Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
I nfflal .• 1989 äprifis ’*6} UTAZNI JÓ 8! úívonalon 24 ezer fiatal utazhat külföldre — Gazdag program a bazaí turistáknak — Budapesti üdülési lehetőség fiataloknak Tények és tanulságok A cipő csak a vásárló lábát szorítja? Gyalogolni jó, utazni még jobb. Az Express Ifjúsági és Diákutazási Iroda egyre több lehetőséget teremt a fiatalok kül- és belföldi utazásához. Tavaly mintegy 20 ezer ifjú járt külföldön. Többségük a szocialista országokat, elsősorban a Szovjetuniót látogatta meg, de szép számmal voltak a nyugati tőkés országokban is. Az idén a tervek szerint 21 ezör fiú és leány utazhat külföldre. Az utazni szándékozók 21 ország és 81 útvonal között válogathatnak. A szocialista országokon kívül ai? Express Ausztriába, Olaszországba, Franciaországba, Svájcba, Dániába, Svédországba szervez társas látogatásokat. A fiatalok közül azok, akik a távolabbi országokkal akarnak ismerkedni és a zsebük is megengedi, Európán kívüli utazásra is jelentkezhetnek. Elmehetnek az Egyesült Arab Köztársaságba, Marokkóba, Tunéziába. Japánba, Törökországba, Libanonba. Az Express felkészült a külföldi fiatalok fogadására is. Mintegy 30 országból 40 ezer ifjú érkezését várják. A vendégeket részben campin- gekben, másrészt szállodákban helyezik el. A külföldiek számára gazdag programról is gondoskodnak. Elviszik őket hazánk legszebb tájaira és nevezetesebb helyeire. Azoknak a fiataloknak, akik nem utaznak külföldre, az Express messzemenő lehetőségeket biztosít a belföldi utazáshoz, kiránduláshoz. A nyári pihenéshez, a diákok vakációjának kellemesebbé tételéhez a MÁV. MAHART es az Autóbusz Vállalat is hozzájárul. Az Express ugyanis megegyezést kötött ezekkel a vállalatokkal, hogy az utaztatási iroda által szervezett kirándulások résztvevőit kedvezményes áron szállítsák. így azok a leányok és fiúk is utazhatnak, akik szerény anyagiakkal rendel- delkeznek. A belföldi utaztatásnál az Express mintegy 120 ezer fiatal részvételére számit. A programban szerepel dunai és balatoni hajókirándulás. Autóbusszal lehet menni a Mátrába. Ifjúsági különvona- tokat indítanak a Budapesti Nemzetközi Vásárra, a Budapesti őszi Vásárra, Balatoníöldvárra és Verőcére. Különvonatok indulnak majd az ország minden tájáról júliusban a III. szegedi ifjúsági napokra. Itt gazdag, széles körű program várja a fiatalokat. Többek között jelmezes ifjúsági karnevál, utcabál, „Express Show 69” címmel műsoros est. Nagy érdeklődésre tarthatnak számot a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulójával kapcsolatos úgynevezett körmúsorok, amelyeket Eger, Miskolc, Kecskemét, Szekszárd és Székesfehérváron rendeznek meg. A műsorban ifjúsági zenekarok és táncdaléneke- sek is fellépnek. Az idén először vezetik be a 2+1 elnevezésű túrákat, amely 2 nap magyarországi és 1 nap külföldi programból áll. Ez azt jelenti, hogy a résztvevők autóbusszal járHárom évvel ezelőtt kezdték meg a balkányi tanyavilágban a nagyarányú fejlesztéseket, korszerűsítéseket. A községhez tartozó huszonhat apró települést azóta igyekeznek korszerű úttal, villanynyal és kulturális létesítményekkel ellátni. Csupán az elmúlt esztendőben 18 kilométer hosszú szilárd burkolatú úthálózat készült el Balkánytól Nádastanyáig. Az idén újabb 8 kilométer út építését tervezik, ezúttal Nagymogyorós felé. Felső, 4 kilométeres szakaszának építését április utolsó hetében már megkezdik. Az útépítésekre eddig 18 millió forintot költöttek. Á balkányi tanyák villamosítását