Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-16 / 85. szám

M89. április W. KÉLÉT-MAGYAROnSZAO S o«íaf. Kollektív szerződések tanulságai Évente 48 millió tégla F eher gyarmatról # Automatizált gépsorok % Munkaalkalom ingázó szakembereknek • A gépkezelők: érettségizett lányok Az első. a tanulóév nem telt el eredménytelenül: az új kol­lektív szerződések általában jobbak, mint a tavalyiak. Ke­vesebb a formai hiányosság, de azért sok vállalat alkot­mánya nem követi még a munkatörvény felépítését. Jobbak a szerződések, hiba, hiányosság azonban így is akad. Néhány helyen már az előkészítésben gyökerezik: a gazdasági vezetők és az SZB nem készítette elő a szerző­déstervezetet készítő bizottsá­got. nem közölték velük a vállalat terveit és elképzelé­seit, nem ismertették kellően a keretjogszabályokat. így aztán nem csoda, ha nehéz­kes a szövegezés, nem egyér­telmű, s nem szabályoz, ha­nem magyaráz. Másutt sokat átmásoltak jogszabályokból, emiatt mér­hetetlenül hosszúvá vált: a mátészalkai ISG-ben 161, a Kisvárdai Vulkánban 105 ol­dal a tervezet Elolvasni is sok. Tartalmi vonatkozásban sok szabolcsi vállalatnál úgy értelmezik, mintha valamifé­le sajátos munkatörvényt kellene alkotni. Pedig már van egy ilyen, s az is lehet, hogy jobban megfogalmazták, mint az új kísérletezők. Sok esetben nem célratörő a kollektív szerződés terveze­te. Az ISG-nél például még azt is tartalmazza, hogy ki­nek ki a szolgálati felettese. Pedig a szerződésnek a dol­gozók kötelezettségeit és joga­it kell rögzítenie, amiket má­sutt nem szabályoztak. De ha például a munkatörvény dön­tött valamiről — mondjuk a vállalaton belüli áthelyezés vagy a jubileumi jutalom kér­dése —. akkor azt nem szük­séges mégegyszer szabályozni. Mivel e szerződéseket mos­tanában írják alá, még vál­tozhatnak, hibáikat kijavít­hatják. (Ehhez ad különben hathatós segítséget az SZMT, hiszen már a tervezeteket is tanulmányozza.) S akadnak olyan tapasztalatok is, ame­lyek, nem egyediek. hanem többször is előfordulnak. Pél­dául kimaradnak néhány szerződésből olyan kérdések, amik pedig igen közelről érin­tik a dolgozókat. Sok helyen kimaradt példá­ul a lakásépítés. A SZAÉV- nél és a sütőiparnál tervezik, de a legtöbb helyen nem. Fel­vetődött a gondolat az ÉP- SZER-nél is. aztán kimaradt. A nagyhalászi kendergyár­ban 120 ezer forintot terve zett a vállalat lakásépítésre, de épp a szakszervezeti ta­nács húzta ki. Miért történt így? Bizonyá­ra abban reménykednek a vál­lalati vezetők, hogy a dolgo­zók lakásgondiát maid csak megoldja valaki: órájuk nem tartozik. Számos helyen le­hetővé tette volrta tavaly is a nagy részesedési alap, hogy lakásépítésre is fordítsanak belőle, de nem tették. A laká­sok elosztásánál azonban a későbbiekben erre feltétlenül Ülök a presszóban, kavar- gatom a feketémet és várom, hogy jöjjenek. Minden nap találkozom ve­lük. Mindig ugyanabban az időben. A presszó előtt csi­korog a Simca fékje, a ki- rakatüvegen át látom, hogy ők azok. Zajosak, hosszú ha­júak és fiatalok. Amikor néha lehalkítják táskarádiójukat, önkéntele­nül odafigyelek beszélgeté­sükre. Figyelek — és nem értem. Egyszerűen nem ér­tem, mit mondanak. Eltöp­rengek. Milyenek ők? És milyenek voltunk mi ebben a korban? Nem tudok párhuza­mot vonni. Pedig csak két év lehet közöttünk. Én 19 vagyok, ők 16—17 évesek. Elnézem Jocót, a közel két­méteres, langaléta fiút, aki­nek hajánál talán csak labai hosszabbak — és megpróbá­lom megsaccolni, mi lehet a foglalkozása. Bárhol is dolgozik — gon­dolom — ahogy így nézem, jól keres.' Mindig elegáns. Vakítóan .hér nyloningén ki­fogástalan precizitással meg­tekintettél kell lenni: ne kap­jon az olyan vállalat, amely e kérdés megoldásáért önerő­ből nem is akar semmit sem tenni. Fia az SZMT illetékesei nem szólnak közbe, a nagyhalászi kendergyárban