Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
*•89 áprtíis 4. KELET-MAGYARORSZÄC s. oldat J áltozó tanyavilág Ahol a mai nemzedék nevelkedik Az udvaron szünetben fut- károznak a gyerekek, szétterül a boldogság. — Hogy hívnak? — Krajecz Máriának. Kipirult arcú leányka áll meg. Tizenegy éves, ötödikes, Kisszegegy házáról. Otthon egyetlen tanteremben tanult á négy alsó tagozatú osztály. Marika földes szobában lakott és petróleum mellett tanult. — Jó itt? — Jó. \ — Miért? — Mert itt lehet sokat olvasni, meg beszélgetni mindenről. Meg tanulni. — Hányas voltál negyedikben ? — Kettes, de most a félévkor már hármas. Okos, szerény, igyekvő. — Mit olvasol legszívesebben? — Ezeregyéjszaka legszebb meséit. — És melyik tantárgyat szereted nagyon? — Az élővilágot. — Mi ' szeretnél lenni, ha felnősz ? — Még nem tudom. A piciny mosdók mellett látta először, milyen a vízvezeték, hogy folyik a csapból á víz, s hogy milyen a zuhany. Itt tanult meg fogkefét, fogkrémet használni. Itt tárulkozik ki előtte a világ. Itt látott először központi fűtést és rengeteg könyvet. És parkettás szobát. Álmodozik. Talán egyszer biológus is lehet belőle. Váci Mihály is járt az újfehértói tanyai kollégiumban. A vendégkönyvbe ezt írta: ...A parasztgyerekeknek, a távoli tanyák gyerekeinek segíteni, hogy a gimnáziumba, egyetemre jussanak... ezért tudok annyira örülni ennek a diákotthonnak...” Mert e nélkül a kollégium nélkül — most tíz éve alakult — a tanyai gyerekek talán soha nem jutottak volna az egyetemre. édesanyjuk és nagyanyjuk sorsa az volt, hogy libapásztorok legyenek tizenegy éves korukban. Ahol most vannak, kis iskolabirodalom. Gépállomási fészerek voltak itt, azelőtt egy rossz állapotban lévő kúria. Most pedig? Hajlék háromszázhatvan gyereknek. Iskola és i otthon. Bundy Gyula, aki létrehozta es idáig fejlesztette munkatársaival ezt a kis birodalmat. ezt mondja: — Itt mindent mi csinál tunk, a nevelők és a gyerekek. / Futballpályát, nem is egyet. Pázsitot, virágágyakat, szépséget. Barkácsműhelyt a fiúknak, kézimunkaműhelyt a lányoknak. És klubot, szőttesekkel, népművészeti térítők kel. Hálás közönség! Jancsó Adrienne lépett fel nemrég. Öltözőt keresett, ahol felkészül. A tanárok azt mondták, nem ' kell ide átöltözni, a gyerekek úgyis szívesen fogadják. A művésznő tiltakozott: „...ez a közönség épp olyan értékes, mint bár milyen más...” És feketében, csillogó ru hában lépett fel. És tapsoltak neki őszinte, ártatlan, forró kezekkel. A könyvek között rongyosra olvasott Pál utcai fiúk Szibériai napló, Nyomkere sok. Isszák a tudást. Változik a tanyavilág? A jövő már más lesz. Ezek a gyerekek teszik mássá. És egy iskola a tanyán, a Vadas tagon. Négy és fél kilométerre a községtől, huszonkettőre Nyíregyházától. Sárga falak, egyetlen tanterem. Délután. A teremben tizenhét gyerek - egytől négy osztályig A tanító hatalmas, ősz ember, Ganzler Géza. Harminchét éve van itt a feleségével — Jóban, rosszban együtt De inkább jóban — így fogadja a vendégeket. — Ez a nép szeret tanulni, mindig is meghallgatta az okos szót. A tanya tele volt urasági cseléddel, s a gyerekek állandóan cserélődtek, mert költözött az apjuk. De egy év alatt is tanultak. Szorgalmasan ,és sokat. Negyvenöt után már megépült az új tanya, ma négy- százötven lelkes. — Milyen itt élni? — A megélhetés a föld. Szakszövetkezetben. De nagyon sokat tudnak produkálni. S hogyan lesz ebből kulturált élet? —* Nagy udvarok, léckerítés, a fele házban korszerű berendezés. Bútor, gáz, motorkerékpár, padlás szoba. — Az útjuk szép, könnyű bejönni. Nem úgy, mint más tanyákra. — Itt mindenki minden tavasszal és ősszel dolgozik az út javításán egy napot. Aki csak a kezét bírja emélni. Gallyat és salakot rakunk alapnak. Hogy bejöhessen a tűzoltó, a mentő, az orvos. És a művelődési autó a filmmel, a könyvvel. A csütörtököknek harminchét éve története van Vadas tagon. Az iskolában. Ez mindén: a kultúrhéz, a pártház. a tanácsháza... minden. Jönnek a tanyasi asszonyok és kézimunkáznak. Az emberek olvassák a tanító újságait. És beszélgetnek a világ soráról. Ezek á beszélgetések töltik ki a telet. — És kiállításra visszük az asszonyok munkáit. A sárközit, a paszabit, a beregi keresztszemest, a kalocsait. Ganzlerné mutatja a munkákat. Szávuly Miklósné párnáit, Kányáké és ötödikes kislánya csodálatos művészetét. — A tavasz minden virága ezen a térítőn. Mint egy tarka rét. A paraszt asszonyok nehéz kezével. És tizenkét lámpa fénye mellett. A tanya most kap villanyt. Állanak a betonoszlopok, feszül a drót. De harminchét év, tizenhá- romeZerötszáz nappal és éjszaka e nélkül telt el. Nézzük a tantermet. A gyerekek felpattannak és hangosan köszönnek. Nézem á szép köpenyeket és szalagoNihcs tovább se út, se vasút. Csak visszafelél Kial- íósnyira a határ. A falú, Zajta. Elsőnek szabadították fel a második világháború harcai során a szovjet katonák, amint Szabolcs-Szatmárra is ,.sor” került. Mi volt 1919 és 1944 oktc bére között? Két rövid szóba tömörítik a választ: nehéz sötétség. „Villany mesz- sze álomnak számított. Ful- doklódtunk a sárban, sötétben.” Két tanító bajlódott az iskoláztatással. A lakosság jelentős fésZe maradt analfabétának. Gúnyosan „dóréinak” mondják a valamikori máié kenyeret. Sokan betegeskedtek, gyermekeket vittek idő előtt a temetőbe. Aztán... Az az október 14-e, délután 3—4 óra között! kát a lányokon. Veszik a tisztasági csomagot, szappan, törülköző és — fogkrém, fogkefe. „Uzsonna után is fogat kell mosni” — naponta háromszor — mondják a gyerekek kórusban. Amíg idáig eljutottak, hosz- szú volt az út. Buksi fejek, csillogó szemek. — Ki volt Nyíregyházán? Felállnak tizenketten. És sorolják, mit láttak, mi tetszett nekik. „A villamos,... a nagy házak... a cirkusz...’’ A tábla negyvenhárom éves. A padok tizenöt — egyetlen karcolás nincs rajta. Az üveges tíz éve nem volt javítani. Tiszta, ragyogó fehérre meszelt tanterem. Az első osztály a betűvel, a második a környezetismerettel birkózik, a harmadik számol, a /negyedik énekel. A felsősök otthon tanulnak. Itt szokás, hogy minden gyereknek — mire végez — legalább húsz könyve van. A szülő veszi, ha a városba jön., Ha jó a vásár, kettőt. Nézem a naplót, mindennap vezeti a napos. * Ákom-bákomok: „Vettünk az iskolának diavetítőt ISO forintért... Molnár Antal azt mondta, hogy a feketeszénből bauxitot készítenek... P. I., F. J., B. L. káromkodtak... megbüntetjük őket...” És minden kis esemény ott van, az egész évről. A tanító házaspár konyhája a korrepetáló szoba. Ha valaki otthon nem tudja a mértant, fizikát, fut és Géza bácsi megmagyarázza. A lépcső előtt öt súrolókefe és egy ruhakefe. Bárki j lép — ezt használja. Mett itt az iskola nagy dolog, szent dolog. Minden hétnek megvan a jelentősége: volt fizika, kémia, matematika, olvasás, szavalás hete. Most ünnep hete van: annak a hete, hogy már így élnek Vadas tagon. Éz a tanya a kevesek közé tartozik. Azt mondják, főleg azért, mert ilyen tanító házaspára van. Boltot kaptak orvosi rendelőt és most áramot is. De a fény már régen ott van a tanyán. A két tanító, aki nem a rendtartás, hanem a szive szerint tesz minden lépésében.* Tanyavilág. Emberek élnek a sovány akácok, a nádas-cserepes hazák tövében. És a holnapot építik. Ez a holhap pedig itt kap erős fundamentumot — az iskolában. K. Í. Kucser István bácsi, volt oroszországi fogoly fogadta a felszabadítókat. O maradt meg — míg úgy kellett — tolmácsnak is. Kellemesebb dátumokra emlékeznek. „Ezerkilencszáz- ötvennyolcban megérkezett a villany. Minden oszlopon ég estétől reggelig.” Régen csak a főjegyző szobájában és a földbirtokosnál szólt rádió. Nincs most ház nélküle. Sőt minden másodikharmadikban ott a televízió is. Nem számít valamirevaló családnak, aki nem nagyította meg már a régi házát, Vágy újat nem épített. A Rákóczi utcát mellékesen új házak utcájának nevezik. Nem emlékeznek rá, hogy gyermek halt volna meg az utóbbi tíz évben. S majdnem ennyi idős az óvodájuk. Állandó jelleggel. És Meddig jutott az első szabad falu A söld Empor áldása Mai rakofómunkásGk Egyszerű kis gép. A kabinja, s a hátsó kettős kerekei traktorhoz hasonlóak. Az első fele elvékonyodik, aztán jókora markolókanálban ér véget. Empor a neve, az NDK- ban gyártották, négy esztendeje. A vagonból folyamkavicsot rak a kék ZIL platójára. Be- le-belemarkol a nedves kavicsba, aztán máris puhán hullatja a gépkocsira az anyagot. A vagon szaporán ürül, a végén már olyan kevés van benne, hogy a markolóval el sem éri. Ekkor kap szerepet a két lapátos, összekaparják a sár. kokban meghúzódó kavicsot, az Empor békésen nyújtja r. markolókanalat, s a lapálo. sok pillanatok alatt beleszólják a maradékot. Kész. indulhat a kocsi, üres a vagon. * Tizenöt évig járt „Pistával” és „Lacival”, ök megtermett muraközi lovak voltak, az ÉPSZER „szállítóeszközei” A stráfra olykor 60 mázsát ts felraktak. — Mikor eladták, én is nagyon sajnáltam a lovakat. De nem mentem el a vállalattól, pedig éri is azt hittem, rosszabb lesz, kevesebb a pénz, nehezebb a munka. Meg hát szereltem a lovakat. Orosz János — a lapátosok egyike — 1951 májusától dolgozik a vállalatnál, azóta jár be naponta kerépkárral Nagykállóból — s azóta „karol”. Rakodómunkás. — Amíg fiatal, nem érzi az ember. Negyvenéves vágyók. Még bírom, de lehet, hogy holnap, vagy pár év múlvá már járni se bírók. Reggelenként. ha felkelek, érzem, hogy a lábam, meg a kezem :yenge. Gondolkoztam már, könnyebb munkát kellené végezni. De hát ott kevesebb a pénz. Tavaly 25 ezer forintot kerestem, s kéll álért 4 gyerek van otthon és mind tanulnak. A nagyobbak már szakmát, a kisebbek még iskolásak, de őket is szakmára adják. — Egyik sem lesz rakodó- munkás ? — Nem, ne legyen. Ne küszködjön esőben, hóban. ★ Ha á trsunká percenként négy kilokalóriát követel a végzőjétől, vagy többet énnél — az nehéz fizikai munka. (Ezért jár a rakodóknak vidéken másfeíes vendég, lói adag. s ezért főznek olyan kalóriadúsán á központban, hogy az irodai dolgozók nem is bírják megenni.) E határértéken felül mái nein léhét fóköZrii a munka az úton is másképp lehet to vább jutni. Hat pedagógus tanít a hétszáz lakosú faluban. Kevés. (Még akkor is, ha há romszorosa a felszabaduló» előttinek.) Arra való időben él lehet időzni az ifjúsági klubban, a könyvtárban. Utóbbi fejlesz lésére hatvan óta minden évben kétezer forintot költ a tánács. Az öregkór? Feledhetetlen eseménynek számít, amikor egy évvel ezelőtt felavatták, megnyitották az öregek napközi otthonát, az öregék házát. Húsz idős ember tölt napról napra kellemes időt. A németek esztelen dühvei rombolták szét áz állomást, a vasúti sínpályát. ^ Ősszel lesz negyedszázadik évforduló. Új generáció nőtt fel azóta. Egymás iránt megértőek az emberek. tempóját, intenzitását. Há a dolgozó bírja is, csak rövid ideig, mert pihennie kell. A munka intenzitását a „karolásnál tehát mái- nem lehet fokozni. De fokozni kell, mert nincs idő. minden perc fontos, nem várhatnak a vagonok, nem állhat az építkezés, mert lassan rakják az anyagot... Sietni kell. Gép kell. Feltétlenül. ★ A zöld Empor négyéves, az első volt akkor a vállalatnál. Az ötödik társát a napokban vágják, aztán még kettőt. — Mikor először munkába álltam a géppel — mondja Juhász József, a kezelője —■ ellenségesen fogadtak a rakodók. ök is felfogtak egy vagont és a gépet nem engedték oda. Jól van, gondoltam, majd beszéltek ti még másként is. Igaz, harmadára csökkent a köbméterek kirakási díja, s e2ert fogadták ellenségesen a rakodók az új gépet. De azzal négyszer annyit is nyugodtan ki lehetett rakodni, mint kézzel, s ahogy Orosz János mondta, mégis növekedett a havi kereset. A lovakat se bánják már, gépkocsik jöttek a helyükbe, s a fülkében nincs hideg... Ellenkezőleg, vigyázni kell. túl ne fütsék, mert megfázhatnak az emberek. Tíz éve, hogy szövetkezeti gazdálkodásra fogtak össze. .,De nálunk ez úgy alakult, egyetlen csalód se maradt ki maszek gazdálkodónak.” (így: maszek gazdálkodónak.) A kezdeti évek nehézségei után mindjobban magára talál a közös, szilárd talajra lép. A munkaegység értéke j8—50 forint között váltakozik. Tavaly il forint jutott egy egységre. Legtöbbet ad s közös kasszába az 56 hold termő álrháskert és az állat- tenyésztés. AZ itatásos borjú- nevelésnek egyenesen annyira mesterei, hogy már Olaszországba is került a tsz-től exportszállítmány. Hasonlóan híres pecseiíyéesirkéjük. 20— 21 ezer darabot értékesítenek egy esztendőben. „Mindenképpen jót hozott a szövetkezés. Azóta jut gyorsabban előre a falu” — vélekedett Kies András, a Rá kocái Tsz egyik dolgozója. „Egyik ilyéh, hogy nincs utca járda nélkül.” Fordulóponthoz ért a falu Kétszeresen. A Tanácsköztár saság jubileumi ünnepét tekintették jónak égybett árrá is, tiógy a szomszédos Ró— Gyorsabbá és könnyebbé vélt a rakodás. Igaz, a gépkezelőnek nagyon figyelnie kell, nehogy balesetet okozzon. És szabályos jogosítvánnyal rendelkezik, vizsgát kell tennie. Az építés forradalma azonban szinte lehetetlenné tette a kézi erő használatát. Néhány éve még a vállalatnál is kötéllel húzgólták a hatalmas vasbeton gerendákat, előregyártott elemeket. Ma már nám kapnának erre munkást, vagy akivel ezt keltert» végeztetni, az inkább ott* hagyná a vállalatot. Egyáltalán: alig vart segéd. és rakodómunkás. I'esti vállalatok azzal Csábítják Vidékről az embereket, hogy ingyenesen kitanítják őkét gépkezelőnek. így is történik, 4—6 hónap után vizsgát tesí a jelentkező. De annyi új gépet sehol sem tudnak munkába állítani, hogy ezekre mind szükség lenne. Noth is azért taníttatják őket, hanem azért, hogy a tanfolyam ideje alatt legalább van néhány biztos segédmunkásuk. És itt, Szabolcsban sem szimpatikus munka a rakó, dós. Alig lehet munkaerőt kapni. Ezért kell gépet vásárolni az ÉPSZER-nél is. S ha a gép nem is dicsőbb, mégis jó. hogy így van. Kun István zsály Új Élet Í6z-ével a zaj- tai kimondja az egyesülést Ezt megelőzte (múlt év végén) a három közéli falú, Zajta, Rozsály és Tisztaberek tanácsi egyesülése. Kettős „házasság”. Mit várnak ezektől? Háromezerhétszáz holdra megnövekedett határ', s a tagság létszáma is meghaladja a négyszázat. Nagyobb lehetőségek. Közülük néhány: hűtőház, sertéshízláló kombinát építése; az Erge paták duzzasztásával tározó képzése öntözésre, több ezres libafarm kialakítására^ Többen is megerősítik: Zajta olyan falu, ahonnan néni járnak él ingázni. Legalábbis olyan kevésért —- öten-hatan —. hogy észre serft vehetők. De azokra joggal gondolnak szívesen, akik Zaj Iáiéi „nevezetes helyekre”, értékes munkaposztókra kerültek. Mert az eltelt huszonöt év alatt minisztériumi főosztályvezetőt, bírósági elnököt, katonatisztelekét, tanárokat, tsz-elnököt és tanácsi vezetőket adott á falu. AssíMué ELEKTROMOS SZIVATTYÚTELEP. A vízügyi dolgozók egyik legnagyobb gondja, főleg ilyenkor, tavasz idején, a megye területének mentesítése a belvizektől E célért több nagy teljesítményű szivattyúállomás dolgozik Képünkön az egyik ilyen állomás belsejét mutatjuk be: a dolgozók éppen megnyitják a tiszateleki elektromos szivattyútelep háromezer milliméter átmérőjű fővezetékének szelepeit. A gépek máisodpércénként hét (!) köbméter belvizet képesek átemelni a Tiszába. Egri aábor feiv.
