Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
S. rfftFT-WAeTARcm«!y«f Í989 áprfRs I SZABOLCSI HÉTKÖZNAPOK Nyíregyháza új lakónegyedében, az Északi Alközpont to ronyházai környékén is egyre több lakót csal ki a sétányokra a tavaszi napfény. A legtöbbször észre sem vesszük, hogy megint eltelt egy nap. Legfeljebb úgy tartjuk számon hazatérve: „Történt valami? — Nem, semmi. És nálatok? — Nálunk sem.” Ismerős zene reggel a rádióban, hétkor krónika, rohanás munkába, ismerős arcok, ismerős köszönés, apró örömök, tipús bosszúságok. Hétköznapok. Ha valami nem érdekes, úgy is mondják rá: hétköznapi. Ezt is jobbára megszokásból, mint meggyőződésből. Mert ha sok kis hétköznapot egymás mellé rakva veszünk szemügyre, már korántsem egyhangúak, szokványosak a mi hétköznapjaink. Igaz, nem avatnak mindennap gyárat, nem adnak át a boldog tulajdonosnak összkomfortos házakat. És nincs mindennap aj szenzáció, Fortuna sem kopog a százezrekkel a szerencsejáték kedvelőinek ajtaján. És még csak azt sem mondhatjuk, hogy mindennap friss, ropogós kenyerei kapnak a boltban, hogy udvariasan szolgálnak ki bennünket, vagy hogy mindenkor van jó és elég anyag a kőműves, az esztergályos keze alá. Milyenek is hát akkor valójában a mi ^hétköznapjaink? i Jobbára csendes munkával teli nappalok. Nem zajlanak körülöttünk meghökkentő, világraszóló események. Csak azt latjuk, ma már készítik a helyét egy nagyobb épületnek a városközpontban, alapozzák a régen óhajtott szállodát. Csak látjuk, hogy az új lakónegyed toronyházaiból, „kigördülnek” a gyerekkocsik, s a bölcsödébe tartó csöppségek arca megfürdik a friss tavaszi fényben. A földművelő ember felönti a magot a géppel vontatott vetőgépbe, s amíg vigyázza az óriássá nőtt határ fölött a mag hullását, talán a hajladozó kalásztengert is maga elé képzeli. Nem röpítik világgá a hírt, hogy új iparitanuló-iskólát avattunk, vagy hogy egy Tisza menti parasztember lánya laboránsként dolgozik a gyógyszergyár kémcsövei mellett. Nem szolgálunk >,Világszínvonalú” tragédiákkal, legtöbbször — hála a változó sorsnak — egyhangúak, „unalmasak” meg a bűnügyi hírek is az újságokban. Csak arról hallunk, hogy Sóstó kapunyitásra készül, hogy öregeket köszöntött a tsz valahol, vagy hogy néhol a pántlikás vőfélyek még buzgón, jókedvvel ápolják a hagyományt, hívják meg a fél falut a menyegzői lakomára. Egyszerűen csak ilyenek a mi hétköznapjaink. Végezzük a munkánkat, becsülettel, mert ha egy kis rövid életű huszonnégy órában nem is tűnik mindig elénk, de látjuk: értelme van igyekezetünknek. A hétköznap, a gond és az öröm küzdőtere, — a győzelemé az ünnepnap. Küzdelem nélkül nincs győzelem —, hétköznapok nélkül ünnepnap. . . , Angyal Sándor Fotók: Hammel és Elek Sóstó, a Nyírség legkedveltebb kirándulóhelye Is éledni kezd. Évről évre új létesítmények szolgálják itt a pihenni ér- kézóket. A két vőfély — Perti Menyhért és Varga Elek — még 1069 ben is ápolják a hagyományt: lakodalomba hívogatnak. Hatvan családhoz látogatnak el. tehát nagy esküvő lesz húsvétkor Mérkvállajon. A vőfély! botokra minden meghívott rákött egy kendőt. Nagyarányú beruházással fejlesztik már több éve a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárat, melynek termékei szinté a világ minden tájára éljutnak. A fejlesztéssel új munkaalkalmakra nyílik lehetőség. Képünk Kórik Edzsebel laboránst mutatja. Változik a határ A nagyüzemi termelés példás képviselője i nyireffv'názi Ságváfi Tsz agy területen legyalulták a dombokat és sima táblán végzik a tavaszi vetést Szaboles-Szalmár megye ipari fejlesztésének egyik fontos előfeltétele " szakembe. képzés Nyíregyházán felavatták azt az új iskolát, amely sokat segít a jövő fiatal szak munkásainak képzésében.
