Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-29 / 121. szám
f '»Mal KELRT-MÄI5YARORS2Ä® WI9. mifiis » hülpolitikai összefog fal ónk A moszkvai tanácskozás elé i Két vélemény a CENTO«róI t Husszein Iránban i Szudán Is elismerte az NDIÍ-t A Német Demokratikus Köztársaság növekvő nemzetközi tekintélyét, az NDK békeszerető politikájának elismerését tükröző fontos politikai aktusnak nevezi a TASZSZ hírügynökség a szu- dáni kormánynak azt a döntését, hogy hivatalosan elismeri a Német Demokratikus Köztársaságot és felveszi vele a diplomáciai kapcsolatot. Kommentálták a tényt a szerdai nyugatnémet lapok, sőt a bonni kormány is. Szóvivője, Diehl államtitkár „barátságtalan lépésnek” minősítette a szudáni határozatot, amelynek „megfelelő következményei” lesznek az NSZK és Szudán viszonyára. Ezzel szemben a nyugatnémet lapok többsége rámutat, hogy Bonn nem sokat tud tenni az elismerés ellen. Ennél is tovább megy az ellenzéki Szabad Demokrata Párt, az FDP elnöke, Walter Scheel, aki szerdán ismét erélyesen követelte a hallstein doktrína feladását. „Ha az NSZK nem szabadul meg ettől a ballaszttól, külpolitikai lehetőségei erősen csökkennek. Az NDK-nak három nem kommunista ország által történt elismerésével az NSZK zsákutcába jutott” — mondta és — Bonn-nal szemben — hozzáfűzte, hogy ilyen esetben a „barátságtalan lépést” nem szabad alkalmazni. Akárhogyan nézzük is — a hallstein doktrína bizony már régen csődöt mondott, most pedig, a közeli hetek három ilyen fontos eseménye nyomán (Irak, Kambodzsa és Szudán diplomáciailag elismerte az NDK-t) agonizál, sőt meg is halt. S attól rém támad fel, ha a bonni kormány nem meri nyíltan megrendezni a temetését, sőt, esetleg még úgy is tesz, mintha a doktrína élne. Véget ért a CENTO teherá- ni külügyminiszteri értekezlete, amelyen az USA képviselője — Rogers külügyminiszter személyében — is részt vett, jóllehet az Egyesült Államok formálisan nem tagja a közép-ázsiai szervezetnek. Rogers elégedetten nyilatkozott a CENTO tekeráni üléséről. Szavalnak azonban kevés a valóságfedezete. Sokkal inkább hihetünk a brit üzleti körök befolyásos napilapjának, a Financial Times- nak, amely éppen ellenkező értékelést ad. Megállapítja a Financial Times, hogy a Dulles-kor- szakban létrejött paktumok közül a CENTO az, amely mindig is a legkevésbé volt jelentős, az utóbbi öt évben azonban kiderült, hogy semmi köze a térség mai problémáihoz. A Teheránban tanácskozó miniszterek a jelek szerint maguk is úgy vélték, hogy többé már nem lehet elkenni a szervezet jogosulatlanságát. Zahedi iráni külügyminiszter ezért jelentette ki világosan, hogy a CENTO- nak alkalmazkodnia kell az új körülményekhez és az iráni kormány többé már nem fogadja el a „szovjet veszély” alapvető feltételezését. Iránt és Pakisztánt saját különleges nemzeti problémái foglalkoztatják, nem pedig a „szovjet veszély”. Annál is kevésbé, mert például — a Szovjetunió óriási mennyiségben vásárol Irántól földgázt, s Pakisztánnal is jók a politikai és gazdasági kapcsolatai. Sokkal több köze van a térség mai problémáihoz egy másik teheráni eseménynek: Husszein jordániai király az iráni fővárosba érkezett, hogy a sahhal megvitassa a közel-keleti problémákat. Ugyancsak e zóna konfliktusairól tárgyalni ült össze szerdán — immár tizedszer — New York-ban a négy nagyhatalom ENSZ-képviselője. Koszigin afganisztáni látogatása PÁRIZS Az Humaníté jelentése szerint a spanyol titkosrendőrség őrizetbe vette Fernandez Horacio Inguansot, az astu- riai kommunisták egyik vezetőjét, a Spanyol KP Központi Bizottságának tagját. BERLIN Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete a politikai, faji és vallási okok miatt üldözöttek nyugat-berlini szövetségének elnökéhez in- t -zett levelében osztotta a szövetség tagjainak aggodalmát. az újnáci veszély növekedése miatt az NSZK-ban és Nyugat-Berlinben, s hangsúlyozta: a szovjet fél nyomatékosan követeli, hogy Nyugat-Berlinben teljesen és végérvényesen tiltsák be az újnácik tevékenységét. OTTAWA William Kashtan, a Kanadai KP vezetője egy torontói nagygyűlésen bírálta Nixon vietnami „békeprogramját”. Kashtan sürgette a kanadai külpolitika megváltoztatását is. Ismertette a kommunista párt négypontos programját, amely előirányozza a kanadai csapatok kivonását Európából, Kanada atomfegyvermentes övezetté való nyilvánítását, kilépését a NATO- ból és végül a hadikiadások jelentős csökkentését. BUKAREST Renato Bitossi, a Szak- szervezeti Világszövetség elnöke szerdán Bukarestben megnyitotta az SZVSZ Végrehajtó Bizottságának 36. ülésszakát. Az ülésszak résztvevői meghallgatják annak a bizottságnak a jelentését, amelyet a főtanács bízott meg a VII. szakszervezeti világkongresszus beszámolója fő dokumentumának előkészítésével . MOSZKVA Alekszej Koszigin szovjet kormányfő Jahja Khan tábornok, pakisztáni elnök meghívására május 30-án kétnapos hivatalos látogatásra Rawalpindibe érkezik — jelentették be szerdán Moszkvában. Mint ismeretes, Koszigin miniszterelnök jelenleg hivatalos látogatáson Afganisztánban tartózkodik. Kabul, (TASZSZ): Az Afganisztánban tartózkodó Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök szerdán Etemadi Afgán miniszterelnök társaságában vidéki körútra indult. A program: látogatás a Dzselalabadi-völgy- ben, ahol a Szovjetunió közreműködésével hatalmas öntözőrendszer épült. Vietnami harcok I. Közös a harcunk Amióta nyilvánosságra hozták, hogy a kommunista és munkáspártok 19S9 júlftusára Moszkvába ösz- szehívták nemzetközi tanácskozásukat, mind gyakrabban hallani a kérdést: lé.bet-e egységet teremteni a - nemzetközi munkásmozgalomban, amelynek egyes osztagai a legkülönbözőbb körülmények között tevékenykednek. A kérdés érthető, hiszen a kommunista pártok ma nagyon eltérő körülmények között végzik munkájukat. Az egyik párt a szocialista társadalom építését irányítja, / a másik pártra a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet feladatai várnak. Egyes pártok fejlett tőkés országokban működnek, mások a nemzeti felszabadítás! mozgalom övezetében vívják harcukat. Az egyik hatalmon lévő párt, a másik ellenzéki tömegpárt, a harmadik a forradalmi zászlóbontás elején tart. A mozgalom színképe tehát igen tarka. Ennek a sokszínűségnek azonban van egy egységes alaptónusa: a szocializmus és a kommunizmus építésének közös célja, a marxizmus—leninizmus közös eszméje. Világos azonban, hogy az egyes pártok harca — napjainkban sokkal inkább, mint valaha — nemcsak a belső társadalmi és politikai helyzettől, hanem a nemzetközi erőviszonyoktól, a két világ- rendszer közötti verseny, a béke és a háború erői közötti harc kimenetelétől függ. Egységbe fűzi a testvérpártokat az is, hogy mindenütt ugyanazzal a jól szervezett, tapasztalt, ravasz és erős ellenséggel találják szemben magukat: az imperializmussal. A marxisták—leninisták nem hunytak szemet az eltérő viszonyok felett. Felismerik, hogy a pártok — a különböző feltételek és tapasztalatok alapján — nem mindig egyformán fogalmazzák meg politikájukat, s sokszor másmás formában határozzák meg harcuk taktikáját. Az eltérő sajátosságok tiszteletben tartása mellett azonban mindennél fontosabb az, ami közös, ami összefűz. Világos tehát, hogy az eltérő viszonyok között tevékenykedő pártok között is lehetséges, sőt szükséges az egység. Nyilvánvaló azonban, hogy teljes egység rövid idő alatt nem teremthető meg, az egységet leginkább akadályozó fő ellentéteket rövid időn belül nem lehet felszámolni. Addig is azonban, amíg helyreállhat a teljes egység, erőfeszítéseket kell tenni az akcióegység létrehozására a legfontosabb és leghalaszthatatlanabb kérdésben: az imperialistaellenes harcban. A UPI hírügynökség saigo- ni tudósítójának értesülése szerint amerikai ejtőernyősök szerdán hajnalra visszavonultak a Dél-Vietnam északnyugati részében, a laoszi határ közelében emelkedő 937-es magaslatról, amely a szabadságharcosok felvonulási útját képező Shau- völgy fölött emelkedik. Három zászlóaljnyi amerikai ejtőernyős és egy zászlóaljnyi dél-vietnami gyalogos 10 napi súlyos harcok után május 20-án foglalta el a magaslatot amelynek vietnami neve Dong Ap Bia, de amelyet az amerikai közkatonák maguk között egyszerűen csak „Hamburger dombnak” hívnak. (A szerk. megjegyz.: a Hamburgert ugyanis darált húsból készítik.) Jellemző, hogy az utóbbi elnevezést a harcokról közölt nyugati hírügynökségi jelentések rendszeresen használták A magaslat elfoglalása annak idején heves vitát rob- bantot ki az amerikai belpolitikai életben, Edward Kennedy szenátor a magaslatnak a hivatalos amerikai jelentésekben elismert 50 emberélet és 300 sebesülés árán történt elfoglalását „értelmetlen és felelőtlen akciónak” nevezte. A kiürítést megelőzően a szabadságharcosok a szerdára virradó éjszaka lőtték a magaslatot Arkagyij Veiner — Georgij Veiner: J\lyo»tozá6 maqén&yyben Fordította: Kassai Ferenc 10. — Talán Zina Pankova, a barátnője. — Ki az? Színésznő. Jelenával dolgozik együtt az Operettszínházban. Sztavickij újra töltött magának. Tyihonov ismét az ablaknál állt, a szakadatlanul hulló hópelyheket nézte. A Petrovkán Sztasz bekapcsolta a villanymelegítőt, elővette a páncélszekrényből a különböző körzetektől beküldött bűnügyi dossziékat. Jelentkezett a 78. sz. őrszobáról Szása Szaveljev is: Tyihonov mellé osztották be segítségül. — Hallgass ide, Szaveljev — mondta neki Tyihonov. — Hozd fel nekem, légy szíves, Akszjonova dolgait. Innen pedig elmész a házgyárba és megtudod, hol töltötte Jaki- mov a hétfő estét. — Jakimovről már érdeklődtem — felelte Szaveljev. — öttől tizenegyig Szviblo- vóban volt. Az ideiglenes vízvezetéket javították... A rendőrségi étkezde, mint mindig, most is zsúfolva volt. A levestől elment az étvágya. Rosszkedvűen rágta az ízetlen húst, s arra gondolt: megkérdezhette volna Szta- vickijt, hogy főznek abban az étteremben. Szaveljev már várta odafenn. Hatalmas kartondobozt nyújtott át Tyihonovnak, majd dolgára sietett. Sztasz meggyújtotta a lámpát, kinyitotta a dobozt. Bolyhos, fekete kabát, szürke prémgallérral. A fekete szövetben morzsányi rés. Csak úgy lehet észrevenni, ha az ember a fény felé fordítja a kabátot. Szürke gyapjúkardigán. Nagy szemű kötés, szép minta. Nagy szemű kötés. Hol lehet a rés? Nehéz megtalálni. Lehet, hogy nincs is. A szúrófegyver áthatolhatott a szemek között anélkül, hogy sérülést okozott volna az anyagban. Igen, ez a valószínű. De ngm, itt a nyílás. Egy kis kerek lyuk. Vér- folt. Sztasz. erős nagyítóüveget vett elő íróasztala fiókjából. Talán a lyuk formájából következtetni lehetne a fegyver formájára? Nem, a lencse nem mutat semmit. Fel kell hívni a bűnügyi orvosszakértőt. Este fél nyolckor Tyihonov kilépett az utcára. Az ívlámpák kékesféhér fénye kiragadta a hóesés ködös go- molygásából a járókelők és a bizonytalanul tapogatózó gépkocsik körvonalait. Tyihonov felhajtotta a gallérját. Vász- ja, a sofőr most is ráér. — Száz éve várlak — dör- mögi mérgesen Tyihonov, miközben beszáll a kocsiba. — Te jó ég, Vászja, hogy nézel ki? Bőrhólyag nőtt az ujjaidon a dominótól!... A szocialista országok kommunista pártjai több fronton is szemben találják magukat a szocializmus megdöntését célzó imperialista próbálkozásokkal. Az európai szocialista országok vonatkozásában általában a fellazítás módszerét igyekeznek alkalmazni, más földrészeken elmennek a legdurvább agresz- sziókig, amint , azt a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni háborújuk, a Kubai Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elleni fegyveres provokációik mutatják. A pártok feladata az imperializmus taktikájának hatástalanítása, — nemcsak országaikon belül, hanem határaikon kívül is. A fejlett tőkés országokban a kommunista- és munkáspártok harca a monopoltőke hatalmának korlátozására, majd megszüntetésére irányul. Céljuk a dolgozók politikai jogainak védelme, a demokrácia kivívása, a munkásosztály és más dolgozó rétegek élet- körülményeinek megjavítása. Ez viszont nem választható el a fegyverkezési hajsza megszüntetésétől, az agresz- sziók visszaszorításától, — az imperialisták megfékezésétől. Az úgynevezett harmadik világban működő kommunista- és munkáspártok éles harcban állnak az imperializmussal. A tőkés világ hatalmasai durván beavatkoznak az ázsiai, afrikai és latin-amerikai államok belső ügyeibe, védelmezve a monopóliumok érdekeit. Ahol pedig már győzött a nemzeti felszabadító mozgalom és a régi gyarmatok helyén önálló nemzeti államok keletkeztek, ott agresszióval, gazdasági blokáddal, belső aknamunkával, puccsokkal igyekeznek visszaszerezni elvesztett pozicióikat. Néhány országban a helyi földbirtokos osztály és a burzsoázia lepak- tál az elnyomókkal, hogy fenntarthassa kizsákmányoló rendszerét. A kommunistáknak tehát a belső és a külső ellenség ellen egyaránt küzdeniük kell, mert csakis így háríthatják el az országuk szabadsága és függetlensége, a haladás ellen irányuló imperialista támadásokat. E vázlatos áttekintés is mutatja, hogy az imperialistaellenes harc alapvető feladata minden kommunista- és munkáspártnak, — függetlenül attól, milyen társadalmi rendszerben, milyen fejlettségű országban, melyik földrészen, milyen körülmények között tevékenykedik. Ez indította a pártok túlnyomó többségét arra, hogy a júniusi nemzetközi tanácskozás központi témájának azt válasszák, miként lehet akcióegységet teremteni az imperi- aiistaellenes harcbán. Pálos Tamás A határőrök napja a Szovjetunióban Moszkva (MTI): Szerdán, a hagyományokhoz híven a Szovjetunióban megünnepelték május 28-át, a határőrök napját. A Pravda