Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-04 / 100. szám

W09. május 4. KEUET-MAGYARÖRSZAfJ S. oMal Beszéljünk a mércéről Mindent kiosztani jó dolog ? 4 mérleghiány Gelénesen se az időjárástól fügrgr... w “ ™ AZ UJ MECHANIZMUS körülményei köpött a kibőví- vült ■ álialati hatáskör és a nagyobb önállóság nyomán természetszerűleg sokasodik a vezetés munkája, gondja, felelőssége Bizonyos fokig a vezetés jellege, szerepe is mó­dosait. A hatékony vállalati nyereség-érdekeltség követ­keztében a műszaki-termelési kérdések helyett az értékesí­tési, a komplex gazdálkodá­si feladatok kerültek előtér­be. Növekedtek a vezetéssel szembeni követelmények, szi­gorúbb lett a mérce, de a ká­derek kiválasztásának, meg­ítélésének alapelve nem vál­tozott. Ma is a népi demok­ráciához hű, politikailag és szakmailag képzett, szervező- képes és. irányítani tudó em­berekre van szükség a veze­tésben. A kádermunka alapelve a reform nyomán jottányit sem módosult. Azért kell ezt kü­lön is aláhúzni, mert sokan félreértik, hogy az új gazda­sági mechanizmusban időn­ként más hangsúlyt, sőt eset­leg, más megfogalmazást is nyernek egyes kérdések. A párt IX. kongresszusának megállapítása, noha 1966. no­vemberében hangzott el, mégis időszerű, napjaink egyik aktuális kérdésére ad frappáns, félreérthetetlen vá­laszt: „A társadalomnak nem apolitikus szakemberekre és nem szakmailag hozzá nem értő „politikusokra”, hanem megfelelő vezetőkre van szüksége. A feladatokra való alkalmasság társadalmunk minden vezető tisztségében a szocializmus iránti odaadást, a szakmai felkészültséget és a vezetőkészséget egyaránt és együttesen követeli.” A SZAKMAI FELKÉ­SZÜLTSÉG, a műszaki-gaz­dasági képzettség értelmezés körül van talán most már a legkevesebb félreértés, hiszen negyedszázaddal a felszaba­dulás után joggal kérjük szá­mon a vállalatok vezetőitől a szakmai tudást, sőt a diplo­mát is. Ám önmagában két- három diplomától sem lesz okvetlenül valaki alkalmas, rátermett vezető. A magas fo­kú szaktudás csak akkor ér­vényesülhet teljes értékűen, 1. Megbecsült fillérek El nem képzelem, milyen egyszerű — fogadnak a Nyír- madai Állami Gazdaságban. Egyszerűen az van, hogy mindenki igyekszik megdol­gozni a fizetéséért, az igazqa tó is, meg a takarítónő is. És ennek a munkának a követ­kezménye nem léhet rossz... Legyeszerűsítve valóban így van. Csakhogy nem olyan könnyű a magyar szocialista mezőgazdaság élvonalába ke­rülni. A nyírmadaiak ugyan már harmadszor lettek kivá­ló gazdaság, de még mindig sokat töprengenek, mit. ho­gyan lehet és kell csinálniuk ahhoz, hogy jobban menjen a munka. Két feltételt említenek. Az egyik a tárgyi. A korszerű mezőgazdasági módszerek, az új, a gépesítés, a tápanyag­utánpótlás, az állattenyész­tésnél a fajtaátalakító tevé­kenység. Vagyis — nincs kü­lönleges recept. Gazdálkodni kell tudni azzal, ami van. amit a népgazdaság rendelke­zésükre bocsájtott. „Techni­kai forradalom megy végbe a falun is. A mezőgazdaság mindinkább ipar. s az új ter­melési megoldások nem csak szt célozzák, hogy többéi, hanem elsősorban azt, hogy jövedelmezőbbén termeljünk. S ezt állandósítanunk kell...” Néhány mutató erre. A megye 13 állami gazdasága tavaly 113 millió nyereséggel zárt. A nyirmadai egyedül 23 millióval. Egy katasztrális holdra vetített eredménye 50 százalékkal haladja meg a egy-egy vezető munkakörben, ha párosul az irányító, szer­vezőkészséggel, a vezetőké­pességgel. Ma már önálló tu­domány, sőt annak tucatnyi specializált ágazata foglalko­zik a vezetői ismeretekkel. A