Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-13 / 83. szám
f oldal KlT.FT-MAeYATiORSZA© 1965. április fS. Kádár János ehíár« beszéde Egy hét a világpolitikában # Jubilált a YVH) iju Víi.iU Vietnamról :||j IWíult a helyzet Sz'riában és i'iikisztéiiban :::: Reudorsoriüz Oiaszországban (Folytatás az 1. oldalról) — Jelenleg egyidejűleg két ösztönző hat: az erkölcsi és az anyagi. Az erkölcsi ösztönzés nagy erejére ragyogó példa maga a szocialista brigádmoz Balom. Mert igaz ugyan, hogy itt a munkát anyagilag is dotálják, de mindaz, amit a szocialista brigádok végeznek, — azt nem lehet megfizetni. A brigádok ugyanis olyasmit is adnak a társadalomnak, aminek nincs is ára, ami tehát megfizethetetlen. — A gazdaságirányítási reform egyik célja az volt, — folytatta —, hogy növelje mind az erkölcsi, mind az anyagi ösztönzők hatóerejét, vr"'ós, hogy jobban érvényre juttassuk a szocialista bérezés elvét, tehát azt, hogy ki-ki képessége szerint dolgozzék és teljesítménye szerint részesedjék. A reform e téren bizonyos minőségi változást is hozott, mert a korábbi kettős — általános össznépi és egyéni — érdekeltség helyé— Széles körben vitáztak és vitaznak még mindig a tavalyi nyereségrészesedés elosztása kapcsán az I., II. és III. kategóriáról, illetve az ezekhez kapcsolódó 15, 50 és 80 százalékos nyereségrészesedési kulcsok körül. Ezeket a kulcsokat, ezt a részesedési rendszert jóváhagytuk, megszavaztuk, s így bevezetésre került. De erre is, mint minden alapvető döntésre, érvényes, hogy az elvi állásfoglalások, elhatározások helyességének a gyakorlat a próbája. Ezzel összefüggésben mondom: lehetséges ugyan, hogy az általános nyereségelosztási rendszerben egyes emberek el nem végzett munkáért kapnak több-kevesebb, vagy sok nyereségrészesedést, aszerint, hogy melyik kategóriába sorolták őket, de emiatt a szocialista bérezés elvét nem adjuk fel- Nem tágítunk attól, hogjr-a- bérezés valóban differenciált legyen, mert ha lemondanánk róla, azzal magunk fékeznénk a szocialista fejlődést Nem mondhatunk le arról, hogy a kvalifikációt honoráljuk, mert akkor a szocialista építés egy hatékony eszközéről mondanánk le. — A nyereségrészesedés elosztásának alapjául szolgáló I.. II és III. kategóriába nem társadalmi osztályok, hanem a munka mechanizmusa szerinti csoportok vannak besorolva. A dolog lényege az, hoev ez a kategorizálás szükségszerű — ha jelenleg nem is népszerű — lépés a szocialista bérezési elvek hatékonyabb érvényesítése felé. Hogy ez mennyire sikerült, szt a gyakorlatban megvizsgál hik. Itt józanságra van szükség és nem hnn-nrlatkel- tésre Kevesen tudják, hogy az I. kategóriába tartozók — országos átlagban — 1868bah kevesebb jövedelmet kaptak, mint 1967-ben. A veA szocialista brigádmozgalmat a munkásosztály kezdeményezte, az egész nép felkarolta, és tíz év alatt óriási fejlődésen ment át. Amikor már mérhető volt a mozga Ion) — 130 000 ember vett részt benne, most — 1969 elején — pedig már az 1,1 milliót is meghaladja a részvevők száma. A Csepeli Vasműben a dolgozók 74 százaléka, a Lenin Kohászati Művekben 72 százaléka, az Alumínium- ipari Tervező Vállalatnál 56 százaléka, az iparban általában a dn'eozók körülbelül 30 százaléka kapcsolódott be a mozgalomba. Ez már valódi népmozgalom. A kezdeményezők és a mozgalom derékhada a munkások, de igen örvendetes módon mind több alkalmazott, ér+elmiségi és rnezög3’7flas*'*i dolgozó is bekapcsolódik. El lehet mondani- a szocialista brigádmozgalom áHogia a termelés minden t-riiietet a társadg’om, a családok, az egyének életét. ncoket nevel, de hatása a mozgalom részvevőin túl is érezhető. be most hármas érdekeltség lép: az össznépi érdekeltség, a csoportérdekeltség, — tehát egy adott üzem kollektívájának érdekeltsége — és az egyéni érdekeltség. A csoportérdekeltséggel kapcsolatban utalt rá, hogy ennek következtében az adott termelési egység vezetői és dolgozói között sajátos érdek- kapcsolat jön létre. Ennek árnyoldala, hogy a nem egészen szabályos úton szerzett nyereségből is minden kategória részesedik, s ezért fennáll a veszély, hogy szemet hunynak a szabálytalanság felett. Ha itt-ott átmenetileg lehet is valamilyen előnyhöz jutni a nem rendes úton szerzett vállalati nyereségből, ez mindenképpen visszahat, s a későbbiekben maguk az üzem dolgozói is keservesen megfizetik az árát, akármilyen ,,ügyes” vezetővel dolgoznak is. Nem is lehet másképpen, mert bármely pontján gy n- gítjük is a népgazdaságot, az visszahat az egészre. Ez ellen harcolnunk kell. zetők ugyanis korábban és más módon, más címeken és nem is ilyen nyilvánosan kapták jövedelmüket. Lépés előre, hogy most e téren is tisztább a helyzet, és nyilvános a jövedelemelosztás módja. A dolog másik oldala pedig az, hogy a Ill-as kategóriába tartozó dolgozók országosan és együttesen 7—8 százalékkal nagyobb nyereségrészesedést kaptak most, mint egv évvel ezelőtt. Kádár János ezután utalt arra, hogy túlságosan nagynak tűnik a különbség a termelés és — a nyereségrészesedés növekedésének üteme között. így van ez akkor is, ha tudjuk, hogy a nyereséget természetesen nemcsak a termelés növekedése gyarapítja, hanem része van benne az önköltség csökkenésének és más tényezőknek is. —■ Tudjuk, hogy az országos statisztikák, sőt még egy nagyváros statisztikája is sok olyasmit eltakar, amit a további részletező munka során kell kibontani, hogy erősíthessük azt, ami kiemelkedően jó, és megszüntethessük, lefaraghassuk azt, ami rossz. A párt- szervezeteknek, a szakszervezeteknek, a KISZ-nek és a szocialista brigádvezetőknek is feladatuk, hogy felismerjék. melyik esetről van szó, hogy azután a tisztességes, a szocialista, a becsületes megoldást támogassák teljes erejükkel, a nem becsületes megoldás ellen pedig harcoljanak. A brigádmozgalom szocialista jellegéből is következik, hogy a brigádok nem szerezhetnek a közösség rovására olyan előnyöket, amelyek mögött nincs valódi munka. Merem állítani, hogy a szocialista brigádok tagjai, sőt általában a becsületes dolgozó emberek ezt nem is gknriák. nem is csinálják. Ezután Kádár János így folytatta: —- A szocialista brigádok segítik a tervek teljesítését, hozzájárulnak a szocialista társadalom teljes felépítéséhez. Szeretném megemlíteni, hogy a mozgalom az utóbbi években a párt egészséges fejlődésének és utánpótlásának is egyik forrása lett. A mozgalom feladataival, továbbfejlődésével kapcsolatban többek között hangoztatta: — A szocialista módon dolgozni, tanulni és élni jelszó — a mozgalom jelszava — a szocializmus vagy akár a marxizmus—leninizmus vezető ielszavai közé is beírható és nagyon sokáig időszerű marad. E törekvésnek valójában egész népünk törekvésének kell lennie, és szerintem mindaddig időszerű lesz és mindaddig harcolnunk kell árte. amíg társadalmunk minden aktív tagjának úgyszólván életszükséglete nem lesz, hogy szocialista módon dolgozzon. tanul ion és éljen. — A szocialista brigádok vállalásai elsősorban a termeléssel kapcsolatosak, aztán szakmai kérdésekre, szociális problémák megoldására irányulnak, de kiterjednek a kultúra területére és a szórakozásra is. Ez helyes. A jövendő szükségletékre és feladatokra gondolva azt ajánlom, hogy a következőkben az eddiginél kicsit többet foglalkozzanak politikával. Összejöveteleiket használják fel arra, hogy körülnézzenek, mi van a politikában, a világban, s fordítsanak nagyobb figyelmet a 'politikai képzésre is. — Foglalkozzanak a szocialista kultúra kérdéseivel is. Nemcsak abban az értelem— Társadalmunkban még bőven vannak problémák és nem kevés visszássággal, önzéssel, harácsolással, bürokráciával, protekcionizmussal és igazságtalansággal találkozunk. A párt Központi Bizottságának, a kormánynak, az országgyűlésnek, a szak- szervezeteknek, a KISZ-nek és társadalmunk más vezető testületéinek és