Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-22 / 115. szám

*. Oldal iS». MI«!» ff Külpolitikai összefoglalónk § Nixon húzza az időt i Mit akar Thieii elérni? # Nyugvópont Libanonban 9 A leningrádi találkozó ^ Ljabb izraeli támadás Magyar—osztrák kulturális kapcsolatok A Vérnásztól a Hamletig Budapest Linzben — Megvalósult tervek, érdekes perspektívák Felelős amerikai államfér­fiak sorra emelik fel szava­kat a vietnami háború ellen. A minap Fyibright szenátor követelte a csapatok vissza­vonását, most pedig Edward Kennedy — aki a demokrata párt legvalószínűbb elnökje­löltje 1972-re *— jelentette ki, hogy szerinte értelmetlen és felelőtlen dolog továbbra is a halálba küldeni az amerikai fiatalokat. Nem vitás, más dolog el­lenzékben beszélni és megint más — felelősségteljesebb, több körültekintést igénylő — a kormányrúd mellől. Ám ez sem feledtetheti, hogy Ni­xon Vietnamra vonatkozó 8 pontos javaslata senkit sem elégített ki. Még a nyugati polgári sajtó is, a svájci Neuezüriche Zeitungtól a francia Combatig, szinte egy­behangzóan úgy vélekedik, hogy Nixon csupán az időt húzza, holott az amerikai közvélemény a vérontás vé­get vetését, az amerikai „fiúk” hazahozatalát követeli tőle. Alighanem jql látja a leg­tapasztaltabb francia politi­kai publicista, Tabouis asz- szony, amidőn a közelgő Ni­xon—Thieu találkozóból azt a következtést vonja le, hogy úgy látszik mégsem volt elő­zetesen minden tisztázva Saigon és Washington között Nixon g pontos javaslata kö­rül. Thieu valószínűleg arra Szeretné rábírni Nixont, ad­jon neki biztosítékot, hogy esetleges koalíciós saigoni kormányt is csak ő, Thieu ál­líthat össze. Még a buj'zsoa Les Echps című francia lap is azt a kö­vetkeztetést vonja le mind­ebből, amit a DNFF már lé­gen hangoztat;.,J)Pgy a sgigo- ni kormány vájt a vietnami általános rendezés fő akadá­lyává. A lap azt is felveti, vajon maguk a déí-vjetnami csapatok hajlandók-e támo­gatni azt a kormányt, amelyért eddig harcolniuk kellett? A szerdai nap egy másik érdekes híre Bejrutból érke­zett. Nyugvópontra jutott az április 25-e óta tartó kor­mányválság: Karami hajlan­dó újra vállalni a miniszter­elnöki posztot. Bár annak Idején kijelentettCi egt csuk­ákkor tölti be újra, ha meg­4* Tyihonov nem is nagyon számított másra. Gavrilenko busza 20 óra 26-kor indult. A szemtanúk 20 óra 20-kor lép­tek ki a házból, hat perc alatt nem érhettek a megállóhoz. Gyeminov vagy Lampszi ta­lán többet tud. Gyemidov szürke szemű, kövér férfi. Arca kipiroso­dott a hidegben. A vezetőfül. ke mellett áll, szőrcsizmájá­val topog a havon: — ...Amikor sokan vannak, a potyautas úgy érzi, min­denki őt bámulja. Nyomás, ejtsd csal? a pénzt a persely- he. barótecskám! De amikor hátul üres a kocsi, megnő a bátorsága. ..Bérletem van” aszondja Bérlet* van! Bér­letem nekem van: 28 éve ülök a buszban, nem könnyű át- ejteni. Már messziről meg­szagolom a madaramat, s B-rondem neki a mikrofonon: „Polgártárs, mutassa fel vagy Váltsa meg a jegyét!'’ De az e magas. akiről kérdezeti, ■nem ilyenfajta volt. Ezen az egyezés születik a libanoni kormány és a palesztinai menekültek szervezetei kö­zött. Jóllehet ilyen egyez­mény azóta sem született, úgy tűnik, a konfliktus ma már messze nem olyan éles, mint Karamj lemondásakor volt. A két világrendszer közöt­ti békés egymás mellett élés­re ismét a finn—szovjet vi­szony szolgáltatott jó példát. A Leningrádban lezajlott Ko­szigin—Kekkonen találkozó­ról kiadott közös közlemény­ből kitűnik, mennyi lehető­ség van a békés együttműkö­désre, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartása alapján. Amman — Tel Aviv: Izraeli gépesített álakulatok vadász­gépek és helikopterek fede­zete mellett szerdán délelőtt Vádi Araba-nál átlépték a jondániai—izraeli tüzszüne- ti vonalat és behatoltak Jor­dánia területére. A jordániai egységek mintegy 4 és fél órás tűzpárbaj után vissza­vonulásra késztették őket — jelentették be Ammanban. Az izraeli támadásról beszá­molt egy Tel Aviv-i katonai szóvivő is. Közölte hogy „büntetőakcióról” volt szó, amelynek során az arab ge­rillák számára támaszpontul szolgáló házakat robbantottak fel. Berlin 1 MTI): "’-f' 18tí9v május-.,libán és 21-én Berlinben, a Német Demok­ratikus Köztársaság főváro­sában rendezték meg a Var­sói Szerződés tagállamai kül­ügyminiszter-helyet leseinek találkozóját. A megbeszélé­sen Oskar Fischer, az NDK kül ügymifliMlbrdteJygtlefce elnökölt. A találkozón részt vettek: Ivan Popoy, a Bolgár Nép- köztársaság külügyminiszter- helyettese: Erdélyi Károly, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminiszter-helyettese; Os. kar Fischer és Ernst Scholz, a Német Demukratikus Koz- társaság külügyminiszter-he­ajtóp sgállt fel. Ő meg egy öregasszony, ha jól emlék­szem. — 11*1 szállt le? — Hát azt már nem tudom megmondani- Ha nem titok, mjt követett el?-T- A jelek szerint ez a férfi mielőtt felszállt volna a buszra, megölt egy embert. Megismerné? — Meg-hát. Hisz beszélget, tem vele. w Rendben. Ha vala­mi még eszébe jut, vagy tör­ténik valami, hívjon fel a 99^,84-ep. A nevemre em­lékszik? Tyihonov vagyok... A szállodából tdefeoált: — Központi nyilvántartó? Itt Tyihonov. Konsztantyin Mihajlovics Sztavickij adata­it kérem. Lehetőleg holnap reggelre. SZERDA A Szutrana Szovjetov szerkesztősége az épület ÍV. emeletének balszárnyát fog­lalta el. Tyihonov a 414. sz. szobába kopogtatott. . Tessék­A szobában harminc ev ULÁNBÁTOR Nyikolaj Podgomij szovjet államfő, aki hivatalos látoga. táson Mongóliában tartóz­kodik, szerdán ismét tárgyalt J, Cedenballal, a Mongol Né­pi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkárával, a Mongol Népköztársaság mi­niszterelnökével és Zs. Szam- buval, a Nagy Népi Hurál el. nökségének elnökével. A szí­vélyes és baráti légkörben lezajlott megbeszélésen a két ország közötti kapcsolatok továbbfejlesztéséről, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom egységének megszilárdításával kapcsola­tos kérdésekről és időszerű külpolitikai problémákról volt szó. praga Szerdán Prágából eluta­zott Moszkvába a Csehszlo­vák Kommunista Párt kül­döttsége a kommunista. és munkáspártok nemzetközi tanácskozása előkészítő bi­zottságának ülésére. A kül­döttséget Vasil Bilak, a CSKP Központi Bizottsága elnöksé­gi tagja, a Központi Bizott­ság titkára vezeti. Tagjai: Pa­vel Auersperg, a Központi Bizottság külügyi osztálya, r.ak vezetője, Ladislav Novot­ny, a CSKP KB osztályveze­tője és Miroslav Müller. a CSKP KB külügyi osztálya vezetőjének helyettese. lyettesei; Zygiyd Walniak, a Lengyel Népköztársaság kül. ügyminiszterdtelyet tese, Va-, sile Sandru, a Román Szocia­lista Köztársaság külügymi­niszter-helyettese; Leány iri 11- jicsov, a Szovjetunió külügy­miniszter-helyettese