Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-12 / 82. szám

% dfffíé! K tTLET-M AGY AHOTÍS7 ÄO IMI. Sprííís ff. Külpolitikai összefoglaló @ Általános sztrájk Itáliában ^ Izrael visszautasította Husszein javaslatát 9 Albizottság a négyhatalmi tárgyalásokon Mint várható volt, az olasz közvélemény nem hajlandó belenyugodni abba, hogy a rendőrök büntetlenül a jogai­kért küzdő dolgozók közé lő­jenek és az ilyen esetek im­már rendszeressé váljanak. A kormány sajtója hiába igye­kezett azt a benyomást kel­teni, hogy az ilyen incidensek épp olyan elkerülhetetlenek, mint az árvíz, vagy egyéb természeti csapás. Pénteken délután a három legnagyobb szakszervezeti központ fel­hívására, tehát a legkülönbö­zőbb pártállású és világnézetű dolgozók tömeges részvételé­vel — általános sztrájk bé­nította meg az egész olasz csizmát. A tömegek így jut­tatták kifejezésre azt a vé­leményüket, hogy Avolában, Viareggióban és legutóbb Battipagliában nem természe­ti, hanem nagyonis társadal­mi csapás érte a jogaikért küzdőket és erre a csapásra ellencsapással kell válaszolni. Magában Battipagliában, a harmincezer lakosú dél-itáliai városkában a pénteki nap el­ső fele drámai, afféle vihar előtti csendben telt el. Az üzemek nem dolgoztak, az üzletek nem nyitottak ki, még a rendőrség is visszahú­zódott a néptelen utcákról. Mindez egy csapásra véget ért, amikor megkezdődött a vérengzés két áldozatának te­metése. Ezrek kísérték utolsó útjára Teresa Richaiardi 26 éves tanárnőt és Carmine Citro 19 éves diákot, akikkel igazságtalan erőszak végzett. A tömeg egy része ezután egy nápolyi lap helyi irodája elé vonult és megkezdődött az újabb tüntetés Battipagliá­ban. Egész Itáliában robbanásig feszült a belpolitikai helyzet és ennek az általános sztráj­kon kívül egyeb látványos jelei is voltak: bomba rob­bant Trento városban, egy másik pedig a milánói tőzsde épületében. A híres pisai ferdetornyon pénteken haj­nalra vörösbetűs felirat je­lent meg amely elítéli a rendőrterrort és a kormány magatartását. A megfigyelők azt jósolják, hogy Rumor kormányfőnek jelentős belpo­litikai krízissel kell szembe­néznie. Mint Rómából jelentette az MTI, heves összecsapások robbantak ki pénteken Rómá­ban és Milánóban rendőrök és tüntetők között, azt köve­tően, hogy mintegy 10 millió­nyi olasz dolgozó háromórás sztrájkkal fejezte ki együttér­zését a rendőri önkény batti- pagliai áldozatai iránt. A je­lentések szerint a milánói tüntetések az esti órákban is folytatódtak. Mint az AFP ir ja, a város fölött füstfelhő gomolyog és a rendőrség va­lamint a tüntetők között ut­cai harcok bontakoztak ki. A négy nagyhatalom foly­tatja a Közel-Kelettel kap­csolatos megbeszéléseit. A legutóbbi fejlemény egy albi­zottság kijelölése. Ennek az a feladata, hogy megvizsgálja: az érdekelt felek hogyan rea­gáltak Jarring ENSZ-megbí- zott békéltető erőfeszítéseire. Az erőfeszítések valamivel távolabbi célja egy közös négyhatalmi nyilatkozat elfő gadasa, éhnek útjában azon­ban sok akadály tornyosul és fogadtatása megszületése esetén is kérdéses. Izrael pél­dául újabb javaslatra mon­dott határozatot