Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-30 / 97. szám
9 ©Mal KBtlT-MÄSYABORSZA« ID#. áprffis Vf. perialista Éljen a népek antiim összefogásai Külpolitikai széljegyzet: Vezető párt, vagy a vezér pártja? MoInár Károly: i A látható légió Két esztendővel fennállásának félévszázados jubileuma előtt rendkívüli állomásához érkezett a Kínai Kommunista Párt. Sajnos olyan állomáshoz, amely a párt több évtizedes forradalmi vívmányait veszélyezteti. A napokban befejeződött IX. pártkongresz- szusról van szó, amely külsőségeivel és tartalmával egyaránt kiérdemelte a rendkívüli jelzőt. Titkolódzás Kezdjük a megrendezés körülményeinél. A kínai vezetők hosszú előkészítő munka után szánták el magukat a kongresszus összehívására. S ebbe a lélektani előkészítésbe beletartozott a féktelen szovjetellenesség felszítása, ami már sejtetni ertgedte, miijén irányvonal elfogadtatásához próbálnak közvéleményt teremteni. Sem a párttagság, sem a nép körében nem törekedtek valamiféle konstruktív program kikristályosítására; a kongresszus céljai között ilyen program kidolgozása nem is szerepel. Minthogy a kongresszus nem kívánt az egész párttagsághoz, Kína dolgozóihoz szólni, nem is keltett meglepetést, hogy a kijelölt küldötteket nagy titokban Pekingbe szállították és megkezdődött a tanácskozás. A résztvevőket végig falak, katonák, figyelő őrök zárták el légmentesen a lakosságtól, a kongresszus munkájáról csak gondosan „preparált"’ közleményekből értesülhetett a külvilág, s benne az egész kínai nép is. A több napos tanácskozás érdemi munkájáról, mindeddig nagyon gyérek a megbízható inforírlációk. s nem valószínű, hogy egyhamar teljesebb képünk lesz a vitáról. Ezen még egy-két „szalonképessé” tett beszéd nyilvánosságra hozatala sem változtatna lényegesen. Éppen ez a titokzatosság jelzi azonban, hogy a kongresszus nem a kommunista pártkongresszusok megszokott funkcióját látta el, hanem más feladata volt Minden bizonnyal azok járnak közel az igazsághoz, akik a maoisták hatalmi harcának szükségszerű következményeként értékelik, amelynek a „proletár kulturális forradalom” után rá kellett tennie a pecsétet a maoiz- mus, a maoisták egyeduralmára. Erre utal mindaz, ami a kongresszusról kiszivárgott, vagy' amit a kiadott közleményekben olvashattunk. Mivel állhatták elő a maoisták a kongresszuson ? Távol a marxizmustól Gazdasági téren egy újabb „nagy ugrás” sejtelmes elképzeléseivel, amely már szakíPintér István Tea 5 dcMábétt 23. — öt dollárt a hetesre! — ötven dollárral a befutóra az egy'-hármat... Természetesen oda-vissza! — Rosyra nem fogadok. Majd ha ló leszek! Virslinek való az, nem versenylónak! Terner úr tábornokhoz ülő bá orságga) és hidegvérrel állta az ostromot. Pontosan fél kettőkor felberreget a telefon. Terner úr felvette, s beleszól t: — Oké! Még sokau álltak a pult előtt, kezükben a bankjegyekkel, hogy ne mulasszák el a pénzüket elveszíteni. Ter- ner azonban ügyet sem vetett rájuk. Felvette a zakóját, meghúzta meglazított. nyak kendőjét és ünnepélyesen bejelentette: totl a korábbi fogalmazásokkal, miszerint Kínában a szocialista építés támasza a terv- gazdaság és a baráti országokkal való együttműködés. Ehelyett olyan távlatokat körvonalazott, amely „marxista elméletekre és a permanens forradalomra” épül. Mindennek persze semmi köze sincs a marxizmushoz, inkább a trockizmus egyik kései visszhangja és alkalmas további kalandok „elméleti megalapozására.” Nagyon jellemző, hogy a kínai vezetés a szocializmus felépítését a „világforradalom” győzelmével hozza ösz- szeluggésbe, vagyis a meghatározatlan jövőbe helyezi. Ideológiai téren a kongresszus teljes szélességében kibontotta a maoizmus zászlaját. Mao Ce-tung eszméit korunk marxizmusának kiáltotta ki. így jelenti ezt az Üj Kína hírügynökségnek a kongresszusról kiadott hivatalos közlemény is: „a kongresszuson kitűzött feladatok megvalósításának és még nagyobb győzelmek elérésének alapfeltétele, hogy az egész párt, az egész hadsereg és az országban élő minden nemzetiség Mao Ce-tung eszméjének nagy vörös zászlaja alatt egységet teremtsen a gondolkodásban, a politikában, a tervezésben, a harcban és a cselekvésben.” A maoizmus- nak, mint „a proletárdiktatúra időszakában a forradalom elméletnek” az elfogadtatása arra kényszeríti a kínaiakat, hogy vezérfonalnak tekintsenek olyan gondolatokat, amelyek a kínai forradalom bizonyos időszakában talán helytállóak lehettek, de ma már túlhaladottak,, s nacionalista, soviniszta irányban egyre messzebb távolodnak a marxizmustól. A társadalom életében a kongresszus megerősítette a mostani sémát: a katonai segédlettel fenntartott bürokratikus diktatúrát. Továbbra is a hadsereg játssza a vezető szerepet, de nemcsak a honvédelem, hanem az ipar, a mezőgazdaság, a tömegek át- nevelésének területén is. A személyi hatalom eszköze A párt számára sem nyitott más távlatokat a kongresszus. Egyszerűen Mao Ce- tung személyének engedelmes eszközévé tette a pártot, hátat fordítva a kommunista pártokban uralkodó minden normának, a demokratikus centralizmus elvének, a kollektív vezetésnek. S arra sem volt még példa, hogy a pártelnök a párt szervezeti szabályzatában kijelölte utódját, mint ahogy ezt Mao Ce- tung Lin Piao esetében tette. — Uraim, zárunk! Megjött a körtelefon... A hoppon maradt ügyfelek szitkozódtak, de a bukméker nem törődött velük. Intelt, hogy fáradjunk be az irodájába. Az üvegfülkében leültetett bennünket, s hamarosan egv üveget vett elő az íróasztalából. — Igyál fiam! Valódi magyar barack. — Aztán le- gyintve hozzátette: — Már amilyen valódit ma csinálnak. Közel sem jöhet, ahhoz, amelyet annak idején az én szeszgyáramban magamnak főzettem. Én alig-alig kortyoltam he. lőle. Meg akartam őrizni a józanságomat. Terner viszont alaposan meghúzta az italt. Csak úgy üvegből ivott, ahogyan az aratók szokták erősiA külpolitikában a maoisták a jól ismert veszélyes platformra helyezkedtek. Megerősítették szovjetellenes- ségük hivatalos politikai rangját, nagy szolgálatot téve ezzel az imperializmusnak. Nem hagytak kétséget a tekintetben, hogy a Szovjetuniót és a szocialista világot egyik fő ellenségüknek tekintik. A nemzetközi munkásmozgalomban szintén a marxista—leninista pártokétól eltérő stratégiát vallottak, s elszánták magukat az egység ellen törő szakadár tevékenység folytatására. Mindez érthetővé teszi a titokzatosságot — ezekkel a Mao Ce-tungi elképzelésekkel, amelyek az elmúlt években sorra leszerepeltek és sok megpróbáltatást okoztak a kínai népnek, nem vállalták a nyilvánosság próbáját. A szókimondás helyett sokkal „kényelmesebb” bölcsel- kedö kinyilatkoztatásokba burkolni és gondolkodás nélkül szajkóztatni a maoizmus tételeit. S azért is el kellett kerülni a nyilvánosságot, mert a kongresszus valójában nem hozott konkrét határozatokat: hiszen Mao Ce- tung és csoportja meg akarta őrizni teljes cselekvési szabadságát. A történelem figyelmeztet A IX. kongresszus arra utalt, hogy Pekingben a Kínai Kommunista Párt régi és dicső elnevezése alatt új politikai szervezet született, — új elmélettel és új szervezeti szabályzattal. Az egykori, sok-sok forradalmi harc füzében edződött és a kínai népet győzelmekre vezető