Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-12 / 82. szám
% dfffíé! K tTLET-M AGY AHOTÍS7 ÄO IMI. Sprííís ff. Külpolitikai összefoglaló @ Általános sztrájk Itáliában ^ Izrael visszautasította Husszein javaslatát 9 Albizottság a négyhatalmi tárgyalásokon Mint várható volt, az olasz közvélemény nem hajlandó belenyugodni abba, hogy a rendőrök büntetlenül a jogaikért küzdő dolgozók közé lőjenek és az ilyen esetek immár rendszeressé váljanak. A kormány sajtója hiába igyekezett azt a benyomást kelteni, hogy az ilyen incidensek épp olyan elkerülhetetlenek, mint az árvíz, vagy egyéb természeti csapás. Pénteken délután a három legnagyobb szakszervezeti központ felhívására, tehát a legkülönbözőbb pártállású és világnézetű dolgozók tömeges részvételével — általános sztrájk bénította meg az egész olasz csizmát. A tömegek így juttatták kifejezésre azt a véleményüket, hogy Avolában, Viareggióban és legutóbb Battipagliában nem természeti, hanem nagyonis társadalmi csapás érte a jogaikért küzdőket és erre a csapásra ellencsapással kell válaszolni. Magában Battipagliában, a harmincezer lakosú dél-itáliai városkában a pénteki nap első fele drámai, afféle vihar előtti csendben telt el. Az üzemek nem dolgoztak, az üzletek nem nyitottak ki, még a rendőrség is visszahúzódott a néptelen utcákról. Mindez egy csapásra véget ért, amikor megkezdődött a vérengzés két áldozatának temetése. Ezrek kísérték utolsó útjára Teresa Richaiardi 26 éves tanárnőt és Carmine Citro 19 éves diákot, akikkel igazságtalan erőszak végzett. A tömeg egy része ezután egy nápolyi lap helyi irodája elé vonult és megkezdődött az újabb tüntetés Battipagliában. Egész Itáliában robbanásig feszült a belpolitikai helyzet és ennek az általános sztrájkon kívül egyeb látványos jelei is voltak: bomba robbant Trento városban, egy másik pedig a milánói tőzsde épületében. A híres pisai ferdetornyon pénteken hajnalra vörösbetűs felirat jelent meg amely elítéli a rendőrterrort és a kormány magatartását. A megfigyelők azt jósolják, hogy Rumor kormányfőnek jelentős belpolitikai krízissel kell szembenéznie. Mint Rómából jelentette az MTI, heves összecsapások robbantak ki pénteken Rómában és Milánóban rendőrök és tüntetők között, azt követően, hogy mintegy 10 milliónyi olasz dolgozó háromórás sztrájkkal fejezte ki együttérzését a rendőri önkény batti- pagliai áldozatai iránt. A jelentések szerint a milánói tüntetések az esti órákban is folytatódtak. Mint az AFP ir ja, a város fölött füstfelhő gomolyog és a rendőrség valamint a tüntetők között utcai harcok bontakoztak ki. A négy nagyhatalom folytatja a Közel-Kelettel kapcsolatos megbeszéléseit. A legutóbbi fejlemény egy albizottság kijelölése. Ennek az a feladata, hogy megvizsgálja: az érdekelt felek hogyan reagáltak Jarring ENSZ-megbí- zott békéltető erőfeszítéseire. Az erőfeszítések valamivel távolabbi célja egy közös négyhatalmi nyilatkozat elfő gadasa, éhnek útjában azonban sok akadály tornyosul és fogadtatása megszületése esetén is kérdéses. Izrael például újabb javaslatra mondott határozatot és páratlanul gyors nemet: Husszein Jordániái uralkodó hatpontos, igen nagy figyelmet keltett indítványára. Ez a dokumentum számtalan komoly engedményt tartalmaz, például azt, hogy iz- rael is használhassa a Szuezi- csatornát Az EAK ezt a jogot — mint ismeretes — csak akkor hajlandó megadni Izraelnek, ha az előbb rendezi a palesztin kérdést. A Jordániái javaslat tehát fontos új elemeket tartalmaz, Izraelnek mégis csak órák kellettek ahhoz, hogy egyértelműen visszautasítsa azt. A jeruzsá- lemből érkező negatív válasz újabb adalék ahhoz a sajnálatos tényhez, hogy a bonyolult közel-keleti helyzet csak hosszas erőfeszítések árán enyhíthető. Az űrhajózás napja a Szovjefunióban Moszkva (MTI): Pénteken este ünnepélyes esemény színhelye volt a Kreml kongresszusi palotája. A moszkvai dolgozók és a szovjet főváros helyőrségének katonái, az SZKP és a szovjet kormány vezető személyiségeinek jelenlétében emlékeztek meg április 12-ről, az űrhajózás napjáról. Az ünnepi ülés elnökségében számos külföldi vendég között helyet foglalt Apró Antal, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese. Msztyiszlav Keldis, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió szüntelenül újabb és újabb lépéseket tesz a világűr meghódításában. Széles panorámát vázolt fel a Szovjetunió firtevékenységé- ről. az első szputnyik felbocsátásától Jurij Gagarin űrrepülésén át, a Szojuz—4 és a Szojuz—5 űrhajók nagyszerű sikeréig. Keldis akadémikus a szov- jeL űrhajózásra váró feladatokról szólva rámutatott arra, hogy a kozmikus utazások terén nagy. szerepet fognak játszani az állandó jellegű bolygóközi űrállomások. Ezek lehetővé teszik, hogy az emberek hosszú ideig tartózkodjanak a világűrben. A naprendszer távoli bolygóira való eljutás kérdésével kapcsolatban kijelentette: könnyebb űrhajót valamelyik bolygó köré vezényelni, mint a bolygó felszínére irányítani. A pályán keringő űrállomásról azután különleges berendezés bocsátható ki tudományos kutatások céljaira. Hangsúlyozta, hogy a kozmikus kísérleteket jelenleg főképpen automatikus berendezések segítségével végzik. Ezeknek lehetőségei még koránt sincsenek kimerítve. Mindamellett — tette hozzá — a távolabbi kutatások során felvetődhetnek olyan feladatok is, amelyeket nem lehet megoldani ember nélkül. A tudományos akadémia elnöké beszélt arról, hogy az űrkutatás nem öncél, eredményeit máris nagymértékben hasznosítja a szovjet népgazdaság. mindenekelőtt a távközlésben és a meteorológiai prognózisok előkészítésében. Az ünnepi ülésen felszólalt Vlagyimir Satalov ezredes, a Szojuz—4 parancsnoka. Megemlékezett az űrkutatás nagy szovjet alakjairól: Ciolkovszkijról, az elméleti megteremtőjéről, Koroljov- ról, az első űrhajók tervezőjéről és Jurij Gagarinról, akinek kozmikus útját április 12-én, mint az űrhajózás napját az idei évtől kezdve már nemcsak a Szovjetunióban ünnepük meg. hanem a Nemzetközi Űrhajózási Szövetség határozata értelmében az egész világon. Külpolitikai széljegyzet: Genfi dosszié A nagy politikai viták alfája és ómegája a tömegpusztító fegyverek ügye és az a rendkívül bonyolult és tág problémakör, amely ezzel ösz- szefügg. Ezért teljesen logikus. hogy a jelenleg ülésező genfi leszerelési értekezlet vitáin nagy súllyal vetődnek fél a nukleáris leszerelés kérdései. Felvették a napirendre azt a megbízást, amelyik az ENSZ legutóbbi közgyűlésétől származik. A közgyűlés arra hívta fel a leszerelési bizottságot: dolgozza ki a föld alatti nukeáris kísérletek eltiltására vonatkozó szerződést. A Szovjetunió többször kifejezésre juttatta, hogy kész azonnal megegyezni a földalatti atomkísérletek .betiltásában. Más országok is sürgették a megoldáshoz vezető tárgyalásokat. A szerződés ki. dolgozása azonban mégis húzódik. Elvileg az Egyesült Államok sem mondott nemet, Washington azonban változatlanul ragaszkodik az úgy nevezett „helyszíni ellenőr- zés”-hez. Tudományosan már jó ideje megcáfolták ezt a tételt. A modern földrengést jelző műszerek ugyanis lehetővé teszik a földalatti atomrobbantások felfedését és megbízható ellenőrzését. A vég nélkül húzódó helyszíni ellenőrzési vita tehát csak azt a célt szolgálja, hogy a megállapodás telő alá hozását gátolja. Nem javította a genfi légkört Nixon döntése az úgynevezett korlátozott rakétaelhárító rendszer kiépítéséről sem. hiszen az törvényszerü- leg a rakétaverseny erősödéséhez vezet. A kommentátorok ismételten felvetik: Nixon sokak szerint úgy indult. mint aki tartózkodni kíván Johnson vonalvezetésének hideg- és forró háborús tételeitől. Éppen a leszerelés kérdésével szorosan összefüggő rakétaproblémánál azonban az elnök hátra lépett, amikor állást foglalt a Senti- nel-rendszer kiépítése mellett. Nefn érdektelen, hogy az elnökhöz legközelebb álló tudományos szakértőkön kívül 3200 amerikai tudós, az Egyesült Államok technikai intelligenciájának elitje is közös felhívásban fordult Nixon- hoz, állítsa le a Sentinel- rendszer kiépítését, amíg nem késő. Philip Hart demokrata szenátor pedig leszögezte: „Nem hiszem, hogy 20 esztendő kell hozzá, mire a katona-politikai szakírók megállapíthatják: a Maginot- vonalba vetett feltétlen francia bizakodás a második világháború előtt enyhe tévedés volt ehhez a baklövéshez doildUü Lapzártakor érkezett i A Szovjetunióban pénteken tijabb Molnyija—1 típusú távközlési mesterséges holdat bocsátották fel. A távközlési műhold feladata, hogy biztosítsa a távolsági telefon, távíró es rádiórendszer működését, valamint a központi televízió adásának továbbítását az ..Orbita” hálózat északi, szibériai, távol-keleti és közép-ázsiai állomásaira- Az első adatok szerint a berendezések normálisan működnek. A vajdasági Becse város melleit, az egyik olajkút közelében csütörtökön este nyolc óra körül hatalmas földgázki- törés támadt. Ennek következtében a Medenyacsa település lakói közül gázmérgezés következtében négy személy meghalt, egy személynek nyoma veszett, tizenegy pedig súlyos mérgezéssel került kórházba. A hatóságok elrendelték a veszélyeztetett övezet lakosságának kitelepítését. Nigériai lap jelentések szerint a szövetségi kormány fegyveres erői 12 kilométerre közelítették meg Umuahiát, a szakadár Biafra jelenlegi fővárosát: A 44. nigériai zászlóalj tüzérsége ilyen távolságra helyezkedett el Umua- hiától. A szövetségi hadsereg egy másik oszlopa 16 kilométerre közelítette meg a „fővárost”. Umuahia peremkerületei ellen a légierő indított támadást, majd a tüzérség a biafrai főhadiszállást vette célba. A dél-vietnami népi erők pénteken ismét mintegy harminc ellenséges állást árasztottak el rakétákkal és gránátokkal. A legnagyobb tűz- csapásaikat a dél-vietnami főváros térségében összevont amerikai gyalogos-hadosztályok állásaira mérték. A Szuezi-csatorna keleti partját megszállva tartó izraeli erők és az egyiptomi alakulatok pénteken több, mint kétórás tűzpárbajt vívtak az El Kantara és Izmai- lia közötti vonal egész hosszában. Az EAK fegyveres erőiknek főparancsnoksága bejelentette, hogy a pénteki tűzpárbaj során az egyiptomi alakulatok megsemmisítettek, illetve megsebesítettek számos izraeli katonát; megsem- • Hűsítettek három izraeli tankot, két páncélautót és hat katonai tehergépkocsit. Pintér István "Led 5 9. Megjegyzem, valamiképpen a poloskák ellen is küzdöttek, nemcsak ellenem. Ezt abból gondoltam, hogy nemcsak a cellám, hanem a reggelire kapott étel is rovarpor szagú volt. Ezt a csodaszert azonban a poloskák vígan ették, semmi bajuk sem esett tőle, sőt, csak növekedett az étvágyuk, amelyet aztán belőlem elégítettek ki. Alig vártam, hogy reggel legyen, és megszabaduljak a szemtelen elősdiktól. Reggel egy fokkal sem jobb modorú jenki elé kerültem, de legalább megtudtam, miért tűrtek rum a szállodaszobában. éppen a legalkaimatla uabb pillanatban. Egy Búrt nevű úriember színe elé vezettek. Igazi amerikai tempóban támadt rám: — Azonnal mondja meg hogy kik a cinkosai és rí lyen titkos üzenetet akart ál venni abban a szállodában! •Csak ennyit mondtam neki: — Nem értem, mit beszél! Búrt meglazította nyakkendőjét, mint aki nagy munkához készülődik. — Mi majd megértetjük magával! — fenyegetett. — Megvannak az eszközeink, hogy magat szóra bírjuk! — Például mi? — kíváncsiskodtam nyugodtan, hiszen nemigen bírhattak szóra: nem tudtam semmit. Búrt elővette az asztalfiók ■ ból a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének teájáról szó ló meghívót, és diadalmasan az orrom alá tartotta. Például ez! — Ez? — csodálkoztam. ■— Mit akar ezzel? — Ez a bizonyíték, hogy maga a helyszínre készült, al jas tervét végrehajtani! Nem tudtam megérteni, miért aljas terv az, ha vala ki honfitársaival szeretne találkozni, hogy anyanyelvén beszélhessen. De eszembe jutott a tegnap délutáni újságcikk. Csak nem engem gyanúsítanak, hogy Csánkó vezérelnök életére törnék? — Ha azt az alakot keresik, aki le akarja lőni azt az öregurat, akkor rossz helyen tapogatóznak! — mondtam higgadtan. — Két okból is lehetetlen, hogy megöljem. Először is, nem ismerem, másodszor pedig én még egy csirkének sem tudnám elvágni a nyakát — Ismerjük mi már az Ilyen fickókat — mondta a nagy hasú Búrt. — A Bob is ilyen volt Sőt vegetariánüs... — Ki az a Bob? — Hogyhogy ki? A virginiai gyilkos. Egyszer megkérték, hogy nyisson ki egy marhanyelvkoazervet, és rosz- szul lett tőle. Azután megölt tizenkét nőt. Tizenhat éves volt a legfiatalabb, tizenhét a legidősebb. Ehhez mit szól? — Mit szólnék? — kérdeztem vissza kihívóan. —- Mit fecseg itt összevisz sza? Hülyének néz bennün két? Jobbnak láttam, ha hallgatok. Igent nem mertem, nemet pedig nem akartam mondani, mert ha nem muszáj, nem szoktam hazudni. Való ban, őrültnek tartottam Bur- tot meg a társait. Mi a nyavalyát akarnak tőlem? Hiszen én aztán igazán biztos voltam benne, hogy semmi közöm sincs az egészhez. Hagyjanak engem békén, és kész! — Úgy, tehát nem válaszol?!... ügy Is Jő! Majd őb mindjárt bebizonyítom magának, hogy nem vagyunk hülyék! örültem ennek az ígéretnek. Elmeállapota tökéletességének legfőbb bizonyítékát akkor adhatta volna, ha azonnal szabadon enged, s abbahagyja ezt a felesleges és értelmetlen faggatózást De Burtnak esze ágában sem volt elengedni. Diadalittasan harsogta: — Miből szállt meg a Hotel Clive-ban?_ Miért nem jelent meg egyszer sem ezen a lakhelyén, és miért töltötte az éjszakákat albérletben?... Miért szereltették le a ma gyár hadseregből? „.Miért nem volt hajlandó válaszolni honfitársainak, amikor ottho ni tevékenysége felől érdek lödtek? Búrt villámgyorsan hadarta a kérdéseket, szünet nélkül, nem engedett időt a válasz ra. Sőt, a végén is belémfoj- totta a szót — Hallgasson! Ezek a kérdések inár a maga főbenjáró bűneire vonatkoznak. Törvényeink szerint kötelességem felvilágosítani, hogy a válasz adásnál jelen lehet az ügyvédje. Kérem, közölje ügyvédje nevét és címét —- Nincs ügyvédem — mondtam. A faggatás mestere olyan meghökkenéssel nézett rám, mintha fürdőnadrágban és színes napernyővel jelentem volna meg az államelnök tanácsadóinak szűkebb értekezletén. Véleménye szerint minden jobb embernek rendelkeznie kell ügyvéddel, különösen egy merénylőnek. — Hogyhogy nincs ügyvédje? — háborodott fel. — Úgy, szóval húzni akarja az időt. De figyelmeztetem, hogy hiába manőverezik. Egyetlenegy olyan bíró sincs New Yorkban, aki akár másfél millió dollár óvadékért engedélyezné a szabadlábra helyezését. Itt az Egyesült Államok biztonságáról van szó. Mi, amerikaiak, szeretjük a tréfát. De ebben nem tréfálunk! (Szerettem volna, de nem mertem azt mondani, hogy igenis tréfálnak Éppen tőlem féltik az Egyesült Államok biztonságát Én aztán igazán ártalmatlan szegénylegény vagyok, aki örül, ha él. Persze, ha ilyen súlyos vádat emelnek ellenem, azzal is számolnom kell, hogy megfosztanak ettől az örömtől. Az időhúzásra vonatkozó cél zást nem értettem, pedig szerettem volna egy kis idő: nyerni. Jé lett volna végig gondolni helyzetemet hiszen alighanem jókora csávába ke rültem. Búrt kérdéseiből láttam, hogy a bukméker irodában tett látogatásom hozta a képest. Különösen károsnak tartom, hogy az elnök akkor határozott így, amikor Géniben alapvető leszerelési prob lémákról tárgyalnak.” A genfi dossziéhoz tartozik, hogy a Szovjetunió kormánya tavaly júliusban emlékiratot tett közzé, amelyet októberben az ENSZ elé terjesztettek. Az emlékirat központjában az atomlészére- lési problémák álltak és ajánlás olyan nemzetközi szerződés megkötéséről, amely betiltaná az atomfegyverek alkalmazását. Ez az elgondolás szintén napirendre került Genfben. Kár lenne olyan illúziókat táplálni, hogy a mostani értekezleten már tető alá kerül ez a szerződés, de alapját képezneti egy lépésről lépésre történő kibontakozásnak. A megegyezés konkrét lehetőségei bontakoznál: ki az úgynevezett tengerfenék vitában. Sokan azt mondják, hogy ez tulajdonképpen másodrendű kérdés. Nem feledhetjük azonban, hogy minden részletmegegyezés javítja a nemzetközi légkört és a tudomány mai fejlettsége mellett talán nem is olyan elvont probléma a tengerfenék-ügy. Katonai szakértők szerint ma már nem elképzelhetetlen, hogy bizonyos tenger alatti járművek hosszabb ideig tartózkodhatnak a tengerfenéken, s amennyiben ezeket a tengeralattjárókat nukleáris fegyverekkel látják el — és erre is van lehív tőség — minőségileg is, mennyiségileg is a fegyverkezési verseny új szakasza bontakozhat ki az elsősorban érdekelt szuperhatalmak között. Ennek az elhárítása pedig mindenképpen indokolt. Nem kétséges: nem les* könnyű Genfben az előrehaladás. Hiszen még az említett tengerfenék atommentesítési szerződéstervezeténél is, ahol pedig érezhető az álláspontok bizonyos találkozása W«. shington és London olyan javaslatot támogat, amely csupán korlátozná, de nem tiltaná be egyértelműen a tengeralatti fegyverkezést. Genf mindig a konferenciák városa volt. Akadtak szép számmal olyan nemzetközi értekezletek, amelyek kudarcai végződtek, de a történet krónikásai feljegyeztek elvan eseteket is, amelyek előbbre vitték a kibontakozás Orvét Ha a mostani értekezleten csak részleges előrehaladás történik, azt is pozitívumként könyvelhetjük el. ÍS. F.) «"Siir5rtTBrr"T,wfrrffMTSff*,flT5irTrTrTff 1 ■|L" •" 1 "íhMP fejemre a bajt. Az ezredes* bői lett paripaszakértőnek valahogy felkeltettem a gyanúját. így kerültem a pácba. És most hogyan mászom ki belőle? Ki segítene rajtam? Hiszen alig ismer itt valaki. Senki sincs, akinek a barátságára és támogatására számíthatnék. Hacsak Ruth nem. Dehát nem hiszem, hogy a lány bármit is tehetne értem. Éppoly ágrólszakadt, mint én, és alighanem akadt már egykét hozzám hasonló sz.ereJme az életében. És akadnak majd újabbak. Sőt, talán niár van is valakije, akivel több szerencséje lesz. Jó lenne az egészet végiggondolni, de hogyan? Búrt akaratlanul is segítségemre sietett. Kijelentette: — Ha most azt mondja, hogy el az ügyvedválasztas jogával, és ezért igényli a huszonnégy órai haladékot, amelyet a törvény ez. esetben biztosit, vagyis ha csak egy nap múlva és az ügyvédje jelenléteben hajlandó válaszolni a kérdéseinkre, kijelentését jegyzőkönyvbe vesz- szűk, de az esküdtszék ezt magára nézve hátrányosán értékelheti. Megailapitha tj ák. hogy igyekezett késleltetni, hátráltatni a nyomozást, és ezért megátalkodott bűnözőnek bélyegezhetik. (Folytatjuk)
