Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-13 / 83. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKi AZ MSZMP SZABOLCSSZA TMÁR MEGYE! BIZOTTSÁGA ES A MEGY ETTÁWA C S LAPJA XXVI. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1969. ÁPRILIS 13, VASÄRNAP Kádár lános elvtárs beszéde a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán Kedves elvtársak, elvtársnők! A szocializmus magyarországi erői most tíz esztendeje, a szocialista brigádmozgalom megszületésével új erővel gyarapodtak. Azóta a szocialista brigádmozgalom szélesen kibontakozott, tömegmozgalommá vált, megerősödött, s a szocializmus további építésének nagyon fontos tényezője lett. Ami pedig a továbbiakat, a jövőt illeti, úgy vélem, hogy a mozgalom fejlődésének feltételei jók, további megerősödése lehetséges és feltétlenül szükséges is. A szocialista brigád vezetők harmadik országos tanácskozása tehát nagyon fontos esemenye szocialista életünknek és egész társadalmunknak — Szeretnék egy szívesen vállalt, megtisztelő megbízatásomnak is eleget tenni: átadom önöknek a Magyar Szocialista Munkáspárt, a párt Központi Bizottságának szívből jövő, elvtársi üdvözletét és őszinte jókívánságait A magam részéről is sikeres, eredményes munkát kívánok es szívből köszöntőm az értekezlet minden részvevőjét — A szocialista brigádmoz- galorn 10 év alatt tapasztalatokban gazdag, nagy utat tett meg: — mondotta — ez ösz- szefonódott azzal az úttal, amelyet az elmúlt évtizedben szocializmust építő népünk járt meg. A szocialista brigádmozgalom születésének időpontja egybeesett a szocializmus megújulásának és a magyarországi szocialista fejlődés fellendülése új szakaszának kezdetével. Az egybeesés nem véletlen — szükség- szerű és törvényszerű volt A munkásosztály e kezdeményezése akkor született, amikor társadalmunk jelentős megrázkódtatása után újra hangosan hirdethettük a szocializmus eszméit; amikor a szocializmus gyakorlata megtisztult mindattól, ami fényét elhomályosította, ami előrehaladását megbénította. Az elmúlt tíz esztendőben jók voltak a feltételek ahhoz, hogy a szocialista brigádmozgalom erős, valóban milliós tömeget átfogó mozgalommá váljék. Ugyanakkor a hatás, fordítva is érvényesült: a szocialista brigádmozgalom hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon a szocializmus építése fellendülő, emelkedő szakaszba lépjen. A szocialista brigádmozgalom kibontakozása, fejlődése — ugyanúgy, mint népünknek az elmúlt évtizedben elért minden eredménye — elválaszthatatlan attól, hogy pártunk marxista—leninista irányvonalat és politikát dolgozott ki. Enélkül a munkás- osztálynak, a népnek ninc3 és nem lehet világos orientációja, előretekintése a jövőre. Ugyancsak döntő és meghatározó tényező volt, hogy a párt, a munkásosztály, az egész nép összeforrt Csak ezáltal jöhetett létre az az erő, amely minden eredményes harc feltétele. Alapvető és meghatározó tényező volt a munkáshatalom megvédése és megszilárdítása is, mert szilárd munkáshatalom nélkül egyetlen országban sem lehet eredményesen építeni a szocializmust Gyarapodott társadalmunk szocialista ereje — E tényezők mellett alapvető és meghatározó volt a mezőgazdaság szocialista átszervezése, amely a szocialista forradalom egyik alapvető feladatát oldotta meg. Ezzel befejeződött a szocialista társadalom alapjainak lerakása, tovább szilárdult a munkásparaszt szövetség, meghatványozódott, nagymértékben gyarapodott társadalmunk szocialista, forradalmi ereje. E tényézőik, továbbá a világosan felismert és követett szocialista célok érdekében kifejtett nagyarányú és intenzív munka eredményeként az elmúlt tíz esztendőben hazánkban igen jelentősen fejlődtek a termelőerők, a termelés, s nagyarányú haladás tanúi lehettünk a tudományos élet, a közoktatás, a kultúra területén. E fejlődés alapján dolgozó népünk számára rendszeresen emelkedő életszínvonalat biztosítottunk ami szocialista harci progra műnk nélkülözhetetlen része Pártunk, munkásosztályunk és népünk számára nem ün népi alkalmakkor hangozta tott frázis, hanem mély meg győződés, hogy a szocialista társadalomban mindennek a dolgozó emberért kell történnie. Nagy társadalmi erőfeszítéseinknek az a célja, hogy dolgozó népünk emberhez méltóan, s ahogy előrehaladunk, mindig jobban és jobban éljen a munka szabad szocialista társadalmában. — Mind ennek eredményeként ma már nem vitás — s nem is vitathatja senki, — hogy a Magyar Népköztársaság belső rendje és nemzetközi tekintélye egyaránt szilárd, erős. Ez a párt, a rendszer, a nép — a munkások, a parasztok, az alkalmazottak, az értelmiségiek — munkájának, harcának történelmi eredménye. — Többen szóltak itt arról, hogy brigádjuk, az egész szocialista brigádmozgalom magáévá tette a párt IX. kongresszusának céljait, és meggyőződéssel dolgozik valóra váltásukért. Helyes és szükségszerű ez, hiszen ezek a célok egyesítik népünket, vezetnek bennünket előre a szocialista társadalom teljes felépítéséhez. Társadalmunk helyzete, a fejlődés említett alapvető vonásai lehetővé tették, hogy a párt — s azt követően a dolgozó nép — új és új nagy feladatokat tűzhessen maga elé. E nagy feladatok egyike, amit a kongresszus meghirdetett, s amit — az azóta eltelt idő bizonysága szerint — dolgozó népünk magáévá tett: a gazdasági munka hatékonyságának növelése, s ennek érdekében a gazdasági vezetés reformjának életbeléptetése. Hatalmas vállalkozás ez, amelynek meghatározó szerepe lesz a jövendő fejlődésünkben. A gazdasági vezetés reformja, s mindaz, amit jelent és jelentenie kell, egy esztendő alatt még nem bontakozhatott ki A jelentős, nagy eredményekhez, a termés betakarításához sok évre, áühatato»- ságra és türelemre van szükség. Kádár János ezután emlékeztetett az 1968-as gazdasági év főbb eredményeire, arra, hogy az ipari termelés 5, a mezőgazdasági termelés X—2 százalékkal növekedett, és eredmények születtek a közlekedésben, a kereskedelemben, az export-importban, és a gazdaság más területein. Az életszínvonal is növekedett: a reálbérek két százalékkal, a reáljövedelmek pedig öt százalékkal. A teljes foglalkoztatottság, a lakosság megfelelő ellátása fogyasztási cikkekkel ugyancsak azt bizonyítja, hogy eredményes évet zártunk. — Annál is inkább így van — mondotta — mert 1968. a gazdasági munka tekintetében az átállás, a reform bevezetésének éve volt Ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül Abban, hogy jól sikerült az elmúlt év, — ideértve a reform bevezetését és azt, hogy gazdasági fejlődésünkben nem torpantunk meg, hanem előbbre léptünk — a központi irányító szervek megfelelő előkészítő munkáján túl annak is része van, hogy a gazdasági élet egész területén a gyárak, a trösztök, a kereskedelmi vállalatok vezetői, a pénzügyi emberek, a mezőgazdászok, de azonosnak tartom a vezetés felelősség- teljes felkészülését, azt, hogy megnyerték a dolgozók támogatását és így vezetők és tömegek együttesen, összehangolt erőfeszítéssel oldották meg azt, amit egész iparunkban próbálunk megvalósítani: korszerű termék olcsó, kiváló minőségű gyártását hazai fogyasztásra és a nemzetközi piacra. Példás munka a mezőgazdaságban A mezőgazdaságról szólva Kádár János megemlítette; ma már gyakran , előfordul, hogy külföldi vendégeink, mezőgazdasági szakemberek és mások őszinte elismeréssel beszélnek arról, milyen szép és komoly munka folyik a magyar falvakban, milyen szépen megműveltek a földek. Példaként említette a Lajtahansági Állami Gazdaságot, amely terjedelmére nézve az ország legnagyobb gazdasága. Ez a gazdaság néhány esztendővel ezelőtt még veszteséggel zárta az évet, s most már 60 millió forint fölött jár a nyeresége. — Hasonlóképpen fejlődik a termelőszövetkezeti mozgalom. A szocialista mezőgazdaság tulajdonképpen tíz esztendős, azaz egyidős a szocialista brigádmozgalommal. Egy évtizeddel ezelőtt aligha gondoltuk, hogy a fejlődés ilyen arányú lesz. Igaz ugyan, hogy számontartunk úgynevezett gyenge termelőszövetkezeteket is. Nem titkoljuk, vannak ilyenek; részben azért, mert problémák vannak a vezetésben, vagy a tagok munkakészségében, részben mert kedvezőtlenek a természeti tényezők, adottságok. Vannak azonban olyan termelőszövetkezeteink — s ezek száma nem kevés — mint például a nádudvari Vörös Csillag Tsz. Itt már megvetették a szocialista nagyüzem alapjait, s nem ijednek meg egy gyenge gazdasági évtől, hiszen vannak tartalékaik is. De az ő példájuk sem egyedülálló, sorolhatnánk még hasonlókat Továbbiakban Kádár János hangsúlyozta: döntő az, hogy a szocialista célok, az elérésükhöz szükséges gazdasági tennivalók a tömegek programjává váltak. S ha erre építünk, épp úgy meg tudjuk oldani az előttünk álló feladatokat. ahogy a mögöttünk levőket is megoldottuk. — Mi nem volt kielégítő 1968-ban? Az ipari termelés 5 százalékos növekedése magasan fejlett ipari országban elfogadható, sőt nagyon jónak tekinthető. Országunk jelenlegi fejlettségi szintje azonban ennél valamivel nagyobb növekedési ütemet kíván meg. Az 5 százalékos növekedés 1968-ban eredménynek tekinthető, az említett szempontból nézve azonban kevés. Ennél is komolyabb, figyelmeztetőbb probléma számunkra. hogy az ipari termelés növekedésének országosan alig több mint 20 százaléka származott a termelékenység emelkedéséből, a többit a létszám növelésével érték el. A termelékenység ilyen ütemű növekedése nem elegendő, tartósan nem fogadható el, s nem felel meg a korábbi fejlődési ütemnek sem. — Értékes tervek és le nem becsülhető eredmények születtek az önköltség csökkentésében és a termékek minőségének javításában is. Attól azonban még messze vagyunk, amire szüksége van az országnak, s amire adott gazdasági erőinkkel képesek is lennénk. Fontos, de egészében véve csekély előrehaladást értünk el 1968-ban az export-import tevékenységben, fizetési mérlegünk javításában. Itt is többre van szüksége az országnak. — Külön szeretnék szólni arról, hogy a gazdaságirányítás reformjának keretében egyik fő mutatóként előtérbe került a nyereség. Nyugaton nagyon sokat fecsegtek erről, találgatták, hogy visszakanyarodunk-e. vagy sem a kapitalizmus irányába. Ez természetesen nem igaz, mert a mi reformunk szocialista gazdaság szocialista reformja. Ismeretes azonban, hogy a nyereség növelésének különböző útjai-módjai vannak. A helyes út a munka jobb megszervezése, a technika fejlesztése. a termelés korszerűsítése, az anyagtakarékosság, az önköltség csökkentése, a minőség javítása, versenyképes áruk termelése, népgazdasági tevékenységünk döntő szférájára ez a jellemző. Természetesen a nyereséget más úton is lehet növelni. A reformra való felkészülés időszakában például úgy, hogy a termelési egység vezetője a felső irányító szerveknél jól tudott „kunyerál- ni” dotációért. Az igazsághoz tartozik — s ezt becsülettel meg kell mondanunk —, hogy 1968-ban az ipari termelés általános dotációja végül is nagyobb volt, mint amennyi egészséges lett volna. Szocialista felelősség — Népgazdaságunk egy kis szférájában találkozhatunk a nyereség növelésének tisztességtelen útjával-módjával, amikor az áru minőségét nem javítják, de árát emelik. Ez idegen az új gazdasági irányítás céljaitól, szemben áll a reformmal. Az ilyen jelenségeket semmiféle címen nem tűrhetjük meg, harcolnunk kell ellenük. — A szocialista népgazdaságnak nyereséges termelésre van szüksége, a vezetés részéről pedig bátorságra, bizonyosfajta kockázatvállalásra, és mindenekelőtt szocialista felelősségre. — Az egyik felszólaló beszélt azokról, akik a legcsekélyebb köznapi bosszúságok ért, a legkisebb hibáért is rögtön a rendszert teszik felelőssé. Kádár János egyetértett azzal, hogy fel kell lépnünk az ilyen szemlélet ellen. Hozzáfűzte azonban: — A felelős vezetők, a szocialista brigádvezetők viszont tekintsék becsületbeli ügyüknek, tegyék a rendszer becsületének kérdésévé, hogy a maguk működési területén minden olyan legyen, hogy elmondhassuk rá: ez a szocialista rendszerben is elfogadható. — Szeretjük a kifejezést: „szocialista”. Szocialista meggyőződésű emberek vagyunk, szocialista iparról, szocialista mezőgazdaságról, szocialista kereskedelemről beszélünk. A szó elemi értelmében mindé* igaz: hazánkban az ipar. . a kereskedelem és a mezőgazda, ság is lényegénél fogva szocialista. Ha azonban a részleteket, a lehetséges és előforduló hibákat nézem, egyelőre legszívesebben azt mondanám. hogy „ipar”, „mező- gazdaság”, „kereskedelem” — mindaddig, amíg milliók ke®- dik mondogatni, hogy „ez sz-v cialista ipar. szocialista mezőgazdaság. szocialista kereskedelem”. Dolgozzunk tehát úgy. hogy a munka — részleteiben is — mindinkább szocialista legyen. Arról beszél ezután Kaaár János, hogy szocialista társadalmunkban épp úgy elemi követelmény a jól működő lift, mint az, hogy az uzleteK- ben visszaköszönjenek -a—vevőnek, kulturált legyen a* üzemi étkeztetés, a vendéglátóipar, vagy hogy iparunk olyan „bonyolult” feladatokat is megoldjon, mint a jó minő“ ségű fogvájó előállítása. Nagy derültség közben jegyezte meg, hogy iparunk olyan vastag újságpapírt gyári; amin akár hóban is aludni le. hét, pedig ha a felét megtakarítanák, csak fele vastagságú lenne, az újság is elegánsabb lehetne, s talán a kenyérre is minden üzletben jutna egy-egy szelet papír. Jobb szolgáltató ipart A szolgáltató ipar jelentőségére. a szolgáltatások fontosságára is kitért a Központi Bizottság első titkára. Egy levelet idézett, amelyet mint mondta — a fővárosból írt egy asszony vidéken dolgozó férjének. „A lyuk a szobád falán még megvan. Hétfőn kellett volna jönniük a munkásoknak. Nem jöttek, mert lakodalomban voltak. Kedden ünnep volt, szerdán jöttek, de akkor esett az eső, s azt mondták, ők esőben nem tudnak dolgozni, várni kell, amíg eláll. Most várjuk, hogy elálljon az eső. De én bízom abban, hogy mire hazajössz, mégis eltűnik a lyuk.” Az idézetet élénk derültség fogadta, amely még csak fokozódott, amikor Kádár János elmondotta: a levelet a múlt század nyolcvanas éveinek eseményeivel foglalkozó könyvben olvasta; írója Párizsban élt. s a világhírű impresszionista festő, Renoir felesége volt. Nagy taps, helyeslés közben fűzte hozzá: e sorokat ma is, Budapesten is sokan papírra vethették volna. — Nem igaz, hogy a szocializmus nem tudja ezeket a problémákat megoldani. hiszen, ha kimegyünk az utcára, az új városnegyedekben gigantikus új létesitményeket, modem ipari, mezőgazdasági üzemeket, gyönyörű kirakatokat látunk. Lehetséges, hogy nem tudunk ebben a pillanatban mindent úgy megoldani, ahogy ideális volna, ahogy szeretnénk, de az abszurdumokba ne törődjünk bele. Kádár János ezután utalt arra, hogy a kommunizmus, amiért mi harcolunk, a bőség társadalma, ahol az emberek szükségleteik szerint részesülnek az összes javabból. Mi azonban még a kommunista társadalom első fázisánál, a szocializmusnál tartunk, sőt ezt sem építettük még fel teljesen. A szocializmusban pedig a termelt javakból mindenki annak arányában részesedik, mint amennyit a társadalomnak nyújt (Folytatás a 2. oldalon? Összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány IS. paragrafusának <&) bekezdés# ilapján a* országgyűlést 1969. április 17. napján — csütörtök de. 11 órára — összehívta. é- í LAPTTVK TARTALMAZÓI* Hozzászól a minisztérium n otdafi Abortusz? Nem! (4. okká» A vásárosnaményi járás sportja fii oMal) Sokat fizet a lottó (12. oldal)
