Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-26 / 94. szám
RFLFT-MÄG YÄR ORS ZA<9 f969. IpriH* tt: Éljen és erősödjék a nemzetközi munkásosztály harci egysége 1 Külpolitikai széljegyzet: Különös népszavazás Molnár Károly: (4 látható Ié0ió MOSZKVA A „Nap-atmoszféra” prog ram keretében a Szovjetunióban 20 rakétát bocsátottak fel. öt napon keresztül kétféle típusú meteorológiai rakétákat bocsátottak fel, 100 Illetve 200 kilométer magasságba. A geofizika történeté, ben ez volt az eddigi legnagyobb kutatási program ezen a területen. Eredményeképpen nagy jelentőségű tudományos anyagot sikerült ösz- szegyűjteni. BÉCS A tervezett európai biztonsági konferenciával is foglalkozott Waldheim osztrák külügyminiszter pénteken. az osztrák szövetségi gyűlés, a parlament felsőhá za előtt. A miniszter megismételte a korábbi álláspontot: Bécs elismeri egy ilyen konferencia jelentőségét, azt azonban megfelelően elő kell készíteni, és minden érdekelt államnak lehetőséget kell kapnia a részvételre. SAIGON A saigoni katonai szóvivő szerint a DNFF erői rakéta és aknavető támadást intéztek több jelentős amerikai és dél-vietnami kormányosa, patok kezén lévő katonai objektum ellen. A pontos számot az amerikai parancsnokság legutóbbi döntésének értelmében nem közlik: ez a változás az amerikai tájékoztatási politikában meglepetést keltett a saigoni sajtótudósítók körében. KAIRÓ Az egyiptomi hadsereg egyik szóvivője bejelentette, hogy pénteken, helyi idő szerint 12 óra-tizenöt perckor az El Kantarától északra fekvő térségben áz izraeli alakulatok tüzet nyitottak az egyiptomi erőkre. Egyiptomi részről — mondotta a szóvivő — a tüzet viszonozták, és a tűz- párbaj helyi idő szerint 13 óra öt perckor ért véget PEKING Az Uj Kína hírügynökség Jelenti Pekingből, hogy csütörtökön délután véget ért a Kínai Kommunista Párt 9. kongresszusa. A csütörtöki plenáris ülésen, amelyen Lin Piao elnökölt, megválasztották az új központi bizottság 170 tagját és 109 póttagját. 20. Az óragyárban, ahol dolgozott, nemigen figyeltünk volna fel az ön képességeire. így azonban vizsgálat alá vettük személyét, és mondhatom, hogy a legkedvezőbb benyomásokat , szereztük. Mr. Kása, ön tökéletesen alkalmasnak látszik arra, hogy a szolgálatunkba álljon. — Ne haragudjon, de nem értem, mit akar tőlem. Az előbb azt mondta, hogy maradjak vörös ügynök. Ezért alighanem hosszú éveket kell .börtönben töltenem. Hogy állhatnék én akkor a CIA szolgálatába? — A megoldás egyszerűbb, mint gondolná — jelentette ki vendégem, és komótosan kiverte pipájából a hamut. — Mr. Kása, ön megszökik. — Lehetetlen! Rendőrko- pók állnak a kapunk előtt. Banlessnek a szeme sem rebbent. —■ Helyesebben: kormánytisztviselők, Mr. Kása, kormánytisztviselők. Az FBI munkatársai. Mi az FBI-jal egyetértésben szöktetjük meg önt! Oda megy, ahol senki sem találhatja meg önt. Dél- Karolinában, egy erdő közepén fog élni. Két esztendőt Április 27-én tartják meg Franciaországban az ötödik Köztársaság ötödik népszavazását. De Gaulle tábornokelnök most is, mint már any- nyiszor, egyéni és drámai színt igyekezett adni a népszavazásnak. Közölte, ameny- nyiben nem kapja meg a többséget, lemond államelnöki tisztségéről. Ezzel a bejelentéssel a francia államfő ismét a személyi hatalma feletti döntéssé igyekezett változtatni egy olyan népszavazást, amelynek eredetileg államjogi és adminisztratív kérdésekről kell döntenie. Miről is van szó voltaképpen a népszavazáson? A