Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-20 / 89. szám

% oldal KELET-MAGYARORSZAC - VASÁRNAPI MELLÉKLET* tm. íprMs ff. Gyarmati Béla: HŰSÉGGEL — 50 ÉVEN AT A kis mátyusi ház lakószo­bájának falán felnagyított fénykép látható. Férfiakat, meglett embereket ábrázol, akik derűsen néznek a len­csébe. Sok-sok ilyen kép van szerte az országban. Ez a fel­vétel azonban párját ritkítja Messze tőlünk Montreálban készült, s azokat a távolba szakadt magyar munkásokat ábrázolja, akik a II. világhá­ború idején vért adtak a szovjet katonáknak. Piroska néni kötényével vé­gigsimít a kép üveglapján, s úgy mutatja: az uram, ez itt. Jo ember, nagyon jó ember. Csakhát beteges szegény. Nem rég jöt haza Balatonfü- redről a szívszanatóriumból. Dehát csoda? Mit birt egész életében... Este, ha lefekszünk hallgatom, ahogy kapkodva, nehezen szedi a levegőt. Pu­ha derékaljat csináltam néki, hogy ne nyomja öreg csont­jait az ágy szalmája. Nem nagyon tud nyugodni, tavaly még a kaszát is felvette... Micsoda élete volt, istenem, micsoda élete... ★ A régi fénykép alapján bár­hol felismertem volna. Pedig az évtizedek nem múltak el nyomtalanul. Érdekes, hogy nem hasonlít a beregi paraszt- emberekre. Szikárabb, kemé­nyebb, nem egészen a mi sa­játos hanglejtésünkkel beszél, s mikor mond valamit, egész lénye beszédessé válik, mint akinek nagyon fontos, hogy megértsék. Koszta Lajos nemcsak közöl valamit, min­dig magyaráz, érvel. Az is le­het, hogy néha angolul gon­dolkodik, s úgy fordítja ma­gyarra. Egy negyedszázadon át élt külföldön. S milyen furcsa, ott tanulta meg iga­zán érteni az elnyomottak igazságát. ★ 1915-ben aztán Koszta Lajos Is berukkolt katonának. Megúszta a halált, megérte a háború végét. Katonaru­hában, de a császári és kirá­lyi sapkarózsa nélkül ért ha­za Mátyusra, ahol örültek ne­ki, mert sok munkát kellett még elvégezni a kis gazdaság­ban, mielőtt beáll a tél. Mátyus csendes kis község a Beregben, nagyon távol mindentől, még a hír is elke­rüli. Volt azonban egy furcsa vándor ember, aki nem ke­rülte el. Sőt egyenesen ide tartott, ez a község volt a cél­ja. Mezőkaszony felől jött, nyűtt csizmában, komisz nad­rágban a zubbonya azonban civil forma volt, s a fején mi» cisapka. Az emberek arról beszél­gettek az utcán, hogy mikor lehet már szántani — mert lassan kitavaszodott — mi­kor a beregszászi ember (ké­sőbb megtudták, hogy onnan küldte a párt) köszönés he­lyett megkérdezte: „Maguk megalakították-e már a di­rektóriumot?” Ha nem jön az a beregszá­szi ember, Koszta Lajos tán csak évtizedek múlva lesz kommunista, nem kényszerül elhagyni a hazáját, úgy él mint nagyon sokan; nehéz munkában, értelmetlenül, tar­talmatlanul. De ez a micisap- kás ember mindent megma gyarázott. A mátyusiak csak úgy itták a szavát. Beszélt a háborúról, az urak háború­járól, ahol otthagyták a sze­gény emberek az egészségü­ket, miközben itthon alig ke­rült kenyér a család asztalá­ra. Beszélt a hadi szállítók­ról, akik a papírtalpú ba­kancsokat, vékony mundéro­kat küldték a haza védőinek, de maguk pezsgőben füröd tel., s hatalmas hasznot vág­tak zsebre. És főleg beszélt a föld első. munkás-paraszt ál lámáról, Szovjet-Oroszország- ról, ahol Lenin