is 1966-ban kezdték meg. Két esztendő alatt kilenc tanyába vezették be a villanyt Az idén további három tanya villamosítását tervezik, így Tamáspuszta, Dézsitanya és Nédaspuszta kap villanyvilágítást A villanyhálózat fejlesztésében, az állami támogatás mellett sokat vállal magára Balkány község is. Eddig is az összes ják be a határmenti vidékeket, majd a harmadik napon átutaznak valamely szomszédos országba, ahol megtekintik a közeli szép tájakat, városokat. Az Express az utaztatáson kívül jelentős belföldi üdülési lehetőségeket is teremtett a fiataloknak. Az üdülni szándékozó ifjúmunkásokat és egyetemistákat a balaton- földvári és a, verőcei táborban négyszemélyes vikendhá- zakban helyezik el. A középiskolások a Balaton partján, Balatons/.emesen és Badacsonyban 200—200 személyes táborban nyaralhatnak. Itt azonban napi 5 forintért csali; szállást biztosítanak. Az étkezésről mindenki saját maga gondoskodik. Teljes ellátást a Balaton mellett az alsóőrsi nyaralóban biztosítanak. költség 30 százalékát fedezték községfejlesztési alapból. Az útépítések és a villany- hálózat építése mellett az elmúlt évben két mélyfúrású kutat létesítettek a tanyákon. Ugyanakkor valamennyi tanyán, ahol nincs klubház, könyvtárat hoztak létre. Évenként mintegy 15 ezer forintot fordítanak az elszórt kis könyvtárak állományának fejlesztésére. Csaknem ötezer tanyasi ember szórakozását, művelődését- segítik és oldották meg azzal, hogy Kocogtanyán és Perkédpusztán klubházat építettek. egyenként félmillió forintos költséggel. A klubházakhoz könyvtár és orvosi rendelő is tartozik. A huszonhat balkányi tanya fejlesztésére a következő években még nagyobb ütemben kerül sor. A községfej- l^sztesi alap évi két és fél millió forintjának nagy részét fordítják villamosításokra, útépítésekre és nem feledkeznek meg a klubházak építéséről sem. (lisj) „Most érdemes vásárolni! Hétszázezer pár cipő közül válogathat!” — bíztat, csábít a hirdetés, amelyet napról napra megtalálhatunk a lapok hasábjain. Az ember persze legtöbbször nem akkor vásárol, amikor „érdemes”, hanem amikor szükségletei úgy diktálják. Ilyenkor viszont megesik, hogy nem azt, s nem annyiért veszi meg. deliét: nem járhat mezítláb, mint Sandy Shaw a színpadon. Nem azt, s nem annyiért? Sajnos, nem ritka vásárlói fiaskó ez. Arn fiaskó ez az iparra s a kereskedelemre nézve is. Az elmúlt hetekben és hónapokban a sajtó, a rádió — lapunk is — több ízben foglalkozott a „cipő- fronttal” Nem is eredmény nélkül. A fogyasztói panaszok tolmácsolásának erkölcsi kényszere hatott oda, hogy módosítottak a szabványrend. szeren, készítik a termék használhatóságát a vevőnek tud túl adó kötelező tájékoztatásról szóló rendelkezést, a tudományos kutatóintézet vizsgálatot folytat a női csizmákra tett vásárlói kifogások és punaszok okairól, stb.. stb. Mégis, a tapasztalatok azt igazolják: ma még a cipő. a rossz cipő elsősorban a vásárló lábát szorítja, sokkal kevésbé a gyártó iparét. s a forgalmazó kereskedelmét. Okok láncolata A rossz minőségű termék — legyen cipő, vagy bármi más — a legritkábban véletlenül létrejött okok következményé. Az esetek többségében okok láncolatának „végterméke”, kifejezője mindazoknak a feszültségeknek és ellentmondásoknak. melyek az ipar egy-egy ágában, de rtbm egy esetben az ipar egészében rejlenek. 