nép- szavazási törvénytervezet nem kevesebb, mint nyolcezer szóból, 13 fejezetből és 68 cikkelyből áll. Szövegét az urnához járuló sok millió francia csak egy töredéke olvasta. És a töredéknek csak egy töredéke érti. A jogi formulákba burkolt változásokat a népszavazási cédula egyetlen kérdéssé tömöríti. Ez a kérdés így hangzik: „Jóváhagyja-e a körzetek megteremtéséről és a szenátus újjászervezéséről szóló törvénytervezetet?” Erre a kérdésre kell a francia polgároknak igennel vagy nemmel válaszolniok. Nézzük most már, miről van szó ezekben a törvény- tervezetekben. Ami a körzetek létesítését illeti, a kormány elgondolása szerint az történnék, hogy Franciaország jelenleg 95 megyéje (dé- partementy megmarad ugyan, ezeket azonban 22 körzetbe (région) tömörítenék. Kétségtelen, hogy a francia köz- igazgatás modernizálása megkívánja az eddigi megyerendszer módosítását. Az új körzetek létesítésének egyik legfontosabb célja, hogy Párizs mellett létrejöjjenek bizonyos gazdasági, politikai és kulturális egységek az olyan nagyvárosok, mint Marseille, Lyon, Toulouse, Bordeaux körül. Ez lehetővé teszi, hogy tölt el ott, annyi egy kurzus ideje. Már a tanulóévek alatt mintegy az ötszörösét keresi annak az összegnek, amit az óragyárban kapott. Később, a kiképzés befejeztével, egy-két bevetésre indul a vörösök hátába. Az anyagi ellenszolgáltatás. amelyet ezért biztosítani tudunk, természetesen a küldetés eredményétől is függ. Annyit azonban elárulhatok, hogy az összeget csak öt számjegyben lehet kifejezni. Alighanem örömmel veszi ezt a megoldást... — Ezt jól kieszelték — vetettem oda kedvetlenül. Banless azonban nem vett róla tudomást. — Örülök, hogy tervünk megnyerte a tetszését. Hogy is mondják maguknál? — váratlanul tiszta magyarsággal kezdett beszélni: — A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. — Aztán ismét angolul folytatta: — Amikor ön eltűnik, sajtónk nagy kampányba kezd, figyelmezteti az amerikai közvéleményt a növekvő vörös veszélyre. Megírja, hogy minden amerikainak nyitva kell tartania a szemét és a fülét, hiszen a vasfüggöny mögötti országok olyan kiterjedt termelési szempontból is nagyobb, életképesebb egységek szülessenek és csökkenteni lehessen Franciaország köz- igazgatásának túlságos köz- pontosítását. Ennyiben tehát a körzetek létrehozása pozitív eredményekkel is járhat. Persze, De Gaulle kabinetje túlságosan is komoly politikai tapasztalatokkal rendelkezik ahhoz, semhogy elmulasztaná a közigazgatási változások kihasználását politikai-hatalmi célokra. Miközben a megyékben megmaradnának az eddigi képviselőtestületek, az új körzetek élére nem általános és közvetlen választójog alapján, hanem érdekképviseleti alapon választják majd meg a képviselőtestületeket Ez a szakszervezetek és a parasztszövetségek képviselőivel azonban lehetővé tenné a birtokos rétegek és a gaulleis- ta adminisztráció embereinek feltétlen túlsúlyát. A körzetek létrehozásának terve ily módon — bizonyos szervezési és gazdasági pozitívumok mellett — komoly veszélyeket is tartogat. Egyértelműbben negatív a szenátus átszervezésére vonatkozó tervezet. A szenátus — noha a gaulleista rendszerben gyakorlati hatalma korlátozott, — már évek óta szálka a kormányzat szemében. Ügy tekintik ugyanis, mint egy későbbi, potenciális ellenállás szervezeti keretét a gaulleista hatalommal szemben. Az új szenátus ezért „tanácsadó testületté” válnék, amely nem szavaz többé a törvények felett, formálisan is elveszti tehát a kormány akciói feletti ellenőrzését. Az új szenátus elvben a parlamenti rendszer része maradna ugyan, valójában azonban a nemzetgyűlés látná el azokat az alkotmányjogi feladatokat, amelyeket jelenleg a két kamara végez. Jellemző, hogy a francia államtanács is (amelynek határozatai nem kötelezik a kormányt) alkotkémhálózattal rendelkeznek ideát is, hogy az FBI ellenőrzése alatt álló ügynöküket is meg tudják szöktetni és ki tudják csempészni Amerikából. Ez nekünk nagyon jó, sokkal jobb, mintha bíróság elé állítanánk, mert az ilyen ügyekben mindig akad egykét rózsaszínű tollnok, aki igyekszik kellemetlenkedni. Viszont jó magának is, mivel maga végeredményben odaát fog dolgozni, s ezek után a vörösök közül senki se fog gyanakodni magára. Szabályos engedéllyel megy haza. Majd kitalálunk valami jó mesét, hogy miként szökött meg tőlünk és mit csinált addig. Odahaza sajtóértekezletet tart, hogy mi magát koholt váddal gyanúsítottuk. Két- három évig dolgozik nekünk, aztán visszajön, és itt elmondja, hogy az egész hazugság volt, amit ott mondott, de kényszerítették rá. Nagyszerű terv. Nemde? Felálltam. Ezzel akartam jelezni, hogy a magam részéről befejeztem ezt a beszélgetést. — Nem készültem sem színésznek, sem kémnek — mondtam. És mivel Banless továbbra is ülve maradt, hozzátettem: — És most legyen szíves, hagyjon magamra. A CIA emberének egyetlen arcizma sem rándult meg. Felállt, kifelé indult, de az ajtóban megállt, és épp oly nyugodt hangon, ahogy egész idő alatt beszélt, megfenyegetett: mányellenesnek minősítette a szenátus ilyetén jogfosztását. A francia népszavazás tétjének e vázlatos ismertetése is világossá teszi, hogy sajátos „árukapcsolásról” van szó. A kormányzat kétségtelen taktikai ügyességgel egymás mellé rakott egy részben pozitív, részben negatív vonásokkal rendelkező köz- igazgatási területfelosztási tervet, valamint egy alkotmányellenes szenátustervet. A francia polgárnak azonban e két, egymástól teljesen független és eltérő értékű tervre csak egyetlen igennel vagy nemmel lehet válaszolnia! Ennek a manővernek kétségtelenül meg volt az az értéke a kormány számára, hogy összekeverte a frontokat, különösen a politikailag el nem kötelezett, ingadozó tömegek között. Április eleje, a hivatalos népszavazási kampány megindulása óta azonban kiderült, hogy ez sem elegendő. A Francia Kommunista Párt, a szocialisták és a radikálisok határozott „nem” szavazatra szó lították fel híveiket. Teljesen más okokból a „nem” mellett döntöttek De Gaulle politikájának atlanti ellenzői is. Ehhez járult, hogy a kereskedősztrájk megmutatta: a kispolgári rétegek is kezdenek kicsúszni a rezsim vonzó köréből — elsősorban gazdasági nehézségeik miatt. Ez volt az oka annak, hogy a tábornok-elnök végül is a maga személyét dobta a mérleg serpenyőjébe^ lemondással fenyegetőzvén arra az esetre, ha a „nem” szavazatok kerülnének túlsúlyba. Ilyenformán igazán különös népszavazás lesz vasárnap Franciaországban. Formailag a körzetekről és a szenátus reformjáról szavaznak, valójában azonban Charles de Gaulle személyére mondanak igent vagy nemet a francia választópolgárok. — Gondolja meg, fiatalember. Holnap három órakor ismét felkeresem magát, addig még meggondolhatja a dolgot. Ha nem fogadja el ezt a megoldást, majd találunk mást. De az már nem lesz ilyen kedvező a maga számára. Az csak nekünk lesz jó. Magának viszont rossz. Nagyon rossz. Nem engedhetjük meg, hogy egy, a gépezetünkbe bekerült porszem tönkretegye a fogaskerekeinket-. Elment. Otthagyott a gondolataimmal. Egész éjszaka le sem hunytam a szemem. Újra és újra átgondoltam helyzetemet. Veszedelmes kutyaszorítóba kerültem. Életveszélyes kelepcébe. És akárhogy töprengtem is, nem találtam kiutat. Most már újabb veszedelem tornyosult a fejem fölött. A CIA embere hihetetlenül nyíltan beszélt velem, ami nem jelenthet mást,, mint hogy teljesen a markukban éreznek. Bizonyára elhatározták, hogy vagy igent mondok, vagy pusztulnom kell. De én nem akartam árulóvá válni. Nem is beszélve arról, hogy ha vállalom ezt az aljas munkát, előbb-utóbb rajtavesztek, s a hóhér kezén végzem. Viszont afelől sem volt kétségem, hogy Banlessék eltesznek láb alól, ha más megoldás nem akad. (Folytatjuk) 6. Forey tábornok így biztatta a katonákat, mielőtt a légiósok karavánja elindult Vera Cruzból: — Forró vidékeken haladtok majd keresztül, ahol la Ián több betegség, mint di csőség vár rátok... Félvad emberek, meszti cek, indiánok és mulattok akarják majd elállni utatokat, de a francia katonákat senki és semmi nem állíthatja meg... Elindult a karaván Mexikó belseje felé. Sárgán villogó homokon, kopár tája. kon menetel a légió. A fülledt melegben lassan haladtak előre. Sehol semmi ár. nyék. Néhol egy üres nádkunyhó, lakói elmenekültek. A rossz úton lassanként felbomlik, rendezetlen, né válik a karaván. Az altisztek veszik át az ostort az öszvéreket hajtó mexikóiak kezéből, de ez sem segít. Az út rossz, az állatok csökönyösek, a szekerek csak döcögnek. E«y liter víz egy századunk Tompán morajlott a föld. Ezer és ezer pata rohant lefelé a dombhátról. Meglódultak a mexikóiak. Veszedelmesen közeledtek. Már a sík terepen vágtáztak a lovak. ötven méter választja el egymástól az ellenfeleket. Már csak negyven. A légiósok várnak. — Tűz! Tűz! — kiáltják a légiósok' áítisátjéi. a négyszög egyik oldala, amely éppen szemben áll a mexikóiakkal, hirtelen megmozdul. Féltérdre ereszkednek a katonák. Izgalom nélkül céloznak, akárcsak a gyakorlaton. Egyszerre szólalnak meg a fegyverek. Óriási kavarodás. Az egyik ló úgy dől össze, mintha mind a négy lábát egyszerre törték volna el. Mellette egy másik felágaskodik, azután összerogy. A korbácsos mexikói a melléhez kap, az aki két pisztolyából tüzelt, fegyvereit az égre emeli, értelmetlenül szórja az ólmot, de az is lehet, hogy a félelem elvette az eszét. Lovak és emberek a földön. Felbomlik a rend. Ez már értelmetlen akadályverseny. Az újabb lovasoknak halott és sebesült társaikon kellene átugratniuk, ha tovább akarnak haladni. Amint azonban megtorpannak, elég ha csak egy pillanatra, biztos célpontot mutatnak a hidegvérrel célzó légiósoknak. Egyre több a vonag- ló és éppen ezért különösen nehéz akadály. Üjra hangzik a francia altisztek vezényszava: — Tűz! Tűz! Véres kavarodás. Gazdátlan lovak rohangálnak. Sebesült mexikóiak tántorognak. Francia oldalon semmi veszteség. Ha csak azt nem számítjuk, hogy 3 két teherhordó öszvér a lövöldözéstől megvadult és nyerítve elügetett a mexikóiak távolodó lovai után. Keselyük keringenek Cameron fölött. Olyan alacsonyan, hogy egy hatéves fiú kővel eltalálhatná őket. Kürt szól, olyan halkan, hogy Danjou csak azt hiszi képzelődés. Maine tizedes azonban harsányan jelenti: — Támadás a domboldalról, százados úr... Porzik a vidék. Kaktuszok dőlnek el, szikladarabok gurulnak le és meglódulnak a mexikói lovasok. Két makacs ellenfél került szembe egymással. Most a légiósok még közelebb engedték a lovasokat és könnyedén lepuffantottálc őket. A mexikóiak felváltva imádkoztak és káromkodtak. Egyre több gazdátlan ló rohangált a csatatéren. Egy elkóborolt állat fölé olyan alacsonyra ereszkedett ie egy keselyű, hogy messziről úgy látszott, mintha karmai már érintenék a gazdátlan nyerget. Pocsék rosszul lőttek a mexikóiak. Sok lovas pedig kardjával a levegőbe csapdo- sott, kellő szitok és átok kíséretében, úgy' viselkedtek, mint akik egyszerűen nem értik, miért nem jutnak a franciák közelébe. Felváltva vezényeltek a légiós század altisztjei: — Tűz! Tűz! összeomlott a mexikói támadás. Elcsendesedett minden, a mexikóiak elvonultak, elhordták sebesültjeiket és ösz- szefogták a száguldozó lovaikat. A légiósok élő négyszöge előtt új színt kapott a fű. Óriási sötét foltok. Az első csata nyomán feketék, a második után még csak vörösek. Az egyoldalú csata nyomai. Danjou felhasználta a szünetet és átgondolta százada helyzetét. A levegő óráról- órára forrósodott, egyre inkább elviselhetetlenebbé vált. Katonái még árnyékba sem húzódhattak, mert fák nem voltak a közelben. Azon a dombháton, ahonnan a mexikóiak már kétszer rohamra indultak, ott zölldelt néhány kaktusz, de a terepnek azt a részét szilárdan tartotta megszállva az ellenség. Fokozta a francia tiszt gondjait az is, hogy embereinek a kulacsát reggel már nem töltethette meg vízzel és az öszvérek megvadulása miatt az utolsó számottevő tartalékot is elveszítették. — Elfoglaljuk a haciendát — mondta a tiszt az altisztjeinek. — A falak mögött védekezünk. Gyanakodva néznek körül a légiósok a hacienda udvarán. Pillanatok alatt átkutatják, mert azzal a lehetőséggel is számolnak, hogy ellenséges katonák rejtőztek el. A romok azonban elhagyatottak, csak gyíkokat és kígyókat találnak a szétszedett kocsik óriási kerekei alatt. Az altisztek intézkednek cs a katonák teljesen birtokba veszik a hacienda valamennyi részét. Seszínűek a falak, a nap teljesen kifakí- totta. Talán húsz éve üresek az épületek. Nyilván «gy hosszú száraz időszak riasztotta el innen a lakókat. A légiósok átvizsgálják fegyvereiket, felkészülnek az újabb harcra. A mexikóiak azonban nem siettek, mert mint igazi lovasok először lovaikról gondoskodtak. Állataikról leszedték a nyerget és kipányvázták őket az árnyékban, mert most már gyalogosan akarták folytatni a küzdelmet. Danjou határozottan adja ki a parancsait: —- Egy raj álljon az egy ik kapuhoz... egy másik helyezkedjék el a másik kapuhoz. .. Mielőtt elindultok, kiosztom a maradék borunkat A százados az övéről leakaszt egy kulacsot. Felemeli a magasba, hogy mindenki jól lássa. — Ennyi az egész készletünk mondja a tiszt. — Egy liter. Mindenki igyon belőle. Sok nem juthatott egy embernek. De mindenki ivott A két raj elindult a kapukhoz. Tíz légiós viszont ott helyezkedett el, ahol a haciendát körülvevő fal kövei szétgurulva a földön hevertek. — Ezt a rést biztosítani kell. Mindenáron — szólt a százados. — Két raj szállja meg a hacienda lakószobáit. A század maradéka legyen az udvarban. Tartalékként Morzicki őrmesternek fontos szerep jutott, ö felmászott a tetőre, onnan figyelte és azonnal jelentette a mexikóiak minden mozdulatát Nem ismerte a félelmet. Az őrmestert az ellenség jól látta és így minden pillanatban könnyedén lelőhette voliuu Mégsem vették célba. (Folytatjuk) Pintér István ^ dö'Í'Í'&i'C' it
