Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-27 / 119. szám

S. oMa! KÍSJrr-MA'StÁRÖftS'MÖ Wff9. mlíuí 9f A bolgár kommunisták ünnepe Külpolitikai összefoglalónk © Koszigin Kabulban,' Husák Berlinben (fii Washington és a CENTO 0 A szudáni helyzet ötven évvel ezelőtt, 1919 május 27-én ért véget az a tanácskozás, amelyen a bol­gár munkásmozgalom képvi­selői határozatot hoztak a kommunista párt megalakítá­sáról. Az alakuló kongresszu­son a Dimitr Blagoev, a ki­váló marxista, Georgi Kir- kov, Vaszil Kolarov, Georgi Dimitrov és mások vezetésé­vel azok a forradalmár szo­cialisták vettek részt, akik már a bolgár munkásmozga­lom kezdeti évei óta meg­alkuvás nélküli harcot foly­tattak a feudális uralkodó osztály ellen. A korábbi bol­gár munkásmozgalom alap­vető jellegzetessége az volt, hogy nem tűrte meg sorai­ban az opportunizmust és elszigetelte azokat, akik az uralkodó osztállyal lepaktáló szociáldemokráciát akarták elfogadtatni a tömegekkel. A mozgalom eszmei tisztasága, elvi következetessége kezdet­től fogva nagy erő és befo­lyást biztosított a kommunis­ta pártnak a tömegek meg­nyeréséért folyó küzdelem­ben. Az első világháborút köve­tő években Bulgáriában na­pirenden voltak az összecsa­pások a népi erők és a reak­ciós államhatalom között. Ez a hősi küzdelem 1923 szep­temberében érte el tetőpont­ját, amikor országos népi felkelés tört ki a Cankov- rendszer ellen. A kommunis­ták üldözött vadak lettek a királyi Bulgáriában. A rend­őrség 1931 őszén súlyos csa­pást mért a pártra a vezetők egy részének letartóztatásá­val és meggyilkolásával. Emigrációba kényszerültek, de a kommunista mozgalmat nem lehetett megfojtani. A külföldre menekült vezetők a Németországban létesített összekötő irodán át tartották a kapcsolatokat a hazai moz­galommal, és a párt tovább dolgozott. Hitler hatalomra kerülése után a nácik nemzetközi mé­(Folytatás az 1. oldalról) közül exportban és import­ban egyaránt a harmadik he­lyen áll. Az 1968. évi össz­forgalom meghaladta a 90 millió dollárt, két év alatt több, mint 15 millió dollár­ral emelkedett Természete­sen nem akarunk megállni a jelenlegi szinten, mert még sok lehetőséget látunk kap­csolataink javítására. — Szomszédos országaink különböző társadalmi rend­szerűek. Fontos, hogy min­dent megtegyünk kapcsola­taink fejlesztése érdekében. Nem kell külön hangsúlyoz­nom, milyen jelentősége van ennek a mai nemzetközi helyzetben, amikor újra elő­térbe került az európai béke és biztonság kérdése, mely nemcsak a közvéleményt, ha­nem igen sok kormányt is aktívan foglalkoztat. S mivel megbeszéléseinken a kétolda­lú kapcsolatok mellett bizo­nyára szóba kerülnek a nem­zetközi élet legjelentősebb pröblémái, ezt a kérdést is meg kívánjuk vitatni oszt­rák tárgyalópartnereinkkel. Az egyetértés, az álláspontok közeledése nemzetközi kérdé­sekben kihat a kétoldalú kap­csolatok alakulására, s ugyan­ez a tétel fordítva is áll. Mindebből azt hiszem vilá­gos, hogy van miről tárgyal­nunk osztrák vendéglátóink­kal. — Milyen program vár­ja Foch elvtársat és kí­séretét Ausztriában? — Alkalmam lesz találkoz­ni Jonas köztársasági elnök­kel, megbeszéléseket folyta­tok Klaus kancellárral, Wi- thalm alkancellárral, Wal­dheim külügyminiszterrel. A látogatás idején sor kerül műszaki-tudományos együtt­működési egyezmény aláírá­sára, amely újabb lépést je­lent Országaink kapcsolatai­nak fejlődésében. Szerepel természetesen a programban Bécs nevezetes­ségeinek megtekintése, érdek­retű támadást akartak kez­deni a kommunisták ellen, amihez az ismert Reichstag- pert szerették volna felhasz­nálni. A per menetrendje az lett volna, hogy a Németor­szágban letartóztatott bolgár kommunistákat elítélik a Reichstag felgyújtása miatt és ezzel kompromittálják a mozgalmat. Göringék azon­ban nem számoltak azzal, hogy olyan kiváló politiku­sokat választanak ellenfelül, mint Georgi Dimitrov és tár­sai, akik a per folyamán nemcsak szétzúzták a náci vádakat, hanem a bírósági tárgyalást fórumként hasz­nálták fel a fasizmus leleple­zéséhez, a kommunizmus igazságainak hirdetéséhez. A náci bíróság kénytelen volt meghátrálni. A bolgár kommunisták sok éves küzdelme a felszabadu­lás után hozta meg igazi gyümölcseit. Az 1946-os vá­lasztásokon a lakosság nagy többsége a kommunisták ál­lal irányított hazafias arc­vonalra adta szavazatát, és ezzel lehetővé vált, hogy a hatalom békés úton a mun­kásosztály, a nép kezébe ke­rüljön. Azóta Bulgária, amely egy­kor a legelmaradottabb or­szágok közé tartozott, óriási fejlődésen ment keresztül. Ipart teremtett, mezőgazdasá­gát korszerűsítette, a nép életszínvonalát, kultúráját magasra emelte. Jellemző, hogy a mai bulgár ipar 16—17 nap alatt annyit ter­mel, mint a háború előtti or­szág egész ipara egy esztendő alatt. Az évforduló alkalmával a magyar nép baráti és testvéri szeretettel köszönti a bolgár kommunistákat, a bolgár né­pet és azt kívánja, hogy még nagyobb sikereket érjen el országa fejlesztésében, mind­annyiunk közös ügye, a szo­cializmus világméretű cél­jainak szolgálatában. lődéssel várom a vidéki ki­rándulást, amelynek során el­látogatunk a magyar jármű­iparral szoros kapcsolatot fenntartó Steyr-művekbe. — Mit vár a látogatás­tól, miniszterelnök elv­társ? — Mindenekelőtt nyílt, őszinte, s mind a két ország számára hasznos eszmecse­réket. Fontosnak és hasznos­nak tartom az ilyen szintű tárgyalásokat, melyeket ki­egészítenek a szakminiszte­rek és szakdelegációk meg­8. — De maga gyanakszik rám! Sztasz ránézett: — Mondja, mit csinált hét­főn este? Sztavickij járkálni kezdett: — Hétfőn nem volt előa­dásom. öt felé, vagy talán fél hatkor felhívtam Tányáta szerkesztőségben, kértem, hogy találkozzunk, beszélges­sünk. Nagyon sietett valaho­vá, azt mondta, találkoznia kell valakivel. Kért, hogy szerdán hívjam fel. Gondol­tam, benézek Genka Grigor- jevhez. — KF"az? / — Egy barátom, ö is szí­nész. De nem volt otthon. Ott lakik a Progressz mozi­nál. Más dolgom nem volt — jegyet váltottam 7 órára. Előadás után megvacsoráz­tam egy étteremben, majd hazajöttem aludni. Meg van elégedve* A diplomáciai élet felélén­külését hozzák ezek a tava­szi napok. Az események kö­zül számunkra a legjelentő­sebb a magyar miniszterel­nök. Fock Jenő és kíséretének kedden kezdődő ausztriai lá­togatása, amely minden elő­jel szerint aktívan hozzájárul majd a két szomszédos ország kapcsolatainak minden terü­leten való további elmélyíté­séhez. Jelentős esemény Koszigin szovjet miniszterelnök afga­nisztáni látogatása is. Nyugta­lan térség a Közel- és a Távol- Kelet közötti zóna, a Közép- Kelet, csak a minap támad­tak komoly konfliktusok Irak és Irán között és alig néhány hete jutott csupán nyugvó­pontra a zűrzavaros pakisztá­ni helyzet Afganisztán az eb­ben a térségben jelentkezett nyugtalanságok közepette az utóbbi időben mintegy a nyu­galom szigete, s bizonyos, hogy ez a konszolidált helyzet kisugárzik a határon túlra. Az sem kétséges, hogy a szov­jet miniszterelnök baráti lá­togatása Kabulban nemcsak a szovjet—afganisztáni vi­szony további javulását fej­leszti, hanem közvetve hoz­zájárul az egész térség hely­zetének további alakulásá­hoz. Ugyancsak jelentős diplo­máciai esemény, több is an­nál. a Csehszlovák Kommu­nista Párt első titkárának, dr. Gustáv Husáknak berlini lá­togatása. Ismeretes, hogy amíg Csehszlovákiában a jobboldali erők szüntelen ma­nőverezése miatt feszült volt a politikai helyzet meg­lehetősen lazultak a baráti kapcsolatok Cseh­szlovákia és az NDK kö­beszélései. Szeretném, ha látogatásom elősegítené kap­csolataink további bővülését, gazdagodását, hiszen igen sok olyan terület van — kezdve a nemzetközi szervezetektő: a gazdasági élet számos ágáig —, ahol nagyok a le­hetőségek együttműködésünk kialakítására, vagy fejleszté­sére, bízom abban, hogy a két országot kölcsönösen ér­deklő kérdésekben — s itt a fontos nemzetközi problé­mákra is gondolok — ered­ményesek lesznek tárgyalá­saink. — Majdnem. Honnan hív­ta fel Tányát? — Itthonról. — Hány perccel ezután ment el hazulról? — Talán harminc. — Grigorjev hol lakik? — A Lomonoszov sugárú­ton. — Mivel ment oda? — 4-es trolival. — Nézzük csak: őt har­minckor felhívta Tányát. Hat óráig készülődött. A 4-es troli megállójáig legalább negyedóra gyaloglás, plusz harminc perc a trolin. Há­romnegyed hétre tehát Gri- gorjevnél volt? — Igen. — Amikor elment hazul­ról, látta valaki a szomszé­dok közül? — Fogalmam sincs. Mint­ha nem találkoztam volna senkivel. — Menjünk tovább. Gri- gorjevéknál látta valaki? — Nem. Mondtam, hogy Bem volt otthon. zött is. E mesterségesen kelet­kezett és szított ellentétek el­simítása mindkét állam és mindkét ország pártjának fontos gondja most. Bizo­nyos, hogy erre irányuló erő­feszítéseik sikerrel járnak és a Husák—Ulbricht találkozó nyomán ismét a régi baráti viszony áll majd helyre az NDK és Csehszlovákia, illet­ve a CSKP és a NSZEP kö­zött Vannak azonban az emlí­tetteknél nyugtalanítóbb jel­legű diplomáciai utazgatások is. Például Rogers amerikai külügyminiszter teheráni útja abból az alkalomból, hogy Irán fővárosában üléseznek a CENTO-országok külügymi­niszterei. Az USA ugyan for­málisan nem tagja a CENTO- nak, de mindig is igyekezett ezt a szervezetet „közép­ázsiai NATO”-ként kezelni és uralma alá vonni. Most is ki­jelentette Rogers: Azért van Teheránban, mert Washington „mozgásban akarja tartani” a CENTO-t. E kijelentése mel­lett kevés értéket tulajdonít­hatunk ama másik, ugyan­csak Teheránban tett nyilat­kozatának, amely szerint „az Egyesült Államok óvatos erő­feszítéseket tesz annak érde­kében, hogy megjavítsa a Szovjetunióhoz fűződő kap­csolatait. A tények fényében úgy tűnik, hogy ezek az erő feszítések egyelőre, enyhén szólva — túlontúl „óvatosak”. Végül néhány szót a vasár­nap és a hétfő egyik legérde­kesebb nemzetközi eseményé­ről, a szudáni puccsról. Az első jelentések alapján úgy tűnik — a UPI amerikai hír- ügynökség is ezt hangoztatja, tájékozott arab forrásokra hivatkozva —, hogy Szudán­ban a korábbinál baloldalibb kormány vette át a hatalmat, amely szorosabban kapcsoló­dik az összarab célokhoz és erőteljesebb harcot kíván vív­ni az imperializmus ellen. A Szudáni Kommunista Párt nyilatkozatban üdvözöl­te az új kormányt. Kifejezte meggyőződését, hogy a kor­mány megszünteti az impe­rialista és a cionista befo­lyást, a korrupciót, s olyan gazdaságpolitikát folytat, nmelynek segítségével fel le­het számolni a nyugati orszá­gokkal szembeni eladósodást. A szakszervezetek a jogász-, az orvos- és a pedagógus­szövetségek ugyancsak nyilat­kozatokban támogatták az új kormányt. — Senki nem volt otthon? — Nem nyitottak ajtót. — Rendben. Hét előtt öt perccel ön tehát a mozinál van. Mit játszottak? — Valami import-zagyvalé­kot — Pontosabban ? Sztavickij láthatóan mege­rőltette az emlékezetét: — Térj vissza, Beáta! — Nagyszerű. Mikor ért véget az előadás? — Kilenc óra körül. — A moziból egyenesen vacsorázni ment? — Nem. Langyos idő volt, esett a hó, elsétáltam majd­nem a hídig. Ott taxiba ül­tem. — Hol vacsorázott? — A Színészklubban. Tíz felé értem oda. — Ki volt a kapus? Volo- gya? — Nem, egy másik. Nem ismerem. (Palrfe»<»«»kí 111 1 U! - 1 ■ «ié< ■' Fock Jenő nyilatkozata Arkagyij Veiner — Georgij Yelner: \Nyotnozás m Fordította: Kassai Ferenc 0 0 Yay Adám emlékünnepség A Vay emlékünnepség résztvevői a várnál Országosan kiemelkedő ese­mény színhelye volt szomba­ton és vasárnap Vaja, a Vay család ősi vára. Tudományos üléssel, szoboravalással egy­bekötött ünnepségen emlé­keztek meg Kuruc Vay Ádámról, II. Rákóczi Ferenc udvari marsall járói, a haza hű fiáról, halálának 250. év­fordulója alkalmából. 1719 május 31-én száműzetésben halt meg, hazájától távol, Gdanskban, s hamvait majd­nem 200 évvel később, 1906- ban hozták haza szülőfalu­jába, Vajára, a kastély mel­lett, a református templom kertjében helyezték örök nyugalomra. A kétnapos ünnepség szombaton délelőtt 10 órakor kezdődött. A múzeumnak be­rendezett várkastély Rákóczi- termét zsúfolásig megtöltötték a politikai, társadalmi, kul­turális és tudományos élet képviselői. Az első napi rendezvényen részt vett Eugéniusz Wislicz Ivanczyk ezredes, a Lengyel Népköz- társaság budapesti nagykö­vetségének katonai és lég­ügyi attaséja, Mieczyslaw Mitkiewicz, a budapesti Len­gyel Kultúra helyettes igaz­gatója, megjelent Vay Ádám kései leszármazottja. A nagyszabású emlékün­nepséget és tudományos ülésszakot Gulyás Emilné dr, a megyei tanács vb elnök- helyettese nyitotta meg. Be­szédében utalt arra, hogy megyénk nem szűkölködik ki­emelkedő történelmi esemé­nyekben, emlékezetes évfor­dulókban. — Most, amikor a II. Rá­kóczi Ferenc által két ízben is meglátogatott várkastély falai között tisztelettel és ke­gyelettel adózunk történelmi múltunk jeles alakja, Vay Ádám emlékének, jogos ön­tudattal kötjük össze ezt az alkalmat annak a fejlődés­nek hangsúlyozásával, ami társadalmi-gazdasági éle­tünkben, napjainkban végbe­megy. Köszönetét mondott mind­azoknak, akik közreműködé­sükkel segítséget nyújtottak az ünnepség megszervezésé­hez, rendezéséhez. Ezt követően dr. Esze Ta­más történész, kandidátus, tartotta meg előadását Vay Ádám és a Rákóc/.i-féle sza­badságharc címmel. Ezután Eugéniusz Wislicz Ivanczyk ezredes, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja a lengyel nép nevében üdvözölte az ünnepség résztvevőit, meleg szavakkal emlékezett a két nép között kialakult évszá­zados baráti kapcsolatokra. R. Várkonyi Agnes, a MTA Történelemtudományi Intéze­tének osztályvezetője a tár­sadalmi törvényszerűségről és az egyén szerepéről a Rákó­czi szabadságharcban, Ben- ezédi László, a MTA Törté­nelemtudományi Intézetének tudományos munkatársa a Thököly- és Rákóczi-kor nem­zeti és társadalmi problémái­ról, dr. Benda Kálmán kandidátus, a MTA Történe­lemtudományi Intézetének tu­dományos munkatársa a nemzeti szabadságharcról és Európa fejlődéséről, Hopp Lajos irodalomtörténész Vay Adám és Rákóczi emigrá­ciójáról tartott magas szín­vonalú ‘előadást. A délutáni órákban került sor a nagy hazafiak: II. Rá­kóczi Ferenc és Vay Ádám mellszobrának leleplezésére. A múzeum baráti kö­re zászlót ajándékozott a vajai II. Rákóczi Ferenc út­törőcsapatnak. Este Bige József és dr. Nyúl István előadásában ku- ruckori dallamok szólaltak meg, a kastély parkjában tá­bortüzet, gyújtottak, s a Me­gyei Művelődési Központ művészegyüttese adott mű­sort. Vasárnap dr. Gunda Béla egyetemi tanár, a történelem- tudományok dokfora a ma­gyar nép múltjáról a nép­rajz tükrében, dr. Ferenczi Imre kandidátus', a Szegedi József Attila Tudományegye­tem docense a kuruckor mondavilágáról tartott elő­adást. Korreferensek voltak: dr. Dankó Imre kandidátus, múzeumigazgató, dr. Újvári Zoltán, a debreceni egyetem néprajzi intézetének adjunk­tusa, Makkai László és Mol­nár Mátyás múzeumvezetők. Hódi László Sikeresen zárt a BNV Bezárta kapuit a Budapes­ti Nemzetközi Vásár. A vá­sáron sok ezer külföldi ke­reskedelmi és ipari szakem­ber tárgyalt magyar partne­reivel. A vásár sikere a ma­gyar népgazdaság sikerét is bizonyítja; az új gazdasági mechanizmus kibontakozását követően ez volt az első Budapesti Nemzetközi Vásár, amely alkalmat adott arra, hogy bebizonyítsuk: vállala­taink igyekeznek lépést tar­tani az egész világon tapasz­talható gyors technikai előre­haladással, fokozottabban kí­vánnak részt venni a nem­zetközi munkamegosztásban. A vásár számos jelentős üzletkötés színhelye volt, a szerződések több milliárd fo­rint értékű export-importra vonatkoznak, de külön figye­lemre méltó, hogy bővültek a kooperációkra irányuló kezdeményezések, tárgyalá­sok. Hasznosnak bizonyult a vásár a jó műszaki ötletek, a szellemi értékek cseréjére is. A hazai vállalatok is job­ban megismerhették egymás produktumát és nem egy esetben előfordult, hogy egy másik gyár hazai terméké­ben felfedezték azt, amit egyébként külföldön kerestek és importálni szándékoztak. Az idei Budapesti Nemzet­közi Vásárnak több mint egymillió látogatója volt. Azt tapasztaltuk, hogy a vásár ily módon a közvéleményku­tatás széles fórumává is vált. A BNV hazai és külföldi látogatói nem udvariasság­ból, hanem őszintén úgy nyi­latkoztak: érdemes volt az idei vásáron részt vénáiig

Next

/
Thumbnails
Contents