pártból a vezér pártja lett, amely Mao Ce-tung és csoportjának korlátlan szellemi és tényleges egyeduralmát hivatott leplezni és erősíteni. Ezt a folyamatot a szocialista Kína minden barátja a testvéri párt, a testvéri nép sorsa iránti aggodalommal szemléli. Nyilvánvaló azonban a? is, hogy amit ma a maoisták mondanak és tesznek, teljes ellentétben áll a történeim: realitásokkal, a történelmi tendenciákkal. S ez hosszú ideig nem tartható. A személyi kultusz ideje lejárt, a szó cializmus és a kapitalizmus harca korunk vitathatatlan fő ellentéte, a szocialista építés általános törvényszerűségei tartósan nem hagyhatók figyelmen kívül, a nemzetközi munkásmozgalomban erősödnek az egységtörekvések. A történelem pedig kérlelhetetlen tanítómester és a realitások makacs tények. Velük szemben a maoizmus dogmái végül is erőtlennek bizonyulnak. teni magukat az aratópálinkával. — Nos, fiam, hallgatlak. Bántott a tegező hang, de nem akartam kikérni magamnak, hiszen megvolt nekem anélkül is a magam baja. Minek vesszek össze még Ternerrel is? Az exaltábor- nagy és jelenlegi bukméker meglehetősen figyelmesen hallgatott végig. Amikor befejeztem Banless látogatásának történetét, felugrott a karosszékeböl, s járni kezdett a parányi üvegkalitkában: — Úgy, tehát jól sejtettem! A CIA-ban egyesek azt hiszik, hogy Csánkó használható ember. Most már értem, hogy miért nem én... Elhallgatott. Négy-öt kiirt szó nélkül tett meg. Aztán hozzám fordult. — Fiam, neked a magyar haza ü-ánli szent kötelességed segíteni annak a gyüle- vész társaságnak a leleplezé- sében. Még hogy Csánkó vezérezredes! Még hogy az emigráns magyar kormány feje! Nevetnem kell! Közön* séges szélhámos! És most a (Folytatás az 1. oldalról) Daily Mirror is lényegében elismeréssel búcsúztatja a tábornokot, a Daily Express, amely évek óta a leginkább De Gaulle-elienes volt, most a tábornokot állítja példaként az angol politikusok elé. A pénzügyi körök lapja, a Financial Times elsősorban a frank sorsáért aggódik. A kommunisták lapja, a Morning Star szerint De Gaulle veresége a francia baloldal győzelme. Mitchell Sharp kanadai külügyminiszter kifejezte reményét, hogy a jövőben megjavulnak Kanada és Francia- ország kapcsolatai. A Közel- Kelet térségében Izrael óvatos hallgatásba burkolózott. Tel Avivban az a legfontosabb kérdés: az új francia elnök is fenntartja-e a De Gaulle által elrendelt izraeli íegyverszállítási embargót. A kairói sajtó csaknem bizonyosra veszi, hogy Franciaország közel-keleti politikájában változás áll be majd. A félhivatalos jugoszláv állásfoglalást a Tanjug hírügynökség kommentárja közli, amely méltatja De Gaulle 11 éves kormányzásának eredményeit. Magában Franciaországban egyébként kedden Pompidou hivatalosan bejelentette, hogy jelölteti magát az elnöki tisztre. A baloldal tárgyalásai még folynak. Mitterand felajánlotta, hogy hajlandó vállalni a baloldal közös elnökjelöltségét. Lehetséges azonban, hogy a kommunisták és a szocialisták nem tudnak megegyezni és külön-külön jelöltet indítanak. Amerikai politikai körökben csak igen mértéktartóan foglalnak állást a francia helyzettel kapcsolatban. Az egyetlen hivatalos nyilatko. zat Nixon elnök levele volt, a külügyminisztérium mindenfajta kommentártól tartózkodik. Washington úgy véli, hogy az elnökválasztáson Pompidou volt miniszterelnök. vagy egy centrista politikus lehet a legesélyesebb jelölt. A francia magatartás a közvetlen jövőben elsősorban a közel-keleti kérdéssel kapcsolatban változhat — állapítják meg Washingtonban. Bár a négyhatalmi tárgyalások az ENSZ-ben minden bizonnyal folytatódnak, Franciaország valószínűleg módosítja állásfoglalását, amellyel egyértelműen Izraelt tette felelőssé a válságért. Ami a NATO-t illeti, az Egyesült Államok nem számít arra, hogy De Gaulle utódja visszavonja a korábbi döntéseket és visszatér a NATO katonai szerveibe, de bíznak abban, hogy ..szoros együttműködés” alakulhat ki a NATO és a franciái katonai szervek között. A New York Times szerint a francia katonai vezetés már tett ilyen irányú 'kísérleteket, de De Gaulletól félve, nem mert nyíltan előállni a tervekkel. kezemben van! Majd adok én neki New York-i teát! — És Mr. Banless... — vetettem közbe. — Rá se ránts, fiam! Az a Banless egy közönséges kontár. Bízd csak rám! Majd szerzek én neked állást! És különben is, holnap reggelre olyan híred lesz. hogy nem lesz nehéz elhelyezkedned. Banless pedig alighanem beadhatja a nyugdíjkérelmét. Éppen ideje, hogy kitegyék a szűrét. Amit velem is művelt... Eszembe jutott, amit az újságírótól hallottam Terner és a CIA megszakadt kapcsolatáról. Úgy sejtettem, hogy Terner azért haragszik Ban- lessre, mert annak része volt benne. hogy neki kitették a szűrét. De ez most közömbös volt számómra. Kiutat kellett találnom. — Tehát mit tegyek? — kérdeztem. Mit tegyek, Terner úr? Kijavított: — Altábornagy űr! Fiam, mi. igaz magyarok a régi megszó lításokkal is ápoljuk a szent katonai hagyományokat... ?. öten élnek még. Minden légiós kap Maine tizedestől egy-egy töltényt. — Tűz és utána szuronyroham — így szólt a parancs. Milan ezredes azonban ekkor újra intézkedett, hogy tisztjei szólítsák fel megadásra a franciákat. Újra fehér kendő lobogott a hacienda előtt. — Megadjuk magunkat — válaszolt Maine —, ha meghagyjátok fegyvereinket és megengeditek, hogy ápoljuk sebesültjeinket. A tízórás küzdelem véget ért. A századból öten maradtak életben. A mexikóiak vesztesége 225 halott és 114 sebesült. Milan ezredes a harc utón megtekintette a hacienda romjait. — Ebben az egérfogóban verekedtek a franciák? — kérdezte tisztjeit. — Igen, ezredes úr. — Akkor pedig nem emberekkel, hanem ördögökkel harcoltunk. Megsemmisítő vereséget szenvedtek a légiósok Came- ronnál. Mint ahogy kudarccal végződött III. Napoleon nagyravágyó kísérlete, hogy Mexikóban a franciabarát Habsburg Miksa főherceget ültesse a trónra. A mexikói nép legyőzte a francia intervenciósok hadseregét és elűzte az országból Habsburg főherceget. Caíard, szökés és haditörvényszék Fizikailag és idegileg kimeríti a katonákat a kiképzés. A parancsnokság tervszerűen úgy terheli meg őket, hogy se erejük, se kedvük ne legyen önálló akciókra. Az újoncok úgyis hamar rádöbbennek, hogy a légióban különösebb jó nem vár rájuk. Hamar megérlelődik bennük a szökés vágya. Csak megfelelő alkalomra várnak. A legkülönfélébb módjait választják, hogy megpróbáljanak megszabadulni az alakulattól. / Hangulatilag a szökést a mélabú, ahogy a légióban ne- vazik, a caíard vezeti be. A katonát megrohanják múltjának emlékei. Elegendő ehhez egy levél, vagy egy dal. Esténként a különböző nemzetek katonái gyakran alakítanak kórust. Főleg a németek énekelnek szívesen együtt. A legtöbbször ugyanazt a dalt. A címe: „AnnaMária”. A szövegének az alapja egy megtörtént eset az 1800-as esztendőkből. Ketten szerepelnek benne, An— Mit tegyünk, altábornagy úr? — tettem fel ismét a kérdést, beadva a derekamat. — Fiam, te itt maradsz. A menyasszonyod szépen hazamegy, te pedig megvársz engem. Fél háromkor futtatják a Livingstone Derbyt. Chicagóban. Háromnegyed há. romkor megkapom az eredményt és az osztalékokat. Négyig kifizetem a nyerőket, aztán pedig együtt elmegyünk a Rithmus Hallba. — A teára? — sikított fel Ruth. — Oda, oda. És ne féljen, kislány. Bennem és Kása úrban igazi, bátor magyar katonaszív dobog. Megvívjuk a csatát és estére egy győztest ölelhet magához! A magyarság diadalmas harcosát! Jobb híján belégyéztém. Terner úr tapintatosan kiment. Én elbúcsúztam Ruth- tól. Mégállapodtunk, hogy este hétkor találkozunk az egyik vendéglőbe, közel a Rithmus Halihoz. Ott nagyon jó whiskyt is mérnék. (Folytatjuk) namária, egy szőke lány és Peter, a légiós. Az első versszakban a katona, aki őrségben ott áll a sivatagi kiserőd előtt, .szomorúan gondol szerelmesére. A dal szerint Annamária egy fehér falú házban lakik, amelynek az ablakában muskátli virágzik. A lány türelmetlenül várja, hogy a fiú visszatérjen. Szomorú az ének, de kedvetlenek u.ok is, akik hallgatják. Öt esztendő telik el az első és a második versszak története között. Peter visszatér falujába. Megváltozott a nehéz szolgálat alatt, megöregedett, kopasz lett és hajlott hátú. Nem ismerik meg. A harmadik vers-szakban a volt légiós Annamária házát keresi. Szülőföldje azonban nagyon megváltozott, a házak nagyobbak, más színűek. A falu főterén szép szökőkút all. A lány háza ugyanolyan maradt, mini korsóban volt, ugyanazok a muskátlik nyílnák az ablakában. — Annamária! Annamária! — kiabált be a férfi. A dal szerint ekkor egy szőke lány néz ki az ablakon. — Ki az? — kérdi. — Peter vagyok — mondja a férfi. — Nem ismersz meg? A lány egy ideig nézi, azután így válaszol: — Nem ismerlek. A naív dal hatására havon-t ta három-négy német légiós öngyilkos lett. Az őrmesterek gyorsan eltüntették a hullákat. Az ilyen esetek ugyanis nemcsak a hangulatot rontották, hanem többször öngyilkossági járványt okoztak. Sokan viszont 'miközben a dalt hallgatták, elhatározták, hogy „elhajítják a képi”-t, ami a légiósok nyelvén any- nyit jelent: megszöknek. Nincs pontos statisztika a kísérletekről. De alig van katona, aki ne próbált volna eltűnni feletteseinek* szeme elől, hogy visszaszerezze emberi szabadságát. A gyávábbak nem mertek levonni minden következtetést és vállalni a legsúlyosabb büntetéseket. Ök csak ,.en bőmbe" táv oznak, ami a légiósok kifejezése szerint nem szökést jelent, hanem mindösz- sze annyit, hogy a katonák néhány órára, vagy napra szabadok akarnak lenni. Egy óvatlan pillanatban^ fegyver és élelem nélkül elindulnak a sivatagban. Nincs náluk sem térkép, sem iránytű. Még jobban hiányzik azonban a sátor, a takaró, és a köpeny. Az éjszaka elviselhetetlenül hideg, sötétben is tovább vándorolnak. Éhesen, szomjasan. Három napjuk van a bolyongásra. Ha ugyanis addig visszatérnek, a parancsnokság nem tekinti őket szökevényeknek. Megúszhatják tehát enyhébb büntetéssel az elkalandozást. Nem mondják egymásnak, legalábbis a gyávákkal ez történik, szívesen fogadnák, ha szembe találkoznának egy őrjárattal. A fizikailäg gyengébbek, akik nem bírják a nélkülözést, ilyenkor a visz- szatércst választották. Alig várták, hogy elérjék az első falut és ott jelentkeztek a csendőrségen. A fogdában bilincset tesznek a légiósok csuklójára. Vége a rövifl szabadságnak. — Kenyeret és vizet kérünk — mondják a foglyon, akik már annyira szomjasak, hogy beszélni is alig tudnak. — Szidi bel Abbeszban majd kaptok — válaszolják egykedvűen a csendőrök. — Nyolcvan kilométerre van ide a laktanya. — Indulás — mondjak a csendőrök. Semmi pihenőt nem engedélyeznek a légiósoknak. Összeláncolják őket és elindítják foglyaikat a laktanya felé. Elöl a fáradtságtól támojygó katonák, mögöttük lóháton szurony os fegyverrel az őrzőik. (Folytatjuk)