a tömegeknek össze kell fogniuk egy-egy társadalmi kérdés megoldásáért, egy-egy visszásság leküzdéséért, különben ezek a jelenségek hosszú ideig fertőzik közéletünket. Felvetődik a kérdés, mi a bölcsebb: hallgatni, vagy beszélni, ha visz- szásságot látok? A szocialista meggyőződés azt diktálja, ha felismertem egy igazságtalanságot, helytelen, rossz megoldást, akkor fellépek és harcolok ellene. Előfordulhat, hogy emiatt hátrányt szenved az ember. Elvtársak, ha előre akarunk menni, valamiféle kockázatot ma is kell még vállalni a szocializmusért és a kiállásért. A meghunyászkodó ember mit akar? Hogy még az unokája is hunyász- kodjon majd meg? Reméljük nem azt akarja. Akkor mindig fel kell lépni és harcolni kell! Nincs más kiút. A problémákat, sajnos, nem mindig elég egyszer megoldani, még ki is újulnak a betegségek, mert visszásságokra, önkényeskedésekre, felelőtlenségre hajlamos emberek vannak és lesznek is jó sokáig. Mindezt a mozgalom jövője miatt is mondom, mert azt gondolom, hogy a szocialista brigádmozgalom, ahogy eddig is, ugyanúgy a jövőben is csak Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában szombaton reggel folytatta munkáját a szocialista brigádvezetők III. országos tanácskozása. Az elnökségben helyet foglalt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, valamint Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, az MSZMP KB titkára, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, a tanácskozáson megjelent a kormány több tagja is. A szocialista brigádok nagy országos munkaértelezleté- nek második napi tanácskozását Gyürke Bélóné, a Pamutnyomóipari Vállalat Goldberger Gyára KISZ aranykoszorús jelvénnyel kitüntetett szocialista brigádvezetője, a tanácskozás elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy számos üzemtől, vállalattól újabb táviratokban köszöntötték az országos találkozót a szocialista brigádok. A tanácskozáson elsőként Vajda Gizella (Dunaújváros) szólalt fel, majd Pólik Mi- hályné (Mezőkövesd), Bakk János (Ózd), Takács Istvánná (Budapest), Túlér László (Zala), Földes György (Baranya), Hostyánszki Pál (Bátaszék), Czeichmeiszter Mária (Kaposvár), Matícsek Ferenc (Gyöngyös) és Szabó Jánosáé (Debrecen) szólalt fel. Ezután Gáspár Sándor válaszolt a vitában elhangzottakra. Elmondotta többek 1 között, hogy a szocialista brigádvezetők tanácskozása megfelelt feladatának. Az elmúlt tíz ben, hogy elmennek színházba, megnéznek valami érdekes filmet és megbeszélik, hanem e mozgalmon keresztül is hallathatja szavát a munkás- osztály, kifejezésre juttathatja, hogy mit igényel a kultúra művelőitől és hogy mit ért szocialista kultúra alatt. Népünk igényének növekedését mutatják azok a széles körű viták, amelyek egy-egy film, színdarab, vagy a tv-ben bemutatott darab körül milliók részvételével kibontakoznak. — A szocialista brigádoknak foglalkozniuk kell az ifjúsággal is, hiszen ez a jövendő. munkában, harcban erősödhet és fejlődhet Kádár János befejezésül a nemzetközi helyzet néhány kérdését érintette. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a Magyar Népköztársaságnak azért van szava a nemzetközi kérdésekben és a nemzetközi helyzet alakulásában, mert a magyar nép a történelem élén haladó nemzetek soraba tartozik. A külpolitikában is szocialista érveket képvisel. A nemzetközi helyzet bonyolult, de bármennyire is az legyen, a legelső feladatunk az, hogy következetesen kitartsunk szocialista céljaink és politikánk mellett. — A Magyar Népköztársaság — folytatta — nemzetközi síkon is következetesen a szocializmusért, a társadalmi haladásért, a nemzetek sza badságáért, a békéért küzd. Külpolitikánk világos, félre érthetetlen. A Szovjetunióval, a szocialista országokkal a kommunista világmozgakim és az antiimperializmus erőir vei haladunk együtt és mindezen erők egységéért küzdünk. Kádár János befejezésül a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében sok sikert kívánt á szocialista brigádmozgalomnak, a mozgalom minden részvevőjének, majd a következő szavakkal zárta beszédét: — Pártunk rendíthetetlenül bízik a munkásosztályban, a népben. Minden tervet arra épít, hogy a nép magáénak vallja a szocializmus céljait és kész azokat megvalósítani. Ez így volt eddig is, és bizonyosak vagyunk benne, hogy így lesz a jövőben is. esztendő tapasztalatai, az ágazati konferenciák és a most befejeződött országos tanácskozás vitái arra is utalnak, hogy a brigádok életében bizonyos igazításokra, javításokra van szükség, amelyek még eredményesebbé teszik majd a mozgalmat. Ezzel kapcsolatban három területen kell meghatározni és megoldani a feladatokat. El kell érni, hogy a szak- szervezetek, a párt és a KISZ- szervezetek többet és jobban foglalkozzanak a szocialista brigádmozgalommaL A munka javításának másik fontos szektora a gazdasági terület. Az eddiginél jobban kell foglalkozniuk a szocialista brigádmozgalommal az irányító szerveknek is. A mozgalom fejlesztésének harmadik feladata a brigádok belső életének további javítása. Fontos például, hogy meggyorsuljon a brigádokban a művelődés folyamata. Elengedhetetlen az is, hogy a brigádok tagjai helyesen értelmezzék a közösségi érdekeket és saját érdekeiket. Gáspár Sándor befejezésül sok sikert kívánt további munkájukhoz a szocialista brigádoknakAz elnöklő Ribánszki Róbert, a KISZ Központi Bizottságának titkára bejelentette, hogy a résztvevők közül 171-en jelentkeztek hozzászólásra, s közülük idő hiányában csak 31-en szólaltak fel. Bejelentette azt is, hogy a tanácskozás teljes anyagát nyomtatásban rövidesen közreadják. Ezzel befejeződött a szocialista brigódvezetők III. országos tanácskozása. A HÉTEN egész sor politikai és társadalmi személyiség, szervezet, párt foglalt állást amellett, hogy a Varsói Szerződés tagállamai budapesti felhívásának megfelelően, az európai béke és biztonság érdekében közös tárgyalóasztalhoz kell ülniök kontinensünk országainak. Európa közvéleménye különösen azokat az állásfoglalásokat várta nagy figyelemmel, amelyek a NATO éppen most ülésező jubileumi miniszteri tanácsán hangzottak el. A 15 országot képviselő külügyminiszterek egyikének-másikának a budapesti felhívásról alkotott véleménye mór korábban ismert volt, és így nem keltett meglepetést, hogy például Nenni olasz külügyminiszter mindjárt a megnyitó napján a NATO és a Varsói Szerződéshez tartozó országok haladéktalan tárgyalásait sürgette. Jellemző arra a komoly benyomásra, amelyet a budapesti felhívás egész Európában kiváltott, hogy a NATO országok külügyminiszterei közül csupán a fasiszta Portugália és Görögország képviselője utasította el az összeurópai tanácskozások gondolatát. A többiek, ilyen vagy olyan fenntartások hangoztatása mellett, de elismerték, hogy ezúttal nem adhatnak a régi sablon szerinti negatív választ a szocialista országok kezdeményezésére. A tanácskozás záróközleménye sem zárkózik el mereven a tárgyalások gondolatától, ha azok elodázására törekszik is. A KÖZEL-KELETRÖL ismét nyugtalanító jelentések érkeznek. Az izraeli vezetők elutasították azt a gondolatot, hogy a négy nagyhatalom garanciái és a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozata alapján rendezzék az állandó robbanással fenyegető konfliktust. Abba Eban külügyminiszter múlt heti washingtoni és' londoni tanácskozásai után az izraeli vezetők — minden látszat szerint — bizonyosak benne, hogy sem az amerikai, sem az angol kormány nem gyakorol rájuk nyomást. Ezt támasztja alá a Közel-Kelettel foglalkozó amerikai terv is, amely lehetségesnek tartja, hogy a rendezés során Izrael ne vonuljon ki minden elfoglalt területről. Az arab világ politikai életének egyik jelentős eseménye jutott el a megoldáshoz a héten. Szíriában tisztázódtak azok a belső nézeteltérések, amelyek korábban vitákat váltottak ki a Baath párt egyes szárnyai között A nyugati propaganda úgy állította be, mintha Asszad hadügyminiszter államcsínyt kísérelt volna meg Atasszi elnök megdöntésére, és az országban szovjetellenes politikát akart volna kialakítani. Azóta mind Atasszi elnök, mind Asszad hadügyminiszter kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy Szíria alapvető nemzeti érdeke a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való barátság. A világsajtó hasábjain lassem megritkulnak a pakisztáni fejleményekről szóló részletes beszámolók. Ez azzal függ össze, hogy Jahja Khan- nak sikerült gyorsan megszilárdítania személyes pozícióit, s az Ajub Khan távozását időközben az elnöki címet is felvette, a statárium elérte célját, s az Ajub Khan távozását megelőzően hónapok óta folyó tüntetések, sztrájkok véget értek. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a katonai vezetés a gyárosokat a munkások bérének visszamenőleges kifizetésére kötelezte. Külpolitikai tekintetben az új vezetés szemmel láthatóan arra törekszik, hogy eloszlassa azok aggodalmát, akik a fordulattól a hagyományos pakisztáni külpolitika megváltozását féltették. OLASZORSZÁGBAN ismét gyilkolt a rendőrsortúz, olasz munkások életükkel fizettek azért, mert munkát, emberhez méltó tisztességes megélhetést, a nyomor enyhítését követelték. Az újabb hatósági gyilkosság óriási felháborodást keltett országszerte: tízmillió dolgozó sztrájkkal fejezte ki eltökéltségét, hogy folytatja a harcot • nagymonopóliumok és kiszolgálóik ellen. A NATO TANÁCSÜLÉSEN egyébként a nyugati katonai tömb fennállásának huszadik évfordulóját ünnepelték. Megfigyelők megjegyzik: bár a külsőségek ünnepélyesek voltak, a NATO-nak valójában nincs mit ünnepelnie. A szovjet kormány ez alkalomból megjelent nyilatkozata megállapította, hogy az atlanti szervezet „a hidegháború eszközévé, a felforgató munka, kémkedés, ideológiai diverzió szervezője, a szocialista országokban végrehajtandó ellenforradalmi államcsínykísérletek ösztönzőjévé vált. Ennek a katonai tömbnek jutott az a dicstelen szerep, hogy Nyugat-Németországban rehabilitálta a militarizmust és a Bundeswehr tábornokait az atomfegyver feletti rendelkezés veszélyes közelségébe juttatta. Az ünnepi tanácskozásokra érezhetően ráborította árnyékát az a tény, hogy a NATO vezető hatalma, az Egyesült Államok egész sor kül- és belpolitikai problémával küzd. Ezek között első helyen a vietnami háború áll. Csütörtökön tartották Párizsban a vietnami rendezésről szóló négyes konferencia 12. ülését, amely az előző tizenegyhez; hasonlóan, nem hozott előrehaladást. Ellenkezőleg: egyre inkább, nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok és a saigoni bábrezsim e problémák ténylegeg niegvita tása helyett újra az ügyrendi viták zsákutcájába kívánja szorítani a tanácskozást. Ennek egyik legkézenfekvőbb dokumentuma az a hatpontos javaslat, amelyet Thieu, a bábrezsim elnöke mint „béke tervet” terjesztett elő. Ez a terv, amelyet a DNFF képviselője egyszerűen nevetségesnek minősített, nem kevesebbet kíván, minthogy a DNFF oszoljék fel, a szabadságharcosok szüntessék be tevékenységüket és minden hatalom összpontosuljon a saigoni bábok kezében. A Nixon kormány nem ilyen bárdolatlanul, de a lényeget illetően nem sokkal több realitást tartalmazó nyilatkozatot tett Rogers külügyminiszter útján. Ebben azt követelte, megkísérelve ezzel elkendőzni azt a közismert tényt, hogy Vietnam ellen az amerikaiak követnek el agressziót; következésképp a rendezés során az amerikai csapatokat fe’tétel nélkül kell visszavonni. Ugyancsak feltétel nélkül kell elismerni a vietnami nép önrendelkezési jogát, beleértve azt is, hogy az amerikai agresszió megszűnte után a nép milyen kormányformát kíván létesíteni Del-Vietnam ban. A nyereségrészesedés elosztásáról Az egész nép felkarolta Össze kell fogni A szocialista brigádvezetők szombati tanácskozása