1960-ban 21 millió pár lábbelit gyártottak hazánkban, 1968-ban ennek több mint másfélszeresét. A divat következményeként az 1965-ben termelt félmillió pár csizma csupán egyötöde annak, amit a múlt évben a gyárak előállítottak, négy esztendő alatt tehát hatszorosára növekedett a termelés. A mennyiségi emelkedéssel azonban nem tartott lépést sem az alapanyaggyártó, sem a feldolgozó ipar technológiája és minőségellenőrzése. Kulturálódó tanyavilág Milliók 26 apró település fejlesztésére Mit tud a komputer az öngyilkosságról ? Modern számítógépek segítsége az egyik legnagyobb emberi probléma enyhítésénél Brigitte szemei könnyekkel teltek meg. „Amikor e sorokat olvasod — írta — akkor számomra már mindennek vége. Szerettelek, de te sohasem értettél meg. Kérlek gondolj néha rám...” összehajtotta a papírlapot, borítékba tette és az íróasztalon egy virágvázához támasztotta. Aztán bement a fürdőszobába és egész pirulakészletét egy pohár langyos vízbe öntötte. Könnyel közepette figyelte, hogyan olvad szét a sok gyógyszer. Végül kiitta az egész pohár folyadékot. Mielőtt azonban elaludt volna, felrémlett benne a szörnyű gondolat: „S ha valami megakadályozza a férjemet a hazajövetelben ?” A férj időben hazajött és Brigitte életben maradt, mint sok más olyan öngyilkosjelölt, aki nem biztos benne, hogy valóban meg akar-e halni vagy csak a drámai gesztust keresi. Ilyen volt az a fiatal lány Is, a 14. emelet párkányán, aki vádoló, dacos arckifejezéssel nézett le az összegyűlt tömegre, majd kétségbeesetten kiáltott segítségért. Tulajdonképpen nem is akart meghalni. Az öngyilkosságok és az öngyilkossági kísérletek az Utóbbi években a legkülönbözőbb beható kutatásokra késztették az illetékeseket Modern komputereket mindazokkal az adatokkal táplálták, amelyeket egyáltalán összegyűjti lettel: az öngyilkosságokról, az érintett személyekről és jellemükről, környezetükről és cselekedeteik közelebbi körülményeiről. Nem azért tették ezt, hogy újabb indítékok nyomára jöjjenek, hanem, hogy tényeket gyűjtsenek össze, amelyek hasznosnak bizonyulhatnak öngyilkosság veszélyének kitett emberek kezelésénél. A legutóbbi komputerelemzések egyikét dr. Klaus Thomas berlini orvos folytatta 1968. nyarán, hogy jobban megértsük az öngyilkosjelöltek lelkivilágát és felismerjük: lebeszélhetők-e még elhatározásukról, illetve, hogy milyen módszerekkel lehetne életkörülményeiket megváltoztatni. Thomas több mint 10 ezer paciens adatait dolgoztatta fel és ennek során a következőkre derült fény: — Az életuntak leggyakoribb konfliktusai szexuális problémákból, szerelemből és házasságból adódnak. — A legtöbb öngyilkossággal, veszélyeztetett személy beteg, mégpedig 52,2 százalék pszichotikus betegségekben szenved (beleértve a depressziót is), 23,35 százalék neurotikus és 2,77 százalék fizikailag beteg ember. Dr. Thomas azt is megállapította, hogy a legtöbb veszélyeztetett személy hatékonyan gyógyítható, sőt a kezelést adott esetben ambulánsán is végre lehet hajtani. Amíg eljutottunk a józan adatfeldolgozásig, az öngyilkosságok hosszú évszázadok óta állandóan vitatott és emberi tragikumukban megrázó történést jelentettek. Etikai értékelésük a legélesebb elítélés és a feldicsőítés között ingadozott. Az öngyilkosságok gyakoriságát tekintve számos törvényszerűséget sorolhatunk fel. így például több férfi vet véget önként az életének, mint nő, több értelmiségi, mint képzetlen, több idős ember, mint fiatal és több városlakó, mint vidéki. Ez utóbbi tény összefügg azzal, hogy az emberek magányossá válnak a nagyvárosban, „magányosnak érzik magukat a tömegben”, ami tipikus a modem tömegtársadalomra. Végül leggyakoribbak az öngyilkosságok tavasszal, talán éppen azért, mert ezekben a hónapokban ébrednek a legerősebb érzelmek szexuális téren. Kevésbé találunk magyarázatot a különböző népeknél az öngyilkosságok számarányára. A Német Szövetségi Köztársaságban például a 45—60 éves korosztályokban évente több ember lesz öngyilkos. mint ahányan közlekedési baleseteknél vesztik el életüket; az öngyilkossági arány 100 ezer lakosra számítva 17,6. Nyugat-Berlinben a legnagyobb az öngyilkosság és 5—6 öngyilkossági kísérlet naponta.) Itt százezer emberre 39,5 öngyilkosság jut Százezer főre számítva Írországban az öngyilkosok száma 1,8. Ausztriában 22,4, a Fülöp-szigeteken 0,8 százalék, az Egyesült Arab Köztársaságban csak 0,1 százalék. (Valamennyi adat az 1962-es évre vonatkozik). A norvégeket — így véli dr. Herbert Hendin amerikai pszichoanalitikus a skandináv országokban elkövetett öngyilkosságok vizsgálata Tagadhatatlan: a cipőgyárak gondjainak egy része áthárítható a bőr- és kellékanyag iparra. A bőrszín. a kéreganyagok deformálódása miatti panaszok, a műbőrök egy részét ért jogos kifogások azt bizonyítják hogy már a cipőgyárak sem a megkívánt minőséget kapják sok esetben a partnereiktől. Nem kaphatja tehát a vásárló sem? Ne dolgozzák fel a rossz, anyagot — érve! a vásárló, s ki vonhatja kétségbe érvelése igazságát? Vagy mégis? Az országban például csak egv- féle kéreganyagot állítanak elő. Érthető, hogy az egyféle anyag másként viselkedik a különböző lábbeli típusokban, másként reagál a ragasztott eljárásnál alkalmazott vegyi anyagokra, mintha varrott cipőbe építenék be. A kéreganyagok választékának bővítése, akár import útján is, — íme. egyetlen kiragadott példa arra. miként fűződnek lánccá a minőségi panaszok. Tagadhatatlan ugyanakkor az is, hogy a cipőgyárak — az országban 126 váLlalat és szövetkezet készít lábbelit — maguk is a kisebb-nagyobb mulasztások és hanyagságok sorát követik el, még ha a kifogásolt termékek aránya nem haladja meg az 1—2 százalékot sem. Miért tehetik ezt? Mellényzsebből ? A gazdasági reform első esztendeje érthetően még nem bontakoztathatta ki teljes egészében minden elemének hatásos működését. így a gazdasági' érdekeltséget sem. A közepes és nagy vállalatok gyakran a mellényzseb- böl kifizethették azt a „bánatpénzt”, melyei a vásárlói kifogások jelentettek. Sőt, különösebb anyagi kockázat nélkül megtehették azt is, hogy forgalomba hozzanak olyan — grabuskin zsugorított műbőrből készült — csizmákat, melyeket a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet alkalmatlannak ítélt az eladasra. Ha Ilyen és hasonló esetekben a sajtó, s ezzel a nyilvánosság értesülhetalapján — kevésbé befolyásoljak érzelmeik, mint szomszédaikat, a svédeket és a dánokat. Ezért ritkább az ön- gyilkosság a norvégoknál. Ami az öngyilkossági módszereket illeti, az utóbbi időben egyre inkább eltérnek a brutális módszerektől, hogy az önakasztástól, a magas épületekről való leugrástól, vízbeugrástól, és hasonlóktól. Az irányzat mindinkább az „enyhébb” eljárásokra, így az altató- és nyugtatószerekkel való mérgezésre tér át. Az öngyilkossági módszereknél persze a mentalitás is nagy szerepet játszik. Ernest Hemingway halála évében súlyos depresszióktól szenvedett és ezektől elektrosokk- kezelés sem tudta megszabadítani. Súlyosan beteg ember volt, amikor 1961. július 2-án szájába vette revolverét és így lőtte agyon magát. Halála egyúttal felvetette az öngyilkossági hajlamok örökölhetőségét, hiszen Hemingway apja is agyonlőtte magát és nővére 1966. októberében megmérgezte magát Az öngyilkosság kimondottan modem formájáról számolnak be az Egyesült Államokban. Ez pedig autóval végrehajtott öngyilkosság. Becslések szerint az 1966- ban az Egyesült Államokban bekövetkezett 52 ezer halálos utcai baleset közül 1—10 százalékot öngyilkossági szándék váltott ki. Autókról van sző, amelyeket például fáknéik vagy az utcát szegélyező épületnek kormányoztak. ne arról, hogy fölléptek a vétkesek ellen, elvonták jogtalan nyereségűket, a felelős vezetők részesedését csökkentették, stb. — mert a felügy ele* ti szerveknek erre joga van —, elégtétellel venné tudomásul, s ugyanakkor a gyárak is a .játékszabályok” betartására kényszerülnének. A múlt esztendőben a tervezettnél nagyobb nyereség elérése nem kívánt küJ+lösen nagy erőfeszítést az ipar* vállalatok többségétől. mt már ez nyilvánvaló. Ez is köz* rejátszott abban a nagyvo* nalúságban, ahogyan a gyá* rak a fogyasztói reklamáció* kát kezelték, s abban is, hogy inkább kilós áruként a MÉH-nek adják el a kifogd* sóit cipőket, mintsem a gyár* ba visszaszállítanák. (A Duna Cipőgyár főmérnöke például raktárhiánnyal, s létszám* gondokkal indokolja ezt.) Nincs mód itt a népgazdasági és a vállalati érdek közötti ellentmondás részletezésére* de vitathatatlan: a gazdasá* gi ösztönzőknek az ellenkező irányba kel! hatniuk. Mint ahogy a mai rossz minőség — ha ezt a gyárak még nem is érzékelik eléggé — is hat a holnapi és a holnaputáni forgalomra: elriasztja a vevőt! A túlzott nagyvonalúság te* hát rossz befektetés. Különö* sen most. hogy első ízben ha* ladja meg a cipőipar kapa* citása az igényeket, s ezzel mód nyűik a kereslet-kínálat közötti, versenyt jelentő mér* legelésre. i kereskedő kereskedjék A belkereskedelmi miniszter szavaival élve: a kereskedelem jószerint még ma is is csak eloszt, s nem kereskedik. A megállapítás a ci- pöipar-cipökereskedelem eseteben is igaz. Sem a gyárak, sem a kereskedelmi szervezetek még nem vették komolyan a versenyt, s erre a gazdasági körülmények sem késztették őket. Igaz, egy-két vallalat már több milliós összeggel — nyeresége terhe* re — fizetett ezért, ám még ma is inkább csak az dívik, hogy mindenki a másikat okolja, ahelyett, hogy — amennyiben ez módjában áll — partnert cserélne! A cipő nagy- és kiskereskedelem a szó teljes értelmében kereskedjék. Ne vásároljon ott, ahol rossz minőséget sóz* tak rá, ne elégedjék meg az áruvétel mai, eléggé laza rendszerével, hanem szigorítsa a minőségi követelménye- két; válogasson! A vevő nem az iparral pöröl, hanem a kereskedelemmel. És napjainkban már a kereskedelem nem takarózhat azzal. hogy neki kötelezően ezt kell átvennie az ipartól, ha tetszik, ha nem. És ugyanakkor: a kereskedelmi vállalatoknál lévő konzervatívizmust — az irlózást az új modellektől, a hagyományoshoz való ragaszkodást, a készlet és a választék ez utóbbi rovására történő „rendezését” — is fel kell adni. Mert ez is közrejátszik abban, hogy a ..cipőfront” hangos, s hogy a vevő bosz- szankodik. A cipők minősége volt mar témája parlamenti interpellációnak, népi ellenőri vizsgálatoknak, s a legutóbbi hónapokban is sok-sok újságcikknek. Nagyon itt az ideje, hogy téma legyen ott is, ahol alap- és kellékanyagukat készítik, ahol a lábbeliket gyártják, s ahonnét e gyárakat ellenőrzik és irányítják Téma legyen műszaki intézkedések, közgazdasági elemzések. kereskedelmi szerződések, de ha kell büntető kötbérek, érdem esetén anyagi elismerések formáját öltve. Mert csakis így kerülhet le a fogyasztói panaszok témája a napirendről. Mégpedig végérvényesen. (K)