olyan jog is kimaradt volna a kollektív szerződésből, ami szocialista vívmány: s ez az ebédtérítés. El akarták törölni. (Jellemző egyébként, hogy e gyárban az szb megválasztása rekord­számba menően hosszú idő alatt történt március 25-én: 8 óra kellett hozzá. Igaz, a fel­szólalók egy része ittas volt. De az is igaz, hogy a régi ta­gok helyett jobbat szerettek volna.) Tizenöt megvizsgált terve­zet közül mindössze öt ren­delkezik a kiváló dolgozók jutalmazásáról. Ahol megha­tározták a jutalom összegét, ott is kevesebb, mint az „óme- chanizmus”-ban. Vajon mi­ért? A munka bírálata ez, vagy hanyagság? Inkább az utóbbi. (Egyéb­ként általános tapasztalat, hogy az adminisztrációban több a kiváló dolgozó, mint a fizikaiak között. Ók nem dol­goznak jól?) Általában tartják a korábbi évek szintjét a béren kívüli juttatásoknál (segélyek, mun­kásszállások, étkezési hozzájá­rulás, bölcsődék, óvodák léte­sítése és fenntartása), de nem fejlesztik. Pedig csaknem minden területre ráférne egy kis „normarendezés”, hiszen az összeg változatlansága szá­mos esetben a színvonal visz- szaesését jelenti. A szakemberek „szerzésé­nek” egyik legfontosabb mód­ja a társadalmi ösztöndíj ala­pítása lehetne. Ha alapítaná­nak, mert kevés van olyan, mint például az 5. AKÖV-é, ahol a részesedési alap négy ezrelékét fordítják e célra. Nem kis összeg. A kollektív szerződésekhez fűzött megjegyzéseinkből — amiket tovább lehetne sorol­ni, korántsem teljes az össze­állítás — kitűnik, hogy a kol­lektív szerződés egyik alapja lehetne a vállalatoknál a dolgozókról való gondoskodás fejlesztésének. Ez azonban nem mindig így történik. Qyakran nem megfelelő part­ner még a' szakszervezet, nem tudja -érfényesíteni az akara­tát, ami esetleg ellenkezik a vállalati vezetőkével. A hiányosságok legalábbis ei're mutatnak, s hogy ilyen hiányosságok vannak, az nem jelent egyértelműen bajt. Mi­ért? Mert éj tavalyi kollektív szerződés egy évre szólt, még pedig az átállás kísérleti évé­re. A mostani két évig érvé­nyes, lesz idő az elemzésére is, és menet közben még szá­mos olyan hibát fel lehet majd fedezni, ami eddig fe­dett maradt. így. ha az elsőt tanulóévnek említettük, a mostaniakat nyugodtan ne­vezhetjük a gyakorlás évei­nek. Kun István kötött nyakkendő simul. Bi­zakodom, hogy a hosszú haj még nem jelent semmi rosz- szat. De amit mond... Ma is ő viszi a prímet. Röpködnek a számomra is­meretlen „újmagyar" kifeje­zések, napjaink „nyelvújításá­nak” képtelen szülöttei: kra- pek, csaj, hék és hasonlók. Megpróbálok koncentrálni, hogy kihámozzak valamit szavaiból. — A fater máma leszúrta a lét, úgyhogy krapekok min­den oké, a kéglin semmi gáz! — (Ezeket a szavait megje­gyeztem. Mint később kide­rült, itt arról lehetett szó, hogy nincs semmi baj, az édesapa odaadta a heti zseb­pénzt, és otthon minden rend­ben.) Meg vagyok döbbenve, ami­kor Lajos, az őszülő halán- tékú pincér hozzájuk fordul: Elkészült, és jelenleg az alagútkemencék égetése tart a fehérgyarmati automata tég­lagyárban. Az építők és a szerelők néhány napos előny­re tettek szert az előkészítő munkában. Ez az üzemszerű gyártásban előreláthatóan másfél millió kisméretű tég­lának megfelelő falazóblokk terven felüli elkészítését je­lentheti. A 116 millió forint értékű új üzemben kétszázan dolgoznak majd korszerű kö­rülmények között. A gyár segít a környék munkaerő­gondjainak megoldásában is: a szakemberek — elsősorban a gépkezelők — közül sokan hosszú évek óta ingázó mun­kásokból kerülnek ki. A gépek egy része import­Nehéz eldönteni, ki itt az izgatottabb: a felvételiző gye­rekek, vagy a kísérők, a szü­lők. Halk zsongással jönnek- mennek, csoportokba verőd­ve, beszélgetnek a Baktaló- rántházi Mezőgazdasági Szak­munkásképző Iskola tágas udvarán, nagy ablakos folyo­sóin. Nem volt könnyű dolga a tantestületnek. Az 1969—70-es tanévre a megyéből 151 gye­rek adta be felvételi kérel­mét. — Csak hatvanat vehetünk fel — tájékoztat az iskola igazgatója, Fülöp Mihály. A felvételi kérelmek egy részét átküldtük Tiszabercelre és más hasonló képzést végző tanintézetnek. 98 jelentkezőt hívtunk be egy kis beszélge­tésre. Amolyan alkalmassá­gi vizsga ez. Érdeklődésük­ről, értelmi színvonalukról, kézügyességükről szeretnénk tájékozódni. A követelmé­nyek évről évre nőnek. A — Uraim, ha szabad érdek­lődnöm, mi a mai méta? — Whiskyt! — veti oda Jo- có flegmásan és a mennyi­ségre utalva, levegőbe mu­tatja négy ujját. A pincér fordul, hozza az italt. Majd asztalomhoz lép. — Fizetni óhajt? — kérdezi. — Igen! — felelem és leszá­molom az asztalra a pénzt. Közben a szomszéd asztal­hoz új fiú jön és azt mond­ja: „Rogyok a lábaitokhoz”. Bizonyos bogyókról is szó esik, akik letejeltek. Két kiló dudvát tépett fel valaki és ezt most bedobja a köztudatba. Nem értem. — Ismeri őket? — kérdem a pincért. Lajos a markába néz, hallom, ahogy a fejében zakatol a parányi számítógép — majd udvariasan moso­lyog. — Természetesen! Ki nem ismeri itt őket? Törzsvendé­bői származik. A nyersgyártó gépsort az NDK szállította. Ezt a gépsort — amely alap­vető a gyár munkájában — párhuzamosan képezték ki. Műszaki hiba esetén a tarta­lékgépeket indítják be, és így rövid idő alatt kiesés nélkül dolgozhat tovább az üzem. A magyar gépek is a legkorszerűbbek. A gyártó- szalagon teljesen automati­zált módszerekkel készítik a téglát. Emberi kéz csak egy­szeri átrakásnál érinti a ter­mékeket, mindent gépek vé­geznek. Két kilencven méter hosz- szú alagútkemencét építettek. A kiégetésig csak kész tég­lákkal szárítják a kemencé­ket, hogy kíméljék az új lé­mezőgazdaság gépesítésének fokozódása, az alkalmazott korszerű gépek sokfélesége diktálja ezt. A legalkalma­sabb gyerekeket kell kiválo­gatnunk. Tavaly 3,2-es tanul­mányi átlaggal kezdett a két első osztály. Az idén ennél jobb a statisztikánk. Az itt képzett növényter­mesztő gépészek másodéves korukra vontatóvezetői és mo­torkerékpárvezetői jogosít­ványt is kapnak. Most arról tárgyal az iskola az MHSZ- szel, hogyan lehetne megol­dani, hogy a honvédelmi ok­tatás keretében a gépkocsive­zetést is elsajátíttassák a ta­nulókkal. Tehát a gépész szakmunkás-bizonyítvány mellé a hivatásos teher- és személygépkocsi-vezetői jogo­sítványt is megkapják. Sok­oldalúan képzett szakmunká­sok lesznek Érthető a nagy érdeklődés. A legtöbb jelöltet, összesen negyvenhetet a kisvárdai já­rás közös gazdaságai küldték. gél:! Az a hosszú, langaléta a Jocó, meg az a kis vörös ha­jú a főorvos úr fiai. A má­sik kettő is orvosgyerek, — tudja, azé a fogorvosé, aki most válik a feleségétől. Most már semmit sem ér­tek. Hiszen ismerem a szülő­ket. Köztiszteletben álló em­berek, értelmiségiek. Es mennyit hall az ember az értelmiségi családban felnőtt gyerekekről, akiknek érvé­nyesülésben, tanulásban elő­nyük van, hiszen odahaza sok mindent hallanak... Lajos most hozza nekik a harmadik kört. Vagy slattyog a hármas számú rundóval? Esetleg odarogyasztja a har­madik hullám ivólevet? A harmadik karika cikóriát? Beteszi a bogyók pofájába a harmadik csípést? A fene nem ismeri ki már magát. Tizenkilenc éves vagyok. Ki­öregedtem? Vagy ők aggastyánok? Új­ra játszanak egy százmillió- szőr már eljátszott játékot abban a hiedelemben, hogy vadonatúj? Egri Gábor tesítményt. Automata szén­adagolókat a hazai tégla­gyártásban itt használnak először. Ezzel gazdaságosabb hőhasznosítást valósítanak meg és az. egyik legártalma­sabb fizikai munkát küszöbö­lik ki. A gépsorok irányítása ke- zelőasztalokrol történik, mel­lettük érettségizett lányok dolgoznak majd. Az automa­tizálásra, a villamos energia sokirányú hasznosítására jel­lemző: 17 ezer méter hosszú­ságú elektromos kábelt