráját, haladó erőinek és művészetének próbatételét. Ma már úgy tűnik, a fiatal Radnóti életútja lappangó terv- szerűséggel szolgálta a költői kibontakozást, az élmény, és tapasztalatgyűjtést. Árva gyerekként végezte középiskoláit, majd családjával szembefordulva, a neki szánt gyakorlati pálya helyett választotta a szegedi egyetem bölcsészkarát. Itt került kapcsolatba a munkás- mozgalommal és a szegényparasztság életének kutatóiMiklós val. Itt kötelezte el magát a lázadó humánum, a szegényekkel tartó irodalom poétájává. Első kötetét az ügyészség elkobozta. Perbe fogták, elítélték. Ez is erősítette kapcsolatát a munkás- mozgalommal, amelynek avantgardista költészetét fogadta el irányjelzonek. Költői fejlődésének kezdeti szakaszán formabontó törekvések, nagyfokú elvontság jellemzik. Hamarosan felismeri, hogy a kötött formák megújításával. értékes hagyományokat folytatva fejezheti ki erőteljesebben az ellenforra. dalmi rendszer elleni tiltakozás t. LÁBADOZÓ SZÉL című kötetében már egyértelműbben. tisztábban szól, hangja harcosabb, formája higgadtabb. Költészete ettől fogva, még inkább a harmincas évek második felében, állandóan tökéletesedik. Ekkor fi. gyeinek fel értékeire költőtársai és kritikusai. Kétségtelen azonban, hogy Radnóti a második világháborút előző évek és a nagy megpróbáltatás időszakában vált nagy költővé. Fenyegetve érzi létét; a halállal szembenézve vet számot múlttal és jövővel. Felismeri a harc nemzetközi méreteit. Tudja, hogy a fasiszták külföldi gaztettei is a magyar nép bilincseit teszik súlyosabbá. Szolidáris a szabadságért küzdőkkel, s főleg a spanyol szabadság- harcosokkal. A háborús fenyegetés, majd a háború eseményei erősítik haláltudatát. Nem hisz abban, hogy túlélheti a háborút, de veszendő- sége nem befolyásolhatja ítéletében: a fasizmusnak el kell pusztulnia, hogy a ma. gyarság és Európa jövője méltó lehessen az ember névre. Gyűlöli és megveti a fasizmust, de tudja és hirdeti, hogy a nép — a megtévesztett tömegeket is ideértve — nem bűnös, hanem áldozat Éppen ezért megváltható, becsülete visszaadható. Ebben vállalt szerepet Radnóti a legnehezebb években is. Közben új formákat teremt, illetve ad vissza a modern költészetnek. Klasszikusok tisztaságával beszél, ezt érzi méltónak bizalmához az emberben. RADNÓTI MIKLÓS HATÁSÁNAK és népszerűségének egyik okát életrajzában kereshetjük. Aki versek sorában jósolta meg halálát, valóban a mártírok menetébe került. 1944-ben a szerbiai hegyek közé vitték, kényszermunkára. A koncentrációs tábor szögesdrótjai mögött sem szűnt meg költő lenni. Itthon és Európa-szerte idézett verseinek jó része itt született. 1944 végén, társaival együtt, a felszabadító hadsereg elől nyugat felé hajtották. A halálmenetben sem tette le a ceruzát. Utolsó pillanatáig őrizte a művész fegyelmét és hivatástudatát Csak a gyilkos golyó hallgattatta el. A nyugati határtól nem messze, Abdán találták meg tömegsírba dobott holttestét. Az exhumáláskor, viharkabátja zsebében bukkantak rá utolsó nagy verseire, amelyek egész költészetének fő szólamait ismételték. a vég előtti leszámolás elszántságával. Ennyiben is nagy világirodalmi példa Radnótié: személyes sorsától függetlenül. az önkifejezést tartotta legfontosabb feladatának. A költői szó megszületését, az igazság kimondását, a hídépítést a jövőnek. HATVANADIK SZÜLETÉSNAPJÁN sem mondhatunk mást, mint az évforduló előtt és után: aki Radnóti verseit olvassa, a magyar líra egyik XX. századi teljesítményével ismerkedik. Gyű. lölni és szeretni tanul, Radnóti Miklós szándékai szerint Gyarmati ' Béla: Bálint űr