és Milan Klusak, a Csehszlovák Szo­cialista köztársaság külügy- mifÜszter-helyeUese. A baráti légkörben és a teljes egyetértés szellemében megtartott találkozó résztve­vői a Varsói Szerződés tagál­lamainak valamennyi európai országhoz intézett oudapesti felhívásával kapcsolatos kérdésekről tájékoztattak egymást. körüli fiatalember ült. rö- Vjt} báránymeljényben. ■En Bejjakov rovatvezetőt keresem. Beljakov férára múlva lesz itt. Sztyepanov vagyok. Tehetek valamit önért? t— Igen. Tyihonoy vagyok, a bűnügyi rendőrségtől. — Foglaljon helyet. Az Ta­nya asztala. Egy pillanat tü­relmet kérek, csak be kell fe. jeznem ezt a cikket. Tanya asztalát papírlapok, újságkivágások borították. A tintatartóban fanyelű toll. Az asztalt borító üveglap alatt William Faulkner szí­nes arcképe, s egy fénykép Komarov űrhajósról az aszt­ronauta salát kezű ajánlásá­val: ..A jó és okos ejvfársnak, a nagyszerű embernek. Ta­n.yusa Ak-szionovának V. Ko- marev. 1985. augusztus 12- én”. Sztyepanov bezárta a fiók­ját. a kulcsot Beljakov aszta­lára tette. — Kész vagyok. Az asz­tal sarkára ült, cigarettát nyújtott Tyihonov felé. Debrecen Bécsben, 2. A Vórnász bécsi premier­jén már az első szünetben érezhető volt az a forró at­moszféra, amely a siker elő­jele. Mi, a kis magyar tábor tagjgi, már ott, a Theater an der Wien patinás előcsarno­kában is lemérhettük ezt. Nem titkolták tetszésüket az egyébként elég szkeptikus bécsi színikritikusok sem. Dr. Gerhard Brunner, a bé­csi Express szerkesztője megjegyezte: — Tulajdonképpen annak örülök a legjobban, hogy Bécs ismét a kulturális köz­vetítő, a kulturális hídverő szerepét játszhatja. Ha Szo- kolay Sándor Vérnásza az európai operák repertoárjára kerül, (Ez a prófécia azóta megvalósult. A szerk.) ez a mai bemutató sikerének is köszönhető. Bécs ezzel amúgy is régi tartozásából törleszt... ■ — Hogy érti ezt? — kér­deztem. — A magyarázatot holnapi kritikámban elolvashatja. Ez­zel fogom kezdeni: több, mint negyven keserves esz­tendőnek kellett eltelnie, míg a Magyar Állami Opera­ház végre viszonozhatta a bécsi Opera budapesti láto­gatását. A bécsi operatársulat ugyanis 1925-ben vendégsze­repeit Budapesten. Azóta, mintha elvágták volna. .. t Kultúr-külpoiitika? Ez az észrevétel, amely “másnap valóban megjelent az Expressben, egy másik párhuzam felvázoláséra is csábít. Dr. Josef Klaus előtt ugyanis -=- akinek budapesti látogatását Fock Jenő minisz­terelnökünk éppen a közeli napokban viszonozza Bécs­ben — utoljára harminc éve járt osztrák kancellár Ma­gyarországon. Normálisnak tekinthető, hogy hazánk és nyugati szomszédunk államközi és kulturális kapcsolatainak bő­vülés* pyomon követi a gyorsabban fejlődő gazdasá­gi kapcsolatokat. Végered­ményben azonban a két or­szág viszonya e hármas kap­csolat összességének Intenzi­tásával mérhető. — Köszönöm, nem dohány­zóm- Mikor látta utoljára Akszjnnovát? — Hétfőn, öt óra körül. — 0 ment el előbb?-r Nem én. Tanya még itt maradt. Hívtam, hogy jöjjön vacsorázni, de azt mondta, még dolga van. — Más nem járt itt? — Nem. Beljakov benézett, de csak egy pillanatra. — Nent figyelte meg, mi­lyen hangulatban volt Tanya azon a napon? Sztyepanov elgondolkozott: —r Nehéz lenne megiponda. ni. Semmi különöset nem vettem rajta észre. Általában mindig nagyon nyugodt volt. — Nyugodt, vagy flegmati­kus ? — Tánya fiatal nő volt, vi­dám, jóindulatú. Csupa je­lentéktelen dolog jut eszem­be... — Nem tudja, voltak-e el. lenségei? — Nem hiszem. Rosszaka­rói lehettek, mint minden embernek. De aligha olya­nok, akik megölték volna. — Mivel foglalkozott Tánya hétfőn ? — Hadd gondolkozzam. Reggel, ügy emlékszem be­számolót irt vidéki kiküldeté­séről. 