pártja szavá­ra fegyvert fogtak az éhes. rohgyös milliók, és most új országot építenek. Elmondta, hogy hazajöttek Oroszország­Koszta ból azok a hadifoglyok, akik kinn megismerkedtek a mar­xista tanokkal, a lenini esz­mékkel, harcoltak is ott az orosz nép szabadságáért . és most itthon munkálkodnak, hogy megerősödjön a magyar proletariátus diktatúrája. Megalakítják Mátyuson is a direktóriumot. A tagjai mind szegény emberek: Fodor Bá­lint, Veress Gyula, Tóth Ber­nét, Pethő Sándor. És tagja lesz Koszta Lajos is. Földje nincs, az apja pár holdján munkálkodik, ezért lesz a nincstelenek bizottságának vezetője. Rokkant katonák, hadiözvegyek, zsellérek tették le a sorsukat Koszta Lajos kezébe. És az egyszerű falusi legény, akinek szavát eddig nemigen hallották a faluban, egyszerre fontos embernek ér­zi magát. A feladat, a felelős­ség sok mindenre megtanítja az embert. Mert volna ő az­előtt vitatkozni a jegyzővel, szembeszállni a pappal, a gróf ügyvédjével meg a tiszt­tartóval, utazni Pestre, fontos emberekkel tárgyalni a má­tyusi szegénység érdekében? Most mindez természetes­nek tűnt. Mert nem volt olyan könnyű egy eldugott kis faluban megteremteni a proletárok hatalmát. A nép telkeket, legelőt követelt el­sősorban. Az urak azonban ragaszkodtak a földhöz. Csa­varos eszű szolgáik többször is kijátszották a szegényeket. Le is-jött az írás, hogy nem jó teleknek az a terület, meg a talaj sem alkalmas építke­zésre, amit a mátyusi szegé­nyek maguknak szántak. Ek­kor Koszta Lajos néhány tár­sával vonatra ült, s vitték a földmintát Pestre. Hiába ágált aztán a községházán a pap meg a jegyző. Kisajátí­tották Mátyuson azt az ötven­hatvan holdnyi területet, amit házhelynek szántak, és bir­tokba vették a legelőt is. Né­hány hét múlva már fel is húzták a nincstelenek az első házakat a grófi földön. Sár­ból verték a falat, s nádból hevenyészték a tetőt, de mégis határtalan volt az örömük — végre a sajátjuk­ban laktak. így született Má­tyuson az „Újfalu”, mert erről a területről utána sem lehetett elkergetni a népet. Mennyi mindenről tudnának ezek a 600 négyszögöles tel­kek beszélni... De alig hogy tanyát vert az öröm a sárból rakott apró fészkekben, jöt­tek a csendőrök, s velük együtt a megaláztatás, a ne­gyedszázadig tartó nyomor. 1927-ig birta a munkáért való folytonos könyörgést, az asszonyi könnyeket, a sok­szoros megaláztatást. Öt is elhívja a hajósíp. Egy-kétév, gondolta. Az ismerősök is bíztatták; hazajössz megtolla- sodva, házat rakhatsz, s dol­gozhatsz a sajátodén. De ha­talmas kohó az a Kanada, megolvasztja az elhatározáso­kat... Persze, emberfeletti mun­kával Koszta Lajos is kupor- gathatott volna dollárokat, amiből itthon, ha nem is vá­lik valóra a sokat emlegetett gazdagság álma, de embersé­ges életet lehetett volna te­remteni. De ő nem állt be a gondolkodás nélküli roboto­lók táborába. Hamar észre­vette, hogy micsoda különb­ség van egy bennszülött mun­kás és a bevándorlók bére között. Közelről ismerte meg, a saját bőrén tapasztalta a kapitalizmus embertelenségét. Néhány év alatt az egysze­rű beregi parasztlegényből marxista lett. Drágán fizetett meggyőződéséért. Ki tudná már felsorolni, hogy hányszor kellett