ebből az alkalomból közli Zir- jonov vezérezredesnek, a határőrcsapatok parancsnokának cikkét, amely hangsúlyozza: a Lenin kezdeményezésére és a kommunista párt által létrehozott határőrcsapatok már több mint fél évszázada oltalmazzák a szovjet határokat. A szovjet hadsereg katonáival együtt a határőröknek nem egyszer kellett megküzdeniük a fehérgárdistákkal, a japán szamurájokkal, a kínai militaristákkal, a német fasisztákkal, kémekkel és diverzánsokkal, a maoista provokátorokkal. Határaink számos szakaszán. — jegyzi meg a vezérezredes — az imperialista országok felderítő repülőgépei tevékenykednek, a szovjet területi vizek közelében különleges berendezéssel ellátott tengeralattjárók manővereznek. Az ellenség kísérleteire a szovjet határőrharcosok éberségük és harckészségük fokozásával felelnek. Bárhol is kísérelje meg az ellenség megsérteni a határainkat, bármilyen módszerekhez is folyamodjék, nem sikerül kijátszania a szovjet harcosok éberségét. Zirjanov vezérezredes külön nyomatékkai mutat rá, hogy a kínai határsértőkkel szemben bátran indultak harcba a szovjet határőrök s erélyesen visszaszorították a túlsúlyban lévő maoistákat a Szovjetunió földjéről. A damanszkij-szigeti harcokban a határőrök — emeli ki — rendkívüli kitartásról, bátorságról és katonai képzettségről tettek tanúbizonyságot. — Nincs valami jó kedve ma, — mosolyog Vászja. — Pedig velem még sehonnan sem késett el! A Bajkál Szálloda előtti autóbuszmegállónál Sztasz lemérte magának a távolságot: hatvanhat lépés egyik lámpától a másikig. A járdán lépkedett, időnként leverte cipőjéről a havat, szeme sarkából a járókelőket figyelte. Mégiscsak furcsa: három nap alatt kétszer járt itt az ismeretlen fiatalember. Aligha véletlenül. Megvan rá a lehetőség, hogy harmadszorra is felbukkanjon. Nem lenne rossz. Minden a helyére kerülne. Természetesen nem elég elcsípni. Be is kell bizonyítani, hogy ő a tettes. .. Az autóbuszmegállónál már gyülekeztek a várakozók: középkorú asszony kisgyerekkel, két iskoláslány, két katona. 20 óra 26 perc. A síkos aszfalton csúszkálva, nehézkesen fékez az autóbusz. Gavrilenko járata. Csikorogva nyílik a hátsó ajtó, az utasok gyorsan felkapaszkodnak. Kész, mehet. Tyihonov ismét egyedül maradt a farkasordító hidegben. A következő kocsi Gye- midové. Azzal kell jönnie! Mert ha nem, mi a fenének fagyoskodik itt? A ház sarka mögül tagbaszakadt férfi érkezik, a megálló felé lépked. A következő busz Gyemidové. Tyihonov már nem fázik. A férfi már itt is van a megálló táblája alatt. Magas prém- sapkát visel. A kabátja fehér a hótól. Ö lenne az? Az istenfáját, ebből egy fél méter a kucsma! Tyihonov topog, fázik a háta, a lába. Nagyon hideg van. Apró termetű, széles vállú rendőrhadnagy tűnik fel kéz a kézben egy csíkos bundás lánnyal. Néhány másodperc és itt van Gyemidov, a gyanúsított meg sehol. A sarkon valóban feltűnik a busz. Egy férfi integet a vezetőnek: várjon egy percet! Lélekszakadva rohan, bőrkabátot visel. Tyihonov látja, ahogy Gyemidov gondterhelten csóválja a fejét. Találkozik a tekintetük. Nem, ez sem ő. Az autóbusz már jó fél perce áll. A férfi beszáll, az ajtók becsukódnak. Tyihonov alig hallhatóan dünnyögi: „Várj még egy percet! Jönnie kell!” Gyemidov mindent ért. Az autóbusz remeg, jár a motor. Gyemidov vár, de sokáig nem várhat. Tyihonov vállat von, az autóbusz elindul: menetrendje van. (Folytatjuk)
