Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-20 / 113. szám
t. oldat KTßLOT-OTÄGT'ÄRÖftSZÄtS ittájus Sft?1' i*”Külpolitikai összefoglalónk *0? Kiesinger Tokióban @ Strauss Londonban § Gomulka beszéde § Brandt nyilatkozata Kurt Georg Kiesinger, nyugatnémet kancellár Japánba utazott, s ama milliók számára, akik még nem felejtették el a fasizmust és a második világháborút, önkéntelenül is felidéződik az egykori hírhedt „Berlin—Tokió tengely”. Sajnos, bizonyos analógiákat ma is találunk, az átkos múlt kísérteteitől még nem egészen szabadultunk meg. Mint a Pravda hírmagyarázója rámutat: azért helyénvaló a visszaemlékezés, mert „jelenleg mind az NSZK- ban, mind Japánban létrejöttek az amerikai imperializmus agresszív erőinek előretolt hadállásai. Ez feltétlenül arra inti a világközvéleményt, hogy figyelemmel kövesse a tokiói tárgyalásokat.” Nem vitás, hogy Bonn meg akarja vetni lábát Ázsiában és miközben — mint ismeretes — egyre nagyobb arányú gazdasági kapcsolatokat épít ki a Mao-kllkkel, s nyilvánvalóan a gazdasági kapcsolatok mögött politikai partnert is keres Pekingben, ugyanakkor Tokió felé is nyit. Most, hogy Kambodzsa elismerte az NDK-t és ezt az NSZK önmagára és Hallstein doktrínájára mért csapásnak érzi, Bonn arra törekszik, hogy megakadályozzon más ázsiai országokat a kambodzsai példa követésében. Feltehető, hogy ehhez kívánja megnyerni szövetségesül JaKefckonen Leningrádbcx utazott Vic’Eiami harcok A Shau-völgyét elzáró Ap Bia hegyért immár kilencedik napja folyó csatában a | dél-vietnami partizánok visz- j szaszorították a legújabb erősítésként bevetett amerikai ejtőernyősöket is, akik közül 12-en életüket vesztették, 79- en pedig megsebesültek. Hanoi: A VDK légvédelmi egységei Quang Binh tartomány fölött lelőttek egy F— 4-es amerikai repülőgépet, a lelőtt amerikai gépek száma ezzel 3290-re emelkedett. CsausasGu Varsóban Wiadislaw Gomulkának, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának a meghívására hétfőn reggel baráti látogatásra Varsóba érkezett Nieo- lae Ceausescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, az államtanács elnöke. Sztrájk hullám Spanyolországban Az Humanité spanyolországi tudósítása szerint az egész asturiai iparvidékre ki- terjet az a sztrájk, amelyet május 16-án néhány száz bányász indított. Jelen pillanatban ezen a vidéken 5000 dolgozó sztrájkol. Pamplonában. ahol a helyi hűtőkombinátból az elmúlt ,héten 850 munkást bocsátottak el, amiért sztrájkharcot folytattak, most újabb 1200 dolgozó szüntette be a munkát, hogy kifejezze szolidaritását a többiekkel. P.irancsnolii-törzsvezetés! gyakorlat Csehszlovákiában Külpolitikai széljegyzet: A forma új — a lényeg változatlan Prága, (CTK): A Csehszlovák Nc.vo.etvé- b Imi Minisztérium szóvivője hétfőn közölte a CTK t nkatársával, hogy május 1 tői 26-ig a Varsói Szerződéshez tartozó országok hadseregei közös kiképzési terhével összhangban a Csehszlovák Szocialista Köztársapánt is. Kiesinger személyes látogatása révén. Ugyanakkor Európában is felgyorsult és megélénkült a nyugatnémet politika. Mint ismeretes, Schiller gazdaságügyi miniszter, aki fel akarta értékelni a márkát, alulmaradt Kiesinger kancellárral és Strauss pénzügyminiszterrel szemben, de a nyugati pénzügyi csatinak ismét csupán egyik — ám nem az utolsó — felvonására hullt le ezzel a függöny. Az újabb felvonás talán már itt is van, nyitó jelenete meglehet az a tény, hogy Strauss most Londonban folytat hivatalos tárgyalásokat Jenkins angol pénzügyminiszterrel. S hogy — ha már ott van — nemcsak a nyugati világ akut pénzügyi válságának további problémáit vitatja meg, hanem politikai kérdéseket is, azt valószínűsíti, hogy Stewart külügyminiszterrel, sőt Wilson miniszterelnökkel is folytat tanácskozásokat. Bonnak (London) és a Távol-Kelet (Tokió) felé, a Kelet (a szocialista államok) felé való nyitás csak nem akar sikerülni. Az is nyilvánvaló, miért nem: me/t hiányzik még mindig a kellő őszinteség, a helyzet reális felmérése Bonn részére. Éppen erre mutatott rá most nagy érdeklődéssel fogadott varsói választási beszédében Wiadislaw Gomulka, a LenHELSINKl: Urho Kekkonen, finn köztársasági elnök, hétfőn Helsinkiből elutazott Leningrádba, ahol találkozik Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnökkel. Az elnököt elkísérte Kovaljov, a Szovjetunió finnországi nagykövete is. MOSZKVA: A szovjet főváros diplomáciai megfigyelőinek érdeklődése ezúttal Le- ningrádra irányul. A Moszkva és Helsinki között félúton elhelyezkedő „észak Velencéjében” adott találkozót egymásnak Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök és Urho Kekkonen finn köztársasági elnök. Jóllehet a találkozó protokolláris minősítése: „nem hivatalos”, ez a formaság mitsem változtat a két államférfi megbeszéléseinek jelentőségén. A külpolitikai helyzetelemzők szerint a mostani eszmecserék nem annyira az amúgyis felhőtlen szovjet— finn viszony kérdését érintik, mint inkább tágabb körben mozogva, az „európai problematikát” ragadják meg. Ezzel összefüggésben emlékeztetnek arra, hogy röviddel ezelőtt Helsinki kinyilvánította készségét arra, hogy gyakorlati szervező szerepet vállaljon a Varsói Szerződés tagországai által az európai béke és biztonsági értekezlet előkészítésében és összehívásában. Szovjet részről örömmel üdvözölték és nagyra értékelték azt a tényt, hogy Finnország nem csupán támogatja a budapesti felhívásban foglalt európai békeprogramot, hanem kész öszság területén parancsnoki- törzsvezetési gyakorlatot tartanak a Csehszlovák Néphadsereg és a szovjet hadsereg törzseinek és csapatainak részvételével. A hadgyakorlat vezetője Alexander Muché altábornagy, a csehszlovák nemzet- védelmi miniszter helyettese. gyei Egyesült Munkáspárt első titkára. „Bonn egész eddigi keleti politikája semmibe veszi a valóságot. Az NSZK következetesen megakadályoz az európai feszültség csökkentését célzó minden kezdeményezést. Az NSZK politikájának fő próbaköve a jelenlegi határok, köztük az Odera— Neisse határ . elismerésével kapcsolatos álláspontja volt és marad, — hangoztatta egyebek közt Gomulka, aki Willy Brandt . nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter „az európai békepolitika” című könyvéből is idézett, annak bizonyítására, hogy hiába igyekszik a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt úgy feltüntetni magát, mintha konciliánsabb politikát folytatna a kereszténydemokratáknál. lényegileg nincs különbség. Brandt hétfőn sajtóértekezleten reagált Gomulka beszédére, kijelentve, hogy azt figyelemre méltónak tartja. Ám, miközben hangoztatta készségét arra, hogy az NSZK kibéküljön Lengyelországgal, miként Franciaországgal is kibékült, elfelejtette hozzátenni, hogy Nyugaton a két ország között nem voltak határviták. Nyilvánvaló, hogy Lengyel írszág csak úgy fogadhatja az NSZK tárgyalási kezdeményezését, ha a bonni álláspont végre a status quo elfogadásán alapszik, vagyis, ha Nyugat-Né- metország is, csakúgy, mint a Német Demokratikus Köztársaság, elismeri az Odera— Neisse határt és általában, a második világháború után kialakult helyzetet, lemondva fiktív, „egyedüli képviseleti” jogáról. tönző tényezőként fellépni megvalósítása érdekében. Előre mutató pozitívumként könyvelik el Moszkvában, hogy Finnország a meditációk és a fontolgatások síkjáról konkrét szervezési térre irányította át az európai békével és biztonsággal kapcsolatos törekvéseket. Addig is Moszkvában rendkívül szükségesnek tartják az európai biztonság gyakorlati intézkedéseit szem előtt tartó, építő, jellegű eszmecseréket. Ezeknek keretébe illeszkedik bele a szovjet kormányfő és a finn elnök nagyon időszerű és jelentőségteljes megbeszélése. 2. — Pontosan nem tudnám megmondani. Olyan ötven, hatvan lépésnyire lehetett. Ha előre tudtam volna... Tyihonov figyelmesen hall. gáttá az asszony tanúvallomását. Hiszen ő és barátnője, Anna Latina volt a gyilkosság szemtanúja. — Hogy nézett ki az a férfi? — Hát... Olyan hétköznapiam Magas. Sapkát és azt hiszem sötét télikabdtot viselt. Aktatáska volt nála... — Latina polgártársnő nem figyelte meg az arcát? — Nagyon sötét volt. Az ösvény szűk, háttal fordultam felé, amikor megelőzött bennünket. — Ketten elfértek az ösvényen? Vagy egyiküknek félre kellett fordulnia? — Éppen erről beszélek. Másképpen bele kellett volna lépnem a hóba. — Milyen volt az aktatáskája? — Szerintem nem ts aktatáska volt. Inkább olyan kisebbfajta bőrönd. BEIKTATÁSAKOR NIXON amerikai elnök türelmet kért, hogy nyugodtan kidolgozhassa vietnami politikáját, amelynek az Egyesült Államok legnépszerűtlenebb háborúja felszámolását kell céloznia. A közvélemény logikusnak érezte, hogy türelmet tanúsítson, hiszen a Johnson által Nixonra hagyott örökség nem csupán a politikai kudarc volt, hanem az a zűrzavar is, amit a vietnami vergődés eredményezett az amerikai politikai vezetőknek. Közismert, hogy a vietnami fél maga is türelmet tanúsított, várva, hogy az amerikai vezetésben — az ismétlődő kudarcok és a kaland reménytelensége nyomán — felülkerekedik végre a realizmus. A Párizsban tárgyaló DNFF-küldöttség vezetője, Tran Buu Kiem egyik februári nyilatkozatában nyilvánvalóvá tette: a DNFF nagy politikai bölcsességgel látja annak a dilemmának a nehézségét, amely előtt az amerikai vezetés áll és messzemenően el akarja kerülni az Egyesült Államok megalázását — amennyiben Washington hajlandó figyelembe venni a dél-vietnami valóságot és lemond arról, hogy beavatkozzék a vietnami nép életébe. EZT A RUGALMASSÁGOT, a harctéri eredményekre támaszkodó magabiztosságot és az ellenfél belpolitikai presztízsszempontjait figyelembe vevő politikai bölcsességet testesítette meg az a tízpontos program, ame lyet május 8-án terjesztett a párizsi négyes értekezlet elé a DNFF küldöttsége. A javaslat a vietnami probléma po litikai rendezésének menetrendjét tartalmazza s a megoldás alapjaiként rögzíti, hogy a lényegi kérdés az amerikai csapatok kivonása. Amennyiben az Egyesült Államok kifejezi erre való hajlandóságát, minden egyéb kérdés tisztázása, — még ha hosszú tárgyalások során is — realizálható. Ellenkező esetbein nyilvánvalóan semmi sem oldható meg. A DNFF tízpontos programja óriási visszhangot váltott ki világszerte. Olyan helyzet alakult ki, amelyben a találékony amerikai propagandagépezet is képtelennek bizonyult tovább igazolni a Ni- xon-kormány időhúzását. Mert a felülvizsgálatra kiszabott idő — amennyit a közvélemény és a politikai logika „engedélyezett” — lejárt, mi— Felismerné ezt az embert? Az asszony elgondolkozott, felsóhajtott: — Nem venném a telkemre. Nagyon sötét volt. Börtönbe juttatni egy ártatlan embert... Tyihonov elmosolyodott: — Ettől he tartson. De menjünk tovább. Tehát négyen voltak az ösvényen, maga és Jevsztyignyejeva, önök előtt az ismeretlen férfi és még előbb az asszony, akit... — Igen. Amikor a barátnőmmel a telek közepére értünk, az asszony már az ösvény végén járt. A férfi utolérte. Azután mindketten eltűntek. Néhány lépést tettünk. akkor láttuk, ott fekszik szegény asszony a hóban. A férfi meg eltűnt. — Próbáljuk rekonstruálni még egyszer az utolsó előtti momentumot, amikor négyen voltak az ösvényen. Látta a a férfit, amint utoléri az asszonyt? — Láttam. — Ezután mindketten eltűntek? közben a harcok tovább folytak, s ráadásul az amerikai hadvezetés lázas erőfeszítéseket tett a saigoni rezsim katonai megerősítésére. Mint nyugati kommentátorok fogalmazták, „Nixonnak odadobták a labdát, s azzal valamit kezdenie kellett.” Hiába hangoztatta tehát e hét elején a Fehér Ház propaganda apparátusa, hogy az amerikai elnök „kidolgozott menetrendjének” megfelelően áll a közvélemény elé szerdai rádió- és tévébeszédében, egyértelmű volt, hogy azt a hatást kívánja ellensúlyozni, amelyet a DNFF tízpontos programja kiváltott, s egyúttal csendesíteni a bírálat ismét feltámadni látszó viharját. Vagyis a szerdai Nixon-beszéd kritikája és talán némileg mentsége egyszerre, hogy az amerikai kormány új vezetője láthatólag még mindig nem érlelte meg magában az elkerülhetetlen döntéseket. A JOHNSON BESZEDEKTŐL hangnemében k-i végtelenül kedvezően elütő beszéd éppen emiatt mar'án viseli mindazoknak az ellentmondásoknak a bélyegét, amelyeket a jelenlegi nixoni politika tartalmaz. Nixon ugyan arról szólt, hogy néhány újabb kezdeményező lépést kíván tenni, mivel „a régi formuláknak és a múlt unalmas szólamainak ismételgetése (Folytatás az 1. oldalról) ló—10 űrkabinja a Föld felé és a terv szerint május 26- án, magyar idő szerint este nyolc óra előtt száll le a Csendes-óceánra. Az Apolló—‘10 amerikai űrhajó „ vasárnap este magyar idő szerint 20,26 órakor ráállt a Hold felé vezető pályára. Hétfőn, közép-európai idő szerint 18 óra 49 perckor az Apolló—10 195 797 kilométerre távolodott el a Földtől és ezzel a Hold és a Föld közötti távolság több mint felét tette meg. A délutáni órákban John Young űrhajós időjárásjelentést küldött a földi ellenőrző központnak. Majd váratlanul megszakította a houstoni ellenőrző állomással folytatott szakmai beszélgetést és beje— Nem. Még tettek néhány lépést, elöl a férfi, mögötte az asszony. — Milyen távolságra lehettek önöktől? — Olyan ötven méternyire. — És a 16. számú háztól? — Talán 3C—35 méternyire — mondta bizonytalanul Latina. — Meg tudná mutatni a helyszínen, hol lehetettek? — Azt hiszem... ORVOSSZAKÉRTÖI JELENTÉS A bűnügyi orvosszakértői vizsgálat megállapítása szerint T. Sz. Akszjonova (kora: 28 év) polgártársnő halálát a bal tüdő és a szív súlyos sérülése idézte elő. Azonnali halált okozó sebet egy hosz- szú (legalább 17—18 centiméteres) szerszámmal (árral) ejthettek, miután a seb semmiféle lőfegyvertől származó pörkölődés vagy lerakódás nyomait nem őrzi. A szerszám a bal lapockán át hatolt a testbe, felülről lefelé, s a negyedik baloldali borda belső peremén akadt meg... Sarapov még egyszer fínem elegendő.” Ennek meg-’ felelően egész beszédét arra építette, hogy belátható időn belül véget akar vetni a háborúnak, mert — jó közvéleményérzékkel — tudomásul vette, hogy az emberek türelme lassan elfogy. Az sem vitatható, hogy a beszéd több megfogalmazása olyan realitások tudomásul vételét jelenti, amelyeket — strucc módjára — Washington eleddig váltig megtagadott. így lényegében Nixon beszéde ténylegesen elismeri a DNFF-et, tehát a harci ellenfelet (!) Semmivel sem magyarázható azonban, hogy Nixon új kezdeményezést ígérő nyolcpontos programja ismét megpróbál egyenlőségjelet tenni az agresszor és áldozata között, és megkísérli elutasítani az amerikai csapatok feltétel nélküli kivonását. Az új hangnem és az új forma tehát semmiképpen sem leplezheti: a lényeg egyelőre változatlan, s annak tükrében a változások lényegtelenek. Washington továbbra is a saigoni rezsim megmentésében reménykedik, s lévén a rezsim helyzete tarthatatlan, a washingtoni álláspont sem mir*!« egyébnek. A beszéd valójában annyiban remény tkeltő, hogy nem hiúsított meg, nem tett alaptalanná minden reményt az amerikai realizmus érvényre jutására. Nixon nem vágta be az ajtót, de nem is tárta ki a párizsi tárgyalások eredményes folytatása előtt. lentette, hogy a világűrből zenei közvetítés következik. „Tom és én gitáron játszunk, Eugene pedig énekel” 180 000 kilométeres távolságból, Stafford miniatűr magnetofon- készülékéből fel is hangzott a kozmikus zene, az Egyesült Államok egyik népszerű slágere. — Nagyszerű — dicsérte a zenei közvetítést a föltti ellenőrző központ. — Igen — válaszolt Stafford — csak a nagybőgőt volt nehéz az űrkabinba csempészni. Hétfőn este módosították az Apolló—10 pályáját. A három főnyi személyzet közép-európai idő szerint 20 óra 25 perckor működésbe hozta a főhajtóművet és ezzel az Apolló—10-et végleges pályára irányították. A pályamódosítás időpontjában az űrhajó 220 000 kilométer távolságra volt a Földtől. gyelmesen áttanulmányozta a jelentést. — Szerszámmal! Mi a véleményed, Sztasz? . Tyihonov már felkészült a kérdésre. A két szemtanú vallomása alapján feltérképeztük a helyszínt. Az ösvény hossza: 118 méter. Akszjonova holtteste 24 méternyire feküdt a 16. számú háztól. Mindkit tanú azt állítja, hogy az ismeretlen férfi a háztól mintegy 10—12 méternyire érte utói az asszonyt. Ez az, amit nem értek. Hogyan tehetett meg az asszony húsz lépést azután, hogy halálos sebet ejtettek rajta? S hogyan eshetett ezután össze egyetlen kiáltás nélkül? Sarapov újra végigböngész, te a jelentést, majd megfordította a papírlapot. — Ez meg miféle mértan? — Kénytelen voltam felidézni iskolai tanulmányaimat. „A gyalogos ..A” pontról indul el, „B” pontra érkezik...” Sarapov bólintott: — Értem. És mire jutottál? — Háromféle változatot ké_ szítettem. Különböző gyorsasággal haladt a gyilkos, az áldozat és a két tanú. Itt a végeredmények átlaga. — Szóval? — Latina azt állítja, hogy amikor utoljára nézett előre, már senkit sem látott az ösvényen. Számításaim szerint azonban még látnia kellett volna a gyilkost, azután, hogy az asszony összeesett (Folytatjuk Arkagyij Veiner — Georgij Veiner: Jtyyomozés maqáH&gyben Fordította: Kassai Ferenc