és páratlanul gyors nemet: Husszein Jordá­niái uralkodó hatpontos, igen nagy figyelmet keltett indít­ványára. Ez a dokumentum számta­lan komoly engedményt tar­talmaz, például azt, hogy iz- rael is használhassa a Szuezi- csatornát Az EAK ezt a jo­got — mint ismeretes — csak akkor hajlandó megadni Iz­raelnek, ha az előbb rendezi a palesztin kérdést. A Jordá­niái javaslat tehát fontos új elemeket tartalmaz, Izraelnek mégis csak órák kellettek ahhoz, hogy egyértelműen visszautasítsa azt. A jeruzsá- lemből érkező negatív válasz újabb adalék ahhoz a sajná­latos tényhez, hogy a bonyo­lult közel-keleti helyzet csak hosszas erőfeszítések árán enyhíthető. Az űrhajózás napja a Szovjefunióban Moszkva (MTI): Pénteken este ünnepélyes esemény színhelye volt a Kreml kongresszusi palotája. A moszkvai dolgozók és a szovjet főváros helyőrségének katonái, az SZKP és a szov­jet kormány vezető személyi­ségeinek jelenlétében emlé­keztek meg április 12-ről, az űrhajózás napjáról. Az ünne­pi ülés elnökségében számos külföldi vendég között helyet foglalt Apró Antal, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnökhelyettese. Msztyiszlav Keldis, a Szovjet Tudományos Akadé­mia elnöke mondott beszé­det. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió szüntelenül újabb és újabb lépéseket tesz a világűr meghódításában. Széles panorámát vázolt fel a Szovjetunió firtevékenységé- ről. az első szputnyik felbo­csátásától Jurij Gagarin űr­repülésén át, a Szojuz—4 és a Szojuz—5 űrhajók nagysze­rű sikeréig. Keldis akadémikus a szov- jeL űrhajózásra váró felada­tokról szólva rámutatott ar­ra, hogy a kozmikus utazások terén nagy. szerepet fognak játszani az állandó jellegű bolygóközi űrállomások. Ezek lehetővé teszik, hogy az em­berek hosszú ideig tartózkod­janak a világűrben. A nap­rendszer távoli bolygóira való eljutás kérdésével kapcsolat­ban kijelentette: könnyebb űrhajót valamelyik bolygó köré vezényelni, mint a boly­gó felszínére irányítani. A pályán keringő űrállomásról azután különleges berende­zés bocsátható ki tudományos kutatások céljaira. Hangsú­lyozta, hogy a kozmikus kísér­leteket jelenleg főképpen au­tomatikus berendezések se­gítségével végzik. Ezeknek le­hetőségei még koránt sincse­nek kimerítve. Mindamellett — tette hozzá — a távolabbi kutatások során felvetődhet­nek olyan feladatok is, ame­lyeket nem lehet megoldani ember nélkül. A tudományos akadémia el­nöké beszélt arról, hogy az űrkutatás nem öncél, eredmé­nyeit máris nagymértékben hasznosítja a szovjet népgaz­daság. mindenekelőtt a táv­közlésben és a meteorológiai prognózisok előkészítésében. Az ünnepi ülésen felszólalt Vlagyimir Satalov ezredes, a Szojuz—4 parancsnoka. Megemlékezett az űrkutatás nagy szovjet alakjairól: Ci­olkovszkijról, az elméleti megteremtőjéről, Koroljov- ról, az első űrhajók tervező­jéről és Jurij Gagarinról, akinek kozmikus útját ápri­lis 12-én, mint az űrhajózás napját az idei évtől kezdve már nemcsak a Szovjetunió­ban ünnepük meg. hanem a Nemzetközi Űrhajózási Szö­vetség határozata értelmében az egész világon. Külpolitikai széljegyzet: Genfi dosszié A nagy politikai viták alfá­ja és ómegája a tömegpusz­tító fegyverek ügye és az a rendkívül bonyolult és tág problémakör, amely ezzel ösz- szefügg. Ezért teljesen logi­kus. hogy a jelenleg ülésező genfi leszerelési értekezlet vi­táin nagy súllyal vetődnek fél a nukleáris leszerelés kér­dései. Felvették a napirendre azt a megbízást, amelyik az ENSZ legutóbbi közgyűlésé­től származik. A közgyűlés arra hívta fel a leszerelési bi­zottságot: dolgozza ki a föld alatti nukeáris kísérletek el­tiltására vonatkozó szerződést. A Szovjetunió többször kife­jezésre juttatta, hogy kész azonnal megegyezni a föld­alatti atomkísérletek .betiltá­sában. Más országok is sür­gették a megoldáshoz vezető tárgyalásokat. A szerződés ki. dolgozása azonban mégis hú­zódik. Elvileg az Egyesült Ál­lamok sem mondott nemet, Washington azonban válto­zatlanul ragaszkodik az úgy nevezett „helyszíni ellenőr- zés”-hez. Tudományosan már jó ideje megcáfolták ezt a té­telt. A modern földrengést jelző műszerek ugyanis lehe­tővé teszik a földalatti atom­robbantások felfedését és megbízható ellenőrzését. A vég nélkül húzódó helyszíni el­lenőrzési vita tehát csak azt a célt szolgálja, hogy a meg­állapodás telő alá hozását gá­tolja. Nem javította a genfi lég­kört Nixon döntése az úgy­nevezett korlátozott rakétael­hárító rendszer kiépítéséről sem. hiszen az törvényszerü- leg a rakétaverseny erősödé­séhez vezet. A kommentá­torok ismételten felvetik: Nixon sokak szerint úgy in­dult. mint aki tartózkodni kíván Johnson vonalvezeté­sének hideg- és forró háborús tételeitől. Éppen a leszerelés kérdésével szorosan össze­függő rakétaproblémánál azonban az elnök hátra lépett, amikor állást foglalt a Senti- nel-rendszer kiépítése mellett. Nefn érdektelen, hogy az el­nökhöz legközelebb álló tu­dományos szakértőkön kívül 3200 amerikai tudós, az Egye­sült Államok technikai intel­ligenciájának elitje is közös felhívásban fordult Nixon- hoz, állítsa le a Sentinel- rendszer kiépítését, amíg nem késő. Philip Hart de­mokrata szenátor pedig le­szögezte: „Nem hiszem, hogy 20 esztendő kell hozzá, mire a katona-politikai szakírók megállapíthatják: a Maginot- vonalba vetett feltétlen francia bizakodás a második világháború előtt enyhe téve­dés volt ehhez a baklövéshez doildUü Lapzártakor érkezett i A Szovjetunióban pénteken tijabb Molnyija—1 típusú táv­közlési mesterséges holdat bocsátották fel. A távközlési műhold feladata, hogy bizto­sítsa a távolsági telefon, táv­író es rádiórendszer működé­sét, valamint a központi te­levízió adásának továbbítását az ..Orbita” hálózat északi, szibériai, távol-keleti és kö­zép-ázsiai állomásaira- Az első adatok szerint a berendezé­sek normálisan működnek. A vajdasági Becse város melleit, az egyik olajkút kö­zelében csütörtökön este nyolc óra körül hatalmas földgázki- törés támadt. Ennek követ­keztében a Medenyacsa te­lepülés lakói közül gázmér­gezés következtében négy sze­mély meghalt, egy személy­nek nyoma veszett, tizenegy pedig súlyos mérgezéssel ke­rült kórházba. A hatóságok elrendelték a veszélyeztetett övezet lakosságának kitelepí­tését. Nigériai lap jelentések sze­rint a szövetségi kormány fegyveres erői 12 kilométerre közelítették meg Umuahiát, a szakadár Biafra jelenlegi fő­városát: A 44. nigériai zász­lóalj tüzérsége ilyen távol­ságra helyezkedett el Umua- hiától. A szövetségi hadsereg egy másik oszlopa 16 kilomé­terre közelítette meg a „fő­várost”. Umuahia peremkerü­letei ellen a légierő indított támadást, majd a tüzérség a biafrai főhadiszállást vette célba. A dél-vietnami népi erők pénteken ismét mintegy har­minc ellenséges állást árasz­tottak el rakétákkal és grá­nátokkal. A legnagyobb tűz- csapásaikat a dél-vietnami főváros térségében összevont amerikai gyalogos-hadosztá­lyok állásaira mérték. A Szuezi-csatorna keleti partját megszállva tartó iz­raeli erők és az egyiptomi alakulatok pénteken több, mint kétórás tűzpárbajt vív­tak az El Kantara és Izmai- lia közötti vonal egész hosszá­ban. Az EAK fegyveres erőiknek főparancsnoksága bejelentette, hogy a pénteki tűzpárbaj során az egyiptomi alakulatok megsemmisítettek, illetve megsebesítettek szá­mos izraeli katonát; megsem- • Hűsítettek három izraeli tan­kot, két páncélautót és hat katonai tehergépkocsit. Pintér István "Led 5 9. Megjegyzem, valamiképpen a poloskák ellen is küzdöttek, nemcsak ellenem. Ezt abból gondoltam, hogy nemcsak a cellám, hanem a reggelire ka­pott étel is rovarpor szagú volt. Ezt a csodaszert azon­ban a poloskák vígan ették, semmi bajuk sem esett tőle, sőt, csak növekedett az étvá­gyuk, amelyet aztán belőlem elégítettek ki. Alig vártam, hogy reggel legyen, és megszabaduljak a szemtelen elősdiktól. Reggel egy fokkal sem jobb modorú jenki elé kerültem, de legalább megtudtam, miért tűrtek rum a szállodaszobá­ban. éppen a legalkaimatla uabb pillanatban. Egy Búrt nevű úriember színe elé vezettek. Igazi ame­rikai tempóban támadt rám: — Azonnal mondja meg hogy kik a cinkosai és rí lyen titkos üzenetet akart ál venni abban a szállodában! •Csak ennyit mondtam ne­ki: — Nem értem, mit beszél! Búrt meglazította nyakken­dőjét, mint aki nagy munká­hoz készülődik. — Mi majd megértetjük magával! — fenyegetett. — Megvannak az eszközeink, hogy magat szóra bírjuk! — Például mi? — kíván­csiskodtam nyugodtan, hiszen nemigen bírhattak szóra: nem tudtam semmit. Búrt elővette az asztalfiók ■ ból a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének teájáról szó ló meghívót, és diadalmasan az orrom alá tartotta. Például ez! — Ez? — csodálkoztam. ■— Mit akar ezzel? — Ez a bizonyíték, hogy maga a helyszínre készült, al jas tervét végrehajtani! Nem tudtam megérteni, miért aljas terv az, ha vala ki honfitársaival szeretne ta­lálkozni, hogy anyanyelvén beszélhessen. De eszembe ju­tott a tegnap délutáni újság­cikk. Csak nem engem gya­núsítanak, hogy Csánkó ve­zérelnök életére törnék? — Ha azt az alakot kere­sik, aki le akarja lőni azt az öregurat, akkor rossz helyen tapogatóznak! — mondtam higgadtan. — Két okból is lehetetlen, hogy megöljem. Először is, nem ismerem, má­sodszor pedig én még egy csirkének sem tudnám elvág­ni a nyakát — Ismerjük mi már az Ilyen fickókat — mondta a nagy hasú Búrt. — A Bob is ilyen volt Sőt vegetariánüs... — Ki az a Bob? — Hogyhogy ki? A virgi­niai gyilkos. Egyszer megkér­ték, hogy nyisson ki egy marhanyelvkoazervet, és rosz- szul lett tőle. Azután megölt tizenkét nőt. Tizenhat éves volt a legfiatalabb, tizenhét a legidősebb. Ehhez mit szól? — Mit szólnék? — kérdez­tem vissza kihívóan. —- Mit fecseg itt összevisz sza? Hülyének néz bennün két? Jobbnak láttam, ha hallga­tok. Igent nem mertem, ne­met pedig nem akartam mon­dani, mert ha nem muszáj, nem szoktam hazudni. Való ban, őrültnek tartottam Bur- tot meg a társait. Mi a nya­valyát akarnak tőlem? Hi­szen én aztán igazán biztos voltam benne, hogy semmi közöm sincs az egészhez. Hagyjanak engem békén, és kész! — Úgy, tehát nem vála­szol?!... ügy Is Jő! Majd őb mindjárt bebizonyítom ma­gának, hogy nem vagyunk hülyék! örültem ennek az ígéret­nek. Elmeállapota tökéletes­ségének legfőbb bizonyítékát akkor adhatta volna, ha azon­nal szabadon enged, s abba­hagyja ezt a felesleges és ér­telmetlen faggatózást De Burtnak esze ágában sem volt elengedni. Diadalittasan harsogta: — Miből szállt meg a Ho­tel Clive-ban?_ Miért nem jelent meg egyszer sem ezen a lakhelyén, és miért töltötte az éjszakákat albérletben?... Miért szereltették le a ma gyár hadseregből? „.Miért nem volt hajlandó válaszolni honfitársainak, amikor ottho ni tevékenysége felől érdek lödtek? Búrt villámgyorsan hadarta a kérdéseket, szünet nélkül, nem engedett időt a válasz ra. Sőt, a végén is belémfoj- totta a szót — Hallgasson! Ezek a kér­dések inár a maga főbenjáró bűneire vonatkoznak. Tör­vényeink szerint kötelességem felvilágosítani, hogy a válasz adásnál jelen lehet az ügy­védje. Kérem, közölje ügy­védje nevét és címét —- Nincs ügyvédem — mondtam. A faggatás mestere olyan meghökkenéssel nézett rám, mintha fürdőnadrágban és színes napernyővel jelentem volna meg az államelnök ta­nácsadóinak szűkebb értekez­letén. Véleménye szerint minden jobb embernek ren­delkeznie kell ügyvéddel, kü­lönösen egy merénylőnek. — Hogyhogy nincs ügyvéd­je? — háborodott fel. — Úgy, szóval húzni akarja az időt. De figyelmeztetem, hogy hiá­ba manőverezik. Egyetlenegy olyan bíró sincs New York­ban, aki akár másfél millió dollár óvadékért engedélyez­né a szabadlábra helyezését. Itt az Egyesült Államok biz­tonságáról van szó. Mi, ame­rikaiak, szeretjük a tréfát. De ebben nem tréfálunk! (Szerettem volna, de nem mertem azt mondani, hogy igenis tréfálnak Éppen tő­lem féltik az Egyesült Álla­mok biztonságát Én aztán igazán ártalmatlan szegényle­gény vagyok, aki örül, ha él. Persze, ha ilyen súlyos vádat emelnek ellenem, azzal is számolnom kell, hogy meg­fosztanak ettől az örömtől. Az időhúzásra vonatkozó cél zást nem értettem, pedig sze­rettem volna egy kis idő: nyerni. Jé lett volna végig gondolni helyzetemet hiszen alighanem jókora csávába ke rültem. Búrt kérdéseiből lát­tam, hogy a bukméker irodá­ban tett látogatásom hozta a képest. Különösen károsnak tartom, hogy az elnök akkor határozott így, amikor Géni­ben alapvető leszerelési prob lémákról tárgyalnak.” A genfi dossziéhoz tarto­zik, hogy a Szovjetunió kor­mánya tavaly júliusban em­lékiratot tett közzé, amelyet októberben az ENSZ elé ter­jesztettek. Az emlékirat köz­pontjában az atomlészére- lési problémák álltak és ajánlás olyan nemzetközi szerződés megkötéséről, amely betiltaná az atomfegyverek alkalmazását. Ez az elgondo­lás szintén napirendre került Genfben. Kár lenne olyan illúziókat táplálni, hogy a mostani értekezleten már te­tő alá kerül ez a szerződés, de alapját képezneti egy lé­pésről lépésre történő kibon­takozásnak. A megegyezés konkrét le­hetőségei bontakoznál: ki az úgynevezett tengerfenék vitá­ban. Sokan azt mondják, hogy ez tulajdonképpen má­sodrendű kérdés. Nem feled­hetjük azonban, hogy min­den részletmegegyezés javít­ja a nemzetközi légkört és a tudomány mai fejlettsége mellett talán nem is olyan elvont probléma a tengerfe­nék-ügy. Katonai szakértők szerint ma már nem elképzel­hetetlen, hogy bizonyos ten­ger alatti járművek hosszabb ideig tartózkodhatnak a ten­gerfenéken, s amennyiben ezeket a tengeralattjárókat nukleáris fegyverekkel lát­ják el — és erre is van lehív tőség — minőségileg is, mennyiségileg is a fegyver­kezési verseny új szakasza bontakozhat ki az elsősorban érdekelt szuperhatalmak kö­zött. Ennek az elhárítása pe­dig mindenképpen indokolt. Nem kétséges: nem les* könnyű Genfben az előreha­ladás. Hiszen még az említett tengerfenék atommentesítési szerződéstervezeténél is, ahol pedig érezhető az álláspontok bizonyos találkozása W«. shington és London olyan ja­vaslatot támogat, amely csu­pán korlátozná, de nem tilta­ná be egyértelműen a tenger­alatti fegyverkezést. Genf mindig a konferenci­ák városa volt. Akadtak szép számmal olyan nemzetközi értekezletek, amelyek kudar­cai végződtek, de a történet krónikásai feljegyeztek elvan eseteket is, amelyek előbbre vitték a kibontakozás Orvét Ha a mostani értekezleten csak részleges előrehaladás történik, azt is pozitívumként könyvelhetjük el. ÍS. F.) «"Siir5rtTBrr"T,wfrrffMTSff*,flT5irTrTrTff 1 ■|L" •" 1 "íhMP fejemre a bajt. Az ezredes* bői lett paripaszakértőnek va­lahogy felkeltettem a gyanú­ját. így kerültem a pácba. És most hogyan mászom ki belő­le? Ki segítene rajtam? Hi­szen alig ismer itt valaki. Senki sincs, akinek a barátsá­gára és támogatására számít­hatnék. Hacsak Ruth nem. Dehát nem hiszem, hogy a lány bármit is tehetne értem. Éppoly ágrólszakadt, mint én, és alighanem akadt már egy­két hozzám hasonló sz.ereJme az életében. És akadnak majd újabbak. Sőt, talán niár van is valakije, akivel több sze­rencséje lesz. Jó lenne az egészet végiggondolni, de ho­gyan? Búrt akaratlanul is segítsé­gemre sietett. Kijelentette: — Ha most azt mondja, hogy el az ügyvedválasztas jogával, és ezért igényli a huszonnégy órai haladékot, amelyet a törvény ez. eset­ben biztosit, vagyis ha csak egy nap múlva és az ügyvéd­je jelenléteben hajlandó vá­laszolni a kérdéseinkre, kije­lentését jegyzőkönyvbe vesz- szűk, de az esküdtszék ezt magára nézve hátrányosán értékelheti. Megailapitha tj ák. hogy igyekezett késleltetni, hátráltatni a nyomozást, és ezért megátalkodott bűnöző­nek bélyegezhetik. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents