Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-04 / 100. szám
f ©Mal tÄ.pr-MAGri'RmszA a f996. mífbs f: ——in» "i ■■■ Utf* TELEX PÁRIZS Portrék Marx Károlyról írta: Ekler György A z elmúlt év májusában ünnepelte a haladó emberiség Marx Károly születésének 150. évfordulóját. A Marx-év- fordulok jelentősége és szerepe sohasem merült ki abban, hogy egyszerűen alkalmat adtak a marxi életmű felidézésére. Az általános egyetértés, nem ritkán polgári oldalról is megnyilvánuló „elismerés” mögött azonban jelentős értelmezésbeli különbségek, végső soron a munkásmozgalommal szemben álló érdekek is húzódhatnak. A marxizmus XX. századi klasszikusa, Lenin zseniális éleslátással és időben felhívta a figyelmet arra, hógy a polgári teoretikusok cs a jobboldali szociáldemokrata vezetők Marx megsemmisítését űj módszerrel „a valóban tudományos értékek elismerésével”, ..gyengédséggel”, „öleléssel” kívánják elérni. Ila az évfordulók általános képét felbontjuk, kiderül, ezen évfordulók is a politikai és elméleti viták fórumai és következményei, ahol lehetetlen megkerülni az illető korszak égetően fontos társadalmi, politikai kérdéseit. A legutóbbi évfordulók alapján korunk, a ma embere milyen képet alkothat Marxról? Mindenekelőtt figyelemre méltó, hogy lényegesen gazdagabb, árnyaltabb és teljesebb értékelésekkel találkoztunk a legutóbbi években. Ebben szerepet játszott az is, hogy ma már Marx munkái szinte teljes egészében rendelkezésünkre állnak. A marxi életmű differenciáltabb megközelítése, az ismert marxi munkák „újraol- vasása” és alkalmazása természetesen nem járt viták, árnyoldalak nélkül. Az elmélet. fejlődése a két világrendszer politikai, gazdasági és ideológiai harcának kiélezett viszonyai között történik. Ezért a polgári ideológia és kritika a maga módján kísérletet tett és tesz arra, hogy bekapcsolódjék a marxista társadalomtudományok vitáiba, hogy saját érdekei szerint orientálja azokat. Melyek azok az elméleti csomópontok, amelyek a legutóbbi évfordulók kapcsán kiemelten szerepeltek? Visszatérő gondolatként jelentkezett az elmélet és gyakorlat, a filozófia és politika marxi egységének idézése. Annak az engelsi gondolatnak a hangsúlyozása, hogy Marx mindenekelőtt forradalmár volt, hogy a világ megértése és megváltoztatása elválaszthatatlan egymástól. A marxizmus azért tudott az egész emberi tevékenység területén korszakalkotóan újat adni, s azért tud ma is élő lenni, mert a legmagasabb szinten kepes egyesíteni a tudományos megismerést és a mun- kásmozgalo/n forradalmi gyakorlatát. Annak bizonyítására, hogy a világ tudományos megértése és forradalmi átalakítása egymástól elválaszthatatlan, az értékelések gyakran magának a marxi életműnek keletkezésére és fejlődésére hivatkoznak. Arra — a ma még nem kellően hangsúlyozott folyamatra, — hogy Marx a polgári demokratizmus álláspontjáról, nem spekulatív absztrakciók, nem csupán a teóra révén jut el a munkásosztály érdekeinek felismeréséhez, tudományos ideológiájának kidolgozásához, hanem a kor politikai és ideológiai küzdelmeibe való aktív bekapcsolódás révén. A marxizmus gondolatrendszerének fejlődése nem csupán tudománytörténeti érdekesség, hanem gyakorlati bizonyíték arra, hogy napjainkban is az elméleti és világnézeti tisztánlátás, s a társadalmi átalakító tevékenység egymástól elválaszthatatlan. Általános érvényűén fogalmazta meg e követelményt Marx az alábbiakban. „A gyakorlati materialista, azaz a kommunista számára arról van szó, hogy a fennálló világot forradalmasítsa.” Megérteni és megváltoztatni; azaz világosan látni, ami korunkban, a szocialista országokban, hazánkban történik és küzdeni az újért, társadalmilag magasabb rendűért — aktuális program ma is. Nem szorul külön bizonyításra, hogy szocialista építésünk jelenlegi szakaszában a meglévő nehézségek, gondok ellenére egészében ezt a feladatot a lehetőségek sokkal szélesebb