épí­tettek be. Az égetés sebessé­gét programvezérlő berende­zéssel automatikusan szabá­lyozzák. A kapcsolóteremben a megfelelő fokozatra beállít­ják a vezérlőt, amely egyide­Dombrádról két tsz; a Szőke Tisza és a Vörös Csillag jiét gyereket hozott felvételre. Együtt jöttek autóval, sőt a jövendő gépészeket elkísérte a Szőke Tisza Tsz elnöke is. Egyébként a várakozók kö­zött sok tsz-vezetővel talál­koztunk. Ez új vonás. Az idén történt először — ahogy az iskola igazgatója elmond­ta —, hogy a közös gazdasá­gok vezetői ilyen erős érdek­lődést mutatnak a felvételi iránt. A dombrádi elnök, Pellei Sándor szavaiból kide­rül, miért: A korszerű gépek kezelé­séhez, a javításuk elsajátítá­sához nem elég egynéhány hónapos tanfolyam elvégzése. Alaposan képzett szakmunká­sokra van szükség. Eddig is sokba került a tsz-eknek, hogy a gépeket nem mindig igazi szakemberek kezelték. Van már olyan gépészünk, aki itt végzett. Elégedettek vagyunk a munkájával. De kellene vagy tíz ilyen. Nem közömbös tehát, hogy felve- szik-e a mi gyerekeinket, vagy sem Talán ad egy kis biztatást a jelenlétünk. Ná­lunk, meg a Vörös Csillagban tizenkét gyerek kérte, hogy szerződtessük. Közülük ezt a hetet fogadtuk el, akik a to­vábbtanulási lapjukon elsődle­gesen ezt a szakmát jelölték meg. Az 1969—70-es tanévtől már szakmunkástanulókkal is köthetnek a tsz-ek társadal­mi tanulmányi ösztöndíjjal szerződést. Ezzel lehet felté­teleket szabni. Ha például romlik a tanulmányi ered­mény, csökkent az ösztöndíj összege, vagy éppen meg is vonhatják. Egyes tsz-ekben háztájit kap a tanuld. jüleg irányítja az alagútke- mencéket és az azokat kiszol­gáló gépeket. A jövő héten megkezdik a második kemence felíütését, s ezzel egyidőben indítják a gépsorokat. A teljes kapaci­tást május első napjaira érik el. Ekkor ez a gyár lesz ha­zánk legkorszerűbb és leg­nagyobb teljesítményű tégla­gyára: évente 48 millió kis­méretű téglának megfelelő B 30-as falazóblokkot készí­tenek. A gyárban folyamatos ter­melés van. Ennek ellenére az indulástól kezdve 44 órás munkahéttel dolgoznak. Az automata gyár próba- üzemelése közben a régi át­alakítása is tart. A rekonst­rukció után április közepén indulnak. Itt hagyományos módszerekkel dolgoznak, s évente hat-nyolcmillió darab kisméretű és magasított tég­lát gyártanak. (m. s.) Hammel József felvétet« A dombrádi gyerekek egyik kis csoportjához megy az elnök, érdeklődik, végeztek-e már mnidnyájan. Szabó Ár­pád és Juhász András a Sző­ke Tisza Tsz tanulója lesz, ha most felveszik az iskola hallgatóinak sorába. Szüleik tsz-tagok. Árpádé nyugdíjas, Andrisé traktoros. Vannak már ismereteik a gépekről, a motorokról. Hivatkozhatunk az egyik vizsgáztató vélemé­nyére, aki komoly érdeklő­dést tapasztalt a gyerekek ré­széről a szakma iránt. Az el­lenőrző kérdésekből kitűnt, hogy a legtöbb gyerek már „titokban” felült valamilyen erőgépre, vagy motorkerék­párra. — A gépek iránti érdeklő­dés, a szerelgetési hajlam csaknem minden fiúban meg van. Juhász Andris kész a fele­lettel: — Ez igaz, de türelme, az nincs mindenkinek. Márpedig a gépekhez az kell. Türelem. Szabó Árpád értelmes, talpra­esett gyerek. De amikor a vizsgáztató elé ült, az arca kipirult, és a szája szélét rágta izgalmában. — Nagyon szeretnél gépész lenni? — Nagyon! — szakadt ki belőle a sóhajtás. Erre a kérdésre minden je­lentkezőnek egy félíves pa­pírra kellett írásban válaszol­nia. Szabó Árpád ezt írta: „Azért szeretnék gépész lenni, mert szeretem a gépe­ket. A két bátyám már gé­pész. Falunkban nagyon fej­lődik a gépesítés. A tsz-nek most épül egy nagy szerelő- csarnoka, ott szeretnék dol­gozni." Kádár Edft Öregszem ? FELVÉTELI a traktoros iskolán Többszörös túljelentkezés a mezőgazdasági gépész szakmára Próba kézügyességből.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents