Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-13 / 83. szám

Pályázati felhívás * a»Af WP9. április t* KütIT-WA<5YARORSZAÖ Hozzászól a minisztérium Beszélgetés a ruházati cikkek forgalmáról, minőségéről Ha abból az egyáltalán nem tudományos, de kétség­telenül igaz megállapításból indulunk ki, hogy minden ember ruházkodik, követke­zésképpen valamennyire mindenkit foglalkoztat a ru­házkodás számtalan problé­mája, feltehető, hogy inter­júnk Lauthán Ferenccel, a Belkereskedelmi Miniszté­rium ruházati főosztályának vezetőjével, sokakat érdekel­het. — Számos hivatalos köz­test olvastunk már arról. Hogy a ruházati forgalom évről évre csupán lassan növekszik. Mi ennek az oka? — Szerintünk a ruházati forgalom az elmúlt évek so­rán alig valamivel lassabban növekedett, mint a lakosság jövedelme. Ha 1965-öt 100 szá­zaléknak vesszük, 1968-ban 117,1 százalék volt a növeke­dés. Bár még korántsem ál­líthatjuk, hogy a piac telí­tett. azt elmondhatjuk, hogy az elmúlt években a vásárló­erő jelentős része — ep”re inkább — a tartós fogyasztá­si cikkeknél jelentkezett. Ugyanakkor a múlttal szem­ben lényegesen megnöveke­dett a korszerű, szintetikus áruk aránya, továbbá jelen­tősen megeme'kedett a ké­szen vásárolt áruk részesedé­se és volumene is. — A ruházati forgalom erő­tel iesebb növelését a jobb áruösszetétellel, a kereslet- kínálat egyensúlyának meg­teremtésével, a rugalmasabb és bátrabb vállalati árpoliti­kával lehet elősegíteni. Foko­zatosan szükséges a fontosabb tömegcikkek központi árcsök­kentése is. — Sok a panasz a külön­böző árucikkek minőségé­re. Ugyanakkor, szinte ál­talánosítható tapasztalat­ként elmondható, hogy a vásárlók nagy része nem ismeri a garanciális felté­teleket. Számos kifogás hangzik el például a női harisnyákkal, férfizoknik- kal, fehérneműkkel kapcso­latban, s jócskán akad pa­nasz a számozáseltérés és színhibák, fonalaknál a ki­nyúlás, stb. miatt. — Információnk szerint az elmúlt évekkel egybevetve általában nem következett be minőségromlás a példaként említett árucikkeknél. Ha ezek nem is kifogástalanok, az észrevételek, illetve rekla­mációk száma és aránya nem növekszik. Ezzel korántsem állítom, hogy a jelenlegi mi­nőségi színvonallal meg le­hetünk elégedve. Különösen a fehérnemű, kötöttáru és felsőkonfekció-termékek egy része elavult, korszerűtlen kapacitáson készül, így gya­kori a minőségeeyenlőtlenség. A javulás ellenére is problé­mákat jelent az ipar számára 'i egyenlőtlen nyersanyag­minőség, kellékhiány, stb Időnként ez is minőségrom­lást idéz elő. A ruházati ke reskedelmi vállalatok egyik fontos feladata tehát a minő­ségátvétel rendszerének javí­tásával, a minőségi előírások betartásával, a minősítés szú rópróbaszerű ellenőrzésével szükség esetén erőteljesebb pénzügyi szankciókkal véde­ni a fogyasztók érdekeit, a jobb minőséget. Tapasztala­tom szerint 1988. évben a vállalatok közötti verseny epvik fontos eleme a minose" egven'etes betartásának jobb megszervezését is eredmé nyelte. Mindezek ellenére is írvstoifen le szeretnem szögez n* hogv az ptőrehaiadás útja a korszc-űbb termékek köré­nek bővítése, az egyen'etec minőc-Zcr szigorú méekövete lése. Ami a részletedet ille ti: természetes, hogy a kötött ha'-'ianvák. zoknik és fehérne műk jellemző sajátossága, hogy egy egy szem meg- pattanása esetén szemle futás következik be. A színhiba a minden­kori festékminőség következ­ménye. e téren inkább javu lás, mint romlás tapasztal­ható. A fonalak „kinyúlását” említő panasszal még nem is találkoztunk, elképzelhető, hogy a reklamáló a házilag készített kötöttáru nyúlását tette szóvá, ez azonban min­den kötöttárura jellemző, az anyag gyapjútartalmától, il­letve szintetikus jellegétől függően. A női harisnyák, férfizoknik, fehérneműk, stb. általános minősége, vélemé­nyünk szerint, megfelel az előírt követelményeknek. E cikkek zöme modern, korsze­rű üzemekben készül, minő­ségük — öszehasonlító vizsgá­latok alapján — a nemzetkö­zi követelményeknek megfe­lelő. Más kérdés a minőség és az ár összefüggése; az em­lített cikkek ára általában nálunk magasabb, mint a környező országokban. — Ami a vásárlók jogait illeti: a fogyasztói kifogás el­bírálásának módjait, belkeres­kedelmi miniszteri rendelet szabályozza. A vásárló a szemmel észrevehető, érzék­szervi vizsgálattal megálla­pítható, úgynevezett nyílt hi­ba esetén a vásárlástól szá­mított nyolc napon, rejtett hiba esetén hat hónapon be­lül jogosult kifogását érvénye­síteni. A kártalanítás történ­het: vételár visszatérítéssel; cserével; árengedmény nyúj­tással: javítással. A vásárlók kifogását a boltvezetőnek kell elbírálnia Ha ránézéssel nem állapítható meg a kifogás jo- gossáca, vagy alaptalansága, a bolt a kifogásolt árut mű­szeres vizsgálatra a KEPMT hez küldi el. E kérdés kap­csán annyit még feltétlenül meg kívánok jegyezni, hogy a minisztérium részéről min­den eszközzel elősegítjük, hogy a boltok a vásárlók jo­gos panaszait orvosolják. — Űcv véljük, érdemes a minőségi kérdésltomp­le'-umrél bővebben is be­szélni, különös tekintettel az inar és a kereskedelem sajátos lehetőségeire. — A gazdaságirányítás új rendszerében az ipari és ke­reskedelmi vállalatok nagy önállóságot kaptak a minőség és a minősítés (minőségi osz­tályba sorolás) feltételeinek meghatározásában és ellenőr­zésében. Az állam központi­lag csak a legfontosabb kér­déseket szabályozza. így pél­dául az új cikkeknél a forga- lombahozatal előtti kötelező minőségvizsgálatot, a megha­tározott minőség alapján a késztermékek minősítését (az egyes osztályokba való soro­lását), azt, hogy az áraknak mindig valamely meghatáro­zott minőségre kell vonat- kozniok, stb. — A ruházatban az új cik­kek száma igen csekély, évente nem több egy-két féle­ségnél. A meglévő és új cik­kek gyártmányváltozatai (vár lasztékai) ugyanakkor igen nagyszámúak, sok ezerre te­hetők. Az új választékoknál — az egyszínű ágyneműszö­vetek, a pamutcérnák és 27- es nagyságtól a gyermek szá­rascipőket kivéve — forga­lomba hozatal előtti kötelező minőségvizsgálat előírva nincs. A kereskedelmi válla­latok megrendelésekor, az. előállító ajánlata és a meg­adott technikai adatok alap­ján, általában objektív vizs­gálat nélkül döntenek az áru minőségéről. A ruházati nagy­kereskedelmi vállalatoknál a megrendeléskor az ajánlati minták minőségét, illetve ké­sőbb osztályba sorolását, a késztermékek ipari minősíté­sének helyességét ellenőrzik. Ez az ellenőrzés a forgalom­ba kerülő áruk mintegy 15— 20 százalékára terjed ki. A műszerek és egyéb feltételek hiányában a forgalomba ke- i i-lő áruk tömegének minő­ségvizsgálatára nincs lehető­ség. A különféle minőségi Ki­fogások abból fakadnak, hogy a megengedett tűrésnél na­gyobb különbség mutatkozik az ipar által ajánlott és a ténylegesen biztosított minő­ségnél. Ezek, a műszeres vizsgálat nélkül nem érzékel­hető minőségi különbségek, rendszerint a mindennapos használatban jelentkeznek. — A vásárlók, ismereteink szerint, kellően tájékozottak az őket megillető jogokról. Ebben a sajtó sokat segít a kereskedelemnek. Azonban nyomatékosan kell hangsú­lyoznunk, hogy a ruházati ter­mékekre soha nem volt, je­lenleg sincs, és véleményünk szerint a jövőben sem lehet garancia. Ezzel szemben — mint már arról bővebben szóltam — minden vásárlót megillet az a jog, hogy a vá­sárlástól (alkalmazásba vétel­től) számított 6 hónapon be­lül, esetleges minőségi kifogá­sait a boltnál bejelentse. Ez a lehetőség nem garanciát je­lent a kereskedelem részéről a vásárló számára, hanem a jogos kifogások orvoslásának kötelezettségét. Meggyőződé­sünk, ha a bolti dolgozók a vevőket minden esetben az áru használati tulajdonságai­ról, használat közbeni keze­léséről és ápolásáról megfele­lően tájékoztatják, a jogos kifogások száma csökkenni fog. — Gyakori téma a hiány­cikk. Hiányos a választék, például rövidárukból. Még­hozzá nemcsak egy-cgy fa­luban. városban, de szinte egyöntetűen az egész or­szágban. — Megítélésünk szerint, amikor a gyenge választékról és sok hiánycikkről hallunk, átmenti állapotról van szó. Összefügg a március elejétől megnövekedett forgalommal és valószínű, hogy a problé­mák a húsvéti vásárlási fő­idény végéig megmaradnak Az általános helyzeten belül évek óta visszatérő probléma a különböző rövidáruk hiá­nya és ki nem elégítő válasz­téka. Ez egyrészt a rendkívül széles áruprofillal, illetve az évek óta meglévő, behatárolt kapacitásokkal függ össze. Másrészt azzal, amit magunk Is észleltünk, hogy egyik-má­sik vállalat a választékigé­nyes, kis értékű és nagy mun­kaigényű árukkal nem szíve­sen foglalkozik. A kis értékű ruházati cikkek termelési, ke­reskedelmi érdekeltsége sok tényezővel függ ősze. Tovább szükséges vizsgálni az ár­rendszer, a bolti érdekeltség, a készlethatások stb. kérdé­seit — Napjainkban is idősze­rű téma az ipar és a keres­kedelem kapcsolatának ala­kulása, különös tekintettel a gazdaságirányítás reform­jára. Mi történt e téren? — Az új termékforgalma­zási rendszer a ruházati ipar és a kereskedelem vonatkozá­sában — az átmeneti kapcso­lati hibák ellenére is — be­vált. A kiskereskedelem ta­valyi beszerzésének 20 száza­lékát a nagykereskedelem szolgálatainak igénybevétele nélkül közvetlenül az ipartól biztosította. A minisztérium egészségesnek és fejlesztendő­nek ítéli az ipar és a keres­kedelem között létrejövő köz­vetlen kapcsolatokat. Ez egy­részt megrövidíti az áruk út­ját, gyorsítja a piaci mozgá­sokat, továbbá — megfelelő együttműködés esetén — friss és hasznos információkat szolgáltat a termelő üzemek­nek is. Általában is kívána­tosnak tartjuk az olyan áru- kapcsolatok kialakítását, ahol mód nyílik az ipari termelés és a fogyasztói igény köze­lebb hozására. Ilyeneknek te­kintjük például, ha egyes iparvállalatok, vagy több gyár mintaboltokat hoznak létre, vagy ha a nagykeres kedelmi vállalatok közvetlen árusítással foglalkozó üzlete­ket létesítenek, valamint, ha a kis- és nagykereskedelmi vállalatok együttesen üzemel­tetnek közös boltokat. Mind­ezek végső soron arra hiva­tottak, hogy a fogyasztók vé­leményét és igényeit a lehető leggyorsabban ir.ttassák el a termelő egységekhez. H. Gy. Az MSZMP Szabolcs-Szat- már megyei bizottsága az 1989—70-es tanévre felvételi pályázatot hirdet a Marxiz mus—Lemnizmus Esti Egye­tem hároméves (általános), szakosító tagozataira. Hároméves általános fag»o/at A tagozat célja, hogy a hallgatók marxista képzését egyetemi szinten biztosítsd. A hallgatók az első tanévben filo zófiát, a másodikban politi­kai gazdaságtant, a harma­dikban magyar- és nemzetkö­zi munkásmozgalom-történe­tet tanulnak. Félévenként vizsgáznak és az 1088/1957. sz. korm. rendelet értelmében végbizonyítványt kapnak. A jelentkezés feltétele: egyetemi, középiskolai, vagy marxizmus—leninizmus esti középiskolai végzettség. A hároméves általános ta­gozat Nyíregyházán, kihe­lyezett tagozatok Mátészal­kán. Kisvárdán és Tiszalökön működnek. Szakosító tagosatok A tagozatok elméleti to­vábbképzést, felsőfokú isme­reteket nyújtanak a követke­ző szabadon választott szako­kon: filozófia, esztétika, poli­tikai gazdaságtan és a magyar munkásmozgalom története. A tagozatra jelentkezhet­nek, akik egyetemi, főiskolai Végzettséggel rendelkeznek, vagy a Marxizmus—Leniniz­mus Esti Egyetem hároméves általános tagozatát elvégez­ték, illetve azzal egyenértékű előképzettséggel rendelkez­nek. A szakosító tagozatok kép­zési ideje 2 év. Az esztétika szakosító tagozaté 3 év. Itt a jelentkezés feltétele középis­kolai, illetve marxista—leni­nista esti középiskolai vég­zettség. A tagozat hallgatói eredményes osztályvizsgák után a marxizmus mindhá­rom ágából államvizsgát te­hetnek és a 17/1963. VII. 2. sz. korm. rendelet értelmében főiskolai oklevelet nyernek. A szakosító tagozatok Nyíregj* házán működnek. Szociális tagozat Az 1969—70-es oktatási év­ben speciális továbbképző ta­gozat indul mezőgazdasági szakon. A tagozat célja a gazda­ságpolitikai elvek, a vezetés, szervezés és irányítás korsze­rű feladatainak megismerte­tése. Tagozatra jelentkezhetnek, akik a Marxista—Leninist« Esti Egyetem hároméves ta­gozatát elvégezték, vagy an­nak megfelelő ideológiai, po­litikai előképzettséggel ren­delkeznek és mezőgazdásági területen dolgoznak. Foglalkozásukat kétheten­ként Nyíregyházán tartjuk. A tagozat időtartama egy év. ' Általános tudnivalók: A jelentkezők felvételi vizsgát tesznek az esti egy®, tem által megadott iroda­lomból. A felvételi vizsgák ideje az általános tagozaton: 1969. májtis 20. és 31. között, a sza. kosi tó tagozatokon június 2— 6 közötti időben. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. Az általános és szakosító tagozaton hetenként egyszer meghatározott napon és idő* ben kötelező előadás vagy osztályfoglalkozás van. A tagdíj egész évre: a há­roméves általános tagozaton 170,— Ft. a szakosító tagoza­ton 250,— Ft. speciális tagozat ton 170,— Ft, mely két rés»-: ben fizetendőt Aki a felvételi vizsgán nem felelt meg, vagy egyidejűleg más egyetemre, tanfolyamra is jelentkezett, nem nyerhet felvételt Mindegyik tagozaton pár* tonkívüliek is kérhetik felvé­telüket A pályázatot a munkahely szerinti illetékes járási, váro­si pártbizottságra kell bekül­deni 1969. május 5-ig. Ugyan* itt szerezhető be a jelentke­zéshez szükséges kérdőív é3 irodalomjegyzék. A pályá­zathoz orvosi igazolást kell csatolni. MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZA- BOLCS-SZATMÁR ME­GYEI BIZOTTSÁGA Fiúk a szerelőaknákban Mondják, érdemes megnéz­ni az ifjúsági brigádot. Haj­tanak a fiúk, megtörtént, hogy több kocsit engedtek ki, mint a felnőtt szerelők. Az aknákban olajos, ma- szatos melósok. felettük ZIL- ek, Warszawák, Ikarusok. A Münnich Ferenc ifjúsági bri­gád vezetője egy tagbasza­kadt fiatal: Tóth Ferenc. Tíz éve van itt, a vállalatnál kez­dett, mint ipari tanuló. — Elégedett? Akkor nem maradt volna itt, közli. Eszébe sem jutott, mert itt már megszokta, jobb a munka is egy jó kollektí­vában. — Egyedül a három mű­szak, meg a szórakozás. Bár az elsőt nemsokára megold­ják, épül az új szerelőcsar­nok. — És a másikat? — Van egy hobbym. Sze­retem a galambokat, vasárna ponkpnt viszem röpíteni. Tud ná, milyen fogadások van­nak. Meg lát is az ember egyúttal. Megyünk Pestre. Csehszlovákiába, Lengyelor­szágba. — Kirándulni, szórakozni nem jár? — Ritkán. Legutóbb a vál­lalati bérlettel néztük meg a színházban a Bánk bánt. A moziban az Egri csillagokat. Azután a Nem félünk a far­kastól-t. Ennyi. Szabad időm­ben meg a szakkönyvek, ta­nulgatok. — Technikumban? — Csak úgy maszek. Vala­hogy a szakrajzhoz nincs ér­zékem. —■ De ha akarna, tanulhat­na tovább? — Persze. — Milyen a brigád? — Rendesek. Mindent meg­beszélünk. Havonta egyszer meg értekezünk. Ilyeneket is megbeszélünk, mint hogy egy srácnak túl hosszú a haja, le kellene kicsit nyírni. Vagy le­hetne kicsit udvariasabb a lányokkal. Meg, hogy a mun­ka után nem muszáj feltét­lenül a bömböldében kikötni. Van könyvtár, mozi, színház és kultúrház is. — Sokan járnak a kocsmá­ba? — Az is a baj, hogy nincs egy klubunk. Mikor volt, alig lehetett minket hazakül- deni. Most lesz, de a Sóstón. Jó, csak éppen messze van. Kellene egy bent a városban. Ahol van tv, asztalitenisz, sakk, magnó. Enélkül marad az utca, a vagánykodás. Erről kell leszokni, aztán jó lesz minden, — A fizetés, az anyagi megbecsülés? — Nem rossz. Már tíznegy­ven, plusz buszbérlet. . Ezzel már lehet valamit kezdeni. — S ha kérhetne még va­lamit? — Akkor azt kérném, hogy nézzék meg alaposan a főnö­kök a győri vagongyár új törzsgárda szabályzatát, s próbálják meg bevezetni ná­lunk is. — Kit tart a legolvasot- íabbnak a brigádban? Egy hullámos hajú, .csendes fiatalemberre mutat. „Ma­gyar Jóskát. Az mindig olvas­na* még a buszban is...’­Magyar József itt ül. Se­gédmunkás a szerviznél, most képezi át magát szerelőnek, ősszel iratkozott be a közgaz­dasági technikumba, letette a hívatásos gépjárművezetői vizsgát. — Miért tanul egyszerre ennyit? — Szeretek tanulni. A mai világ megköveteli. Később erre mindenki rájön. — S elengedték, azért, hogy az iskola nem a szakmájával kapcsolatos? — Az igazgatóhoz kellett mennem, megindokolni. Meg­értette, hogy nem maradha­tok örökké segédmunkás. — Mit olvas legszíveseb­ben? — Mindent, ami betű. Ko­molyat, vidámat, de most, hogy tanulok hetente négy­szer, inkább a vidámabbakat. Kikapcsolódom. Rengeteg könyvet elhord a megyei könyvtárból. — Megpróbáltam korábban Pestet, ott dolgoztam egy zoldségnagykernél ezerötért. Később rájöttem, hogy ez így nem bolt. Hazajöttem és ide kerültem a céghez. Be mutatták az üzemet, elmond­ták, hogy szerviz segédmun­kás leszek, mi a feladatom, s hogy egyelőre ötötven áz óra­bér. De ha megbecsül öm ma­gam, egyre több. Itt minden* ki minden lehet, ha rendes, jól melózik. — Ennek ugye két éve? És most? — Igazuk lett. Még eg)' kis idő és leteszem a szerelői szakvizsgát De már most hatkilencven a pénz. — Van ami nem tetszik? — Alig. Főleg a három mű­szak, de ez megoldódik. Sze­retem a szakmát. Jók a srá­cok, a főnökök- meg embersé­gesek, közvetlenek. Itt nem játszanak főnökösdit — Törődnek magukkal? — Természetesen. Emelik a bért, jutalmat kapunk, s most például a vállalat azt tervezi, hogy társasházat épít, főleg a fiataloknak. Mert ez itt nagy gond: sok az albér­let, nagy a lakbér. — A szórakozás? — Üdülőnk lesz Sóstón. Nyáron kitűnő, s télen is meg­leszünk valahogy. Vallják, itt nincs különb­ség. Nagyjából ilyenek a töb­biek is a brigádból. Vagány­kodás, fiatalos hév persze van, de azt nem papírral, fe­gyelmikkel intézik el, hanem okos, baráti szóval. És így jóve! könnyebb. Több ZIL, Warszawa és Ika­rus jön le a szerelőaknákról. (Nyíregyházi Autóközleke­dési Vállalat). Kopka János

Next

/
Thumbnails
Contents