Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-26 / 94. szám
IMI iprffls M. CTUBT-MÁGYAKORSZAff f rfirf Mennyi kezdeményezés van ebben a megyében Vélemények, javaslatok egy tanfolyamról „Különös” emberek — akik nemcsak az erdőt varázsolták újjá őszintén megvallva, többen nem örültek, amikor kézhez kapták a meghívót: vegyenek részt a megyei pártbizottság tíznapos kultúrpolitikai tanfolyamán. Majdnem két hétre kiszakadni a munkából, — úgy vélték nem lesz hasznos dolog. És a megszokott családi otthont is nélkülözni kell, vagy vállalni a fárasztó beutazgatást. Mégis a hallgatók teljes létszámban megjelentek április 16-án, Nyíregyházán a megyei oktatási igazgatóság épületében. A tanfolyam végefelé arról beszélgettünk, megérte-e a fáradságot, a figyelmet, mit visznek haza tanulságként, és milyen véleményt alkotnak a pedagógusoknak, népművelőknek tartott — és már hagyományossá váló kultúrpolitikai tanfolyamról. Találomra kértünk véleményt két előadás szünetében, sünikor olvasgatással, rádiózással, városnézéssel, s többen rögtönzött kártyacsatával frissítették magukat. Bradács Mária népművelő, a nvírbélteki községi művelődési otthon igazgatója először egy otthoni bosszúságát említi. Egy napra haza kellett utaznia egy ŐRI rendezvény lebonyolítására. „Sajnos megismétlődött a szokásos huzavona és alkudozás. Ugyanis a négy és fél ezer forintos fellépési díjat 5 ezerre akarták emelni és nem is a kért neves együttest küldték volna...” — Bizony ez is idevaló téma — jegyzi meg a fiatal népművelő, aki főhivatásként végzi a munkát. Az imént említett „bosszúságával” a problémák közepébe vágott: Hol is lehetne érdemben megvitatni a falusi művelődési otthonok gondjait, mint egy ilyen tapasztalatcsere jellegű tanfolyamon. Elismerően nyilatkozik a tanfolyam tematikájáról, az időszerű művelődési témák bővítették a látókört. Minden terítékre került, ami napjainkban a kultúra munkásait foglalkoztatja. S éppoly problémásán, reálisan, mint maga a valóság. Olvasás közben zavarjuk Noszály Lászlót, a Nagykál- lói Budai Antal Gimnázium igazgatóhelyettesét, akit a tanfolyam hangvétele, az őszinte légköre fogott meg leginkább. Különösen a megye gazdasági és társadalmi életét, fejlődését, az egyes problémák ösz- szefüggését szemléltető előadások keltették fel az érdeklődését „Ilyenkor látja az ember, mennyi energia, kezdeményezés van ebben a megyében, amit meg kell ismerni a kultúra munkásainak is.” A kultúrmunkás nemcsak szűk szakmai kérdésekkel találkozik, hanem a legváltozatosabb társadalmi és egyéb témákkal is. S ahol megjelenik, az emberek válaszokat, magyarázatot várnak tőle. Ezért nem sajnálta a fáradságot, azt sem, hogy tíz napig „kiesett” a tanításból, az iskola életéből. Kamatozni fog ez a későbbiekben. — Engem az gondolkozhatott el, amit Kurucz elvtárs, a KB osztályvezetője mondott az iskolareformról, veszi át a szót Borús Gábor, a nyírbátori gimnázium pártszervezetének titkára. — Nálunk elég jól halad a reform, nem bukott meg az öt plusz egyes oktatás. Sőt saját készítésű eszközeinkkel részt vettünk a budapesti kiállításon is. Amit itt hallottunk, arról győz meg engem is, hogy ne tekintsük lezártnak, késznek a reformot. Nincs megállás a fejlődésben. Egy nélkülözhetetlen koncepció fogalmazódik meg szavaiban: a kultúrmunkásoknak, — legyenek azok pedagógusok vagy népművelők — sohasem az állóképet kell nézni, fejlődésében lehet csak megragadni mindent. Aki ezt a képességet nem alakítja ki magában, nem fog tudni lépést tartani a sürgető követelményekkel. Borús Gábor a tsz-ek és az iskolák kapcsolatában is lát újat, — éppen a tanfolyamon elhangzottak alapján. — A kulturális alapból a hátrányos helyzetű gyerekek tanítását fedezhetnék, szerződést köthetnének a tsz-ek a nevelőkkel, hogy a munkás és parasztgyerekek kisebb hátránnyal induljanak a továbbtanulási „versenyben”. Bartus Zoltán vezető szak- felügyelő jegyzeteit lapozgatja. Sok okos feljegyzést tartalmaz a kis füzet. Még nincs leülepedve minden, ami a tanfolyamon szóba került. Először a helyzet reális, tárgyilagos feltárását — dicséri. Az előadók a dolgok velejéig hatoltak, nem „lakkozták” a megye életében tapasztalható különféle problémákat. Mint szakfelügyelő főként az általános iskolák alapozó, igenigen jelentős szerepét húzta alá füzetében. Ezt eddig is tudták a közoktatás megyei vezető szakemberei, de ilyen szemléletesen és társadalmi összefüggésében nem rajzolódott ki előttük. Kovács Tibor, a mátészalkai járási könyvtár vezetője azt tartja a tanfolyam egyik érdemének, hogy az egyes népművelési ágakban dolgozók most szélesebb összefüggésben érzékelték, mennyire kapcsolódnak a gazdasági, társadalmi és egyéb problémák és a népművelés feladatai. Kitágította a nézőpontot, a könyvtáros, a moziüzemvezető, a művelődésiott- hon-igazgató, a pedagógus, a járási művelődési osztály vezetője, vagy népművelési felügyelője nem csupán egy-egy részterületet lát maga előtt, hanem valóban kultúrpolitikai szemléletet tud vinni a munkájába. Ezért nem elsősorban szakmai, hanem ideológiai szempontból tisztázódtak a „fejek”, s közelítettek a nézőpontok. — Külön értékelem, hogy az előadók nemcsak kiváló felkészültséggel jöttek közénk, és országos szinten elemezték a problémákat, hanem mindig megtalálták a helyes hangot, az elméleti és a gyakorlati kérdések mindig megfelelő arányban kaptak helyet az előadásokban. Az is tetszett, hogy szinte óramű pontossággal haladt a tanfolyam, s ez fegyelmezett, becsületes, igényes munkára serkentette a hallgatóságot. Akiknek, megjegyzem, alapos erőfeszítést kívánt figyelni, s feldolgozni az igen komoly problémákat taglaló kérdéseket Hasznos és időszerű volt a tanfolyam — foglalták össze mondanivalójukat a hallgatók. Megérte a fáradságot s aki az elején még az „otthon melegére” gondolt, a végefelé éppoly lázasan vitatkozó lett, mint aki az első perctől kíváncsian és érdeklődéssel ült a tanfolyam padjaiban. A tanulság azonban megszívlelendő, a vitára, a konzultációs lehetőségre is gondolni kell a jövőben, hogy ne váljék egyoldalúvá a megye vezető kul- túrmunkásainak immár hagyományos évi tanfolyama P. G. Tíz meglett ember állta körül az ibrányi ruházati bolt pultját Az eladó kisingeket, nagrágokat rakott az asztalra. A három Szilágyi gyerek hirtelen köszönni sem tudott. Csak szorították a csomagot. Változások a Tisza partján Csak így ismerik őket a környéken: a brigád. És a brigádot várjak naponta az öregek, a brigádot várja he- tenként a könyvtáros, s a művelődési házban a brigádnak tesznek félre havonként jegyeket a Déryné előadására. Különös brigád az erdő- gazdaság ibrányi erdészkerületének tíztagú munkacsapata. A „különös” jelzőnek pedig már régen története van. Tíz évvel ezelőtt Huszár József, a kerület erdésze munkacsapatot szervezett. A jelenlegi brigádtagok akkor kerültek össze. Nehezen indult a munka. Másra nem is nagyon volt idő. Csak dolgozni erősen. Nagy volt a feladat. Tíz ember 10 esztendő alatt 450 holdon újjávarázsolta az erdőt. Fiatal akácokat ültettek. nyárfaligeteket telepítettek. És az öreg, régi fák vég leg eltöntek a Tisza partjáról. Negyedik éve ismernek háztáji bizottságot a keme- csei Uj Barázda Tsz tagjai. Azelőtt azt sem tudták, kik vannak benne, s mit csinálnak. Most jegyzőkönyvek tanúskodnak a rendszeres ülésekről. határozati javaslatokról. Ismerik a bizottság el nőkét Mezősi László üzemgazdász személyében és a többi négy tagot: Bari József, Balogh Miklósné növényter. mesztőt, Tóth Gyula növény- termesztési brigádvezetőt és Szabó István fogatost. Szavuk. észrevételük eljut a vezetőségi ülésekre. Milyenek ezek? Természetesen első helyen van a háztáji terület jogosságának és mértékének ellenőrzése. Mint mondják, „ez bizonyos tudatformálással is jár”. „Levezetni a zárt kert, a beltelek és a külterület téves fogalmait.” Jól bevált, hogy éveken át ugyanazt a területet használja a tagság háztáji földnek. Igényüknek Arra viszont senki sem emlékszik már, hogy öt évvel ezelőtt kinek jutott eszébe: legyen ez a brigád szocialista brigád. Csak azt tudják, sikerült. S hogy ehhez nem volt elég a jó munka, a kiváló eredmény. Sokkal több kellett ennél. És ezért a többért lett „különös” ez a brigád... Amikor meglepték Kulcsár bácsit A jó hírnevet megszerezni nem könnyű. A brigád szerint megtartani még nehezebb. Négy évvel ezelőtt valamennyi brigádtagnak csak a nyolcadik osztályos bizonyítványa volt meg. Első válla lásuk akkor a tanulás volt.. Ma mór közülük hatan szakmunkások, négyen most tanulnak. Együtt. Négy évvel ezelőtt először lepték meg tízen Ibrányban idős Kulcsár bácsit. Fát vágtak, vizet hordtak, felásták a kertet. Egyikük sem felejti el azóta sem azt az, egyetlen, lassan kimondott „köszönöm” szót. És négy év óta minden év ben három idős ember segítségére siet a brigád. Ugyanúgy, ahogy összeadtál: azt a pár száz forintot is. hogy a megrokkant Szilágyi Ferenc megfelelően alakíthatják rajta a termelést. A trágyázást még honorálja is a tsz. Emellett egész sor más teendő is a bizottság ténykedésének szüksége mellett szól. Az utóbbi időben any- nyira csökkent a háztáji szarvasmarhatartás, hogy a község saját magát sem tudja ellátni tejjel. (A közös állomány tejét Nyíregyházára szállítják.) Az új törvények nagyon kedvező felételeket biztosítanak a háztáji szarvasmarhatartás számá. ra, „szószólójuknak kell ezeknek lenni”. De nem elég csak a puszta agitáció — mondják. Biztosítani, javítani kell a helyi feltételeket is, a lehetőségek határán belül. „Társadalmi munkában szervezzük a legelő műtrágyázását, gyomtalanítását, vízlevezető árkainak karbantartását, útjainak javítását.” Törődni kell a téli takarmányellátásról, tápok juttatásáról — a tsz útján. Meg kellett oldani ugyanilyen céllal a darálást, szecskázást is. Vagy fűrészelést sertés- és baromfiólak készítéséhez. Tanácsadásra kéri fel a bizottság Bornemissza Gyula kertészeti agronómust a háztáji kezelésben lévő gyümölcsösök permetezése módjáról. „Ahová pedig bemehet a nagyüzemi gép, azzal végezzük el az ilyen munkát. Mindez jó és kell a tagoknak.” Nyolc évből hatot zárt eddig mérleghiánnyal a tsz. Most van a szilárdulás útján, kezd „feljönni”. A háztáji jövedelme ennek ellenére sem válik feleslegessé. Az értékesítésekben részben már megtalálta, részben keresi feladatát a háztáji bizottság. A szántóföldi és gyümölcs- termés jó részét átveszi az értékesítési és fogyasztási szövetkezet. Más részével vi_ szont piacra járnak a tagok. Ezen segítene egy tsz-bolt, ami megszüntethetné a piacozás időtöltését. (A bizottság ez irányú javaslatával kezd a tsz vezetősége komolyan tö- rődnU három gyermekének ruhákat vegyenek. Nem háláért tették és teszik. Természetesnek tartják. Természetes, akárcsak az a szürke statisztika a községi tanács irattárában, hogy az erdészbrigád minden tagja 45 óra társadalmi munkát végzett az elmúlt évben. Hogy négy éve minden esztendőben elnyerik a szocialista brigád címet. Hogy rendszeresen járnak a könyvtárba. Hogy közösen mennek moziba, színházba. Le lehet még ezek után írni, hogy tíz ember új erdőt varázsolt nehéz munkával a Tisza mellé? Ötödször pályáznak A „különös” brigád jubileumra készül az idén. Ebben az évben ötödször pályáznak a szocialista címre. Talán éppen ezért 1969-ben többet vállaltak, mint bármikor ezelőtt. Bizonyítani is lesz módjuk. A munkában a fakitermeléssel. a munkán túl... sok mindennel. S ahogy sokan ismerik a brigádot. nem lehetetlen, hogy az év végén megtartják a közös ünnepet. Az ötéves szocialista erdészbri gád tiszteletére. Horváth 8. János Nem volt eredménytelen annak szervezése sem. hogy különösen kövér sertést a tsz-szel kötött megállapodás alapján értékesítsenek a ház. tájiból. „Jobban jár az ilyen tsz-tag, s cseppen valami a közös kasszába is.” Idén már negyven sertés értékesítésére kötöttek a tagok a tsz-szel értékesítési megállapodást. S ez a szám még nem végleges. Várható hizlalt szarvasmarhára is megállapodás. Arról már nem tehet a bizottság, hogy nem kielégítő a naposbaromfi-ellátás. „Több kellene. Tápjuttatásról gondoskodik a tsz.” Az pedig el sem maradhat, hogy a tsz ne gondoskodjék a háztáji földek számára is jó minőségű ki* tűnő vetőmagvakról. Különö- sen igényelt a kukoricamag és a vetőburgonya. Napirenden van a kisállattenyésztés szélesítése, elsősorban házt- nyúltartással. Sokrétű a feladat. „Talán nem is igazságos, hogy hátramaradt az öregekkel való törődés — jegyzi meg be. szélgetés közben az ugyan* csak jelen lévő tsz-elnök- Varga Gusztáv. — ök külö- nősen számítanak a háztáji bizottságra.” Megvan ugyan az öregek háztáji földje rendben, de a többi a tagoké között. Arról még csak elgondolás van, hogy külön, a községhez legközelebb eső helyen kellene kijelölni részüket. Ök már nem bírják annyira a gyalog, lást, a távoli mezőre és a hazajárást. Az is csupán elképzelés még: az öreg tagok háztáji termelésének kellő szinten tartása céljából kedvezményesen végezzen a tsz talajerővisszapótlást. Nem lehetetlen. Minthogy már azt ia megoldották, hogy az elhagyott, támasz nélküli idős tagoknak egységes alapon, készen szállítják házhoz a kívánt terméket Asztalos Bálint tAki önmaga alatt. „, JDi'oicz Kornél bolti el's-* adó egykori segédúr, nagyon különös ember. Az embernek az az érzése, hogy tálán észre se vette, kitört a második világháború, majd befejeződött, és egy új társadalom alakult ki, amelyben nincsenek mérhetetlen hatalmú tulajok és mérhetetlenül kiszolgáltatott segédurak. Ö azonban úgy él, mozog, mint a harmincas évek elején. Szakmája az élelmiszeripari eladás. Mondanom sem kell, hogy sok mindennel foglalkozhatott az elmúlt húsz évben, de ezzel nem. Néhány éve azonban újból egyik reprezentáns élelmiszeripari üzletünk eladója. Nála a köszönés mindenkinek alázatos szolgája, a főnöknek alázatos tiszteletem, a kiskereskedelmi vállalat munkatársainak legalázatosabb tiszteletem, a nagykereske•- delmiének pedig mély hódolatteljes alázatos szolgája. Mindenkinek udvarol, mindenhol be akar vágódni. Mindent bravúrosan old meg. (Rég porladó gőgös tulajokra emlékezik, akiknek nagyon- nagyon ki kellett tűnnie.) Például: ha tojást kérnek, azt jobb kezével átdobja maga mögött a bal kezében tartott zacskóba. Közben cseveg. Tehát vagy többet dob a zacskóba, és akkor a leltár érzi meg, vagy kevesebbet és akkor a vevő reklamál, vagy mellé dobja és akkor a boltvezető teszi meg egyszerű, de keresetlen megjegyzéseit. A kolbászt, háttal fordulva a nemes ételnek, behunyt szemmel csapja le, hogy mutassa így is halálpontosan tud mérni. Minden huszadik csapása sikerül. Tizenkilencszer vagy a sonkákból is levág egy darabot, vagy a falról veri le a vakolatot, vagy a levegőbe suhint és utána hízelkedően mosolyog. Szokása, hogy végigjár más típusú üzleteket, ott elmondja, hogy ő hogyan m$ri a túrót és végtelen bőbeszédűséggel dicséri a kollégákat, de méginkább az üzletvezetőket. 1 Mindenki azon töpreng, hogyan lehetne áthelyeztetni. Egy fiatal kolléga egyszer megjegyezte: — Te Kornél bátyám, Te saját magad alatt elnyalod a fát. Bibicz átölelte és megcsókolta. — Ez szellemes volt, — mondta őszinte elismeréssel, de nem értette meg a célzás lényegét Egy szélesebb körű termelési tanácskozáson felállt és kijelentette a felettes szerv igazgatójának, hogy ő milyen boldog, hogy az ő irányítása alatt lévő boltban dolgozhat, hiszen közismert, hogy az igazgató kartárs' a történelem legnagyobb kereskedelmi szakembere. Az igazgató ismerte Bibicz Kornélt és jól tudta, az ő dicsérete reá nézve katasztrofális lehet. Bibicznek hamarosan kezébe adták a munkakönyvét. Most megint nem a szakmájában dolgozik. Bár több a keresete, de álmodozik a régi szép napokról, amikor ugyan bravúrjai miatt liszt helyett zsírt, sajt helyett élesztőt adott a kedves vevőknek, de azért olyan kiváló ember nincs, nem volt és nem lesz, mint ő. A legmélyebb tisztelettel... W Egy bizottság = nemcsak papíron... Jó forrós lehet a háztáji Kemecsén