skáláján valósíthatjuk meg, mint a korábbi évtizedekben. A párt általános politikájának szilárdsága, tartóssága, sikerei a legszélesebb tömegek számára teszik lehetővé a szocialista gondolkodás- mód elsajátítását, életünk szocialista tartalmának gazdagítását. Az értékelések másik visz- szatérő motívuma korunk emberének és a személyiségnek szinte kimeríthetetlen problémaköre. A személyiségek témaköre éppen korunk osztályküzdelmeivel, a tömegek nagy akcióival egységben és nem valami polgári sugallatra került a marxista elmélet érdeklődésének középpontjába. Az ember személyes sorsa még soha nem kapcsolódott ennyire össze a világban végbemenő politikai, gazdásági és technikai tudományos folyamatokkal. Teljesen igaz, hogy az emberiség fogalma egyre inkább kezdi elveszteni elvont jellegét. Ami a világ legtávolabbi pontján történik, legyen az több ezer kilométerre is tőlünk, befolyásolja életünket, személyes sorsunkat, személyes ügyünkké válik. Ha ehhez hozzávesz- szük, hogy a személyiség formálásában mennyire megnőtt a világnézeti és ideológiai pozíciók súlya, hogy a szocialista társadalom felépítésében milyen szerepet játszik a tudatosság tényezője, akkor teljesen érthető a marxista elméletben a személyiség, a mai kor embere iránti megkülönböztetett figyelem. A nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom egységének, a forradalmi erők akcióegységének időszerű követelménye a megemlékezések központi gondolatává emelte Marx internacionalizmusát. A nemzetközi kommunista mozgalom ma meglévő problémáit, gondolatait, az értékelések elsődlegesen úgy érintették, mint jórészt a fejlődéssel együtt járó nehézségeket. A munkásmozgalom nemzetközi osztagai a legutóbbi évtizedekben hatalmas tömegekkel bővülték. Ä tömegbázis kiszélesedésé, együtt járt azzal, hogy különböző kispolgári nézetek, mindenekelőtt a nemzeti korlátoltság, a nacionalizmus elképzelései felerősödtek. A kispolgári és nacionalista ideológia objektív eredetének, forrásainak feltárása természetesen nem jelenthet tudomásulvételt. A kommunista- és munkáspártok felelőssége éppen a marxista elmélet alapján abban áll, hogy ellensúlyozzák és visszaszorítsák a kispolgári eszmeáramlatokat. A hogy a marxista filozófia és társadalom- tudományok jellege napjainkban egyre inkább cselekvővé és gyakorlativá válik, úgy formálódik a marxi kép is mind teljesebbé és gazdagabbá. A szocialista társadalom építésének napi tennivalóiban a munkásosztály és a néptömegek számára Marx és életműve fokozatosan elveszti szoborrá merevített vonásait, s ma már mind többen tőle tanulják megérteni és formáim a világot. Pénteken délután Párizsban, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága meghallgatta Georges Mar. chaisnak, az FKP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának beszámolóját a kommunista- és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanácskozásának előkészületeiről. A beszámolót egyhangúlag elfogadták. Jóváhagyták a Francia Kom. munista Pártnak a moszkvai tanácskozáson résztvevő küldöttségét. amelyet Waldeck Kochet, a párt főtitkára vezet WASHINGTON A csehszlovák légiforgalmi vállalat 1970-ben közvetlen repülőjáratot indít Prága és New York között. Az útvonalon hetenként kétszer szovjet gyártmányú IL—62 típusú gépek bonyolítják le a forgalmat. A járat megnyitására előreláthatólag a jövő év májusában kerül sor. BELGRAD A TANJUG-ra hivatkozva írja a UPI hírügynökség: az iraki hatóságok jegyzéket nyújtottak át az ország terű. létén lévő arab ellenállási szervezeteknek. amelyben követeli, hogy az ellenállók kiképzőtáborait távolítsák el a lakott területek körzetéből és helyezzék el a jordániai határ közelébe: ugyanakkor megtiltják, hogy az ellenállási szervezetek iraki politikai szervezetekkel közvetlen kapcsolatod tartsanak fenn, és hogy az iraki kormány előzetes hozzájárulása nélkül tömeggyűléseket vagy gyűjtéseket