munkahelyet változ­tatnia. Kanadában sehol nem nézték szívesen a kommunis­ta agitátort. Volt időszak, hogy többet volt munka nél­kül, mint munkában. És ha akadt is munka, vajon mi­lyen helyet kapott egy meg­bélyegzett ember? Épített utakat, volt szobafestő, cipel te egy gépgyárban a nehéz alkatrészeket, volt fűtő, ház­mester. A kevés keresetből úgy ahogy', meg lehetett volna élni, de itthon volt a feleség meg a négy gyerek. Várták a pénzt, s Koszta Lajos, ha csak tehette, küldött. De nemcsak a családjára figyelt szerető gondoskodással. Ál­landó figyelemmel kísérte a magyarországi eseményeket is. Na hisz, ami akkor Magyar- országon történt, abban nem sok öröme tellett egy távol­ra szakadt szegényembernek. Nem sokkal a Rákosi per után — amelyet még itthon élt át — rögtönítélő bíróság elé állították a Kommunisták Magyarországi Pártjának két vezétőjét, Sallai Imrét és Fürst Sándort. Ezerkilenc- százharminckettőt írtak ak­kor. Soha nem felejti el. A kanadai munkások sztrájkkal követelték a két magyar kom­munista szabadon bocsátását. A Kanadai Munkás Újság fel­hívással fordult valamennyi haladó gondolkodású ember­hez, hogy tiltakozzék a ma­gyarországi jogtalanság el­len. A szervezett munkások küldöttsége — közöttük Kosz­ta Lajos is — felkereste a magyar konzult, s követelték, hogy a jogrendnek megfele­lően védőt állíthassanak Sal­lai és Fürst tárgyalására. A konzul szóba sem akart állni a küldöttséggel. Mikor végre elé kerültek, így mentegető­zött: Uraim, nem tudok ango­lul. Ekkor előlépett Koszta Lajos a szegény beregi pa­raszt, aki még nemrég levett kalappal állt a Lónyay gróf ispánja előtt, s a szemébe vágta a konzulnak: de én tudok magyarul — így hát meg kell, hogy hallgasson bennünket, akik tiltakozunk minden jogtalanság ellen. To­vábbítsa kérem a magyar kormánynak azt a kívánsá­gunkat, hogy a letartóztatott munkásvezetőket állítsák ren­des bíróság elé, s adják meg nekik a védekezés jogát. A konzul mosolygott, s ki­mondta azt, amitől legjobban féltek szerte a világon mind­azok, akik a „magyar üggyel” szolidaritást vállaltak: az íté­letet már végrehajtották. — Önök elkéstek! ★ A kis mátyusi ház szobá­jában megnyúltak az árnyé­kok, miközben az idős ember beszélt. Látom, hogy a fele­sége aggódva figyeli Lajos bácsi nehéz légzését. Egész idő alatt alig szóltunk — hisz kit ne nyűgözne le az „élő történelem”, kit ne hatna meg hogy egy rokkant idős emberben még most életének nyolcadik évtizedében is így lobog a lelkesedés lángja. Mert Koszta Lajos nem a csendes emlékezők közé tar­tozik. Éli, érzi amit mond, s egy-egy régi emlék szinte tes­tet ölt, közeli eleven valóság­gá válik elbeszélése nyomán. — Már esteledik, — majd folytatjuk — állok fel, mert nem akarom tovább fáraszta­ni, de Lajos bácsi tartóztat. Láthatóan felkavarták a régi dolgok, s most már tán nem is lenne nyugta, míg mindent el nem mond. Mindent? Hát el lehet min­den eseményét mondani egy hosszú életnek? Még ha meg is örökítette volna napjait... Ezek „csak” események. Hogy lehet azt elmondani, hogy fekszik az ember egy felhő­karcoló kis vackában, amit a házmester-fűtőnek rendez­tek be, aludni nem tud, s mindig mindig haza kell gondolnia. Haza, ahol ottha­gyott egy fiatalasszonyt négy gyerekkel, akik lassan már emberré nőnek, s az apju­kat meg sem ismernék. Va­jon mit gondolhatnak az „ilyen” apáról, aki ugyan küld némi pénzt, de távol él, mérhetetlenül távol. A leve­lek? Hogyan volnának képe­sek összekötni két idegen vi­lágot a kusza ceruzasorok? Aztán mégis elalszik az ember, néhány órára vagy csak néhány percre megszű­nik a sok nyomasztó gor>d, de egyszerre megszólal feje fölött a csengő. Gyakorlott mozdulattal kapkodja magára a ruhát. Az ajtóban viharka­bátos férfi áll, s megvillan kezében a politikai rendőrség jelvénye. Házkutatás!... Ha találnak néhány újságot, vagy röplapot, bekísérik. Van úgy, hogy valameddig fogva is tartják, aztán a felügyelő megkérdezi: Hiányzik ez ma­gának? Van már állampol­gársága, tisztes keresete is le­hetne! Mit akar? Koszta La­jos nem válaszol, fogja a tás­káját, s megy haza. Aztán minden kezdődik elölről. Már semmi nem szegheti kedvét, nem ijesztheti börtön, tolonc- ház, tudja, hogy nem hiába szenvedi el az otthontalansá- got, a sérelmeket. ★ A jaltai konferencia után Koszta Lajos már biztosan tudta, hogy felszabadul szü­lőföldje, s annyi év után végre hazatérhet. Még foly­tak a harcok Budapest fel­szabadításáért, mikor a Má- tyusról elszármazott montre- áli munkás már hímeztette a piros-fehér-zöld zászlót szülő­falujának. 1946-ban a szép zászlóval együtt levél is ér­kezett ; egykori barátainak írta Koszta Lajos: „Ti most már egy szabad országban él­tek. Tiétek lesz a föld, a gyár, minden. Emlékezzetek 19-re, erősítsétek a pártot. Rövide­sen találkozunk.” A találkozásra még várni kellett. Nehéz volt útlevelet kapni. 1952-ben érkezett haza. Mi­lyen érzés volt? Hogy lehet­ne azt elmondani. Az ember csak állt a szülői ház kapu­jában és nyelte a könnyeit. A család közrefogta, hetekig nem volt vendég nélkül a ház, s azt hitte akkor, hogy mindenki barátja. Galambos Lajos: Gábor már két éve nem volt otthon. Most ölbe való gyermekével és feleségével nekivágott az útnak. Előző este minden szépet elképzelt a falujáról; megjelent előtte minden ház, minden út, min­den ösvény; nem is létezett más a világból, csak a falu, benne az édesanyja, körötte a szomszédok, s szerte az is­merősök, akiknek neveit ízük és zamatuk miatt gondolat­ban is jó volt kiejteni: Zor­don Miksa, Gagó Béni, Bor- kács Imre, Bő András, Bok­sa Gedeon. Nagy, régi nevek voltak ezek. Sámánnevek. Gábort is Bő Gábornak hív­ták. — Istenem — mondta az anyja —, hát megjöttetek? Nem kellene ennek a csepp gyermeknek megmosdani ? Annyi út után? Annyi törő­dés után! Máris hozom a vi­zet. Gábor tudta, hogy a fúrott kút jó öt percre van a há­zuktól, akarta venni a vöd­röt, meg a kannát, hogy majd ő hoz vizet, jóformán Megválasztják a helyi földművesszövetkezet ügyve­zetőjének. Üres bolt, kongó raktár, a legszükségesebb háztartási cikkeket is alig le­het kapni. Az asszonyok ki­nevetik mikor a „messziről jött” ember arról beszél ne­kik, hogy néhány év múlva nem kell zoknit foltozni, még vasalni is csak alig-alig. El­felejtik a derékszakító mo­sást, és a mostani üres polco­kon konzervek, finom ruha- neműek sorakoznak majd. — Könnyű annak, akinek a zsebe tele van dollárral. Ezen már csak nevetett Koszta La­jos, és talán a falusiak sem gondolták komolyan, hiszen csak a vak nem látta, hogy nem hozott az az ember haza mást messze Kanadából, mint a két dolgos kezét, meg a könyveit és azt a nagy aka­rást, ami azóta sem csorbult benne, mióta házhelyet, lege­lőt szerzett a falu szegényei­nek. De ha Koszta Lajos nem felejtette el a múltat, voltak mások is. akik emlékeztek, s ezek nemigen örültek, hogy annyi év után visszajött a falu „felforgatója”. 1956-ban néhány napig úgy látszott, eljött az ő idejük. „A falu közepén égetjük meg azt a híres zászlót, a vén bol­azonban az édesanyja addig­ra vissza is ért. — De hamar megjárta. — Hisz itt a csap a kapu­nál. — Miféle csap? — Vizet vezettek itt min­den utcába. Jó csirkeebédet ettek, el­pilledtek. Gábor járt egyet a környéken, beköszönt Gagó Bénihez, aki nemrégiben a tsz raktárosa lett, s megivott egy pohár bort a kocsmában Borkács Imrével, aki a közös gazdaságok szervezésének idején inkább a vasúthoz menekült krampácsolónak. csakhogy ne kelljen a közös­be menni. — Csak most látom, hogy itt vizek vannak minden ut­cában. — Vannak, hogy a fene egye meg. — Mért egye a fene a vi­zet? Rossz? — ízre jó, az isten verje meg. Aztán hozott még egy po­hár bort Borkács Imre. Hammel József felvétet* sevikkal együtt, kiabálták.* Koszta Lajos nem futott el* még a keserűség sem kínoz* ta. Nem adom fel — gondot* ta, — a handabandázóknak pedig csak ennyit mondott: él még a Szovjetunió! Ha an» nak idején nem hátrált egy egész fasiszta ármádiától, néhány nagyszájúval is elbír. Pesten a Széna téren még ropogtak a fegyverek, mikor Mátyuson Koszta Lajos már megalakította a pártot. Igaz, csak öten voltak, de ezt az öt embert nem az érdek, nem a haszonszerzés hajtotta... Tulajdonképpen eddig tart Koszta Lajos története, az utóbbi tíz év már békés, csendes munkában telt el, már amennyire békés és csen-* des lehet egy ilyen harcra született ember élete. Igaz napjainkban már nem kell harcolni, de a tapasztalat, az okos szó, az mindenütt elkél. Most sem lehet hát heverész-* ni, örülni a megbecsülésnek, a magas kitüntetésnek, a jó nyugdíjnak. A fiataloknak mesélni kell a múltról, hogy értékelni tud» ják a jelent. Ott kell lenni, ahol a község, a járás sorsá­ról döntenek, szét keli mór» zsolni az érő búzakalászokat, örülni kell a krumplivirág­zásnak, látni kell, hogy hány» ja csövét a tengeri... — Az íze jó, sőt! Nagyon jó. Ráadásul ott van min­denkinek a kapujában. Csak a bánat, amit hozott! Azt nem tudja lenyelni az em­ber. Többet nem szólt. Mások is jöttek az asztalhoz, Gá­bor pedig hazament az édes­anyjához nemsokára, hisz disznóölésre készültek, meg kellett még reszelni a kése­ket, megdarálni a borsot, tisztába tenni a rizst, rendbe tenni a húsdarálót, megtisz­títani pihés héjaiktól a fok- , lagymagerezdeket. — Miféle bánat az — kér­dezte az anyjától —, amit a vízzel nem tudnak lenyelni az emberek? — Bánat? — Hallottam. Édesanyja megvonta a vál­lát, elfordult: — Kár beszélni róla. Van­nak mindenféle buta embe­rek. Az istennek megszám­lálhatatlan marhája él a föl­dön, te ne tudnád? Éjfélre végeztek a disznó^ VIZEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents