Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-04 / 78. szám

netw-MAffy a »r >rs*äw 1989 áprttts 4. Szabolcs-szatmári tájakon 3 múlté. Családonként kettő- három 3 gyerekek száma. A község lakosainak 3 család bővebb tervezéséhez megvan az anyagi lehetőségük. (Erről később még bővebben lesz szó). Az egyke megszűnését olyan szám is, bizonyítja, hogy tíz évvel ezelőtt csupán egyetlen gyereket írattak az az első osztályba. Az ez évi öszeíráskor már nyolc volt a hatéves iskolakötelesek szá­ma. Nem megrendezett kép, bogy óraközi szünetben az al­só tagozatos kisiskolásokat sakktáblák mellett találtuk. A sakk Csecsen a gyerekek és felnőttek legfőbb szórako­zása. Vasárnaponként sakk­tábla mellett több felnőtt fér­fi ül az iskolapadokban, mint borospohár mellett az ital­boltban. Egyébként az 1968. évj úttörőolimpia ezüstérmet nyert versenyzője, Novák Éva a csecsei iskola 4. osztá­lyos tanulója. Ismét Móricz Zsigmondot kell idézni. Csécse szülötte, az prszág kimagasló írói egyénisége a fiataloknak azt írta; „Mindég olvassatok, migdent elolvassatok.” Ha valahol, akkor Tisza csecsén ennek a mondatnak volt fo­ganatja. A gyerekek szeret­nek olvasni, szeretnek tanul­ni. Nem mindig volt erre lehetőség. 1945 előtt sokéves átlagban az elemi elvégzése után csak egyetlen ember, Kiss Jenő tanulhatott to­vább, mert szülei tehetősebb gazdálkodók voltak. Ma már azoknak a gyere­keknek a száma kevesebb, akik a nyolc általános elvég­zés? után nem mennek to­vább tanulni. A végzősök 80 százaléka valamilyen formá­ban továbbtanul. 1945-től napjainkig Csécséről mintegy ötven gyerek érettségizett. Tisza csécse gazdag község. Ezt vallják a falu lakosai, ezt tartják a Jsóródi tanácson jg. A gazdagság szemléltétől; az Utóbbi öt évben nyolc új ház épült, 1959-ben mindenki be­hát tartanak. A szarvasmar­hák nagy. részét hizlalják, szerződéses alapon 10—12 ezer forintért adják el. Nem egy ember büszke arra, hogy tehenétől háromezer literen felüli tejet fej, s az .értékesí­tésből kapott összeg évente tízezer, vagy annál, is több forint. A háztáji gazdaságok­ból azonban más is kikerül- Tiszacsécsén hagyományos a szilva, a dió, a meggy ter­mesztése, kisállatok tartása nemcsak fogyasztásra, de el­adásra. Erre bizonyíték az fmsz 1969. évi felvásárlási terve, amely a tavalyival megegyezik. Húsz1 mázsa ét­kezési szilvát, kilenc mázsa meggyet, tíz mázsa dióbelet, kilenc mázsa baromfit, 25 ezer darab tojást vásároltak fel ez évben (Egy mazpa dió­bél 5700 forint.) S ha már a dióról szólunk, a tíz mázsa Egyetlen szalmaíetős ház van Tiszacsécsén. Csak azért, mert a kegyelet eredeti formájában őrzi Móricz Zsigmond szülőházát. közel sem mutatja a háztáji gazdaságok évi terméséi. Aaért nem, mert alig van olyan ház, család, amelyhez 10—15 diófa ne tartozna. Egyetlen adat még arra, hogy Tiszaesécse nem sze­gény község. A helyi fmsz- boltban a község lakosai ta­valy 1 millió forintot költőt tek. Ettől sokkal többet a járási, megyei székhelyen. A tiszaesécseiek joggal büszkék a hagyományokra, azoknak ápolására. A hagyo­mányok jó része mint népszo­kás— jövedelmi forrás. Az ál­lattenyésztés hagyománya mellett, ami a férfiak dolga, az asszonyok a szőttes készí­tését tartják fenn. Sok helyütt készítik 3 híres beregi szőt­test Ezeknek nagy része a lakásokat díszíti. Újabban, — mivel a termelőszövetke­zetet és a falut a Budapesti Kézműipari Vállalat patro­nálja — az asszonyok sző nyegeket is készítenek. Móricz Zsigmond, bár hat­éves korában került el szülő­falujából, gyakran visszajárt ide népmesegyűjtésre, népi szokások gyűjtésére. Ütjai mindig eredményesek, él­ményben gazdagok voltak. Nem lenne teljes a kép, ha pár mondat erejéig nem szólnánk arról, mit találna ma Móricz. Hiába van tele­vízió, rádió, megannyi újság, élnek a helytörténet mondó!!, a mesélők, hallgatják is őket, s ma is akadnak élő történe­tek, amelyek móriczi toll­hegyre kívánkoznának. A tör­ténetek közül kuriózum, ami Paládi Ferenccel esett. Ő a háztáji állatok gulyása, aki tavasszal kihajt, és csak ősz szel tér meg. Egyszer üzent a feleségének, hogy menjen ki helyettesíteni, míg meg- nyiratkozik. Az asszony nem ment ki. Paládi Ferenc akkor megfogadta, soha többé nem nyiratkozik. Ma már „Rá­kóczi” haja van. Hát így élnek ma Tisza­csécsén, ilyen ma a móriczi szülőfalu. Seres Erna Akik ott élnek, s arra jár- rak, azt mondják, ott a leg­szebb a Tisza. Tiszacsécsé- jiél a „szőke” folyó patkó alakú kanyart ölt, vize át­látszó, tiszta és sekély. Fü­zes berkek, meghitt zugo­lyok övezik. Helyi halászok, horgászok harcsára, csukára vetik a hálót, S a horgot. Mó­ricz Zsigmond azt írta: „Én nekem Csécse a tün­dérsziget. .Hogy miért ezt irta? Talán a Tisza miatt, a ligetek miatt, a jó földek, dús legelők miatt, a dolgog és szorgalmas emberek miatt. A 11 @ házból álló, ma 465 lelkes községben a lakosok többségé vallja, Móricz bár­mire is értette a tünderszigfr- tet, igaza v°lt. Annak elle­nére. hogy ő&szel, tavasszal pagy a sár, Csécse patinás „fészek”. Egyszeri rálátással mai arcát is úgy mutatja, hogy nem lehet elfelejteni, pem lehet nem szeretni. A községben új, vagy fel­újított, nagyablakos házak mindenütt. Régi csak Móricz Zsigmond szalmatetős, kürtő- keményes szülőháza és az J 800-as évek közepén épült református templom fator- pya (A torony műemlék, ta­valy helecsapott a villám, ki kellene már javítani). A köz­ség minden házában villany világít. A porták utcai front­ját betonjárda szegélyed, ön­álló egészségházzal, szép kul- túrházzal rendelkezik- A kö­ssél 3 millió forintos költség­gel épült kultárházban fil­meket vetítenek, televíziót néznék, a több száz kötetes könyvtárból könyveket köl- ■ esönöznek. Tiszaesécsén a mi utunk el­ső állomása az iskola volt. Részben azért, mert Csécse közigazgatásilag Körödhöz tartozik, s az iskola igazgató­ja a tanács egyik helyi kép­viselője. Az iskolát azért is elsőnek kellett választant, mert a legifjabb nemzedék száma, az iskolába járatása, öltözködése, magatartása és gondolkozása a jelen és jövő lényeges fokmérője, A falu közepén áll az osz­tatlan iskola. A délelőtti alsó és a délutáni íelsőtagozatban f>5 gyerek tanul- A gyerekek jólöltözöttek, egészségesek, fo­gékonyak és ilíemtudóak. Az iskolában nem mindig volt ^nnyj. gyerek Valamikor —- bem is olyan régen — még egykés vplt Csecse. Mint a ■zalmatetös házak, már e? is ' Cséesén népszerű a sakk, felnőttek gyerekek egyaránt kedvelik A képen Novák ÉV3, az yttprpolimpia ezüstérmese játszik, iskolatársáváL Hagyománya van a beregi szőttes készítésének. Asszo­nyok, lányok szabad idejükben, napjainkban is gyakran foglalkoznak ezzel. Képünkön Lőrincz Endréné garnitúrát hímek. vezette a villanyt, televízió 29 családnak van, rádiója 63 családnak. A mosógép, por­szívó annyira általános, hogy minden harmadik házban ta­lálható. Az anyagi rendezett­ségre utal az is, hogy a napi informálódáshoz, kulturáló- dáshoz közel 150 újságot, fo­lyóiratot járatnak. Szabad Földre negyvenen, Kelet-Ma- gyarországra huszonnégyen, Népszabadságra tizenkilencen fizetnek elő. Ha azt vesszük, hogy a községben 116 család lakik, akkor a televízió, a rádió, az új6ágelőfizetők szá­ma nem kíván külön ma­gyarázatot. A gazdagságnak kettős alapja van. A termelőszövet­kezet, amely 1050 holdon gazdálkodik és a háztáji gaz­dálkodás. Erős a háztáji gaz­dálkodás. Csécaének olyan háztáji gulyája van, amilyen­nel csak kevés község büsz­kélkedhet- Aj állattenyésztés hagyomány- Jó és gondosan ápolt legelők veszik közre a községet, s erre alapozva a háztáji gazdaságokban nem ritka, ahol 6—3 szarvasmar­TISZACSÉCSE Egymillió kötet könyv, 93 500 olvasó Szabolcs tanácsi könyvtáraiban Megyénk tanácsi közműve­lődési könyvtárai továbbra is nagy szerepet töltenek be . a lakosság művelődésében. A legfrissebb adatok szerint könyvtáraink igyekeznek be­tölteni hivatásukat, s a ta­nácsok nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy ezek egy­re jobban megfeleljenek a velük szemben támasztott kö­vetelményeknek. A megyében 367 tanácsi közművelődési könyvtár mű­ködik, s a tanyavilág ellátá­sához még 6 művelődési autó nyújt segítséget. A tapaszta­latok azt mutatják, hogy a könyvtárak száma most már elegendő, s elhelyezésük is megfelelő, mert — nem szá­mítva a szétszórt települése­ket — 2 kilométeren belül min­denki könyvhöz juthat. Prob­léma azonban, hogy a falusi könyvtárak többsége korsze­rűtlen, nem felel meg az igényeknek, nincs meg a kellő vonzó hatásuk. Kevés még az igazán megfelelő körülmé­nyek között működő könyv­tár. Ezért örvendetes jelen­ség, hogy folytatódott az 1967-ben megindult korszerű­sítési folyamat, s ennek ered­ményeként tavaly számos könyvtár került megfelelő körülmények közé. Újabban a vásarosnaményi, vajai, csengeri, ópályi, tunyogmatol- csi, nábrádi, kállósemjéni könyvtárról mondható ez el. Ezeket nemcsak korszerűsí­tették, vagy megfelelő helyen rendezték be, hanem felszere­lését is kicserélték és klubo- sították, megteremtették a feltételeit a helybenolvasás- nák. A nagykállói könyvtár­ban gyermekrészleg nyílt. Hamarosan befejezik a ko- csordi könyvtár korszerűsíté­sét. A program szerint ez év­ben kerül sor a baklalóránt- házi, gergelyiugomyai; füles- di könyvtárak korszerűsítésé­re, illetve megfelelő elhelye­zésére, Tuzséron -— a restau­rált műemlék kastélyban — községi mintakönyvtár kiala­kítására. Könyvek beszerzésére 1968- ban 2,3 millió forintot költöt­tek, ugyanannyit, mint az előző esztendőben. Ez azért örvendetes, mert országosan a gazdasági mechanizmus első évében csökkent az ilyen cél­ra fordított összeg. A 2,3 millióból 1,3 milliót a taná­csok adtak, s ezenkívül köz­ségfejlesztésből még 160 000 forintot költöttek könyvek vá­sárlására. Az általános fo­gyasztási és értékesítő szövet­kezetek 200 000, a Művelődés­ügyi Minisztérium egynegyed­millió forinttal járult hozzá a könyvek gyarapításához. Még mindig kevés, mindössze 26 000 forint az az összeg, amellyel a termelőszövetkeze­tek támogatták a tanácsokat ebben a munkájukban. A fei|ti összegek felhasz­nálásával a közművelődési könyvtárak állománya — a selejtezéseket leszámítva — 75 000 könyvvel gyarapodott, s a kötetek száma elérte, . az egymilliót. Ebből a megye minden lakosára 1,8 kötet könyv jut. A megye mármost teljesítette a harmadik ötéves terv végére