rendezzenek. KAIRÓ Franciaország De Gaulle lemondása után sem változ. latja meg közel-keleti politikáját — írja az A1 Ahram szombati száma. A lap közli, hogy El-kuni, az EAK ENSZ- fődelegátus kedden tanácskozott Armand Berarddal, Franciaország ENSZ-nagykö- vetével. A találkozón — írja az A1 Ahram — Berard biztosította El-kunit, hogy a New York-i négyhatalmi megbeszéléseken résztvevő francia delegáció a De Gaulle- kormánytól kapott utasítások szellemében fog eljárni. VARSÓ A varsói lapok foglalkoznak az Egyesült Államokban folytatódó lengyelellenes kampánnyal. Jelentéseikből kitűnik, hogy az amerikai sajtóban, rádióban és tévében továbbra is rosszindulatú „viccek” és rágalmazó kijelentések hangzanak el Lengyelországról. Pintér István: Tea 5 daliáiéit 26. Túlzás lenne azt állítani, hogy e percben a derűs nyugdíjévekre gondoltam, Mar bántam, hogy igent mondtam Ternemek. és eljöttem erre a teára. Ismét elátkoztam azt a percet, amikor magyar szót akartam hajlani, amikor eszembe jutott a bableves füstölt hússal és csipetkével... De most már ném volt visszaút. Nánássy szavait gyér taps követte. Csak azok ünnepeltek, akik néhány perccel előbb Csánkó társaságában álldogálták a sarokban. Csánkó udvarias meghajlással köszöntötte a megjelenteket és beszélni kezdett: — Nem zettest vérek! Idegenbe száműzött magyarok! Azért jöttem el közétek a vén Európából, hogy a ma- \> var szabadság az ezeréves Magyarország feltámadásának Ígéretét hozzam. Az általam vezetett mozgalom, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Kö re. mint az emigrációban élő magyarság egyetlen Igazi és önzetlen szervezete, van hivatva kivívni a magyar szabadságot és az otthon dúló tatárjárás után visszavezetni szülőhazánkat a régi útra. Most, midőn Amerika földjére léptem, sajnálattal kell megállapítanom, hogy ide- kint élő honfitársaim egy részében már teljesen kialudt, vagy alig pislákol az a láng, amely ha megszólal a hajnali kakasszó, hitünk szerint lángra gyújtja majd a szárazföldet és a tengert... Ideges voltam, de nem állhattam meg nevetés nélkül, A zsebkendőmmel akartam leplezni, hogy kinevetem Csánkó urat. Ámde mielőtt még a zsebembe nyúlhattam volna, két fiatalember fm gott közre és csak akkor engedett a szorításuk. amikor látták, hogy mit veszek elő. Csánkó közben folytatta: — .../Azért jöttem közétek, hogy felélesszem azt a szent lángot, amely elhamvasztja majd ellenségeinket. Üzenem nektek, hogy a helyemen vagyok. És büszkén számolhatok be arról, hogy nemcsak az egész világ nemzeti érzelmű magyarságának bizalmát bírom, hanem a szabad világ hivatalos köreinek bizalmát is. Az általam vezetett és a magyarság képviseletére egyedül hivatott mozgalom, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Köre élvezi a hivatalos amerikai és más körök támogatását. Sajnos akadnak az idegenben élő magyarok között olyanok, akik azt állítják, hogy köztem és a nyugati országok hivatalos körei között ellentétek támadtak, és hogy ezek az általam igen tisztelt személyiségek másokat támogatnak. Ki kell jelentenem erről a helyről, hógy mindez nem egyéb aljas rágalomnál! Csattanós választ adnak ezeknek a mai Czilleieknek, azok az események, amelyek éppen a legutóbbi napokban foglalkoztatják nemcsak a magyarságot. hanem a legszélesebb körű nemzetközi közvéleményt Is, Mint tudvalevő merényletet. készítettek elő ellenem. Kérdezem én, tisztelt, nemzettestvéreim, s feléljen ki-ki magyar lélkiismerete szerint: vajon miért éppen az én életemre, vitéz Csánkó András vezérezredesre, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Köre elnökének életére törnek ellenségeink? A válasz nem lehet kétséges! Egy az Isten, egv a haza. egy a válasz... Nem is vettem észre, hogy Temer ellépett mellőlem. Csak azt láttam, hogy ott áll Csánkó mellett és a szavába Vág. Vörös volt, Izzadt, de a hangja nyugodtan csengett: — Nos, Csánkó úr. majd én megadom a választ!™ Nánássy odaugrott, megragadta Terner karját, hogy clvonszolja, a teremben azonban néhányan felkiáltottak: — Halljuk Temert! Csánkó tisztában volt a közhangulattal, s jobbnak látta leinteni Nánássyt. Félhangosan odaszólt neki: — Hagyd. Tódor! Hangosan pedig azt mondta: — Készséggel meghallgatom Terner Gusztáv honfitársunkat, mint bárki más is. Terner úr ugyan már eljátszotta azt a jogot, hogy magyarnak nevezze magát, de én készséggel hajlandó vagyok baráti jóbbot nyújtani mindenkinek, bármit cselekedett is ellenem a múltban, ha ezzel a magyarság ügyének szolgálhatok. Remélem, Terner úr. ezúttal bebizonyítja, hogy valamikor magyar tiszt volt! Terner nem reagált a sértésekre. — Uraim! — kezdte. Magyar tiszt Voltam, 22 esztendeig az esztergomi hadtest becsületbíróságának tagja, és mint a tiszti és tábornoki becsület védelmezője, nem tűrhetem, hogy egyesek egykori rendfokozatukkal visszaélve, közönséges csalások és szélhámosságok sorozatát kövessék el. Azt mondtam: egykori rendfokozatukkal visszaélve! Mindenekelőtt felelősségem teljés tudatában, ünnepélyesen kijelentem, hogy Csánkó András nem tarthat Mohiár Károly: I A látható légió 12. A három kerékpáros Egy esztendővel később a Marokkói Kerékpáros Szövetség pünkösdkor nagyszabású versenyt rendezett Casablanca, Rabat és Tanger között. Sok induló jelentkezett, az első díj jelentős pénzösszeg volt. Mindenki arra számított, hogy ezt Casablanca valamelyik versenyzője nyeri. Senki nem tulajdonított jelentőséget semmiféle szempontból annak, hogy Marra- kechből levélben három teljesen ismeretlen versenyző is jelezte: indulni akar. A rendezők a nevük alapján azt hitte, hogy olasz telepesről van szó, akik talán korábban otthon a kerékpár szenvedélyes hívei voltak. Pietro Pa- ravini, Carlo Lanorca, és Giulio Deconnick postautalványon küldte a versenybíróság által kötelezően élőírt öt frankos nevezési díjat. így aztán senki nem gördített akadályt és így felsorakoztak a startnál. amikor a tarka mezőny felsorakozott Casablanca főterén. Az első kilométereken a három olasz nevű kerékpáros semmi különössel nem hívta fel önmagára a figyelmet. A mezőny közepén haladtak, nem bírják jobban a pokoli hőséget, mint a többiek, de nem is maradnak le nagyon azoktól, akik élre kerültek. — Gyerünk! Gyerünk! — kiáltják a nézők, akik az országút szélén állnak és bíztatják Casablanca legjobb kerékpárosait. De nem sikerül a város kedvenceinek előnyt szerezni a többiekkel szemben. Egy porfelhőbe burkolt óriási gomolyagként érnek a versenyzők Arbau utcáira. Ahol a Spanyol-Marokkó és a francia fennhatóság alatt álló Marokko ' találkozott fris- sitőállomás várta a résztvevőket, ehettek és ihattak, hogy jobban bírják a hátralévő kilométereket. Volt olyan versenyző, aki leszállt a gépéről és gyorsan a szájába gyömöszölt egy darab krumplicukrot. Mások viszont nyers tojást ettek, vagy limonádét ittak. így azután veszítettek némi időt. A három olasz nevű kerék-' páros azonban nem evett és nem töltötte újra az üres kulacsát sem. Csak iramodtak tovább, megállás nélkül. Amíg a többiek értékes másodperceket veszítettek, addig ők hárman egyre jobban száguldottak. Tíz, ötven, száz méteres előnyt szereztek. Már átjutottak a határon. Odaát igényt a vezérezredesi rangra, hanem legfeljebb a szolgálaton kívüli vezérezredes ci_ met használhatja. De ez csak apró, jelentéktelen szélhámosság. igaz, hogy többi csalásainak alapja... Csánkó közbeordított: — Válogassa meg a kifejezéseit uram... Csánkó olyan vörös volt, mint a főtt rák. — Megválogatom a kifejezéseimet — folytatta Terner —, de az alföldi magyar föld- birtokos módjára a nevén nevezem a dolgokat. Csánkó Andrásnak azért van szüksége a csalárdul bitorolt címre, hogy egy általa alapított, valójában nem létező szervezet élén a különböző jóhiszemű nyugati szervektől jövedelmet húzzon. Ezért ő cserében nem ad semmit, hacsak saját maga és cinkostársainak jólétét nem... — Arról beszélhetnénk, hogy ki honnan húz jövedelmet! — kiáltott közbe ezúttal Nánássy. — Ha azokra az összegekre céloz, az általam egyáltalán nem nagyrabecsült közbeszóló, amelyeket én a vasfüggöny mögötti országok sorsával foglalkozó bizonyos nyugati szervektől kaptam, kijelenthetem, hogy ezekkel az összegekkel én az utolsó fillérig el tudok számolni. Ezeket én maradéktalanul a magyarság érdekében használtam fel! (Folytatjuk) azonban hirtelen csökkentik az iramot. Békésen karikáz- nak, egyáltalán nem érdekli őket, hogy az ellenfeleik már elérték mindhármukat, sőt hamarosan előttük száguldanak. A Casablanca és a Tanger közötti küzdelem végeredménye nem került be a sport történetébe, ellenben három szökött légiós levelét elhelyezték az alakulat irattárába. hogyha esetleg valaha elfogják őket. legyen ellenük a hadbíróságnak terhelő, írásbeli bizonyítéka is. Pietro Paravini, Carlo Lanorca és Giulio Decconnick, a Marrakechben állomásozó negyedik ezred egykori három katonája ugyanis a verseny után Tangerből azonnal levelet küldtek a közvetlen parancsnokuknak: „...a verseny meglehetősen fárasztó volt a számunkra, mert előtte nem volt alkalmunk edzést tartani. Ennek ellenére, elégedett lehet velünk a hadnagy úr, sikerült elsőnek érkeznünk Arbauba. Amikor átj ütöttünk a határon, egy katonazenekar törtér netcsen éppen a Marseillaise-t játszotta. Ünnepélyes pillanat volt. Azt hisszük, hogy első ízben szöktek meg légiósok a Marseillaise dallamaira...” 1939 fontos esztendő a légió történetében. A Szidi bel Abbcszben cs a többi észak- afrikai laktanyában állomásozó alakulatok katonáiból, kivéve a rémeteket, olaszokat és magyarokat, menetszázadokat alakítottak. A francia vezérkar tehát a légiósok jelentős részét átvezényelte Európába. A többiek ottmaradtak laktanyáikban. Kritikus napok. Áramlottak az új emberek Franciaországból. Megérkeztek az első olyün önkéntesek, akik nem öt esztendőre, hanem a háború időtartamára jelentkeztek. Sokan nem azért írták alá a szerződést, mert ellenállhatatlan belső kényszert éreztek, hogy fegyvert fogjanak. A francia hatóságok ugyanis a második világháború kitörése után a következő kérdést tették fel a külföldieknek: — Belép a légióba, vagy pedig az internáló tábort választja? Ezrével döntöttek úgy, hogy inkább a légió tagjai lesznek. Közöttük sok volt nemcsak a középkorú, hanem az idősebb, fizikailag gyengébb ember is, akik nem bírták a szokatlan afrikai klímát és a nehéz kiképzést. Százával hullottak el és haltak meg. A franciák érzéketlen hadigépezetének mechanizmusa azonban nem törődött ezzel. Ekkor alakították meg a 13. félbrigádot, amelybe régi légiósok éppúgy kerültek, mint az egykori spanyol köztársasági hadsereg harcosai és a Hitler elől elmenekült baloldali érzelmű csehek és osztrákok. Gyorsított iramban haladt a kiképzés. Alighogy véget ért egy új rendelet értelmében a légiósok önként jelentkezhettek a frontra. Az első zászlóalj csaknem kivétel nélkül baloldali felfogású németekből állt. 1940 márciusában az alakulat Marseille kikötőjébe érkezett, onnan hosszú és fárasztó utazás, szállítás után jutott el Angliába. Ekkor a 'felderítők már jelentették, hogy fenn északon készül valami. Hitler tábornokai ekkor már sok hajót, jelentős légierőt, ejtőernyős és más alakulatot vontak össze. Vil- lámháborüt akartak indítani Norvégia ellen. Különösen jól működtek Anglia kémhálózatainak em- t béréi, akik tudták, hogy a " németek támadása minden pillanatban várható. Ezért ellentervet dólgozott ki az angol vezérkar. A Wilfrid fedőnév takarta nagyszabású elképzelésüket. Eszerint csapatainknak már április 8-án partra kellett volna szállniuk Narvik, Bergen, Trondheim és Stavanger közelében. Meg akarták tehát előzni a németeket. A hadműveletben részt vett volna az Angliában tartózkodó félbrigád is. (Folytaitok)
