Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-20 / 89. szám

ftm áprttts».

ketft magvarorp^ao - vasap^pt mpttpttíkt

f o!*a!

Aprrilis 27-től május 19-ig rendezik meg

az első nyíregyházi művészeti heteket

A hazak művészegyüttes nagysikerű bemutatkozása Nyíregyházán

Haram.'l lózscf lelvítela

Jelentősnek ígérkező kulturális eseménye lesz a megyeszékhelynek az április

27-től május 19-ig megrendezésre kerülő első nyíregyházi mflvészeti hetek programja. Mint Szemerszki Miklós, a városi tanács vb művelődési osztályának vezetője elmondta. a rendező kulturális szerveket, intézményeket az a cél vezette, hogy minél változatosabb és színvonalasabb művészeti műsort állítsanak össze a megyeszékhely közönsé généi;.

Az ünnepi megnyitóra április 27-én, délelőtt kerül sor a Megyei Művelődési Központ nagytermében, ahol ezen a napon „Benczúrtól napjainkig’’ címmel képzőművészeti tárlatot is nyitnak. Este a Móricz ZSigmond Színházban a művészeti tietek nyitó hangversenyén mutatkozik be az újjászervezett nyíregyházi Szimfonikus zenekar teljes estét betöltő műsorával. Április 28-án a fiatalok és a tánczenekedvelők szórakozhatnak Koncz Zsuzsa előadói estjén, ahol a tv-böl jól ismert Poór Klári konferál. Három mono- drámát mutatnak be 30-án a színházban a Debreceni Megyei Művelődési Központ Modern Színpadának tagjai, közreműködnek a Csokonai művészei is. A májusi program zenei rendezvénnyel kezdődik, 2-án este a színházban Schubert Három a kislány című dalművét mutatják be a debreceni művészek. Népi táncosok adnak teljes estét betöltő műsort május 3-án a színházban, a Szabolcs Táncegyüttes mellett a Mezőkövesdi Matyó Táncegyüttes is fellép. Kedves és távoli világot járó gyermekegyüttest köszönthetünk városunkban május 4-én, a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusa mutatkozik be a szabolcsi közönségnek. Néhány fellépésük lesz a megye községeiben is. Katonaművészek játékával folytatódik a művészeti hetek programja: május 7-én

és 8-án a Magyar Néphadse^ reg Művészegyüttesé a tanácsköztársasági témájú zenés-táncos színpadi játékét hozza a nyíregyházi közönségnek, címe: Egy matróz,

még a többiek. Fellép a (műsorban Szirtes Adám, a Nemzeti Színház kitűnő művésze. Dalostalálkozót tartanak 10- én á Megyei Művelődési Központ nagytermében, négy együttes — a szombathelyi Ady Endre Művelődési Otthon kamara-, a Miskolci Megyei Művelődési Központ kamarakórusa, a debreceni Ma- róthy Kórus és a nyíregyházi Pedagóguskórus ad műsort.

A zenei rendezvények közül kiemelkedik Verdi: Ármány és szerelem című operájának felújítása a debreceni művészek előadásában. Érdekes ötvözete a zenének és a bábművészeinek a május 11 -i felnőtteknek szóló bábelőadás, mélyen a vidámságot a debreceni Ludas Matyi bábegyüttes, a „komolyabb zenét” a békéscsabai Napsugár együttes képviseli, Bartók Kantáta profána című művének bemutatásává!. Neves fővárosi művészekét köszönthetünk május 13- án a színházban, Gyurkó László „Szerelmem, Elektra” Című irodalmi kerétjátéká- bári, — mélynek összekötő szövegét és bevezetőjét az író tartja, — fellép Kálmán György és Berek Katalin. Az operettkedvelők érdeklődésére tarthat számot a május 14-i színházi előadás, Fényés Szabolcs: Rigójancsi című

nagyoperettjét a Miskolci Nemzeti Színház produkciójában láthatjuk. Még három színházi előadás kapott helyét a programban. 15-én Illyés Gyula Kegyencét a debreceni, 17-én ifjúsági előadásban délután és este Kacsóh Pongrácz János vitézét a Déryné művészei mutatják be. A színházi program kiemelkedő mozzanattal zárul, május 19-én két előadásban művészestet tartanak Básti Lajos és Zolnai Zsuzsa fellépésével. A művészek a műsor első részében nagy alakításaikról beszélnek, majd a világirodalom gyöngyszemeiből adnak ízelítőt.

Változatos a művészeti hetek filmprogramja is: április 24—28-ig vetítik a Krúdy moziban Sára Sándor Feldobott kő című új filmjét, melyre meghívják a rendezőt. Kosa Ferencet és Csőri Sándort. A Tanárképző Főiskolán az alkotók filmanké- tbn találkoznak a hallgatókkal. Egy új magyar doku- mentumfiIrrtfet is bemutatnak májusban, címe „Azt csinálok, amit akarok”, készítették a „Kék fény” alkotói. A film után űzetni fiataloknak ankétot tartanait. „Nagy irodalmi alkotások filmen” sorozatot is tervez a moziüzemi vállalat május 8-tól 15-ig. nyolc kiemelkedő klasszikus irodalmi alkotás fllmíeldolgozását látják a nézők.

Az első nyíregyházi művészeti hetek alkalmából jel- yényt, emblémát Is kiadnak, hogy őzzel is emlékezetessé tegyék a művészeti esemény- sorozatot, melyet a következő években is megrendeznek.

(P)

A kazah kulturális napok alkalmából hazánkban vendégszereplő „Érdemes” címmel kitüntetett Kazah Állami Ének éS Táncegyüttes csütörtök este Nyíregyháza közönségének is bemutatta gazdag műsorát. A nyolcvanöt tagú együttes műsorával ízelítőt adott egy tőlünk messze lakó, de érzéseiben, dinamikájában, temperamentumában hozzánk, magyarokhoz nagyon is közfel álló nép sdkszíilü folklórjából.

A nyíregyházi színház felgördülő függönye mögül lenyűgöző látvány tárul a közönség elé: kazah föld szép szál legényei, ferdén metszett szemű leányai színpompás ruhákban álmák a színpadon. A karmester intésére Cadik Muhamedzsanpv kazah zeneszerző „Poéma Leninről” cífnű műve hangzik fel kazah és orosz nyelven,

Kórusmflvek, táncképek, jelenetek peregnek a színpadon. Olyan műsorszámok követik egymást, amelyek a táncművészet bravúrjával, a színek pazar válogatásával, az egzotikum és a szilaj virtus erejével lenyűgözően hatnak a nézőre. Minden produkció szláv és távol-keleti hatásokat kelt. mégis minden mű eg.v sajátosan egyéni népi kultúrát sugall.

Milyen környezetben születnek vajon ezek a szép dalok. táncok? Joszif Mai jár szovjet újságíró tollából kaptunk erre feleletei: „Amikor a nyár melege beköszönt, a

kazah pásztorok a magas hegyekbe terelik a juhnyájat, Csak késő ősszel térnek vísz- sza a völgybe. Ilyenkor vidám ünnepséget tartanak, ahol hetyke dzsigilek táncolnak, csinos lánydk énekéinek lassú dalokat, melyek soksok évvel ezelőtt a nomád törzsek jurtáiban keletkeztek.”

A kazah pásztoroknak ez a régi ünnepe adta az alapját annak a vokál-koreográfiai kompozíciónak, melyét évek ótá nagy sikerrel mutat be hazája számos színpadán a kazah népi együttes. A híres kompozíció címe: „Tánc a hegyek lábánál”. A háromtételes láncműben csaknern az, egész együttes színpadra lép, s egy freskó monumentalitásával elevenít meg egy kazah falusi életképet.

Az ének és a tánc harmóniáját magas művészi színvonalon teremti meg a koreográfia a „Pihenő alatt” című táncjelenet, amely, a kazah lovasok szilaj vetélkedését a a rázolja. A tüzes temperamentummal előadott tánc a táncművészet és az akrobatiKa határát súrolja.

Líraiságával, egyszerűségével és a mozdulatok könnyed, lágyságával hatott az „Arányló gabona” című népi körtánc, amely „Á meghódított szűzföldek dicsérete” alcímet kapta. Az érett búza arany- ságra színébe öltözött leány- kar tánca érzékletesen varázsolta a színpadra a tánc formanyelvén a kazah parasztok örömét, a terméstől hajladozó gabonatáblát.

Egy másik táncban. „A kérőbben újabb oldalát ismerte meg a magyar közönség a kazah népnek: az egészséges, derűs humort, a tréfálkozó kedvet. A magyar folklórból, néptáncokból is ismert történet — legények vetél kedése a falu legszebb leányáért — sajátos, igefi ritmikus tánc- formákban öltött testet,

Az együttes kedvbs meglepetést szerzett közönségünknek a csodálatra Méltó „magyarsággal” előadott magyar népdal- és esárdáscsokorral, A nyíregyházi közönségeik is hagy élményt nyújtó együttes. a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság Állanái Ének és Táncegyüttese évek óta állandóan úton van. A köztársaság és áz egész Szovjetunió városaiban szerepelnek. Mint krónikájuk írja, koncertjeiket nagy sikerrel mutatták be Belorusszal, Ukrajna, a Kaukázuson túli vidék és a Moldvai Köztársaság színpadain. Felléptek Tával-Keleten és a szibériai városokban is.

Az állami ének- és táncegyüttes vezetője Lidia Cser- niseva koreográfus és rendező, a Szovjetunió népművésze. A repertoárban a kazah népdalok és táncok mellett kazah és más köztársaságok neves zeneszerzőinek alkotásai, sok nép és ország dalai, táneai szerepeinek.

Szilágyi Szabolcs

— ■ r

Kárpáti Kamii:

AlkonyaiA tető alámerült már.

Gőzölög a hűlő cserép.

CSák a kémény döfi a fénybe nyúlánk termetét

Kimondhatatlan messze a felhő. Már terebélyesül itt mélyben a homály. Megülök szikla-egyedül.

A tárgyakról szokik a fény. Szökik belőlük a meleg. Hallgasd vélem a muzsikáját: még halkan lebeg

csliklóm körül, hová állam súlyos göröngye nehezül.

Szökő fény, vagy sötétlő föld az. ami hegedül?

ölés előkészületeivel, reggel négykor pedig már Gagó Béni, a raktáros zörgetett, hogy hát akkor kezdjük azt a mészárlást, mert halad a nap. Nem mintha annyira haladt volna, hogy a hajnali négy késő lenne, de az ember torka ilyenkor háínar kívánja a pálinkát.

Megltták a rendes adagot, megfogták a disznót, leszúrták, a isz-től kapott szalmával megperzselték, aztán jöhetett a súrolás. Nem sajnálták hozzá a vizet, hisz itt volt egy lépésre a csáp.

— Valamikor, kölyök koromban — mondta Gábor, —, a két karom majd leszakadt, mire egy disznóöléshez elegendő vizet hordtam.

— Most nem szakad le senkié.

— Mégis valarhi bánatról beszélnék.

Gagó Béni a perzselővillát belevágta a tűztől megenyhült földbe:

— Ilyen ez az átok nép — mondta. — Odaviszik elibea mézet, az se kell neki. Mindenütt valami susmúst sejt. Fúrták itt ezeket a nagy kutakat, megy a víz inneh a városba. De ha már oda megy, azt gondolta a tanács, rhiért ne jöhetne Ide is, ahol ered ? Tervkészítés, számvetés, satöbbi. A községnek van hatezer lakosa, ezerkétszáz

portája. Ha minden porta flzéí kétezeriiatszdz ftíiMHttit, megvan az egész községnek a vize.

— Kétezerhatszáz, nem Sok.

— Pesten. De itt?

— Egy ásott kút mennyibe kerül?

— Ötezerbe.

— Akkor a Vízvezeték megéri a bolondnak is, nem?

— Meg — mondta Béni.

— Te tanácstag vágy, megszavaztad ?

— Meg.

— Kifizette mindenki?

Az áttöm hitéit adott rá. Tíz év alatt kell kifizetni.

Ittak egy kortyot, felbontották a disznót, s bevitték a konyhába, további munkára.

— Hisz akkor csak évente kétszázhatvan forintot kell fizetni egy portának — mondta Gábor.

— Annyit.

— Ez a bánat?

Akkor odajött hozzájuk Gábor édesanyja:

— Miről beszéltek ti?

— Á vízről.

— Van bor, igyátok — mondta Gábor édesanyja. — Mi a fenének kell most nektek az a víz?

Munkálkodtak rendesen egész nap. Megszedték a szalonná tétéjét, formásra alakították a négy sonkát, kockára vágták a zstrnukvalót, thegdárálták a kolbásznak való húst, megtöltötték a hurkát, szóval elvégezték mindent, annak rendje-mód- ja szerint. Este megvolt a tor, a víz nem kellett hozzá egyáltalán. Volt inég bor.

Másnap délután Gábor fészkelődön.

— Hová indulsz? — kér dezte az anyja.

— járok egyet.

— Ha akarod, vihetéd a rókbnoknák a kóstolói.

— Benézek Inkább a tanácshoz — mondta Gábor.

— Minek?

— Megnézem Boksa Gedeont.

Az anyja csak állt.

— Nem vagytok ti olyan jó barátok.

— Együtt jártunk iskolába.

— Na és? Akkor már menni kell hozzá?

— Ha itthon vagyok, mindig elmegyek.

Az anyja elfordult:

— Menj csak. ha az anyád házánál nem érzed jól magad.

Gábor cigarettára gyújtott.

— Eddig sohse tiltotta — mondta.

— Nem tiltok én most se semmit. Oda mégy, ahová akarsz. Megitatnak, telebeszélik a fejedet, dehát az kell neked, hem a jo, csendes nyugalom.

— Hát akkor nem megyek — mondta hunyorítva Gábor.

Játszott az ölbe való gyermekével, este iTiegvacsofáz- tak, s a rádió halk zenéje ineílétt csendesén beszélgették.

— Ez a víz — mondta egyszercsak az anyja -, kár LféSzélhl róla. Kidobottak rendesen, hogy aki vállalja, hogy tíz év alatt kifizbtí, (rja alá az ívet. Aki rieín írja alá, azon hitt hónap alatt behajtják. Tíz év, meg hat hónap. Csak nevetni tud az ember, nem ?

Gábor azt kérdezte:

— Édesanyám aláírta?

— Mit?

— A tíz évét.

Az anyjának nagyon nyílt és tiszta volt a tekintete:

— Buta vénasszonynak képzelsz te már engem — mondta.

De másnap Gábor mégiscsak elment Boksához, a tanácselnökhöz, anélkül, hogy az anyja tudott volna róla. Kártyát kerítettek, áttuvták az iskolaigazgatót, tizfilléres alapon ultiztak egy keveset.

— És aki nem írta alá — kérdezte hirtelen Gábor —, azon valóban behajtjátok hat hónap alatt a kétezerhatszá- zai?

— Be.

Csend volt.

— Muszáj — mondta Boksa. — Az ember tártsa meg

a szavát, a jót is. a rosszat is. Különbén szétfolyik és a népek szemében sémmivé lesz. Nem akartam éti ilyen módszerhez folyamodni, de nekem Is csak úgy biztosította a pénzt a beruházáshoz a bulik, ha Viszem nz aláírásokat. A vizel a község érdekében egyszerűen bűn lett volna kihagyni. Megszavazta hát a tanács, hogy aki nem írja alá, azon behajtjuk. Ha dolgozik valahol, levonjuk a fizetéséből. Hu egyéni, hozzátesszük áz adójához.

— Hányán nem írták alá a tíz évet?

Boksa letette a kártyát, felállt:

— Azt kérdeznéd inkább: hányán írták alá?

— Hogyhogy?

— Egyszerűen nem hitték, hogy behajtjuk. Legyintettek. Mosolyogtak rajtunk. Még némely tanácstag is. Behajtani? Ha egyszer az állam tíz év türelmet adott? Hol van még az a tíz év? És hátha nem is kell fizetni egyáltalán? Nem kell azzal az aláírással sietni. Várjunk csak a végére. Hiába könyörögtem. Hiába tettem ki a lelkemet. Magam mentein el legalább kétszáz portára. Vasárnap, amikór az emberek kijöttek a templomból, a tanácsháza előtt beszédet tartottam.

— Nem hittek?

— Nfem.

— Hányán nem hittek?

— Nyolcvankét százalék nem írt alá.

Gábor Ivott egy korty

bort:

— A szomszédunk, Gagó Béül, a tsz raktárosa, aláírt?

— Nem.

— És az anyám?

Boksa leült, hogy megkeverje a kártyát és osszon:

— Ne haragudj — rhondta.

Későn, éjféltájban került

haza Gábor. Felesége és a gyermek már aludt. Csak áz anyja várta és ő kérdezte villanó tekintettel:

— Hol voltál?

— Kártyáztunk Boksáék- nál.

— És?

— Semmi más. Csak kártyáztunk.

És olyan nyíltan nézett áz anyjára, mint ahogyan az tagadta le előtte a múlt napon

a szégyenét.

Mert mért kelleti volna még megtetézni ezt?