előírt tervét. Ez az átlag azonban igen nagy egyenetlenségeket takar: a já­rások, de méginkább a köz­ségek vonatkozásában. Köz­ségekben például csak 1,56, míg a járási székhelyeken 2,6 kötet jut jegy lakosra­A könyvállomány 30 'szá­zaléka ismereterjepztú njű. Ezt az aranyt, a tervszerű beszer­zésekkel igyekeznek meg to­vább javítani. Különösen fon­tos ez a községekben, ahol az arány csak 25 százalékos. Az összes állomány 8,1 száza­léka társadalomtudománnyal foglalkozik, az ifjúsági és gyermekirodalom aránya pe­dig 25 százalékos. Ez igen ké­vés, hiszen az olvasóknak csaknem a fele a 14 éven alu­liak közül kerül ki. Ugyancsak országos tenden­ciákkal ellentétben, megyénk­ben nem csökkent, sőt fél­ezerrel növekedett az olva­sók száma. A múlt év végen 93 500 olvasót tartottak nyil­ván a könyvtárakban. Ez • az összlakosságnak 17 százalé­ka. Ebből munkás és paraszt- olvasó 22 000. A községekben az arany 15,5 százalékos, já­rási székhelyeken 36 százalé­kos, de Vásarosnaménybao a lakosságnak csaknem 40 szá­zaléka" olvasója a könyvtár­nak. A megye könyvtárait egy év alatt csaknem 900 000 szer keresték fék s összesen 2 300 000 kötetet kölcsönöz­tek. A kölcsönzött kötetek 31 százaléka ismeretterjesztő iro­dalom volt, ami azért jelen­tős, mert korábban itt volt a legnagyobb az elmaradás! s e tekintetben sikerült felzár­kózni az országos szinthez. Átlagosan a gyermekolvasók 25, a felnőttek 21 könyvet kölcsönöztek egy év alatt. Bővült a könyvtárakban az információs tájékoztatás, a napilapok, folyóiratok szá­ma, a helybenolvasési lehető­ség. Mindezek mellett a ta­nácsi könyvtárakban 337 gyermek és 546 egyéb ren­dezvényt tartottak 1968-ban, Hódi László Tímár Máté: Hétköznapi történet Az Astoria aluljáróban na­gyon nagy volt a reggeli for­galom. Az újságos belere- kedt a napi szenzációba: az öreg lottós szelvénykínáiga- tása szinte könyörgésszámba ment: „Ne menjenek el a szerencséjük mellett”; a négy feljáró nyílásán át együtt tolakodott lefelé a napfény a villamosok zaka­tolásával, fékek csikordulásá- val, keveredett az alul közle. kedők sietős kipp-koppjával, úgy, hogy azt a sokszoknyás, idős nénikét, aki ott bizony­talankodott az áradat köze­pén, hol ide, hol oda sodor­ták a rohanók, miközben a hangja a lármába fulladt: — Mondják kedveskéim, merre igyekezzek abba a nagy egyetemi iskolába?! Janka is csak a mondat kérdő lejtését, s az egyete­met értette belőle. amikor Dezső elragadta mellette, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy feléje fordítsa a tekin­tetét. Valahogy azonnal ismerős­nek tűnt az öregasszony szé­nre. Hangjának elbizonyta- lankodása úgy csendült a fülébe, mint egy idegei) la­kásból a falon átszürodo, va­lahol már hallott zene, s egész esettke valósága úgy megfogta, mintha feléje nyúj­totta volna a kezét. Megállóit, lefékezte Dezsőt is t— egyelőre csak ennyire futotta belőle. Majd — mert a dús-sörényes. fai’iner- nadrágos fiú rántott egyet rajta, kivonta a hóna alól a karját. — Mit akarsz Jan? — kér­dezte ingerülten Dezső, és is­mét utánanyúlt. — Noha olyan vagy, mint akinek fti- rándulni ment az esze! — Miért lennék olyan? A lány tiszta arcan két­kedés suhant at, s szemöldö­kének ikerhídját is ívbe gör­bítette a csodálkozás. — Mert csak úgy megálUz és ■*» bámulsz. —- Nem hallod, hogy az 3 néni az egyetemet keresi? — Bizonyosan tökmagot akar árulni előtte. — Szégyelld magad! ’ «*. MN»

Next

/
Thumbnails
Contents