3— Mikor jött meg? — Szombaton reggel. Rov. hóban járt egy gyárban. Egy hetet töltött ott. Jrt is róla. Nem emlékszem pontosan, én is dolgoztam. Mintegy két éve annak, hogy gyorsabban megindult és azóta fokozatosan mind magasabbra emelkedik a magyar—osztrák kulturális kapcsolatok intenzitásának fokmérőjén a higanyszál. A többi nyugat-európai ország után Ausztria is jónak látta még szélesebbre tárni a ma­ga kulturális függönyét és a Bécsi Ünnepi Hetek vezetői egycsapásra markáns kultúr­politikai — sőt, indokoltan továbbfejlesztve ezt a szó- összetételt: egyenesen kultűr- külpolitikai — jelleget adtak a tavalyelőtti programúk­nak. Megrendezték a Duna- menti szomszédok bécsi fesz­tiválját. Ä magyar művészvilág megelégedéssel zárhatta bé­csi vendégszereplésének mér­legét. A Pécsi Balett éjszakai stúdió-előadássorozata a fesz­tivál csemegéje, az Állami Bábszínház a bécsi közönség kedvence, a budapesti Opera Vérnász előadása pedig az Ünnepi Hetek sztárja lett. Dunai szomszédok Erre emlékeztetett legutób­bi bécsi beszélgetésünk al­kalmával Ulrich Baumgart­ner, az Ünnepi Hetek inven- ciózus főintendánsa, aki a magyar és osztrák művészek, művészegyüttesek kölcsönös vendégszerepléseinek felújí­tását csak kezdetnek tekinti abban a kulturális együttmű­ködésben, amelynek — néze­te szerint — fokozódnia kell Magyarország és Ausztria között. — Nagy szolgálatot tenne ennek .a szép és hasznos ügy­nek, ha a különböző szinte­ken sorra kerülő hivatalos osztrák—magyar eszmecserék ezt a témát is napirendre tűznék — vélekedik Baum­gartner. aki jelenleg egy ér­dekes könyv tervén dolgozik. Azt szeretné, ha ebben, a több nyelven megjelenő, ösz- szefogó munkában a Duna- menti szomszéd országok kul­turális szakemberei tudomá­nyos alapon ismertetnék né­peik hagyományos kultúráját, és mai, új kulturális vívmá­nyait. — Ehhez persze — hangsú­lyozta — feltétlenül szükség lenne a magyar írók, ipuzsi- kusok, Budapest és a nagy Tyihonov mintegy melles­leg közbevágott: — Nem volt férjnél, ugye? — Nem. De volt valakije. Nem is tudom, hogy nevez­zem. A vőlegénye? — S&tavickijre gondol? Sztyepanov csodálkozva pillantott rá: — Már ismeri? — Csak hallomásból. Sze­retném jobban megismerni. — Nem hiszem, hogy őrö­mére szolgál: nincs benne semmi érdekes. Színész. — Szedetném emlékeztetni, hogy a gyilkosság körülmé­nyeiről alig tudunk valamit. A feltételezés szerint Tányát egy magas fiatalember ölte meg. aki sötét télikabátot vi­selt — mondta nyugodtan Tyihonov. Először is, Sztavickij világos télikabátban jár, má. sodszor pedig nem hiszem, hney köze lenne a dologhoz. Tyihonov nem emelte fel a hangját: — Nem mondtam, hogy Sztavicki.ire gyanakszom. Egyszerűen tudnom kell, kik tartoztak Akszienova környezetéhez. Mi hiszünk a tényeknek. — Hát nézze, én nem sze retem Sztavickijt. s ezért nem ítélhetek róla tárgyila­gosan. Azonkívül nem is nagyon ism'érem. Ugv tűnt. nekem, Tánya csak azért tűr­te el, mert megfogadta, hogy embert farag belőle. De az is lehet, hogy tévedek. (Folytatjuk) magyar városok kitűnő szín­házi szakembereinek aktív közreműködésére. Megnyeré­süknek szeretném szentelni legközelebbi magy írországi látogatásomat is... Az érdekes terv egyes gya­korlati elemei — elsősprbtei napjaink új kulturális vív­mányainak és művészi alko­táséinak kölesönös bemutat­kozásai — már napirendre is körűitek. ^ magyar és az osztrák kulturális élet képv i- selői között mind gyakorib­bak az eleven, szakmai kon­taktusok. Közéjük sorolható például a Nagyvilág és a bé­csi Literatur und Kritik szerkesztőinek találkozója. Ennek eredményeként az osztrák irodalmi és kritikai folyóirat augusztusi füzeie teljes egészében magyar szánt lesz: mai magyar költőket mutat be. De még az idén — a Budapesten megjelent Osztrák Líra Antológiájának viszonzásául Magyar Lírai Antológiát ad ki a salzburgi Müller Verlag. A kötet az utolsó hűiz év magyar lírá­jának lüu legszebb költemé­nyét mutatja be. A zenei kapcsolatokat fűzi szorosabbra gz a szerződés, amelyet az österreichischer Komponistenbund kötött a Magyar Zeneművészek Szö­vetségével. Ennek realizálá­saként járt már Budapesten dr. Robert Scholium profesz- szor, a Bécsi Zeneakadémia tanára, aki nagy érdeklődés­sel fogadott előadást tartott és sikeres hangversenyt adott a Fészekben. A bécsi Schu­bertbund férfikórusa is telt házak előtt lépett fel május elsején a Zeneakadémián. Vi­szonzásul októberben a Ma­gyar Néphadsereg Művész- együttesének 60 tagú férfikó­rusa a bécsi Konzerthausban és a Wiener Neustadt-i Kato­nai Akadémia hangverseny- termében mutatkozik be. Vidéki nagyvárosok A kulturális kapcsolatok körét előnyösen bővíti, hogy a kölcsönös vendégszereplé­sekbe és ezek megrendezésé­be Pudspegten és Pécsen kívül — a magyar és az osztrák nagyvárosok is bekap­csolódnak. A debreceni Ko- dáiy-kórus például január­ban vendégszerepelt Bécs­ben. június 6-tól I?-ig viszont Linz rendez magyar hetet; a többi köpött MtJhkácsy-ki- állítást, magyar filmfesztivált, magyar dzsessz bemutatót, magyar fotókiállítást és a Kodály-féle iskojai zeneok lá­tás gyakorlati demonstráció­ját. A linzi magyar irodalmi esten részt vesz és müveiből részleteket olvas fel Déry Ti­bor. A Linzbe ugyancsak meghívott Hubay Miklós, va­lamint Moldova György mű­veinek műfordításait a linzi színház művészei adják elő. Bécs most a május végen megnyíló Ünnepi Hetek elő­készületeinek lázában ég. A figyelem a százéves jubileu­mát ünneplő bécsi Opgrara és a nemzetközi baleítfesz- tiválra irányuk Két magyar vonatkozású kulturális ese­mény mégis helyet szorított magának a lapok hasábjain. Az egyik a Collegium Hun- garicum május 14-én rende­zett nagysikerű Krúdy-estje, a másik: Szokoiay Sándor Hamletje. A bécsi közönség ma is jól emlékszik a Vér* nászra. Ezért keltett nagy érdeklődést az a Bécsben el­terjedt hír, hogy a 100 éves Staatkoper a Hamlet bemu­tatására készül. Budapesten óvatosak; ilyen határozott formában nem erősítették ipeg ezt a hírt, amelyet első­sorban a budapesti premieren megjelent osztrák zen ekei ti- kusok elismerő beszámolói sejtetnek, a Népköztársgöáa Útján csak annyit ismernek el, hogy Hamlet-ügyhen tár­gyalások folypak Budapest és Bgcs kö^öft. Lóránt László Endre Arkagyij Veintr — Georg// Vainer: sAjyomozés yben Fordította: Kassai Ferenc Közlemény a \arsóí Szerződés tagállamai küliigy miniszterhelyetteseinek találkozójáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents