Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
Ifwr.rr-wiperÄWrtftsrÄil Szabolcs a televízióban „Én azt mondom, Szabolcs- Szatmár megye, és jó lenne tudnom, hogy kiben milyen élményt, milyen emléket ébreszt a megye nevének csak az említése” — ezzel a mondattal kezdődött a péntek esti egyórás szabolcsi műsor a televízióban. Ripórtfiimet láthattunk ezután. Vonat száguld hosszan és gyerekek végeznek kemény munkát, mert édesapjuk tá- yol dolgozik a családtól, s csak egy- vagy kéthetenként jön haza. ..Nagyon hiányzik”, — mondják a kicsik és a feleségek, de itthon nincs munka, a termelőszövetkezet sem tudja felvenni a családfőt, aki már megunta az évek óta tartó hosszú utazást. Látunk néhány szegény szövetkezetét is, ahol soványak a földek, sok a panasz, nagy teher a beruházás. S újra látjuk a gyerekeket, akik dolgozni akarnak üzemekben, ott, ahol az apjuk: , Szolnokon, Miskolcon, Pesten.' És újra száguld a vonat... Nyomasztó a kép, komplex, bonyolult a probléma. Ez lenne Szabolcs? A filmet követő vitában — amelyben szakemberek körében részt vett dr. Fekszi István, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke — kitűnj: nem ez, illetve nem csak ‘fez. Hanem ez is. Vitathatatlan, hogy a felszabadulás óta eltelt negyedszázad alatt nagyot változott az élet Ez a megye — amely a, legmélyebbről indult az új társadalom építésének — ma már nem küzd alapvető gondokkal. Van munkalehetőség, van cipő és ruha, eltűntek a népbetegségek, s már elértünk egy jelentős művelődési átlagszintet. De mint a tv- vita során is elmondták: vannak még fehér foítok, jócskán akad tennivaló. Hétezer emberrel foglalkoztat többet csak az utóbbi négy év alatt a szocialista ipar Szabolcsban, növekedett a mezőgazdaságban az átlagjövedelem, nagy országos és megyei erőfeszítések történtek és történnek a beruházásra. De a megyén belül még mindig nagyon kevés a munkaalkalom, s az ingázás szükségszerűség. Az marad a későbbiekben is, mert ezt teljesen megszüntetni lehetetlen. De csökkenteni kell a szélsőségeket. Szabolcs már nem a régi, a sötét Szabolcs. Ám a problémái ma is nyomasztóak. Egy számítás szerint — amely a műsorban elhangzott — a legnagyobb ütemű a fejlődés az utóbbi években s mégis ötvennégy esztendő lenne szükséges, hogy utolérjük az országos átlagot. Ezért a lehetőség, az út adott: gyorsítani kell a beruházásokat. Mert az valóban tarthatatlan, hogy ebben a nagy megyében munkaalkalom híján nőttön nőjenek a feszültségek;. Fekszi elvtárs mutatott rá, hogy az iparosítás jelenlegi tempója közel sem elegendő. A megye mezőgazdasága pedig nem tud, mert nem képes ma sem elegendő munkát adni. S különösen nem lesz erre képes évek múlva, amikor még nagyobb lesz a gépek szerepe, a termelőszövetkezetekben is tért hódít a kemizálás. Hozzávetőleges számítások szerint 1970 és 1980 között mintegy húszezer termelőszövetkezeti tag munkája válik ezek miatt feleslegessé. Az iparba való távoli ingázás pedig nem lehet végső megoldás. Iparra van szükség a megyében. S mini elhangzott: nem akármilyen iparra. Központilag támogatott, nagy beruházásokat igénylő iparra, amely a Szabolcs megyei munkaerőre és a Szovjetunióból itt érkező nyersanyagra is alapozott. Ez a felvetés nem új, régi javaslata a megyei vezetéknek, amely megértésre talált a párt legfelső szerveiben, a Gazdasági Bizottságban. De amely a telepítőknél, a beruházóknál eddig is sok ellenvetésbe ütközött, s emiatt csak hiányosan valósulhatott meg. Igen érdekesen mutattak rá a vitában, hogy Szabolcs az országnak az iparosítás szempontjából talán a legkedvezőbb földrajzi helyzetben lévő területe, ahová évenként 7—8 millió tonna nyersanyag áramlik be, s megy is tovább. Pedig e hatalmas anyagmennyiség legalább egy részének itteni feldolgozásé* ra is adottak a feltételek. Van és lesz Illegendő munkaerő, szakképzettségük is megoldható — ezt bizonyítják a már letelepült üzemek. Szükség van arra, hogy Sza- bplcs iparosítása újra az országos érdeklődés homlokterébe kerüljön. Kell egy szabolcsi távlati iparfejlesztési terv. amelyben nemcsak spontán, hanem erőteljes közpopti segítséggel bázis ipar telepítését tűzik ki célul. Ezzel megindulhat az urbanizáló- dás, amely ugyancsak itt a legalacsonyabb szintű. Csak örülhetünk az ilyen vitáknak, beszélgetéseknek, amelyek a holnapot kutatják, alaposan elemzik a még meglévő gondok gazdasági gyökereit, s közelebb visznek a megoldáshoz. Djphéjban eppyit. a péntek esti míjaprról: hasznos volt a megyének. Még akkor is, ha a beszélgetést bevezető ri- pprtfilm csupán a problémák aláfestésére szolgált, s nem jutott túl korábbi, más műfajú elődeinél. A fiatal ri: porierek kuriózumokat kutattak újra, s a jószándék ellenére is hamis képet adtak a megyéről, erősítették a korábbi torz képet rólunk az ország közvéleményében. A vázlatos és elnagyolt, igen egyoldalú riportfilm után következő beszélgetés tette azzá a műsort, ami a célja volt. S amit még sokszor és sok szinten folytatni fognak, mert folytatni kell a szabolcsi emberek jövője érdekében. MINDENNAP Szerkesztőségünk vendégei: szocialista Irigádvezetck Támba András Csirmaz Ferenc Nádasdi Mihály Oláh Mihály (Hammel Marik Sándor József felvétéiefl Szocialista-e egy brigád azért, mert kifogástalanul • végzi munkáját, tagjai pedig tanulnak, képezik magukat? Ezzel a kérdéssel kezdtük azt a beszélgetést, amelyre szocialista brigádvezetőket hívtunk meg szerkesztőségünkbe: Csirmaz Ferencet, aNyír- bogdányi Kőolajipari Vállalat hatszoros, Nádasdi Mihályt, a Nyíregyházi Almatároló háromszoros. Oláh Mihályt, a Kisvárdai Vulkán hétszeres és Támba Andrást, a megyei építőipari vállalat hétszeres szocialista brigád vezetőjét. Szerkesztőségünket a beszélgetésem Marik Sándor újságíró képviselte A hozzászólásokat összefoglalva elmondhat jiik: minden szocialista brigádnak kiválóan kell dotgoznia, s tagjainak képezniük fnagukat. De nem minden kollektíva nyerheti el a megtisztelő címet, ha csak ezeknek a feltételeknek tett eleget. A szocialista púmért ennél többet kell tenni. Visszatérő kifejezés volt: valami pluszt kell adni. De GONDUNK: A LAKÁS * Építsenek a vállalatok is mi lehet ez a plusz? Támba András arról beszélt, hogy egy bizonyos fajta megélénkülés. A brigád tagjai nemcsak saját munkájukkal törődnek. Érdeklődést váltanak ki az üzemet érintő termelési kérdések is, figyelemmel kísérik nemcsak a gazdasági, hanem a politikai eseményeket is, azokat értékelik. Csirmaz Ferenc szerint az egyik legfontosabb vonás a kollektíva ereje. Közösen dolgozni egy célért, legyen az politikai, termelési, vagy éppen magánjpllegű. ; Erezze az ember, hogy nincs egyedül, nem egyszál magának kell hadakoznia az eredményekért. Egy jói összeszokott kollektíva . munkája jóval meghaladja azt a teljesítményt, amelyet az egyéni toimkákat összegezve el lehelne érni. A humánumról, szép emberi cselekedetekről beszélt Nádasdi Mihály. Brigádjuk a gyógypedagógiai intézet egy osztályát patronálja. Eredményeiket elsősorban nem saját szempontjukból, hanem a rendszeresen meglátogatott gyermekek fejlődéséből, azok öröméből vonná le. Oláh Mihály a brigádtagok és családjaik közös összejövetelét dicséri. A brigádvezetők visz- szatérő gondként említették: a vállalatoknak többször kellene kezdeményezni jól dolgozó brigádjaik tapasztalat- cseréjét, összejöveteleit. A szocialista brigádok tagsága általában állandó. Ha mégis változás van, az almatárolóban például nagyon megválogatják, gondos felkészítés után fogadják brigádtaggá az új dolgozót. Az építőiparban a munkásbiápy miatt nincs idő „próbaidőre”. Q>k a beiljeszkedes megkönnyítését, a magasabb követelmények megismertetését és vállalását tartják fontosnak. A Vulkánban a nehéz fizikai mupka miatt sokan mennek el a vállalattól, az újak nem mindig maradnak meg. Oláh Mihály brigádjának 90 százaléka mégis törzs- gárdatag. Ha új jelentkező van, megvárják, míg beilleszkedik a munkába, s csak aztán veszik fel a brigádba is. Aki viszont bekerült, általában ott is marad. Említették a brigádvezetők: csak öntudatra hivatkozva jelenleg jól működne-e a szocialista brigádmozgalom? Felvetették a régi, szerencsére már kihalófélben lévő szemléletet, hogy a szocialista brigádtag csak dolgozzon, mert azért brigádtag. Ugyanakkor másnak kevesebb és kisebb eredményért ítélték oda a jutalmat, kitüntetést. Ebben is jórészt az új me- hanizmus jelentett változást Ma már nemcsak általában ismerik el a brigád jó munkáját és áz adott „pluszt”, hanem megvan az anyagi és erkölcsi elismerés is. Nyír- bogdányban például előnyben részesítik a szocialista brigádok jól dolgozó tagjait a jutalomüdüléseknél (többen voltak a Szovjetunióban is), a kirándulásoknál, és más juttatásoknál. Jelentős eredménynek tartják a szocialista brigádveze- tők, hogy a brigád megérd melt jutalmát ők osztják el a brigádtagokkal egyetértésben. Oláh Mihály saját példájukat említette: sokkal kevesebb a zúgolódás, amióta a jutalmakat nem „fentröl” osztják, hanem maga a brigád, ahol mindenki mindenki munkáját ismeri. A jó munka elismerését nemcsak a jutalmazásnál tartják fontosnak. Az órabérek emelésénél is nagy szerepe van a brigád, a brigádvezető állasfoglalásának, különösen a fiatal szakmunkások esetében. Éppen a szocialista brigád feladata, hogy a kollektívában jól dolgozó fiatal az első hat hónap ulan megfelelő fizetést kapjon. Támba András így fogalmazott: ne csalódjon a fiatal, és ne csak akkor vegyük észre problémáját, amikor már beadta felmondását. A» ilyenkor való kapkpdás, fizetésemelés pedig — fűzte hozzá Oláh Mihály — rössa szemleletet is eredményezhet: „beadom a felmondást, hátha emelik a fizetésemet”. A szqpialjsta brigádoknak a megelőzés eszközével is küzdeni kell az ilyen felfoga» ellen. Hogyan művelődjünk, tanuljunk? — kérdezték egymástól is a brigádvezetők. Ez jelenleg a legtöbbet vitatott téma. Sokat jelentett • a szocialista brigádvezetők közelmúltban megtartott országos értekezlete, amelyen beszélgetésünk résztvevői közül Csirmaz Ferenc és Támba András is ptt volt. Úgy fogalmaznak: szervezettebben és gyorsabban kellene előre jutni e téren. Jelenleg általános érvényűén elfogadható: aki nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát, az szerezze meg a bizonyítványt. Aki pedig már levizsgázott, az képezze tovább magát. Á fő cél az lenne, hogy kulturált legyen a mi munkásosztályunk, növekedjen az általános műveltség. A hibák, amelyek mindennap bekövetkezhetnek: formális lehet a brigádmozgalomnak ez a követelménye. Vagy többet jelölnek meg, mint amennyit reális megítéléssel erőlködés nélkül meg lehet valósítani. A célt azzal lehetne leginkább elősegíteni, hogy ebben is egy állandó folyamatot va’ Vitának meg. összegezve a beszélgetés lényegét: a szik: . >sta brigádok előtt álló köveik.né- .nyékét az élet' napi sodrása jelenti. Mindenkor az igényeknek megfelelően kell tudni mozgósítani a br sád- tagokat, s a korszerű követelményeknek megfelelően szocialista igén ti yel cselekedni. Csirmaz Ferenc tette hozzá: ne szabjunk kategóriákat, mert a mai jó vagy kiváló — holnap már kevés lehet, vagy minőségileg nem elég. Ezt kell felismerniük a mi szocialista brigádtagjainknak. Kevés a lakás Szabolcsban, Nyíregyházán is. A városban pár éve még kétezer sem volt a jogos lakásigénylők száma, most meghaladja a háromezret. Pedig építet- tünk; s építettek magánosok is. .Mégis több kell! A népgazdaság teherbíróképessége azoptiüh véges, egy meghatározott határon till képtelen' fokozni a lakásépi #sre síordítható összegeket. D..- ez •:határ kevés, ha a magánerőt hozzávesszük, akkor is. Honnan vegyünk több lakást? A kihasználatlan lehetőségek nálunk is adottak, csak élni kellene velük. Ét a vállalatok lakásépítése, i vállalati erő és pénz be /etése a lakáskérdés enyhítés éert Kevés a p^nz Erre történtek már Nyíregyházán is — az ország többi részéhez hasonlóan — kísérletek, de ez — úgy gondoljuk — kevés. A jelenlegi rendelkezések kihasználásával a vállalatok a jelenleginél sokkal több lakás '-építésére képesek. Sok helyen nem is gondolnak erre, s teljesen jogos a szakszervezeteknek az a véleménye: a dolgozókról való gondoskodás sok kívánnivalót hagy maga után a kollektív szerzésekben, s a tényekben is. A béren kívüli juttatások — s így a lákásjuttatas — nagy része a vállalatok hatáskörébe került. Az elmúlt években a vállalatok mégsem fordítottak elég gondot a juttatások nívójának emelésére. Vállalatainknál nem tapasztalható az a törekvés, hogy saját eszközeikkel is hozzájáruljanak dolgozóik lakáskérdésének megoldásához. Alig-alig szólnak erről a kollektív szerződések, a tizennégy tanácsi vállalaté közül mindössze bárom. A VACtÉP és a Nagykápói Vegyesipari Vállalat fejlesztési alapjának 8—8 százalékát fordítja erre (tíz százalékra lenne lehetőség), a Mátészalkai Bútoripari Vállalat pedig 30 ezer forintot.' A jelenlegi rendelkezések szerint egy lakás felépítéséhez — ennek áraként vegyünk átlagosan 160 ezer forintot — a vállalatnak legalább 96—100 ezer forinttal kell hozzájárulnia. Ám kevés lenne, ha mind a 14 vállalatot néznénk is: fejlesztési alapjuk tíz százaléka mindössze 750 ezer forint Dicséretes kezdeményezés Legnagyobb vállalkozásba az építőipari vállalat (SZAÉV) kezdett. 45 lakást épít dolgozóinak, s a vállalati hozzájárulást a fejlesztési alapjából fedezi. Ezt köl- csönképpen adja dolgozóinak 30 évre, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy az évek múlásával bizonyos részét elengedi. (Nyilván a dolgozó jó munkájával összefüggésben.) Á dolgozóknak 22—24 ezer forinttal kell hozzájárulniuk a lakás építéséhez. A jelentkezéseket most ösz- szesítik: 128 kérelem érkezett. Ügy igyekeznek elosztani, hogy a legjobban rászorulók kapják. Csak dicséretes és csakis elismerés illetheti a vállalat illetékeseit, hogy egyáltalán bele mertek egy ilyen ügybe vágni. Ismeretes, hogy milyen fontos minden fillér náluk. Különösen, amit a fejlesztésre lehet fordítani! De igazuk van: ez is fejlesztés, és nem is akármilyen. A dolog másik oldala sem elhanyagolható, hiszen a lakásépítés intézői rengeteg pluszgondot vettek » nyakukba, hogy jövő nyáron ez a ház beköltözhető legyen. A SZAÉV némileg rendkívüli helyzetben van, mert egyrészt a megye legnagyobb vállalata, másrészt épp foglalkozási körébe esik a lakásépítés. De mi legyen a többi vállalattal? Ne csak az állam A konzervgyár például 200 ezer forintot irányzott elő erre a célra a nyereségrészesedéséből. (A fejlesztési alap erősen lekötött.) Ez az ősz- szeg a jó idei eredmények esetén növekedhet, reméljük, így is lesz. A gyár társadalmi szervei azonban tanácstalanok: mit csináljanak, hogyan használják fel? A tanácstalanság érthető, s végeredményben oda vezethető vissza, ami miatt a kisebb vállalatok gondolni sem mernek önálló lakásépítésre. A lakás sokba kerül és soknak kellene. Hogyan segítsenek, ha lehetőségeik még az egyetlen lakás felépítéséhez sem elegendőek? Véleményünk szerint a vállalati lakásépítésre a negyedik ötéves tervben is szükség lesz, s optimális esetben sem sikerülhet egyedül állami erőből enyhíteni a város lakásgondjain. (Vidéken még nehezebb a helyzet: a közmű is hiányzik.) Ezért már most gondolkodni kell az építés lehetőségein, legalább azért, hogy az új irányítás első esztendejének felhasználható pénzösszegei után ne vesztegessük el a másodikat is. Egyesíteni az erőket Feltétlen szükség lenne ar ra, hogy a vállalatok anyagi erejét egyesítsék. Hogy ez milyen formában történik, az mellékes, a lényeg annak tartalmán van: az építés lehetőségén. Tekintsék hatóságaink saját ügyüknek ezt is — már ákikriek feladata a lakásépítés, — és szervezzék meg a vállalatok közötti együttműködést. Nyíregyházán egy ilyen kooperációnak nemcsak a lehetősége van meg, hanem a szükségessége, parancsoló időszerűsége is. A másik oldala ennek az hogy a párt- és szakszervezetek együttes erővel késztessék arra *a gazdasági vezetőket, hogy erre is fordítsanak figyelmet és pénzösszegeket. Amelyik vállalat pe- dig nem él a rendelkezések adta lehetőségekkel, nem próbál saját erővel is segíteni országos gondunk, a lakáskérdés megoldásában, az vessen magára. A megoldások keresése más megyékben már előbbre tart, talán értek is el olyan eredményeket, amiket nálunk is hasznosítani lehetne. A szabolcsi vállalatok azonban viszonylag kicsinyek, különösen a mammutcégekhez képest. Nekünk tehát olyan szervezetre van szükségünk, ami e speciális helyzet legjobb kihasználását teszi lehetővé. Ez a javaslat csak nemrég vetődött fel, alapos tanulmányozásra vár, és az sem mellékes, hogyan vélekednek róla vállalataink gazdasági vezetői. A megoldásra tetf erőfeszítéseket a lap hasábjain figyelemmel fogjuk kísérni, különösen az idő sürgetése miatt. Hogy egy lakásba jövőre már be lehessen költözni, annak előkészítése talán már most, május végén is késá Kim István