VEZETÉS KÉPLETE azért így sem olyan ' egysze­rű. Ha a műszaki-gazdasági végzettség, plusz a vezetési ismeretek elsajátítása révén bárki alkalmassá válhatna a vezetésre, akkor tuladjonkép- pen annyi jó vezetőnk lehet­ne, amennyit akarunk. Ez, sajnos, azért nem lehetséges, mert a vezetőnek az irányító és a szervezőkészségre mint személyes tulajdonságra is szüksége van. Ehhez bizo­nyos adottság, egészséges íté­lőképesség kell: Az átlagos­nál nagyobb fokú érdeklődés a közügyek iránt, képesség a távlatok felismeréséhez, in­tuíció, közvetlenség, bánni tudás az emberekkel, határo­zottság, állásfoglaló készség; a szükséges kompromisszu­mok iránti érzék, a változó körülmények és követelmé­nyek által igényelt alkalmaz­kodó készség stb A gyakorlat teszi a mestert — tartja a közmondás. Ez fokozottan érvényes a veze­tőre, aki nem élettelen anya­got formál, hanem embereket, közösséget irányít, új és szinte soha nem ismét­lődő helyzetekben határoz. A vezető mesteri képességei pe­dig csak akkor fejlődhetnek ki, ha hagyják; ha olyan fel­tételeket teremtenek, amely­ben lehet, sőt kötelező vezet­ni. A megnövekedett vállala­ti önállóság ilyen határozott vezetői követelményeket tá­maszt. Fontos, hogy a válla­laton belül is növeljék a munkahelyi, vagy funkcioná­lis vezetők hatáskörét. A gyakorlat a legjobb káderes, s ha megfelelő feltételeket teremtenek, minden vezető saját magáról állítja ki az al­kalmassági, vagy az alkal­matlansági bizonyítványt. Minden vezető egyébként az­zal külön is vizsgázik, hogy milyen munkatársakat vá­laszt és beosztottjai milyen színvonalon dolgoznak. megyei állami gazdasági átla. got. (Amely ugyancsak nem kevés!) A tejtermelésben, a gyapjútermelésben és az al- malermesztésben is ott az or­szág legjobb gazdaságai kö­zött a nyirmadai. Hogy is mondták? „Tiszta kéz, józan fej. Nem illúziókat kergetünk, hanem megfog­juk a fillért, mert abból lesz a forint.” Nem építenek óriási beton­várakat sem. Viszont meg­építik a legszükségesebbeket, és azt kihasználják. Van egy 200 vagonos szárítótároiójuk. Ebben almát, azután burgo­nyát tárolnak, dohányt is csomóznak, s mikor üres. még bérbe is kiadják. Egy régen épült baromfiólban — má. sutt már kiselejtezték a ha­sonlót — még tenyésztenek és tojást termelnek, s nem is rosszul. Gépeik üzembiztosak, nem állnak hónapszámra, de napokig sem az udvaron. így van azután, hogy 57 gépük kilencvennek a munkáját végzi. Újra egy adat: az ezer forint átlagos eszközértékre jutó teljes termelési érték jó­val magasabb a megyei álla­mi gazdasági és 9,3 százalék, kai nagyobb az országos gaz­dásági átlagnál. Tulajdonképpen ezek azok a megbecsült fillérek, ame­lyek a forintok százezreit hoz. zák. A másik feltétel a személyi. Ez is egyszerű: jól összefor­rott kolektiva. Hogy milyen az itteniek és a munkahely viszonya, jó bizonyíték rá. hogy az emberek zöme 10—20 esztendeje van a helyén. A jövedelemért, amiatt? Persze, amiatt is, hogy nem járnák A MEGNÖVEKEDETT SZAKMAI, vezetői követel­ménye}! nem szorították hát­térbe a politikai felkészült­ség, a rendszerünkhöz, a szo­cializmus ügyéhez való oda­adó hűség igényét. Sőt, a na­gyobb önállóságból és fele­lősségből fokozottan követke­zik ez a politikai igényesség. Mert egyrészt megnőtt a ve­zető társadalmi és gazdasági felelőssége az általa irányí­tóit kollektívával szemben. Ilyen felelőssége pedig csak a szocialista vezetőnek van. Amíg a tőkés vezetés mani­pulációival a dolgozók meg­tévesztésére, a kizsákmányo­lás leplezésére törekszik, ad­dig nálunk a dolgozók tulaj­donosi helyzetéből objektíve következik a termelési aktivi­tás, a kezdeményezőkészség, a beleszólási jog, az üzemi de­mokrácia szükségessége. A gazdasági-műszaki vezetők többsége még nem tanult meg magas színvonalon poli­tizálni, tudományos alapos­sággal és szocialista módon vezetni. Most kezd utat törni például a munkaszociológia és munkapszichológia, amely objektív módszerekkel igyek­szik felmérni, elemezni a vállalati közvéleményt, a vé- zetéssel szembeni elváráso­kat, a dolgozók aktivizálásá­nak lehetőségeit. Szocialista felelősségérzetet, odaadást, politikusi kvalitá­sokat kívánnak másrészt a vezetőtől azok a döntések is, amelyek a lakosság, a nép­gazdaság érdekeit közvetlenül érintik. A közgazdaság! sza­bályozó eszközök, a vállalati nyereségérdekeltség nem min­den esetben teremti meg automatikusan — főként rö­vid távon — az egyéni, a cso­port és a népgazdasági érde­kek összhangját. Esetenként a helyi döntéseknél is országos szintű mérlegelés, áttekintő­készség, szocialista felelősség­érzet szükséges. A vállalatok vezetői most is a szocialista államot képviselő irányiló szervektől kapják megbízatá­sukat, s ezért a bizalomért csérébe természetes követel­mény a szocialista rendsze­rünkhöz való hűség, amely nem csak szavakban, hanem elsősorban tettekben tükrö­ződik. K. J. rosszul. A jövedelem évek óta emelkedik. A gazdaságé is, a dolgozóké is. Mindig „rá- teltek” az előző évire 4—6 százalékot átlagosan. A veze. lésben is teljes az egymás iránti bizalom. Egyszer azt mondták kívülállók, hogy in­nen bármikor 5—6 igazgatót ki lehetne nevezni. Lehetne. Csakhogy azok. akiket kine­veznének, nem vágynak el. „Mert hosszú távra vagyunk itt berendezkedve...” Jó szellem, mindenki teljes ér­tékű vezető a maga terüle­tén. Ha valaki eltol valamit — ilyen is van —, akkor nem veszik a fejét és kijavítja, adnak lehetőséget rá. Van itt vita is, mikor armak van az ideje. De azután nincs. Csak munka van. Miért szeretnek itt dolgoz­ni? A válasz: mindent meg­tesznek a gazdaságért, s az is megtesz mindent az emberek, ért. Korszerű éttermük van, tanulhatnak. Tavaly az évi munkaóra 2500-ra csökkent. Mozi-színházbérletet vesz a gazdaság. 29 embert küldtek hazai és tizenhármat külföl­di üdültetésre, kétszázhúszan voltak tavaly jutalomkirándu­láson. A klubban rádió, tele­vízió. könyvtár. A munkás átlagkereset 1643 forint. A múlt év után 64 nap nyere­ségrészesedés. És gépek min­denütt. teljesen gyárszerű a termelés. Kiváló szakember- gárda jött össze a 406 dolgo­zó közül 156 ipari és mező- gazdasági szakember, 201 pe­dig betanított munkás. Nyol­cán végeztek a gazdaságban egyetemet, négyen a felső és tizenöten a középfokú techni­kumot Minden az időjárástól függ. A gelénesi határ csak akkor jó gazdáihoz, ha annyi eső esik, ha annyiszor süt a nap, amennyi jó, közepes termés­hez szükséges. Különben a kötött vályogtalaj rosszul fi­zet. Ezért is van, hogy egyik évről a másikra éppen hogy csak eltengődik a tsz. Ha mostoha az idő, húznak egyet a nadrágszíjon, ha pedig kedvez az időjárás eresztenek egyet a nadrágszijon. Vajon törvény ez, amelyen nem lehet változtatni? Tartalék nélkül 'í Bizonytalansági tényező a gazdálkodás valamennyi ága­zatában létezik. Ipar, mező- gazdaság nem mentes tőle. Teljes egészében lehetetlen megszüntetni, hatása azonban csökkenthető. A gelénesi pél­da negatív ezzel kapcsolat­ban. A baj mindég azzal kezdő­dik, hogy tavaly is és a ko­rábbi években is volt olyan vélemény: ami terem a tsz- ben azt természetben és pénzben mind ki kell oszta­ni. A mindent kiosztás elvét tények igazolják. Ebből a legbeszédesebb: a gelénesi Búzakalász Termelőszövet­kezet biztonsági tartalékolása több éven keresztül. 1963-ban kétezer, 64-ben harmincezer, 65-ben húszezer, 66-ban 100 ezer forintot tartalékoltak. 1967-ben nem jutott pénz er­re az alapra, mert mérleg­hiányosak lettek. Az 1968. év után már 284 ezer forint készpénzt, plusz 333 ezer fo­rint értékű terményt tartalé­koltak. A 69. évre tartalékolt 284 ezer forint, plusz 333 ezer fo­Az alma szüretélésé, feldol­gozása majdcsak teljesen gé­pesített. Az embér szakava­tott kézzel irányít. Hol van az egykori verejtékező ag­rárproletár? Az igazgató most vétetett egy filmfelve­vőgépet, oktatófilmet készí­tett vele, högy a szakmun­kástanulók szemléltető esz­közön is lássák, hogyan kell metszeni, permetezni. A minisztérium évekkel ezelőtt bemutató gazdasággá jelölte ki a rtyírmadait. Ide járnak a környező szakkö­zép- és szakmunkásképző is­kolák diákjai, a termelőszö­vetkezeti vezetők, brigádve­zetők. Ök pedig ugyancsak ál landóan tanulnak. Kél kuta­tóintézet végez itt kísérlete­két. „Nem várjuk meg, amíg megjelenik a tudományos fo­lyóiratokban az eredmény, üzemszerűen alkalmazzuk...” Még akkor is, há bizonyos kockázattal jár. Nyolc éve is sok ellenvéleménnyel talál­koztak. amikor bevezették a gépi almafeldolgozást. Azóta mindenütt elismerik: háté konyább ezzel a munka. Le­rövidül a szüret ideje és az embereket a szedésre lehet összpontosítani. Most a ke mizálás az első célfeladat. S hogy túlhaladják a 3480 lite­res fejési átlagot. Épül már egy korszérű szavasmarhate­nyésztő telep, a meleg! evegös szénaszárító, nagy kapacitá­sú hütőház, hagy szerviz. műhély. Mert holnap is a* élvonal­ban kell maradni. S ha léhet, nem csupán az ország élvo­nalában. (Folytatjuk) rint értékű termény senkit ne tévesszen meg. A mindent ki­osztás elve érvényesült, mert a terményt év elején kiosz­tották, s a 284 ezer forint vajon mire volt elegendő? Ugyanis az év négy hónapjá­ban a tsz üzemviteli kiadása a következőképpen alakult. Gépjavításra 310, üzemanyag­költségre 70, vetőmagvásár­lásra 200, növényvédőszerre 173, műtrágyára 779, szerves trágyára 46, munkabérre és fogyóeszköz vásárlásra 60 ezer, összesen 1 millió 638 ezer forintot fizettek ki. Egy­millióval többet, mint a tar­talékolás két részének együt­tes összege. Ha lúcl, legyen kövér... Hogy a gelénesi Búzakalász Termelőszövetkezetben a biz­tonsági tartalékolás csak olyan mértékű, mint azt a számok is bizonyítják, több oka van. Ebből egyet részle­teiben is érdemes elemezni. A termelőszövetkezet tagjai munkaegységért plusz prémi­umért művelik a földet. Egy munkaegység értéke — sok éven át — a mérleghiányos esztendőben is 32 forint volt, a tavalyi már 49. Az alap­vető hiba ebben a „munka­egység plusz prémium” fize­tési rendszerben van. A „mindent kiosztani elv” is ezzel magyarázható, ebből táplálkozik; Mert egyszerű és logikus feltevés, ha a 49 forint helyett mondjuk csak 40 forintot osztottak volna ki, akkor a tavaly ledolgozott 57 ezer munkaegység után még 513 ezer forintot helyezhetnek biztonsági tartalékba. Ez már olyan összeg, amely tényle­gesen a termelés biztonságát tudja szolgálni. Kétségtelen, hogy a tagok jövedelmét csökkenti a nagyobb tartalé­kolás, de Gelénesen nem lett volna csökkenés, sőt: a tagok jövedelme 1967-hez és a ko­rábbi évek átlagához viszo­nyítva, ha 40 forintot oszta­nak Is, 25 százalékkal nőtt. Jobb mint a megyei, jóval jobb mint az országos átlag. A fokozatosság elvét megtart­va ezzel, Gelénesen meg le­hettek volna elégedve. A termelőszövetkezetben azonban nem tudták megol­dani, hogy csak negyven fo­rintot osszanak. S ebben sze­repe van az élavult jövede­lemelosztási formának, az al­kalmazott prémiumrendszer­nek. Ugyanis a premizálás­sal, amely áltálában 28 szá­zalék, dohánynál magasabb, a felosztható jövedelem nagy részét év közben már kiosztot­ták. Hogy milyen összegben? Napraforgónál például 353 ezer forintot. Érthető hát, hogy év végére készpénzfize­tésre alig maradt valami. A nagyobb arányú tartalékolást ez akadályozta. Kapálás napi 400-ért? A prémiumrendszer, amihez a Isz-ben sokan görcsösen ra­gaszkodnak, azonkívül, hogy elavult, a rentábilis gazdál­kodás akadályozója, igazság­talan is. Maradjunk a napra­forgó példájánál. A termelő- szövetkezet tavaly 250 holdon termesztett napraforgót. Akik benne dolgoztak, igen jól jár­tak. A termelőszövetkezet ugyanis egy kapálás kivételé­vel mindent géppel végzett. Es erre az egy kapálásra ad­lak 28 százalékos premizálást Igv i;a egy termelőszövetke­zeti tag öt hold napralorg'i- tenr.oizU st vállalt, a kapálás 20 m unté papnál lőj et nem vett igén.;- be, és ezé *t nyolc ■ ezer forint prémiumot kapott plusz munkaegyseget. Tehet napi 400 forintért dolgozott. A termelőszövetkezet kasszá­jába viszont — minden költ­séget leszámítva — a tag jö­vedelmének csak töredéke ke­rült. Itt megint azt kell mon­dani, így nagyobb tartaléko­lásra gondolni sem lehet, ar­ról nem is beszélve, hogy mindenki a jól jövedelmező munkára törekszik és ezt az egyéb ágazatok; sínylik meg. Önállóság; és kockázat A tsz önálló. Az önállósá­got azonban lehet jól es rosz- szul is értelmezni. Rossz gaz­dálkodással, munkaszervezés­sel és elosztással az önállóság mindennap kockára van té­ve. Most már, ha egy terme­lőszövetkezet mérleghiányossá válik, vége az önállóságnál!. A mérleghiány azonban nem csupán az időjárástól függ, sokkal inkább attól, milyen biztonsági tartalékalappal rendelkezik egy tsz, s éz a biztonsági alap mit bír ki. Seres Ernő Csak egy kutya ügyében Embertelen — emberi ügy, ez a kutya — (*-v. Nagy Zoltánoknak a tulajdonában az Orosi Községi Tanács lajstroma szerint még ma is két kutya van. Esze­rint egyikért még az ebadóval is tartoznak az „állam­nak.” Valóságban egyetlen kutyája sincs az állatbarát csa­ládnak. Kimúlt mindkét házőrző. És egyik sem természetes halállal pusztult cl. Egyik még az összeírás után lett ál­dozata az úttest forgalmának. Valamilyen jármű és ve­zetője végzett vele. Ez is fájdalmasan érintette a csalá dot, de Bogár halála még nagyobb szomorúságot okozott. Embertelen módon elhurcolták. A nagymama — aki néhány házzal odébb lakik az Arany János utcában — szemtanúja volt az esetnek. Hiába kérte a sintért, a kisbiról, hagyják meg Bogárt nekik, be van oltva, ki van fizetve utana az ebado, s törvény biztosította joggal őrzi a bázat, meg sem hallgatták. Nagyék kisfiával tetették a nyakörvet Bogár nyakaba és elvitték. Hiába szükölt Bogár, hiaba Könyörgött, csak a kis gazda köny nyes szóméit láthatta. Nagy Zoltán százötven forintért vette Bogárt. A csa­lád barátja volt. Amikor az emlékezetes nap késő estéjen hazajött feleségével, már nem fogadta az okos házőrző. Elvitték. Másnap kora reggel rohant a tanácshoz, onnan a slntérhéz, dé Bogárt még az este elvitték Pestre. Ki fizeti meg e fájdalmat, az embertelenséget ezért? Mert nem a katyával — az emberrel bántak emberte­len«!. r&KKAS KÁLMÁN Kopka János riportsorozata: MITŐL élenjáró az élenjáró ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents