Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-04 / 100. szám

1888. május 1, KELÍT-WAGYARORSZÁG — ‘VASÁRNAPI MELLßKLEt •t. «Mal László Anna: A kulcsos A napilaphír nyugtalan­ná tette Bíró Helgát, s ezt nem szépítgette önmaga előtt. Séd Györgynét kitün­tették, tudományos rangja megnőtt. Vegyészmérnöknő. Idős nem lehet, ha a fia ti­zenkét éves. Séd Miklós... Hel­ga nem sokat tudott róla, a többi negyvenháromról sem. Idén kellett átvennie az osz­tályt hatodikban. Néhány hó­nap telt el szeptember óta, még arra is kevés, hogy min­den szülő nevét, foglalkozását megjegyezze. Annyit tudott, hogy Séd^k elváltak, az asz- szony él a kisfiával. És hogy vegyészmérnöknő. Tanárnők a legritkább esetben ugranak így ki... Többségük ugyanazt morzsolja nyugdíjig... Pilla­natnyilag zaklató, hogy vi­szont mások... Az pedig állan­dóan zaklató, hogy negyven­négy gyereket nem is lehet igazából megismerni. Ekkor eszébe ötlött: dol­gozatot irat velük. „Az én anyukám". Nem valami ere­deti téma és inkább kiseb­beknek való. De egy és más okvetlenül kiderül belőle. Adalékok a családi életfor­máról, szemléletről. A kitüntetést rendkívüli hét követte. Estéiiként folytonosan csengett a tele­fon Sédéknél, gratuláló dísz­táviratok és expressz-levelek érkeztek. Ki nem szeret egyet­len egyszer, egyetlen hétig filmszínésznőt játszani?! Séd Györgyné igen örült. Kivált, mert a reflektorok között a legkevésbé sem érezte magát védtelennek. Mint olykor-oly­kor kiderült óráin, ha abba fáradt bele, hogy minden ter­het egymaga viselt. Miklós is örült anyja dicsőségének, mert jó fiú volt. Aztán visszatértek a hét­köznapok és Séd Györgyné már aggódott. A tudományos rang kötelez, még többre kö­telez. Még többre és még többre, az idő meg... szinte zsugorodik. Legalábbis zsugo­ri. Visszatértek a hétköznapok. Anya és fia reggel állva haj­totta fel a kakaót, az előző napit a hűtőgépből. Egy le­szakadt gomb, egy elfelejtett igazolás Miklósnak, egy el­kallódott, okvetlenül szüksé­ges jegyzetpapír anyának, ke­resgélés, kapkodás menthetet­lenül. Tanítás után Miklós ven­déglőben ebédelt, külön asz­talnál, akár a felnőtt férfiak. Majd saját lakáskulcsával nyitott haza. Néha takarított, mert jó fiú volt. Néha egész délután tanult, mert jó fiú volt. Máskor csak rádiózott, mert azt szerette, mert este úgysem lehet és mert félt. Nem, nem félt, de az üres lá­tást hanggal kellett feltölte­ni. B arátokkal próbálkozott, ám a barátságok nem alakultak szerencsésen. Aki­ket 0 kiszemelt magának, azok­nak volt apjuk és televízió­juk. A kölcsönösség elkerül­hetetlen, Miklós nem akart az apjáról beszélni apás gye­rekeknek, a tévéműsorokról meg nem tudott. A gyerekek nem érték fel ésszel, anya milyen tudós munkákon dol­gozik esténként és hogy a két szoba között vékony a fal. Társai szemében furcsa sze­génységnek látszott, hogy nincsen televíziójuk, s ha már nincsen, vendégségbe se mennek érte. Különben is... éretlenek voltak, nem lehe­tett velük szót érteni. Különben is... októbertől áprilisig Miklós fűtött be a cserépkályhába, s míg a fa egészen le nem égett, nem mehetett sehová. Anya ezért mondta róla, hogy megbízha­tó. Séd Györgyné hétre-nyolc­ra ért haza, napról napra adódott valami prózai elintéz­nivaló is, mindenről egyma­ga gondoskodott. Azt szerette volna, ha legalább öltözkö­déssel, fodrásszal nem kelle­ne törődnie, de sokat forgott emberek között, s a jólápolt- ság éppolyan követelmény volt mint a szaktudás. Gyorsan vacsoráztak, má­sodnaponként tojásrántottát a tápértéke miatt, a közbülső napokon felvágott-féléket és rengeteg gyümölcsöt lévén nélkülözhetetlen a szervezet számára. Vacsora után megbeszélték Miklós feleleteit és az egyéb iskolai teendőket, majd ját­szottak. összesen egy órában. Séd Györgyné kénytelen volt az asztalra tenni karóráját, Miklós másként nem hitte el, hogy letelt az idő. A karórá­nak sem hitte el, oly határo­zottan mutatkozott öt perc­nek a hatvan perc. Az idő körül amúgyis titok bujkált. Anya vasárnaponként is az íróasztalánál ült, ő a másik szobában halkan tett-vett. Amikor szöszmötélése és a csend már határtalanul, a végtelenségig elnyúlt, akkor valamilyen ürüggyel benézett anyjához. S anyu mosolygott ugyan, de fel is sóhajtott: — Pillanatonként, édesem! Pillanatonként, kizökkentesz...! Anya is megbízható, s így teljességgel rejtélyes, mit ért a pillanaton... A karácsonyi szünetben meg elutazik, mind­járt az ünnepek után, Szol­nokra utazik, hogy zavartala­nul dolgozzon. Miklóst oda­adja távoli rokonokhoz, s az egyáltalán nem lesz jól... Séd Györgyné egyébként áldozattal szakított ki égy órát esténként az iskolai te­endők megbeszélésére és a já­tékra. Nem az egy óra miatt. De amikor hazaérkezett, még hajtotta a napi lendület, még izgatták szakmája problémái. A Marokkó, a gombfoci, a szépóker közben megereszke­dett, ellazult. S már csak késői feketékkel tudta ismét felszítani magát. A késői fe­keték viszont éjié! után is ébren tartották. M ielőtt. Miklós elaludt, a villanykávédaráló hang­ját hallotta... tompán, a kony­hából, de tompán is sziréná­zás volt. „Az én anyukáin”.. Negy­vennégy dolgozatban akad bőségesen meglepetés. Séd Miklós dolgozata egyenesen megdöbbentette Bíró Helgát. „Anyukám minden reggel le­szalad tejért és zsemléért, mert csak a frisset szeretjük és akkor hímzett abrosszal terített asztalunknál sokáig reggelizünk és a vajon kívül dzsem is van mindig, amit anyukám maga tesz el nya­ranként és amikor szétfő a gyümölcs és bugyborékol, jobb illat van nálunk, mint a Paradicsomban. Délben is, amikor hazamegyek, illat fo­gad, vagy süteményé, vajgy sült húsé vagy másé, de min­dig. Édesanyám olyan nagy­szerű háziasszony, hogy ép­pen akkor készül el az ebéd, amikor hazaérek és akkor még sokkal tovább ebédelünk együtt, mint ahogyan regge­liztünk”. Bíró Helga nem volt tisz­tában a tudományos intéze­tek mai munkarendjével. Nem gondolta volna, de úgy lát­szik: hosszú ebédidőt tarta­nak. S ez a kitüntetett tudós- nő rohan haza, sütemények­kel és sült húsokkal tölti az idejét, nyilvánvalóan csak a gyerek kedvéért! „Egész este és vasarnap, ahogy felébredtem, teljesen elalvásig beszélgetünk anyu­kámmal mindenféléről, amit én gondolok és történik. Emiatt nem vásárolunk tele­víziót, mert beszélgetni töb­bet ér és igaz, a játék is, együtt anyukámmal. Én na­gyon nem szeretném, ha te­levíziót vennénk. Azonkívül anyukám dolgozik is, ve­gyész”. Erről több szó semmi. Bíró Helga számolt. Bevá­sárlás, főzés... három órás ebédidő... akkor nagyon ko­rán kezd és nagyon későn vé­gez. Este a gyerek, vasárnap a gyerek... éjszaka írja a ta­nulmányait. Remek háziasz- szony i*. Mindenben kitűnő Mindent bír. Helgát tűrhetetlen nyugta­lanság fogta el. Negyvennégy egyéniség. Tizenkét éves ko­rukban azok, egytől egyig. Nem igaz, hogy az ő óraszá­ma és az iskola többi köve­fiú telménye mellett bárki is ké­pes lenne negyvennégy egyé­niséghez igazodni, akárcsak megközelíteni őket. Bárki is... Séd Györgyné talán az ő he­lyében...?! Neveljünk ne csak tanítsunk! Szépen hangzik. Tízet még... Húszat még, erő­feszítéssel. Negyvennégyet képtelenség! Csak az értelmüket ismeri. A puszta r/yműködést. Mi mindenen múlik az is! A maximalista követel­mények vége: csőd. Kisebb legyen a cél, de azt teljesítsük is! Ö eleven, ér­dekes órákat tart, kedvet éb­reszt a tárgyához. Egyszóval: jól tanít. Csak alapos felké­szüléssel sikerülhet. Nem cse­kélység. Neki sikerül. Rákényszerült, hogy meg­nyugtassa magát. Bíró Helga megdicsért né­hány gyereket a dolgozatáért. Séd Miklós is köztük volt. Ezért délután azt gondolta az üres lakásban, hogy még egyet ír... Nem mutatja meg senkinek, de ír, mert jó... „Az én osztályfőnököm”. É “ jfeltájban jutott Séd Györgyné eszébe, hogy tor­nafelmentést kell kérni, Mik­lós. picit megrándította a bokáját, ne reggel kapkodja­nak. A cédulát betette a gye­rek fiókjába. Itt összehajtott papírlapot talált. Kinyitotta, hátha ez is aláírni, elintézni való. „Az én osztályfőnököm”. Milyen vajon? Nem is igen hallott róla. „Az én osztályfőnököm ven­dégségbe hívja a gyerekeket, minden héten kettőt, de egyenként. így évente kétszer is sor kerül rank. Engem mindjárt ebéd után hívott és ott maradtam egészen hét óráig, csak kicsivel előbb ér­tem haza, mint anyukám. A kávéhoz csokoládés kaláccsal kínált, amit Helga néni sü­tött nekem, nem amilyet kap­ni. De ez még mellékes. Hel­ga néninek semmi dolga nem volt és nem zavart minket senki. Folyton beszélgettünk, mindenféléről, amit én gon­dolok és történik”. Séd Györgyné nem olvasta tovább. Elkeseredett, majd rögtön arra gondolt, hogy ez indokolatlan és ostoba lelki­állapot S tovább nyelte-nyel- deste a keserűséget. Miklós nem mesélte, hogy vendég­ségben járt así osztályfőnöké­nél. Nem bizalmas az any­jával— Helga nénivel más! Ha bizalmatlan, akkor— talán nem is olyan megbízható, mint hinni szeretné... Nézte a fiát. Tejízűen aludt, az ösz­tönlét bölcsőjében, akár a csecsemők. A halknál halkab­ban csukta rá az ajtót. Elnyúlt ruhástól a reka- mien. Helga néni heti két délutánján a tanítványait vendégeli.,. Van aki negy­vennégynek viseli gondját... van aki egynek se igazán... „Folyton beszélgettünk min­denféléről, amit én gondolok és történik”. Egy óra estén­ként... nem mondja, mit gon­dol, talán mert sietős, ketye- gős a karóra... Miklós akar gombfocizni nem ö.,. feszült­séggel biztosan, mert ketyeg a karóra... Séd Györgyné a teli sza­badságára, a karácsonyi ün­nepeket követő hétre szállo­daszobát foglalt Szolnokon. Ha hallaná valaki, azt hinné: bújni való szerelem... Na iszen! Négy fal egyedül, hogy naphosszat dolgozhassák. Er­re vágyott. Itthon Miklóska vasárnap vagy a szünetben pillanatonként... Üres szobára vágyott, elmélyülésre a leg­csekélyebb kötöttség nélkül. Ezért nem megy üdülőbe, ott is az emberi kapcsolatok... M iklós addig a távoli ro­konoknál... Azok meg­ismernék a gondolatait?! Hel­ga néninek negyvennégy gye­reke van. Visszaült az íróasztalához. Levelet írt Szolnokra. Le­mondta á foglalt szobát. Ekkor már éjjel egy körül járt és reggel hatkor szól a vekker. Még fél kell húzni. Beállítani nem kell, a felke­lés hatkor: állandó. ÖNÁLLÓ KÖNYVTÁR a munkás-paraszt gyerekeknek Hogyan lehet a folyosó egy részéből gondos házimunká­val, egy kis anyagi áldozat­tal önálló kiskönyvtárat lé­tesíteni elsősorban a munkás­paraszt gyerekeknek? A nyír­egyházi 3. sz. általános isko­lában több igazgató megnéz­te a maga nemében egyedül­álló iskolai könyvtárat. Leg­utóbb az 5. sz. iskola igazga­tója, Czirják János „vétt mintát”, hogy náluk is beren­dezhessék a tanulók kis­könyvtárát. Fokok társadalmi munkával Alig öthónapos munkával saját erőből készítették el a 3-as iskolában a szabadpol­cos, fotelekkel, szőnyegekkel otthonosan ellátott helyiséget. Székely Lajos igazgató és a tantestület tagjai sokat fog­lalkoztak a kötelező és aján­lott olvasmányok, s általában a tanulók olvasásának prob­lémáival. Kiderült, ami egyál­talán nem meglepő, hogy- a munkás es parasztgyerekek — a hatszazhatvanas tanuló­létszám 33—40 százaléka — azért igazodik el nehezebben az egyes anyagrészekben, mert nem jut hozzá az irodalom­hoz. De a lehetőség is csak formális volt erre, hisz az is­kolában a könyvtár néhány szekrényből állott. Válogatni, megtalálni a kívánt olvas­mányt nehéz volt. Bessenyei Lajos vezető szakfelügyelő el is marasztalta az iskolát az elmúlt év novemberében. Az elmarasztalás azonban segít­séggel is párosult, a Kossuth Gimnázium politechnikásai társadalmi munkában polco­kat készítettek, s hozzáláttak a folyosóból kialakított he­lyiség berendezéséhez. — Ma négyezer kötet könyv között válogathatnak a tanulók és a nevelők — ma­gyarázza Székely Lajos. — Könyvtárszerűen csoportosít­va szabadpolcos rendszerben állnak itt a könyvek. Három­ezer forintot kaptunk a vá­rosi tanács művelődési osz­tályától, hogy tovább frissít­sük a könyvállományt... Nyitva tartás a legjobbkor Témák, szakok szerint — külön az ajánlott és a kötele­ző irodalom a különféle tan­tárgyakból. Heti négyórás kölcsönzéssel, a „váltáskor” a gyerekeknek a legjobban megfelelő időpontban tart nyitva az iskolai könyvtár. Itt van az epidiaszkóp is, amely valamennyi tantárgy oktatásánál, a szemléltetés­ben kiválóan használ­ható segédeszköz. A gye­rekek már ismerik a könyvtárat, sokan bejár­nak böngészni, de valójában a következő tanévtől várha­tó, hogy „beleszóljon” a ta­nulmányi adagok javításába. Nem nagy dolog, — bár az önerős társadalmi munka és a berendezések értéke mint­egy 15 ezer forintot tesz kL Mégis, nagy dolog, hogy — a 12. sz. iskola után, ahol na- sonló könyvtár már műkö­dik — megnyílt a második is, és követik a többiek. Ezek az erőfeszítések már többet mutatnak a hátrányos hely­zetű tanulók problémáinak puszta emlegetésén. Kézzel foghatóan a munkás-paraszt- gyerekek olvastatását, tanul­mányi gondozásuk javítását szolgálják. Nemcsak könyvélmény Egyben előkészítik őket, hogy a megyei könyvtárba is „beszokjanak”, s állandó ol­vasókká váljanak. Azt is jel­zi a kezdeményezés, hogy csak úgy lehet követelmé­nyeket szabni, és komolyan venni a hátrányos helyzet­ben lévő gyerekek segítését, ha megjavítják a körülmé­nyeket a jobb tanuláshoz. A létesített új iskolai könyvtárak, nemcsak könyv­élményeket nyújtanak, ha­nem otthonos és ízléses be­rendezéseikkel esztétikai igé­nyeket ébresztenek, nevel­nek. S ez is összefügg a munkás-parasztgyerekek min­denoldalú nevelésével. <P> Gazdag nyári program a nyíregyházi szabadtéri színpadon Elkészült a nyíregyházi sza­badtéri színpad nyári prog­ramja, Az idénynek megfele­lően az uralkodó műfaj a könnyűzene, a zenés, táncos darabok, vígjátékok. Május 26-án a The Flowerpot Men angol beategyüttes játékával nyitják a, nyári programot, majd számos hazai tánczene. kar, szólista szerepel a nyír­egyházi közönség előtt. Júni­usban Dobos Attila és Mari Zsuzsa főszereplésével a „Krisztina és a mama” című zenés vígjáték, az Ómega- együttes. júliusban az Illés- zenekar Koncz Zsuzsával, a Sláger-hullámban Korda György, Poór Péter. Haran­gozó Teri, Aradszky László, Fenyvesi Gabi, Angyal János paródista, a Juventusz, au­gusztusban a Hoffi—Koós showban az Expressz, a Metró együttes műsorában Zalatnai Sarolta és Szuhai Balázs. A Déryné Színház Tamási Áron Énekes madarát, a Dan- kó Pista című daljátékot, a miskolci művészek a Rigójaiv esi című nagyoperettet ad­ják elő. A komolyabb mű­fajt a debreceniek Ármány és szerelem című Verdi ope­rája képviseli, melynek érde­kessége, hogy ötven éve nem játszották magyar színpadon. Várható neves külföldi és hazai zenekarok, szólisták esetleg táncegyüttesek szerep­lése is a nyári műsorban. Uj Kozmosz-sorozat a „sci-fi,! irodalomból Van mit pótolni. A világ minden táján, a Szovjetunió­tól az Egyesült Államokig a sikerkönyvek listáján ott vannak a science fiction iro­dalom alkotásai is, a mozik­ban,. a televízióban nagy si­kerrel játsszák a „sci-fi” fil­meket. Idehaza két film a televízió képernyőjén, egy- egy, nagy időközökkel meg­jelenő könyv — ennyi az egész. Érthető tehát, s 'az ol­vasói igény oldaláról is iga­zolt a Móra Ferenc Könyv­kiadó kezdeményezése, ami szerint a nagy sikerű Koz­mosz-sorozaton belül megin dítja a Kozmosz Fantasztikus Könyvek folyamát. Jó kezdeményezés, rangos tartalom — a tervek ismere­tében ezt állapíthatjuk meg. A kiadó ugyanis nem csupán egy-egy mű megjelentetését tervezi. A kötethez kiegészí­tést fűz. Kritikai hangvételű életrajzban mutatja be a szerzőt, s irodalmi-tudomá­nyos munkásságát, valamint tanulmányt is közöl. A tanul­mány — a szerzők neves ma­gyar természettudósok, kuta­tók — a kötet témájához kap­csolódva ismerteti meg az ol­vasóval a tudomány állás­pontját a történetbén szerep­lő technikai, tudományelmé­leti kérdésekről. Mondhatjuk: a realitás kontrollját képvi­selik ezek a tanulmányok, s egyben arra is válaszolnak, mi lehet a mai fantasztikum­ból a holnap realitása. A kiadói tervek szerint a Kozmosz Fantasztikus Köny­vek folyamát a műfaj világ­hírű művelőjének, az ameri­kai Isaac Asimövnak a re­génye — A halhatatlanság halála — nyitja meg. Továb­bi öt kötet lát még napvilá­got ebben az esztendőben. Fred Hoyle angol író regé­nye, Karinthy Frigyes fan­tasztikus elbeszéléseinek egy gyűjteménye — A delejes halál címmel — valamint egy japán, s két szovjet szerző műve, A jövő évi ,sci-fik” kö­zött találjuk majd Krystof Borun lengyel író Antivilag című kisregényét, egy ame­rikai, egy angol es egy szov­jet művet. Külön öröm, hogy a jövő évi tervben már mai magyar szerzők művének ki­adása is szerepel: Nemes László regényt publikál — Mélyhűtött szerelem címmel — Cserna József pedig — Dráma a Holdon címmel — elbeszéléseket. (tn> A Magyar Rádió Gyermekkórusa a megyében Az I. nyíregyházi művésze­ti hetek programjában május 4-én Nyíregyházán szerepel a Magyar Rádió Gyermekkorú sa. A gyermekkórus, melyet 1954-ben Botka Valéria és dr. Csányi László szervezett meg, rövid idő alatt rendkí­vül népszerű lett. Első kül­földi útjuk 1959-ben volt, s az elmúlt öt év alatt Európa csaknem valamennyi országát bejárták, sőt az amerikai földrészen, legutóbb pedig Ja­panban vendégszerepeitek. Május 7-én a mátészalkai dalos tavasz ünnepi esemé­nyeinek programjában is fel­lépnek a világjáró gyermek­énekesek, a magyar népdalok, Bartók és Kodály-feldolgozá- sok mellett klasszikus műve­ket is előadnak. Műsoruk egyik érdekessége, hogy orosz, észt. angol és olasz nyelven adják elő az európai népek dalaiból álló műsorukat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents